Mentális könyvelés, mental accounting hibája a tőzsdén, pénzügyekben

Cikkünkben a mentális könyvelés, mental accounting bias problémáját járjuk körbe, mely gyakran felelős azért, hogy rossz döntéseket hozunk a pénzügyeink során. Témáink:

• Mit jelent a mentális könyvelés?
• Milyen következménye van a mentális könyvelésnek?
• Pénzügyi példák a mentális könyvelés hibájára
• A befektetés területén is megjelenik a mentális könyvelés?

Mit jelent a mentális könyvelés?

A mentális könyvelés, angolul mental accounting bias az emberekre jellemző gondolkodási hibát jelöl, melynek lényege, hogy a különböző forrásból szerezett bevételeket, illetve költségeket különböző kategóriákba különítjük el, annak ellenére, hogy ezek ugyanolyan értékű pénzek, mint a vagyonunk többi része. A mentális könyvelés megnevezést Richard Thaler Nobel-díjas közgazdász találta ki (lásd Mental Accounting and Consumer Choice cím alatti munkáját), aki a viselkedési közgazdaságtan, viselkedési pénzügyek egyik meghatározó kutatója. De ezt a döntési hibát már Thaler előtti is tanulmányozta Kahneman és Tversky (Choices, values, and frames cím alatt), akik szintén meghatározó alakjai a viselkedési közgazdaságtannak.

Kísérletük lényege az volt, hogy a tesztalanyokat megvizsgálták hogyan döntenek különböző helyzetekben, melyek kimenetele ugyanaz. Például képzeljük el azt a helyzetet, hogy 10 dollárért megvásároltunk egy színházjegyet, de a színházba érve azt vesszük észre, hogy elveszett a jegy. Vásárolnánk-e egy újabb jegyet a színdarabra? Most képzeljük el azt az esetet, amikor nem vásárolunk előre színházjegyet, viszont a színházba menet elveszítünk 10 dollárt. Ezek után vásárolnánk-e egy jegyet a színdarabra. Az első esetben (jegyet elveszítettük) a megkérdezettek 46%-a vásárolt volna újra jegyet, míg a második esetben (pénzt veszítettük el) a megkérdezettek 88%-a vett volna színházjegyet.

Látható a fentiekből, hogy bárhogy is döntünk, mindkét esetben 10 dollár veszteségünk lesz. Azonban az emberek a fejükben könyvelési kategóriákat hoznak létre, és a színházjegyre mentálisan 10 dollárt könyveltünk el, melyet már kifizettünk, amikor megvásároltuk a jegyet. Ezzel szemben az elveszített 10 dollár a teljes vagyonunk kategóriából hiányzott, azaz úgy érzékeljük, hogy a fejünkben létrehozott különböző kategóriák különálló egységek, holott a teljes vagyonunk egyetlen nagy forrás a valóságban.

Milyen következménye van a mentális könyvelésnek?

A mental accounting következménye, hogy az emberek a rendelkezésükre álló pénzt aszerint kategorizálják, hogy milyen forrásból származik, azaz a pénz eredete alapján különbséget teszünk. Például külön tartjuk nyilván a befektetésből, részvényekből származó nyereséget, így ezt a pénzt könnyebben kockáztatjuk, holott ez ugyanolyan pénz, mint amit a munkánkkal megkerestünk. Ugyanígy egyes emberek megtakarítással rendelkeznek úgy, hogy közben magas kamatozású hitelük is van.  Ebben az esetben pedig jobban járnánk, ha a megtakarításunk egy részét a hitelbe fizetnénk be, hiszen a betéti kamatot meghaladó hitelkamat jobban erodálja a vagyonunk vásárlóértékét.

Szintén gyakori, hogy az autóra, házra felvett hiteleket, személyi kölcsönöket egy külön kategóriában tároljuk, és nem vesszük figyelembe a befektetéseink, a vagyonunk értékelésénél. Például, ha van egy 50 millió forintos ingatlanunk, egy 5 millió forintos autónk, és 20 millió forintnyi megtakarításunk, akkor ez 75 millió forint vagyon. Azonban ha ezen vagyon mellett 70 milliónyi tartozásunk is van, akkor valójában 5 millió forintnyi vagyonunk van. Ebben az esetben egy befektetőnek 5 millió forintos vagyonnal kellene megterveznie a pénzügyeit, befektetéseit (például portfóliókialakítást), de a legtöbbjük 20 millió forintos vagyonra tervezi a pénzügyeit, befektetéseit.

Pénzügyi példák a mentális könyvelés hibájára

1) Hitelek önálló könyvelése

Szintén életszerű példa a mentális könyvelésre a drága nyaralások, melyeken sokszor olyan emberek vesznek részt, akik egyébként nem engedhetik meg maguknak, mert úsznak az adósságban. Mivel a hitel egy külön mentális kategória, így ezzel nem csökkentik a vagyonukat, azaz vagyonosabbnak gondolják magukat, és ezek alapján megengedhetik maguknak a drága nyaralást, autót stb..

2) Ajándékok, könnyen jött pénz..

Ismert mondás, hogy a könnyen jött pénz, könnyen megy. Igaz ez az ajándékba kapott, a szerencsejátékon megnyert pénzre, az adóvisszatérítésre, a váratlan örökségre, a munkahelyi bónuszokra. Ezekre a pénzekre nem számítunk, amikor a pénzügyeinket megtervezzük, így külön kategóriába kerülnek, és sokkal könnyebben elköltjük, mintha a vagyonunkból költenénk el, holott ez a pénz ugyanolyan pénz, mint a vagyonunk többi része.

3) Hitelkártya, számlapénz

Számos kutatás rávilágított arra is, hogy az emberek könnyeben elköltik a hitelkártyán levő pénzt még akkor is, ha ez magas kamatokkal jár. Teszik ezt szintén azért, mert a hitelkártyán levő pénz nem tartozik a vagyonukba a fejükben levő könyvelési kategóriák miatt. Az is megfigyelhető, hogy az elektronikus formában (például paypal, kártyával történő fizetés) nyilvántartott pénzt könnyebben elköltünk, mintha készpénzben kellene kifizetni.

A befektetés területén is megjelenik a mentális könyvelés?

Befektetők, tőzsdei kereskedők esetében is gyakori a mentális könyvelés hibájának elkövetése. A probléma oka, hogy a kereskedő eredményei nem egyenletesek, hanem nyereséges és veszteséges időszakok váltják egymást. Ahogy egy pénzfeldobás esetén sem fej és írás váltakozik, hanem egymás után több alkalommal fej, vagy épp írás. Ugyanígy egyes időszakokban a tőzsdei kereskedőnek, befektetőnek nyeresége képződik. A nagyobb nyereség azt jelzi, hogy elértük az időszakra (például egy daytrade kereskedő esetén arra a napra) tervezett teljesítményünket, és abbahagyjuk a kereskedés. Ennek azonban azért nincs értelme, mert majd lesznek napok, amikor veszteségünk lesz, azaz a kereskedési folyamatot nem napokra lebontva, hanem teljes egészében kellene vizsgálnunk.

Szintén gyakori példája a mentális könyvelésnek, ha egy kereskedő, befektető sokat nyer néhány részvényen, újabban kriptovalután. A könnyen megnyert pénz hatására létrehozunk egy kategóriát egy olyan pénzre, melynek elveszítését megengedhetjük magunknak (angolul money that you can afford to lose). Megfigyelhető tehát, hogy egy nagy nyereségből sokkal könnyebben kockáztatunk, nagyobb kockázatot vállalunk, holott ez ugyanolyan pénz, mint a vagyonunk többi része.

Hasonló problémákat okoz a bekerülési pont. Ez azt jelenti, hogy ha egy kereskedő/befektető vásárol egy részvényt, akkor az árfolyam emelkedésével elérjük azt a pontot, ahonnan már nem veszíthetünk a befektetéssel. Például 50 dolláron vásároltuk az Apple részvényeket, az árfolyam 100 dollárra emelkedik, a stop megbízásunkat 50 dollárra helyeztük el. A fejünkben elkönyveltük azt, hogy minket már nem érhet veszteség, holott a valóságban, ha 100 dollárról 50 dollárra esik az árfolyam, akkor a jelenlegi vagyunk 50 dollárral (tegyük fel, 1 db Apple részvényt vásároltunk) csökken.

Az eset fordítottjára is láthatunk példákat, amikor a befektető veszteségben van, és az ügyletet azért nem zárja, mert a veszteség még lebegő, realizálatlan. Például ABC részvényt vásároltunk 1 millió forint értékben, de közben az árfolyama 50%-ot esett. Az ügyletet még nem zártuk, így továbbra is 1 millió forintos befektetést tartunk nyilván az agyunkban, holott annak a befektetésnek a piaci értéke már csak 500 ezer forint.

Szintén a mentális könyvelésre vezethető vissza, hogy a befektetők az általuk megvásárolt részvényeket külön kategóriákban tartják, és az eredményeiket nem összesítve szemlélik. Például sikeres kereskedő vagyok, mert a Tesla, Apple, Google részvényeken 55%, 15%, 25% nyereségem lett, és eközben nem vesszem figyelembe, hogy az ABC ETF alappal, az EUR/USD ügyleteimmel, a daytrade kerekedéssel erős mínuszban vagyunk, így az összesített eredményem valójában negatív.

Richard Thaler például az osztalékportfóliók népszerűségét is a mental accounting problémával magyarázza meg. Eszerint a befektetők az osztalékra, melyet negyedévente, évente megkapnak, egy a befektetéstől független, elkölthető, passzív jövedelemre tekintenek. Holott ugyanazt az eredményt érnék el osztalékot nem fizető részvényekkel is, ha az osztalékhozammal egyező összeget kivennék a megtakarításukból. Bár azt érzékeljük, hogy a második módszerrel „feléljük” a tőkét, a valóságban a két módszernek ugyanaz az eredménye, hiszen az osztalék a nyereségből lesz kifizetve, míg az osztalékot nem fizető társaság esetében a nyereség az árfolyamba épül be. A fenti összefüggést Dividend Irrelevance Theory írja le pontosan, melyről itt beszélünk.

A fentieknek némiképp ellentmond a Tőzsdei Anomáliák című könyvemben tárgyalt income-prémium, ugyanakkor Thaler szerint a társaságok tudatosan ki is használják a mental accounting hibáját, azaz a céljuk a stabilitás látszatának kimutatása, melyet a folyamatos osztalékfizetéssel, az osztalék évenkénti növelésével érnek el. Ennek pedig sokszor az az ára, hogy a tőkeszerkezet romlik (hitelek miatt), vagy az osztalékfizetés a jövőbeni növekedést korlátozza. Végül pedig a befektető rosszabbul jár, hiszen előbb utóbb bekövetkezik a fundamentális mutatók romlása, és az ezzel együtt járó árfolyamesés.

A fentiekből látható, hogy a mentális könyvelés legjobban úgy kerülhető el, ha elfogadjuk, hogy pénz és pénz között nincs különbség annak függvényében, hogy honnan származik. A bónuszként kapott pénz ugyanolyan pénz, mint amit a megszokott módon megkerestünk, a tőzsdén a nagy nyereség ugyanolyan pénz, mint a vagyonunk több forintja, így ezzel a pénzzel kapcsolatos döntéseinkre ugyanazokat a szabályokat alkalmazzuk.