Visszatekintési torzítás (hindsight bias) a tőzsdén, pénzügyekben

Cikkünkben a visszatekintési torzítás jelenségével foglalkozunk, mely a hétköznapi életben és a tőzsdei, részvénypiaci befektetések, pénzügyek világában is oda vezet, hogy tévedünk. Megbeszéljük a jelenség lényegét, példákat is bemutatunk a torzítására, és vélhetően a leírtak segítenek abban, hogy döntési helyzetben elkerüljük a visszatekintési torzítást. Témáink:

• Kognitív torzítások azt eredményezik, hogy tévedünk
• Mit jelent a visszatekintési torzítás (hindsight bias)?
• Sikersztorik, sikeres részvények és a visszatekintési torzítás
• Mások hibáztatása a visszatekintési torzítás miatt
• Válságjelek és a visszatekintési torzítás
• Visszatekintési torzításban szenvedő tőzsdei kereskedők
• Kutatások a visszatekintési (hindsight bias) torzítással kapcsolatban

Kognitív torzítások azt eredményezik, hogy tévedünk

Több tucatra tehető azoknak a kognitív hibáknak a száma, melyek azt eredményezik, hogy a hétköznapi életben tévedünk, félrevezetnek vagy átvernek minket. A pénzügyek, a befektetések világában is a hibás döntések, tévhitek, és ehhez kapcsolódóan a pénzügyi veszteség egy része is ezekhez a kognitív torzításokhoz köthető. A különböző kognitív torzítások eredménye pedig a rossz helyzetfelmérés, a rossz, nem működő tőzsdei módszerek követése, a befektető, kereskedő számára nem optimális lehetőségek kiválasztása. Több ilyen hatásról volt már szó oldalunkon, például a túlélési torzításról, vagy arról, hogy nem vesszük figyelembe, elutasítjuk azokat a véleményeket, elemzéseket, melyek az álláspontunkkal ellentétesek. Aktuális példaként gondoljunk a bitcoin és a tesla részvényekbe befektető személyekre, akik fórumokon, kommentekben bizonyítják igazukat, de az ún. confirmation bias, azaz megerősítési torzítás hibája miatt képtelenek az ellenkező véleményeket befogadni, átgondolni. A jelen felülértékelése problémával küzdenek azok a befektetők, aki néhány, a jelenhez közeli ügylet alapján vonnak le következtetést a jövőre vonatkozóan. Például tízszereztem a pénzemet a tesla részvényekkel, így a jövőben más részvényekkel is várhatóan ilyen hozamot érek el. Holott az igazság az, hogy az összes múltbeli kötés átlaga közelebb lesz a jövőbeni várható hozamhoz. A kognitív torzítások listáját hosszasan sorolhatnám, és egy korábbi bejegyzésünkben már számosat megtárgyaltunk, így a továbbiakban csak a visszatekintési torzítással fogunk foglalkozni.

Mit jelent a visszatekintési torzítás (hindsight bias)?

A visszatekintési torzítás (angolul hindsight bias) arra a problémára világít rá, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni egy esemény bekövetkezése után, hogy ezt korábban mi pontosan előre tudtuk jelezni. Ez pedig azt jelenti, hogy túlbecsüljük azon képességünket, hogy egy jövőbeni eseményt pontosan meg tudunk jósolni, holott a valóságban az esemény bekövetkezése csak pontatlanul jelezhető előre.

Ha azt hallod valakitől, hogy „én tudtam előre” vagy „nekik tudniuk kellett volna előre”, esetleg „erre számítani lehetett”, akkor nagy valószínűséggel az illető a visszatekintési torzítás hatása alatt van, azaz csak utólag a múltba visszatekintve egyértelmű a jelenben kialakult helyzet, de a múltban ez egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű, mint amilyennek most tűnik. Nézzünk tipikus példákat a befektetések, részvények világából.

Sikersztorik, sikeres részvények és a visszatekintési torzítás

Google, Facebook, Netflix, Tesla, Amazon, Apple. Hosszasan sorolhatnám azokat a társaságokat, melyek az elmúlt egy-két évtizedben sikertörténetté váltak. Ahogy erről korábban beszéltünk, ha ezekből a részvényekből alakítottuk ki a portfóliónkat, akkor az elmúlt 10 évben az átlagos éves hozamunk 34% körül alakult, azaz 2-3 évente dupláztuk a pénzünket. Ha visszatekintünk a múltba, akkor teljesen egyértelmű számunkra, hogy ezek a társaságok sikeresek lettek, hiszen a Facebook a legnagyobb közösségi portál, a Google üzemelteti a világ legnagyobb keresőjét és videómegosztóját, az Amazon élen jár az internetes kereskedelemben, az Apple okostelefonokat gyárt. Olyan termékek és szolgáltatások, melyek a mai ember hétköznapi életének szerves részét képezik, de egy-két évtizeddel ezelőtt ez nem volt így. A múltba visszatekintve egyszerűen látjuk az ok-okozati összefüggéseket, de ha egy-két évtizeddel visszamennénk a múltba, akkor egyáltalán nem lennénk olyan biztosak a mostani megállapításainkban. A probléma pedig az, hogy a visszatekintési torzítás miatt hisszük azt, hogy könnyű ezeket a részvényeket megtalálni, azonban a jelenben a következő évtizedre megmondani már egyáltalán nem ilyen egyszerű, hogy mely cégek lesznek sikeresek. Úgy vágunk tehát bele a részvénybefektetésbe, hogy azt hisszük, egyszerű lesz megtalálni a sikeres részvényeket, azonban ha a statisztikai valószínűségeket nézzük, akkor tizedszázalékokban mérhető az esélyünk a jövő sikeres vállalkozásainak megtalálásra. lásd itt: Mekkora esélyed van rá, hogy megvásárold a következő Google, Facebook, Tesla részvényt?

Természetesen a befektetési iparág szereplői tudatosan kihasználják a visszatekintési torzítás hatását. Ezért gúnyolódik rajtad Alec Baldwin úgy, hogy azt mondja, nyugodtan hagyd ki a reklámot, ahogy a Google, Amazon stb. részvényeket is kihagytad. Ezért ajánlanak neked egyszerű befektetési módszereket, mintaportfóliókat (magyar oldalakat is találsz), melyben 5-10 darab sikerrészvény vagy a legjobb osztalékrészvény van, melyek a múlt sikersztorijain bizonyítják számodra, hogy egyszerű megtalálni a sikeres cégeket.

Mások hibáztatása a visszatekintési torzítás miatt

A visszatekintési torzítás eredményezi azt, hogy hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni a bennünket ért elmaradt nyereség vagy veszteség miatt. Mások hibáztatásának az az alapja ebben a kontextusban, hogy az illető a téma szakértője, ezért neki látnia kellett volna, hogy az esemény be fog következni, hiszen saját magunk is úgy látjuk, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy bekövetkezik. Például hibáztatjuk a számlakezelőnket, a brókerünket, az alapkezelőt, hogy veszteséget eredményezett a gazdasági válság miatti részvénypiaci turbulencia vagy nem fektette be a pénzünket nagy sztorikba, növekedési részvényekbe stb.. Ezeknek a hibáztatásoknak az az alapja, hogy csak utólag egyértelmű, hogy mit kellett volna tennünk, és ha a visszatekintési torzítástól mentesen hozunk döntést, tisztában vagyunk vele, hogy a szakértőknek sincs jobb találati aránya a véletlennél, vagy az alapkezelők többsége nem képes felülteljesítésre.

Válságjelek és a visszatekintési torzítás

Befektetők széles köre keresi azokat a jelzéseket, melyekből megmondhatjuk, mikor következik be a következő gazdasági válság, mikor szakadnak be a tőzsdén az árak. Ez népszerű témája a híradásoknak, a gazdasági médiában számos mutatót, összefüggést ismerhetünk meg. Érdemes ezeket az összefüggéseket elolvasni, mert nagyon jó példái a visszatekintési torzításnak, amit az újságírók elkövetnek. Természetesen a megjelenő hírnek nem az a célja, hogy a befektető döntéseit támogassa, hanem a hatásvadász címmel a minél több látogató megszerzése. Arról lenne szó, hogy megnézzük a múltbeli válságot, majd megnézünk néhány mutatót, makroadatot, mely ebben az időszakban mélyponton/csúcson vol, vagy egy indikátor ekkor jelzést adott, és a két eseményt összekötjük. Ebből születnek meg azok a címek melyekben a múltban nem tévedő indikátorokról olvasunk, vagy az „amikor utoljára ezen a szinten volt XY mutató” típusú cikkek. A probléma pedig az, hogy kifejezetten a válságot vizsgáltuk meg, és nem voltunk tekintettel arra, hogy a mutató máskor is adhatott jelzéseket. Ezeket az eseteket kizártuk a vizsgálatból. A következő példában rávilágítok erre a problémára.

Visszatekintési torzításban szenvedő tőzsdei kereskedők

Tőzsdei kereskedők széles köre követi a technikai elemzés jelzéseit. Ezek a jelek indikátorokból, alakzatokból, japán gyertyákból és számos más módszerből állnak. Amikor egy kereskedő megismerkedik egy alakzattal, akkor jellemzően megpróbálja a múltban megvizsgálni az alakzat teljesítményét. Például a kalapács japán gyertya egy trendfordító japán gyertya. Nézzük meg a múltbeli adatokon, milyen megbízhatósággal ad jeleket. Az alábbi grafikonon az Apple grafikonján látunk néhány kalapács gyertyát. A közös az az esetekben, hogy mindegyik alkalommal emelkedő trend következett be. Ha visszatekintünk a grafikonon, akkor számos csökkenő trend végén megtaláljuk a kalapács gyertyát, így az lesz az érzésünk, hogy valóban sokszor ad jó jelet a kalapács gyertya. Van azonban ezzel egy kis probléma. Úgy tekintettünk vissza a múltba, hogy mindig láttuk a jövőt, mindig láttuk a csökkenő trendek alját, és az azt követő emelkedést, és csak ezekre az esetekre állt rá a szemünk.

Ezzel pedig az a probléma, hogy a csökkenő trendekben ott vannak sok-sok esetben azok a kalapács gyertyák, melyek semmiféle fordulatot nem jeleztek. Az alábbi képen rögtön négyet is látunk.

A helyes megoldás tehát az lenne, ha megvizsgáljuk az időszak alatti összes kalapács gyertyát, és az így kapott adatokból állapítjuk meg a megbízhatóságát. Ha a témával foglalkozó cikkünket elolvasod, akkor abból ki is derül, hogy mindenféle egyéb szigorító feltétel megfogalmazása nélkül a kalapács gyertya megbízhatósága alig több a véletlennél. A fenti példa alkalmazható bármely mutatóra, válságjelzésre, indikátorra, azaz múltbeli grafikonon vizsgálódva könnyű elkövetni a visszatekintési torzítás hibáját.

Kutatások a visszatekintési (hindsight bias) torzítással kapcsolatban

A visszatekintési torzítás kutatásának több évtizedes múltja van. Elsőként 1975-ben Baruch Fischhoff (2003-as, frissített munkája itt érhető el) végzett részletes kutatást a témában. E tanulmány szerint az emberek hajlamosak eltorzítani korábbi véleményüket miután megtudták a helyzet valós eredményét, így miután az esemény bekövetkezett, úgy tűnik, hogy érthető, kiszámítható és előrejelezhető volt.

Későbbi kutatásokban már befektetők vonatkozásában is vizsgálták a visszatekintési torzítás jelenségét. Például Biais és Weber 2008-ban befektetők körében is kimutatták kísérletekben. Azt is megfigyelték ebben a kutatásban, hogy a kísérletben résztvevők nem emlékeztek a kezdeti, kiinduláskori véleményükre, az események bekövetkezése után pedig a véleményük megváltozott, ami rossz jövőbeni teljesítményt hozott számukra.

Tchai Tavor 2012-ben rövid távú kereskedőkön is tanulmányozta a visszatekintési torzítást. Ezek között a kereskedők között is jelentősnek találták a hatást, amely úgy torzította el a kereskedők döntéseit, hogy a vállalhatónál nagyobb kockázatot vállaltak. Nemcsak egyéni, hanem professzionális befektetők körében is megfigyelhető a visszatekintési torzítás, és Tchai azt figyelte meg, hogy a tapasztalat az egyik olyan tényező, mely csökkenti a visszatekintési torzítást.

Pezzo 2007-es vizsgálataiban azt is megfogalmazta, hogy a visszatekintési torzítás mögött az az ok húzódik meg, hogy a befektetők, kereskedők nincsenek tudatában annak (vagy nem tudják elfogadni), hogy a jövő eseményeit nem tudják megjósolni. Ugyanakkor időnként véletlenszerű folyamatok természetes következménye, hogy igazuk lesz, így azt hiszik az eseményeket képesek voltak megjósolni. Ez az ún. luck vs. skill problémával áll összefüggésben. Beszéltünk már erről a problémáról az alapkezelők körében is, azaz ha nincs elengedő adat, akkor nem tudjuk megállapítani, hogy a jó teljesítmény a véletlen vagy a szakmai tudás műve.

Végül még röviden kitérnék egy 2013-as kutatásra, melyben egyetemi hallgatók, pénzügyi vezetők és tőzsdei kereskedők körében vizsgálták a visszatekintési torzítást. Mindhárom csoport esetében kimutatható volt, hogy döntéseiket befolyásolta a visszatekintési torzítás. A kísérletben résztvevők többsége képtelen volt tanulni a hibáiból, és a nagyobb kockázat vállalását azzal indokolták, hogy „én tudtam előre”.