Milyen szerepe van a szerencsének a tőzsdén, a befektetések területén?

Foglalkoztunk már korábban azzal a kérdéssel, hogy a tőzsde, forex kereskedés, befektetés szerencsejátéknak tekinthető-e. A mai cikkünkben a szerencse, a véletlen szerepét egy kicsit más megvilágításba helyezzük, és megnézzük, hogy a véletlenek helytelen értékelése miért vezetheti félre a befektetőket, kereskedőket. Témáink:

• A véletlenen, a szerencsén múlik, hogy valaki sikeres lesz?
• Mi van, ha az ismert spekulánsok, befektetési guruk „csak” szerencsések?
• Válságot jósló guruk, elemzők is szerencsések?
• A sikeres alapkezelés, számlakezelés titkára is választ adhat a véletlen?
• Ludic fallacy: a véletlen helytelen kezelése

A véletlenen, a szerencsén múlik, hogy valaki sikeres lesz?

Egyre többen kutatják a szerencse, a véletlen és a siker közötti összefüggést. Ez tehát azt jelenti, hogy nem csak a tudás és a szakértelem számít, hanem a véletlenek sorozatának, szerencsének is nagy szerepe lehet abban, hogy valaki sikeres lesz az életben, vagy épp a befektetésekkel, a tőzsdei kereskedéssel. Hogy ez miért lesz fontos számunkra, arra hamarosan ki is térek, de először megemlítenék néhány hasznos olvasmányt a témában. Elsőként Nassim Taleb kockázatelemző két könyvét emelném ki, mely hasznos olvasmány lehet tőzsdei kereskedők, befektetni vágyók számára, egész egyszerűen azért, hogy felmérjük a véletlen, a szerencse szerepét, és a kockázatok helyes értékelésének, a „tartományon kívüli” gondolkodás fontosságát. Nassim Taleb könyvei Black Swan, és a Fooled by Randomness

De a szerencse szerepével Robert H Frank és Michael j. Mauboussin is foglalkozik könyveikben. Magyar nyelven a Malcolm Gladwel Kivételesek című könyve foglalkozik a témával. A siker és a véletlen közötti összefüggésre utalnak azok a megfigyelések is, mint például annak az esélye, hogy valaki vállalat vezető (CEO) legyen azon is múlik, hogy milyen hónapban született, vagy mi a neve. De a vezetéknév és a sikeresség között is kimutatható kapcsolat, ami megint csak a véletlen szerepét emeli ki. Hangsúlyoznám, hogy a fenti szerzők, tanulmányok nem azt állítják, hogy a szerencsén múlik minden, hanem jól megfigyelhető, hogy a véletlennek, és a szerencsének is van szerepe a sikerben.

Mi van, ha az ismert spekulánsok, guruk „csak” szerencsések?

Befektetők, tőzsdei kereskedők gyakran követik, tanulmányozzák ismert befektetési guruk, hedge fund menedzserek módszereit, hírek spekulánsok kereskedési szabályait. Azt gondoljuk, hogy a legsikeresebb befektetőktől, kereskedőktől érdemes tanulni, de mi van akkor, ha nem csak a tudásuknak, hanem a véletlennek, a szerencsének is köszönhetik a sikerüket, az eredményeiket?

A fentieket erősítheti az a tény, hogy egyes múltban működő módszerek, stratégiák ma már nem működnek. Példaként gondolj a sikeres teknős, turtle stratégiára.  Richard Dennis évi 80%-os eredményt ért el vele, és az alap 500.000 dolláros vagyonát négy év alatt 5 millió dollárra sikerült növelni. A tradingblox.com-on megtalálhatjuk az eredeti stratégia visszatesztelését, mely szerint 1970 és 1986 között 216%-os profitot hozott a stratégia. Ez pontosan az az időszak, amikor Dennis és tanítványai kereskedtek. Ezt követően a hozamgörbe teljesen ellaposodik, azaz 1986 és 2009 között nem lehetett vele kiemelkedő hozamot (10,5%-ot) elérni, igaz visszaesés sem volt.  

De a mean reversion technikák kapcsán beszéltünk már Victor Niderhoffer stratégiájáról is. Niderhoffer hedge fundjának az indulástól számított évesített hozama 1996-ig 35% volt évente. Gyakorlatilag a világ legjobban teljesítő Hedge Fund menedzsereként tartották számon, a 97-es válságig, amikor óriási veszteséget szenvedett az alap.

Felmerülhet tehát a befektetőben a kérdés, hogy vajon tényleg köze van ennek a szerencséhez, de ne menjünk el a befektetési guruk mellett sem szó nélkül. Hogyan lettek sikeresek a ma ismert befektetési guruk, vajon tényleg egyszerűen másolhatók a módszereik? A valóság sajnos itt sem olyan egyszerű, mint amit a legtöbb hír, cikk sugall. Jó példa Warren Buffett befektetési módszere, mely az utóbbi 10 évben vált igazán népszerűvé. Tanfolyamok, könyvek kerülnek értékesítésre, fektess be úgy, mint Warren Buffett leírásokkal, videókkal van tele az internet, azonban az átlagember számára azok az előnyök, kiváltások nem érhetők el, melyek Warren Buffett számára elérhető. Részletesen beszéltünk erről már korábban, (Warren Buffett módszere: 6 ok, hogy miért NEM való neked), így csak röviden fejteném ki:

• Buffett a jelenleg használt befektetési módszereit, jelentős befektetési tőke mellett használja. Amikor kisebb tőkével rendelkezett (ez jellemző az átlagos befektetőre) egész más stratégiát használt.
• Buffett a nagy vagyon miatt, egyedi ajánlatokat is kap, és kapott a múltban. Közelmúltbeli példaként gondoljunk vissza a 2008-as gazdasági válságra, amikor a Goldman Sachs brókercégnek likviditási problémái támadtak. Ekkor a Goldman Sachs részvényei 110-120 dollár körül mozogtak a New Yorki tőzsdén és felajánlották Buffettnek, hogy vásároljon 5 milliárd dollárért Goldman Sachs osztalékelsőbbségi részvényt 10%-os osztalékhozammal, melyhez még egy opciót is kapcsoltak, azaz 5 éven belül 115 dollárért vásárolhat Buffett részvényeket.
• Emellett pedig nem csak vagyonrészt, hanem befolyást is szerez cégekben
• Továbbá Buffettnek van egy biztosítótársasága (Berkshire Hathaway), és az abból származó „insurance float” egy fajta tőkeáttételt biztosít számára, melyre szintén nincs lehetősége az átlagos befektetőnek.

A fentieken túl vegyük azt is figyelembe, hogy az emberek szeretik a sikersztorikat, történeteket, és ezekből hajlamosak vagyunk téves következtetéseket levonni. Gondoljunk arra az esetre, hogy könyvek, újságok sokasága foglalkozik a tehetséges vállalkozókkal, milliárdos befektetőkkel, spekulánsokkal. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan gazdagodtak meg, milyen módszereket, technikákat alkalmaznak, sokan még másolják is a befektetési portfólióját ezeknek a népszerű befektetőknek. A probléma azonban az, hogy a sikeres embereknek a történetét a jelenben ismerjük meg, és utólag tekintünk vissza a múltba, és legtöbbször azt látjuk, hogy a sikerért keményen megdolgozott az illető.

Nassim Taleb a The Black Swan című könyv szerzője azonban ezt egy egészen más kontextusba helyezi. Mi van akkor, ha ezen emberek egyetlen különlegessége, hogy szerencsések? A sok millió vállalkozó, befektető közül a mai milliomosok a szerencsés kevés, ők tulajdonképpen a lottónyertesek. Arra hasonlít tehát a dolog, mintha a lottónyertesekről készítenénk interjút, hogy mi a sikerük titka. Ez azonban mindig egy múltba visszatekintés, hiszen csak utólag tudjuk, hogy kik a nyertesek, azaz ma még nem tudjuk, hogy kik lesznek 20 év múlva a milliomosok, sikeres befektetők. Taleb ezzel természetesen nem azt mondja, hogy a szerencsén kívül nem számít más. Véleménye szerint is fontos a tudás, a képzettség, de nem szabad elfelejteni a sikersztorik mögött a szerencse, véletlen jelentőségét sem.

Válságot jósló guruk, elemzők is szerencsések?

Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy a jövőt nem lehet előre megjósolni, mégis rendszeresen találkozunk a médiában azzal, hogy egyes elemzőket, szakértőket úgy vezetnek be, mint aki a 2008-2009-es gazdasági válságot is megjósolta. Jó példa erre Nouriel Roubini közgazdász. Például 2019 nyarán futott egy kört Nouriel Roubini jóslata egy 2020-as tőzsdei összeomlásról (nem a járvány okozta gazdasági válságot jósolta meg). A 2008-2009-es gazdasági válságot megjósló Roubini 10 kockázati tényezőről szóló leírását valóban érdemes elolvasni, azonban tegyük hozzá, hogy az itthon "jósprofesszorként" emlegetett Roubini véleménye rendszeresen megjelent az elmúlt 10 évben a médiában. Emlékezzünk vissza, hogy a 2008-as válságot követően 2010-es évek elején 2013-ra jósolta a "perceft storm" néven a közelgő válságot, mely nem következett be. Ahogy a 2011-re megjósolt olasz államcsőd sem. 

Roubini túl még számos más szakértő, elemző neve kerül elő különböző válságok megjóslása során, azonban ezeknél a jóslásoknál két dolgot vegyünk figyelembe. Sosem látjuk a teljes képet, azaz gyakori, hogy ezek a szakértők valóban megjósoltak egy válságot, de utána kétévente újabb válságot jósoltak meg, melyek nem jöttek be. Tehát ott tartunk, hogy 10 jóslásból egyszer lett igazuk 9-szer tévedtek. Emellett pedig vegyük figyelembe, hogy a befektetések, tőkepiacok, pénzügyek területén sok ezer elemző, közgazdász dolgozik, publikál elemzéseket, tanulmányokat, így teljesen törvényszerű, hogy a sok közül néhány véletlenül ráhibázik. Ez is a szerencse, véletlen szerepét erősít.

A sikeres alapkezelés, számlakezelés titkára is választ adhat a véletlen?

Elgondolkodtál már azon, hogy egy-egy külföldi alapkezelőnek, hedge fundnak miért van olyan sok alaptípusa? Az ismert számlakezelő cégeknek miért van olyan sok számlakezelési típusa? Miért kell sok tíz különböző algoritmus szerint stratégiát futtatni a számlakezelő, alapkezelő cégeknek? Egész egyszerűen azért, mert amelyik a véletlennek köszönhetően működik egy ideig, annak nagy lesz a hozama, és ez jól reklámozható, jól eladható. A rosszul teljesítő stratégiákat pedig nem reklámozzák, leépítik esetleg meg is szüntetik. A fő probléma azonban az ezekkel a stratégiákkal, hogy aszimetrikusan kezeljük a kockázatot, így bár néhány évig valóban jól fog teljesíteni a kezelt számla, vagy az abszolút hozamra törekvő alap, de előbb utóbb bekövetkezik az extrém ritka esemény, mely jelentős veszteséget fog okozni. A világon elérhető sok ezer befektetési alap, hedge fund, számlakezelési szolgáltatás közül tehát a nagy számok törvénye alapján mindig lesznek olyanok, melyek kiemelkedően magas hozamot hoznak. Pontosan ez a probléma azzal, ha a múltbeli adatok alapján választunk szolgáltatót, esetleg  a befektetési alapok rangsora alapján döntünk. A témával kapcsolatos kutatás azt mutatta ki, hogy a tíz éves múltbeli eredmények alapján legjobbnak vélt befektetési alapoknak mindössze csak a harmada (28,57%) nyújtott jó teljesítményt a következő 10 évben. A vizsgálatot Thomas P. McGuigan 1983-1993 között, illetve azt követően 1993-2003 között végezte el. Ha a fenti adatból indulunk ki, akkor 28,57% az esélye annak, hogy megtaláljuk az alap hozama alapján a legjobb teljesítményt nyújtó befektetési alapot. A témával bővebben itt az oldalon is foglalkozunk.

Ludic fallacy: a véletlen helytelen kezelése

A valószínűségek, a kockázatok, a véletlen helyes/helytelen kezelésére már többször is felhívtam a figyelmet. Bővebben kifejtettem a témát a Tények és Tévhitek című könyvemben, illetve itt az oldalon is foglalkoztunk ezzel például a japán gyertyák, alakzatok megbízhatóságával kapcsolatban.  Gondolj csak arra, hogy ha egy 60%-os találati arányú eszközre (például kalapács japán gyertya) azt mondod, hogy jó, használható eszköz, hiszen a véletlennél (50%) magasabb a megbízhatósága. De mi van akkor,  ha a véletlen valószínűsége nem 50%, mert egy emelkedő piaci környezetben teszteltünk vissza az eszközt, ahol a véletlenszerűen nyitott vételi pozíciók találati aránya 60%? Ebben az esetben máris azt mondjuk, hogy az eszköz találati aránya nem is olyan jó.

A fentihez hasonló problémát mutat meg számunkra a ludic fallacy, ugyanis a befektetés, a kereskedés során megpróbáljuk megérteni a kockázatokat, azt egy elméleti, zárt rendszerben tesszük, a valóságban pedig sokkal összetettebb a kockázat, és sokkal szélesebb körben kell gondolkodnunk a felméréséhez.

Taleb szerint a kockázatnak két területe van:

• Az elméleti (ludic) kockázat, mely a legtöbb játékban jól definiálható, pontosan felmérhető. Például a különböző szerencsejátékokban, vagy egy pénzérme feldobása során felmért valószínűségek.
• A másik oldalon pedig ott a valós élet, ahol a pontos szabályokat, valószínűségeket senki nem ismeri, és nem is lehet a pontos valószínűségeket felmérni.

A problémát pedig az okozza, hogy befektetőként az elméleti kockázatokat terjesztjük ki a valós életre, pedig ott számos más tényezőt is mérlegelnünk kell. Taleb erre több példát is bemutat könyvében, az egyik a pénzfeldobás példája. Két képzeletbeli karakteren keresztül mutatja be a ludic fallacy problémáját. Az egyik szereplő a „józan paraszti ésszel” gondolkodó Fat Tony, a másik pedig a tudós Dr. John.

Tegyük fel pénzérmét fogunk feldobni, tudjuk, hogy a fej, vagy az írás oldal előfordulásának valószínűsége egyenlő. Tegyük fel, 99 alkalommal feldobjuk az érmét, és minden alkalommal fejet kapunk. A kérdés ezek után az, hogyan alakulnak az esélyeink a következő, a 100-dik dobásnál.

Dr. John válasza erre a következő: a válasz egyértelmű, 50% az esélye annak, hogy a következő, 100-dik körben fejet dobunk, hiszen minden egyes érmedobás független egymástól.

Mit mond erre Fat Tony? Fat Tony azt mondaná, hogy 1%-nál kisebb a valószínűsége annak, hogy újra fejet dobunk, hiszen csak úgy dobhattunk előzőleg 99 alkalommal fejet, hogy a játékot manipuláltuk, csaltunk.

Kettőjük közül ki esett a ludic falacy csapdájába? Természetesen Dr. John, hiszen ő csak egy zárt rendszeren belül gondolkozott, és Fat Tony képes volt a rendszeren kívül gondolkodni, hiszen azt feltételezte, hogy csak csalással lehetett 99 alkalommal fejet dobni. Ebből pedig az következik, hogy a következő dobásnál nem 50% a valószínűsége annak, hogy fejet dobunk.

A részvényvásárlás esetére levetítve a fentieket tulajdonképpen arról van szó, hogy a legtöbb kereskedő valószínűségeket számol (hacsak nem hasraütésszerűen, tippekre hagyatkozva dönt). Megnézzük a pénzügyi kimutatásokat, kalkulációkat a nyereség alakulására vonatkozóan, különféle árazás mutatókat vizsgálunk, esetleg technikai szinteket, támaszokat (stop elhelyezési pontokat), ellenállásokat (célárakat) keresünk. Azonban a valódi kockázatot nem tudjuk felmérni, mert kívül esik a hagyományos elméleti kockázatok tartományán, teljességgel nem felmérhető számunkra. Egy hétköznapi életből vett példával talán jobban megérthetjük a ludic fallacy lényegét. Ha kiválóan megtanulunk egy úszómedencében úszni, az nem jelenti azt, hogy egy háborgó tengeren, egy vadvízi folyón is biztonságos át tudunk úszni, mivel ez utóbbi esetben számos olyan tényező, kockázat merülhet fel, melyekre nem készülhettünk fel a medencében. További részletek: Nagyrészt a véletlenen múlik az eredményed a tőzsdén