Momentum-anomália a tőzsdén: Milyen stratégiák használják ki?

Cikkünkben az egyik legegyszerűbb, legkönnyebben kihasználható tőzsdei anomáliával foglalkozunk. Megismerkedünk a momentum-hatással, melyre számos stratégia, módszer épül. Megbeszéljük a momentum szerepét, a módszerek jellegzetességeit. Szó lesz arról, hogy mikor, mért nem működnek a momentum-stratégiák. Témáink:

  • Momentum-anomália a tőzsdén
  • Momentum-stratégiák alapjai
  • Mikor, miért nem működnek a momentum-stratégiák a tőzsdén?
  • A momentum-stratégiák sem működnek a japán tőzsdén?

Momentum-anomália a tőzsdén

A momentum-kereskedés lényege, hogy a kereskedő, befektető olyan részvényeket vásárol, melyek árfolyama, vagy egyéb fundamentális tényezője (például egy részvényre jutó eredmény) emelkedik, gyorsulva növekszik. A momentum-stratégiák alapvetően két csoportra bonthatók. Az egyik csoportba a technikai elemzésen alapuló momentum-módszerek találhatók. Ide tartozik az ármomentum, azaz a legnagyobb emelkedést, legnagyobb teljesítményt elérő részvényeket előnyben részesítő stratégiák.

A fentiektől elkülöníthető csoport a fundamentális alapokon nyugvó momentum-stratégiák. Ide tartozik például az EPS-növekedés alapján történő részvénykiválasztás (többek között a CAN SLIM stratégiában is megfigyelhető ez a szempont), de a társaság felminősítése is lehet a momentum-stratégia alapja, vagy egyéb hír, esetleg más fundamentális mutató, például P/E.

Fontos azonban látni a különbséget, azaz a momentum-stratégiák rövid távúak. Tehát eltérően az értékalapú befektetéstől, itt szó sincs arról, hogy hosszú évekig, évtizedekig tartjuk a részvényeket. Az alábbiakban nagyrészt az ármomentum alapú rendszerekkel foglalkozunk, melyeknek szintén két változata van. Az egyik esetben relatív momentumot, a másik esetben abszolút momentumot vizsgálunk. A relatív momentum tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy részvény, vagy befektetési eszköz teljesítményét egy másik befektetési eszköz teljesítményéhez viszonyítjuk. Ilyen stratégia például Gary Antonacci által használt dual-momentum, melyben az amerikai tőzsdeindex, a kötvénypiac és a nemzetközi tőzsdék teljesítménye, momentuma kerül vizsgálatra. Erről teljes részletességgel a Tények és tévhitek a tőzsdéről, befektetésről című könyvben beszéltünk. A momentum-stratégiák többsége olyan ármomentum-rendszer, mely abszolút momentumot vizsgál, azaz azt nézzük meg, hogy az előző időszakban mely részvények mutatták a legnagyobb teljesítményt.

 
 

Momentum-stratégiák alapjai

A momentum-anomáliát úgy lehetséges kimutatni, hogy a vizsgált részvénypiac összes részvényét sorba állítjuk az előző időszak momentuma alapján. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az előző 12, 6, vagy 3 hónap teljesítménye alapján állítjuk sorba a részvénypiacot. Egyes kutatásokban egy-egy időszakot, például 12 hónapos teljesítményt, más tanulmányokban a három időszak átlagát (12,6,3) számolták ki, és ez alapján mutatták ki a momentum-anomáliát. Gyakorlatilag bármely módszer eredményre vezet. Ha a fenti sorrend felállítása után a részvénypiacot 10 részre osztjuk, akkor az 1-es kategóriába a legalacsonyabb momentummal rendelkező, azaz a legalacsonyabb (3,6,12) havi hozamú részvények kerülnek. A 10-es kategóriába pedig a legnagyobb hozamú részvényeket válogatjuk ki. Az alábbi grafikonon egy 1947-2006 közötti vizsgálat eredménye látható. Ebben a munkában a múltbeli 12 havi teljesítmény alapján alakították ki a 10 kategóriát, és a következő hónap átlaghozamát (világosszürke oszlopok) vizsgálták. Az adatok a grafikonon már évesítve vannak.

Az ábrán tulajdonképpen arra látunk bizonyítékot, hogy a múltbeli hozam előrejelzi a jövőbeni hozamot, azaz azok a részvények, melyek múltbeli hozama magasabb volt (10-es kategória), a közeljövőben (következő hónap) is magasabb hozamot hoztak. A legkisebb momentummal (1-es kategória) rendelkező részvények évesített átlaghozama -1,3%, a legnagyobb momentummal rendelkező részvények évesített átlaghozama 15,4% volt. Ezen időszak alatt a tőzsdeindexszel elérhető hozam évi 7,5% volt. A legnagyobb momentummal rendelkező részvények esetében ez 0,76 sharpe-rátát jelent (lásd sötétszürke oszlopok), míg ezen időszak alatt a tőzsdeindex sharpe-rátája 0,52. Látható tehát, hogy kockázatalapon vizsgálva is kimutatható a felülteljesítés, azaz nem arról van szó, hogy a megnövekedett kockázat miatt lett nagyobb a 10-es kategóriában a hozam.

A fentiek egyúttal azt is jelentik, hogy a momentum-stratégiák felülteljesítenek. Az alábbi grafikonon a momentum-anomália 1950-2006 közötti időszakon figyelhető meg. Itt kék színnel jelöltük a kockázatmentes befektetéssel (kötvények) elérhető eredményt. A piros görbén látjuk az 1-es kategóriát, azaz mindig az előző időszak legrosszabbul teljesítő részvényeit vásároljuk. A zöld görbe szemlélteti a tőzsdeindexszel elérhető eredményt, és a türkiz színű görbe a 10-es kategóriával elérhető hozamot mutatja, azaz a legnagyobb momentummal rendelkező részvényeket. Ebben az esetben mindig az előző időszak legjobban teljesítő részvényeibe fektetjük a pénzünket.

forrás: Momentum crashes

Momentum kereskedés típusai

A momentum tőzsdei kereskedési módszereknek alapvetően két fő típusa van. Az egyik típusba tartoznak az ún. ármomentum rendszerek, melyek kizárólag a részvény, iparági index, tőzsdeindex múltbeli árfolyamát vizsgálják. A módszerek másik csoportja pedig különböző pénzügyi adatokban keresi a momentumot. Ezek közül ismert a bevétel és nyereség momentum, melyekről szintén múltbeli vizsgálatok állapították meg, hogy összefüggésbe hozhatók a jövőbeni hozammal, lásd: Alulértékelt részvények keresése az earnings momentum módszerrel

Kétségtelen azonban, hogy az ármomentum rendszerek a legnépszerűbbek, melyeknek tulajdonképpen három csoportja van:

  • abszolút momentum
  • relatív momentum
  • gyorsuló momentum (ezek az ún. acceleration stratégiák)

Az abszolút momentum

Az abszolút ármomentum rendszerek kerültek elsőként visszatesztelésre, és ezeken mutatták ki a momentum-anomáliát. A vizsgálatok lényege az volt, hogy a múltbeli 1, 3, 6, 12 havi teljesítményük alapján sorba rendezték a részvényeket, és azok a részvények, melyeknek a legjobb volt a múltbeli teljesítménye a következő hónapban, hónapokban, felülteljesítették a múltban gyenge teljesítményt hozó részvényeket a tőzsdén. A paraméterek (1, 3, 6, 12 hó) vizsgálatonként változnak, és egyes tőzsdéken, termékeken más-más időtávú visszatekintés hozhat jó eredményt, de a leginkább elterjed módszer a 6 havi, vagy a 12 havi momentum vizsgálata. Ha 12 havi momentumnál maradunk, akkor ez azt jelenti, hogy azok a részvények, melyek a legjobb teljesítményt hozták az elmúlt 12 hónapban, várhatóan a következő 1-12 hónapban felülteljesítik az előző 12 hónapban legrosszabb teljesítményű részvényeket. Az alábbi grafikonon egy 1947-2006 közötti vizsgálat eredménye látható. Ebben a munkában a múltbeli 12 havi teljesítmény alapján alakították ki a 10 kategóriát, és a következő hónap átlaghozamát (világosszürke oszlopok) vizsgálták. Az adatok a grafikonon már évesítve vannak, a szürke hasábok a sharpe-rátákat mutatják.

Azonban azt is kell látni, hogy ezekben a vizsgálatokban az egyes kategóriákba a részvénypiac 10%-a kerül, és ha az amerikai tőzsdéből indulunk ki (NYSE), akkor egy-egy ilyen 10 százalék (decilis) 300-400 részvényt jelent, és a hozam ezen összes részvény átlaga. Az átlag pedig nem azt jelenti, hogy egy-egy kiválasztott részvényre feltétlenül érvényes lesz a momentum-hatás (lásd itt).

Érdemes arra is odafigyelni, hogy nagyon sok momentum-stratégiában az utolsó hónap eredményeit figyelmen kívül hagyják. Ezek az ún. 12-2 momentum rendszerek, melyben a részvény előző 12 havi teljesítményét figyeljük, de az előző hónapot figyelmen kívül (második hónaptól mérjük a teljesítményt) hagyjuk. Úgy is tekinthetjük, hogy 12 hónapot tekintünk vissza, majd 1 hónapot várunk, és csak ezt követően alakítjuk ki a portfóliót. Ennek okait nagyrészt a short term reversal hatásban keressük: Mit jelent a reversal effect a részvénypiacon?

A fentiek azonban még csak a visszatekintési időszakot adják meg. További fontos paraméter, hogy meddig tartjuk a részvényeket. Erre sincsenek egyértelmű válaszok, de gyakori az 1-3 hónap közötti tartási időszak. A momentum-anomália kimutatásának egyik népszerű, sokat hivatkozott vizsgálatát Jegadeesh és Titman végezte el, akik J-month/K-month momentum stratégiákat teszteltek vissza, ahol J a visszatekintési időszak (J= 3,6,9,12) hónapban megadva és K a tartási időszak (K=3,6,9,12) volt. Tesztjeikben a 12 havi visszatekintés 3 havi tartási időszakkal kombinálva hozta a legjobb eredményt. Az alábbi táblázatban a momentum stratégiák egyes változata (J és K) és a havi átlaghozamok láthatók. Eszerint a vizsgált 25 éves időszakban a 12 havi múltbeli teljesítmény alapján legjobb és legrosszabb részvények közötti hozamkülönbség átlagosan havi 1,31%, ha 3 hónapos (K) tartási időszakot vizsgálunk. Ha pedig 1 héttel elcsúsztatjuk a portfólió-kialakítást (Panel B), akkor az átlagos havi hozamkülönbség 1,49%-ra növekszik. Érdemes azt is megnézni, hogy a legalacsonyabb és legmagasabb momentumú (buy-sell sorok) részvények közötti hozamkülönbség alapján a legjobb a 12-3 változat, de ha csak vételi ügyletekben gondolkodunk (long only és long-short stratégiákról bővebben itt), akkor a 6-3 és 9-3 változat (lásd 6 Buy és 9 Buy) is jó eredményt hoz (1,71% és 1,86% átlagosan havonta).

Hogyan mérjük a gyakorlatban a momentumot?

A fentiekből látható volt, hogy a momentum tulajdonképpen a múltbeli árváltozást vizsgálja, és erre a célra részvényszűrő alkalmazások, és árfolyam-elemző alkalmazások is használhatók. Például a finviz.com oldalon (de gyakorlatilag az összes részvényszűrő képes erre) lekérdezhetjük, és sorba rendezhetjük az összes részvény havi, negyedéves (3 havi), féléves (6 havi) és éves (12 havi) teljesítményét. Ezzel megtalálhatjuk azokat a részvényeket, melyek a legjobb és legrosszabb teljesítményt nyújtották. Fontos arra is ügyelni, hogy a centes részvényeket kizárjuk (ezt a legtöbb momentum kutatásban is megteszik), és a 300 millió dollár vagy 1 milliárd dollár alatti piaci kapitalizációjú részvényeket ne vizsgáljuk. Erre a célra a finviz.com részvényszűrő is használható (a descripitve fül, market cap megnevezésű mezőjének használatával).

Rate of Change (ROC) és momentum indikátor használata

A technikai elemzők által használt Rate of Change (ROC) és momentum indikátor is tulajdonképpen a múltbeli teljesítményt mutatja. Mindkét mutató ugyanazt jelzi, csak a momentum indikátor 100-as értékkel el van tolva. Ennek oka abban keresendő, hogy egy 20%-os emelkedést így az indikátor 120 százalékként jelez.

A ROC (Rate of Change) indikátor képlete:

ROC= [(Jelenlegi záró ár – x periódussal ezelőtti záró ár) / (x periódussal ezelőtti záró) ár] * 100

A Momentum képlete ettől nem tér el lényegesen, csak hozzáadunk 100-at. Így nem a 0 érték, hanem a 100-as érték körüli mozgását figyeljük, azaz Momentum = ROC + 100 vagyis a teljes képlet az alábbi lenne.

Momentum = [(Jelenlegi záró ár – x periódussal ezelőtti záró ár) / (x periódussal ezelőtti záró ár)] * 100 + 100

Az alábbi grafikonon a tradingview árfolyamelemző ROC indikátora látható 12 havi, 6 havi és 3 havi periódusokat vizsgálva (havi grafikonra van állítva a kép). A ROC 12 havi tehát azt mutatja, hogy az arany ára az elmúlt 12 hónapra visszatekintve 25%-ot emelkedett, az elmúlt 6 hónapban 4%-ot és az előző 3 hónapban 8%-ot csökkent. A 12 havi grafikonon tehát emelkedő momentumot látunk (0 feletti), de 3 havi visszatekintésben már csökken a momentum. Rövid távú ügyleteknél természetesen az az ideális, ha a rövid és hosszú távú momentum iránya egyezik.

Az abszolút ármomentum rendszerek tehát a 0 vonalhoz (esetleg a kockázatmentes befektetések hozamához) viszonyítanak, és akkor vásárolnak, ha a momentum pozitív.

Mi az a relatív momentum?

A relatív momentum módszerek a momentumot nem a termék múltbeli árfolyamához, nem a fent szemléltetett nulla vonalhoz viszonyítják, hanem más befektetési eszközhöz. Például vizsgáljuk az arany, a tőzsdeindex, a kötvények 12 havi hozamát, és mindig abba fektetjük a pénzünket, melynek a legnagyobb a momentuma. Ehhez hasonló elven működik Gary Antonacci dual momentum módszere, de az iparágak, szektorokba történő befektetés esete is ide tartozik, azaz mindig a legjobb X teljesítményű szektorba fektetünk be (X lehet 1-10 között)

Acceleration stratégiák a tőzsdén

Az acceleration stratégiák az abszolút momentum hatásaiból indulnak ki, azonban nem elégednek meg a pozitív teljesítménnyel, hanem gyorsuló teljesítményt várnak el. Az összefüggés megértéséhez álljon itt egy egyszerűsített példa. Tegyük fel, A befektetési eszköz 12 havi visszatekintő teljesítménye 10%, B befektetési eszköz 12 havi múltbeli hozama 13%. Ebben az esetben B befektetési eszköz momentuma magasabb. A klasszikus momentum rendszerben tehát a B befektetési eszköz hozama lesz a jövőben nagyobb. Azonban ha 1 hónap múlva visszatekintünk azt tapasztaljuk, hogy „A” befektetési eszköz 12 havi hozama 15%, „B” befektetési eszköz 12 havi hozama 13%, azaz „A” befektetési eszköz hozama gyorsulva növekszik. Ezt a gyorsuló momentumot használják ki az acceleration stratégiák, azaz nem elég a pozitív momentum, hanem gyorsulva növekedjen a momentum. Ez tulajdonképpen az ROC grafikonon emelkedő indikátorértéket jelez, azaz ha az indikátor az előző értékhez képest magasabbra kerül, akkor a momentum gyorsul.

A gyorsuló momentumot Eric Gettleman és Joseph Marks az Acceleration Strategies című tanulmányukban vizsgálták meg részletesen. Vizsgálatukban 1926-2003 közötti időszakon a 6 havi momentum változása alapján sorolták 10 kategóriába a részvényeket. Azt mutatták ki, hogy a részvénypiac azon 10 százaléka, melybe a legnagyobb momentum növekedésű társaságokat sorolták a következő időszakban lényegesen felülteljesítették a legkisebb momentum növekedésű társaságokat. A felülteljesítés mértéke évesítve 6,15% volt, de ha minden egyéb, jövőbeni hozamra ható tényezőt kizártak, akkor 4,5 százalékos hozamkülönbséget tudtak kimutatni. Ez egyébként egységnyi kockázatra vetítve jobb eredményt jelent, mint a hagyományos momentum stratégiákkal elérhető hozam.

Mikor, miért nem működnek a momentum-stratégiák a tőzsdén?

A momentum-stratégiák alapja, hogy a múltbeli hozamok előrejelzik a jövőbeni hozamokat. Emiatt egy tipikus hosszú távú momentum-stratégia mindig az elmúlt időszakban legjobb hozamot hozó részvényeit vásárolja, vagy a legrosszabb teljesítményt nyújtó részvényeit shortolja. A különböző stratégiák kivitelezhetők long only és long-short változatban is. Ezekről bővebben itt beszéltünk: Long only, Long-short stratégiák előnyei, hátrányai a tőzsdén

Ez a megközelítési mód nemcsak a részvények piacán használható, hanem számos alapkezelő a fenti alapelveket alkalmazza kötvények, devizák, árupiaci termékek esetén is. A fentiekben beszéltünk róla, hogy a momentum-stratégiáknak több előnye is lehet. Például egyes stratégiák felülmúlják a piacot, mások a piaci kockázatnál alacsonyabb kockázat mellett alkalmazhatók (csökken a maximális visszaesés). Vannak azonban olyan ritka események, amikor a momentum-stratégiák nem működnek, nem teljesítenek jól. Ezeket a ritka eseményeket vizsgálta a Columbia Business School egyik oktatója Momentum crashes cím alatt.

A ritka események a nagy medvepiaci eséseket (az elmúlt 100 évben 20 ilyen recessziót láthattunk) jelentik. Bár általában félnek a medvepiactól a befektetők, azonban az elmúlt 100 év tőzsdei mozgásait vizsgálva látható, hogy meglehetősen ritka eseményről van szó. Ha megvizsgáljuk az elmúlt 30 évet, azt tapasztalhatjuk, hogy:

  • 10%-os korrekciók átlagosan évi 2,25 alkalommal fordultak elő. Tehát évi 2-3 alkalommal tapasztalhattunk 10%-os visszaesést (amerikai részvénypiac).
  • 20%-os korrekciók átlagosan 0,7 alkalommal fordultak elő évente.
  • Az 50%-ot elérő visszaesések pedig gyakorlatilag tízévente egyszer bekövetkező események.

Természetesen nem sokra megyünk a fenti statisztikákkal, ha egy ilyen, 50%-ot meghaladó visszaesésben a befektetésünk 50-80%-a eltűnik (például 1929-1933 közötti nagy gazdasági világválságban). Mindenesetre elmondható, hogy a részvénypiacon kialakulnak túlárazott és alulárazott helyzetek, és az árak hajlamosak az átlaghoz visszatérni (mean reversion). Ez pedig azt jelenti, hogy a jelentős árfolyameséssel járó válságok során megváltozik a piac, és ez azt eredményezi, hogy a momentum-stratégiák nem működnek.

Ha megnézzük a lenti ábrát, láthatjuk, hogy a legutóbbi válság (2008-2009) alatt a fentebb megfigyelhető sorrend megváltozik, és a 10-es kategóriába tartozó részvényekkel (türkiz színű görbe) lehetett a legrosszabb eredményt elérni. A legjobb eredményt pedig az 1-es kategóriába (zöld színnel) tartozó részvények hozták.

forrás: Momentum crashes

Nemcsak a 2008-2009-es gazdasági válságban tapasztalhatjuk a fenti helyzetet, ugyanez jellemezte az 1929-es nagy gazdasági világválságot követő időszakot. Az utóbbi 100 év leghosszabb medvepiacán 1932-1945 között a legerősebb momentummal rendelkező részvényekkel nem lehetett a tőzsdeindex hozamát felülmúlni, ugyanakkor a legalacsonyabb momentumú részvények lényegesen felülmúlták a tőzsdeindex hozamát.

Sajnos az a helyzet áll fenn a momentum-hatással kapcsolatban, hogy ha tudjuk előre, hogy bikapiac, van és bikapiac lesz a közeljövőben, akkor a momentum-stratégia felülteljesít. Ha pedig tudjuk, hogy medvepiac van és lesz a jövőben, akkor alulteljesítésre számíthatunk (a múltbeli megfigyelések alapján).

A momentum-stratégiák sem működnek a japán tőzsdén?

A momentum az egyik legismertebb tőkepiaci anomália, mellyel felülteljesítés érhető el a tőzsdék széles körén. A biztató eredmények ellenére nemcsak a medvepiacokon, hanem egyes tőzsdéken sem működik a momentum. A japán tőzsdén sem működik a momentum-stratégia, legalábbis erre jutott több kutató, többek között Clifford Asness a Momentum in Japan: The exception that proves the rule című tanulmányában. Az alábbi táblázatban látható, hogy a japán tőzsdén egy szisztematikus momentum-stratégia 0,7%-os átlagos évesített hozamot eredményezett, 20%-os kockázat mellett. A stratégia sharpe-rátája 0,03, azaz egységnyi kockázat vállalásával 0,03 egységnyi többlethozamot (kockázatmentes hozam feletti) nyerhettünk. A visszatesztelésben alkalmazott stratégia long-short típusú volt, azaz az adott időszak legnagyobb momentummal rendelkező részvényeit vásároljuk (általában a teljes piac 10%-át, felső decilist), és a vételi ügyletet fedezzük a legalacsonyabb momentummal rendelkező részvények shortolásával (általában a teljes piaci 10%-át, alsó decilist).

 

USA

UK

Európai tőzsdék

Japán

Összes ország

Hozam

3,7%

8,3%

7,4%

0,7%

5%

Szórás

16,6%

17,2%

15,3%

20,2%

13,2%

Sharpe

0,22

0,48

0,48

0,03

0,38

A fenti tanulmány szerzői szerint a momentum-anomália japán tőzsdén tapasztalt gyengesége nagyrészt a véletlennel magyarázható, azonban más kutatók (Chui, Wei, Titman 2000-ben, és 2010-ben megjelent tanulmányai) szerint a gyenge momentum Japánban (és más ázsiai országokban) összefügg a társadalmi struktúrával és a jogrendszerrel. Az ázsiai országokra jellemző társadalmi struktúra (alacsonyabb fokú individualizmus) gyengébb momentumot eredményez, és az is megfigyelhető, hogy ezen országok rendre civil law típusúak, ahol szintén alulteljesít a momentum.

A momentum alapján hozott téves döntések

A momentum-hatást részvények széles körén mutatták ki. Az általam bemutatott előadáson egy 12 hónapos momentum stratégiát láthatsz, melynek alapja, hogy a részvénypiacot 10 részre osztjuk. Tegyük fel, hogy 3000 részvényből áll a teljes részvénypiac, így a tíz részre osztással 10 db 300 részvényből álló kategóriánk lesz. A stratégiában 12 havi teljesítmény alapján sorba állítjuk a részvényeket, majd megvásároljuk azt a 300 részvényt, melynek az előző 12 hónapban a legnagyobb volt a hozama. A vizsgálatot havonta elvégezzük, és mindig az előző 12 hónap legnagyobb hozamú részvényeit tartjuk a portfólióban. A módszer felültejesít, de a 300 kiválasztott részvényből csak néhány tucatnak lesz a következő hónapokban is magas a hozama. Az átlag egy megtévesztő dolog, és esetünkben ez azt jelenti, hogy a 300 részvény jövőbeni átlaghozama azért lesz magas, mert a portfólióban van néhány tucat részvény, melynek valóban magas a jövőbeni hozama, de a többi részvénynek alacsony. A kérdés csak az, hogy kiválasztható-e valamilyen módon az a néhány tucat sikeres részvény. Nézzük a lehetséges megoldásokat.

1) A momentum stratégiák kombinálása stop megbízással

Az egyik lehetséges megoldás, hogy a fentiek alapján megvásároljuk az összes részvényt, mely a legjobb múltbeli hozammal rendelkezik (a fenti példában 300-at), de mindegyik részvényre stop megbízást állítunk be. Ezzel a gyenge teljesítményű részvények kiesnek a portfólióból. Ezzel a módszerrel próbálkozott a Taming Momentum Crashes: A Simple Stop-Loss Strategy tanulmány szerzői, akik 15%-os stopot (belépési ártól számítva) tartottak optimálisnak, lásd itt: Stop-loss momentum stratégia szabályai, eredményei 1926-2013 között

2) A „kitartó” momentum nyomában

Néhány hónappal ezelőtt megjelent egy kutatás Enduring Momentum címmel, melyben a szerzők megpróbáltak megoldást keresni a fenti problémára. Vizsgálataikat az amerikai részvénypiacon végezték (1 dollár alatti árfolyamú részvények kizárva) 1980-2018 közötti időszakon. Az alábbi táblázat megerősíti a fentieket, azaz az előző hat hónap nyerteseinek (Winners rész a táblázatban) 21,4%-a lesz a nyertesek között 1 hónap múlva, de hat hónap múlva már csak a 6,5 százalékuk lesz a nyertesek között. A vesztesek esetében hasonló a helyzet, azaz 1 hónap múlva a vesztesek 21,6%-a vesztesek között marad, de hat hónap múlva már csak az 5,6 százalékuk lesz a vesztesek között.

forrás: Enduring Momentum

A fentiekből az is megbecsülhető, hogy mekkora a  valószínűsége annak, hogy egy múltbeli nyertes a jövőben is nyertes lesz. Ez a következő hónapra vonatkozóan 58%-os valószínűséget jelent, de hat hónapos távon már csak 4,7% a valószínűség. A vesztesek kategóriában hasonló valószínűségeket látunk.

forrás: Enduring Momentum

A fentiek után a vizsgálatban 37 különböző paramétert azonosítottak, és megpróbálták felhasználni arra, hogy kiválasszák a segítségükkel azokat a nyerteseket, melyek a következő időszakban is nyertesek lesznek. A 37 paraméterből 14 leírását emeltem ki az alábbi táblázatban (az összes paramétert a hivatkozott vizsgálatban láthatod).

forrás: Enduring Momentum

Az alábbi táblázatban pedig a paraméterekhez tartozó együtthatókat láthatod. Itt is csak az első 14-et emeltem ki. Például az age és a bm esetében az együttható pozitív, azaz a fiatalabb társaságok és a magas P/B rátával rendelkező társaságok tovább maradnak a nyertesek között. Ezeknek a tényezőknek a figyelembe vétele tehát növeli az esélyét annak, hogy kiválaszthatjuk a nyertesek közül a jövőbeni nyerteseket.

forrás: Enduring Momentum

Teljes terjedelmében nem térnék ki a 37 paraméter leírására, de a hivatkozott kutatásban megtaláljuk ezeket. A teljes listában szereplő összefüggések közül számossal foglalkoztunk itt az oldalon, például sin stock, share turnover, sales to price, beta, P/B stb.. A vizsgálatban a 37 paraméter segítségével gyakorlatilag sikerült megduplázni (átlagosan havi 2,19%) a hagyományos momentum stratégia hozamát (havi 1,12%).

3) A probléma másik megoldása

Könnyen lehet, hogy a 37 tényező leszűkíthető néhány fontos tényezőre, ez derül ki a Firm-specific attributes and the cross-section of momentum cím alatt elérhető anyagból. Ebben az anyagban a P/B mutatót emelik ki, és egy kettős leválogatás alapján kezelik a részvényeket, azaz először a momentum szempontját érvényesítve megkeresik a nyerteseket, majd a nyerteseken belül a magas P/B rátával (táblázatban M/B néven) rendelkező részvényeket, lásd alábbi táblázat alapján.

A fenti vizsgálati anyagból kiderül, hogy az alacsony P/B rátával rendelkező nyertesek jövőbeni átlaghozama 1,01%, míg a magas P/B rátával rendelkező társaságok jövőbeni átlaghozama 3,44%, azaz az alacsony P/B ráta sokkal kisebb momentum hatással jár együtt. Részleteiben nem térnék ki arra, hogy a fentiekhez hasonló karakterisztikája van az árbevétel és a költségeknek, azaz a nagy bevételnövekedés, az alacsony költségek szintén olyan tényezők, melyekkel a nyertesek köre szűkíthető a fentiekhez hasonló módon.

4) A negyedik lehetséges megoldás

Ez a módszer a  Dynamic Momentum and Contrarian Trading vizsgálaton alapul, melynek lényege, hogy a momentum crashes események előtt megváltoztatjuk a portfólió összetételét és a nyertesek helyett a veszteseket vásároljuk.  A témáról egy korábbi cikkünkben beszéltünk, ugyanakkor látni kell azt, hogy a dinamikus momentum módszer nem javítja lényegesen a momentum stratégiák eredményeit, és vélhetően az eredmények javulása annak köszönhető, hogy a múltbeli adatokon sikerült eltalálni néhány momentum crashes eseményt. A vizsgált adatokon nagyon kevés alkalommal volt jelentős részvénypiaci visszaesés, így nem tudhatjuk mennyire megbízható a módszer a jövőbeni momentum crashes események előrejelzésében. A helyzetet rontja, hogy a visszatesztelésekben nem számoltak tranzakciós költségekkel. Ennek ellenére nem tekinthető haszontalannak a fenti vizsgálat, hiszen rávilágít a momentum rendszerek problémájára, és az is látható, hogy a long láb kötése is eredményes. Ugyanakkor léteznek más megoldások is a momentum crashes kezelésére.

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak

please do NOT follow this link