52 hetes csúcs jelentősége a tőzsdén

Nagyon sok leírás található az interneten az 52 hetes csúcs kereskedésével, szerepével kapcsolatban. Gyakori, hogy tőzsdei kereskedők az 52 hetes csúcs eléréséhez kötik a pozícióba lépést. A cikkünkben most megnézzük, hogy szélesebb részvénykörön visszatesztelve, valóban kitüntetett pontnak tekinthető-e az 52 hetes csúcs, lehet-e az 52 hetes csúcs figyelésével, stratégiába építésével többlethozamot elérni. Összevetjük, összehasonlítjuk az 52 hetes csúcs áttörésére épülő tőzsdestratégiát, két másik, trendkövető stratégiával. Témáink:

• 52 hetes csúcs szerepe a tőzsdei kereskedésben
• Hogyan kereshetsz 52 hetes csúcson levő részvényeket?
• Tőzsdeindexek és az 52 hetes csúcs
• Az 52 hetes csúcs és a jövőbeni hozam
• Az 52 hetes csúcs vizsgálata 1995-2018 között
• Mi történik az 52 hetes csúcs után? 7500 eset

52 hetes csúcs szerepe a tőzsdei kereskedésben

Általában a kezdő tőzsdei kereskedők a technikai elemzés megismerésével kezdik a pályafutásukat, így viszonylag korán találkoznak a trendelmélettel és a szintek fontosságát kiemelő anyagokkal. A részvények és más kereskedhető termékek piacán számos, a kereskedésben hasznosítható szintet követnek a kereskedők, azonban a legtöbbjük különböző szubjektív tényezőkhöz köthető, így következetesen, objektíven nem tudjuk visszatesztelni. Elég, ha csak arra gondolunk hogy egy trendvonalat többféleképpen is be lehet húzni, de akár egy vízszintes támasz, vagy ellenállás vonal esetében is elkülöníthetünk 2-3 fajta jelölési módot. Például a csúcsot kijelölő japán gyertya záró árához, vagy a maximum árhoz húzzuk az ellenállás szintet? Sok ehhez hasonló kérdést kell tisztáznia, és visszatesztelnie egy tőzsdei kereskedőnek, azonban vannak teljesen objektív szintek is, mint például a kerek számok, a történelmi csúcs (ATH), vagy az 52 hetes csúcs. Ezek közül most csak az 52 hetes csúccsal fogunk foglalkozni.

Az 52 hetes csúcs egy évet ölel fel, azaz visszatekintünk a grafikonon, és keressük azokat a részvényeket, melyeknek árfolyama az utóbbi egy év kereskedési sávjának tetején van. Az elmélet szerint ugyanis, ha egy részvény új csúcsra emelkedik, akkor ez egyfajta trenderősítő jelzés, ráadásul ez azt is jelenti, hogy előzetesen emelkedő trendben mozgott a részvény piaca. Tulajdonképpen tehát egy trendkövető stratégiát követnek azok a tőzsdei kereskedők, akik az 52 hetes csúcsot átlépő részvényeket vásárolják. Számos tőzsdestratégia épít egyébként erre a tényezőre, elég, ha csak a korábban nagy sikereket elért (ma már nem működő) teknős tőzsdestratégiára gondolunk, de beszámoltunk arról is, hogy a trendkövető stratégiák széles körben (67 piac) és hosszú távon (130 év) is működtek a múltban.

Hogyan kereshetsz 52 hetes csúcson levő részvényeket?

Az 52 hetes csúcsnak kitüntetett szerepe van. Évtizedekkel korábban a gazdasági újságok (külföldön) rendszeresen közzétették az 52 hetes csúcs közelében tartózkodó részvényeket, majd az internet térhódításával megjelentek a különböző részvényszűrő, és részvénykereső alkalmazások. Ezek között még a legalapvetőbb funkciókat tartalmazó szűrőprogrammal is rákereshetünk az 52 hetes csúcs közelében levő részvényekre. Ezt a szűrést, az oldalon már bemutatott finviz.com részvényszűrő is tartalmazza. Az alábbi kép adhat útmutatást arra vonatkozóan, hogyan kell elérni a szűrést. Itt akár arra is lehetőség van, hogy az 52 hetes csúcson, vagy csúcs közelében (meghatározott százalékon belül) tartózkodó részvényekről kapjunk képet. Nem árt, ha kapitalizációra vonatkozó további szűrést is beállítunk, mellyel kiszűrhetjük azokat a részvényeket, melyek kereskedésében nincs tapasztalatunk (például centes részvények).

Az 52 hetes csúcs és a jövőbeni hozam

A fentiek után térjünk rá a fő témánkra, azaz vizsgáljuk meg, hogy az 52 hetes csúcsnak valóban kitüntetett szerepe van a részvények piacán, és ezt a jelzést követve lehetséges-e felülteljesíteni a tőzsdéken. Kezdjük először azzal, hogy a valóságban számos esetben tapasztaljuk azt, hogy a részvények árazása a múltbeli hozam függvényében alakul, azaz trendek figyelhetők meg. Ennek egyik fontos tényezője a momentum, azaz megfigyelhető, hogy a múltban jó teljesítményt nyújtó részvények a közel jövőbeni is jó teljesítményt nyújtanak. Egész pontosan ez az alábbiakat jelenti:

• Jegadeesh és Titman 6 havi teljesítményük alapján rangsorba állították a részvényeket, és a legjobban teljesítőket (teljes piac 10 százalékát) megvették, a legrosszabbul teljesítőket ugyanakkora értékben (teljes piac 10 százalékát) shortolták, majd a következő hat hónapban átlagosan havi 1% profitot tudtak kimutatni ezzel a long-short stratégiával. Ezt a stratégiát úgy alakítjuk át, és teszteljük vissza az alábbiakban, hogy a teljes részvénypiac 30-30%-án alakítjuk ki a portfóliót, egyenlő arányú súlyozással.
• Moskowitz és Grinblatt más megközelítést alkalmazott. Ők az egyes iparágak teljesítményét vizsgálták, és a teljes részvénypiac azon 30 százalékán nyitottak long pozíciót, melyek a legjobban teljesítő iparágakban találhatók. Ezzel a stratégiával is felülteljesítés érhető el, azaz a múltbeli hozam itt is előrejelezte a jövőbeni hozamot. Ennek a stratégiának long-short változatában a legnagyobb momentummal rendelkező részvényeket (30%) vásároljuk, és a legalacsonyabb múltbeli teljesítménnyel, momentummal rendelkező részvényeket shortoljuk ugyanakkora értékben (30%). Mindkét stratégiában egyenlő arányban súlyozzuk a bekerülő részvényeket.

Fontos azonban azt is látni, hogy a momentum csak rövidebb időtávon érvényesül, azaz a fenti stratégiákban folyamatos a rebalancing, és folyamatosan kerülnek be az új, múltban jó teljesítményt nyújtó részvények. Hosszútávon ugyanis érvényesül az ún. long-term reversal effect (Ezt DeBondt és Thaler figyelte meg elsőként), azaz azok a részvények, melyek gyengén teljesítettek a múltban, a következő 3-5 évben jó teljesítményt hoztak. A fentiekre logikus magyarázatot kapunk, ha tanulmányozzuk a kezdő tőzsdei kereskedők viselkedését, az általuk elkövetett tőzsdepszichológiai hibákat. A tőzsdei kereskedők ugyanis túlreagálják a híreket, így egyes részvények árazása elrugaszkodik a fundamentális értéktől (momentum hatás), majd idővel a túlreagálás korrigálódik a long term reversal hatás formájában.

Hasonló folyamatokat tapasztalhatunk az 52 hetes csúcs kapcsán, mely a befektetők, tőzsdei kereskedők körében széles körben ismert, figyelt, követett szint. Ahogy korábban már utaltam rá, a nyomtatott sajtó (amerikai) rendszeresen közzéteszi az 52 hetes csúcson levő részvények árfolyamát, mára pedig az interneten a tőzsdei oldalak, hírportálok, részvényszűrő alkalmazások teszik elérhetővé a kereskedők számára ezt az információt. Ezzel együtt pedig azt is láthatjuk, hogy az 52 hetes csúcs elérése tulajdonképpen annak köszönhető, hogy jó, pozitív hírek érkeznek egy tőzsdei társaságról, melyet a befektetők túlreagálnak.

The 52-Week High and Momentum Investing cím alatt elérhető tanulmányból az derül ki, hogy az 52 hetes csúcs közelében tartózkodó árfolyam jobban előrejelzi a jövőbeni hozamot, mint a hagyományos momentum stratégiák (1-3-6-12 hónapos teljesítményen alapuló típusok). A vizsgálatban a CRSP adatbázisban elérhető (sok ezer amerikai tőzsdén kereskedhető részvény) részvényeken tesztelték vissza Jegadeesh és Titman (JT stratégia) és a Moskowitz és Grinblatt  (MG stratégia) által is vizsgált stratégiákat, illetve az 52 hetes csúcson levő részvényekre épülő stratégiát 1963-2001 között. Mind a JT és MG stratégiák a 6 hónapos momentumot vizsgálták, azaz az utóbbi 6 hónap teljesítménye alapján rangsorolták a részvényeket, és a portfóliót 6 hónapig tartották. Az 52 hetes stratégai esetében pedig aszerint rakták sorba a részvényeket, hogy milyen közel vannak az 52 hetes csúcshoz. A legközelebbi részvényeket megvásároljuk (teljes részvénypiac 30%), és a legtávolabbi részvényeket shortoljuk, azaz itt is long-short pozícióban gondolkodunk. Az alábbi táblázatban az átlagos havi hozamot (1963-2001 közötti időszakon) láthatod.

A nyerő oszlopban az átlagos havi hozamát láthatod a long-lábaknak, a vesztő oszlopban a short-lábon elért veszteséget látod tulajdonképpen. A long-short oszlop pedig mutatja a különbséget, azaz valóban megfigyelhető, hogy a 6 hónapos legjobb teljesítményű, és az 52 hetes csúcshoz legközelebbi részvények hozama a következő hat hónapban jobb lesz (Nyerők oszlop), mint a legrosszabb teljesítményű és az 52 hetes csúcstól legtávolabbi részvényekkel elérhető hozam (vesztők oszlop).

A január effektus könnyen eltorzíthat egy-egy piaci anomáliát, vagy épp egy tőzsdestratégia eredményét, hiszen a január egy kitüntetett hónap a tőzsdei kereskedésben, és rendre a január hónap a legjobb átlaghozamú hónap a tőzsdéken. Az ilyen megváltozott piaci körülmények azonban hatnak a tőzsdestratégiák eredményére is. Igaz ez a január hónapra is, azaz január hónapban a korábban gyenge teljesítményt hozó részvények teljesítménye is jó lesz (lásd vesztők oszlop).

A fentiekből látható, hogy a január hónap jelentősen rontja a momentum stratégiák eredményét (legalábbis a long-short típusú stratégiákat). Ha kivesszük a január hónapokat, akkor az eredeti stratégiánk eredményei javulnak.

A január hónapot leszámítva tehát más hónapokban az alacsony teljesítményű részvények teljesítménye alacsony, így a short-lábon alig keletkezik veszteség, azaz a long-short stratégia havi átlaghozama megnő. A fentiekből az is látható, hogy január hónapot leszámítva az 52 hetes csúcstól távoli, az 52 hetes mélypont közeli részvények átlaghozama 0 közeli (0,07%), azaz nem jövedelmező ezek vásárlása.

A fentiekből már látható, hogy az 52 hetes stratégiával elérhető átlagos havi hozam nagyobb, mint a másik két módszerrel. A különbség tovább növekszik, és megközelíti a kétszeres mértéket, ha a kapitalizációt is figyelembe vesszük, mivel tudjuk azt, hogy az alacsonyabb piaci kapitalizáció együtt jár a magasabb jövőbeni hozammal (size effect). Ez pedig azt jelenti, hogy ha az egyik stratégiában nagyobb arányban kerülnek alacsony kapitalizációjú cégek, akkor nem a stratégia jelzése miatt lesz jobb az eredmény, hanem a size effect miatt. Az is megállapítható a fentiekből, hogy az 52 hetes csúcsnak előrejelző szerepe van, mely független a momentumtól, azaz olyan esetekben is hatásos lehet, amikor a részvény múltbeli teljesítménye nem kiemelkedő.

A fenti megfigyelésre pedig a lehetséges magyarázat a hírekre érkező kereskedői reakciók. Azaz ha érkezik egy jó hír, akkor ez a részvény árát az 52 hetes csúcs közelébe, vagy az 52 hetes csúcsra löki, de itt megtorpan az emelkedés, azaz az 52 hetes csúcsnak erős szerepe van, a kereskedők nem hajlandók többet fizetni a részvényért. Ahogy azonban az új hírek a piacon ismerté válnak az árfolyam felfelé mozdul el, és folytatódik az emelkedés. Vegyük figyelembe, hogy a fenti összefüggést nem egyetlen részvényen, hanem részvények széles körén mutatták ki.

Az 52 hetes csúcs vizsgálata 1995-2018 között

Az 52 hetes árfolyamcsúcshoz közelebb levő részvények felülteljesítik a csúcstól távolabb levő részvényeket. Ezt az összefüggést a 2000-es évek elején 1963-2001 közötti időszakon mutatták ki először. Az összefüggés felfedezése óta eltelt gyakorlatilag két évtized és egy új tanulmány erre az időszakra (1995-2018 között, 1421 részvényen) fókuszálva ismételte meg a korábbi vizsgálatokat. A módszer viszonylag egyszerű, hiszen az 52 hetes csúcstól való távolságot az aktuális ár és az elmúlt 12 hónap legmagasabb árának hányadosával mérhetjük, így az 1-es értékhez közeli hányados a csúcshoz közeli, az 0 értékhez közeli a csúcstól távoli részvényeket jelzi. A fentiek alapján sorba rendezhetők a részvények és elkülöníthető a top 30%, mint nyertesekből álló portfólió (52 hetes csúcshoz közeli részvények), a középső 40 százaléktól, illetve az alsó 30 százaléktól (52 hetes csúcstól távoli részvények), mely a veszteseket tartalmazó portfólió.

A táblázatban három különböző módszere látható annak, hogy a nyertes és vesztes portfóliókat kialakítsuk. A JT a momentum-anomáliát felfedező Jegadeesh és Titman, az MG, a Moskowitz és Grinblatt által kialakított módszertanon alapul. Ezek elsődlegesen a momentumstratégiák alapját adó portfóliókialakítási módszerek (lásd itt). A GH's 52-week high strategy sorban találjuk a fentiekben részletezett, 52 hetes csúcshoz köthető portfóliókialakítást. Az eredmények azt mutatják, hogy a nyertesekből álló portfólió hozama magasabb (0,13%), mint a vesztesekből álló portfólió hozama (-0,12%), azaz az 52 hetes csúcs közelében levő részvények a jövőben felülteljesítik az 52 hetes csúcstól távol levő részvényeket. A hozamkülönbség pozitív, átlagosan havi 0,25%, és statisztikailag szignifikáns 0,1 százalékos szinten. A táblázat alsó részéből az is kiderül, hogy január hónapban erősebb a hatás (hozamkülönbség 0,49%), de a január hónapot kivéve (táblázat felső része) is megfigyelhető a jelenség, azaz nem a január-effektus létezése ad erre a jelenségre magyarázatot.

forrás: Lan, Truong (2024)

Összegezve a fentieket, több vizsgálat, részvénypiacok széles körén, keresztmetszeti vizsgálatokkal erősíti meg azt, hogy az 52 hetes csúcsnak jelzésértéke van. Az újabb vizsgálatok szerint a hatás kimutatható az utóbbi két évtizedben is, azaz a felfedezését követően nem tűnt el a jelenség.

Mi történik az 52 hetes csúcs után? 7500 eset

A fenti eredménye tehát arra mutatnak rá, hogy az 52 hetes csúcsnak kiemelt szerepe van. Sok befektető azonban a széles részvénykörön, keresztmetszeti vizsgálatokon kimutatott összefüggést egyedi részvényekre próbálja átültetni. A folytatásban ezért megnézzük, hogy az 500 legnagyobb amerikai vállalat esetében mit tapasztalhattunk, amikor a társaság részvényeinek árfolyam új 52 hetes csúcsra emelkedett. A vizsgálatot 1980-2025 közötti időszakon folytatjuk le. Az elemzés során 26 hetes időablakokat alkalmaztunk, így egy új csak akkor tekintettük új eseménynek, ha az előző 52 hetes csúcs óta legalább 26 hét eltelt. Ezzel a módszerrel összesen 7519 eseményt tudunk azonosítani, azaz a 45 éves időszak alatt, az 500 részvényen ennyi alkalommal fordult elő a fenti definíció szerint új csúcsralépés. 

Azért hogy az eredmények összevethetők legyenek, megbecsültük a részvény piaci érzékenységét (bétáját) minden egyes esemény előtti 26 hetes időszakon. Ezt a klasszikus piaci modell segítségével végeztük el, ahol a piaci hozamot az S&P 500 index heti hozama reprezentálta. Az így kiszámolt 7519 esemény előtti béták azt mutatták meg, hogy a részvény az eseményt megelőző időszakban mennyire volt érzékeny a piaci mozgásokra. A fentiek után az esemény körüli időszakban (-26 és +26 hét között) kiszámítottuk az abnormális hozamokat, azaz azt, hogy a részvény tényleges hozama mennyiben tér el attól, amit a korábban becsült béta és a piaci hozam alapján várnánk. Ezeket az abnormális hozamokat időben összegezve kaptuk meg a kumulált abnormális hozamot (CAR).

Ahogy az alábbi képen látható, a részvények az 52 hetes csúcs elérése előtt fokozatosan felülteljesítik a piaci hozam alapján várható értéket. Ez összhangban van azzal, hogy az új csúcs elérését egy erős emelkedő trend előzi meg. Ugyanakkor az ábra arról árulkodik, hogy az abnormális hozamok döntő része az esemény hetében realizálódik. 

Látni kell azonban azt is, hogy az eseményt követően nem figyelhető meg további pozitív halmozott abnormális hozam. Sőt, a részvények hozama a következő hónapokban fokozatosan alulteljesíti azt a pályát, amit a korábbi béta alapján várnánk. Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezek részvények abszolút értelemben csökkenő hozamot mutatnak, hanem azt, hogy relatíve gyengébben teljesítenek, mint az eseményt megelőző időszak mintázata alapján várható lenne.

forrás: saját szerkesztés

Az alábbi ábra az extrém megfigyelések eltávolítása után mutatja be a 26 hetes eseményhorizonton számított kumulált abnormális hozamok eloszlását. Az átlagos CAR 0,23%, míg a medián 0,94%, ami enyhe pozitív eltolódást jelez az eloszlás középpontjában. Ugyanakkor az eloszlás széles és közel szimmetrikus, ami arra utal, hogy az új 52 hetes árfolyamcsúcs elérése önmagában nem jár együtt egyértelmű, szisztematikus felülteljesítéssel a piachoz képest.

forrás: saját szerkesztés

Az összkép tehát azt sugallja, hogy önmagában az 52 hetes csúcs átlépése nem elegendő egy befektetési döntés megalapozásához. Bár az eloszlás jobb oldalán találhatók kifejezetten magas relatív hozamú kimenetelek, de ezek nem választhatók el megbízhatóan a kedvezőtlen esetektől kizárólag az árfolyamcsúcs elérése alapján. A siker kulcsa vélhetően további szűrők, kiegészítő információk vagy piaci környezet figyelembevételében rejlik, nem pedig magában az 52 hetes csúcs jelzésében.