A kriptovaluták jövője: Egy valódi gazdaságban elbuknának a kriptovaluták

A bitcoin és a kriptovaluták gazdasági és társadalmi hasznosságukat tekintve felfokozott várakozásokkal találkozhatunk. Egyes szakértők szerint, ha a Római Birodalom gazdasága bitcoinon alapult volna, akkor még ma is létező birodalom lenne. A fentieken mellett erős érvet olvashatunk a bitcoin és más kriptovaluták mellett, hogy nem lehet növelni a kibocsátott pénzmennyiséget, a pénzkínálat korlátos, így nem inflálódik el a bitcoin. Ez az alapsztori, és az alábbiakban megpróbáljuk megbecsülni, hogy mi történne egy gazdaságban, ha korlátozott pénzkínálattal működne. Segítségünkre lesz az Amazon online játékának rosszul megtervezett gazdasága, mely tanulságos kísérletet szolgáltat a korlátozott pénzkínálat következményeiről. Témáink:

• A kriptovaluták nem válnak valódi fizetési eszközzé a jövőben
• A bitcoin és a kriptovaluták nem inflálódnak
• A bitcoin és a kriptovaluták egy valódi gazdaságban
• Miért bukna meg a bitcoin a valóságban?
• Az Amazon véletlen kísérlete
• Gresham-törvény: a "rossz" pénz kiszorítja a "jó" pénzt

A kriptovaluták nem válnak valódi fizetési eszközzé a jövőben

Korábbi cikkünkben (lásd: A bitcoin egy piramisjáték, csalás és átverés?), előadásunkon már beszéltünk arról, hogy nagy valószínűséggel a bitcoin és más kriptovaluta sem lesz elfogadott, használható fizetőeszköz. Bár egyes szakértők úgy állítják be, hogy ma már az amerikai kisvállalkozások 36%-a elfogadja a bitcoint, ugyanakkor ha alaposan utánaszámolunk, kiderül, hogy kimutathatatlan az amerikai vállalkozások körében a bitcoin elfogadottsága. Ne menjünk el amellett sem, hogy egyetlen bitcoin értékű tranzakcióval egy amerikai háztartás ellátható 90 napig árammal és egyelten bitcoin értékű tranzakció kb. 400 g (2 db mobiltelefon) elektronikai hulladék keletkezésével jár. Sokak számára vonzó az a lehetőség is, hogy a blokklánc technológiának hála a felek kölcsönösen ellenőrzik egymást, így a pénzügyi tranzakciók biztosításához nincs szükség központi bankra, felügyeletre. Példák tömege mutatja, hogy ha mégis bekövetkezik egy visszaélés, akkor a hagyományos pénzügyi rendszerbe beépített garanciák nélkül az ügyfelek kénytelenek viselni a károkat (lásd DeFi témájú írásunkat). A legfontosabb problémákat mindenesetre az alábbi két előadáson már tárgyaltuk, ugyanakkor van még egy tényező, melyet nem vizsgáltunk meg.

A fenti előadás folytatása:

A bitcoin és a kriptovaluták nem inflálódnak

A bitcoin illetve kriptovaluták széles köre (nem mind) korlátozott pénzkínálattal kerül forgalomba. A bitcoin esetében ez azt jelenti, hogy elméletileg 21 millió darab bitcoint lehet kibányászni, és jelenleg már 19 millió bitcoin kibányászásra került. Bár arról is beszéltünk fentebb, hogy a többségi számítási kapacitással rendelkező érdekcsoportok (kínai bányásztársaságok) gyakorlatilag bármely fontosabb paraméterét megváltoztathatják a rendszernek, de fogadjuk el azt, hogy valóban korlátozott a rendelkezésre álló bitcoin mennyisége. Mivel többet nem hozhatunk létre, így a bitcoin egyre értékesebb lesz, és ha egy gazdaságban a bitcoin lenne a hivatalos fizetőeszköz, akkor a lakosság nem szenvedne az inflációtól, sőt minden egyre olcsóbb lenne, állítják a szakértők. Egyes szakértők azt is kijelentik, hogy „Rome would still be an empire today if it had a BTC based economy.” Eszerint a bitcoin-alapú Róma Birodalom még ma is létezne.

A bitcoin és a kriptovaluták egy valódi gazdaságban

Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy mi történne a bitcoinnal valódi gazdasági körülmények között. Az infláció szemléltetéséhez használjuk a Big Mac Indexet. A big mac szendvics azért ideális választás, mert a termék árában számtalan szolgáltatás és egyéb gazdasági faktor beépül, például az összetevők ára, munkaerő költségek, marketing költségek. Az Egyesült Államokban idén 5,81 dollárt kell fizetni egyetlen Big Mac szendvicsért, 10 évvel korábban 4,2 dollárba került egyetlen Big Mac. Ha a fentieket bitcoinban számoljuk, akkor 10 évvel korábban egyetlen bitcoinon 23, ma pedig már kb. 6900 szendvicset vásárolhattunk. Ez eddig jól hangzik, de vessük össze a jövedelmeket is.

Nézzük meg ezek után, hogy a legalacsonyabb jövedelmű társadalmi réteg mennyi szendvicset tudott megvásárolni. Látható, hogy a minimum órabér az elmúlt 10 évben változatlanul 7,25 dollár az Egyesült Államokban.

forrás: https://fred.stlouisfed.org/series/FEDMINNFRWG

A fenti adatokkal számolva, 10 évvel korábban 34 percet, ma pedig már 48 percet kell dolgoznunk egyetlen szendvicsért. Látható tehát, hogy a hagyományos fiat devizák folyamatos leértékelődése azt eredményezi, hogy a legszegényebb társadalmi réteg még rosszabb helyzetbe kerül. Ezzel szemben bitcoinban számolva a vásárlóerő jelentősen növekedett.Ugyanakkor sokan megfeledkeznek arról, hogy ha a fenti gazdaságban átállnának bitcoinra, akkor ebből nem következik az, hogy ma már 6900 szendvicset vásárolhatunk meg egyetlen óra munkával.

Folytassuk a kísérletet tovább, és tegyük fel, hogy a bitcoin lesz a hivatalos fizetőeszköz. Ebben az alternatív világban, 2012-ben 100 dolláros BTC/USD árfolyam mellett 0,0725 bitcoin volt az órabérünk, ugyanakkor 10 évvel később az emelkedő árfolyam miatt már csak 0,000181 bitcoint kaptunk volna egyetlen óra munka után. A fenti adatok alapján pedig a legalacsonyabb jövedelműek ugyanannyi Big Macet tudnak megvásárolni, mintha dollárban kapták volna a fizetésüket.

Ha viszont a fizetésük egy részét megtakarították a gazdaság szereplői, akkor már óriási különbségek mutatkoznak meg a dolláralapú és a bitcoinalapú gazdaság között. Ennek oka, hogy a havonta/évente bitcoinban félretett megtakarítások értéke folyamatosan és rendkívüli módon növekedett. Ha csak egy 10%-os megtakarítási rátát feltételezünk, akkor is tízszerese lenne a különbség a megtakarítások értéke között, ami további vásárlóerőt jelentene a legalacsonyabb jövedelműek számára. Egy olyan pénz esetében, ahol a pénzkínálat korlátos arra számíthatunk, hogy a pénz egyre értékesebb lesz, így a megtakarítók nagyon jól járnak, és a megtakarítások nagy értéknövekedése fedezetet adhat arra, hogy magasabb életszínvonalon éljünk. Ráadásul ahogy a pénzből egyre kevesebb lesz (növekvő gazdasági teljesítmény, növekvő populáció miatt) úgy értékelődik fel a pénz, így minden árucikk egyre olcsóbb lesz. Ilyen egyszerű a helyzet. Az emberek azt szeretnék, hogy évről évre olcsóbb legyen minden (defláció), ne pedig drágább (infláció). Sajnos a valóságban nem ilyen egyszerű a helyzet.

Miért bukna meg a bitcoin a valóságban?

Látni kell azt, hogy a fenti példában minimum órabérrel számoltunk, azonban egy bővülő gazdaságban az átlagjövedelmek növekednek. Ez az Egyesült Államokban is így van, azaz az átlagos órabér 2012-ben 23 dollár volt, melyen 5,5 db Big Mac (4,2 dolláros áron) szendvics volt megvásárolható. Ma pedig 32 dollár az átlagos órabér, melyen 5,05 db Big Mac (5,81 dolláros áron) vásárolható meg. Eszerint tehát az árak drágulási ütemével lépést tartott a bérek emelkedése.

További problémát jelent, hogy a bitcoin egyre értékesebbé válna. Ugyanis számos történelmi példa mutatja azt, hogy ha egy gazdaságban különböző valuták vannak használatban, akkor az értékesebb (a „rossz” pénz kiszorítja a „jó” pénzt) valuta eltűnik a forgalomból (ezt hívják Gresham-törvényének), azaz ahogy a bitcoin egyre inkább értékesebbé válik, egyre többen kezdik el tartalékolni és a forgalomba egyre kevesebb pénz kerül. Ahogy pedig a pénz egyre értékesebbé válik, úgy lesz minden termék egyre olcsóbb. Természetesen ez azzal is jár, hogy egyre kevesebben akarják elkölteni a pénzüket, így a társaságok értékesítési volumene, árbevétele, nyeresége csökken, kevesebb adót fizetnek, az államnak kevesebb adóbevétele lesz, és ennek következményei könnyedén beláthatók. A pénz még értékesebb lesz, még többet halmoznak fel az emberek, és így még jobban esik a termékek ára. Végül pedig oda vezet a folyamat, hogy a hagyományos kereskedelem visszatérnek a piaci szereplők a cserekereskedelemhez.

Az Amazon véletlen kísérlete

Valószínűleg a fiatalabb korosztály számára nem kell bemutatnom az Amazon online szerepjátékát (New World). Ahogy más játékokban, az Amazon játékában is egy virtuális világot hoztak létre, ahol a játékosok szörnyekre vadászva tölthetik el mindennapjaikat. Ezekben az online világokban gyakori probléma az infláció, hiszen a szörnyek vadászatáért a játékosok pénzt kapnak, így ha nagyon sokan játsszák a játékot, óriási infláció, esetenként hiperinfláció alakul ki. A játékokban a fizetőeszközzel lehet eszközöket megvásárolni (fegyvereket, páncélokat), szolgáltatásokat (barkácsolás stb.) igénybe venni. Végül azonban az infláció odáig fajul ezekben a játékokban, hogy a játékosok elhagyják a pénzt és a pénz helyét egy másik termék, alapanyag veszi át.

A problémát a New Worldben úgy próbálták orvosolni, hogy limitálták a pénzkínálatot, azaz nem lehet több játékpénzt kibocsátani. Ahogy azonban népszerűvé vált a játék egyre több felhasználó csatlakozott a világhoz, és egyre kevesebb pénz állt rendelkezésre, a pénz hiánycikké vált. A játékosok nem akarták elkölteni, felhalmozták a pénzt, így minden árucikk ára visszaesett, végül pedig a pénz helyett cserekereskedelem kezdett kialakulni. Pontosan az történt a játékban, amit a Gresham-törvény alapján várhattuk.

„“Trades such as 1000 linen, for 600 ore and 20 eggs, or star metal tools for 40 steel bars, are commonplace, like what one would expect to see in a hunter and gatherer society,” 

forrás: PlayerAuctions

A valódi világban, ha növekszik a populáció, növekszik a gazdaság, akkor a pénzmennyiség növekedésének is lépést kell tartania ezekkel a folyamatokkal. Ha a pénzmennyiség egy korlátozott dologhoz van kötve, ahogy például az aranystandard rendszer esetében láttuk, akkor ez visszafogja a gazdasági növekedést, alacsonyabb életszínvonal alakul ki. Ha pedig a pénzkínálat korlátos és hiány alakul ki belőle, akkor ez végül oda vezet, hogy a pénz megszűnik létezni, a piaci szereplők cserekereskedelemre állnak át.

Infláció nem azért van, mert a pénzmennyiség korlátlan. Infláció azért alakul ki, mert a pénz iránti keresletet meghaladó mértékű pénz lett kibocsátva. Ha a pénznyomtatás lépést tart a gazdasági teljesítménnyel, akkor nincs számottevő infláció.

Példaként képzelj el egy szigetet, ahol összesen 100 darab pénz van forgalomban. Ha ezen a szigeten egyik napról a másikra újabb 100 darab pénzt bocsátanánk ki, akkor a szigeten megvásárolható áruk értéke a kétszeresére növekedne, tekintettel arra, hogy már 200 darab pénz van használatban, azaz egységnyi pénzen így már csak fele annyi árut, szolgáltatást lehetne vásárolni. Más lenne a helyzet akkor, ha a szigeten olyan gazdasági változások állnának be, hogy a rendelkezésre álló áru és szolgáltatás mennyisége kétszeresére növekedne, azaz a gazdasági teljesítmény megduplázódna. Ekkor a pénzmennyiség növekedése nem okozná a pénz értékcsökkenését, nem jelenne meg infláció.

Végezetül térjünk ki a „Római Birodalom még ma is létezne, ha bitcoinalapú gazdaság lett volna” érvre. A Római Birodalom bukását részben a társadalmi rétegek közötti óriási különbségek okozták, mivel nem tudták kezelni a szegényebb rétegek eladósodását. Ez gyakorlatilag minden civilizációt érintett a múltan, ahol a kamatfizetés terhe mellett nyújtott kölcsönt bevezették, és nem törölték el időnként az adósságot. Beszéltünk erről a témáról korábban, azaz az ókor számos társadalmában rendszeresen eltörölték az adósságot, kifejezetten a társadalmi feszültségek csökkentése miatt. A Római Birodalomban is ismeretlen volt az adósság eltörlése, és a birodalom bukásakor a gazdagok a társadalom 1%-át tették ki, és a népesség 99%-át gyakorlatilag a földhöz kötötték a kötelezettségei. Látni kell azt is, hogy önmagában a korlátozott pénzmennyiség nem oldotta volna meg ezt a helyzetet, sőt más természetű gazdasági problémák jelentek volna meg, ahogy fentebb is részleteztük.