Tőzsdestratégiák: 23 ismert befektetési és kereskedési stratégia
Cikkünkben ismert befektetési és kereskedési stratégiákat gyűjtöttünk össze. Bemutatjuk a módszerek legfontosabb alapelveit, jellemzőit és szabályait, valamint hivatkozásokat adunk azokhoz az elemzésekhez, amelyekben egy-egy stratégiát korábban részletesebben is megvizsgáltunk.
A tőzsdestratégiák között jelentős különbségek vannak. Egyes módszerek hosszú távú befektetési elvekre épülnek, mások fundamentális részvénykiválasztási szabályokat alkalmaznak, de találunk közöttük momentum-, trendkövető, kontrariánus és rövidebb időtávú kereskedési rendszereket is. Az egyes stratégiák mögött álló empirikus bizonyítékok erőssége is jelentősen eltér.
Fontos azt is látni, hogy egy stratégia korábbi eredményessége önmagában nem bizonyítja annak jövőbeni működését. Egyes módszerek csak meghatározott piaci környezetben vagy időszakokban mutattak kedvező eredményeket, más stratégiák mögött hosszabb idősorokon és több piacon is kimutatható statisztikai összefüggések állnak. Ahol rendelkezésre állnak ilyen eredmények, a módszerek empirikus hátterére és korlátaira is kitérünk.
A cikk oktatási és ismeretterjesztő célt szolgál. A bemutatott stratégiák, példák és elemzések nem minősülnek befektetési tanácsnak vagy személyre szabott befektetési ajánlásnak. A múltbeli eredmények nem jelentenek garanciát a jövőbeni teljesítményre. A következő stratégiákat beszéljük meg:
- Buy and hold tőzsdestratégia
- Indexkövető tőzsdestratégia, passzív stratégia
- Értékalapú befektetési stratégiák, value faktor
- Minőségi részvények, quality stratégiák
- Greenblatt Magic Formula, azaz varázsformula
- Piotroski F-Score részvénykiválasztási stratégia
- Size faktor, small-cap stratégiák
- CAN SLIM tőzsdestratégia
- Dogs of the Dow tőzsdestratégia
- Darvas doboz tőzsdestratégia
- Momentum tőzsdestratégiák
- 52 hetes csúcsra épülő stratégiák
- Turtle tőzsdestratégia
- Elder-Ray és Triple Screen tőzsdestratégia
- Larry Williams stratégiái
- Wilder Directional Movement és ADX
- Pozíciótrading technikák
- Eseményvezérelt tőzsdestratégiák
- Trenddel szembeni kereskedés, kontra stratégiák
- Mean reversion és nagy esés utáni részvényvásárlás
- Trendkövető tőzsdestratégiák
- Osztalékfogó, dividend capture stratégiák
- Jesse Livermore kereskedési módszere
- Miért nem működik egy tőzsdestratégia mindig?
1) Buy and hold tőzsdestratégia
A hosszú távú részvénybefektetés egyik legismertebb módszere a buy and hold stratégia. A módszer alapját az a történeti megfigyelés adja, hogy az amerikai részvénypiac hosszú időtávon magasabb átlagos hozamot biztosított, mint a rövid lejáratú, alacsony kockázatú befektetések. Ebből alakult ki a részvények hosszú távú tartásának gondolata.
Fontos azonban, hogy az eredmény függ a vizsgált piactól, a befektetési időszaktól és a belépés időpontjától is. Az amerikai részvénypiac elmúlt száz évének eredményeiből ezért nem következik automatikusan, hogy minden ország részvénypiacán és minden jövőbeni 20-30 éves időszakban hasonló eredményt kapunk.
A buy and hold egyik fontos sajátossága, hogy a befektető nem próbálja folyamatosan előre jelezni a rövid távú piaci mozgásokat. A módszer ugyanakkor jelentős visszaesésekkel is együtt járhat. Egy hosszú befektetési időszakon belül több medvepiac, gazdasági válság és akár 30-50 százalékos részvénypiaci esés is előfordulhat.
A buy and hold stratégia működését, előnyeit és korlátait részletesen a következő bejegyzésben tárgyaltuk: Buy and hold stratégia jelentése, előnyei és hátrányai.
2) Indexkövető tőzsdestratégia, passzív stratégia
Az indexkövető stratégia lényege, hogy a befektető egy meghatározott részvénypiaci index teljesítményét próbálja követni. Ezt általában indexkövető befektetési alappal vagy ETF-fel lehet megvalósítani. Egy ilyen befektetési termékkel egyetlen ügylet segítségével széles részvényportfólió alakítható ki.
Az indexkövető stratégia egyik fontos előnye a diverzifikáció. Egy megfelelően széles index több száz vagy akár több ezer vállalat részvényeit tartalmazhatja. Az amerikai részvénypiacon az egyik legismertebb referencia az S&P 500, amely az amerikai nagyvállalati részvénypiac egyik legfontosabb, piaci kapitalizációval súlyozott indexe.
Az ETF portfóliója nem feltétlenül minden esetben egyezik meg pontosan az index összetételével, de célja az index teljesítményének minél pontosabb követése. A passzív stratégia elsődleges célja így jellemzően a piaci hozam megközelítése, nem pedig annak folyamatos felülteljesítése.
Az indexkövetés egyszerűsége ellenére itt is vannak kockázatok. A befektető teljes mértékben részt vesz a piaci visszaesésekben, az index összetételének és súlyozásának pedig önálló hatása lehet a portfólió kockázatára. Részletesen az indexkövető befektetéssel és a passzív stratégiák problémáival az alábbi cikkekben foglalkoztunk:
3) Értékalapú befektetési stratégiák, value faktor
Az értékalapú, vagy value stratégiák alapja, hogy fundamentális értékeltségi mutatók segítségével próbáljuk elkülöníteni az olcsóbb és drágább részvényeket. Ilyen mutató lehet például a P/B, P/E, P/S, P/FCF vagy az EV/EBITDA. A value stratégiák mögött álló egyik legismertebb részvénypiaci összefüggés a value-prémium.
A hosszú történeti adatok alapján az értékeltségi mutatók szerint olcsóbb részvények több vizsgálatban átlagosan magasabb későbbi hozamot értek el, mint a drágább, gyakran growth vagy glamour részvényeknek nevezett vállalatok. A value faktor ezért a modern eszközárazási modellekbe is bekerült. A Fama-French háromfaktoros modell HML faktora például az értékalapon olcsó és drága részvények hozamkülönbségét próbálja megragadni.
Megfigyelhető azonban, hogy a value-prémium teljesítménye időben erősen változik. Saját, 1926-2024 közötti amerikai részvénypiaci vizsgálatunkban is kimutatható volt a prémium, az elmúlt évtizedekben azonban kisebb lett, és számos olyan év fordult elő, amikor a növekedési részvények teljesítettek jobban.
További problémát jelentenek a value trap helyzetek. Egy részvény lehet azért olcsó, mert a piac már egy későbbi fundamentális romlást áraz. Emiatt a value stratégiák egy részében az értékeltség mellett további minőségi, jövedelmezőségi vagy pénzügyi stabilitási szempontokat is figyelembe vesznek.
A value-prémiumot, a deep value stratégiákat, a value spread szerepét és a saját közel százéves vizsgálatunk eredményeit részletesen itt beszéltük meg: Value-prémium és értékalapú stratégiák eredményei.
4) Minőségi részvények, quality stratégiák
A quality stratégiák nem elsősorban azt vizsgálják, hogy egy részvény olcsó vagy drága, hanem a mögötte álló vállalat fundamentális tulajdonságait értékelik. A minőség meghatározásában szerepet kaphat a magas jövedelmezőség, a stabil cash flow, az alacsonyabb eladósodottság, a nyereség minősége, a beruházási politika és a pénzügyi stabilitás.
A quality fogalmának nincs egyetlen általánosan elfogadott definíciója. Egyes kutatások a jövedelmezőséget helyezik előtérbe, más modellek több fundamentális mutatóból készítenek összesített quality pontszámot. A Quality Minus Junk, azaz QMJ faktor például magas minőségű és gyenge minőségű vállalatok hozamkülönbségét vizsgálja.
Több hosszú távú kutatásban a magasabb quality pontszámú vállalatok kedvezőbb teljesítményt mutattak az alacsony minőségű vállalatokhoz képest. Ugyanakkor itt is előfordulhatnak hosszú alulteljesítési időszakok. Fontos az árazás szerepe is, mert egy kiváló vállalat részvénye gyenge befektetéssé válhat, ha túl magas árat fizetünk érte.
A quality stratégiákat, a profitability faktort, a Quality Minus Junk eredményeit és a quality-value kapcsolatot részletesen itt vizsgáltuk: Minőségi részvények, quality és Quality Minus Junk.
5) Greenblatt Magic Formula, azaz varázsformula
Joel Greenblatt a The Little Book That Beats the Market című könyvében mutatta be a később Magic Formula néven ismertté vált részvénykiválasztási módszert. A stratégia egyszerre próbál kedvező értékeltségű és magas jövedelmezőségű vállalatokat keresni.
Greenblatt két rangsort készít. Az EBIT/EV mutató segítségével az értékeltséget vizsgálja, míg az EBIT és a működéshez szükséges tőke arányával a vállalat jövedelmezőségét próbálja mérni. A két rangsort összeadja, majd az összesített lista alapján választja ki a részvényeket.
Mai faktorszemlélettel a Magic Formula egyszerű value + quality stratégiának tekinthető. Greenblatt eredeti visszatesztje nagyon magas múltbeli hozamot mutatott, későbbi nemzetközi vizsgálatok azonban jóval vegyesebb eredményeket kaptak. Több piacon megfigyeltek felülteljesítést, más vizsgálatokban az eredeti formula nem adott statisztikailag megbízható többlethozamot.
Érdekes eredmény az is, hogy egyes kutatásokban az EBIT/EV önmagában jobb eredményt mutatott, míg más esetekben a jövedelmezőség eltérő mérésével, például gross profitability használatával javult a módszer. A tranzakciós költségek, a részvények kapitalizációja és a visszatesztelési torzítások szintén jelentősen befolyásolhatják az eredményeket.
Greenblatt eredeti stratégiáját és nyolc későbbi nemzetközi vizsgálat eredményeit részletesen itt tekintettük át: Greenblatt varázsformulája és a későbbi visszatesztelések.
6) Piotroski F-Score tőzsdestratégia
A Piotroski F-Score egy fundamentális részvénykiválasztási módszer, amelyet Joseph Piotroski dolgozott ki. Az eredeti kutatásban az értékalapon olcsó vállalatokat további fundamentális kritériumok segítségével választotta szét. A value stratégiák egyik problémája, hogy az alacsony értékeltség mögött romló pénzügyi helyzet is állhat. A Piotroski F-Score ezt a problémát egy kilenc elemből álló pontrendszerrel vizsgálja. A kritériumok a profitabilitást, a cash flow-t, a tőkeáttételt, a likviditást, a részvénykibocsátást és a működési hatékonyság változását is figyelembe veszik.
A magasabb F-Score azt jelzi, hogy a vállalat a kilenc vizsgált fundamentális kritérium közül többet teljesít. Ez azonban önmagában nem bizonyítja, hogy a vállalat pénzügyileg biztonságos, vagy hogy a részvénye a jövőben magas hozamot biztosít.
Piotroski eredeti vizsgálatában kapcsolatot talált az F-Score és a későbbi hozamok között az alacsony P/B mutatóval rendelkező részvények körében. A módszer ezért elsősorban a value részvények további fundamentális szűrésére alkalmas szabályrendszerként értelmezhető. A Piotroski F-Score szabályait és a kapcsolódó kutatási eredményeket itt beszéltük meg részletesen: Piotroski F-Score tőzsdestratégia szabályai, eredményei.
7) Size faktor, small-cap stratégiák
A size faktor vagy size-prémium azt a történelmileg megfigyelt összefüggést jelenti, hogy az alacsonyabb piaci kapitalizációjú vállalatok részvényei hosszabb időszakokon átlagosan magasabb hozamot értek el a nagyobb kapitalizációjú vállalatok részvényeinél.
A size-hatás Robert Banz 1981-es kutatása után vált széles körben ismertté, majd a vállalati méret bekerült a Fama-French háromfaktoros modellbe is. Az SMB, azaz Small Minus Big faktor a kisebb és nagyobb vállalatok részvényeinek hozamkülönbségét próbálja megragadni. Megfigyelhető azonban, hogy a prémium korántsem állandó. Saját, 1927-2024 közötti vizsgálatunkban az éves size-prémium átlagosan 2,7 százalék volt, miközben a 98 vizsgált évből 48 évben negatív értéket kaptunk. Az 1990-2024 közötti időszakban az átlagos prémium már csak 0,5 százalék volt.
A small-cap részvények vizsgálatakor a likviditás, a kereskedési költség és a vállalati minőség is fontos. Kutatások arra is rámutattak, hogy a size-hatás erősebb lehet, ha kiszűrjük a kis kapitalizációjú vállalatok közül a gyenge minőségű társaságok egy részét. A size-prémium közel százéves eredményeit, a Small Minus Big stratégiákat és a quality faktor szerepét részletesen itt tárgyaltuk: Size anomaly és size faktor a részvénypiacokon.
8) CAN SLIM tőzsdestratégia
A CAN SLIM stratégia neve egy mozaikszó, amelynek betűi a részvénykiválasztás egyes szempontjait jelölik:
- C = Current Quarterly Earnings
- A = Annual Earnings Growth
- N = New Product or Service
- S = Supply and Demand
- L = Leader or Laggard
- I = Institutional Sponsorship
- M = Market Direction
A CAN SLIM olyan vállalatokat keres, amelyek erős eredménynövekedést mutatnak, vezető szerepet töltenek be a piacukon, és részvényeik mögött intézményi érdeklődés is megfigyelhető. A módszer fundamentális és technikai kritériumokat kombináló részvénykiválasztási szabályrendszer.
Az Institutional Sponsorship ebben az összefüggésben nem egyszerűen az intézményi tulajdon arányát jelenti. A stratégia az intézményi érdeklődés és támogatás jelenlétét is figyeli. A CAN SLIM eredményessége időszakonként és piaci környezetenként változhat. Részletesen az alábbi bejegyzésben beszéltünk róla: CAN SLIM tőzsdestratégia.
9) Dogs of the Dow tőzsdestratégia
A Dogs of the Dow részvénykiválasztási szabályai viszonylag egyszerűek. A stratégia szerint minden évben kiválasztjuk a Dow Jones Industrial Average részvényei közül a tíz legmagasabb osztalékhozammal rendelkező vállalatot, majd egy évig tartjuk a portfóliót. A magas osztalékhozam egyik oka lehet az, hogy a részvény árfolyama korábban jelentősen visszaesett. A stratégia így részben olyan Dow-vállalatokat választ ki, amelyek osztalékot fizetnek, de árfolyamuk relatíve alacsonyabb lett.
Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a vállalat vezetése kifejezetten pozitív jövőképpel rendelkezik. A magas osztalékhozam mögött üzleti problémák és későbbi osztalékcsökkentés lehetősége is állhat. A Dogs of the Dow teljesítménye időben változik, és számos olyan időszak volt, amikor a stratégia nem teljesítette felül a piacot. A módszer részleteit itt tárgyaltuk: Dogs of the Dow stratégia.
10) Darvas doboz tőzsdestratégia
A Darvas doboz technika Nicholas Darvas nevéhez kötődik, aki az 1950-es évek végén alkalmazta a módszert az amerikai részvénypiacon. Darvas az árfolyamgrafikonon kialakuló kereskedési sávokat, az úgynevezett dobozokat használta fel.
A rendszerben az árfolyam egy ideig meghatározott sávban mozog. A sávból történő kitörés után előre rögzített szabályok alapján alakul ki a jelzés. A Darvas doboz ebből a szempontból momentum- és trendkövető tulajdonságokat is mutat. A módszer előnye, hogy szabályalapú belépési és kilépési feltételek alakíthatók ki. Ugyanakkor a múltbeli kitörés önmagában nem biztosítja a trend folytatódását, ezért a fals kitörések és a kockázatkezelés kérdése itt is fontos. A Darvas módszer részleteit itt mutattuk be: Darvas doboz tőzsdestratégia.
11) Momentum tőzsdestratégiák
A momentum stratégiák alapja az a széles körben dokumentált részvénypiaci jelenség, hogy a közelmúltban jól teljesítő részvények bizonyos időtávokon később is hajlamosak kedvezőbb teljesítményt mutatni, míg a korábbi vesztesek átlagosan gyengébben teljesíthetnek.
A momentumhatást számos piacon és hosszú történeti mintákon vizsgálták. A stratégia többféleképpen kialakítható. Vizsgálható például a 6 vagy 12 hónapos múltbeli teljesítmény, de alkalmazhatók relatív momentum, idősoros momentum vagy iparági momentum szabályok is.
Ahogy fentebb beszéltünk róla, a momentum nem jelent folyamatos felülteljesítést. A stratégia eredménye időben változik, és hirtelen piaci fordulatok során jelentős veszteségek is kialakulhatnak. A momentum összeomlások jól dokumentált kockázatot jelentenek. A momentumstratégiákkal és a mögöttük álló anomáliával több cikkben is foglalkoztunk:
12) 52 hetes csúcsra épülő tőzsdestratégiák
Az 52 hetes csúcsra épülő stratégiák szorosan kapcsolódnak a momentumhoz és a trendkövetéshez. A módszer az aktuális árfolyam és az elmúlt egy év legmagasabb árfolyama közötti távolságot vizsgálja. Több kutatás szerint az 52 hetes csúcshoz közelebb kereskedett részvények később átlagosan jobban teljesítettek a csúcstól távolabb levő részvényeknél.
George és Hwang klasszikus vizsgálata szerint az 52 hetes csúcshoz való közelség a hagyományos momentumváltozók mellett is hordozott információt. Újabb kutatások szintén találtak kapcsolatot az 52 hetes csúcshoz való közelség és a későbbi hozam között.
Saját vizsgálatunk ugyanakkor egy fontos különbségre mutatott rá. Az 500 legnagyobb amerikai vállalat 1980-2025 közötti adatain 7519 új 52 hetes csúcsot vizsgáltunk meg. Az eseményt követő 26 hétben nem találtunk egyértelmű további pozitív abnormális hozamot. Az átlagos kumulált abnormális hozam 0,23 százalék volt, és az eredmények jelentősen szóródtak.
Emiatt érdemes különválasztani az 52 hetes csúcs alapján történő keresztmetszeti részvényrangsorolást attól az egyszerű szabálytól, hogy egyedi részvényt pusztán azért vásárolunk meg, mert új 52 hetes csúcsra került. A két módszer empirikus eredménye nem azonos. Az 52 hetes csúcsra épülő stratégiákat és saját, 7519 eseményből álló vizsgálatunkat részletesen itt mutattuk be: 52 hetes csúcs jelentősége a tőzsdén.
13) Turtle tőzsdestratégia
A Turtle, azaz teknős stratégia Richard Dennis nevéhez kötődik, és az egyik legismertebb szabályalapú trendkövető rendszer. A módszer az 1970-es és 1980-as években vált ismertté.
A Turtle rendszer egyik fontos sajátossága az objektivitás. A belépés, a kilépés, a pozícióméretezés és a kockázatkezelés előre rögzített szabályok alapján történik. A klasszikus rendszerben fontos szerepet játszanak a korábbi árfolyamcsúcsok és mélypontok áttörései. Az eredeti Turtle-szabályok teljesítménye ugyanakkor jelentősen változhat a piaci környezettől függően. Trend nélküli, oldalazó időszakokban sorozatos veszteséges jelzések alakulhatnak ki, míg erősebb trendek idején a rendszer kedvezőbb környezetbe kerülhet. A Turtle rendszer szabályait és működését itt beszéltük meg: Turtle tőzsdestratégia.
14) Elder-Ray és Triple Screen tőzsdestratégia
Az Elder-Ray indikátor és a Triple Screen stratégia Alexander Elder nevéhez köthető. A Triple Screen több idősík együttes vizsgálatára épít, és azt próbálja elkerülni, hogy a kereskedő egyetlen indikátor vagy egyetlen időtáv jelzésére támaszkodjon.
A rendszerben először a hosszabb időtáv trendjét vizsgálják, majd rövidebb időtávon keresnek ehhez illeszkedő jelzéseket. Az Elder-Ray indikátor a vevői és eladói erő relatív helyzetének vizsgálatához használható. A módszer szabályrendszerként értelmezhető, amely több technikai információt kapcsol össze. Az indikátorok használata ugyanakkor nem jelent automatikus előrejelző képességet, ezért a szabályokat visszatesztelés és kockázatkezelés mellett célszerű értékelni. Az Elder Triple Screen stratégiát részletesen itt mutattuk be: Alexander Elder Triple Screen stratégiája.
15) Larry Williams stratégiái
Larry Williams neve több rövid és középtávú kereskedési módszerhez kapcsolódik. Munkásságában szerepet kapott a piaci ciklikusság, a volatilitás, a szezonalitás, valamint a határidős piacok pozicionáltságának vizsgálata.
Williamshez több indikátor és szabályrendszer is köthető, ezért nem beszélhetünk egyetlen egységes Larry Williams stratégiáról. A COT, azaz Commitments of Traders jelentések elemzése is kapcsolódik munkásságához, de ez csak az egyik terület a sok közül.
Ezeknél a módszereknél is fontos elkülöníteni a történeti kereskedési szabályokat azoktól a stratégiáktól, amelyek működését széles mintán és későbbi, mintán kívüli adatokon is vizsgálták.
16) Wilder Directional Movement és ADX
Welles Wilder Directional Movement rendszerét 1978-ban mutatta be a New Concepts in Technical Trading Systems című könyvében. Wilder több ma is ismert indikátort fejlesztett ki, többek között az RSI, ATR és Parabolic SAR indikátorokat.
Fontos pontosítás, hogy a DMI és az ADX nem ugyanazt jelenti. A Directional Movement rendszer része a +DI és a -DI iránymutató, valamint az ezekből származtatott ADX. Az ADX elsősorban a trend erősségéről ad információt, míg a +DI és -DI az irány meghatározásában játszik szerepet. Emiatt az ADX magas értéke önmagában nem jelenti azt, hogy az árfolyam emelkedik. Erős csökkenő trend mellett is magas ADX alakulhat ki. A Directional Movement rendszert részletesen itt tárgyaltuk: Wilder Directional Movement és ADX.
17) Pozíciótrading technikák a részvénypiacokon
A pozíciótrading olyan kereskedési módszereket foglal össze, amelyek jellemzően több hetes vagy több hónapos tartási idővel dolgoznak. A döntések így ritkábbak, mint a napon belüli vagy néhány napos kereskedés esetében.
A pozíciótrading során technikai és fundamentális információk egyaránt használhatók. Egy trendkövető pozíciótrader például többhetes trendeket próbálhat követni, míg más rendszerek fundamentális változásokból indulnak ki.
A pozíciótrading és a swing trading között nincs minden esetben éles határ. A swing kereskedés általában rövidebb, néhány napos vagy néhány hetes mozgásokra koncentrál, a pozíciótrading tartási ideje pedig jellemzően hosszabb. A trendelemzéssel és a középtávú pozíciók kialakításával kapcsolatos részleteket itt beszéltük meg: Tőzsdei trendek és trendelemzés.
18) Eseményvezérelt tőzsdestratégiák
Az eseményvezérelt stratégiák egyedi, jól meghatározható eseményekhez kapcsolódó piaci reakciókat vizsgálnak. Ilyen esemény lehet például egy gyorsjelentés, vállalatfelvásárlás, részvény-visszavásárlás, osztalékváltozás, indexbe történő bekerülés vagy más vállalati bejelentés.
Az eseményvezérelt rendszerek mögött az a feltételezés áll, hogy bizonyos események után a piaci reakció nem feltétlenül fejeződik be azonnal. Jó példa erre a gyorsjelentések után megfigyelt PEAD, azaz Post-Earnings Announcement Drift jelenség, amelyet számos kutatás vizsgált.
Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy egy esemény önmagában nem jelent kereskedési előnyt. Fontos kérdés az esemény váratlansága, a piaci várakozás, az árfolyam azonnali reakciója, a likviditás és az is, hogy a vizsgált összefüggés fennmaradt-e a felfedezése után. Az eseményvezérelt stratégiák típusait, kockázatait és vizsgálatát itt tárgyaltuk: Eseményvezérelt tőzsdestratégiák.
19) Trenddel szembeni kereskedés, kontra stratégiák
A trenddel szembeni vagy kontra stratégiák az aktuális árfolyamtrend kifulladására, fordulatára vagy korrekciójára építenek. Logikájuk ebből a szempontból eltér a trendkövető rendszerekétől.
A kontra stratégiák gyakran túlvettségi és túladottsági állapotokat próbálnak azonosítani. Ehhez technikai indikátorok, árfolyameltérések vagy statisztikai szélsőértékek is használhatók. Sajnos azonban egy erős trend jóval tovább fennmaradhat annál, mint amit a kereskedő szélsőségesnek gondol. Emiatt egy trenddel szemben felvett pozíció jelentős veszteséget okozhat, ha a fordulat nem következik be.
A kontra stratégiák történetéhez több ismert piaci szereplő is kapcsolódik. Victor Niederhoffer pályafutása például jól mutatja, hogy a mean reversion és a kontrariánus szabályok hosszabb sikeres időszakok mellett nagy veszteségekkel is együtt járhatnak. A kontra stratégiákat és a mélyponton történő részvényvásárlás problémáit részletesen itt tárgyaljuk: Mélyponton részvényvásárlás.
20) Mean reversion és nagy esés utáni részvényvásárlás
A mean reversion az átlaghoz történő visszatérés gondolatára épül. A részvénypiacokon ez többféle formában jelenhet meg. Vizsgálható az árfolyam mozgóátlagtól való eltérése, az értékeltségi mutatók történelmi szinthez viszonyított helyzete, a volatilitás vagy akár a korábbi hozamok is.
Az egyik gyakori elképzelés szerint egy nagy árfolyamesés után érdemes részvényt vásárolni, mert az árfolyam előbb vagy utóbb visszatér a korábbi szintre. Hosszabb távú tőzsdeindexek esetében valóban találunk erre utaló adatokat. Saját, 16 ország 1880-2022 közötti részvénypiaci adatain végzett vizsgálatunkban a legrosszabb évek után rövid távon még nem jelent meg erős visszapattanás, az 5 éves időtávon azonban már jól látható volt az átlaghoz való visszatérés.
Egyedi részvényeknél egészen más kép alakulhat ki. Közel 3000 amerikai részvény 1980-2025 közötti vizsgálata alapján minél nagyobb volt az árfolyamesés, annál nagyobb lett annak esélye, hogy a részvény később sem éri el újra a korábbi csúcsát. Egy 30 százalékos esés után az esetek közel 18 százalékában nem következett be teljes visszatérés, míg 70 százalékos esés után ez az arány már 40 százalék fölé emelkedett. Ráadásul ez a vizsgálat túlélési torzítást is tartalmazott, mivel a később megszűnt vállalatok nem szerepeltek a mintában.
Ez fontos különbség. Egy széles részvényindex folyamatosan változtatja összetételét, a tartósan gyenge vállalatok kieshetnek belőle. Egyetlen vállalatnál ilyen automatikus szelekció nincs. Egy nagy árfolyamesés mögött tartós üzleti vagy pénzügyi probléma is állhat. A mean reversion, a long-term reversal és a közel 3000 részvényen végzett saját vizsgálat eredményeit részletesen itt mutattuk be: Mélyponton részvényvásárlás és mean reversion.
21) Trendkövető tőzsdestratégiák
A trendkövető stratégiák a már kialakult árfolyamtrend folytatódására építenek. A módszerek célja általában nem a pontos mélypont vagy csúcs megtalálása. A kereskedő megvárja, hogy valamilyen előre rögzített feltétel alapján trend alakuljon ki, majd annak irányában tart pozíciót.
A trendkövetéshez mozgóátlagok, kitörési szabályok, idősoros momentum vagy más trendazonosító szabályok használhatók. Ezek nem teljesen azonos stratégiák, ezért a momentum, a keresztmetszeti momentum és az idősoros trendkövetés eredményeit érdemes elkülönítve értelmezni.
A trendkövetéshez és momentumhoz kapcsolódó jelenségeket számos eszközosztályon és hosszú történeti mintákon vizsgálták. Több kutatás dokumentált olyan hozammintázatokat, amelyek szerint a korábbi árfolyamtrend bizonyos időtávokon információt hordozhat a későbbi hozamokról.
Megfigyelhető azonban, hogy az eredmények erősen függenek a stratégia pontos definíciójától, a piactól, az időszaktól és a tranzakciós költségektől. Oldalazó piacokon például sok fals jel keletkezhet.
A trendkövető stratégiák hosszú távú empirikus eredményeiről itt beszéltünk részletesen: Trendkövető tőzsdestratégiák, van bizonyíték a működésükre? A mozgóátlagokra épülő stratégiákat külön is megvizsgáltuk: Mozgóátlag stratégiák és MAD-hatás.
22) Osztalékfogó, dividend capture stratégiák
A dividend capture stratégiák rövid időre vásárolnak osztalékot fizető részvényeket annak érdekében, hogy a befektető jogosulttá váljon az osztalékra. A pozíciót ezt követően rövid időn belül lezárják.
Elsőre egyszerűnek tűnhet a stratégia, de az osztalék önmagában nem jelent ingyenes hozamot. Az osztalékszelvény levágásakor a részvény árfolyama elméletileg az osztalék összegével korrigálódik. A tényleges eredményt emellett az adózás, a bid-ask spread, a jutalék és az osztalék körüli árfolyammozgás is befolyásolja.
Emiatt az osztalék megszerzése önmagában nem hoz létre automatikus többlethozamot. A dividend capture eredményességét csak az összes árfolyamhatás és költség figyelembevételével lehet értékelni. Az osztalékfizetés és az osztalékrészvények működését itt beszéltük meg részletesen: Osztalékportfólió és osztalékrészvények.
23) Jesse Livermore kereskedési módszere
Jesse Livermore a 20. század első felének egyik legismertebb spekulánsa volt. Kereskedési elvei még abból az időszakból származnak, amikor a mai grafikonábrázoló és számítógépes elemzőprogramok nem léteztek.
Livermore egyik alapelve az volt, hogy egyértelmű piaci trend esetén vállalt pozíciót. Az általános piaci irányt fontosnak tartotta, és jellemzően a trend irányában próbált kereskedni. Módszerében hangsúlyos szerepet kapott az árfolyam megerősítése. A nyereséges pozíciók tovább tartását, a veszteséges ügyletek lezárását és a vezető részvények követését is fontosnak tartotta. Ellenezte a veszteséges pozíciók folyamatos leátlagolását.
Livermore szabályai ugyanakkor elsősorban történeti kereskedési tapasztalatokból származnak. Emiatt ezeket érdemes elkülöníteni a modern, nagy adatbázisokon és előre rögzített módszertannal vizsgált tőkepiaci stratégiáktól. Jesse Livermore módszereit részletesen itt tárgyaltuk: Jesse Livermore kereskedési módszere.
24) Miért nem működik egy tőzsdestratégia mindig, minden körülmény között?
A fentiekből jól látható, hogy nagyon eltérő elvekre épülő tőzsdestratégiák léteznek. Egyes módszerek fundamentális mutatókra, mások múltbeli árfolyammozgásokra, trendekre, eseményekre vagy piaci anomáliákra épülnek. Nincs olyan szabályrendszer, amely minden piaci környezetben, minden időszakban és minden eszközön azonos eredményt biztosítana. Egy módszer teljesítménye jelentősen eltérhet az egyes időszakok, piacok és eszközosztályok között.
Ahogy több fenti példában is láthattuk, ugyanaz a stratégia akár hosszú éveken keresztül is alulteljesíthet. A value faktor esetében hosszú growth-dominált időszakok alakultak ki, a momentumnál hirtelen fordulatok okozhatnak nagy veszteséget, a trendkövetés oldalazó piacon szenvedhet, a kontra stratégiák pedig egy tartós trend során kerülhetnek nehéz helyzetbe. Önmagában egy belépési szabály ezért még nem teljes stratégia. Egy vizsgálható kereskedési rendszer több elemből épül fel:
- a vizsgált piac és részvényuniverzum pontos meghatározása,
- a belépési szabályok előzetes rögzítése,
- a kilépési szabályok meghatározása,
- a pozícióméretezés,
- a kockázatkezelés,
- a portfólió súlyozása,
- a rebalancing gyakorisága,
- a kereskedési költségek figyelembevétele,
- a várható hozam és kockázat statisztikai értékelése.
A visszatesztelés során további problémák merülnek fel. Ilyen a survivorship bias, amikor a később megszűnt vállalatok kimaradnak a mintából, vagy a look-ahead bias, amikor olyan információt használunk fel, amely a vizsgált időpontban még nem állt rendelkezésre. Problémát okozhat az adatbányászat, a túlillesztés, a paraméterek utólagos optimalizálása és a tranzakciós költségek figyelmen kívül hagyása is. Emiatt egy látványos múltbeli hozamgörbe önmagában kevés bizonyíték. Fontosabb kérdés, hogy a stratégia mögött álló összefüggést más időszakokon, más piacokon és mintán kívüli adatokon is sikerült-e kimutatni.
A kereskedési stratégiák kialakításának lépéseit külön cikkben beszéltük meg: Kereskedési stratégia kialakításának lépései.
A visszatesztelések leggyakoribb hibáiról és torzításairól itt írtunk részletesen: Tőzsdei stratégiák tesztelése, hibák és torzítások.
A bizonytalanság és a lehetséges jövőbeni kimenetek modellezésére használható Monte Carlo módszert is külön cikkben mutattuk be: Monte Carlo módszer a pénzügyekben.
A témát mélyebben érdeklő olvasók számára az Elemzésközpont tőzsdetanfolyamán részletesen foglalkozunk a különböző kereskedési stratégiák működésével, szabályrendszerével, kockázataival és vizsgálatával. Az Adatelemzés és tőkepiaci modellezés képzésben pedig olyan statisztikai és adatelemzési módszereket mutatunk be, amelyekkel a tőkepiaci összefüggések és stratégiák objektíven tesztelhetők.