Loss aversion bias, túlzott kockázatkerülés, veszteségkerülési torzítás

Mit jelent a loss aversion?

A jelenséget kutató Daniel Kahneman szerint a loss aversion azt jelenti, hogy a veszteséget nagyobb fájdalomként élik meg az emberek, mint a veszteséggel egyező mértékű nyereség során érzett örömöt. Egyes kutatások becslése szerint a veszteségből eredő fájdalom kétszer olyan erős, mint ugyanakkora nyereségből származó öröm. A pénzügyek területén ez azt jelenti, hogy ha egy befektető 100 dollárt veszít, akkor sokkal nagyobb fájdalmat érez a 100 dollár megnyeréséből származó örömnél. Az alábbi grafikon a fenti összefüggést szemlélteti. Itt az x tengelyen a valós veszteség/nyereség mértéke olvasható le, az y tengelyen pedig a befektető által érzékelt veszteség olvasható le. Eszerint ugyanakkora veszteséget lényegesen nagyobb veszteségnek érzékelünk, mint az összeggel megegyező nyereséget. A példában a -0.05 jelzi a valós veszteséget, melyhez -40 érzékelt nyereség (veszteség) társul, ugyanakkor a 0,05 valós nyereséghez csak 17 egység érzékelt nyereség társul. A grafikon tehát mutatja, hogy a veszteséget kb. kétszer nagyobbnak érzékeljük. A fentiek következménye, hogy a befektetők jellemzően fájdalmat éreznek, ha anyagi veszteség éri őket, ezért kerülik a kockázatokat.

forrás: wikipedia.org

Kutatások a loss aversion, azaz a veszteségkerülési torzítással kapcsolatban

Daniel Kahneman, Amos Tversky kutatásaiból (Prospect Theory: An Analysis of Decision Under Risk) kiderül, hogy az átlagos befektető jellemzően kockázatkerülő, azaz a veszteség elszenvedése sokkal jobban megviseli mentálisan a befektetőt, mint a nyereség. Jó példa erre a fenti tanulmányban szereplő kísérlet is, melyben a kutatásban résztvevőknek két lehetőség közül kellett választania:

• „A” lehetőség: 50% esély arra, hogy nyersz 1000 izraeli fontot, 50% esély arra, hogy semmit nem nyersz
• „B” lehetőség: biztosan nyersz 450 fontot  (a vizsgálat idején egy átlagos izraeli család bevétele kb. 3000 font volt.)

A kutatás eredménye, hogy a többség a biztosat választotta a bizonytalan helyett, még akkor is, ha a bizonytalan nagyobb hozamot jelentene. A fenti vizsgálatot különböző formákban más kutatók is elvégezték, és a legfontosabb következtetés, hogy az ember alapjában véve kockázatkerülő.

A következő példa jól rávilágít arra, hogy a tőzsdei kereskedők, befektetők döntéseit hogyan torzítja el a a loss aversion:

• Pénzfeldobós játékot játszunk.
• Ha írás, akkor veszítesz 100 dollárt.
• Ha fej, akkor nyersz 150 dollárt.

Érdemes lenne egy ilyen játékot játszani? Az emberek többsége szerint nem, mert alapvetően kockázatkerülők, és a 100 dollár lehetséges elveszítése nagyobb fájdalommal járna, mint a 150 dollár megnyeréséből származó öröm. Ugyanakkor ha statisztikailag vizsgáljuk, akkor a nagy számokon a pénzfeldobás során 50-50% a fej-írás előfordulása, így a fenti játék kimenetelen pozitív lenne, tehát érdemes lenne játszani a játékot. Például 10.000 dobás esetén:

• Veszítettünk kb. 5000 alkalommal 100 dollárt, azaz 500.000 dollárt.
• Nyertünk kb. 5000 alkalommal 150 dollárt, azaz 750.000 dollárt.

A játék végén tehát 250.000 dollár nyereségünk lenne.

Hogyan nyilvánul meg a befektetők döntéseiben a loss aversion?

Számos befektetés, kereskedési hiba kapcsolódik a veszteségkerülési torzításhoz. Gondoljunk arra az esetre, amikor a tőzsdei kereskedők, befektetők egy kisebb nyereség elérése után zárják az ügyletet annak ellenére, ha a kereskedési szabályaik még nem adnak eladási jelzést. Ilyenkor a kereskedő különféle okokkal győzi meg magát, hogy miért kell eladni, zárni az ügyletet, de ezek mögött egész egyszerűen az áll, hogy az esetleges veszteség nagyobb érzelmi fájdalmat eredményez számunkra.

Kereskedők, befektetők széles köre gondolja úgy, hogy amíg a veszteséget nem realizálta, addig az nem valódi veszteség. Akik ezt gondolják a függőben levő ügyletektől, mind a veszteségkerülési torzítás hatása alatt állnak, ugyanis a részvényeket, kereskedési termékeket a piaci áron azonnal értékelni lehet, így csak egyetlen veszteség van, mely független attól, hogy realizáltuk vagy nem.

A loss aversion bias miatt nem leszünk képesek követni egy olyan stratégiát, amely hosszútávon eredményes, de rövid távon nem mindig jövedelmező. A kockázatkerülés pedig megakadályozza azt, hogy hosszútávon” normális” hozamot érjünk el, helyette inkább alacsony lesz a hozamunk. Ennek tipikus példája, hogy a befektető 20-30 éves befektetési időtáv esetén rövid kötvényekbe (diszkontkincstárjegy, bankbetét) tartja a pénzét, ahelyett, hogy hosszú lejáratú kötvényekkel, vagy részvényekkel növelné a hozamát. Hangsúlyozom, nem az a probléma, hogy nem vállalunk kockázatot, hanem az a gond, hogy bizonyos befektetési időtáv esetén (például 20-30 év) magasabb rövidtávú kockázat is vállalható a magasabb hozam reményében.