Optimism bias, azaz a túlzott optimizmus hatása a befektetési döntéseinkre

A befektetők, tőzsdei kereskedők által elkövetett kognitív torzítások eredménye a rossz befektetési döntés, pénzügyi veszteség. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy agyunk milyen hibákat, torzításokat követ el bármely döntéshelyzet, így a befektetési, tőzsdei kereskedés során. A témában a következő ilyen hatás, melyet tárgyalunk, az ún. optimism bias, azaz a túlzott optimizmus torzítása. Megbeszéljük, mit jelent, hogyan hat a befektetéseink eredményeire, milyen hibákat követünk el a túlzott önbizalom miatt. Témáink:

• Kongitív torzítások azt eredményezik, hogy tévedünk
• Mit jelent az optimism bias, azaz túlzott optimizmus?
• Hogyan hat a túlzott optimizmus a befektetések területén?
• Hogyan kerülhető el a túlzott optimizmus?

Kongitív torzítások azt eredményezik, hogy tévedünk

Több tucatra tehető azoknak a kognitív hibáknak a száma, melyek azt eredményezik, hogy a hétköznapi életben tévedünk, félrevezetnek vagy átvernek minket. A pénzügyek, a befektetések világában is a hibás döntések, tévhitek, és ehhez kapcsolódóan a pénzügyi veszteség egy része is ezekhez a kognitív torzításokhoz köthető. A különböző kognitív torzítások eredménye pedig a rossz helyzetfelmérés, a rossz, nem működő tőzsdei módszerek követése, a befektető, kereskedő számára nem optimális lehetőségek kiválasztása. Több ilyen hatásról volt már szó oldalunkon, például a túlélési torzításról, vagy arról, hogy nem vesszük figyelembe, elutasítjuk azokat a véleményeket, elemzéseket, melyek az álláspontunkkal ellentétesek. Aktuális példaként gondoljunk a bitcoin és a tesla részvényekbe befektető személyekre, akik fórumokon, kommentekben bizonyítják igazukat, de az ún. confirmation bias, azaz megerősítési torzítás hibája miatt képtelenek az ellenkező véleményeket befogadni, átgondolni. A kognitív torzítások listáját hosszasan sorolhatnám, és egy korábbi bejegyzésünkben már számosat megtárgyaltunk, így a továbbiakban csak az optimism bias hibával fogunk foglalkozni.

Mit jelent az optimism bias, azaz túlzott optimizmus?

A túlzott optimizmus lényege, hogy azt gondoljuk, a döntésünk kimenetele sokkal pozitívabb, számunkra sokkal kedvezőbb, mint amilyen a valóságban. Hétköznapi példaként gondolj azokra a barátaidra, akik újévkor megfogadják, hogy rendszeresen eljárnak sportolni, azért hogy lefogyjanak, majd néhány hét múlva a lelkesedésük alábbhagy. Ők túlzottan optimisták voltak a döntésük eredményével kapcsolatban. Ugyanígy a dohányosok általában kevésbé tartják valószínűnek, hogy a dohányzással összefüggő betegségük lesz, mert azt hiszik ezek a negatív következmények velük nem történhetnek meg. Optimistábbak vagyunk saját magunkkal, képességeinkkel, de saját gyerekeinkkel kapcsolatban is, de idegenek jövőjével, országunk jövőjével kapcsolatban már nem vagyunk túlzottan optimisták. Ugyanígy a  hétköznapi élet számos területén optimistábbak vagyunk, és az események/döntéseink negatív kimenetelének valószínűségét alábecsüljük, például annak az esélyét, hogy megbetegszünk, elválunk, vagy pénzt veszítünk a tőzsdén, befektetéseinkkel.

Tali Sharot professzornő 2012-ben tartott előadást a Ted oldalán, melyben részletesen tárgyalja a túlzott optimizmust. Magyar felirat is elérhető az előadásához. Előadásában a túlzott optimizmus példájaként a válásokat említi meg. A nyugati világban a válások aránya 40% körüli, azaz 5 házasságból 2 válással végződik, és hogy a pénzügyekről is beszéljünk, a vagyonukat felosztják a házastársak. Ha azonban megkérdezzük a friss házasokat arról, hogy mi a valószínűsége annak, hogy elválnak, akkor 0%-ra becsülik a válásuk valószínűségét. Sőt még a válóperes ügyvédek (akik tisztában vannak a statisztikai átlaggal) is alábecsülik a saját házasságuk esetén a válás valószínűségét. Ezzel pedig rá is kanyarodhatunk a befektetés témakörére, ugyanis a túlzott optimizmus a kockázathoz való hozzáállásunkra is hatást gyakorol.

Hogyan hat a túlzott optimizmus a befektetések területén?

A befektetés területén a túlzott optimizmus számos módon hat a befektetőre. Egyrészt a tőzsdén elérhető hozamokkal kapcsolatban optimistábbak vagyunk. Azt gondoljunk, hogy mi lényegesen magasabb hozamot tudunk elérni a tőzsdei befektetésekkel, a tőzsdeindexet lényegesen meghaladó hozamunk lesz, holott a vizsgálatok azt mutatják, hogy az átlagos befektető a tőzsdeindexet alulteljesíti. Mi azonban nem vagyunk átlagos befektetők, velünk nem történhet meg, hogy alulteljesítünk – gondoljuk.

Ugyanígy túlzottan optimisták vagyunk a döntéseink negatív kimenetelével kapcsolatban. El sem tudjuk képzelni, hogy a bitcoin befektetésünk értéke nulla lesz, vagy a megvásárolt Tesla részvényeken elveszítjük a befektetett tőkénk jelentős részét. Ugyanígy nem tudjuk elképzelni, hogy az általunk kiválasztott részvényen nagyobb veszteségünk lehet, mert velünk ez nem történhet meg. Ha egy idegenről, ismerősünkről lenne szó, akkor reálisan fel tudjuk mérni a veszteség valószínűségét, de a saját befektetésünk esetében optimistábbak vagyunk.

A fentiek következménye, hogy a túlzott hozamelvárások miatt kockázatosabb portfóliót alakítunk ki, illetve mivel alábecsüljük a veszteség valószínűségét, így a kockázatot nem kezeljük helyesen. Például nagyon sok tőzsdei kereskedő nem használ stop megbízást, mert azt mondják: „úgyis visszaemelkedik az árfolyam” vagy „majd kiülöm a vesztő időszakot, ha lesz egyáltalán ilyen”. Ezek a gondolatok mind a túlzott optimizmusból fakadnak, azaz velünk nem történhet meg ilyen.

Nemcsak az átlagos befektető követi el a túlzott optimizmus hibáját. Az elemzők körében is megfigyelhető, hogy lényegesen jobbnak látják a társaságok, vagy egy ország gazdaságának jövőjét. Ahogy erről beszámoltam már korábban, még 2010-ben készített a McKinsey Group egy részletes, 25 évet felölő vizsgálatot, melyben a Wall Street-i elemzők előrejelzéseinek pontosságát vizsgálták meg. Ezalatt a 25 év alatt az elemzők 10-12 százalékkal túlbecsülték a jövőbeni nyereség növekedést évente, annak ellenére, hogy köztudott, hogy az átlagos nyereség növekedés az Egyesült Államokban 6%, ami tulajdonképpen egyezik a hosszú távú gazdasági növekedéssel. Hosszú távon a részvénypiac pedig nem tudja a gazdasági növekedés felülteljesíteni.

Hogyan kerülhető el a túlzott optimizmus?

A rossz hír az, hogy Tali Sharot professzornő kutatásai szerint az emberek 80 százalékának döntéseiben kimutatható a túlzott optimizmus, ráadásul elkerülni sem könnyű. A pénzügyi döntéseink során érdemes lehet a rendelkezésre álló múltbeli statisztikákból kiindulni, akár ha arról van szó, hogy mekkora valószínűséggel teljesítjük fel a tőzsdeindexet, vagy mekkora az esélye annak, hogy megtaláljuk a sikeres vállalkozásokat. Mindig vannak múltbeli esélyek, valószínűségek, így érdemes ezeket alapul venni, és szembeállítani a saját optimista várakozásainkkal.

Hétköznapi példaként gondolj arra, hogy ha autóval utazol, akkor 100 millió megtett mérföldre 1,45 haláleset jut (amerikai adat). Ha pedig motorral közlekedsz, akkor 25,5 haláleset jut ugyanekkora távra. Ebből könnyen kiszámolható, hogy 17-szer nagyobb esélyed van arra, hogy motorozás közben elhalálozol, mintha autóval közlekednél. Ez természetesen csak akkor igaz, ha nincsenek speciális képességeid, például több évtizedes rutinod.

A pénzügyi életben is felállíthatunk hasonló valószínűségeket. Tudjuk például azt, hogy az amerikai részvénypiacon az elmúlt 90 évben kb. 26.000 társaság került tőzsdére. Ebből kb. 1000 tekinthető sikeresnek, azaz annak a valószínűsége, hogy megtaláljunk a részvénypiacon egy sikeres társaságok kb. 4%. Ezekből az adatokból még több minden kiszámolható:

• 11,83% az esélye annak, hogy a teljes befektetési tőkédet elveszíted
• 57,4 százalék az esélye annak, hogy a kötvénypiaci hozamoknál rosszabb hozamod lesz
• 69,2 százalék az esélye annak, hogy a tőzsdeindexszel elérhető hozamot nem éred el
• 4% a valószínűsége, hogy megtaláld a sikeres cégeket

De még tovább mehetünk. Tudjuk azt is, hogy az átlagos daytrade kereskedőknek mindössze csak az 1-2%-a sikeres. A tőzsdei kereskedők 70-85%-a veszteséges, a hosszú távú befektetők 1,5 százalékkal alulteljesítik a tőzsdeindexet, és minél többször ügyletet kötnek, annál nagyobb lesz az alulteljesítés (1,5%-ról évi 6,5%-ra növekszik). Ha tehát nem vagy speciális tudás, szakértelem, tapasztalat birtokában, akkor ezek a statisztikai adatok jó kiindulási alapot jelentenek arra, hogy megbecsüld az esélyeidet.

Tali Sharot professzornő előadásából azonban az is kiderül, hogy a fentiek a legtöbb ember túlzott optimizmusán nem tudnak segíteni. Hiába látják a reális valószínűségeket, a realitásokat, azokat nem tudják elfogadni, nem tudnak tanulni belőle, csak korlátozott mértékben. Példaként említi meg, hogy annak a valószínűsége, hogy valakinek rákos megbetegedése legyen kb. 30%. Azok az emberek, akik azt gondolják, hogy az esetükben a rákos megbetegedés valószínűsége 10%, akkor sem változtatják meg lényegesen a véleményüket, ha a realitásokkal (30%) szembesítik. Ebben az esetben az lesz a válaszuk, hogy akkor az ő esetükben 11% a valószínűsége a rákos megbetegedésnek. További kognitív torzítások:

1. Kahneman kilátáselmélet - Prospect Theory
2. Representative bias - összekapcsolási téveszme
3. Confirmation bias - megerősítési torzítás
4. Hindsight bias - visszatekintési torzítás
5. Recency bias - jelen felülértékelése
6. Loss aversion bias, túlzott kockázatkerülés
7. Fight-or-flight response
8. Regret aversion bias
9. FOMO, Fear of Missing Out - félelem a kimaradásból
10. Start Date bias
11. Anchoring bias - lehorgonyzási torzítás
12. Ludic fallacy
13. Narrative fallacy
14. Dunning-Kruger hatás
15. Mental accounting - mentális könyvelés
16. Túlélési torzítás
17. Bandwagon effect, herding bias - utánfutóhatás, csordaszellem
18. The law of small number - kis számok törvénye
19. Availability bias - hozzáférhetőségi heurisztika
20. A szerencsejátékosok tévedése, Gambler’s fallacy
21. Sunk cost fallacy, Concorde-effektus a pénzügyekben
22. Disposition effect: A „kiülöm a veszteséget stratégia” problémái
23. Hot hand fallacy, forró kéz téveszme