26 tőzsdepszichológiai hiba a tőzsdén, ami miatt veszítesz a részvényvásárlás, befektetés során

2026. October 12. 07:20 Szerző: Nagy Attila Zoltán | Hírlevél | YouTube | Facebook

Kategória

A tőzsdei befektetésről szóló döntéseinket gyakran érzelmek, beidegződések és rosszul értelmezett adatok befolyásolják. Ugyanazokat a hibákat követjük el akkor is, amikor néhány jól teljesítő részvény alapján választunk befektetést, amikor túl nagy jelentőséget tulajdonítunk egy friss hírnek, vagy amikor kizárólag a véleményünket alátámasztó elemzéseket olvassuk. Az emberi gondolkodás sok helyzetben gyors és hasznos, a bizonytalan pénzügyi döntéseknél azonban könnyen félrevezethet bennünket. Az alábbi gyűjtemény 26 gyakori kognitív torzítást, érzelmi reakciót, befektetési döntési és elemzési hibát mutat be konkrét példákon keresztül. A bemutatott jelenségek között vannak szorosan vett pszichológiai torzítások, módszertani hibák és a befektetési iparág ösztönzőiből eredő problémák is. Az egyes fejezetek végén további, részletesebb olvasnivalókat találsz.

Representativeness bias
Confirmation bias
Hindsight bias
Recency bias
Loss aversion - veszteségkerülés
Fight-or-flight response
Regret aversion bias
FOMO, Fear of Missing Out
Start-date sensitivity - a kezdődátum hatása
Anchoring bias
Ludic fallacy
Narrative fallacy
Dunning-Kruger hatás
Optimism bias
Mental accounting
Szakértői vélemények elfogadása
Érdekellentétek figyelmen kívül hagyása
Túlélési torzítás
Bandwagon effect, herding bias
Law of small numbers - a kis számok törvénye
Availability heuristic - hozzáférhetőségi heurisztika
A szerencsejátékosok tévedése, Gambler’s fallacy
Overconfidence - túlzott önbizalom, a tudás illúziója
Illusion of control, azaz a kontrollálás illúziója
Endowment effect - a már birtokolt tárgyak iránti elkötelezettség
Status quo bias a befektetések területén

A fogalmakhoz rövid magyarázat is tartozik. A bias többnyire torzítást vagy rendszeres megítélési eltérést jelent, a fallacy pedig hibás következtetésre vagy téves érvelésre utal. Egyes jelenségek érzelmi reakciókhoz kapcsolódnak, mások abból erednek, ahogyan az agyunk feldolgozza az információkat. A kategóriák között van átfedés, ezért érdemes a fogalmak mellett azokat a tényleges döntési helyzeteket is megvizsgálni, amelyekben felbukkannak.

1) Representativeness bias - Reprezentativitási torzítás

A befektetők sokszor hasonlóságok alapján ítélnek. Egy sikeres vállalat láttán arra számítanak, hogy a részvénye is sikeres befektetés lesz, vagy néhány hónapnyi kiemelkedő teljesítmény alapján tartósan jó alapkezelőnek gondolnak valakit. A reprezentativitási torzítás lényege, hogy egy részvény, vállalat vagy esemény tulajdonságait egy ismerős mintához hasonlítjuk, és közben elhanyagoljuk az alapesélyeket, az értékeltséget és a releváns ellenpéldákat. Egy Tesla- vagy OTP-részvény árfolyamának közelmúltbeli emelkedése önmagában még nem elég a következő időszak hozamának megbecsléséhez.

A gondolkodási hiba egyik formája, amikor néhány hasonló tapasztalatból általános következtetést vonunk le. Ha két sikeres technológiai vállalat nagy hozamot ért el, könnyen arra juthatunk, hogy a hasonló történettel rendelkező harmadik vállalat is jó befektetés lesz. Csakhogy az iparági kilátások, az árazás, a finanszírozás és a versenyhelyzet eltérhetnek. A néhány eset alapján kialakuló kép könnyen eltorzíthatja a döntést.

A közelmúltbeli teljesítmény szintén alkalmas arra, hogy egy vállalatot vagy alapot a sikeres befektetés mintájának tekintsünk. Ha egy befektetési alap hat hónap alatt sokat emelkedett, hajlamosak lehetünk arra számítani, hogy a jövőben is kiemelkedően teljesít. Érdemes azonban a hosszabb időszakokat, az alap stratégiáját, a kockázatot és a költségeket is megvizsgálni. Az árfolyamtrendekre épülő momentumstratégiák kutatása egy másik kérdés, mivel ott szabályokon alapuló, sok megfigyelésen tesztelt összefüggésekről van szó. A momentumról itt olvashatsz részletesebben.

Hasonlóan félrevezető lehet, ha a sikeres vállalatot automatikusan jó befektetéssel azonosítjuk. Egy népszerű, gyorsan növekvő társaság részvénye túlértékelt is lehet, és a várt növekedés már beépülhetett az árfolyamba. Ugyancsak óvatosságra int, amikor egy vállalat korábbi sikereiből egy teljesen új üzletágra is következtetünk. Az ilyen állítások ellenőrzéséhez az üzleti adatokra, a várható pénzáramlásokra és az árfolyamba épített várakozásokra is szükség van.

A reprezentativitási torzítással szoros kapcsolatban áll az összekapcsolási téveszme, amelyet Amos Tversky és Daniel Kahneman az 1983-as Extensional versus Intuitive Reasoning: The Conjunction Fallacy in Probability Judgment című tanulmányban vizsgáltak. Az ismert Linda-feladatban a résztvevők egy 31 éves, társadalmi kérdések iránt érdeklődő nőről kaptak leírást, majd több állítás valószínűségét kellett megítélniük. A két legfontosabb állítás a következő volt:

Linda valószínűleg pénztáros.
Linda valószínűleg pénztáros és aktív feminista is.

A válaszadók közül sokan a második lehetőséget tartották valószínűbbnek, mert jobban illett Linda leírásához. A valószínűségszámítás alapján viszont egy két feltételt egyszerre teljesítő esemény valószínűsége nem lehet nagyobb az egyik feltételével meghatározott eseményénél. Vagyis annak, hogy Linda pénztáros, legalább akkora a valószínűsége, mint annak, hogy pénztáros és aktív feminista is. Ebből nem következik, hogy biztosan nem feminista. A példa azt mutatja, hogy egy meggyőző történet időnként erősebben hat ránk, mint a valószínűségek szabályai. Bővebben a reprezentativitási torzításról és az összekapcsolási téveszméről.

2) Confirmation bias - Megerősítési torzítás

A megerősítési torzítás lényege, hogy előnyben részesítjük azokat az információkat, amelyek igazolják a már kialakított véleményünket. A döntésünkkel ellentétes bizonyítékokat kevésbé keressük, szigorúbban értékeljük vagy könnyebben figyelmen kívül hagyjuk. Ha például már megvásároltunk egy részvényt, könnyebben olvassuk el a további emelkedést jósló elemzéseket, miközben az ellenérvekre kevés figyelmet fordítunk.

„A megerősítési torzítás az embereknek azon hajlandósága, hogy azokat az információkat részesítik előnyben, amelyek igazolják saját előfeltételezéseiket vagy hipotézisüket, tekintet nélkül az információ igaz vagy nem igaz voltára.”

A befektetés, részvényvásárlás területe kedvez a confirmation bias hiba elkövetésének, tekintettel arra, hogy a jövőt senki nem tudja, így számos vélemény, elemzés érhető el egy-egy döntéssel kapcsolatban. Akkor követünk el hibát, ha csak azokat az elemzéseket, véleményeket, híreket vesszük komolyan, és fogadjuk el, amelyek az elképzelésünket alátámasztják. Az ezzel ellentmondó tényeket, elemzéseket, véleményeket pedig át sem gondoljuk, meg sem hallgatjuk. Bővebben a problémáról: Confirmation bias - Megerősítési torzítás.

3) Hindsight bias - Visszatekintési torzítás

A visszatekintési torzítás az „én előre tudtam” jelensége. Miután bekövetkezett egy piaci esemény, hajlamosak vagyunk túlbecsülni, mennyire volt előre látható. Egy nagy árfolyam-emelkedés után könnyű olyan indikátort vagy grafikonmintát találni, amely korábban is felfelé mutatott. Ettől azonban még nem tudjuk, hogy a jelzés sok másik, kevésbé látványos esetben hogyan teljesített. Ha például egy részvény árfolyama egy háromszög alakzatból tört ki, a stratégia eredményességéhez a valamennyi hasonló jelzésből álló mintát, a téves jelzéseket, a költségeket és a kockázatokat is mérni kell. A grafikonminták megbízhatóságával és a visszatekintési torzítással külön cikkeink is foglalkoznak.

4) Recency bias - A közelmúlt túlértékelése

Tulajdonképpen a jelen felülértékelés problémájáról van szó, azaz a döntésünkhöz időben közelebb álló összefüggéseket vesszük figyelembe. Ami a döntéshez időben közelebbi információt, azt használjuk fel nagyobb súllyal. Például tőzsdei kereskedők esetében megfigyelhető, hogy ha egymás után többször veszítenek (például háromszor), akkor a következő kötésnél már óvatosabbak, esetleg másképp kötik a stratégia jeleit egész egyszerűen azért, mert a jelenhez közeli információk szerint a stratégia rossz. Ha viszont a stratégia múltbeli sok száz kötése alapján döntenénk, akkor folytatnánk tovább a kereskedést a megszokott módon, mert tudjuk, hogy gyakori volt a múltban is az egymás utáni három vesztő kötés, de mivel sokan nem naplóznak (lásd naplózás fontossága), így a távoli emlékek a feledésbe merülnek, és a jelenbeli hatás erősödik fel.

Egy másik gyakori példa, amikor a befektetési alap utolsó fél-egy éves hozama alapján választunk. A friss teljesítmény fontos információ lehet, de önmagában kevés a stratégia megítéléséhez. Vizsgálni kell a hosszabb, lehetőleg különböző piaci környezeteket lefedő időszakokat, a kockázatvállalást, a költségeket és azt is, hogy a jó teljesítmény egyszeri szerencséből vagy ismételhető folyamatból származott-e.

Az eset fordítottja is igaz, azaz megvásároljuk az Apple részvényeket, mert középtávon emelkedő trendet állapítunk meg. A vásárlást követő hónapokban tovább emelkedik az Apple részvények árfolyama, majd egy néhány hétig tartó esés következik be. Ekkor úgy döntünk, hogy eladjuk a részvényeket, mivel esik az árfolyam, holott az esés egy természetes jelenség egy középtávon emelkedő trendben mozgó árfolyam esetén is, tekintettel arra, hogy hullámmozgást tapasztalhatunk a részvények árfolyamában. Bővebben a témáról: Recency bias - Jelen felülértékelése, közelmúlt-hatás

5) Loss aversion - Veszteségkerülés

A veszteségkerülés azt jelenti, hogy az azonos nagyságú veszteség pszichológiai hatása sok esetben erősebb, mint az ugyanakkora nyereségé. Ez összefügghet a kockázatkerülő magatartással, de a két fogalom nem azonos. Egy befektető például a rövid távú árfolyamveszteségektől tartva a hosszú megtakarítási időtávhoz képest túl alacsony részvénykitettséget is választhat. Máskor pedig éppen a veszteség elkerülése érdekében tart meg egy rossz kockázatú befektetést. A befektetési kockázatot nem lehet pusztán a volatilitással azonosítani. Az ingadozás mellett számít a tartós tőkevesztés lehetősége, a likviditás, az adósságkockázat és a befektetési cél időtávja is. A részvények várható hozama hosszú időtávon magasabb lehet a rövid állampapírokénál, de ez nem jelent garanciát, és nem teszi mindenki számára megfelelővé ugyanazt a kockázati szintet. A kockázat különböző formáiról itt olvashatsz.

Daniel Kahneman és Amos Tversky 1979-es kilátáselméleti kutatásai többféle döntési helyzetben mutattak ki eltéréseket a klasszikus várhatóhasznosság-elmélet egyszerű változataihoz képest. A biztos nyereség és egy magasabb várható értékű, bizonytalan nyereség közötti választás például a nyereségek tartományában jelentkező kockázatkerülést szemlélteti. A veszteségkerüléshez viszont azt kell megvizsgálni, hogyan értékelünk egymással összemérhető nyereségeket és veszteségeket.

„A” lehetőség: 50% esély arra, hogy nyersz 1000 izraeli fontot, 50% esély arra, hogy semmit nem nyersz
„B” lehetőség: biztosan nyersz 450 fontot (a vizsgálat idején egy átlagos izraeli család bevétele kb. 3000 font volt.)

Egy ilyen választásnál sokan a biztos nyereséget részesítik előnyben, még akkor is, ha a kockázatos lehetőség pénzben mért várható értéke nagyobb. Ez a példa a biztos és bizonytalan nyereség közötti választásról szól, így önmagában nem bizonyítja a veszteségkerülést. A befektetéseknél azonban mindkét hatás fontos lehet, hiszen a rövid távú veszteségektől való félelem és a biztos eredmény iránti igény egyaránt befolyásolhatja a portfólió összetételét. Részletesen a veszteségkerülésről.

6) Fight-or-flight response - Harcolj vagy menekülj reakció

A fight-or-flight, vagyis a harcolj vagy menekülj reakció alapvetően fiziológiai stresszválasz. Egy jelentős piaci visszaesés vagy váratlan számlaveszteség erős érzelmi reakciót válthat ki, ami ronthatja a megfontolt döntéshozatalt. Nem szükséges azonban azt feltételezni, hogy minden befektető ugyanúgy reagál, vagy hogy egy nyereséges ügylet ugyanazt az agyi folyamatot indítja be, mint valamilyen szerhasználat. A lényeg az, hogy stresszhelyzetben könnyebben térhetünk el a korábban átgondolt befektetési tervünktől.

Ahogy többször beszéltünk már róla, a tőzsdén a hozamok nem egyenletesen keletkeznek. A passzív stratégiákban a medvepiacok idején következik be a visszaesés, de az időzítésen alapuló stratégiáknak is van visszaeséseket tartalmazó időszaka. Csak idő kérdése, és a kereskedő elkezd veszíteni. Ekkor már nem nyitogatjuk annyit a számlatörténetet, nem nézzük a pozícióinkat, és azon gondolkodunk, hogy nem kellett volna a barátunkra/brókerünkre hallgatni, aki bemutatta nekünk ezt az „egyszerű” módszert. A vagyon pedig egyre inkább fogy, a veszteségek, a pénzügyi veszteség pedig agyunk félelemközpontját stimulálja, azaz stresszt érez a befektető, melytől szabadulni akar. Ezt a reakciót nem lehet teljes mértékben leküzdeni, tekintettel arra, hogy a jövő mindig bizonytalan, és a múltbeli adatokra alapozott módszerek, stratégiák mindig tartalmaznak kockázatot.

A kockázatot célszerű előre meghatározott szabályokkal a befektető által vállalható szintre igazítani. A részvények mellé választott megfelelő kötvénykitettség és a diverzifikáció mérsékelheti a portfólió ingadozását. Az újrasúlyozás elsősorban a kívánt eszközarány fenntartását szolgálja. A rendszeres, több időpontban történő vásárlás a belépés időzítésének kockázatát oszthatja el, de nem garantál alacsonyabb veszteséget vagy magasabb hozamot az azonnali befektetéshez képest. Aktív stratégiánál érdemes a történeti legnagyobb visszaesést, a volatilitást, a költségeket és a szélsőséges helyzeteket is vizsgálni. A múltbeli visszaesések ugyanakkor nem szabnak felső határt a jövőben bekövetkező veszteségeknek.

7) Regret aversion - A megbánástól való félelem

A megbánástól való félelem miatt hajlamosak lehetünk elkerülni azokat a döntéseket, amelyek később kellemetlen önvádat okozhatnak. Egy befektető például azért nem változtat egy rosszul működő stratégián, mert tart attól, hogy az eladás után a befektetés árfolyama mégis emelkedni kezd. Máskor inkább a népszerű választást követi, mert a többiekkel együtt elszenvedett veszteséget könnyebb elfogadni, mint egy önálló döntés kudarcát. Ez a torzítás összefügghet a veszteségkerüléssel, de attól eltérő jelenség.

Ennek oka, hogy sajnáljuk, bánjuk a rossz befektetési, kereskedési döntést, holott figyelembe kellene vennünk, hogy a befektetés, tőzsdei kereskedés területen a tévedés, a hibázás a folyamat természetes velejárója.

Azaz nincsenek tévedhetetlen befektetési módszerek, nem létezik a kockázat nélküli hozam. A kereskedés, befektetés természetes velejárója a veszteség, a kockázat, amelyre megfelelő kockázatkezelési szabályok kellenek.

Az alábbi példa is rávilágít arra, hogy mi a probléma a fájdalom elkerülésével. Tegyük fel, egy befektetőnek két részvénye van:

„A” részvényen jelentős függő, lezáratlan nyereség,
„B” részvényen pedig jelentős veszteség.

Tegyük fel, hogy egy befektető két részvénypozíciót tart, és fedezetkiegészítés vagy kockázatcsökkentés miatt az egyiket le kell zárnia. Az egyik nyereséges, a másik veszteséges. Sokszor könnyebb a nyereséges pozíciót eladni, mert annak lezárása sikerélménnyel jár, a veszteség realizálása viszont kellemetlen. Ez a viselkedés a disposition effect, vagyis a nyereséges befektetések túl korai eladásának és a veszteségesek túl hosszú megtartásának ismert mintázata. Ettől még nem következik, hogy mindig a veszteséges részvényt kell eladni. A racionális döntést az egyes pozíciók jövőbeni várható hozama, kockázata, adózása és a teljes portfólió összetétele alapján lehet megítélni.

A disposition effect egyik lehetséges pszichológiai háttere a megbánás elkerülése. Ha realizáljuk a veszteséget, végleg szembesülünk a rossz eredménnyel, miközben a nyereség gyors lezárása egyértelmű pozitív visszajelzésnek tűnik. Befektetőként ezért érdemes az eladás okát előre meghatározni, és figyelni arra, hogy a bekerülési ár ne váljon indokolatlanul meghatározó referenciaértékké. A „hagyd futni a nyereséget” piaci mondás hasznos figyelmeztetés lehet, de önmagában nem teljes kereskedési stratégia. További példák a megbánástól való félelemről.

A döntések értékelésénél a találati aránynál többet mond a nyereséges és veszteséges ügyletek átlagos nagysága. Egy kereskedési stratégia pénzben mért várható eredménye a nyerési valószínűség, az átlagos nyereség, a vesztési valószínűség, az átlagos veszteség és a kereskedési költségek együtteséből adódik. Ha például egy ügyletben a lehetséges veszteség egy egység, a lehetséges nyereség pedig két egység, akkor a puszta kifizetési arány kettő az egyhez. Ettől még a stratégia nem feltétlenül nyereséges, mert számít, milyen gyakran teljesül a nyereséges és a veszteséges kimenetel, illetve mekkorák a ténylegesen realizált hozamok és költségek.

Vegyünk egy egyszerű példát 180 ügylettel. Tegyük fel, hogy ezekből 60 nyereséges és 120 veszteséges, vagyis a találati arány 33,3%. Ha az átlagos nyereség és az átlagos veszteség is egy egység, akkor a teljes eredmény költségek előtt 60 - 120 = -60 egység. A találati arány tehát önmagában nem elegendő egy kereskedési módszer megítéléséhez.

Ha ugyanebben a példában a nyereséges ügyletek átlagos hozama három egységre nőne, és közben a 60 nyertes, valamint a 120 vesztes ügylet száma változatlan maradna, akkor az eredmény 60 × 3 - 120 × 1 = +60 egység volna, még mindig költségek előtt. A számítás azonban feltételezésre épül. Ha távolabb helyezzük a nyereségcélt, megváltozhat a találati arány, és a kívánt hozam elérése sem garantált. Érdemes ezért a stratégiát hosszabb időszakon, eltérő piaci környezetekben és a fejlesztési mintától elkülönített adatokon is tesztelni. A kereskedési napló, az előre rögzített szabályok és a költségek figyelembevétele segíthet az érzelmi döntések felismerésében. További példák a megbánástól való félelemről.

8) FOMO - Félelem a kimaradástól

A FOMO tulajdonképpen a félelem a kimaradásból kifejezésre fordítható le, azaz azt tapasztaltuk a múltban, hogy a részvényárak, bármely termék ára jelentősen megdrágulhatott, melyen nagyon sok pénzt lehetett keresni. Esetleg ismerősünk, barátunk keresett nagyon sok pénzt azzal, hogy időben lépett, és befektetett. Emiatt az a képzetünk van a befektetéssel, tőzsdei kereskedéssel kapcsolatban, hogy jól kell időzíteni, gyorsan kell lépni. Természetesen a pénzügyi iparág is tisztában van azzal, hogyan lehet a befektetők érzelmeire hatni, ezért találkozhatsz olyan hírekkel, oktatói, tanácsadói megjegyzésekkel, hogy „10-20 évente van ilyen lehetőség a tőzsdén”, azaz ha nem tanulod meg az oktató módszerét, vagy nem veszed igénybe a tanácsadást, akkor LEMARADSZ. Elemzések, hírek sorban mutatják be a kiválóbbnál kiválóbb befektetési lehetőségeket, melyek olvasása során az az érzésed támadhat, hogy most kell lépni, különben kimaradsz. Számtalan sikersztoriról olvashatsz, például, melyik társaság lesz a következő Apple, vagy Amazon, és ezek kivételes lehetőségként kerülnek bemutatásra Az igazság pedig az, hogy minden nap sok száz új és új lehetőség adódik a befektetések, részvények piacán, így ha az egyikről lemaradnál, akkor előbb utóbb úgyis találni fogsz másik lehetőséget. Bővebben: Miért veszélyes a FOMO?

9) Start-date sensitivity - A vizsgálat kezdődátumának hatása

Amikor múltbeli hozamokat vagy stratégiák teljesítményét számoljuk, a választott kezdő- és záródátum érdemben befolyásolhatja az eredményt. Ez elsősorban módszertani probléma, gyakran a kezdődátum-érzékenység kifejezéssel írható le. Egy befektetés nagyon eltérő évesített hozamot mutathat attól függően, hogy válság előtt, egy piaci mélyponton vagy hosszú emelkedő szakasz elején kezdjük a mérést.

Gondoljunk az aranyra, amelynek hosszú távú teljesítményét jelentős emelkedő és stagnáló időszakok egyaránt alakították. Más eredményt kapunk, ha egy adott évtized erős emelkedését is bevonjuk, és mást, ha a minta később indul. A reálhozamot ugyanakkor csak úgy érdemes összevetni különböző időszakok között, ha az alkalmazott árfolyam- és inflációs adatsorokat, valamint a hozamszámítás módszerét is egységesen határoztuk meg.

Ugyanez megfigyelhető a részvénypiacokon. Egy hosszú emelkedő szakasz, például az 1980-as és 1990-es évek amerikai részvénypiaci teljesítménye érdemben javíthatja az egész vizsgált időszak átlagát. Ha ezt a szakaszt elhagyjuk, más eredmény adódik, de az sem feltétlenül reprezentatív a jövőre nézve. Érdemes ezért több kezdőponttal, gördülő időablakokkal, különböző piacokkal és inflációval korrigált hozamokkal is dolgozni. A kezdődátum hatásáról itt olvashatsz részletesebben.

10) Anchoring bias - Lehorgonyzási heurisztika, torzítás

A lehorgonyzási heurisztika problémájának az a lényege, hogy egy döntéshelyzetben egy irreleváns referencia-pontot fogadunk el, és a későbbiekben ehhez a ponthoz igazítjuk a probléma megoldási javaslatait. Döntési helyzetben tehát az emberek hajlamosak arra, hogy nagyobb súlyt fektessenek az első megszerzett információnak, még akkor is, ha az a kérdés megválaszolása szempontjából irreleváns.

Példaként képzeld el azt a helyzetet, hogy ismerőseidtől megkérdezed várhatóan mekkora évesített hozamot lehet elérni a következő 10 évben az amerikai részvénypiacon. Nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre nem tudja senki pontosan a választ, csak becslést lehet adni, de folytassuk tovább a kísérletet:

A csoport egyik felétől ezt kérdezzük meg: „Szerinted 3%-nál nagyobb lesz az évesített hozam a következő évtizedben az amerikai részvénypiacon? Mennyi lesz az évesített hozam?”
A másik csoporttól pedig ezt kérdezzük meg: „Szerinted 10%-nál nagyobb lesz az évesített hozam a következő évtizedben az amerikai részvénypiacon? Mennyi lesz az évesített hozam?”

Megfigyelhető lesz, hogy az első csoportban a jövőbeni hozamra vonatkozó becslés átlaga alacsonyabb lesz, mint a második csoportban. Egész egyszerűen azért, mert a kérdésben szereplő hozamadatot felhasználják a megkérdezettek a becsléshez, azaz a mérlegelési folyamatban nagy hangsúlyt fektettek egy olyan információnak, melynek semmi köze a jövőbeni hozamhoz. Bővebben: Lehorgonyzási heurisztika (anchoring bias).

11) Ludic fallacy: A véletlen helytelen kezelése

A valószínűségek, a kockázatok, a véletlen helyes/helytelen kezelésére már többször is felhívtam a figyelmet. Bővebben kifejtettem a témát a Tények és Tévhitek című könyvemben, illetve itt az oldalon is foglalkoztunk ezzel például a japán gyertyák, alakzatok megbízhatóságával kapcsolatban. Gondolj csak arra, hogy ha egy 60%-os találati arányú eszközre (például kalapács japán gyertya) azt mondod, hogy jó, használható eszköz, hiszen a véletlennél (50%) magasabb a megbízhatósága. De mi van akkor, ha a véletlen valószínűsége nem 50%, mert egy emelkedő piaci környezetben teszteltünk vissza az eszközt, ahol a véletlenszerűen nyitott vételi pozíciók találati aránya 60%? Ebben az esetben máris azt mondjuk, hogy az eszköz találati aránya nem is olyan jó.

A fentihez hasonló problémát mutat meg számunkra a ludic fallacy, ugyanis a befektetés, a kereskedés során megpróbáljuk megérteni a kockázatokat, azt egy elméleti, zárt rendszerben tesszük, a valóságban pedig sokkal összetettebb a kockázat, és sokkal szélesebb körben kell gondolkodnunk a felméréséhez. Nassim Taleb a The Black Swan című könyv szerzője szerint a kockázatnak két területe van:

Az elméleti (ludic) kockázat, mely a legtöbb játékban jól definiálható, pontosan felmérhető. Például a különböző szerencsejátékokban, vagy egy pénzérme feldobása során felmért valószínűségek.
A másik oldalon pedig ott a valós élet, ahol a pontos szabályokat, valószínűségeket senki nem ismeri, és nem is lehet a pontos valószínűségeket felmérni.

A problémát pedig az okozza, hogy befektetőként az elméleti kockázatokat terjesztjük ki a valós életre, pedig ott számos más tényezőt is mérlegelnünk kell. Taleb erre több példát is bemutat könyvében, az egyik a pénzfeldobás példája. Két képzeletbeli karakteren keresztül mutatja be a ludic fallacy problémáját. Az egyik szereplő a „józan paraszti ésszel” gondolkodó Fat Tony, a másik pedig a tudós Dr. John.

Képzeljünk el egy érmefeldobást, amelynél az érme szabályosságáról és a dobások függetlenségéről csak feltételezéseink vannak. Az első 99 dobás mind fej. Mennyi esélyt adnánk arra, hogy a századik is fej lesz?

Ha biztosan tudjuk, hogy szabályos érméről és független dobásokról van szó, a következő fej valószínűsége továbbra is 50%. Egy matematikai modell pontosan ezt állítja. Az viszont már más kérdés, hogy egy valós helyzetben a 99 egymást követő fej után mennyire hihető az érme szabályosságára vonatkozó feltevés.

Fat Tony éppen a feltételezés helyességét kérdőjelezi meg. Elképzelhetőnek tartja, hogy az érme kétoldalas helyett például kétfejű, a dobás manipulált, vagy valamilyen más körülmény eltér a modelltől. Ez nem cáfolja a független, szabályos érmedobás 50%-os valószínűségét. A példa arra hívja fel a figyelmet, hogy a befektetések valódi kockázatainak vizsgálatakor magának a modellnek az érvényességét is ellenőrizni kell. A véletlen szerepéről itt olvashatsz tovább.

Dr. John a szabályos érme modelljén belül helyes valószínűségi választ ad. Fat Tony arra figyelmeztet, hogy maga a modellfeltevés is lehet hibás. Ha 99 egymást követő fejet látunk, célszerű mérlegelni, valóban az általunk feltételezett eljárásból származnak-e az adatok. A befektetési modellek esetében is ez az egyik legfontosabb kérdés. Egy történeti adatsoron mért kockázat nem foglalja magában automatikusan azokat a helyzeteket, amelyeket a modell nem kezelt. További példák a véletlen szerepéről.

12) Narrative fallacy

A narrative fallacy jelenség lényege, hogy az eseményeket történetek formájában dolgozzuk fel, és a történet „ragasztja” össze az általunk vélt ok-okozati összefüggéseket. Ennek oka, hogy az agyunk így tudja feldolgozni a valóságot, melynek eseménye sokszor véletlenszerűen alakulnak, de nekünk szükségünk van arra, hogy az ok-okozati összefüggést megtaláljuk. E nélkül nem tudjuk értelmezni a világot. A fogalmat és a problémát Nassim Taleb írta le részletesen a The Black Swan: The Impact of the Highly Improbable című könyvében.

„The narrative fallacy addresses our limited ability to look at sequences of facts without weaving an explanation into them, or, equivalently, forcing a logical link, an arrow of relationship upon them. Explanations bind facts together. They make them all the more easily remembered; they help them make more sense. Where this propensity can go wrong is when it increases our impression of understanding.”

Taleb megfogalmazása szerint a narrative fallacy azt jelenti, hogy korlátozottan vagyunk képesek arra, hogy tények sorozatát vizsgáljuk anélkül, hogy magyarázatot szőnénk hozzájuk. Magyarázatokat gyártunk, melyek összekötik a tényeket, és ezek a történetek könnyebben megjegyezhetővé teszik az eseményeket. Szeretjük a történeteket, és később hajlamosak vagyunk úgy emlékezni ezekre a történetekre, ahogy a saját érdekeink megkívánják. Nézzünk egy egyszerű példát, ami rávilágít a problémára.

Érdemes a témában elolvasni Nassim Nicholas Taleb The Black Swan: The Impact of the Highly Improbable című könyvét. Bár alapvetően a Black Swan eseményekkel foglalkozik Taleb könyvében, azonban kitér a „Narrative Fallacy” problémájára is, mely jelentősen érinti a befektetőket, tőzsdei kereskedőket tekintettel arra, hogy a népszerű spekulánsokat, befektetési gurukat, sikeres hedge fund menedzsereket, és azok történeteit nagyon sokan ismerik, és a történetükből következtetéseket vonnak le. A Narrative Fallacy tulajdonképpen arra utal, hogy az emberek szeretik a sztorikat, történeteket, és ezekből hajlamosak vagyunk téves következtetéseket levonni. Gondoljunk arra az esetre, hogy könyvek, újságok sokasága foglalkozik a tehetséges vállalkozókkal, milliárdos befektetőkkel, spekulánsokkal. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan gazdagodtak meg, milyen módszereket, technikákat alkalmaznak, sokan még másolják is a befektetési portfólióját ezeknek a népszerű befektetőknek. A probléma azonban az, hogy a sikeres embereknek a történetét a jelenben ismerjük meg, és utólag tekintünk vissza a múltba, és legtöbbször azt látjuk, hogy a sikerért keményen megdolgozott az illető.

Taleb azonban ezt egy egészen más kontextusba helyezi. Mi van akkor, ha ezen emberek egyetlen különlegessége, hogy szerencsések? A sok millió vállalkozó, befektető közül a mai milliomosok a szerencsés kevés, ők tulajdonképpen a lottónyertesek. Arra hasonlít tehát a dolog, mintha a lottónyertesekről készítenénk interjút, hogy mi a sikerük titka. Ez azonban mindig egy múltba visszatekintés, hiszen csak utólag tudjuk, hogy kik a nyertesek, azaz ma még nem tudjuk, hogy kik lesznek 20 év múlva a milliomosok, sikeres befektetők.

Taleb ezzel természetesen nem azt mondja, hogy a szerencsén kívül nem számít más. Véleménye szerint is fontos a tudás, a képzettség, és ezeknek fontos szerepe van abban, hogy milyen sikeres lesz egy vállalkozó vagy egy befektető. Mindössze azt állítja, hogy a szerencse jelentőségét alábecsüljük. További részletek: Narrative Fallacy: Történetek, melyek félrevezetnek a pénzügyekben.

13) Dunning-Kruger hatás

A befektetők többsége túlbecsüli saját tudását. Úgy gondoljuk, a tőzsdei kereskedés, a részvényvásárlás, a befektetés egyszerű. Elég, ha csak elolvasunk néhány cikket, híreket olvasgatunk, vagy megnézünk egy-két youtube videót. A helyzetre a befektetési iparág is ráerősít, azonban erős érdekkonfliktus van a befektető, kereskedő és az iparági szereplők között. Ezért találkozhatsz azzal, hogy brókercégek úgy állítják be a tőzsdei kereskedést, hogy milyen egyszerű, és gyorsan meggazdagodhatunk, ezért foglalkoznak annyit a sikersztorikkal a reklámokban, PR cikkekben. Ugyanígy a befektetés területén ezért találkozhatsz pofonegyszerű, válságálló módszerekkel, melyeket 1-1 szemináriumon megtanítanak neked. Az igazság azonban az, hogy a tőzsdei kereskedés nem egyszerű, és nem is könnyű, és a befektetésnek is számos buktatója van.

A Dunning-Kruger-hatást David Dunning és Justin Kruger 1999-es vizsgálata tette ismertté. Bizonyos feladatokban azt figyelték meg, hogy az alacsonyabb teljesítményt nyújtó résztvevők jelentősen túlbecsülték a saját eredményüket, részben azért, mert a hibák felismeréséhez szükséges tudásuk is hiányos volt. Ebből azonban nem következik az, hogy minden kevés tudással rendelkező ember szükségszerűen magabiztosabb a többieknél. Befektetőként ezért érdemes a vélt tudást objektív visszajelzésekkel, naplózott döntésekkel és hosszú távú eredményekkel összevetni. Bővebben a Dunning-Kruger-hatásról.

14) Optimism bias - Optimizmusra való hajlam

Az optimism bias tulajdonképpen a túlzott optimizmust jelenti a befektetésekkel, a tőzsdén elérhető eredményekkel kapcsolatban. Azt jelenti, hogy azt hisszük, a dolgok sokkal jobban fognak alakulni, mint ahogy valójában alakulnak, vagy alakulhatnak a valószínűségek szerint. A túlzott optimizmus azt eredményezi, hogy a döntésünk negatív kimenetelének valószínűségét sokkal kisebbnek becsüljük, mint amilyen a valóságban. Például azt gondoljuk, hogy a kiválasztott részvény árfolyama csak emelkedhet, a visszaesés kockázatait alábecsüljük, így nem is készítünk erre vonatkozón tervet. Szintén jellemző hiba, hogy befektetőként sokkal magasabb hozamot kalkulálunk a következő 5-10-20 évre vonatkozóan, mint amit valójában el fogunk érni. Ehhez kapcsolódik a confirmation bias is, azaz azokat a cikkeket, véleményeket fogadjuk el, melyek azt mondják, hogy a részvénypiacon évi 15%-20%-os hozamot lehet elérni (valóban el lehetett érni az aranyévek alatt 1980-2000 között), és nem vesszük figyelembe azokat a véleményeket, amelyekben felhívják a figyelmünket arra, hogy az elérhető részvénypiaci hozam hosszú távon inkább 10% alatti. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy majd egy olyan portfóliót fogunk választani, ami jobban illeszkedik ehhez a túlzott optimizmus. Bővebben: Optimism bias, azaz a túlzott optimizmus hatása.

15) Mental accounting - Mentális könyvelés

A mental accounting tulajdonképpen az emberi gondolkodás folyamatát írja le a pénzügyekkel kapcsolatban, azaz a különböző forrásból szerezett bevételeket, illetve költségeket milyen módon kategorizáljuk agyunkban. Ezt a folyamatot hívjuk mental accounting-nek, melyet a köztudatba Richard Thaler vezetett be.

A mental accounting következménye, hogy az emberek a rendelkezésükre álló pénzt aszerint kategorizálják, hogy milyen forrásból származik, azaz a pénz eredete alapján különbséget teszünk. Például külön tartjuk nyilván a befektetésből, részvényekből származó nyereséget, így ezt a pénzt könnyebben kockáztatjuk, holott ez ugyanolyan pénz, mint amit a munkánkkal megkerestünk. Ugyanígy egyes emberek megtakarítással rendelkeznek úgy, hogy közben magas kamatozású hitelük is van. Ebben az esetben pedig jobban járnánk, ha a megtakarításunk egy részét a hitelbe fizetnénk be, hiszen a betéti kamatot meghaladó hitelkamat jobban erodálja a vagyonunk vásárlóértékét. Szintén gyakori, hogy az autóra, házra felvett hiteleket, személyi kölcsönöket egy külön kategóriában tároljuk, és nem vesszük figyelembe a befektetéseink, a vagyonunk értékelésénél. Például, ha van egy 50 millió forintos ingatlanunk, egy 5 millió forintos autónk, és 20 millió forintnyi megtakarításunk, akkor ez 75 millió forint vagyon. Azonban ha ezen vagyon mellett 70 milliónyi tartozásunk is van, akkor valójában 5 millió forintnyi vagyonunk van. Ez az, amit sokan nem szeretnének figyelembe venni, és a mentális könyvelés nagyon jól el is fedi a valóságot. A probléma csak az, hogy más pénzügyi tervet kell készítenie egy befektetőnek 5 milliós nettó vagyon és 75 milliós nettó vagyon esetén.

Richard Thaler a mentális könyveléssel azt is magyarázta, hogy miért kezelhetik a befektetők az osztalékot elkölthető jövedelemként, miközben az azonos összegű részvényeladást a tőke felélésének érezhetik. Közgazdasági szempontból az osztalék és a részvényeladás révén történő pénzkivonás bizonyos feltevések mellett hasonló eredményhez vezethet, de a tényleges kimenetelt befolyásolják az adók, a tranzakciós költségek, a vállalat befektetési lehetőségei és az árfolyam alakulása. Az osztalékfizetés önmagában nem teremt többletvagyont, hiszen a kifizetett pénz kikerül a vállalatból. Ettől még a jövedelemigény, a vállalati minőség és az értékeltség egyes befektetési stratégiákban fontos tényezők lehetnek. Bővebben a mentális könyvelésről.

16) Szakértők, tekintélyek elfogadása

A tőzsdei hírekben gyakran jelennek meg elemzők, alapkezelők és ismert befektetők előrejelzései. A szakértői vélemény fontos információt adhat, de a magabiztos hangvétel, a szakmai cím vagy a médiafigyelem önmagában nem bizonyítja az előrejelzés pontosságát. A döntés során érdemes megkülönböztetni a vállalatokról vagy gazdaságról szóló ellenőrizhető tényeket a bizonytalan jövőbeni árfolyamokra vonatkozó jóslatoktól.

David H. Bailey, Jonathan M. Borwein, Amir Salehipour és Marcos López de Prado Evaluation and Ranking of Market Forecasters című, 2017-es munkája 68 piaci előrejelző összesen 6627 előrejelzését vizsgálta. A szerzők az előrejelzések pontossága mellett azok konkrétságát, időtávját és az egyes előrejelzők megszólalásainak számát is figyelembe vették. A mintában közismert piaci szereplők is voltak. Az eredmények a vizsgált előrejelzőkre vonatkoznak, és nem általánosíthatók minden pénzügyi szakemberre. A korábbi CXO Advisory-adatbázis alapján gyakran idézett összesített megállapítások a következők:

Az előrejelzések találati aránya átlagosan 48%-os volt.
Az elemzők kétharmadának előrejelzési megbízhatósága 50% alatt volt.
Az elemzők 3 százalékának megbízhatósága 20% alatti.
Az elemzők 6 százalékának megbízhatósága 70-78% közötti.
A legjobb megbízhatóságú elemző találati aránya 78% volt.

Az átlagos találati arány önmagában kevés egy előrejelzési rendszer hasznosságának megítéléséhez. Fontos, hogy mit kellett előre jelezni, milyen piaci környezetben, mekkora időtávra, és mi lett volna a megfelelő összehasonlítási alap. Egy emelkedő trendben például a folyamatosan emelkedést jósló szereplő is gyakran eltalálhatja az irányt, még akkor is, ha a jóslat nem tartalmaz többletinformációt. Ezért a szakértői teljesítményt az adott előrejelzési feladathoz illeszkedő benchmarkkal érdemes összevetni.

1 hétre megnyitott pozíció esetén: 56%
1 hónapra megnyitott pozíció esetén: 61%
3 hónapra megnyitott pozíció esetén: 66%
6 hónapra megnyitott pozíció esetén: 70%

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a részvénypiacoknak hosszú történeti időszakokban pozitív átlaghozamuk volt. Egy emelkedő piacon a véletlenszerű időpontokban megnyitott, kizárólag vételi pozíciók találati aránya akár 50% feletti is lehet, miközben azonos valószínűségű fej-írás modellben ez nem lenne magától értetődő. A helyes viszonyítási alap tehát a konkrét piac, az előrejelzési időtáv és a vizsgált időszak függvénye.

A szakértői előrejelzések megítéléséhez az előrejelzés megfogalmazásának idején rendelkezésre álló információkat kell használni. A teljesítményt a sikertelen és pontatlan jelzésekkel együtt célszerű értékelni, az eltérő időtávokat pedig nem szabad egyetlen találati arányba összemosni. A kutatások alapján indokolt óvatosnak lenni az olyan szereplőkkel szemben, akik következetesen biztos jövőképet ígérnek.

Hogy megértsük ezt a problémát, elmesélek egy rövid történetet, mely David H. Freedman Wrong: Why experts keep failing us című könyvéből származik. Ebben a könyvben kifejezetten a szakértők, elemzők problémakörét tárgyalja a szerző, és elmesél egy hétköznapi történetet, mely rávilágít arra, hogy miért a tőzsdei kereskedők felelősek az elemzői tévedésekért. Képzeld el azt a helyzetet, hogy hátfájdalomra panaszkodsz, ezért elmész két egyforma tudású orvoshoz. Az egyik orvos megvizsgál, és azt mondja neked, hogy nehéz megmondani, hogy mi okozza a hátfájást, mert számos oka lehet, de tud javasolni egy terápiát, amivel elsőként próbálkozhatunk. Ezzel szemben a másik orvos azt mondja, hogy pontosan tudja mi a hátfájásod oka, és megmondja, hogy milyen terápiára van szükséged. Melyik orvost választanád? Természetesen az utóbbit, de ettől még lehet, hogy a rossz megoldást választottad. Az embereknek szüksége van a bizonyosságra, de ez nagyon ritkán létezik a valóságban, és természetesen a tőzsdén, a befektetések területén sem létezik, tekintettel arra, hogy megjósolhatatlan eseményeket elemzünk.

Megnyugtató érzés a pénzügyi tanácsadóra, a privátbankárra, tőzsdegurukra hallgatni. Ők jelentik a bizonyosságot, amit az agyunk erőteljesen kíván, azonban ez egy hamis biztonságérzet. A valóságban nincs bizonyosság a jövőre nézve. Végül idézném Warren Buffett véleményét a rövid távú tőzsdei előrejelzésekkel kapcsolatban:

„We have long felt that the only value of stock forecasters is to make fortune-tellers look good.”

Az idézet lényege, hogy Buffett és társa, Charlie Munger szerint a rövid távú előrejelzés olyan, mint a méreg, és ahogy a mérgeket is elzárva tartjuk a gyerekek elől, úgy kellene azon felnőttek elől is elzárni a tőzsdei előrejelzéseket, akik úgy viselkednek a piacon, mint a gyerekek.

17) Érdekellentétek figyelmen kívül hagyása

Az elemzők, befektetési szolgáltatók és alapkezelők üzleti ösztönzői eltérhetnek az ügyfelek érdekeitől. A brókercégek kutatási részlegei például szolgáltatási kapcsolatban állhatnak olyan vállalatokkal, amelyekről elemzéseket készítenek. Ez lehetséges érdekellentét, amelynek feltárása és kezelése fontos. Ebből azonban nem következik, hogy valamennyi elemzés kizárólag üzleti megrendelésre születik, vagy hogy minden elemző szándékosan félrevezetné a befektetőket.

A befektetési termékek közötti különbségek egyik fontos forrása a költség. Az aktív alapok, indexkövető ETF-ek és biztosítási befektetési termékek díjszerkezete eltérhet, és a hosszú távú nettó hozamot jelentősen befolyásolhatja. Az összehasonlításhoz a konkrét termék teljes költségmutatójára, a szerződési feltételekre és a befektetési politikára van szükség. Egy korábbi vagy kiválasztott termékcsoportra jellemző költségtartományból nem lehet minden ma elérhető termékre érvényes következtetést levonni. A magasabb költség önmagában még nem bizonyít érdekkonfliktust, de megnöveli annak a hozamnak a szintjét, amelyet az aktív döntésekkel tartósan el kellene érni. Az aktív és passzív befektetésekről itt írtunk részletesen.

Megfigyelhető azonban, hogy az ösztönzők mások lehetnek az egyes üzleti modellekben. Egy jutalékalapú szolgáltatónak a nagyobb ügyfélaktivitás, egy vagyonarányos díjat felszámító szereplőnek a kezelt vagyon nagysága jelenthet bevételi forrást. A befektetési banki szolgáltatások, a vállalatok részére végzett tranzakciós munka és a részvényelemzés kapcsolata szintén felvethet függetlenségi kérdéseket. Az ilyen kockázatokat konkrét intézmények és szolgáltatások szintjén, nyilvánosságra hozott érdekellentéti szabályok alapján érdemes értékelni.

A részvényajánlásoknál gyakran nagyobb az optimista vélemények aránya, mint az egyértelmű eladási javaslatoké. Ennek több oka lehet, köztük az üzleti ösztönzők, a lefedett vállalatok kiválasztása és az elemzői konszenzushoz igazodás. Az ajánlások megoszlásáról szóló adatoknál ezért lényeges a lekérdezés dátuma, a minta pontos meghatározása és az ajánlási kategóriák tartalma. A vállalat részvényének hosszú távú sikerét nem lehet pusztán egy elemzői célár vagy egy rövid távú árfolyamváltozás alapján megítélni.

2440 olyan cég van, mely ebben az évben (bikapiacon) 20%-ot elérő visszaesésben van.
1700 olyan cég van, mely ebben az évben 30% mínuszban van.
569 olyan cég van, mely ebben az évben 50% mínuszban van.

A vételi ajánlás ráadásul más kérdésre válaszolhat, mint egy hosszú történeti hozamvizsgálat. Az elemző sokszor 6-12 hónapos célárat becsül egy kiválasztott társaságra, míg egy történeti kutatás akár évtizedek teljes részvénypiaci eloszlását mutatja be. A kettő ezért nem hasonlítható össze közvetlenül. Az előrejelzések pontosságát a célár meghatározásának időpontjától, a ténylegesen vizsgált időtávon és a megfelelő kockázati mércékkel kell értékelni.

A vállalati eredmény-előrejelzések rendszeres túlbecslése külön vizsgálandó kérdés. A szakirodalomban találhatók példák arra, hogy az elemzői várakozások a vizsgált időszakokban optimisták voltak. Az állítás pontos megítéléséhez azonban szükség van arra, hogy a becslés tárgyévre, a következő évre vagy hosszú távú növekedésre vonatkozott-e, és hogyan mérték az előrejelzési hibát. A részvénypiac hosszú távú hozama sem vezethető le egyszerűen a GDP növekedéséből, mert számít az osztalékhozam, a részvények értékeltsége, a vállalati profitok részesedése és az index összetétele is.

Az S&P 500 vállalatok eredményvárakozásait bemutató Yardeni-adatsor jó példa az előrejelzések időbeli változására. Az elemzői becslések a következő negyedév vagy év közeledtével módosulhatnak, és ezek iránya fontos információ az eredményvárakozásokról. Érdemes azonban megkülönböztetni a tárgyévre, a következő évre és a hosszú távú növekedésre vonatkozó előrejelzéseket, mert az eltérő horizontok összemosása túlzó következtetéshez vezethet.

A túl optimista eredménybecslés magasabb célárat vagy alacsonyabb előretekintő P/E mutatót eredményezhet. A részvény-visszavásárlások pedig a forgalomban lévő részvények számának csökkentésével növelhetik az egy részvényre jutó eredményt, miközben a teljes vállalati nyereség nem feltétlenül változik. Ezért az EPS mellett a teljes profitot, a pénzáramlást, az adósságot és az értékeltséget is érdemes vizsgálni. A visszavásárlás nem minden esetben rossz vagy mesterséges eredményszépítés, hatása a kifizetett ártól és a finanszírozástól is függ.

A befektető számára az a legfontosabb, hogy értse, milyen feltevésekre épül az elemzés, milyen üzleti érdekeltségei lehetnek az elemzést készítő intézménynek, és mennyiben tér el a becslés a nyilvánosan elérhető adatoktól. Egy vételi ajánlást vagy célárat célszerű a vállalat értékeltségével, mérlegével, növekedési kilátásaival és lehetséges kockázataival együtt kezelni.

18) Túlélési torzítás

A túlélési torzítás (angolul survivorship bias) arra a gondolkodási hibára utal, melynek során azt feltételezzük, hogy a sikeresek vizsgálatával megérthetjük és elkerülhetjük a múltbeli hibákat. Bármilyen döntés, mely a múltbeli esetek vizsgálatán alapul hibás következtetések levonásához vezet, ha nem vesszük figyelembe, kizárjuk a sikertelen, elbukott eseteket. Bővebben: Túlélési torzítás (survivorship bias).

19) Bandwagon effect, herding bias

A bandwagon effect, magyarul utánfutóhatás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a befektető azért tesz valamit vagy azért gondol úgy valamit, mert mások is ezt csinálják, mások is ezt gondolják. Széles befektetői körre jellemző tőzsdepszichológiai hibáról van szó. A herding bias, magyarul csordaszellem jelenség lényege, hogy a befektetők hajlamosak lemásolni más befektetők viselkedését, követni más befektetők példáját. Lényegi különbség nincs egyébként az utánfutó hatás és a csordaszellem között, talán azt lehetne kiemelni, hogy az utánfutóhatás mögött a „tarts a győztessel” indok húzodik meg, míg a csordaszellem változatos okok miatt alakulhat ki. Mindenesetre bármely befektetési döntés során, ha az a kiindulási alap, hogy azért döntünk úgy, mert a szomszéd, a barátunk, az ismerőseink is úgy döntöttek, akkor elkövetjük a herding bias hibáját. Bővebben: Bandwagon effect, herding: Mit jelent a tőzsdén, pénzügyekben?

20) The law of small numbers - a kis számok törvénye

A címbeli kis számok törvénye arra a befektetői hibára utal, melynek lényege, hogy az emberek, a befektetők hajlamosak kevés adatból általános következtetéseket levonni. A befektetés területén erre a hibára tipikus példa, amikor a befektetési alapokat az előző évi, vagy az előző három évi hozama alapján választják ki a befektetők. Elegendő a befektető számára 1-3 évnyi adat, és ebből olyan általános következtetéseket von le, mint az alap jövőbeni sikeressége. Teszik ezt annak ellenére a befektetők, hogy a rövid távú hozamok nagyon rosszul jelzik előre a befektetési alapok jövőbeni hozamát. Bővebben: Law of small numbers, availability, gambler fallacy.

21) Availability bias - hozzáférhetőségi heurisztika

Az availability heuristic, magyarul hozzáférhetőségi heurisztika során az események valószínűségét könnyen felidézhető példák alapján ítéljük meg. Egy látványos részvénypiaci összeomlás vagy egy híres befektető kiugró sikere a saját tapasztalatunkban túl nagy súlyt kaphat. A könnyen felidézhető történetek nem feltétlenül reprezentálják az események tényleges gyakoriságát. Például egy biztonsági öv nélküli autóbalesetről szóló hír hatással lehet a veszély megítélésére, ám a közlekedési kockázat felméréséhez szélesebb statisztikákra van szükség. Befektetőként ugyanezért fontos az összes releváns megfigyelés és az ellenpéldák figyelembevétele. Bővebben a hozzáférhetőségi heurisztikáról.

22) A szerencsejátékosok tévedése, Gambler’s fallacy

A szerencsejátékosok tévedése problémát részben kifejtettem a kis számok törvényénél is. Eszerint az emberek egy része azt gondolja, hogy egy esemény valószínűsége függ a korábbi, hasonló (de egyébként független) esemény kimenetelétől. A fej vagy írás példánál maradva ez azt jelenti, hogy ha egymás után háromszor dobunk fejet, akkor azt gondoljuk, hogy a következő dobásnál nagyobb a valószínűsége az írásnak, holott egy újabb dobás esetén ugyanakkora a fej és írás valószínűsége. A félreértések elkerülése végett nézzük a valószínűségeket fej-vagy írás esetén. Bármely érmefeldobás egymástól független esemény, azaz annak az esélye, hogy a dobás fej vagy írás lesz 50%. Bővebben: Law of small numbers, availability, gambler fallacy.

23) Overconfidence - Túlzott önbizalom és a tudás illúziója

A túlzott önbizalom azt jelenti, hogy a befektető túlbecsülheti saját tudását, ítélőképességét vagy előrejelzési pontosságát. Ez magasabb kereskedési aktivitáshoz, túl nagy pozíciókhoz és a kockázatok alábecsléséhez vezethet. Egyes befektetők például olyan CFD-kkel, certifikátokkal vagy tőkeáttételes termékekkel kezdenek kereskedni, amelyek működését és lehetséges veszteségeit nem értik megfelelően. A túlzott magabiztosság ugyanakkor nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki mindig drágán vásárol és olcsón ad el. Az egyéni kereskedési eredmények a költségektől, az időzítéstől és a választott eszközöktől is függenek. További példák a túlzott önbizalomról.

24) Illusion of control, azaz a kontrollálás illúziója

A kontrollálás illúziója azt a hibát jelöli, mely szerint az emberek hajlamosak arra, hogy túlbecsüljék a képességüket egy-egy esemény befolyásolásával kapcsolatban. A kifejezést Ellen Langer pszichológus használta elsőkét, és ha lottóztál már valaha, akkor valószínűleg a döntéseidet befolyásolta ez a kognitív, érzelmi torzítás. Gondoljunk csak arra, hogy a lottózás során a nyertes számokat véletlenszerűen sorsolják ki, így teljesen lényegtelen, hogy milyen számokat jelölünk, a nyerési esélyeink egyformák lesznek. Ennek ellenére lottójátékosok széles köre személyes érzéseikhez köthető számokat használ a lottón, mert azt hiszik ezek a számok nagyobb nyerési esélyt jelentenek. Mások pedig könyveket értékesítenek a lottózás módszereiről, holott a valóságban bármely számmal egyforma a nyerési esélyünk.

Pénzügyi területen a probléma úgy nyilvánul meg, hogy alábecsüljük a szakértelem fontosságát, a véletlen szerepét, és azt gondoljuk az irányításunk alatt áll a befektetési környezetünk, és a piac. A kontrollálás illúziójának következménye például, hogy csak egyes szektorokba, iparágakba, csak néhány sikeresnek tartott vállalatba fektetünk be, mert azt hisszük ezen szűkebb területeket jobban átlátjuk, ami egyfajta kontrollt jelent. Ez a kontroll azonban csak illúzió, a valóságban nem létezik. A valóságban a fókuszált portfólió, a néhány iparágra, néhány vállalatra történő koncentrálás a megnövekedett kockázatot jelenti. Bővebben: Túlzott önbizalom, kontroll illúziója, Endowment bias, Status Quo bias.

25) Endowment effect - Birtoklási hatás

A birtoklási hatás azt jelenti, hogy egy tárgyat vagy vagyontárgyat pusztán azért is értékesebbnek tarthatunk, mert már a miénk. Egy befektető így hajlamosabb lehet ragaszkodni egy részvényhez, mint amennyire ugyanazt a részvényt új befektetésként megvásárolná. Az érzelmi kötődés, a bekerülési ár és a változtatással járó kellemetlenség mind szerepet játszhatnak ebben a döntésben.

Az endowment bias kutatása során azt is megállapították, hogy a befektetők hajlamosak megtartani a rosszul teljesítő részvényeiket, és kevésbé hajlandók elcserélni egy hasonló, de jobban teljesítő részvényre. (részletek: Michael Pompian a Behavioral Finance and Wealth Management című munkájában)

Kutatások szerint a birtoklási hatás a befektetési és ingatlanpiaci döntésekben is megjelenhet. Ugyanakkor egy ingatlan vagy részvény tényleges piaci értékét nem lehet pusztán a tulajdonos becslése alapján meghatározni, és az eladási ár magasabb megjelölését más körülmények is indokolhatják. Bővebben a birtoklási hatásról.

26) Status quo bias - A jelenlegi helyzethez való ragaszkodás

A status quo bias azt jelenti, hogy ha az emberek sok választási lehetőség, opció közül választhatnak, akkor hajlamosak elutasítani azokat a választási lehetőségeket, melyek a jelenlegi status quot veszélyeztetik. Ez tehát azt jelenti, hogy a döntéseink során a helyzet változatlanságára törekszünk, akkor is, ha az nem az optimális választás számunkra. Bővebben: Túlzott önbizalom, kontroll illúziója, Endowment bias, Status Quo bias.

Kapcsolódó cikkek és részletesebb magyarázatok:

Hogyan csökkenthetők a befektetési döntési hibák?

Ahogy fentebb láttuk, a legtöbb hiba ott jelenik meg, amikor kevés információból, erős érzelmek hatására vagy a korábbi döntésünkhöz ragaszkodva próbáljuk megítélni a bizonytalan jövőt. Ezeket a torzításokat teljesen megszüntetni aligha lehet, de a hatásuk csökkenthető. Fontos, hogy előre rögzítsük a befektetés célját, időtávját, kockázati korlátait és azt is, milyen körülmények között vizsgálnánk felül a döntést.

Érdemes rendszeresen ellenőrizni a feltevéseket, feljegyezni a döntés időpontjában ismert információkat, és a stratégia teljesítményét az előre megválasztott benchmarkhoz viszonyítani. Ha egy módszer néhány kedvező példa alapján tűnik sikeresnek, keressünk ellenpéldákat és szélesebb mintát. Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy a költségek, az adózás és a portfólió egészének kockázata éppolyan fontos, mint az egyes ügyletek nyeresége.

A befektetési tervek akkor a leghasznosabbak, amikor a piac bizonytalanná válik. Ilyenkor a korábban átgondolt szabályok segíthetnek abban, hogy a friss hírek és az erős érzelmek helyett hosszabb távú szempontok alapján döntsünk.

Ismerd meg a bizonyítékon alapuló befektetés alapjait!

A befektetési hibák felismerése fontos kezdet, de legalább ilyen lényeges a hosszú távú adatok, a kockázatok és a portfólióépítés szabályainak megértése. Az Elemzésközpont Befektetés tanfolyamán több évtizedes tőkepiaci adatokon és tudományos kutatásokon keresztül vizsgáljuk meg, hogyan értékelhetők a befektetési döntések, az aktív és passzív stratégiák, a költségek, valamint a befektetők gyakori tévedései.

A 35 órás, online feldolgozható képzés az alapoktól indul, és gyakorlati példákkal segít rendszerezni a befektetési ismereteket.

Megnézem a Befektetés tanfolyamot