A japán tőzsde több szempontból is speciális eset. Azon túl, hogy itt fújták az 1980-as években minden idők legnagyobb tőzsdei lufiját, abban is különleges, hogy különféle stratégiák nem úgy, vagy egyáltalán nem működnek a japán tőzsdén. A kérdés ezek után már csak az, hogy ennek mi lehet az oka? A japán tőzsdével van a gond, vagy inkább arról van szó, hogy az ismert és népszerű stratégiák, mind a vedd meg és tartsd, trendkövetés, vagy a momentum stratégiák nem működnek, így vélhetően a jövőben is találkozunk majd olyan helyzetekkel, amikor a fenti stratégiák hosszú távon is használhatatlanok lesznek. A bejegyzésünkben megbeszéljük, mi a probléma a japán tőzsdén a vedd meg és tartsd technikával, milyen eredményt lehet elérni a dollar cost average módszerrel, de szó lesz a trendkövető és a momentum stratégiákról is, illetve röviden kitérünk az értékalapú stratégiákra is a japán tőzsde vonatkozásában. Témáink:
- A japán tőzsde és a buy and hold stratégia
- Dollar Cost Averaging (DCA) stratégia a japán tőzsdén
- A momentum stratégiák sem működnek a japán tőzsdén?
- A value-stratégiák mennyire megbízhatók a japán tőzsdén?
- Trendkövető stratégiák működése a japán tőzsdén
A japán tőzsde és a buy and hold stratégia
A buy and hold, azaz vedd meg és tartsd stratégia egy széles körben ismert, és befektetők által alkalmazott elv, mely arra az összefüggésre épít, hogy hosszú távon a részvények felülteljesítik a kötvényeket, így a részvények tartásával érhetjük el a legnagyobb hozamot. Erre az alapelvre épül a részvény befektetési alapok széles köre, de a ma népszerű osztalékportfóliók, a passzív befektetés, a különböző lusta portfóliók is. A probléma csak az, hogy mint az egy 2019-es kutatásból kiderült, egyáltalán nem igaz az, hogy a múltban a részvények mindig felülteljesítették a kötvényeket, ugyanis a kutatók rosszul becsülték meg a kötvénypiaci hozamokat (itt írtam erről: Tévedésen alapul a passzív befektetés, és a vedd meg és tartsd elv?). Másrészt pedig a vedd meg és tartsd technika a japán tőzsdén sem működött. Elég, ha csak a nikkei tőzsdeindexre egy pillantást vetünk.
A fenti képen látható, hogy az 1980-as években egy óriási részvénypiaci lufi fújódott a japán tőzsdén, majd a lufi kipukkadását követően 20 éven keresztül csökkentek az árak (mélypontot 2009-ben érte el a tőzsde). Az is jól látszik a grafikonon, hogy ha valaki 1986-1990 között fekteti be a pénzét, akkor 30 év után sincs nominális hozama a befektetésen. Mi történt a japán tőzsdén? Lehetséges, hogy a jövőben más tőzsdéken is elő fordul ez a helyzet, és a vedd meg és tartsd technikára épülő módszerek nem fognak működni?
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ találjunk, vizsgáljuk meg a lufit, melyre azt mondtam, hogy minden idők legnagyobb tőzsdei buborékja volt. Teljes részletességgel ebben a bejegyzésben beszéltünk erről, azaz a japán tőzsdei buborék nagyobb volt a tulipán mániánál, nagyobb hatása volt, mint a déltengeri társaság összeomlásánál, de a dotkom lufinál is lényegesen nagyobb volt, ugyanis:
- 1956-1985 között a földárak 5000 százalékot emelkedtek, amíg ezen idő alatt a fogyasztói árak csak duplázódtak
- A 80-as években a részvényárak 3-szor gyorsabban nőttek, mint a vállalati profitok
- 1990-ig a japán ingatlanpiac 4-szer értékesebb volt, mint az Amerikai ingatlanpiac
- 1989-ben a 225 legnagyobb japán társaság előremutató P/E rátája 60-as volt (dotkom lufi alatt 45-ös P/E ráta volt a Nasdaq-on).
A tőzsdék, pénzpiacok azonban sosem élnek önálló életet, a reálgazdaság és a tőzsde között oda- és visszahatás figyelhető meg. Értelemszerűen a javuló gazdasági helyzet, növekvő bérek, növekvő vállalati profit erősíti a részvények árát. Azonban egy lufi kipukkadásával nagyon sokan veszítik el megtakarításukat, társaságok mennek csődbe, hiteleket nem fizetnek vissza és a pénzügyi rendszerben számos helyen lyuk keletkezik. Ezek pedig erősen visszahatnak a reálgazdaságra, azaz csökken a gazdasági növekedés, vagy recesszió következik be.
Az alábbi képen a japán GDP változása követhető nyomon, azaz a 80-as években valóban erőteljes gazdasági növekedés volt, de ettől függetlenül a részvények ára sokkal gyorsabban növekedett, mint a gazdasági növekedés indokolta volna (ezért is lett 60-as a P/E ráta a lufi csúcsán). Ezt követően pedig egy évtizedes stagnálás következett. Az adatok némiképp torzítanak, mivel dollárban vannak kimutatva, így a 2012-es 6000 milliárd dollár feletti csúcs annak köszönhető, hogy 2012-ben jelentősen gyengült a jen a dollárral szemben.
forrás: https://tradingeconomics.com
Ezzel szemben például az amerikai gazdaságban folyamatos növekedést tapasztalhattunk, lásd alábbi képen. Ebből már látható, hogy a gazdasági növekedés egyúttal azt is jelenti, hogy az országban működő cégek profitja is növekszik. A növekvő profit pedig hosszú távon emelkedő részvényárfolyamot eredményez. Ez tehát egy fontos tényező a buy and hold technika jövőbeni sikerességével kapcsolatban, azaz olyan országokban fog működni, ahol lesz gazdasági növekedés hosszú távon.
forrás: https://tradingeconomics.com
Természetesen a gazdasági növekedés/stagnálás számos okra vezethető vissza, de ezek közül a munkaerőpiaci az egyik lényeges tényező. Ahogy az alábbi képen is láthatjuk, Japánban a munkaképes korú lakosság száma folyamatosan emelkedett a 80-as években, ami jó alapja volt a japán gazdasági csodának. Ezzel szemben az utóbbi évtizedekben japán már egy öregedő társadalom, a munkaképes korú lakosság száma pedig csökken.
forrás: https://fred.stlouisfed.org/series/LFWA64TTJPM647S
Az alábbi grafikon már az amerikai munkaképes korú lakosság számának változása látható. Itt évtizedeken keresztüli növekvő trendet látunk.
forrás: https://fred.stlouisfed.org/series/LFWA64TTUSM647S
Dollar Cost Averaging (DCA) stratégia a japán tőzsdén
A fentiekben láthattuk, hogy a buy and hold technika nem működött az utóbbi 30 évben a japán tőzsdén, de egy fontos dologra nem tértem ki. Mégpedig arra, hogy a befektetők, tőzsdei kereskedők széles köre nem egyetlen időpontban fekteti be a pénzét, hanem folyamatosan vásárol. Azaz, ha az 1985-1990 között időszakot kivesszük a vizsgálatainkból egész más eredményt kapunk, hiszen a gyakorlatban is inkább az a jellemző, hogy több alkalommal vásárolunk. Erre a célra használják a kereskedők a költség átlagolás, angolul dollar cost averaging (DCA) módszert, melynek lényege, hogy nem egy összegben, hanem folyamatosan fektetjük be a pénzünket, például minden hónapban, vagy negyedévben vásároljuk a részvényeket, és azokat a buy and hold technika szerint hosszútávon tartjuk.
A DCA stratégia részleteibe itt nem mennék bele, két alkalommal már beszéltünk róla:
- Érdemes-e befektetni a költség átlagolás egyszerű módszerével?
- Melyik a jó befektetés? Egyösszegű vagy részletekre elosztott?
A fentieken túl a Tények és Tévhitek a Tőzsdéről, Befektetésről című könyvben is tárgyaltuk a módszer előnyeit, hátrányait. A fentiekből a legfontosabb, hogy a visszatesztelések azt mutatják az Egyesült Államok (1926-2015 között), az Angol (1976-2015 között) és Ausztrál (1984-2015 között) tőzsdén az esetek 30 százalékában a DCA jobb eredményt hoz, mint az egyösszegű azonnali befektetés. Igaz ugyanakkor, hogy ezek a tőzsdék emelkedő trendben mozognak, de mi a helyzet egy olyan tőzsdén, mint japán?
Nick Maggiulli a Ritholtz Wealth Management LLC. elemzője szerint a DCA módszer alkalmazásával jelentősen javítható a japán tőzsdén a buy and hold stratégia. Az alábbi képen azt láthatod, hogy 1980-2017 között a DCA módszer szerint havonta fix összegben fektetünk be a japán tőzsdén. A szaggatott vonal mutatja, hogy mekkora összegben fektettünk be. Ez egy lineáris egyenes, tekintettel arra, hogy minden hónapban fix összeget fektetünk be. A fekete, folytonos vonal pedig azt mutatja, hogy a portfóliónk értéke hogyan változott. Ahol a portfólió értéke a szaggatott vonal alá esik, ott visszaesésében vagyunk, azaz kevesebbet ér a befektetésünk, mint amennyit elköltöttünk a részvények megvásárlására. A 80-as években szárnyalt a japán tőzsde, így itt jelentős értéknövekedést tapasztalhatunk (növekszik a különbség a folytonos és szaggatott vonal között), majd a 2000-es évekig kell várni, hogy visszaesésbe kerüljünk, és az utóbbi években ismét nyereséget szereztünk. Azt is látni kell, hogy az időszak végére kb. 40.000 dollárért fektettünk be, és a portfólió értéke 77.667 dollár lett, azaz így sem tudtuk 37 év alatt még csak megduplázni sem a pénzünket.
forrás: https://ofdollarsanddata.com/
A momentum stratégiák sem működnek a japán tőzsdén?
A momentum az egyik legismertebb piaci anomália, mellyel felülteljesítés érhető el a tőzsdék széles körén. Ezt az összefüggést számos hedge fund, alapkezelő, egyéni kereskedő használja ki, és számos stratégia épít a momentumra. A részletekről a momentum kereskedési stratégiákkal kapcsolatban itt beszéltünk, a befektetésekhez köthető momentum stratégiákról itt, és a tanfolyamunkon volt szó. Illetve itt beszámoltam egy szélesek körben, 67 tőzsdére, 100 évre visszatekintő vizsgálatról is, lásd: 67 tőzsde, 100 éves visszatesztelése
A biztató eredmények ellenére a japán tőzsdén nem működik a momentum stratégia, legalábbis erre jutott több kutató, többek között Clifford Asness a Momentum in Japan: The Exception That Proves The Rule című tanulmányában. Az alábbi táblázatban látható, hogy a Japán tőzsdén egy szisztematikus momentum stratégia 0,7%-os átlagos évesített hozamot eredményezett, 20%-os kockázat (itt beszéljük meg a kockázat értelmezését) mellett. A stratégia sharpe rátája 0,03, azaz egységnyi kockázat vállalásával 0,03 egységnyi többlet hozamot (kockázatmentes hozam feletti) nyerhetünk. A visszatesztelésben alkalmazott stratégia long-short típusú volt, azaz az adott időszak legnagyobb momentummal rendelkező részvényeit vásároljuk (általában a teljes piac 10%-át, felső decilist), míg a long ügyleteket fedezzük a legalacsonyabb momentummal rendelkező részvények shortolásával (általában a teljes piaci 10%-át, alsó decilist.).
|
USA |
UK |
Európai tőzsdék |
Japán tőzsde |
Összes |
Hozam |
3,7% |
8,3% |
7,4% |
0,7% |
5% |
Szórás |
16,6% |
17,2% |
15,3% |
20,2% |
13,2% |
Sharpe |
0,22 |
0,48 |
0,48 |
0,03 |
0,38 |
A 12 hónapos gördülő eredménye a stratégiának az alábbi grafikonon látható (pontozott vonal).
forrás: Momentum in Japan: The Exception That Proves The Rule
A fenti tanulmány szerzői szerint a momentum anomália japán tőzsdén tapasztalat gyengesége nagyrészt a véletlennel magyarázható, azonban más kutatók (Chui, Wei, Titman 2000-ben és 2010-ben megjelent tanulmányai) szerint a gyenge momentum Japánban (és más ázsiai országokban) összefügg a társadalmi struktúrával és a jogrendszerrel. Az ázsiai országokra jellemző társadalmi struktúra (alacsonyabb fokú individualizmus) gyengébb momentumot eredményez, és az is megfigyelhető, hogy ezen országok rendre civil law típusúak, ahol szintén alulteljesít a momentum.
A value-stratégiák mennyire megbízhatók a japán tőzsdén?
Az értékalapú tényezők, value faktorokra épülő stratégiák esetében már nem olyan rossz a helyzet a japán tőzsdén. A fenti vizsgálatból kiderül, hogy a value faktorok kihasználásával a japán tőzsdén lehetett elérni a legjobb eredményt, lásd alábbi táblázatban.
|
USA |
UK |
Európai tőzsdék |
Japán tőzsde |
Összes |
Hozam |
1,8% |
5,1% |
3,9% |
10,5% |
5,3% |
Szórás |
12,7% |
13,5% |
11,2% |
14,7% |
9,3% |
Sharpe |
0,14 |
0,38 |
0,35 |
0,71 |
0,57 |
Már a fenti grafikonon is látható volt a value stratégia (folytonos vonal), és felfedezhető az erős negatív korreláció a momentum stratégia eredményével, azaz amikor a momentum stratégia nem működik, akkor a value igen. Erre a célra egyébként léteznek value+momentum kombinált stratégiák is, melyről már részben beszámoltam itt, illetve az alábbi táblázatban megnézhetjük, hogy milyen eredményt lehet elérni egy olyan stratégiával, mely a tőke 50%-át momentum, 50%-át pedig value stratégia szerint fekteti be.
|
USA |
UK |
Európai tőzsdék |
Japán tőzsde |
Összes |
Hozam |
2,8% |
6,7% |
5,7% |
5,6% |
5,2% |
Szórás |
6,8% |
8% |
6,9% |
8,6% |
5,2% |
Sharpe |
0,4 |
0,84 |
0,82 |
0,65 |
1,01 |
Bár a hozamban csökkenés következett be, de a kockázat is (szórás) jelentősen csökken, így a tőzsdék többségén ezzel a módszerrel javítani lehet a momentum és a value stratégiát. A japán tőzsdén is javul a momentum stratégia eredménye. Az alábbi képen ismét a 12 hónapos gördülő hozamot látjuk (momentum+value a japán tőzsdén). A visszaesések, negatív eredmények jelentősen lecsökkentek.
forrás: Momentum in Japan: The Exception That Proves The Rule
A fenti kutatásban a value stratégia szintén long-short típusú volt, azonban a long only stratégiák esetében is megfigyelhetők eltérések a japán tőzsdén. Erről a value faktorok témakörben beszéltünk. Az alábbi képen pedig a japán tőzsdén láthatod az ismert value faktorokkal működő stratégiák eredményeit 2000-2018 között. A más tőzsdékhez képest (amerikai, európai) a sorrend jelentősen megváltozik, a P/B hozza a legjobb eredményt (amerikai, európai tőzsdéken a P/B hozza a legrosszabb eredményt):
- P/B
- Multi-metric
- P/E
- EV/EBITDA
- P/FCF
forrás: https://alphaarchitect.com
Trendkövető stratégiák működése a japán tőzsdén
A trendkövető stratégiáknak széles köre érhető el, és itt most csak a mozgóátlagokon alapuló stratégiákról fogunk beszélni. A mozgóátlagok alapvető tulajdonsága, hogy követik a kialakult trendet, azonban az az általános tapasztalat, hogy pont ezen tulajdonságuk miatt, ha nem alakulnak ki hosszú trendek, akkor a rendszer nagyon sok téves jelet ad. Márpedig a japán tőzsdén hosszú távon inkább láthatunk oldalazást, mint emelkedő trendet, így a magasabb periódus idejű mozgóátlagokkal még a buy and hold stratégia eredményeit sem lehet felülmúlni. Az alábbi táblázatban egy mozgóátlagon alapuló rendszert teszteltem vissza. Ha az árfolyam (egy Nikkei tőzsdeindexet követő ETF alap) a mozgóátlaga fölé emelkedik, akkor vásárolunk, befektetünk. Ha pedig az árfolyam visszaesik a mozgóátlag alá, akkor készpénzben várakozunk. Az alábbi képen jól látható, hogy a 2008-2009-es gazdasági válságból kimaradtunk (kék görbe), míg egy vedd meg és tartsd portfólió esetében itt jelentős visszaesést kellett volna elviselnünk.
|
Időzítés |
Vedd meg és tartsd |
Kezdő egyenleg |
1 dollár |
1 dollár |
Záró egyenleg |
3,02 dollár |
2,43 dollár |
évesített hozam |
6,54% |
5,23% |
kockázat |
11,5% |
16,04% |
legnagyobb visszaesés |
-20,29% |
-49,35% |
Sharpe-ráta |
0,5 |
0,32 |
Az amerikai tőzsdén az alábbi eredményt kapjuk. Itt a vedd meg és tartsd (piros görbe) módszer jobb eredményt hoz, de ez nem meglepő, hiszen hosszú emelkedő trendben végezzük a vizsgálatot.
Érdemes azonban a kockázatot is megvizsgálni, főleg azért, mert nem tudhatjuk mit hoz a jövő.
|
Időzítés |
Vedd meg és tartsd |
Kezdő egyenleg |
1 dollár |
1 dollár |
Záró egyenleg |
3,55 |
4,83 |
évesített hozam |
7,55% |
9,47% |
kockázat |
9,36% |
14,1% |
legnagyobb visszaesés |
-20% |
-50,1% |
Sharpe-ráta |
0,69 |
0,62 |
A hozam könnyen félrevezethet minket. Jó példa erre a fenti eset is. Bár a hozam alacsonyabb az időzítés esetében, de a kockázat jelentősen csökken (lásd kockázat és legnagyobb visszaesés sorok), és a sharpe-ráta alapján az időzítés hozza a jobb eredményt. Azaz 1 egységnyi kockázat vállalásáért 0,69 egység többlethozamot (állampapír hozam feletti) kapunk, míg a vedd meg és tartsd esetében 0,62 egység a többlethozam. Bár a fenti vizsgálat erősen korlátozott, mindenesetre jól rávilágít arra a problémára, hogy érdemes a hozam mellett a kockázattal is foglalkoznunk.
Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!
Tanfolyamaink:
- Befektetési alapismeretek, stratégiák, részletek itt.
- Tőzsdei kereskedés magyar és külföldi piacokon, részletek itt.
- Rövid távú, daytrade kereskedés devizákkal, részvényekkel, részletek itt.
- Bitcoin és kriptoeszközök képzés, részletek itt.