Sunk cost fallacy, Concorde-effektus a pénzügyekben

Befektetők, tőzsdei kereskedők gyakran esnek abba a hibába, hogy a veszteséges ügyleteiket tartogatják. Ennek egyik oka az ún. sunk cost fallacy, mellyel az alábbiakban megismerkedünk. A sunk cost fallacy, azaz az elveszett költségek tévedése egy olyan döntési hiba, mely a hétköznapi életben és a pénzügyekben is kihat a döntéseinkre.

Mit jelent a sunk cost fallacy?

A sunk cost fallacy magyarra az elveszett költségek tévedéseként fordítható le. A sunk cost (szó szerinti fordításban: elsüllyedt költség) azt a költséget jelenti, mely már felmerült, és nem lehet visszavonni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jövőbeni döntéseinkre már nem szabadna, hogy hatást gyakoroljon ez a költség.

Nevezik a tévedést concorde fallacy-nak, magyarul concorde-effektusnak is. Ennek oka, hogy a concorde repülőgépek fejlesztési költségei lényegesen túllépték az eredetileg szánt keretet, de a gyártó és a kormányzat a korábban befektetett rengeteg pénz és idő miatt folytatta, és befejezte a projectet, annak ellenére, hogy időközben kiderült, a program pénzügyileg veszteséges lesz.

Hétköznapi példák a sunk cost fallacy-ra

Például vásároltál egy koncertjegyet 10 ezer forint értékben, de a koncert napjára megbetegszel. Ennek ellenére összeszeded magad, és elmész a koncertre, hogy a 10 ezer forint ne vesszen el, ugyanakkor betegen egyáltalán nem élvezed a koncertet. Ebben a példában a 10 ezer forint a sunk cost és a döntési folyamatban (elmegyek a koncertre vagy nem) nem szabadna figyelembe venni ezt kizárólag azt kellene mérlegelni, hogy betegen elmenjek-e a koncertre vagy sem.

Másik példaként gondolj arra, hogy elmész egy színházba/moziba és közben kiderül, hogy a darab/film pocsék. Ennek ellenére ott maradsz, és végignézed az előadást/filmet. Autómosóban gyakran találkozhatsz olyan emberekkel, akik túl sok pénzt dobtak be a mosóba. Bár az autójukat már rég lemosták, de addig nem teszik vissza a szórófejet, amíg az idő le nem telt.

Vállalkozások életében is felmerülhet a sunk cost fallacy. Például ABC társaság megvásárol egy számviteli programot, melyre betanítja az alkalmazottait. A betanításra 2 millió forintot költöttek el, de később kiderül, hogy a számviteli program használata nehézkes, és a program nem megbízható. Ebben a helyzetben a 2 millió forint lesz a sunk cost, és ezt nem szabadna figyelembe venni abban a döntésben, hogy vásároljanak-e egy új számviteli programot vagy sem.

Sunk cost fallacy a pénzügyekben

Befektetők portfóliójában meghatározott bekerülési áron tartják nyilván a részvényeket, kötvényeket. Ez az az ár, amelyen megvettük a részvényeket, kötvényeket. Megfigyelhető az, hogy erre az árra egyfajta referencia pontként gondolunk, és a későbbi döntéseinket befolyásolja a részvény, kötvény megvásárlási ára. Emiatt létezik az ún. disposition effektus, azaz ha veszteségbe fordult a portfólió, akkor tartogatjuk, de ha nyereséges az ügylet, akkor idő előtt eladjuk.

Ugyanakkor egy jövőbeni eladási döntésben nincs szerepe egy múltbeli költségnek (részvények bekerülési ára), egész egyszerűen azért, mert a részvény jövőbeni árfolyam-mozgása (emelkedni fog, vagy esni) és a részvény megvásárlási ára között nincs összefüggés. Egy eladási döntés során tehát azt kellene mérlegelnünk, hogy mi várható a társaság nyereségének alakulásában, milyenek a fundamentális mutatók, vagy mit mutatnak a jövőbeni hozammal összefüggésbe hozható tényezők. Ezeket a tényezőket kellene figyelembe vennünk, függetlenül attól, hogy mennyiért vásároltuk a részvényeket.

Egy eladási döntés meghozatalakor tehát arra kell fókuszálni, hogy érvényesek-e még azok a feltételek, okok, ami miatt korábban vásároltuk, esetleg vannak-e olyan új fejlemények, ami miatt vásárolnánk most a részvényekből. Ha nem, akkor el kell adni a részvényeket függetlenül attól, hogy veszteség vagy nyereség van az ügyleten.