A value-hatás, más néven value-anomália arra az összefüggésre világít rá, hogy az értékalapon olcsó részvények felülteljesítik az értékalapon drága részvényeket. Ez az összefüggés statisztikailag szignifikáns vizsgálatokkal igazolható, és nemcsak egyetlen mutatóval, hanem több, különböző értékalapú mutatóval is kimutatható a hozamkülönbség az értékalapon olcsó és értékalapon drága részvények között.
A value faktor, azaz az „értékalapon olcsó részvények a jövőben felülteljesítenek” elvnek az amerikai tőzsdéken lassan 100 éves hagyománya van. Gondoljunk csak arra, hogy az értékalapú, value-tényezők tőzsdei felhasználásának egyik ismert alakja Benjamin Graham (Graham híres tanítványa Warren Buffett), aki a Security Analysis című könyvével már 1934-ben megalapozta az értékalapú befektetés módszereit.
Ugyanakkor az 1970-1990-es években széles körben elfogadott hatékony piacok elmélete szerint nem létezik a value-hatás, tekintettel arra, hogy ez az elmélet kimondja a piacok hatékonyak, így nincs lehetősége arra a kereskedőknek, hogy a piaci hozamoknál nagyobb hozamot érjenek el, csak nagyobb kockázat vállalása mellett. Az értékalapú befektetők sikere tehát a szerencsével, vagy a megnövekedett kockázattal magyarázható a hatékony piacok elmélete szerint.
Végül azonban a korszerű adatfeldolgozás, számítási kapacitásoknak köszönhetően számos kutatásban sikeresen igazolták a value-tényező létezését, így a hatékony piacok elméletét leíró CAPM modell is bővítésre került a value tényezővel 1993-ban.
Ahogy fentebb már utaltam rá, a hatékony piacok elméletét megalkotó közgazdászok a value hatást a megnövekedett kockázatnak tudták be. Végül azonban kutatások kimutatták, hogy szó sincs nagyobb kockázatról, így valóban találtak egy olyan tényezőt, mely hatással van egy részvény jövőbeni hozamára. Ez pedig azt eredményezi, hogy az eredeti CAPM modell hibás, azaz ki kell egészíteni, és ez meg is történt 1993-ban, amikor Eugen Fama és munkatársa Kenneth French kiegészítették a CAPM modellt a value-hatással és a size-effektussal (ezzel most nem foglalkozunk, de beszéltünk róla). Ennek eredményeképpen egy portfólió, részvény várható értékére az alábbi tényezők lesznek hatással:
ERi=Rf+βi(ERm−Rf)+SMB+HML
A képletből a fentebb nem tárgyalt faktorok:
SMB, size prémium, lásd itt
HML, value prémium, lásd itt
Mik azok a value-részvények?
A fentiekből következik, hogy azokat a részvényeket tekintjük value-részvényeknek, melyek értékalapon olcsók. Értékalapon olcsó részvényeket az alábbi összefüggések alapján kereshetünk:
- A nyereség és a részvényár alapján olcsó részvényeket vegyünk (lásd P/E ráta)?
- Vagy a könyv szerinti érték és a részvényár (lásd P/B) viszonyában keressük az olcsó társaságot?
- Esetleg az árbevétel és a részvény árfolyama (P/S) alapján?
- Nézzünk inkább a fizetőképességet, a likividitást?
- Fontosabb lenne a mérlegfőösszeg növekedése?
- Vagy az eladósodottság alapján válasszuk ki az olcsó részvényeket?
- De felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a szabad cashflow és az ár alapján (P/FCF) hozunk döntést?
Value-hatás, value-faktor, value-részvényekkel kapcsolatos cikkeink:
Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!
Tanfolyamaink:
- Befektetési alapismeretek, stratégiák, részletek itt.
- Tőzsdei kereskedés magyar és külföldi piacokon, részletek itt.
- Rövid távú, daytrade kereskedés devizákkal, részvényekkel, részletek itt.
- Bitcoin és kriptoeszközök képzés, részletek itt.
