Optimism bias, azaz a túlzott optimizmus hatása a befektetési döntéseinkre

2026. August 5. 05:40 Szerző: Nagy Attila Zoltán | Hírlevél | YouTube | Facebook

Kategória

A befektetők és tőzsdei kereskedők döntéseit számos kognitív torzítás befolyásolhatja. Ezek a gondolkodási minták nem jelentik azt, hogy minden döntésünk szükségszerűen hibás, de bizonyos helyzetekben a kockázatok alulbecsléséhez, túlzott hozamelvárásokhoz és kedvezőtlen befektetési döntésekhez vezethetnek.

Ebben a cikkben az optimism bias, vagyis az optimizmustorzítás hatását vizsgáljuk meg. Bemutatjuk, mit jelent a fogalom, hogyan jelenik meg a befektetések és a tőzsdei kereskedés során, valamint milyen módszerekkel mérsékelhető a hatása. Témáink:

Miért befolyásolják döntéseinket a kognitív torzítások?
Mit jelent az optimism bias, azaz az optimizmustorzítás?
Hogyan hat a túlzott optimizmus a befektetési döntésekre?
Hogyan mérsékelhető az optimizmustorzítás hatása?

Miért befolyásolják döntéseinket a kognitív torzítások?

A kognitív torzítások olyan rendszeresen visszatérő gondolkodási minták, amelyek eltéríthetik ítéleteinket a következetes, bizonyítékokra és valószínűségekre épülő döntéshozataltól. A hétköznapi életben és a pénzügyek területén is előfordulhat, hogy egyes információkat túlértékelünk, másokat figyelmen kívül hagyunk, vagy saját képességeinket és lehetőségeinket a valóságosnál kedvezőbbnek látjuk.

A befektetések világában a kognitív torzítások következménye lehet többek között:

a veszteség valószínűségének alulbecslése;
a várható hozam túlbecslése;
a portfólió elégtelen diverzifikációja;
a kockázatos eszközök túlzott súlyozása;
a kedvezőtlen információk figyelmen kívül hagyása;
a saját befektetési képességek túlértékelése.

Több ilyen hatásról volt már szó oldalunkon. Ide tartozik például a túlélési torzítás, amelynek során elsősorban a sikeres vállalatokat, befektetési alapokat vagy befektetőket látjuk, miközben a sikertelen szereplők kiesnek a megfigyelhető mintából.

Hasonlóan fontos a megerősítési torzítás. Ennek során azokat az információkat keressük és értékeljük magasabbra, amelyek alátámasztják a már kialakított véleményünket, miközben a befektetési elképzelésünknek ellentmondó tényeket kisebb jelentőségűnek tekintjük vagy figyelmen kívül hagyjuk.

Az optimizmustorzítás ezekhez kapcsolódó jelenség: saját döntéseink kedvező kimenetelét túl valószínűnek, a negatív következményeket pedig túl valószínűtlennek gondoljuk.

Mit jelent az optimism bias, azaz az optimizmustorzítás?

Az optimism bias, magyarul optimizmustorzítás vagy irreális optimizmus, azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk a saját jövőnket az objektív valószínűségeknél kedvezőbbnek látni. A pozitív események bekövetkezésének esélyét túlbecsüljük, míg a kedvezőtlen események valószínűségét alábecsüljük.

Fontos különbséget tenni az általános optimizmus és az optimizmustorzítás között. Az optimizmus önmagában nem feltétlenül káros: növelheti a kitartást, a motivációt és a cselekvési hajlandóságot. Torzításról akkor beszélünk, amikor a kedvező várakozás nincs arányban a rendelkezésre álló információkkal, az alaprátákkal vagy a tényleges kockázatokkal.

Hétköznapi példaként gondoljunk azokra, akik újévkor megfogadják, hogy rendszeresen sportolni kezdenek, jelentősen lefogynak vagy néhány hónap alatt teljesen megváltoztatják életmódjukat. A cél önmagában reális lehet, de sokan alábecsülik a megvalósításhoz szükséges időt, erőfeszítést és kitartást.

Az optimizmustorzítás egészségügyi döntésekben is megjelenhet. Egy dohányzó személy például ismerheti a dohányzás általános egészségügyi kockázatait, mégis azt gondolhatja, hogy a súlyos következmények elsősorban másokkal történnek meg. Ilyenkor nem feltétlenül a kockázatra vonatkozó információ hiányzik, hanem a személy a saját esetére alacsonyabb valószínűséget feltételez.

Tali Sharot kutatásai és ismeretterjesztő előadásai szerint az emberek gyakran kedvezőbbnek ítélik meg saját jövőjüket, mint másokét. Többek között alábecsülhetik a betegség, a válás, a munkanélküliség vagy a pénzügyi veszteség valószínűségét, miközben túlbecsülik a szakmai siker, a magas jövedelem vagy a hosszú élet esélyét.

Tali Sharot TED-előadásában a házasságok példáját is bemutatja. Az emberek általában ismerik a válások népességszintű gyakoriságát, a saját házasságuk felbomlásának valószínűségét azonban ennél lényegesen alacsonyabbnak becsülhetik. A jelenség lényege nem az, hogy minden házasság azonos kockázatú, hanem az, hogy az emberek saját esetüket gyakran az átlagosnál kedvezőbbnek tekintik.

Hogyan hat a túlzott optimizmus a befektetések területén?

Az optimizmustorzítás több módon is befolyásolhatja a befektetési döntéseket. Az egyik leggyakoribb következmény a saját várható teljesítmény túlbecslése. Sok befektető úgy gondolja, hogy az átlagnál jobb részvényeket tud kiválasztani, kedvezőbb időpontban tud vásárolni és eladni, vagy tartósan képes felülteljesíteni a megfelelő referenciaindexet.

Ez elméletileg lehetséges, de az aktív befektetők összessége a költségek levonása előtt a piachoz hasonló átlagos hozamot ér el, a tranzakciós költségek, alapkezelési díjak, adók és egyéb súrlódások után pedig az átlagos aktív befektető várhatóan elmarad a piactól. Egyes vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a gyakrabban kereskedő lakossági befektetők átlagosan rosszabb eredményt érnek el, mint a kevésbé aktív társaik.

A probléma az, hogy a legtöbben nem tekintik magukat átlagosnak. Úgy gondolhatjuk, hogy mások túl sokat kereskednek, rosszul választanak részvényt vagy érzelmi döntéseket hoznak, miközben saját képességeinket és információinkat különlegesnek tartjuk.

A túlzott optimizmus a negatív kimenetelek megítélésében is megjelenhet. Egy befektető például nehezen tudja elképzelni, hogy egy gyorsan növekvő vállalat részvényének árfolyama tartósan visszaeshet, egy kriptoeszköz értékének nagy részét elveszítheti, vagy egy koncentrált portfólió jelentős veszteséget szenvedhet el.

Az ilyen gondolkodás gyakori megnyilvánulásai:

„Ez a részvény hosszú távon csak emelkedhet.”
„Ha esik, majd visszaemelkedik.”
„Ezt a vállalatot nem érheti komoly probléma.”
„Én időben ki fogok szállni.”
„A következő években biztosan évi 15–20 százalékos hozamot érek el.”

Ezek az állítások nem minden esetben bizonyulnak tévesnek, de problémásak, ha a befektető nem vizsgálja meg az alternatív kimeneteleket, nem készít veszteségforgatókönyvet, vagy figyelmen kívül hagyja a hasonló befektetések történelmi tapasztalatait.

Túlzott hozamelvárások

Az optimizmustorzítás miatt a befektetők gyakran túl magas jövőbeli hozammal számolnak. Egy közelmúltbeli erős részvénypiaci időszak után könnyű azt feltételezni, hogy a következő 10–20 évben is hasonló eredmény várható. A hosszú távú hozam azonban függ többek között:

a kiinduló értékeltségtől;
a vállalati eredmények növekedésétől;
az osztalékoktól és részvény-visszavásárlásoktól;
a kamatkörnyezettől;
az inflációtól;
az értékeltségi mutatók későbbi változásától;
a befektetési költségektől és az adózástól.

A részvénypiaci hozamot ezért nem lehet egyszerűen a gazdasági növekedéssel azonosítani. A részvényhozam magában foglalhatja az osztalékot, a részvény-visszavásárlást és az értékeltség változását is. Emellett a tőzsdén jegyzett vállalatok összetétele nem azonos a teljes gazdaság összetételével, és a vállalatok bevételük jelentős részét külföldön is megtermelhetik.

A veszteség valószínűségének alulbecslése

Az optimista befektető nemcsak a hozamot becsülheti túl, hanem a veszteség valószínűségét és lehetséges mértékét is alábecsülheti. Emiatt túl koncentrált portfóliót alakíthat ki, túl nagy tőkeáttételt használhat, vagy nem készül fel a jelentős árfolyam-ingadozásokra.

A kockázatkezelés azonban nem azonos a stop megbízások automatikus használatával. Egy rövid távú kereskedési stratégia esetében a stop a kockázatkezelés egyik eszköze lehet, de hosszú távú, diverzifikált befektetésnél más módszerek is fontosabbak lehetnek, például:

a diverzifikáció;
a megfelelő eszközallokáció;
a pozícióméretezés;
a tőkeáttétel korlátozása;
a likviditási tartalék;
a rendszeres újrasúlyozás;
a befektetési időtávhoz illeszkedő kockázati szint.

Elemzői túlzott optimizmus

Az optimizmustorzítás nem kizárólag a lakossági befektetőket érinti. Vállalati vezetők, elemzők és gazdasági előrejelzők körében is megjelenhet a kedvező kimenetelek túlbecslése.

Az elemzői előrejelzésekben tapasztalható optimizmusnak több oka lehet:

a közelmúlt növekedési ütemének túlzott extrapolálása;
a vállalati vezetés által közölt tervek túlértékelése;
az elemző és a követett vállalat közötti üzleti kapcsolat;
a kedvező előrejelzések iránti nagyobb piaci érdeklődés;
a hosszú távú átlaghoz való visszatérés alábecslése.

Az elemzők növekedési előrejelzéseit ezért nem célszerű önmagukban elfogadni. Érdemes megvizsgálni a korábbi előrejelzési hibákat, a vállalat iparági helyzetét, a versenytársak eredményeit és azt is, hogy a jelenlegi részvényár milyen növekedési várakozásokat tartalmaz.

Hogyan mérsékelhető az optimizmustorzítás hatása?

Az optimizmustorzítást teljesen kiküszöbölni valószínűleg nem lehet, de a döntési folyamat megfelelő kialakításával mérsékelhető a hatása.

1. Indulj ki az alaprátákból

Az egyedi történet vizsgálata előtt érdemes megnézni, hogy a hasonló esetek átlagosan milyen eredménnyel zárultak. Ha például egy gyorsan növekvő, veszteséges technológiai vállalatba szeretnénk befektetni, ne csak az adott társaság terveit vizsgáljuk meg, hanem azt is, hogy a hasonló vállalatok mekkora része vált hosszú távon nyereségessé.

Az alapráták nem adják meg biztosan az egyedi eset kimenetelét, de segítenek abban, hogy a történetet megfelelő statisztikai környezetben értékeljük.

2. Ne értelmezd félre a részvénypiaci statisztikákat

Hosszú időszakot és több tízezer amerikai részvényt vizsgáló kutatások szerint a részvények kis hányada felelős a részvénypiac teljes nettó vagyonteremtésének jelentős részéért. Sok egyedi részvény élettartama alatt nem teljesíti felül a rövid lejáratú amerikai állampapírokat, és egyes vállalatok részvényei teljes értéküket elveszítik.

Ebből azonban nem következik, hogy egy befektetőnek pontosan 4 százalék esélye van „sikeres vállalatot” választani. A százalékos arány attól függ, hogyan definiáljuk a sikert, milyen időtávot vizsgálunk, és milyen részvényuniverzumból választunk.

A kutatások helyesebb tanulsága az, hogy az egyedi részvények hozameloszlása rendkívül ferde: kevés kiemelkedő nyertes termeli meg a piac teljes hozamának jelentős részét. Emiatt a széles körű diverzifikáció csökkenti annak kockázatát, hogy a befektető kimaradjon ezekből a ritka, nagy nyertesekből.

3. Készíts negatív forgatókönyvet

Egy befektetés előtt ne csak azt írd le, hogy miért lehet sikeres, hanem azt is, hogy milyen körülmények között szenvedhetsz jelentős veszteséget. Vizsgáld meg például:

mi történik, ha a vállalat növekedése lassul;
mi történik, ha csökkennek a nyereséghányadok;
mi történik, ha emelkedik a kamatszint;
mi történik, ha új versenytárs jelenik meg;
mi történik, ha a részvény értékeltsége visszatér a történelmi átlaghoz;
mekkora veszteséget okozna a portfólióban egy 30–50 százalékos árfolyamesés.

4. Használj előzetesen rögzített döntési szabályokat

A befektetési döntés előtt érdemes rögzíteni:

mi alapján vásárolsz;
milyen értékeltség mellett tekinted vonzónak a befektetést;
mekkora pozíciót vállalsz;
milyen feltételek esetén változtatod meg a véleményedet;
mekkora veszteséget tudsz pénzügyileg és érzelmileg elviselni.

Az előzetesen rögzített szabályok csökkentik annak esélyét, hogy később minden új információt a meglévő optimista történethez igazítsunk.

5. Vizsgáld meg a referenciaosztályt

Ne csak egyetlen sikeres vállalathoz hasonlítsd a kiválasztott részvényt. Keress olyan vállalatokat is, amelyek hasonló ígéretekkel, növekedési tervekkel vagy technológiával indultak, de később sikertelenek lettek.

Ha csak a nyerteseket vizsgáljuk, túlélési torzítást követünk el, és a siker valószínűségét is túlbecsülhetjük.

6. Különítsd el az optimizmust a túlzott önbizalomtól

Az optimizmustorzítás és a túlzott önbizalom szorosan összefügg, de nem teljesen azonos. Az optimizmustorzítás elsősorban a jövő kedvező kimenetelének túlbecslését jelenti. A túlzott önbizalom ezzel szemben saját tudásunk, információink vagy előrejelzési képességünk túlértékelését jelenti.

Egy befektető például optimista lehet a teljes részvénypiac jövőjével kapcsolatban anélkül, hogy saját részvénykiválasztási képességét különlegesnek gondolná. Más esetben valaki nem feltétlenül optimista a piaccal kapcsolatban, de túlzottan biztos lehet abban, hogy pontosan meg tudja jósolni a következő esést.

7. A statisztikai kockázatokat ne személyes kivételként értelmezd

A népességszintű adatok fontos kiindulópontot jelenthetnek, de nem írják le pontosan minden egyes ember egyéni kockázatát. Például a motorkerékpározás megtett távolságra vetített halálozási kockázata általában lényegesen magasabb az autózásénál. Az egyéni kockázatot befolyásolhatja a vezető tapasztalata, életkora, sebessége, védőfelszerelése, az útviszony és a jármű típusa.

A többéves rutin csökkentheti bizonyos hibák valószínűségét, de önmagában nem szünteti meg a motorkerékpározás magasabb kockázatát. Az optimizmustorzítás éppen akkor jelenhet meg, amikor az általános kockázatot azért utasítjuk el, mert saját magunkat kivételesen ügyesnek vagy körültekintőnek gondoljuk.

8. Fogadd el a bizonytalanságot

A befektetési döntésekben ritkán áll rendelkezésre biztos válasz. Nem az a cél, hogy minden jövőbeli eseményt pontosan előre jelezzünk, hanem az, hogy több lehetséges kimenetel mellett is kezelhető maradjon a portfólió kockázata.

A helyes kérdés ezért nem feltétlenül az, hogy:

„Biztosan emelkedni fog-e ez a részvény?”

Hanem inkább az, hogy:

„Milyen lehetséges kimenetelek vannak, mekkora ezek valószínűsége, és mi történik a portfóliómmal, ha a kedvezőtlen forgatókönyv következik be?”

Az optimizmustorzítás legfontosabb tanulsága

Az optimizmustorzítás nem azt jelenti, hogy minden pozitív várakozás hibás. A probléma akkor jelentkezik, amikor a kedvező kimenetel valószínűségét túlbecsüljük, a veszteség esélyét pedig alábecsüljük, és emiatt túlzott kockázatot vállalunk.

A torzítás hatása alapráták, referenciaosztályok, negatív forgatókönyvek, diverzifikáció és előzetesen rögzített döntési szabályok alkalmazásával csökkenthető. A cél nem a pesszimizmus, hanem a kiegyensúlyozott, bizonyítékokra épülő várakozás.

További kognitív torzítások és befektetői hibák: