A lusta befektető momentum stratégiája

A momentumstratégiákkal számos empirikus vizsgálat szerint hosszú távon felülteljesítés mutatható ki. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek az eredmények elsősorban akadémiai, long-short keretrendszerekben értelmezhetők, és a gyakorlatban csak jelentős kompromisszumokkal alkalmazhatók. Cikkünkben megbeszéljük, hogy a momentumstratégiáknak léteznek egyszerűbb formái is. Témáink:

• A momentum-anomália alapja
• A lusta befektetők momentum stratégiája
• Az abszolút momentum stratégiák eredményei

A momentum-anomália alapja

A momentum-anomáliát úgy lehetséges kimutatni, hogy a vizsgált részvénypiac összes részvényét sorba állítjuk az előző időszak momentuma alapján. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az előző 12, 6, vagy 3 hónap teljesítménye alapján állítjuk sorba a részvénypiacot. Egyes kutatásokban egy-egy időszakot, például 12 hónapos teljesítményt, más tanulmányokban a három időszak átlagát (12, 6, 3) számolták ki, és ez alapján mutatták ki a momentum-anomáliát. Gyakorlatilag bármely módszer eredményre vezet. Ha a fenti sorrend felállítása után a részvénypiacot 10 részre osztjuk, akkor az 1-es kategóriába a legalacsonyabb momentummal rendelkező, azaz a legalacsonyabb (3, 6, 12) havi hozamú részvények kerülnek. A 10-es kategóriába pedig a legnagyobb hozamú részvényeket válogatjuk ki. Az alábbi grafikonon egy 1947-2006 közötti vizsgálat eredménye látható. Ebben a munkában a múltbeli 12 havi teljesítmény alapján alakították ki a 10 kategóriát, és a következő hónap átlaghozamát (világosszürke oszlopok) vizsgálták. Az adatok a grafikonon már évesítve vannak.

Az ábrán tulajdonképpen arra látunk bizonyítékot, hogy a múltbeli hozam előrejelzi a jövőbeni hozamot, azaz azok a részvények, melyek múltbeli hozama magasabb volt (10-es kategória), a közeljövőben (következő hónap) is magasabb hozamot hoztak. A legkisebb momentummal (1-es kategória) rendelkező részvények évesített átlaghozama -1,3%, a legnagyobb momentummal rendelkező részvények évesített átlaghozama 15,4% volt. Ezen időszak alatt a tőzsdeindexszel elérhető hozam évi 7,5% volt. A legnagyobb momentummal rendelkező részvények esetében ez 0,76 sharpe-rátát jelent (lásd sötétszürke oszlopok), míg ezen időszak alatt a tőzsdeindex sharpe-rátája 0,52. Látható tehát, hogy kockázatalapon vizsgálva is kimutatható a felülteljesítés, azaz nem arról van szó, hogy a megnövekedett kockázat miatt lett nagyobb a 10-es kategóriában a hozam. A momentum anomáliával kapcsolatos írásaink:

• Momentum-anomália a tőzsdén: Milyen stratégiák használják ki?
• Megvan a megoldás a momentum-módszerek problémájára?
• Stop-loss momentum stratégia eredményei 1926-2013 között
• A momentum a rövid távú tőzsdei kereskedésben is hasznos lehet

A lusta befektetők momentum stratégiája

Az alábbiakban tárgyalt vizsgálat 1970 júniusa és 2024 decembere közötti időszakra terjedt ki, az MSCI országindexeit felhasználva (például az Egyesült Államok, Németország, Japán, Ausztrália, Franciaország, Egyesült Királyság stb.). A hozamok az összehasonlíthatóság miatt amerikai dollárra lettek átszámítva, és total return (osztalékot tartalmazó) indexek kerültek vizsgálat alá, havi adatokkal. A stratégia rendkívül egyszerű volt, a momentum-anomália lényegét megragadva, az a cél, hogy mindig a nyertes országok részvénypiacán fektessünk be, a vesztes országok részvénypiacát shortoljuk. Ezért minden félévben (júniusban és decemberben) rangsoroljuk az országokat az elmúlt hat hónap hozamai alapján, majd a legjobbakat (Winners) egyenlő súlyokkal megvásároljuk, a leggyengébbeket (Losers) pedig shortoljuk, vagy alternatív, long-only stratégia esetén figyelmen kívül hagyjuk.

Az alábbi  táblázatból jól látszik, hogy a momentum-anomália kimutatható, azaz a nyertes és vesztes országok között hozamkülönbség van (WML), mely átlagosan havonta 0,3 százalékpont, azaz évente mintegy 3,5 százalékkal teljesítettek jobban az elmúlt 6 hónap nyertes országai. Ráadásul a portfólió szinte egyáltalán nem mozgott együtt a globális részvénypiacokkal, így jó eszköz lehet a kockázatok megosztására is. A vizsgálat nem veszi figyelembe a tranzakciós költségeket és az adókat, amelyek csökkenthetik a nyereséget. Mivel a portfóliót csak félévente kell átsúlyozni, így a költségek alacsony szinten tarthatók.

A következő táblázat önállóan mutatja a nyertesekkel (Winners), vesztesekkel (Losers) elérhető hozamokat, összevetve a globális (World) portfólióval.A legjobban teljesítő országokból összeállított portfólió átlagosan havonta 1,15 százalékos, azaz évente több mint 13 százalékos hozamot ért el, miközben a globális részvénypiac (MSCI World) esetében 10,3 százalékos hozamot láthattunk. A kockázat valamivel magasabb volt (éves volatilitás 16,9% a benchmark 14,8%-ával szemben), viszont a kockázattal korrigált hozam (RAR = 0,24) így is alacsonyabb a piacénál (0,21).  A visszatesztelés szemléltető jelleggel azt mutatja, hogy a nyertes országokra épülő momentum-portfólió historikusan magasabb kumulált hozamot ért el. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem előrejelzés, hanem egy múltbeli minta bemutatása, amely a jövőben eltérően is alakulhat.

Az ábrán jól látszik, hogy a nyertes országok portfóliója (Winners) átlagosan kedvezőbb eredményt mutatott. 

Érdemes szem előtt tartani, hogy a vizsgálat nem számol a tranzakciós költségekkel, adókkal, amelyek a valóságban csökkenthetik a hozamokat. Emellett az elemzés egyelőre csak fejlett országokat tartalmaz, de a fejlődő országok esetében gyakran erősebb a momentumhatás. A robusztussági vizsgálatok is hiányoznak egyelőre, azaz kérdéses, hogy a felülteljesítés különböző időszakokban, más súlyozási szabályokkal vagy eltérő újrasúlyozási gyakoriság mellett is fennmarad-e. Mindezek ellenére a fentiek is megerősítik, hogy a momentumhatás empirikusan megfigyelhető jelenség, amely különböző eszközosztályokon eltérő mértékben és eltérő kockázatok mellett jelentkezik.

Az abszolút momentum stratégiák eredményei

A pénzügyi piacok egyik alapvető sajátossága, hogy nem minden időszakban érdemes ugyanabban az eszközben tartózkodni. Vannak hosszabb fellendülések, stagnáló szakaszok és éles visszaesések, amelyek során a hagyományos vedd meg és tartsd megközelítés jelentős veszteségekkel járhat. Az abszolút momentum megközelítés egy lehetséges kockázatkezelési szabályrendszer, amely bizonyos historikus környezetekben mérsékelte a nagy visszaeséseket, de nem tekinthető általános vagy univerzális megoldásnak.

Az abszolút momentum egy olyan trendkövető megközelítés, amely azt vizsgálja, hogy egy adott eszköz saját múltbeli hozama pozitív vagy negatív volt-e egy meghatározott időtávon. A legtöbb abszolút momentum stratégia az alábbi elveket követi:

• Az abszolút momentum jelzést X havi visszatekintő hozam (egyes stratégiákban 3-18 hónap között változik) alapján határozzuk meg.
• Az adott hónap végén mindig az előző X hónap teljesítménye számít.
• Ha a X havi kumulált hozam pozitív, a stratégia piacon marad.
• Ha a X havi kumulált hozam nem pozitív, a stratégia kockázatmentes eszközbe lép (rövid lejáratú likvid befektetés).
• A fenti szabályokat minden hónapban megvizsgáljuk és ehhez igazítjuk a portfóliót. 

Fontos szem előtt tartani, hogy az abszolút momentum stratégiák nem nem próbálják megjósolni a jövőt, hanem kizárólag a megfigyelt múltbeli adatokra reagál, a meglévő trendet követi.  Az alábbiakban a stratégia működését különböző eszközosztályokon elemeztük, többek között:

• amerikai részvénypiacon,
• fejlett országok részvénypiacain (USA nélkül),
• aranyon,
• magas hozamú vállalati kötvényeken,
• hosszú és középlejáratú államkötvényeken,
• ingatlanbefektetéseken (REIT-ek).

Fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgálatunk nem egyetlen piacra optimalizált, hanem azt teszteli, hogy a módszer általános, eszközosztályokon átívelő szabályként mennyire működőképes.

Az alábbi grafikon az amerikai részvénypiacon veti össze egy abszolút momentum stratégia teljesítményét és visszaeséseit a hagyományos „vedd meg és tartsd” megközelítéssel. Jól látható, hogy válságos időszakokban a momentumalapú stratégia hatékonyan korlátozta a veszteségeket, így a befektető lényegesen alacsonyabb maximális visszaesés mellett érhette el a hosszú távú hozamot.

forrás: saját szerkesztés

A következő ábrán az arany piacán hasonlíthatjuk össze az eredményeket a vedd meg és tartsd technikával. 

forrás: saját szerkesztés

Itt pedig a fejlett országok részvénypiacain követhető nyomon az eredmény. 

forrás: saját szerkesztés

Végül pedig a bóvli kötvények piacán láthatjuk a stratégia eredményét. 

forrás: saját szerkesztés

A táblázat a momentum stratégia évesített hozamait (CAGR) szemlélteti, összevetve a folyamatos tartással (Buy & Hold). 

A következő táblázatban a teljes időszakon vizsgálva a legnagyobb visszaesések láthatók. 

A fenti eredmények arra utalnak, hogy a momentumalapú stratégiák elsősorban olyan piacokon működnek hatékonyan, ahol hosszabb időszakon keresztül nem alakul ki egyértelmű, tartós irány, illetve ahol időről időre jelentősebb visszaesések következnek be. Ezekben a környezetekben a stratégia képes korlátozni a veszteségeket, míg oldalazó piacokon elősegítheti a kialakuló trendek azonosítását. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a „szent grált” nem találtuk meg, az abszolút momentum stratégia is adhat téves jelzéseket, és az elért eredmények érzékenyek a választott visszatekintési időtávra, amely jellemzően 3 és 18 hónap között mozog. További korlátot jelent, hogy az elemzés nem számol tranzakciós költségekkel, amelyek a gyakorlatban mérsékelnék a stratégia teljesítményét. Emellett a vizsgált, mintegy 18 éves időszak önmagában nem tekinthető kellően hosszúnak ahhoz, hogy teljes mértékben megbízható, általános érvényű következtetéseket vonjunk le.

Összességében a momentum nem befektetési stratégia önmagában, hanem egy statisztikai mintázat, amelynek gyakorlati alkalmazása jelentős kompromisszumokkal, pszichológiai terheléssel és időszakos alulteljesítéssel jár. A bemutatott eredmények oktatási céllal készültek, nem helyettesítik az egyéni kockázattűréshez, időtávhoz és pénzügyi helyzethez igazított portfólió-tervezést.
A momentum alkalmazása ezért inkább keretrendszerként, semmint konkrét módszerként értelmezendő.