26 tőzsdepszichológiai hiba a tőzsdén, ami miatt veszítesz a részvényvásárlás, befektetés során

2023.04.20. (cs) - 12:48

Kategória:

A cikkünkben összegyűjtöttük azokat a logikai, tőzsdepszichológiai hibákat, előítéleteket, tévhiteket, tévedéseket, melyet a befektetők, tőzsdei kereskedők elkövetnek, és melyek miatt gyakran veszítünk a befektetés, a tőzsde és a pénzügyek területén. Arról lenne szó, hogy az emberi agy hosszú évezredeken keresztül fejlődött, hogy segítse az embert a túlélésért folytatott harcban. A kialakult ösztönök, megérzések mind segítették az embert, hogy elhárítsa a fenyegetést a múltban. A mai modern világban azonban ezek a fenyegetések átalakultak, és most már nem csak fizikai, hanem pénzügyi fenyegetéssel is szembe kell az embernek néznie. Gondolok itt a válságokra, tőzsdék összeomlására, hiperinflációra, részvények zuhanó árfolyamára, vagy épp a kriptopénzek szárnyalására. Ugyanakkor azok az ösztönök, megérzések, melyek segítették az embert a túlélésben, a pénzügyi fenyegetések területén haszontalanok, sőt ezek teszik rossz befektetővé, kereskedővé az embert. Vizsgálatok sora áll rendelkezésünkre, melyekből kiderül, hogy az emberi agy, a gondolkodásmódunk, az ösztönök, érzelmek számos módon akadályozzák, hogy racionális döntéseket hozzunk a kereskedés, befektetés során. Ezekkel a hibákkal, tévedésekkel fogunk foglalkozni a bejegyzésben.

Tartalom:

Representative bias
Confirmation bias
Hindsight bias
Recency bias
Loss aversion bias, túlzott kockázatkerülés
Fight-or-flight response
Regret aversion bias
FOMO, Fear of Missing Out
Start Date bias
Anchoring bias
Ludic fallacy
Narrative fallacy
Dunning-Kruger hatás
Optimism bias
Mental accounting
Szakértői vélemények elfogadása
Érdekellentétek figyelmen kívül hagyása
Túlélési torzítás
Bandwagon effect, herding bias
The law of small number - a kis számok törvénye
Availability bias - hozzáférhetőségi heurisztika
A szerencsejátékosok tévedése, Gambler’s fallacy
Overconfidence (Illusion of knowledge) – túlzott önbizalom, a tudás illúziója
Illusion of control, azaz a kontrollálás illúziója
Endowment Bias – a már birtokolt tárgyak iránti elkötelezettség
Status Quo Bias a befektetések területén

Mivel rendszerint angol nyelvű forrából tájékozódom, így nem volt bátorságom a kifejezéseket magyarra fordítani, de természetesen a magyarázatok magyarul olvashatók. A címek, kifejezések értelmezéséhez rövid magyarázatot hozzátennék, azaz a „bias” a logikai hiba, előítélet, tévhitet jelent, míg a „fallacy” szó tévedést. A leírtak egy része az ún. érzelmi hibák körébe tartozik, mellyel a tőzsdepszichológia foglalkozik részletesen. A hibák tévedése széles köre azonban a kognitív torzításokhoz tartozik.

1) Representative bias - Összekapcsolási téveszme

A befektetés, tőzsdei kereskedés során a befektetőknek számos helyzetben kell döntenie, a cselekmény tulajdonképpen döntések sorozata, ahol mindig több lehetőség közül választhatunk. Például OTP részvényt vegyek, vagy MOL részvényeket, vásároljak Tesla részvényeket, vagy inkább shortoljam őket stb... Ezek tehát a választási lehetőségek, melyek közül döntenie kell a kereskedőnek. A probléma pedig az, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy a döntések sikerességének valószínűségeit egy közeli esemény, vagy egy hasonló esemény alapján ítéljük meg. Például azért vásárolunk Tesla részvényeket, mert 10%-ot emelkedett az előző hetekben az árfolyama.

A representative bias hibájának alapvetően két típusa van. Az egyik, melyet szaknyelvben horizontális „representative bias”-nak nevezünk tulajdonképpen arra utal, hogy egy döntés meghozatalakor egy korábbi, hasonló szituáció szabályait vesszük át, és alkalmazzuk, de ezen korábbi szituáció valószínűségei nem lesznek alkalmazhatók az új eseményen. A hétköznapi életben is számos ilyen hibát elkövetünk, például ha látunk egy ügyetlenül közlekedő autóst, akkor azt feltételezzük, hogy az illető hölgy. Mivel van olyan hölgy ismerősünk, aki rosszul vezet, viszont ez nem jelenti azt, hogy nincs rosszul vezető férfi, és azt sem jelenti, hogy minden hölgy rosszul vezet. Ugyanígy ha találkozunk külföldiekkel, akkor az egész kultúrát, sok millió embert ítélünk meg néhány általunk ismert külföldi viselkedése alapján.

A vertikális representative bias pedig tulajdonképpen azt jelzi, hogy egy dologról, döntésről az alapján döntünk, hogy mit tapasztalatunk a dologgal, döntéssel kapcsolatban a múltban. Például azért vásároljuk meg XY befektetési alapot, mert az elmúlt fél évben nagy hozamot hozott. Ugyanez igaz a részvényekre is, azaz azért vásároljuk, mert sokat emelkedett az árfolyama, holott a jövőbeni árfolyam-emelkedést számos más tényező is befolyásolja. Bár ezt a példát érdemes kiegészíteni, hogy a múltbeli árfolyam bizonyos szinten képes előrejelezni a jövőbeni árfolyamot, lásd momentum.

Ugyanígy a representatve bias hibáját követjük el, ha azt gondoljuk, hogy a sikeres, nagy cégek egyben jó befektetések is lesznek. Ilyen okok miatt vásárolják sokan az Apple részvényeket, vagy más nagyobb társaságok részvényeit. Az is egy hibás feltételezés, ha azt gondoljuk, hogy egy társaság sikeres a mobiltelefon gyártásban és értékesítésben, akkor sikeres lesz az elektromos autó gyártásban. Ennél a feltételezésnél is elkövetjük a representative bias hibáját.

Az összekapcsolási téveszme problémájára jól rávilágít Amos Nathan Tversky és Daniel Kahneman példája (Prospect Theory: An Analysis of Decision under Risk). Ennek lényege, hogy kísérletükben egy kitalált személy, Linda jellemzését közölték a résztvevőkkel, majd megkérdezték, hogy melyik állítás a valószínűbb Lindával kapcsolatban. Linda jellemzése szerint, 31 éves, egyedülálló, extrovertált hölgy, aki filozófia szakon végezte el az egyetemet, és egyetemistaként foglalkozott a hátrányos megkülönböztetés problémájával, illetve egy atomfegyverek elleni tüntetésen is részt vett. A rövid jellemzés után két állítás közül választhattak a kísérletben résztvevők:

Linda valószínűleg pénztáros.
Linda valószínűleg pénztáros és aktív feminista is.

A megkérdezettek többsége a második állítást választotta, pedig sokkal kisebb az esélye annak, hogy két állítás egyszerre igaz, minthogy bármely állítás közül az egyik igaz. Statisztikailag tehát nagyobb a valószínűsége annak, hogy Linda pénztáros, és mellette nem aktív feminista. Tversky és Kahneman szerint a Lindát jellemző leíráshoz sokkal jobban illik a második válasz, ezért választották ezt az emberek nagyobb arányban, annak ellenére, hogy statisztikailag nagyobb a valószínűsége, hogy az első állítás az igaz. Bővebben a témáról: Összekapcsolási téveszme a tőzsdén.

2) Confirmation bias - Megerősítési torzítás

Magyarul megerősítési torzításként nevezett gondolkodási hiba lényege, hogy olyan információkat keresünk, veszünk figyelembe, és fogadunk el, melyek megerősítik a véleményünket, döntésünket. A döntésünkkel ellenkező információk felett átsiklunk, nem olvassuk el, vagy nem vesszük figyelembe. A magyar wikipedián is találunk információt a hibáról

„A megerősítési torzítás az embereknek azon hajlandósága, hogy azokat az információkat részesítik előnyben, amelyek igazolják saját előfeltételezéseiket vagy hipotézisüket, tekintet nélkül az információ igaz vagy nem igaz voltára.”

A befektetés, részvényvásárlás területe kedvez a confirmation bias hiba elkövetésének, tekintettel arra, hogy a jövőt senki nem tudja, így számos vélemény, elemzés érhető el egy-egy döntéssel kapcsolatban. Akkor követünk el hibát, ha csak azokat az elemzéseket, véleményeket, híreket vesszük komolyan, és fogadjuk el, amelyek az elképzelésünket alátámasztják. Az ezzel ellentmondó tényeket, elemzéseket, véleményeket pedig át sem gondoljuk, meg sem hallgatjuk. Bővebben a problémáról: Confirmation bias - Megerősítési torzítás.

3) Hindsight bias - Visszatekintési torzítás

A hindsight bias tulajdonképpen az „én tudtam előre, hogy ez fog történni” esete, melyet gyakran megtapasztalnak tőzsdei kereskedők, befektetők. A probléma lényege, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni egy esemény bekövetkezése után, hogy ezt korábban mi pontosan előre tudtuk jelezni. Ez pedig azt jelenti, hogy túlbecsüljük azon képességünket, hogy egy jövőbeni eseményt pontosan meg tudunk jósolni, holott a valóságban az esemény bekövetkezése csak pontatlanul jelezhető előre. Kilőtt a Tesla árfolyam, összeomlott a tőzsde, száguld az arany árfolyama? Ezeket láttuk előre, de csak utólag, a jelenből a múltba visszatekintve. Tőzsdei kereskedők hajlamosak arra, hogy módszereket, indikátorokat, összefüggéseket vélünk felfedezni, melyekkel megállapíthatók egyes események. Például kilőtt a Tesla árfolyam, és előtte kitört egy háromszög alakzatból. Ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy a háromszög alakzat jól jelzi a közelgő árfolyam-emelkedést. Holott az igazságot akkor tudnánk meg, ha sok száz háromszög alakzatot vizsgálnak, és akkor kiderülne, hogy a megbízhatósága 50% közeli. Mutató, mely az előző válság alatt is jelet adott? Vagy amikor utoljára ezen a szinten volt a mutató, bekövetkezett az XY válság? Tele vannak a hírek ehhez hasonló címekkel, azonban ha alaposan megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy ezek a mutatókkal bár előre lehetett jelezni a válságokat, de mellette sok másik alkalommal téves jelet kaptunk. Ha pedig a sok másik alkalom elemzését nem vesszük figyelembe (ez kimarad a hírből általában), akkor elkövetjük a hindshight bias hibáját. Bővebben a témáról: Visszatekintési torzítás (hindsight bias).

4) Recency bias - Jelen felülértékelése

Tulajdonképpen a jelen felülértékelés problémájáról van szó, azaz a döntésünkhöz időben közelebb álló összefüggéseket vesszük figyelembe. Ami a döntéshez időben közelebbi információt, azt használjuk fel nagyobb súllyal. Például tőzsdei kereskedők esetében megfigyelhető, hogy ha egymás után többször veszítenek (például háromszor), akkor a következő kötésnél már óvatosabbak, esetleg másképp kötik a stratégia jeleit egész egyszerűen azért, mert a jelenhez közeli információk szerint a stratégia rossz. Ha viszont a stratégia múltbeli sok száz kötése alapján döntenénk, akkor folytatnánk tovább a kereskedést a megszokott módon, mert tudjuk, hogy gyakori volt a múltban is az egymás utáni három vesztő kötés, de mivel sokan nem naplóznak (lásd naplózás fontossága), így a távoli emlékek a feledésbe merülnek, és a jelenbeli hatás erősödik fel.

Hasonló példa, hogy egy részvény, vagy befektetési alap éves/fél éves teljesítménye alapján hozunk döntés. Például kiemelkedő volt az XY befektetési alap utóbb fél éves teljesítménye, így arra számítunk, hogy jó lesz a jövőbeni teljesítmény. Ez a recency bias, ugyanis a befektetési alap, vagy bármely befektetés esetén 5-10 vagy 20 éves átlaghozamot is figyelembe kellett volna vennünk.

Az eset fordítottja is igaz, azaz megvásároljuk az Apple részvényeket, mert középtávon emelkedő trendet állapítunk meg. A vásárlást követő hónapokban tovább emelkedik az Apple részvények árfolyama, majd egy néhány hétig tartó esés következik be. Ekkor úgy döntünk, hogy eladjuk a részvényeket, mivel esik az árfolyam, holott az esés egy természetes jelenség egy középtávon emelkedő trendben mozgó árfolyam esetén is, tekintettel arra, hogy hullámmozgást tapasztalhatunk a részvények árfolyamában. Bővebben a témáról: Recency bias - Jelen felülértékelése, közelmúlt-hatás

5) Loss aversion bias, túlzott kockázatkerülés

A túlzott kockázatkerülés egy gyakran előforduló tőzsdepszichológiai hiba. A befektetők jellemzően fájdalmat éreznek, ha anyagi veszteség éri őket, ezért kerülik a kockázatokat. Ugyanakkor a hosszútávon eredményes, hozamot hozó stratégiák általában kockázatosak. A kockázat alatt a volatilitást, az árfolyam átlagtól való eltérését értjük. A loss aversion bias miatt nem leszünk képesek követni egy olyan stratégiát, amely hosszútávon eredményes, de rövid távon nem mindig profitábilis. A kockázatkerülés pedig megakadályozza azt, hogy hosszútávon” normális” hozamot érjünk el, helyette inkább alacsony lesz a hozamunk. Ennek tipikus példája, hogy a befektető 20-30 éves befektetési időtáv esetén rövid kötvényekbe (diszkontkincstárjegy, bankbetét) tartja a pénzét, ahelyett, hogy hosszú lejáratú kötvényekkel, vagy részvényekkel növelné a hozamát. Hangsúlyozom, nem az a probléma, hogy nem vállalunk kockázatot, hanem az a gond, hogy bizonyos befektetési időtáv esetén (például 20-30 év) magasabb rövidtávú kockázat is vállalható a magasabb hozam reményében.

Daniel Kahneman, Amos Tversky kutatásaiból (Prospect Theory: An Analysis of Decision Under Risk) kiderül, hogy az átlagos befektető jellemzően kockázatkerülő, azaz a veszteség elszenvedése sokkal jobban megviseli mentálisan a befektetőt, mint a nyereség. Jó példa erre a fenti tanulmányban szereplő kísérlet is, melyben a kutatásban résztvevőknek két lehetőség közül kellett választania:

„A” lehetőség: 50% esély arra, hogy nyersz 1000 izraeli fontot, 50% esély arra, hogy semmit nem nyersz
„B” lehetőség: biztosan nyersz 450 fontot (a vizsgálat idején egy átlagos izraeli család bevétele kb. 3000 font volt.)

A kutatás eredménye, hogy a többség a biztosat választotta a bizonytalan helyett, még akkor is, ha a bizonytalan nagyobb hozamot jelentene. A fenti vizsgálatot különböző formákban más kutatók is elvégezték, és a legfontosabb következtetés, hogy az ember alapjában véve kockázatkerülő. Bővebben: Loss aversion bias.

6) Fight-or-flight response - Üss vagy fuss reakció

Fight-or-flight response nem befektetési hiba, hanem egy fiziológiai reakció, melyekre különféle vészhelyzetek esetén a szervezetünk reagál. Mi köze ennek a befektetéshez, a tőzsdei kereskedéshez? A veszteség, a pénzügyi veszteség agyunk félelemközpontját stimulálja, azaz stresszt érez a befektető, melytől szabadulni akar. Ez akkor fordul elő a befektetővel, ha mindenféle szabály, és kockázatkezelés nélkül áll neki a befektetésnek, kereskedésnek. Ha a részvénypiacon egy befektető pénzt keres, akkor jellemzően azon gondolkodik, hogy milyen új autót fog venni a pénzen, vagy mennyire okos, mennyire jól ért a tőzsdéhez, esetleg épp a többlethozamot már képzeletben a több milliós, tengerparti nyaralásra költötte el. Ez a fajta önigazolás az agyunknak ugyanazon részét stimulálja, melyet a különféle drogok, egyéb élvezeti cikkek stimulálnak.

Ahogy többször beszéltünk már róla, a tőzsdén a hozamok nem egyenletesen keletkeznek. A passzív stratégiákban a medvepiacok idején következik be a visszaesés, de az időzítésen alapuló stratégiáknak is van visszaeséseket tartalmazó időszaka. Csak idő kérdése, és a kereskedő elkezd veszíteni. Ekkor már nem nyitogatjuk annyit a számlatörténetet, nem nézzük a pozícióinkat, és azon gondolkodunk, hogy nem kellett volna a barátunkra/brókerünkre hallgatni, aki bemutatta nekünk ezt az „egyszerű” módszert. A vagyon pedig egyre inkább fogy, a veszteségek, a pénzügyi veszteség pedig agyunk félelemközpontját stimulálja, azaz stresszt érez a befektető, melytől szabadulni akar. Ezt a reakciót nem lehet teljes mértékben leküzdeni, tekintettel arra, hogy a jövő mindig bizonytalan, és a múltbeli adatokra alapozott módszerek, stratégiák mindig tartalmaznak kockázatot.

Ugyanakkor a kockázat objektív szabályok alkalmazásával a kereskedő által elviselhető szintre csökkenthető. Például a passzív befektetések esetében kötvényekkel mérsékelhető a kockázat, de a rebalancing, a DCA-módszer is csökkentheti valamennyire a kockázatot. A passzív befektetéseket összekapcsolhatjuk a részvénypiac értékeltségének vizsgálatával. Az időzítésen alapuló stratégiák esetében is jól felmérhető a kockázat. A múltbeli adatokon maximális visszaesést, szórást tudunk mérni, vizsgáljuk a hozam / maximális visszaesés arányát. Ezeknek a vizsgálatoknak pont az a célja, hogy lássuk a felmerülő kockázatokat, így el tudjuk dönteni, hogy ez vállalható, vagy nem. Illetve ezekkel a vizsgálatokkal felmérjük a stratégiával együtt járó „szokásos” kockázatot, és ez a jövőben jelezheti a problémákat. Gondolok itt arra, hogy a stratégia jövőbeni működése során a „szokásos” kockázatot meghaladó kockázatot mérünk.

7) Regret aversion bias

Befektetők, kereskedők hajlamosak egy döntés esetében azt a kimenetelt választani, mellyel minimalizálják az érzelmi fájdalmat. Ha például egy befektető jellemzően rövid kötvényekbe fekteti a pénzét hosszútávú befektetés során, majd egy piaci turbulencia, válság miatt a részvényekhez is olcsón (nem árazás, hanem P/E alapon) hozzáférhet, akkor sem vásárol részvényeket, mert túl kockázatosnak találja. Tehát két befektetési lehetőség közül azt választjuk, amelyik kisebb érzelmi fájdalmat okoz. Erre vonatkozik az a mondás, hogy „no pain, no gain”, azaz nincs fájdalom, akkor nincs hozam.

Ennek oka, hogy sajnáljuk, bánjuk a rossz befektetési, kereskedési döntést, holott figyelembe kellene vennünk, hogy a befektetés, tőzsdei kereskedés területen a tévedés, a hibázás a folyamat természetes velejárója.

Azaz nincsenek tévedhetetlen befektetési módszerek, nem létezik a kockázat nélküli hozam. A kereskedés, befektetés természetes velejárója a veszteség, a kockázat, amelyre megfelelő kockázatkezelési szabályok kellenek.

Az alábbi példa is rávilágít arra, hogy mi a probléma a fájdalom elkerülésével. Tegyük fel, egy befektetőnek két részvénye van:

„A” részvényen jelentős függő, lezáratlan nyereség,
„B” részvényen pedig jelentős veszteség.

A bróker felszólít, hogy fizessünk be a számlánkra további fedezetet, vagy zárjuk az egyik ügyletet. Ebben az esetben a rossz teljesítményű, veszteséges részvényt kellene eladnunk, ha racionálisan gondolkodnánk. Egyrészt adózási okok miatt kellene ezt tennünk, másrészt azért, mert általában az eső árfolyam az egyik bizonyítéka, hogy rossz befektetést választottunk (általában). Ezzel szemben a veszteség realizálása túl nagy fájdalmat jelentene a befektetőnek, így inkább a nyereséges ügyletet zárja, a veszteséges ügyletet pedig tovább tartja.

A regret aversion okozza azokat a helyzeteket is, amikor a kereskedő a kisebb nyereségben levő ügyletet lezárja (elkerüljük, hogy a nyereségből veszteség legyen), de a veszteségben levő ügyleteket hagyja futni, mert a lebegő veszteség nem okoz akkora érzelmi fájdalmat, mint a lezárt veszteség. A probléma azonban az, hogy a fentiek miatt pont az ellenkezőjét csináljuk annak, ami egyébként a tőzsdén eredményre vezet, azaz a „hagyd futni a nyereséget, és vágd el a veszteséget” tőzsdei bölcsesség szerint a nyereségben levő ügyeletet kellene tovább tartanunk, míg a veszteség mértékét korlátozni. A tanács mögött egyébként az húzódik meg, hogy a találati arány javítási lehetőségei korlátozottak, így egy stratégia úgy tehető eredményessé, hogy javítjuk a hozam-kockázat arányát.

A tőzsdei kereskedést tulajdonképpen az különbözteti meg a szerencsejátéktól, hogy a kereskedő megválaszthatja azokat a helyzeteket, amikor fogadást köt, és törekszik arra, hogy a számára jó helyzetekben kössön fogadást. A jó helyzeteket pedig a hozam-kockázat arányával lehet meghatározni. A hozam-kockázat számítása során megbecsüljük a várható hozamot, és elosztjuk a kockázattal. Ez történhet akár értékben, akár százalékos formában is. Ha például az ügyleten 1%-ot kockáztatunk és a várható hozam 2%, akkor a hozam-kockázat aránya 2 (2/1). Ahogy fentebb utaltam rá, akár értékben is kiszámolhatjuk a hozam-kockázat arányát, például a stop távolság (belépési ponttól) 40 dollárra található, a becsült kilépési pont pedig 80 dollárra (belépési ponttól) van, akkor a hozam-kockázat aránya 2 (80 dollár / 40 dollár) lesz. A fentiek szerint tehát a hozam-kockázat aránya mondja meg, hogy a stratégia nyereségesen futtatható. Például, ha a technika 180 kötésből 120 esetben adott téves jelzést, ami stop kiütéssel végződött, akkor egy egyszerű arányosítással kiszámolhatjuk az összes nyertes kötés (60 db) és az összes kötés (180 darab) alapján, hogy a találati arány (60/180) 33%-os.

Mi történik akkor, ha a 33%-os találati arány mellett 1 egység kockázatot vállalva 1 egység a hozamunk? Ha a fenti példa szerint számítjuk ki az eredményeket, akkor a 60 nyertes kötés során nyertünk 1 egységet, összesen 60 egységet, míg a 120 vesztes kötés során elveszítettünk 120 egységet, így belátható, hogy a technika veszteséges lesz (-60 egységnyi veszteség). Ilyen esetben két dolgot tehetünk. Egyrészt megpróbáljuk a technika találati arányát javítani, másrészt pedig a hozamot is növelhetjük. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy keressük az olyan helyzeteket, amikor a várható hozam 1 egységnél nagyobb, azaz a kockázat mértékét meghaladó hozamot várunk el az ügyletkötés során. Ha például úgy döntünk, hogy csak azokban a helyzetekben kereskedünk, amikor várhatóan 3 egységnyi hozamot nyerhetünk 1 egységnyi kockázat mellett, akkor a kereskedési stratégiánk eredménye egészen más lesz. Ebben az esetben a 60 nyerő ügyleten 180 egység (3 x 60) nyereségünk lesz, míg a vesztes ügyleteken továbbra is 120 egység a veszteség. Az eredményünk 60 egység nyereségre változott úgy, hogy a találati aránya továbbra is 33%-os a kereskedési technikának.

Valójában tehát nem tettünk mást csak a várható hozam tekintetében szelektáltuk az ügyleteket, és csak akkor léptünk pozícióba, amikor a várható hozam 3 egység volt. Természetesen így leírva egyszerűnek tűnik az eredménytelen technika nyereségessé alakítása, azonban a valóságban számos tényező együttes hatásaként változik az eredmény. Például a hozam növelésével a találati arány romolhat, illetve a várható hozam csak egy becslés, nem biztos, hogy sikerül is ilyen hozammal zárnunk a pozíciókat. A technika kialakítása tehát sok-sok visszateszteléssel, következetes naplózással, szimulációk futtatásával végezhető el, mely rengeteg időt vesz igénybe. Sajnos azonban a kereskedők többsége abban a hitben kezdi el a kereskedést, hogy ez egyszerűen, gyorsan megtanulható. További példák: Regret aversion hatásai.

8) FOMO, Fear of Missing Out - Félelem a kimaradásból

A FOMO tulajdonképpen a félelem a kimaradásból kifejezésre fordítható le, azaz azt tapasztaltuk a múltban, hogy a részvényárak, bármely termék ára jelentősen megdrágulhatott, melyen nagyon sok pénzt lehetett keresni. Esetleg ismerősünk, barátunk keresett nagyon sok pénzt azzal, hogy időben lépett, és befektetett. Emiatt az a képzetünk van a befektetéssel, tőzsdei kereskedéssel kapcsolatban, hogy jól kell időzíteni, gyorsan kell lépni. Természetesen a pénzügyi iparág is tisztában van azzal, hogyan lehet a befektetők érzelmeire hatni, ezért találkozhatsz olyan hírekkel, oktatói, tanácsadói megjegyzésekkel, hogy „10-20 évente van ilyen lehetőség a tőzsdén”, azaz ha nem tanulod meg az oktató módszerét, vagy nem veszed igénybe a tanácsadást, akkor LEMARADSZ. Elemzések, hírek sorban mutatják be a kiválóbbnál kiválóbb befektetési lehetőségeket, melyek olvasása során az az érzésed támadhat, hogy most kell lépni, különben kimaradsz. Számtalan sikersztoriról olvashatsz, például, melyik társaság lesz a következő Apple, vagy Amazon, és ezek kivételes lehetőségként kerülnek bemutatásra Az igazság pedig az, hogy minden nap sok száz új és új lehetőség adódik a befektetések, részvények piacán, így ha az egyikről lemaradnál, akkor előbb utóbb úgyis találni fogsz másik lehetőséget. Bővebben: Miért veszélyes a FOMO?

9) Start Date bias

A start date bias tulajdonképpen arra a hibára utal, hogy a befektetők, kereskedők múltbeli adatokra támaszkodva számolnak ki valószínűségeket, átlagos hozamokat, azonban a visszatesztelés kezdő időpontjának megváltoztatásával az eredmények, és így a múltbeli adatokból levonható következtetések is megváltoznak.

Ha például az 1970-es évektől vizsgáljuk meg az arany befektetéssel elérhető hozamot, akkor évi 6%-os reálhozamot (inflációval korrigált hozam) számolhatunk ki. Azonban a 70-es években egy buborék volt az arany piacán, egyáltalán nem ez a jellemző piaci helyzet, így ha a buborék időszakát kivesszük a tesztelésből, akkor a reálhozam már csak 3% lesz.

Hasonló esetet láthatunk a részvénypiacokon is. Az 1980-as évek voltak az aranyévek a tőzsdéken. Az amerikai tőzsdéken és számos más ország tőzsdéin is 10-20% közötti éves hozamok voltak elérhetők. Ha pedig a részvényeken elérhető hozamot az 1970-es évek óta vizsgáljuk, akkor 7,5%-os éves reálhozamot mutatunk ki, de ha kivesszük az aranyéveket (1980-1990), akkor az éves reálhozam 3,5%-ra esik vissza. A témáról teljes részletességgel: Mi az a start date bias?

10) Anchoring bias - Lehorgonyzási heurisztika, torzítás

A lehorgonyzási heurisztika problémájának az a lényege, hogy egy döntéshelyzetben egy irreleváns referencia-pontot fogadunk el, és a későbbiekben ehhez a ponthoz igazítjuk a probléma megoldási javaslatait. Döntési helyzetben tehát az emberek hajlamosak arra, hogy nagyobb súlyt fektessenek az első megszerzett információnak, még akkor is, ha az a kérdés megválaszolása szempontjából irreleváns.

Példaként képzeld el azt a helyzetet, hogy ismerőseidtől megkérdezed várhatóan mekkora évesített hozamot lehet elérni a következő 10 évben az amerikai részvénypiacon. Nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre nem tudja senki pontosan a választ, csak becslést lehet adni, de folytassuk tovább a kísérletet:

A csoport egyik felétől ezt kérdezzük meg: „Szerinted 3%-nál nagyobb lesz az évesített hozam a következő évtizedben az amerikai részvénypiacon? Mennyi lesz az évesített hozam?”
A másik csoporttól pedig ezt kérdezzük meg: „Szerinted 10%-nál nagyobb lesz az évesített hozam a következő évtizedben az amerikai részvénypiacon? Mennyi lesz az évesített hozam?”

Megfigyelhető lesz, hogy az első csoportban a jövőbeni hozamra vonatkozó becslés átlaga alacsonyabb lesz, mint a második csoportban. Egész egyszerűen azért, mert a kérdésben szereplő hozamadatot felhasználják a megkérdezettek a becsléshez, azaz a mérlegelési folyamatban nagy hangsúlyt fektettek egy olyan információnak, melynek semmi köze a jövőbeni hozamhoz. Bővebben: Lehorgonyzási heurisztika (anchoring bias).

11) Ludic fallacy: A véletlen helytelen kezelése

A valószínűségek, a kockázatok, a véletlen helyes/helytelen kezelésére már többször is felhívtam a figyelmet. Bővebben kifejtettem a témát a Tények és Tévhitek című könyvemben, illetve itt az oldalon is foglalkoztunk ezzel például a japán gyertyák, alakzatok megbízhatóságával kapcsolatban. Gondolj csak arra, hogy ha egy 60%-os találati arányú eszközre (például kalapács japán gyertya) azt mondod, hogy jó, használható eszköz, hiszen a véletlennél (50%) magasabb a megbízhatósága. De mi van akkor, ha a véletlen valószínűsége nem 50%, mert egy emelkedő piaci környezetben teszteltünk vissza az eszközt, ahol a véletlenszerűen nyitott vételi pozíciók találati aránya 60%? Ebben az esetben máris azt mondjuk, hogy az eszköz találati aránya nem is olyan jó.

A fentihez hasonló problémát mutat meg számunkra a ludic fallacy, ugyanis a befektetés, a kereskedés során megpróbáljuk megérteni a kockázatokat, azt egy elméleti, zárt rendszerben tesszük, a valóságban pedig sokkal összetettebb a kockázat, és sokkal szélesebb körben kell gondolkodnunk a felméréséhez. Nassim Taleb a The Black Swan című könyv szerzője szerint a kockázatnak két területe van:

Az elméleti (ludic) kockázat, mely a legtöbb játékban jól definiálható, pontosan felmérhető. Például a különböző szerencsejátékokban, vagy egy pénzérme feldobása során felmért valószínűségek.
A másik oldalon pedig ott a valós élet, ahol a pontos szabályokat, valószínűségeket senki nem ismeri, és nem is lehet a pontos valószínűségeket felmérni.

A problémát pedig az okozza, hogy befektetőként az elméleti kockázatokat terjesztjük ki a valós életre, pedig ott számos más tényezőt is mérlegelnünk kell. Taleb erre több példát is bemutat könyvében, az egyik a pénzfeldobás példája. Két képzeletbeli karakteren keresztül mutatja be a ludic fallacy problémáját. Az egyik szereplő a „józan paraszti ésszel” gondolkodó Fat Tony, a másik pedig a tudós Dr. John.

Tegyük fel pénzérmét fogunk feldobni, tudjuk, hogy a fej, vagy az írás oldal előfordulásának valószínűsége egyenlő. Tegyük fel, 99 alkalommal feldobjuk az érmét, és minden alkalommal fejet kapunk. A kérdés ezek után az, hogyan alakulnak az esélyeink a következő, a 100-dik dobásnál.

Dr. John válasza erre a következő: a válasz egyértelmű, 50% az esélye annak, hogy a következő, 100-dik körben fejet dobunk, hiszen minden egyes érmedobás független egymástól.

Mit mond erre Fat Tony? Fat Tony azt mondaná, hogy 1%-nál kisebb a valószínűsége annak, hogy újra fejet dobunk, hiszen csak úgy dobhattunk előzőleg 99 alkalommal fejet, hogy a játékot manipuláltuk, csaltunk.

Kettőjük közül ki esett a ludic falacy csapdájába? Természetesen Dr. John, hiszen ő csak egy zárt rendszeren belül gondolkozott, és Fat Tony képes volt a rendszeren kívül gondolkodni, hiszen azt feltételezte, hogy csak csalással lehetett 99 alkalommal fejet dobni. Ebből pedig az következik, hogy a következő dobásnál nem 50% a valószínűsége annak, hogy fejet dobunk.. Bővebben: Milyen szerepe van a szerencsének a tőzsdén, a befektetések területén?

12) Narrative fallacy

A narrative fallacy probléma lényege, hogy az eseményeket történetek formájában dolgozzuk fel, és a történet „ragasztja” össze az általunk vélt ok-okozati összefüggéseket. Ennek oka, hogy az agyunk így tudja feldolgozni a valóságot, melynek eseménye sokszor véletlenszerűen alakulnak, de nekünk szükségünk van arra, hogy az ok-okozati összefüggést megtaláljuk. E nélkül nem tudjuk értelmezni a világot. A fogalmat és a problémát Nassim Taleb írta le részletesen a The Black Swan: The Impact of the Highly Improbable című könyvében.

„The narrative fallacy addresses our limited ability to look at sequences of facts without weaving an explanation into them, or, equivalently, forcing a logical link, an arrow of relationship upon them. Explanations bind facts together. They make them all the more easily remembered; they help them make more sense. Where this propensity can go wrong is when it increases our impression of understanding.”

Taleb megfogalmazása szerint a narrative fallacy azt jelenti, hogy korlátozottan vagyunk képesek arra, hogy tények sorozatát vizsgáljuk anélkül, hogy magyarázatot szőnénk hozzájuk. Magyarázatokat gyártunk, melyek összekötik a tényeket, és ezek a történetek könnyebben megjegyezhetővé teszik az eseményeket. Szeretjük a történeteket, és később hajlamosak vagyunk úgy emlékezni ezekre a történetekre, ahogy a saját érdekeink megkívánják. Nézzünk egy egyszerű példát, ami rávilágít a problémára.

Érdemes a témában elolvasni Nassim Nicholas Taleb The Black Swan: The Impact of the Highly Improbable című könyvét. Bár alapvetően a Black Swan eseményekkel foglalkozik Taleb könyvében, azonban kitér a „Narrative Falacy” problémájára is, mely jelentősen érinti a befektetőket, tőzsdei kereskedőket tekintettel arra, hogy a népszerű spekulánsokat, befektetési gurukat, sikeres hedge fund menedzsereket, és azok történeteit nagyon sokan ismerik, és a történetükből következtetéseket vonnak le. A Narrative Falacy tulajdonképpen arra utal, hogy az emberek szeretik a sztorikat, történeteket, és ezekből hajlamosak vagyunk téves következtetéseket levonni. Gondoljunk arra az esetre, hogy könyvek, újságok sokasága foglalkozik a tehetséges vállalkozókkal, milliárdos befektetőkkel, spekulánsokkal. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan gazdagodtak meg, milyen módszereket, technikákat alkalmaznak, sokan még másolják is a befektetési portfólióját ezeknek a népszerű befektetőknek. A probléma azonban az, hogy a sikeres embereknek a történetét a jelenben ismerjük meg, és utólag tekintünk vissza a múltba, és legtöbbször azt látjuk, hogy a sikerért keményen megdolgozott az illető.

Taleb azonban ezt egy egészen más kontextusba helyezi. Mi van akkor, ha ezen emberek egyetlen különlegessége, hogy szerencsések? A sok millió vállalkozó, befektető közül a mai milliomosok a szerencsés kevés, ők tulajdonképpen a lottónyertesek. Arra hasonlít tehát a dolog, mintha a lottónyertesekről készítenénk interjút, hogy mi a sikerük titka. Ez azonban mindig egy múltba visszatekintés, hiszen csak utólag tudjuk, hogy kik a nyertesek, azaz ma még nem tudjuk, hogy kik lesznek 20 év múlva a milliomosok, sikeres befektetők.

Taleb ezzel természetesen nem azt mondja, hogy a szerencsén kívül nem számít más. Véleménye szerint is fontos a tudás, a képzettség, és ezeknek fontos szerepe van abban, hogy milyen sikeres lesz egy vállalkozó vagy egy befektető. Mindössze azt állítja, hogy a szerencse jelentőségét alábecsüljük. További részletek: Narrative Fallacy: Történetek, melyek félrevezetnek a pénzügyekben.

13) Dunning-Kruger hatás

A befektetők többsége túlbecsüli saját tudását. Úgy gondoljuk, a tőzsdei kereskedés, a részvényvásárlás, a befektetés egyszerű. Elég, ha csak elolvasunk néhány cikket, híreket olvasgatunk, vagy megnézünk egy-két youtube videót. A helyzetre a befektetési iparág is ráerősít, azonban erős érdekkonfliktus van a befektető, kereskedő és az iparági szereplők között. Ezért találkozhatsz azzal, hogy brókercégek úgy állítják be a tőzsdei kereskedést, hogy milyen egyszerű, és gyorsan meggazdagodhatunk, ezért foglalkoznak annyit a sikersztorikkal a reklámokban, PR cikkekben. Ugyanígy a befektetés területén ezért találkozhatsz pofonegyszerű, válságálló módszerekkel, melyeket 1-1 szemináriumon megtanítanak neked. Az igazság azonban az, hogy a tőzsdei kereskedés nem egyszerű, és nem is könnyű, és a befektetésnek is számos buktatója van.

Dunning-Kruger hatás pedig David Dunning és Justin Kruger több évtizedes kutatásának eredménye. Kutatásukban megállapították, hogy egy személy minél kevesebb ismerettel rendelkezik egy adott területen, annál inkább túlbecsüli saját tudását. Érdemes tehát átgondolnunk, hogy mekkora tudással, tapasztalattal rendelkezünk, hiszen ezen a területen jelentős pénzügyi veszteség érhet minket. Bővebben: Dunning-Kruger hatás: Mit jelent? Miért veszélyes a pénzügyekben, a befektetés során?

14) Optimism bias - Optimizmusra való hajlam

Az optimism bias tulajdonképpen a túlzott optimizmust jelenti a befektetésekkel, a tőzsdén elérhető eredményekkel kapcsolatban. Azt jelenti, hogy azt hisszük, a dolgok sokkal jobban fognak alakulni, mint ahogy valójában alakulnak, vagy alakulhatnak a valószínűségek szerint. A túlzott optimizmus azt eredményezi, hogy a döntésünk negatív kimenetelének valószínűségét sokkal kisebbnek becsüljük, mint amilyen a valóságban. Például azt gondoljuk, hogy a kiválasztott részvény árfolyama csak emelkedhet, a visszaesés kockázatait alábecsüljük, így nem is készítünk erre vonatkozón tervet. Szintén jellemző hiba, hogy befektetőként sokkal magasabb hozamot kalkulálunk a következő 5-10-20 évre vonatkozóan, mint amit valójában el fogunk érni. Ehhez kapcsolódik a confirmation bias is, azaz azokat a cikkeket, véleményeket fogadjuk el, melyek azt mondják, hogy a részvénypiacon évi 15%-20%-os hozamot lehet elérni (valóban el lehetett érni az aranyévek alatt 1980-2000 között), és nem vesszük figyelembe azokat a véleményeket, amelyekben felhívják a figyelmünket arra, hogy az elérhető részvénypiaci hozam hosszútávon inkább 10% alatti. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy majd egy olyan portfóliót fogunk választani, ami jobban illeszkedik ehhez a túlzott optimizmus. Bővebben: Optimism bias, azaz a túlzott optimizmus hatása.

15) Mental accounting - Mentális könyvelés

A mental accounting tulajdonképpen az emberi gondolkodás folyamatát írja le a pénzügyekkel kapcsolatban, azaz a különböző forrásból szerezett bevételeket, illetve költségeket milyen módon kategorizáljuk agyunkban. Ezt a folyamatot hívjuk mental accounting-nek, melyet a köztudatba Richart Thaler vezetett be.

A mental accounting következménye, hogy az emberek a rendelkezésükre álló pénzt aszerint kategorizálják, hogy milyen forrásból származik, azaz a pénz eredete alapján különbséget teszünk. Például külön tartjuk nyilván a befektetésből, részvényekből származó nyereséget, így ezt a pénzt könnyebben kockáztatjuk, holott ez ugyanolyan pénz, mint amit a munkánkkal megkerestünk. Ugyanígy egyes emberek megtakarítással rendelkeznek úgy, hogy közben magas kamatozású hitelük is van. Ebben az esetben pedig jobban járnánk, ha a megtakarításunk egy részét a hitelbe fizetnénk be, hiszen a betéti kamatot meghaladó hitelkamat jobban erodálja a vagyonunk vásárlóértékét. Szintén gyakori, hogy az autóra, házra felvett hiteleket, személyi kölcsönöket egy külön kategóriában tároljuk, és nem vesszük figyelembe a befeketéseink, a vagyonunk értékelésénél. Például, ha van egy 50 millió forintos ingatlanunk, egy 5 millió forintos autónk, és 20 millió forintnyi megtakarításunk, akkor ez 75 millió forint vagyon. Azonban ha ezen vagyon mellett 70 milliónyi tartozásunk is van, akkor valójában 5 millió forintnyi vagyonunk van. Ez az, amit sokan nem szeretnének figyelembe venni, és a mental accountig nagyon jól el is fedi a valóságot. A probléma csak az, hogy más pénzügyi tervet kell készítenie egy befektetőnek 5 milliós nettó vagyon és 75 milliós nettó vagyon esetén.

Richard Thaler például az osztalékportfóliók népszerűségét is a mental accounting problémával magyarázza meg. Eszerint a befektetők az osztalékra, melyet negyedévente, évente megkapnak, egy a befektetéstől független, elkölthető, passzív jövedelemre tekintenek. Holott ugyanazt az eredményt érnék el osztalékot nem fizető részvényekkel is, ha az osztalékhozammal egyező összeget kivennék a megtakarításukból. Bár azt érzékeljük, hogy a második módszerrel „feléljük” a tőkét, a valóságban a két módszernek ugyanaz az eredménye, hiszen az osztalék a nyereségből lesz kifizetve, míg az osztalékot nem fizető társaság esetében a nyereség az árfolyamba épül be. A fentieknek némiképp ellentmond a Tőzsdei Anomáliák című könyvben tárgyalt income-prémium, ugyanakkor Thaler szerint a társaságok tudatosan ki is használják a mental accounting hibáját, azaz a céljuk a stabilitás látszatának kimutatása, melyet a folyamatos osztalékfizetéssel, az osztalék évenkénti növelésével érnek el. Ennek pedig sokszor az az ára, hogy a tőkeszerkezet romlik (hitelek miatt), vagy az osztalékfizetés a jövőbeni növekedést korlátozza. Végül pedig a befektető rosszabbul jár, hiszen előbb utóbb bekövetkezik a fundamentális mutatók romlása, és az ezzel együtt járó árfolyamesés. Bővebben: Mentális könyvelés, mental accounting hibája.

16) Szakértők, tekintélyek elfogadása

A tőzsdei kereskedők véleményét nagyon könnyű befolyásolni, nagyon könnyen elfogadják a médiában megjelenő elemzők, szakemberek, befektetési guruk javaslatait, melyeket sokan fenntartások nélkül kezelnek. Azt gondoljuk, hogy a tőkepiaci területen dolgozó szakemberek sokkal jobban, pontosabban előre tudják jelezni a jövőt, ezért sokan alapozzák döntéseit ezekre az előrejelzésekre. Divatosak a számlakezelési megoldások, a szignálszolgáltatások, a fizetős befektetői hírlevelek, a pénzért vásárolt mintaportfóliók. Ugyanakkor az átfogó kutatások azt mutatják, hogy a szakértők találati aránya sem jobb a véletlennél, és csak a szakértők egy szűk körének magas a találati aránya.

A témában David Bailey, Jonathan Borwein, Amir Salehipour és Marcos López készített egy átfogó kutatást Evaluation and ranking of market forecasters címmel. Ebben az anyagban 6627 piaci, tőzsdei előrejelzést tekintettek át 1998-2012 között. Az előrejelzést készítők között ismert traderek, befektetési guruk, a média által gyakran megszólaltatott elemzők, szignálszolgáltatók, befektetési hírlevelet működtető személyeket is találunk (név szerinti lista a tanulmányban megtalálható). A vizsgálatuk eredménye az alábbi gondolatokkal foglalható össze:

Az előrejelzések találati aránya átlagosan 48%-os volt.
Az elemzők kétharmadának előrejelzési megbízhatósága 50% alatt volt.
Az elemzők 3 százalékának megbízhatósága 20% alatti.
Az elemzők 6 százalékának megbízhatósága 70-78% közötti.
A legjobb megbízhatóságú elemző találati aránya 78% volt.

Látható a fentiekből, hogy az elemzői előrejelzések (48%) megbízhatósága átlagosan egy érmefeldobás megbízhatóságával vetekszik, és a valós helyzet sajnos még ennél is rosszabb, ugyanis az előrejelzések nagy része ebben az esetben az amerikai részvénypiacra, és az S&P500 indexre vonatkozott. Az S&P500 indexről pedig tudjuk, hogy ha az utóbbi néhány évtizedben érmefeldobás (véletlenszerűen) alapján vásároltunk, akkor az alábbi találati arányunk lett:

1 hétre megnyitott pozíció esetén: 56%
1 hónapra megnyitott pozíció esetén: 61%
3 hónapra megnyitott pozíció esetén: 66%
6 hónapra megnyitott pozíció esetén: 70%

A fent hivatkozott vizsgálatban az elemzői célárak, előrejelzések jellemzően 1-2 hetes időtartamon túl, de fél évben belüli időszakokra vonatkoznak. Látható a fenti adatokból, hogy önmagában a véletlenszerűen nyitott vételi ügyletek találati aránya is 56-70% között változott a múltban 1 hét, 6 hónap közötti időtávon.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem lehet csak az elemzőket, szakértőket hibáztatni a fentiekért. Egész egyszerűen azért, mert igazodnak a befektetők, tőzsdei kereskedők elvárásaihoz, azaz azt gondolják a tőzsdei kereskedők, hogy a jövőt meg lehet jósolni. Ha pedig egy elemző, szakértő azt mondaná, hogy fogalmam sincs, mi fog történni, de elmondhatok 3-4 forgatókönyvet, amelyek megvalósulhatnak, akkor ez kisebb érdeklődést váltana ki a tőzsdézőkben, mint az a szakértő, aki tudja, mi lesz a legjobb befektetés a jövőre nézve.

Hogy megértsük ezt a problémát, elmesélek egy rövid történetet, mely David Freedman Wrong: Why experts keep failing us című könyvéből származik. Ebben a könyvben kifejezetten a szakértők, elemzők problémakörét tárgyalja a szerző, és elmesél egy hétköznapi történetet, mely rávilágít arra, hogy miért a tőzsdei kereskedők felelősek az elemzői tévedésekért. Képzeld el azt a helyzetet, hogy hátfájdalomra panaszkodsz, ezért elmész két egyforma tudású orvoshoz. Az egyik orvos megvizsgál, és azt mondja neked, hogy nehéz megmondani, hogy mi okozza a hátfájást, mert számos oka lehet, de tud javasolni egy terápiát, amivel elsőként próbálkozhatunk. Ezzel szemben a másik orvos azt mondja, hogy pontosan tudja mi a hátfájásod oka, és megmondja, hogy milyen terápiára van szükséged. Melyik orvost választanád? Természetesen az utóbbit, de ettől még lehet, hogy a rossz megoldást választottad. Az embereknek szüksége van a bizonyosságra, de ez nagyon ritkán létezik a valóságban, és természetesen a tőzsdén, a befektetések területén sem létezik, tekintettel arra, hogy megjósolhatatlan eseményeket elemzünk.

Megnyugtató érzés a pénzügyi tanácsadóra, a privátbankárra, tőzsdegurukra hallgatni. Ők jelentik a bizonyosságot, amit az agyunk erőteljesen kíván, azonban ez egy hamis biztonságérzet. A valóságban nincs bizonyosság a jövőre nézve. Végül idézném Warren Buffett véleményét a rövid távú tőzsdei előrejelzésekkel kapcsolatban:

„We have long felt that the only value of stock forecasters is to make fortune-tellers look good. Even now, Charlie (Munger) and I continue to believe that short-term market forecasts are poison and should be kept locked up in a safe place, away from children and also from grown-ups who behave in the market like children.”

Az idézet lényege, hogy Buffett és társa, Charlie Munger szerint a rövid távú előrejelzés olyan, mint a méreg, és ahogy a mérgeket is elzárva tartjuk a gyerekek elől, úgy kellene azon felnőttek elől is elzárni a tőzsdei előrejelzéseket, akik úgy viselkednek a piacon, mint a gyerekek.

17) Érdekellentétek figyelmen kívül hagyása

A szaktekintélyek feltétel nélküli elfogadása mellett szintén problémát okozhat a kereskedő számára, ha nem veszi figyelembe az iparágon belüli érdekellentéteket. A brókercégek által készített elemzések, célárak, előrejelzések nem azért készülnek, hogy a befektetőknek haszna legyen.

Fontos látni, hogy az elemzők, brókercégek és a befektetők között erős érdekkonfliktus húzódik meg. Ezek a cégek kiszolgálják a befektetési iparágat, és az aktuális trendeket. Gondolok itt a különböző tanácsadó cégekre, alapkezelőkre, számlakezelőkre, hedge fundokra, azaz az a cél, hogy befektetőként minél tovább befektetve legyen a vagyonod, hiszen ezek után díjakat fizetsz, és így termelődik a nyereség az iparági cégek számára. Elég, ha csak arra gondolsz, hogy a hagyományos befektetési alapok esetében 1-4%, de UL-biztosítás esetén akár 2-7% közötti éves költség is felmerülhet, és az olcsóbb, ETF alapok esetében 0,15-1% éves költségre számíthatunk. Ha csak hazai viszonyok között kiszámolod, hogy mit jelent egy kisebb nettó eszközértékű (például 10-20 milliárd forintos) alap esetében az a néhány százalékos alapkezelési díj. Ez alaponként évi több százmillió forintos bevételt hoz az alapkezelő számára, és közben az is elmondható, hogy ezen alapok kb. 80%-a tőzsdeindex hozamát sem tudja megverni, azaz a költségek mellett, még a hozam egy részétől is elesik a befektető.

A külföldi brókerek legnagyobb ügyfelei tehát nem a retail kereskedők, hanem a milliárdokat befektető alapkezelők, így az ő érdekeit kiszolgálva a vedd meg és tartsd technika szemléletében készülnek az elemzések. (Csak zárójelben térnék ki a forex brókerek körére, ahol a cél, hogy az ügyfél minél többet kössön, mert a jutalékból lesz a brókercég nyeresége. Ezen cégek körében a technikai elemzések készítése a divatos, hiszen erre alapozva lehet napokra, néhány hétre, tehát rövid távon ügyletet kötni.)

Visszatérve a hagyományos tőzsdei brókercégekre, óriási üzleti hasznot hoz számukra a különböző IPO események (részvény-kibocsátások) leszervezése. Emellett a tőzsdei társaságok érdekeltek abban is, hogy emelkedjen a részvényeik árfolyama. Számos ok közül az egyik, hogy a legtöbb CEO javadalmazása kapitalizációhoz van kötve. Emiatt a nagyobb cégekkel érdemes, és megéri jóban lenni, hiszen egyik amerikai cégvezető sem örülne annak, ha a cégét leminősítené egy brókercég, esetleg eladási ajánlást fogalmazna meg rá. Emiatt ne lepődjünk meg azon, hogy elvétve találunk csak eladásra ajánlott céget az Egyesült Államok tőzsdéin. Ha például a zack.com adatbázisát átnézzük, akkor a 4600 részvényelemzésből kb. 4300 részvény (93%) esetében vételi ajánlást találunk, a maradék 300 részvényen (7%) osztozik a tartás és eladás jelzése. Ezzel szemben azt tapasztalhatjuk, hogy a tőzsdei társaságok 11,83 százalékának gyakorlatilag nullázódik az árfolyama, és az összes részvény 30,8%-a volt képes felülmúlni a tőzsdeindexet 1927-2016 között. Miért nem látjuk ezeket az arányokat az elemzők vételi ajánlásaiban? Ugyanígy, ha a finviz.com-on indítunk egy keresést, akkor sok száz olyan részvényt találunk, melyek árfolyama erősen csökkenő trendben van. Például az adatbázisban levő 7500 társaság közül:

2440 olyan cég van, mely ebben az évben (bikapiacon) 20%-ot elérő visszaesésben van.
1700 olyan cég van, mely ebben az évben 30% mínuszban van.
569 olyan cég van, mely ebben az évben 50% mínuszban van.

Egyes cégek azért kaphatnak kedvező vételi ajánlást ezekben az elemzésekben, mert a jövőbeni profit túlbecsült, így a különböző értékelési mutatók alapján nem lesz annyira drága a társaság.

Még 2010-ben készített a McKinsey Group egy részletes, 25 évet felölelő vizsgálatot, melyben a Wall Street elemzőinek előrejelzési pontosságát vizsgálták meg. Ezalatt a 25 év alatt az elemzők évente 10-12 százalékkal túlbecsülték a jövőbeni nyereségnövekedést, annak ellenére, hogy köztudott, hogy az átlagos nyereségnövekedés az Egyesült Államokban 6%, ami tulajdonképpen egyezik a hosszú távú gazdasági növekedéssel. Hosszú távon a részvénypiac pedig nem tudja a gazdasági növekedés felülteljesíteni.

Ed Yardeni pedig összegyűjtötte az S&P 500 társaságra vonatkozó nyereség-előrejelzések változását 1995-2019 közöt. Az adatokból kiderül, hogy az elemzők milyen EPS növekedést vártak az 500 legnagyobb amerikai vállalatra vonatkozóan a tárgyévben és a következő évben, azaz 1-2 éves előrejelzést láthatunk, tekinthetünk vissza 24 éves távon. Például a 2000-es évben megjelenő előrejelzések szerint az S&P500 index egy részvényre jutó nyeresége kb. 67 dollár lesz 2 év múlva (2001. év végére). Ezt követően azonban folyamatosan csökkennek az előrejelzések, amíg 2001 év végére már csak 45 dollárt jeleznek elő az elemzésekben. Az adatokból kiszámolható, hogy szinte az összes esetben (18 évben a 24 évből) magasról indulnak az előrejelzések, majd szépen lassan, két év leforgása alatt visszacsökkennek. Ha ezekből az adatokból indulunk ki, akkor azt mondhatjuk, hogy az elemzők kb. 30 százalékkal becsülik túl a várható növekedést a következő 2 éves időszakra vonatkozóan.

A fentiek lényege tehát, hogy az elemzők túlbecsülik a jövőbeni növekedést, ami azt eredményezi, hogy a társaság értékalapon olcsóbb lesz a túlbecsült nyereségadatok miatt. Másrészt a nyereségadatokat számos más tényező is eltorzítja, legfőképp a saját részvény-visszavásárlás, mely szintén azt eredményezi, hogy a nyereség nagyobb lesz, így a társaság olcsóbb. Ehhez vegyük hozzá azt, hogy a társaságok minősítése során az üzleti érdekek is szem előtt vannak, és így a fenti hatások együttese azt eredményezi, hogy lényegesen több a vételre ajánlott részvény, mint amennyinek a valóságban lennie kellene.

Látható tehát a fentiekből, hogy az elemzői vételi ajánlások egy sajátos folyamat eredményei, melyben benne vannak az üzleti érdekek, az eredmények „szépítése”, és a jövőbeni nyereségek túlbecslése. Emiatt érdemes a jövőbeni várakozásokat lefelé korrigálni, illetve a vételi ajánlásokat az ismert értékalapú mutatókkal felülvizsgálni.

18) Túlélési torzítás

A túlélési torzítás (angolul survivorship bias) arra a gondolkodási hibára utal, melynek során azt feltételezzük, hogy a sikeresek vizsgálatával megérthetjük és elkerülhetjük a múltbeli hibákat. Bármilyen döntés, mely a múltbeli esetek vizsgálatán alapul hibás következtetések levonásához vezet, ha nem vesszük figyelembe, kizárjuk a sikertelen, elbukott eseteket. Bővebben: Túlélési torzítás (survivorship bias).

19) Bandwagon effect, herding bias

A bandwagon effect, magyarul utánfutóhatás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a befektető azért tesz valamit vagy azért gondol úgy valamit, mert mások is ezt csinálják, mások is ezt gondolják. Széles befektetői körre jellemző tőzsdepszichológiai hibáról van szó. A herding bias, magyarul csordaszellem jelenség lényege, hogy a befektetők hajlamosak lemásolni más befektetők viselkedését, követni más befektetők példáját. Lényegi különbség nincs egyébként az utánfutó hatás és a csordaszellem között, talán azt lehetne kiemelni, hogy az utánfutóhatás mögött a „tarts a győztessel” indok húzodik meg, míg a csordaszellem változatos okok miatt alakulhat ki. Mindenesetre bármely befektetési döntés során, ha az a kiindulási alap, hogy azért döntünk úgy, mert a szomszéd, a barátunk, az ismerőseink is úgy döntöttek, akkor elkövetjük a herding bias hibáját. Bővebben: Bandwagon effect, herding: Mit jelent a tőzsdén, pénzügyekben?

20) The law of small number - a kis számok törvénye

A címbeli kis számok törvénye arra a befektetői hibára utal, melynek lényege, hogy az emberek, a befektetők hajlamosak kevés adatból általános következtetéseket levonni. A befektetés területén erre a hibára tipikus példa, amikor a befektetési alapokat az előző évi, vagy az előző három évi hozama alapján választják ki a befektetők. Elegendő a befektető számára 1-3 évnyi adat, és ebből olyan általános következtetéseket von le, mint az alap jövőbeni sikeressége. Teszik ezt annak ellenére a befektetők, hogy a rövid távú hozamok nagyon rosszul jelzik előre a befektetési alapok jövőbeni hozamát. Bővebben: Law of small numbers, availability, gambler fallacy.

21) Availability bias - hozzáférhetőségi heurisztika

Az availability bias arra a kognitív torzításra utal, melynek során az emberek az események bekövetkezési valószínűségét a rendelkezésükre álló példák, tapasztalatok alapján valószínűsítik. Ha például van egy ismerősünk, aki autóbalesetben halt meg biztonsági öv használata nélkül, akkor sokkal kockázatosabbnak tartjuk a biztonsági öv nélküli autóvezetést, mint amennyire az a valóságban, nagy számokon mérve kockázatosnak tekinthető. A problémát az okozza, hogy az extrém, meglepő információk könnyen felidézhetők az emlékeinkből, így az ezekkel kapcsolatos valószínűséget túlértékeljük. Bővebben: Law of small numbers, availability, gambler fallacy.

22) A szerencsejátékosok tévedése, Gambler’s fallacy

A szerencsejátékosok tévedése problémát részben kifejtettem a kis számok törvényénél is. Eszerint az emberek egy része azt gondolja, hogy egy esemény valószínűsége függ a korábbi, hasonló (de egyébként független) esemény kimenetelétől. A fej vagy írás példánál maradva ez azt jelenti, hogy ha egymás után háromszor dobunk fejet, akkor azt gondoljuk, hogy a következő dobásnál nagyobb a valószínűsége az írásnak, holott egy újabb dobás esetén ugyanakkora a fej és írás valószínűsége. A félreértések elkerülése végett nézzük a valószínűségeket fej-vagy írás esetén. Bármely érmefeldobás egymástól független esemény, azaz annak az esélye, hogy a dobás fej vagy írás lesz 50%. Bővebben: Law of small numbers, availability, gambler fallacy.

23) Overconfidence (Illusion of knowledge) – túlzott önbizalom, a tudás illúziója

A túlzott önbizalom hibájának lényege, hogy a befektető eltúlozza a kognitív képességeit és szakmai hozzáértését a befektetés területén, mert azt hiszi, hogy nagyobb tudással és rálátással rendelkezik a pénzügyi döntések meghozatalában, mint az átlagos befektető, mint más piaci szereplők. A túlzott önbizalommal rendelkező befektetők hajlamosak arra, hogy a számukra nem megfelelő értékpapírokat vásárolják meg. Például a szakmai tudásukat meghaladó származtatott termékkel, certifikátokkal, CFD termékekkel kereskednek úgy, hogy nem értik a termékek működési hátterét. Ugyanígy hajlamosak arra, hogy kockázatot vállaljanak, mert nem látják a kérdéses befektetési termékek kockázatát, és a túlzott önbizalom miatt alacsonyabbra becsülik a kockázatát a terméknek, nem látnak kockázatot ott, ahol valójában óriási a kockázat (bővebben erről 2007-ben Healy és Pate kutatásában) stb.. A fentieken túl azt is kimutatták, hogy a túlzott önbizalommal rendelkező tőzsdei kereskedők hajlamosak arra, hogy a részvényeket magas áron vásárolják, majd alacsony áron adják el. Részben ezzel magyarázható, hogy az átlagos befektető drágán vesz és olcsón ad el, és ez a ciklus egyúttal oda is vezet, hogy lufik, buborékok alakulnak ki a piacon: Bővebben: Túlzott önbizalom, kontroll illúziója, Endowment bias, Status Quo bias.

24) Illusion of control, azaz a kontrollálás illúziója

A kontrollálás illúziója azt a hibát jelöli, mely szerint az emberek hajlamosak arra, hogy túlbecsüljék a képességüket egy-egy esemény befolyásolásával kapcsolatban. A kifejezést Ellen Langer pszichológus használta elsőkét, és ha lottóztál már valaha, akkor valószínűleg a döntéseidet befolyásolta ez a kognitív, érzelmi torzítás. Gondoljunk csak arra, hogy a lottózás során a nyertes számokat véletlenszerűen sorsolják ki, így teljesen lényegtelen, hogy milyen számokat jelölünk, a nyerési esélyeink egyformák lesznek. Ennek ellenére lottójátékosok széles köre személyes érzéseikhez köthető számokat használ a lottón, mert azt hiszik ezek a számok nagyobb nyerési esélyt jelentenek. Mások pedig könyveket értékesítenek a lottózás módszereiről, holott a valóságban bármely számmal egyforma a nyerési esélyünk.

Pénzügyi területen a probléma úgy nyilvánul meg, hogy alábecsüljük a szakértelem fontosságát, a véletlen szerepét, és azt gondoljuk az irányításunk alatt áll a befektetési környezetünk, és a piac. A kontrollálás illúziójának következménye például, hogy csak egyes szektorokba, iparágakba, csak néhány sikeresnek tartott vállalatba fektetünk be, mert azt hisszük ezen szűkebb területeket jobban átlátjuk, ami egyfajta kontrollt jelent. Ez a kontroll azonban csak illúzió, a valóságban nem létezik. A valóságban a fókuszált portfólió, a néhány iparágra, néhány vállalatra történő koncentrálás a megnövekedett kockázatot jelenti. Bővebben: Túlzott önbizalom, kontroll illúziója, Endowment bias, Status Quo bias.

25) Endowment Bias – a már birtokolt tárgyak iránti elkötelezettség

Az endowment bias arra a jelenségre világít rá, hogy a már tulajdonukban levő tárgyakat értékesebbnek tartjuk, elkötelezettebbek vagyunk irántunk. Például az emberek hajlamosak megtartani a birtokukba került tárgyat, összehasonlítva azzal az esettel, hogy ha nem lenne a birtokukban a tárgy, és meg kellene vásárolniuk.

Az endowment bias kutatása során azt is megállapították, hogy a befektetők hajlamosak megtartani a rosszul teljesítő részvényeiket, és kevésbé hajlandók elcserélni egy hasonló, de jobban teljesítő részvényre. (részletek: Michael Pompian a Behavioral Finance and Wealth Management című munkájában)

Daniel Kahneman egy másik kutatásában azt is megállapította, hogy a befektetők a birtokukban levő részvények piaci értékét túlbecsülik a valódi piaci értékükhöz képest. Ugyanez megfigyelhető az ingatlanpiacon is, ahol az ingatlanpiaci befektetők a saját tulajdonukban levő ingatlant tartják értékesebbnek. Bővebben: Túlzott önbizalom, kontroll illúziója, Endowment bias, Status Quo bias.

26) Status Quo Bias a befektetések területén

A status qou bias azt jelenti, hogy ha az emberek sok választási lehetőség, opció közül választhatnak, akkor hajlamosak elutasítani azokat a választási lehetőségeket, melyek a jelenlegi status quot veszélyeztetik. Ez tehát azt jelenti, hogy a döntéseink során a helyzet változatlanságára törekszünk, akkor is, ha az nem az optimális választás számunkra. Bővebben: Túlzott önbizalom, kontroll illúziója, Endowment bias, Status Quo bias.

Kognitív torzítások részletesen:

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Befektetési alapismeretek, stratégiák, részletek itt.
Tőzsdei kereskedés magyar és külföldi piacokon, részletek itt.
Rövid távú, daytrade kereskedés devizákkal, részvényekkel, részletek itt.
Bitcoin és kriptoeszközök képzés, részletek itt.