Lehorgonyzási heurisztika (anchoring bias) a tőzsdén, befeketések területén

Cikkünkben a lehorgonyzási heurisztika problémáját beszéljük meg elsősorban pénzügyi, befektetési, tőzsdei vonatkozásban.

Mit jelent a lehorgonyzási heurisztika (anchoring bias)?

A lehorgonyzási heurisztika problémájának az a lényege, hogy egy döntéshelyzetben egy irreleváns referencia-pontot fogadunk el, és a későbbiekben ehhez a ponthoz igazítjuk a probléma megoldási javaslatait. Döntési helyzetben tehát az emberek hajlamosak arra, hogy nagyobb súlyt fektessenek  az első megszerzett információnak, még akkor is, ha az a kérdés megválaszolása szempontjából irreleváns.

Példaként képzeld el azt a helyzetet, hogy ismerőseidtől megkérdezed várhatóan mekkora évesített hozamot lehet elérni a következő 10 évben az amerikai részvénypiacon. Nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre nem tudja senki pontosan a választ, csak becslést lehet adni, de folytassuk tovább a kísérletet:

• A csoport egyik felétől ezt kérdezzük meg: „Szerinted 3%-nál nagyobb lesz az évesített hozam a következő évtizedben az amerikai részvénypiacon? Mennyi lesz az évesített hozam?”  
• A másik csoporttól pedig ezt kérdezzük meg: „Szerinted 10%-nál nagyobb lesz az évesített hozam a következő évtizedben az amerikai részvénypiacon? Mennyi lesz az évesített hozam?”  

Megfigyelhető lesz, hogy az első csoportban a jövőbeni hozamra vonatkozó becslés átlaga alacsonyabb lesz, mint a második csoportban. Egész egyszerűen azért, mert a kérdésben szereplő hozamadatot felhasználják a megkérdezettek a becsléshez, azaz a mérlegelési folyamatban nagy hangsúlyt fektettek egy olyan információnak, melynek semmi köze a jövőbeni hozamhoz.

Hétköznapi életben is számos példát találhatunk a lehorgonyzási torzításra. Ha például egy üzletben látsz egy 30 ezer forintos cipőt, és mellette egy 10 ezer forintos cipőt, akkor azt gondolod, hogy a 10 ezer forintos cipő olcsó. Egész más lenne a véleményed, ha nem lenne ott a 30 ezer forintos cipő, és megint más véleményed lenne a 10 ezer forintos cipőről, ha mellette egy 8 ezer forintos cipő lenne a polcon.

A viselkedési közgazdaságtan részletesen kutatta a lehorgonyzási heurisztika hatásait a befektetők pénzügyi, befektetési döntései során. A kognitív torzításokban, érzelmi döntési hibák kutatásában élenjáró két szaktekintély Amos Tversky és Daniel Kahneman vezette be a köztudatba az anchoring bias problémáját több más, általunk már tárgyalt kognitív torzítással együtt. Kísérletükben egy kérdés megválaszolása előtt a résztvevőknek egy kereket kellett megforgatnia, melyen 0-100 közötti számok voltak. Megfigyelhető volt, hogy a résztvevők a kérdésekre adott válaszaikat befolyásolták a keréken megjelenő számok. Ha például a résztvevőknek feltették azt a kérdést, hogy hány afrikai ország tagja az ENSZ-szervezetének, akkor az alacsony számot pörgető személyek becslésének átlaga alacsonyabb volt, mint a magas számot pörgető válaszadók becslésének átlaga. Egy megjelenő szám tehát befolyásolta a döntését az embereknek, pedig a megjelenő szám nagysága teljesen irreleváns volt a helyes válasz szempontjából.  

Lehorgonyzási heurisztika a pénzügyekben, befektetésekben

A pénzügyek, befektetések területén is gyakori hiba a lehorgonyzási torzítás. Példaként képzeld el azt a helyzetet, hogy egy befektető megvásárolta ABC társaság részvényeit 100 dolláros áron, majd a társaság fundamentumaiban negatív változás áll be, és az árfolyam 80 dollárra esik vissza. A befektető ilyenkor döntéshelyzetbe kerül. Eladja a részvényeket, vagy inkább tartsa? Mivel 100 dolláron vette, ezért a 100 dollár lesz a kezdeti referencia pont, azonban az eladjuk/tartsuk kérdés szempontjából teljesen irreleváns, hogy mennyiért vettük a részvényt. A döntésünk szempontjából a releváns és mérlegelendő tényezők a társaság fundamentuma, a változások, és a jövőbeni nyereség változása. Ez alapján kellene döntést hozni, de mégis leragadunk az első információnál a vételi árnál.

Egy másik példában képzeljük el azt a tőzsdei kereskedőt, aki 100 dolláron vásárolt egy részvényt és a részvény ára most 110 dolláron van, azaz 10% nyerőben van. Most el kell döntenie, hogy eladja vagy tartsa a részvényeket, és a döntés során nagy hangsúlyt fektet arra, hogy 100 dolláron vette, így már nyereséges az ügylet. Holott a döntés során azt kellene mérlegelnie, hogy a jelenlegi árfolyamhelyzet alapján emelkedés/csökkenés várható-e a részvény piacán.

Napon belüli kereskedők rendszeresen követik a híreket. A piacnyitáskor azt tapasztaljuk, hogy erős emelkedéssel indul a kereskedés, erről a hírekben is beszámolnak. Ettől kezdve a kereskedő ehhez a referencia ponthoz viszonyítva fog döntést hozni, holott a nap folyamán kaphatunk olyan jelzéseket, melyek arra utalnak, hogy az emelkedő trend kimerült. Ennek ellenére továbbra is a kezdeti elképzelésünket követjük.

Nagyon sok befektető figyeli az olyan listákat, melyekben az 52 hetes csúcson/mélyponton levő részvényeket teszik közé. Vizsgálatok is arra mutatnak, hogy ezeken a pontokon levő részvények jövőbeni hozama abnormális, többlethozam (pozitív és negatív is, részletek az 52 hetes csúccsal kapcsolatban a Tőzsdei Anomáliák című könyvből ismerhetők meg) érhető el. Ezen piaci anomáliának egyik lehetséges magyarázata, hogy a befektetők széles köre követi el a lehorgonyzási heurisztika hibáját.

Nagyon sok befektető alapozza a döntéseit a döntés szempontjából irreleváns összefüggésekre, adatokra. Tipikus példája ennek az az eset, amikor egy részvény árfolyama sokat esik, és mélyponton van. Ilyenkor a vételi döntésünket arra alapozzuk, hogy a részvény olcsó, holott a részvénypiacon az olcsó megállapítást jellemzően egy fundamentális mutató és az ár alapján tesszük meg (például P/E, P/B, P/S stb.). Ez pedig azt jeleneti, hogy számos olyan részvény van, melynek sokat esett az árfolyama, de a valóságban nem olcsó. Ha pedig megvásároljuk ezeket a részvényeket, akkor annak az az oka, hogy ragaszkodtunk a kezdeti feltevésünkhöz.

Elemzők, szakértők is elkövetik az anchoring bias-t

Beszéltünk már korábban arról, hogy a szakértők találati aránya 50% körüli, ahogy arról is szó volt, hogy az elemzők rendszeresen túlbecsülik a növekedést (lásd: Érdemes a tőzsdén az elemzőkre hallgatnod?). Könnyen lehet, hogy a fenti hibák is összefüggésbe hozhatók a lehorgonyzási heurisztikával. A témában Peter Clarkson végzett részletes kutatást, melyet a Target Price Forecasts: The Roles of the 52‐Week High Price and Recent Investor Sentiment cím alatt érhetünk el.

A tanulmányban az amerikai részvénypiacon 1,3 millió célár-előrejelzést vizsgáltak meg 1999-2018 közötti időszakon. Mielőtt a főbb megállapításokra rátérnék, az elemzésekről, célárakról azt mindenképpen tudni érdemes, hogy nem egy egzakt tudomány, és most itt nem csak a technikai elemzés fibonacci szintjeiről, trendvonalairól, és sok más szubjektív eszközéről beszélek, hanem az olyan fundamentális elemzésekről, mint a diszkontált cashflow modellek, melyeknek szintén szerves része, hogy bizonyos észszerű feltételezéseket alkalmaznak az elemzők. Az alábbi táblázatból pedig kiderül, hogy ezek a célár előrejelzések erős korrelációt mutatnak néhány fontosabb tényezővel, melyeknek semmi köze a fundamentumokhoz (52 hetes csúcs és piaci hangulat).

forrás: Target Price Forecasts

Ezek közül talán az a legmeglepőbb, hogy az 52 hetes csúcs az egyik legnagyobb hatást gyakorló tényező a célárak készítése közben, azaz az elemzőkre is hatást gyakorol a részvény ára, sőt mondhatjuk azt is, hogy megzavarja a célár-előrejelzéseket, hiszen nyilvánvaló, hogy egy fundamentális célár meghatározása során az 52 hetes csúcsnak nem sok szerepe kellene, hogy legyen.

A vizsgálat azt is megállapította, hogy a múltbeli magasabb részvényárfolyam magasabb és kevésbé pontosabb részvény-előrejelzést eredményezett. Tehát a magasabb részvényárfolyam miatt az elemzők hajlamosak magasabb célárakat előrejelezni, azonban a magasabb részvényár együtt járt a magas múltbeli hozammal, mely után általában alacsonyabb teljesítmény, csökkenő részvényár következett be. Ebben az esetben tehát az elemzők célár-jelzésére a részvények ára is hatást gyakorolt, holott a fundamentális célár meghatározásnak ettől függetlennek kellene lennie, azaz az elemzők körében is megfigyelhető a lehorgonyzási heurisztika. (Érdemes lehet erre tekintettel lenni, amikor a Tesla célárakat olvassuk.)