Diverzifikáció jelentése, módszerei, szerepe a befektetési portfólióban

Cikkünkben a diverzifikáció alapjaival, legfontosabb szempontjaival foglalkozunk. Megbeszéljük, miért van szükség a diverzifikációra, milyen hibákat követhetünk el a diverzifikáció során, illetve a diverzifikáció hiánya milyen veszélyeket rejt. A diverzifikáció a befektetők kockázatkezelésének egyik eszköze. Az útmutatóban a következő témákat beszéljük meg:

• Mit jelent a diverzifikáció?
• Milyen szempontok alapján célszerű a diverzifikációt elvégezni?
• Állampapír, kötvények diverzifikálása
• Diverzifikáció szempontjai ingatlanok esetében
• Részvények diverzifikációja
• Hogyan végezd el a befektetési portfóliód diverzifikálását a gyakorlatban?
• "Home country bias" elkerülése
• A diworisifaction, azaz amikor káros a diverzifikáció
• Milyen bizonyítékok szólnak a diverzifikáció mellett?

Először nézzük meg a diverzifikációval kapcsolatos alapokat.

Mit jelent a diverzifikáció?

A diverzifikáció a befektetési portfólió egyik hatékony kockázatkezelési módszere. Lényege, hogy a vagyont különböző kockázat- és hozamprofilú eszközök között osztjuk szét azért, hogy mérsékeljük az egyes befektetések teljes portfólióra gyakorolt hatását. A kockázat csökkenése annak köszönhető, hogy a különböző eszközök árfolyammozgásai nem mozognak teljesen együtt, azaz a korrelációjuk nem tökéletes. A klasszikus portfólióelmélet (Markowitz alapján, lásd itt) szerint minél alacsonyabb a befektetések közötti korreláció, annál nagyobb a diverzifikációs előny. A két legfőbb befektetési eszközosztály a részvény és a kötvény, azonban ezek mellett számos alternatív befektetés is elérhető, például arany, ingatlan, termőföld, nyersanyagok, műtárgyak, kriptovaluták stb. Egy átlagos befektető portfóliója tehát jellemzően kockázatos részvényekből, a részvényekkel alacsony vagy negatív korrelációt mutató kötvényekből, valamint kisebb arányban alternatív eszközökből áll.

Gyakorlatilag bármely olyan befektetési eszköz használható a diverzifikáció során, mely a részvények árváltozásával alacsony korrelációt mutat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alternatív befektetési eszköz árának változása független a részvények árának változástól. Erre a feltételre azért érdemes odafigyelni, mert így tudja egy alternatív befektetési eszköz a kockázatokat csökkenteni. A kötvények esetében a múltban azt tapasztaltuk az elmúlt két évtizedben, hogy a részvényekkel negatív korrelációt mutat az árazásuk, lásd alábbi kép narancssárga görbéjét. A korrelációs együttható általános esetben egy 0-1 közötti szám (0-100%), így a nulla jelzi, hogy a két eszköz között nincs korreláció, az 1-es érték esetén a két termék teljesen együtt mozog. A negatív tartomány esetében (nulla és -1 között) pedig a korreláció erősödik, ahogy távolodunk a nullától, és -1-es (vagy -100%) értéknél a két termék árfolyama ellentétesen mozdul el.

Milyen szempontok alapján diverzifikáljunk?

A befektetési eszközök diverzifikációja szempontjából a kockázat szerinti diverzifikáció az egyik legelterjedtebb módszer. A gyakorlatban azt jelenti, hogy különböző befektetési formákba fektetjük pénzüket, annak függvényében, hogy az adott eszköz mennyire kockázatos. Ennek megfelelően egy kockázati sorrendet is fel lehet állítani az alábbiak lista szerint, növekvő kockázatokat láthatunk:

1. Bankbetét
2. állampapír
3. Kötvények
4. Ingatlanok
5. Részvények
6. Árupiaci termékek, devizák
7. Származtatott termékek, derivatívák
8. Virtuális eszközök, virtuális pénz, bitcoin, kriptopénzek stb.

A fenti listában szereplő befektetési típusok esetében tehát a lista elején találjuk a legkisebb kockázatú eszközöket, például a bankbetétnél kockázatosabbak a kötvények.  A diverzifikáció során tehát a fenti listát figyelembe véve úgy alakítjuk ki vagyonunkat, hogy alacsonyabb kockázatú eszközökbe nagyobb arányba fektetünk, míg a magasabb kockázatú eszközökbe alacsonyabb arányban. Természetesen ez függ a vagyon méretétől és az egyéni kockázatvállalási hajlandóságtól is. Ha a fenti befektetési osztályokba elosztottuk a vagyonunkat, akkor az osztályokon belül úgy érdemes diverzifikálni, hogy megnézzük az egyes eszközök mennyire korrelálnak, árfolyamuk mennyire mozog együtt. A következő bekezdésekben a legfontosabb befektetési eszközök (részvény, kötvény, ingatlan) diverzifikációját emeljük ki. 

Állampapír, kötvények diverzifikálása

Az állampapírok és kötvények esetében két kockázati tényezőt kell átgondolni, mielőtt diverzifikálunk. Az egyik, a nemfizetési kockázat, a másik pedig a kamat-árfolyam összefüggés, azaz az árfolyamkockázat. A nemfizetési kockázatra is láthattunk példát az elmúlt években (például Questor kötvények), de a kötvények esetében az árfolyam kockázatot is figyelni kell. Ugyanis a jegybanki alapkamattal ellentétesen mozdul el a már kibocsátott kötvények árfolyama. Célszerű tehát a diverzifikáció során figyelembe venni a jegybanki alapkamat szintjét, a várható kamatpályát (egy kötvényt 3-5 évre veszünk, tehát hosszabb távot kell átgondolni). Ha a kamatpályán további kamat csökkentés nem várható, akkor a kötvényen árfolyam nyereségünk nem lesz, de ha kamatemelés veszi kezdetét, akkor a kötvényeken árfolyam veszteségünk keletkezik. Az alábbi videóban arról beszélünk, hogy a kötvényekre miért van szükség egy befektetési portfólióban, miért jók a kötvények a portfólió diverzifikációjára.

Diverzifikáció szempontjai ingatlanok esetében

Részvények, részvényportfóliók diverzifikációja

A címben szereplő befektetési termékek esetében is azt kell vizsgálnunk, hogy az egyes termékek árfolyama, hogyan korrelál egymással, és a befektetési portfólió diverzifikálásánál ezt figyelembe venni. Fentebb a diverzifikációt úgy definiáltuk, mint a kockázatcsökkentés egyik eszközét. Ez a részvénypiacon is igaz, azaz ha több részvényből álló portfóliót alakítunk ki befektetési célból, akkor a következő szempontok szerint érdemes elvégezni a diverzifikációt. A részvényporfólió diverzifikálásnak része, hogy különböző tőzsde társaságokba fektetjük a pénzünket. Itt két hibát követhetünk el, az egyik a túl kevés vagy túl sok elem, a másik a nem megfelelő allokáció.

Ha túl kevés társaságba fektetjük a pénzünket, akkor az egyedi, vállalat specifikus kockázatok nagyok lesznek, emiatt a portfólió kockázat is nagyobb lesz. Túl kevésnek tekinthető az 5-10 db részvény. A külföldi szakcikkekben gyakran találkozhatunk a 30 részvényből álló portfólió javaslattal, ami egy 1970-es tanulmány eredményein alapul (Lawrence Fisher és James H. Lorie released "Some Studies of Variability of Returns on Investments). A tanulmány lényege, hogy ha véletlenszerűen kiválasztottunk 32 részvényt a New Yorki tőzsde 3-4 ezer részvénye közül, akkor a 95%-át lefedtük a piacnak a vizsgált múltbeli adatok alapján. Az alábbi grafikon X tengelyén a portfólióban levő részvények darabszáma, az Y tengelyen az árfolyam szórása (kockázata látható). A 15% alatti vízszintes vonal a piaci kockázat, azaz az átlagos kockázatot mutatja. A grafikont vizsgálva látható, hogy ha egy részvényt vásárolunk, akkor a vizsgált időszakban az átlagos kockázat 30% volt, míg 30 részvény vásárlásával közelíthetjük meg a piaci kockázatot. Ugyanakkor az is látszik, hogy a részvényszám növekedése egy idő után nem csökkenti a kockázatot lényegesen.

A fenti vizsgálatok már minősített tőzsdei társaságok adatain történtek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy számos tőzsdén akár kis kapitalizációjú, vagy épp centes részvények is elérhetők, így a fenti adatokból mindössze azt a következtetést érdemes levonni, hogy kevés részvényszám nagyobb kockázatot jelent, illetve nagyobb részvényszám már nem csökkenti a kockázatot érdemben.

A túl sok részvények alapvetően az a hátránya, hogy a portfólió kialakítás költségei megnőnek, ugyanakkor már a kockázat nem csökken érdemben (lásd fenti grafikon). Ugyanakkor ma már elérhetők olyan olcsó ETF alapok (például US Total Market ETF akár 0,04%-os éves alapkezelési díj mellett biztosít 4000 részvénybe történő befektetést), hogy a túl sok részvény nem jelent költség hátrányt, ráadásul a hozam lehetőségéről se feledkezzünk meg. Ugyanis 30 részvény kiválasztása esetén előfordulhat, hogy kockázat szempontjából elérjük a piaci átlagot, de hozam tekintetében elmaradhatunk a piaci átlagtól. Eric Crittenden és Cole Wilcox a Russel 3000 indexbe tartozó 3000 darab az amerikai tőzsdén kereskedett legnagyobb társaság adatait vizsgálta meg 1983-2006 között. A The Capitalism Distribution című tanulmányuk eredménye az lett, hogy

• a részvények 39%-a nem hozott profitot
• 18,5%-a a részvényeknek elvesztette az értékének legalább a 75%-át
• 64%-a a részvényeknek alulmúlta a Russel 3000 index teljesítményét, 36%-a felülteljesítette az indexet.
• 25%-a a részvényeknek felelős a piaci hozam (Russel 3000 index) teljesítményért.

A fentiekből tehát látható, hogy ha csak néhány egyedi részvényt választunk ki, akkor könnyen fektethetünk olyan társaságokban, melyek veszteségesek, nem hoztak profitot. A 3000 társaság, tehát a piaci hozamokat felülteljesíteni a részvények 36%-a tudta. 

Hogyan végezd el a befektetési portfóliód diverzifikálását a gyakorlatban?

A diverzifikáció segítségével tehát úgy tudjuk csökkenteni a befektetési portfóliónk kockázatát, hogy a várható hozam nem csökken arányosan a kockázat csökkenés mértékével. Általános szabályként a diverzifikáció során a befektetők kötvény és részvény arányban gondolkodnak, de harmadik elemként az ingatlan befektetések is figyelembe vehetők. Tehát 2 vagy 3 fő eszköz kategóriát lehet elkülöníteni, és ezek aránya is fontos szempont. Ha 2 fő kategóriában, azaz részvény és kötvény arányban gondolkodunk, akkor az általános javaslat a részvény arány meghatározására az életkorral függ össze. Értelemszerűen minél fiatalabbak vagyunk, annál inkább célszerű magasabb részvényarányt választani, mivel a befektetési időtáv sokkal hosszabb (feltéve, ha nyugdíjcélja van a befektetésnek). 

Ezen szabály alapján a portfólió részvény arányát a 100 - életkor képlettel lehet kiszámolni, azaz ha 30 évesek vagyunk, akkor a portfólió 70%-a kerül részvényekbe és 30%-a kötvényekbe. Mivel a nyugati társadalmakban a várható élettartam növekedett az elmúlt évtizedekben, ezért pénzügyi tanácsadók körében a fenti képlet már gyakran  110, 120 mínusz az életkorra módosult. Értelemszerűen így sokkal nagyobb részvény arány jön ki fiatal korban. Gyakori egyébként, hogy befektetésekkel foglalkozó szakirodalom a 60-40 százalékos részvény, kötvény arányt tartja az átlagos portfóliónak. 

A fenti diverzifikációs módszer során mind a túl magas részvény arány, mind pedig a túl alacsony is kockázatos. A túl magas részvényarányt valószínűleg nem kell magyaráznom, mivel ebben az esetben a részvénypiaci volatilitásnak sokkal nagyobb hatása lesz a befektetési portfóliónkra, válságok esetén jóval nagyobb lesz a befektető számára nehezen viselhető visszaesés. Ezzel tehát mindenképpen kalkuláljunk. Hosszú időtávon, 10-20 éves távlatokban biztosan lesznek nagyobb részvénypiaci visszaesések.

Ugyanakkor a túl alacsony részvény aránnyal pedig azt kockáztatjuk, hogy pénzünk vásárló értéke csökken. Befektetők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a nominális kamatokat, hozamokat értékelik. Így jó befektetésnek tűnhet az 6%-os bankbetét is, mivel a nominál kamat magas, ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy az infláció 6% volt, akkor a reál kamatunk közelít a nullához. Tehát azzal, hogy a hosszú távú befektetéseinket alacsony kockázatú eszközökben tartjuk a vagyon vásárlóértékének csökkenését kockáztatjuk. 

A fentiek alapján, ha sikerült a számunkra megfelelő részvény-kötvény arányt beállítani, akkor még nem vagyunk túl a diverzifikáción, hiszen a fenti eszközosztályon belül számtalan terméket találhatunk. Milyen kötvényeket vásároljunk, magyar állampapírokat? fejlődő országok kötvényeit, fejlett országok kötvényeit stb. Ma már a fejlődő, fejlett országok kötvényei is elérhetők akár ETF alapok segítségével, így változatos, jól diverzifikált portfóliót alakíthatunk ki. 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség a kötvény részre egy portfólióban? Az ok arra a múltbeli megfigyelésre vezethető vissza, hogy amikor a részvénypiacok gyengélkednek, akkor a kötvénypiacok jól teljesítenek, tehát ellensúlyozni tudja a részvénypiaci esést a kötvények jobb teljesítménye. Ez az összefüggés azonban nem igaz minden kötvénypiacra, nagyrészt a fejlett kötvénypiacokra, a safe haven országok kötvénypiacára igaz.  A kötvényportfólió kialakításához tehát célszerű a kötvénypiaci összefüggésekkel tisztában lenni: kötvénypiaci összefüggések. A portfóliókialakítás, tervezés további szempontjait itt beszéltük meg. 

"Home country bias" diverzifikációs hiba elkerülése

A "home country bias" kifejezés egy portfóliókialakítási hibának a megnevezése, amely arra utal, hogy a befektetők hajlamosak olyan befektetési eszközökből kialakítani a portfóliójukat, melyek a közvetlen közelükben elérhetők, megtalálhatók. Ezekkel a befektetési eszközökkel kapcsolatban optimistábbak a befektetők, a felmerülő kockázatokat alábecsülik. Például kizárólag a lakóhelyünk ingatlanpiacán vásárolunk ingatlant vagy csak magyar tőzsdei társaságok részvényeiből alakítunk ki portfóliót, de könnyen elkövethetik a home country bias hibáját azok a befektetők, akik indexkövető stratégiák, passzív befektetés módszerei szerint fektetik be a pénzüket.

A home country bias miatt a befektetők azt gondolják, hogy a hazai befektetés biztonságosabb, hiszen könnyebben elérhető, ellenőrizhető. Ha abban a környezetben élünk, melyben az adott vállalat működik, akkor az országgal kapcsolatos kockázatokat hajlamosak vagyunk alábecsülni. Emiatt pedig egy hazai céget kevésbé kockázatosnak tartunk egy külföldi, számunkra ismeretlen társasággal szemben, még akkor is, ha objektív adatok (például adósminősítés) azt mutatják, hogy a külföldi cég kevésbé kockázatos. Alapvetően nem az a baj, hogy hazai eszközöket vásárolunk, hanem azok nagy aránya a portfólióban. Érdemes átnézni tehát, hogy milyen országok részvényeit/kötvényeit vásároltuk meg, gyorsan összevetni az MSCI All country index arányaival, és ha ehhez képest jelentős eltérést látunk, akkor ebből levonni egy fontos következtetést. A problémát részletesen tárgyaló bejegyzésünkben azt is megbeszéltük, hogy a home country bias elkerülésének milyen eredményei/előnyei voltak múltbeli adatokon: Home country bias jelentése, elkerülése a tőzsdén, befektetés során

A diworisifaction, azaz amikor káros a diverzifikáció

A diworisifaction kifejezés egy szójáték, melyben a "worse" (rosszabb) utal arra, hogy a diverzifikáció nem minden esetben vezet optimális eredményre. Gyakran olyan szituációkban használják, amikor valaki túlzottan vagy helytelenül diverzifikálja a befektetéseit, és ezzel nem csökkenti a kockázatot, hanem inkább rontja a portfólió teljesítményét. Sikertanfolyamok, befektetési oktatások, pénzügyi coachok gyakran idéznek két szakembert a diworisifaction jelenségével kapcsolatban. Az egyik Marc Cuban, a milliárdos amerikai vállalkozó, aki a Wall Street Journal egyik műsorában azt mondta, hogy a „portfolio diversification is for idiots," azaz a részvénypiaci portfólió diverzifikálása hülyéknek való. A másik erős véleményt pedig Warren Buffett fogalmazta meg:

"diversification is protection against ignorance. It makes little sense if you know what you are doing."

Ebben az értelemben pedig a diverzifikáció a tudatlanság elleni védelmet jelenti, azaz a képzetleneknek van szüksége arra, hogy diverzifikáljanak. Ha értünk ahhoz, amit csinálunk, akkor erre nincs szükségünk. Két gazdag ember tanácsát tehát gyakran hozzák fel érvként a diverzifikáció ellen, és éppen ezzel indokolják, hogy inkább néhány részvényből álló fókuszált portfólióban gondolkodjunk. Ugyanakkor a tudományos konszenzus a diverzifikációval kapcsolatban egyértelműen pozitív, azaz úgy képes csökkenteni a kockázatot, hogy a kockázattal nem arányosan csökken a hozam, így az egységnyi kockázatra vetített hozama a diverzifikált portfólióknak magasabb. 

Milyen bizonyítékok szólnak a diverzifikáció mellett?

Kutatások, átfogóbb múltbeli vizsgálatok egyébként pont az ellenkezőjét mutatják annak, amit a fentiek alapján gondolhatunk. A How Diversification Impacts the Reliability of Outcomes cím alatt elérhető kutatás a népszerű, többlethozamot eredményező tényezőkkel összefüggésben vizsgálta meg a diverzifikáció szerepét. Olyan összefüggéseket tekintettek át, melyeket itt az oldalon vagy a Tőzsdei Anomáliák című könyvben is megbeszéltünk, például:

• Value-tényező, azaz az értékalapon olcsó részvények felülteljesítik a növekedési részvényeket.
• Size-tényező, azaz a kis kapitalizációjú részvények felülteljesítik a nagyvállalatok részvényeit.
• De a jövedelmezőségi prémium vizsgálata is ebbe a körbe tartozik.

Tulajdonképpen azokról a prémiumokról van szó, melyet a legtöbb értékalapú befektető vizsgál (ahogy Warren Buffett esetében is erről beszélhetünk). A fent hivatkozott kutatásból további érdekességeket ismerhetünk meg a részvénypiaci diverzifikációval kapcsolatban. Ebben a vizsgálatban az 1000 legnagyobb amerikai részvény esetében vizsgálták, hogy különböző elemszámú portfólió esetében mekkora az esélye annak, hogy kinyerhetjük a többlethozamot. Amikor tehát arról beszélünk, hogy Warren Buffett az elmúlt néhány évtizedben magas hozamot ért el, akkor ez azt jelenti, hogy sikeresen kiválasztott néhány olyan részvényt, melyből kinyerhető volt a value, a size, a jövedelmezőségi és még néhány másik prémium. Buffett mellett természetesen sok ezer befektető is volt, aki kiválasztott hasonlóan értékalapú részvényeket, de nekik nem sikerült kinyerni a prémiumot. A kérdés az, hogy minek van nagyobb esélye statisztikailag. Néhány részvénnyel, vagy sok részvénnyel kinyerni a prémiumot? Természetesen csak a visszatekintési torzítás miatt gondoljuk azt, hogy könnyű volt megtalálni a múltban a sikeres részvényeket, a valósában pedig pontosan lehetetlen megmondani, mely részvényekkel nyerhetők ki a prémiumok. Vegyük példaként az értékalapon olcsó részvényeket. Vizsgáljuk meg a részvénypiacon az értékalapon legolcsóbb részvényeket 1963-2014 között. Nézzük az összes részvény 10%-át, a legolcsóbb 10 százalékot, és azt is bontsuk fel 10 részre évesített havi átlaghozam (havi átlaghozam * 12) alapján (lásd alábbi táblázat 1-10 kategória). Látható, hogy az értékalapon olcsó részvények kb. felével a tőzsdeindex hozamát sem értük el, sőt egyes esetekben óriási veszteség ért volna minket. Sajnos ez azt is jelenti, hogy ha csak rábökünk egy részvényre az értékalapú részvények között, akkor kb. 50% az esélye annak, hogy alulteljesítünk. Az alábbiak egyúttal azt is jelentik, hogy ha sok próbálkozó van a piacon, akkor lesznek szerencsések, akik eltalálják az 1. kategória részvényeit. Eugene Fama pedig arra utalt a luck vs skill témájú kutatásában (részletek itt), hogy nem lehet megmondani, hogy az 1. kategóriában levő részvények kiválasztása a véletlennek vagy a szaktudásnak köszönhető.

Kategória	Évesített havi átlaghozam
1.	78%
2.	36%
3.	22%
4.	13%
5.	6%
6.	-1%
7.	-7%
8.	-14%
9.	-24%
10.	-43%

A fentiek akkor is igazak, ha a befektetők többször tippelhetnek. Annak a valószínűsége, hogy az 1. kategória részvényeit eltaláljuk véletlenül 10% (ha már leszűrtük az értékalapú részvényeket). További valószínűségek:

• Annak a valószínűsége, hogy kétszer egymás után eltaláljuk az 1. kategória részvényeit 1% (0,1²)
• Annak a valószínűsége, hogy háromszor egymás után eltaláljuk az 1. kategória részvényeit 0,1% (0,1³)
• Annak a valószínűsége, hogy négyszer egymás után eltaláljuk az 1. kategória részvényeit 0,01% (0,1⁴)
• Annak a valószínűsége, hogy tízszer egymás után eltaláljuk az 1. kategória részvényeit 0,00000001% (0,1¹⁰)

Ezek már nagyon kis valószínűségek, de ne feledjük el, a piacon sok százezer próbálkozó van. Kicsit hasonló a helyzet Dr. Joseph Rhine vizsgálataihoz, akinek végül mindig sikerült telepatikus képességgel rendelkező tesztalanyokat találnia. A valóságban azonban a tesztalanyok nem rendelkeztek telepatikus képességgel. Egész egyszerűen a nagy számok törvénye alapján a véletlen, a szerencse eredményezi, hogy ha sok a résztvevő, lesz olyan ember, aki eltalálja több körben is a kártyák helyes sorrendjét (részletek itt), de ettől még nem lesznek telepatikus képességei..

Az alábbi grafikonokon pedig már a How Diversification Impacts the Reliability of Outcomes kutatás bootstrap szimulációjának eredményeit látod. Egy éves időtávon, 50 részvényből álló portfólió esetén 56% a valószínűsége, hogy felülteljesítünk, azaz kinyerjük a value, size, jövedelmezőségi prémiumokat. Nagyobb elemszámú, azaz diverzifikáltabb portfólió esetén nagyobb a valószínűsége ennek.

forrás: How Diversification Impacts..

5 éves távon 64 százalékra növekszik a valószínűsége a felülteljesítésnek.

forrás: How Diversification Impacts..

10 éves távon 69 százalékra növekszik a valószínűség, de a nagyobb elemszámú portfóliókat nem érjük utol.

forrás: How Diversification Impacts..

A fenti kutatás fő megállapításai közé tartozik, hogy a széleskörű diverzifikáció, kombinálva a hosszú távú távú befektetéssel egy kritikus tényezője annak, hogy javítsuk a befektetési eredményeinket. Az olyan többlethozamot eredményező tényezők, mint a value-prémium, jövedelmezőségi prémium (ezekről szól az értékalapú befektetés) akkor hozza a legjobb, legstabilabb, leginkább kiszámítható eredményt, ha szélesen diverzifikált portfóliót alakítunk ki. A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy a kevésbé diverzifikált portfólióval nem lehet eredményt elérni.

Speciális iparágak, mint diverzifikációs lehetőség

Végül arra még érdemes kitérni, hogy vannak olyan iparágak, melyek különböző sajátosságok miatt tekinthetők jó diverzifikációs eszköznek. Ebbe a körbe tartoznak:

• Alacsony volatilitású részvénye
• Osztalékrészvények
• Defenzív részvények
• REIT, azaz ingatlanpiaci részvények
• MLP részvények
• Osztalékelsőbbségi részvények