Hova vezet az eladósodottság? Hogyan kezelték az ókori népek?

Nem is olyan régen az IMF közzétette a fontosabb számokat a világ eladósodottságával kapcsolatban. Az esemény nem kapott nagy sajtóvisszhangot, pedig az elmúlt 50 évet vizsgálva 2020-ban növekedett a legnagyobb ütemben az eladósodottság.  Cikkünkben megnézzük az aktuális helyzetet, szó lesz azokról a véleményekről, melyek szerint nem probléma a nagymértékű eladósodottság, és visszatekintünk a múltban, hogy honnan ered az adósság, és hogyan kezelték az ókori társadalmak a túlzott eladósodást. Témáink:

• 50 éves rekordon az eladósodottság
• Mi a probléma a nagy eladósodottsággal?
• Dr. Brock: "jó" és "rossz" adósság
• Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff  This Time is Different
• A növekvő adósság nem gond az MMT szerint
• Az adósság eredete
• Hogyan kezelték az ókori népek az eladósodottságot

50 éves rekordon az eladósodottság

Az év végén tette közzé az IMF, hogy GDP arányosan a teljes adósság 2020-ban elérte a 256%-ot, azaz a háztartások, vállalkozások és a kormányok által felvett összes adósság meghaladja éves GDP 2,5-szeresét globálisan. Jól látható az ábrán, hogy az 1970-es években még az adósság mértéke egyezett a GDP-vel, és azóta egyenletes tempóban, de egyre jobban eladósodik a világ. Ebben a tekintetben különösnek tekinthető a 2020-as év, hiszen az elmúlt 50 évben a legnagyobb arányú adósságnövekedést tavaly tapasztalhattuk.

forrás: IMF

A fenti ábrán jól látható, hogy a háztartások eladósodottsága nem nőtt lényegesen, sőt az előző években is stagnálást látunk (világoskék színnel). Ugyanakkor a vállalkozások (sötétkék színnel) eladósodottsága és az államadósságok (sárga színnel) jelentős mértékben növekedtek. A háztartások adósságállományának stagnálásánál vegyük figyelembe, hogy az államadósság növekedésének a koronavírus okozta gazdasági válság volt az oka, azaz a fejlett országok különböző formában, de támogatták a lakosságot.

Az eladósodottság növekedésének mértéke régiónként eltérő volt, és meglepő módon a fejlett országok (advanced economies) és az Egyesült Államok államadóssága bővült a legnagyobb mértékben 2020-ban az előző évhez képest.

forrás: IMF

Mi a probléma a nagy eladósodottsággal?

Általánosságban elmondható, hogy nincs egy meghatározott adósságszint, melyre azt mondhatjuk, hogy sok. Jó példa erre Japán, mely a világon a legnagyobb (GDP arányosan 257%) államadóssággal rendelkezik, de Olaszország (159%), Görögország (207%) államadóssága is rendkívül magas. Az Egyesült Államok államadóssága 133%, de az országok többségének 100% alatti (hazai adat 77%) a GDP arányos államadóssága, és az általánosan elfogadott nézet szerint, 80% alatt nem kerül veszélybe az államadósság törlesztése. Általánosságban tehát elmondható, hogy nincs kőbe vésett érték, mely felett azt mondhatjuk, hogy elfogadhatatlan mértékű az államadósság, és államcsődhöz vezet. Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff  This Time is Different  című könyvében részletesen vizsgálja  a fenti problémát, és megvizsgál 66 országot gyakorlatilag több száz éves visszatekintést olvashatunk el. Viszont a vizsgálataikat azzal összegzik, hogy nem lehet csak a GDP arányos államadósság bizonyos szintje szerint meghatározni  mikor veszítik el a bizalmukat a befektetők, számos más egyéb gazdasági tényező is hatással van a folyamatra.

Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy az adósság jó és rossz adósságra különíthető el. Dr. Woody Brock az American Gridlock című könyv szerzője szerint önmagában az adósság vagy a költségvetési hiány nem jelent problémát. Különbséget kell tenni jó és rossz adósság között. Ezt egy egyszerű példával szemlélteti Dr. Bock:

„A” ország 4 billió dollárt költ 3 billió dollár bevétel mellet egy év alatt, így 1 billió dollár deficit, azaz költségvetési hiány keletkezik. Az éves hiány fedezésére tehát a kincstárnak ki kell bocsátania 1 billió dollár értékben államkötvényt, az állam ennyi hitelt vesz fel ebben az évben. A felvett 1 billió dollár hitel „A” ország esetében a többlet kiadások fedezésére szolgál, melyek a jövőben nem generálnak jövedelmet.

„B” ország ugyanúgy 4 billió dollárt költ 3 billió dollár bevétel mellet, így 1 billió dollár deficit, azaz költségvetési hiány keletkezik. „B” ország esetében azonban a felvett hitel nagyrészt különböző kormányzati projektek, befektetések finanszírozását szolgálják, például infrastruktúra fejlesztés. Tehát olyan beruházások, melyek jövőbeni hozama pozitív az ország számra. A jövőben pedig ezeknek a fejlesztéseknek, beruházásoknak a hozama megtérül, és a felvett hitel törleszthető (feltéve, ha a beruházás hozama nagyobb, mint az állampapír hozama).

Az Egyesült Államokban a költségvetési kiadások jól áttekinthetők, egyszerűen elérhetők a https://www.cbpp.org oldalon. Eszerint a kiadások közel 75 százaléka nem produktív költségekre megy el, melyeknek jövőbeni hozama nem lesz.

A fentiek miatt mondja azt Dr. Brock, hogy “Today we are borrowing our children’s future with debt. We are witnessing the ‘hosing’ of the young.'”, azaz az adósság halmozással a gyerekeink jövőjét vesszük kölcsön. A fentieken túl az adósság kinőhető és elinflálható (erről itt beszéltünk bővebben). A kinőhető adósság alatt azt értjük, hogy nem növekszik a felvett hitelek mennyisége, de közben növekszik a gazdasági termelés, így GDP-arányosan alacsonyabb lesz az eladósodottság. Erre a forgatókönyvre azonban meglehetősen ritkán látunk példát.

Továbbá kétségtelen az is, hogy a növekvő adósság egyre nagyobb társadalmi különbségekhez vezet, amely feszültségeket okoz. Erre már az ókori népek is rájöttek, ezért különleges módon kezelték az adósság kérdését. Mielőtt azonban erről beszélünk, térjünk ki azokra a közgazdászokra, akik szerint nem probléma a növekvő államadósság.

A növekvő adósság nem gond

A modern monetáris elmélet szerint egy állam nyugodtan költekezhet, nyugodtan eladósodhat, hiszen ha a saját pénznemében tetszőleges mennyiségű pénzt nyomtat, akkor nem kerülhet csődbe. Az MMT szerint tehát a kormányoknak a pénznyomtatással közvetlenül is támogatni kell a gazdasági folyamatokat, mert önmagában a pénznyomtatás nem okoz inflációt. Vannak természetesen olyan tényezők egy gazdaságban, melyek határt szabhatnak a pénznyomtatásnak. Ilyen legfőképp a munkaerőpiac, amely erősen korlátos, illetve egyes természeti erőforrások. Tehát egészen addig nyomtathatnak pénzt a kormányok, amíg a munkaerő és egyes természeti erőforrások, vagy termelői kapacitások ki nem fogynak. A pénznyomtatás tehát gazdasági növekedéshez vezet, így a kormányok nyugodtan költekezhetnek az MMT szerint, mert egyrészt növekedni fog a gazdaság, így a felhalmozódó adósság bár abszolútértékben nagy lesz, de GDP arányosan nem lesz jelentős adósság növekedés. Ráadásul az MMT szerint a saját devizájában eladósodó ország nem tud csődbe menni a legnagyobb gazdasági válságban sem. További részletek:

• Modern monetáris elmélet/politika: Mi a probléma vele? Mit jelent?
• Pénznyomtatás: Mit jelent? Hogyan működik a pénznyomtatás? Milyen következményei lesznek?

Az adósság eredete

Az adósság eredete az ősi társadalmak nyúlik vissza, és legtöbbször személyekhez kötött konfliktusok következménye volt. Ez azt jelentette, hogy ha az egyik törzs vagy család tagja sérelmet okozott a másik törzs vagy család egyik tagjának, akkor két dolog történhetett. Az egyik, hogy egy erőszakos konfliktus robbant ki vagy a sértett kártérítést kapott, ami nem feltétlenül jelentett pénzt, lehetett termény, állat, rabszolga. Az adósság szó tehát innen ered, és még az eredeti héber írásokba is a „bocsásd meg a bűneinket” kifejezésben a bűn (sin) helyett a debt szó volt használatos („Forgive us our debts”).

Mezopotámiában, az ókorban már fejlett agrártársadalom működött, és a fenti fogalom átértelmeződött. A lakosságnak ekkor már különféle formába (gyakran terményben fizetve) kötelezettségei keletkeztek a templom, az uralkodó irányába. Emellett pedig a földműveseknek további kiadásaik is voltak év közben, például igavonó állatokat vásároltak, magokat, egyéb mezőgazdasági alapanyagokat. A kiadásaik fedezésére lehetőségük volt hitelt felvenni. Ebben az időben a kamat még nem létező fogalom volt, és a folyamat úgy nézett ki, hogy a földművesek év közben eladósodtak, majd a termények betakarításával kifizették az adósságukat, és a következő évben újraindult a folyamat.

Ugyanakkor előfordultak olyan időszakok, amikor a termények tönkrementek, aszály, háborús események következtek be, és a termelők nem tudták kifizetni az adósságaikat. Hammurabi törvényei között megtalálunk olyan rendelkezéseket, mely szerint, ha a viharisten (Hadad) elpusztítja a terményt, akkor az adósságot nem kell megfizetni, azaz egész egyszerűen eltörölték az adósságot. Háborúk után, új uralkodó hatalomra kerülésekor is rendszeresen eltörölték az adósságot. Ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy nem akarták hagyni, hogy a hitelező réteg meggazdagodjon, hiszen a gazdasági hatalom politikai hatalommal is együtt jár. A keresztények Ézsaiás próféta írásaiban találkozhatnak az adósság eltörlésével, mely az úr évére esett. Gyakran nevezik ezt jubileumi évnek, mivel a biblia fordítói nem voltak tisztában pontosan a jelentésével.

Ugyanakkor a Görögök Krisztus előtt 1600-1200 körül feltalálták a kamatfizetés terhe melletti adósságot, és ekkor hirtelen minden megváltozott. Idővel a vagyon összpontosult a hitelezők kezében ,és jelentős anyagi és politikai hatalomra tettek szert (lásd tyrant). Arisztotelész szemtanúja volt annak, ahogy számos görög városállamban a demokrácia oligarchiába fordul át úgy, hogy a hitelező réteg meggazdagszik, és a gazdasági hatalommal politikai hatalom jár együtt. Ennek az az alapvető oka, hogy a gazdag ember még gazdagabb lesz, a szegény elszegényedik.

A Római Birodalomban is ismeretlen volt az adósság eltörlése, és a birodalom bukásakor a gazdagok a társadalom 1%-át tették ki, és a népesség 99%-át gyakorlatilag a földhöz kötötték a kötelezettségei. Az ókori társadalmakban tehát az adósság eltörlése azt a célt szolgálta, hogy a társadalmi különbségek csökkenjenek, és ne tudjon politikai hatalmat szerezni egy szűkebb csoport.

A mai világban teljesen elképzelhetetlen az adósság eltörlésének intézménye ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy a kamatfizetés terhe melletti adósság folyamatosan növekszik, és sokkal gyorsabban növekszik az adósság, mint a gazdaság, ami hosszú távon nem fenntartható.