Guruk, szakértők találati aránya 48%, 6627 eset, 1998-2012 között

Cikkünkben beszámolok egy átfogó vizsgálatról, mely ismert, népszerű tőzsdeguruk, szakértők, elemzők ajánlásait, jóslásait követte nyomon 15 éven keresztül, összesen 6627 esetet feldolgozva. Ezekből az adatokból kiszámolták az elemzők találati arányát, azaz a kutatásból kiderül, hogy milyen eredményekre számíthatunk, ha a profi elemzők ajánlásait követjük. Témáik:

• A tőzsdei előrejelzések megbízhatósága 48%
• Az elemzők kétharmadának előrejelzési megbízhatósága 50% alatti
• Csak az elemzők 6 százalékának 70-78% közötti a találati aránya
• Mit mond Warren Buffett a tőzsdei előrejelzésekről?
• Miért népszerűek mégis a tőzsdei előrejelzések?
• Miért nem érdekel senkit, ha egy elemző téved?
• Nem csak az elemzők a hibásak
• Meddig viselkedsz gyerekként a tőzsdéken?

A tőzsdei előrejelzések megbízhatósága 48%

Korábbi bejegyzésünkben (lásd itt) beszámoltam arról, hogy a Wall Street-i nagy pénzügyi elemzők átlagosan 30 százalékkal túlbecsülik a tőzsdei társaságok várható jövőbeni növekedését. Emellett arról is beszéltünk, hogy miért tévedhetnek ekkorát az elemzők (gondoljunk csak a cooking the book könyvviteli technikákra, a mérleg felfújásra stb. lásd fenti cikk), és arról is szó volt, hogy a különböző tőzsdei elemzések alapvetően nem a kisbefektetőknek készülnek. Egész egyszerűen azért, mert a brókercégek kiszolgálják a befektetési iparág többi szereplőjét (tőlük származik a bevételük nagy része). A folytatásban nézzük meg a gazdasági médiában gyakran szereplő szakértők, guruk találati arányait.

Bár az előző cikkben részben saját véleményeimet fogalmaztam meg, ugyanakkor a témában David Bailey, Jonathan Borwein, Amir Salehipour és Marcos López készített egy átfogó kutatást Evaluation and Ranking of Market Forecasters címmel. Ebben az anyagban 6627 piaci, tőzsdei előrejelzést tekintettek át egy 15 éves időszakon között. Az előrejelzést készítők között ismert traderek, befektetési guruk, a média által gyakran megszólaltatott elemzők, szignál szolgáltatók, befektetési hírlevelet működtető személyeket is találunk (név szerinti lista a fenti linken) A vizsgálatuk eredményei az alábbi gondolatokkal foglalhatók össze:

• Az előrejelzések találati aránya átlagosan 48%-os volt.
• Az elemzők kétharmadának előrejelzési megbízhatósága 50% alatt volt.
• Az elemzők 40 százalékának találati aránya 40-50% között mozog.
• Az elemzők 3 százalékának megbízhatósága 20% alatti.
• Az elemzők 6 százalékának megbízhatósága 70-78% közötti.
• A legjobb megbízhatóságú elemző találati aránya 78% volt.

Az előrejelzések pontosságának eloszlása hasonlít a normál eloszlás függvényhez, azaz ahogy az alábbi képen is látható, az elemzők többségének találati aránya 40-50% közötti, és magas, illetve alacsony találati aránnyal csak néhány elemzőre jellemző.

forrás: Evaluation and Ranking of Market Forecasters

Látható a fentiekben, hogy az elemzői előrejelzések (48%) megbízhatósága átlagosan egy érmefeldobás megbízhatóságával vetekszik, és a valós helyzet sajnos még ennél is rosszabb, ugyanis az előrejelzések nagy része ebben az esetben az amerikai részvénypiacra, és az S&P500 indexre vonatkozott. Az S&P500 indexről pedig tudjuk, hogy ha az utóbbi néhány évtizedben érmefeldobás (véletlenszerűen) alapján vásároltunk, akkor az alábbi találati arányunk lett:

• 1 hétig nyitva tartott pozíció esetén: 56%
• 2 hétig nyitva tartott pozíció esetén: 58%
• 1 hónapig nyitva tartott pozíció esetén: 61%
• 2 hónapig nyitva tartott pozíció esetén: 64%
• 3 hónapig nyitva tartott pozíció esetén: 66%
• 6 hónapig nyitva tartott pozíció esetén: 70%
• 9 hónapig nyitva tartott pozíció esetén: 72%

Elemzői célárak, előrejelzések jellemzően 1-2 hetes időtartamon túl, de fél évben belüli időszakokra vonatkoznak. Látható a fenti adatokból, hogy önmagában a véletlenszerűen nyitott vételi ügyletek találati aránya is 56-70% között változott a múltban. Elmondható tehát, hogy a szakértők 94 százalékának a véletlen ügyletkötésnél rosszabb a találati aránya az S&P500 indexen vizsgálva.

Mit mond Warren Buffett az elemzői tévedésekről?

Warren Buffett véleményére, módszereire nagyon sok befektető, tőzsdei kereskedő kíváncsi. Ez nem is csoda, hiszen lassan hat évtizedes tapasztalata lesz a részvénypiac területén. Mi is foglalkoztunk itt az oldalon a módszereivel, lásd: Warren Buffett és a 225 millió orangután, és érdemes arra is kitérni, hogy mit gondol Buffett a tőzsdei előrejelzésekről.

„We have long felt that the only value of stock forecasters is to make fortune-tellers look good. Even now, Charlie (Munger) and I continue to believe that short-term market forecasts are poison and should be kept locked up in a safe place, away from children and also from grown-ups who behave in the market like children.”

Az idézet lényege, hogy Buffett és társa, Charlie Munger szerint a rövid távú előrejelzés olyan, mint a méreg, és ahogy a mérgeket is elzárva tartjuk a gyerekek elől, úgy kellene azon felnőttek elől is elzárni a tőzsdei előrejelzéseket, akik úgy viselkednek a piacon, mint a gyerekek.

Miért népszerűek mégis a tőzsdei előrejelzések?

A fenti objektív bizonyítékok ellenére is azt tapasztalhatjuk, hogy befektetők, tőzsdei kereskedők széles köre támaszkodik különféle elemzők (akár technikai, akár fundamentális) jóslásaira. Ezeknek a véleményeknek gyakran nagy jelentőséget tulajdonítanak a befektetők, mert általában nem kérdőjelezzük meg az illető hozzáértését. Az elemzők, szakértők, guruk hozzáértését természetesen csak akkor tudná egy kereskedő megkérdőjelezni, ha rendelkezik a részvénypiacon szerzett tapasztalatokkal, alapvető ismeretekkel. Ez azonban a legtöbb esetben hiányzik, hiszen azt gondoljuk (szintén a befektetési, tőzsdei iparág szereplőinek reklámjai, megnyilvánulása alapján), hogy a tőzsdei kereskedés egyszerű, és könnyen megtanulható. Ezt egy teljes bejegyzésben cáfoltam meg, melyet itt olvashatsz el, és melynek lényege, hogy a tőzsdei kereskedés, a tőzsdézés egy szakma, és nem lehet gyorsan, egyszerűen megtanulni. Igen tudom, ilyenkor jönnek a példák, hogy a fiam, a szomszédom, az ismerősöm sokat keresett a legutóbb a Tesla, OTP, Amazon stb.. részvényekkel. Ez teljesen természetes a tőzsdén, hogy hozzáértés nélkül is lehet nyerni rövid távon, de hosszú távon már nem elég, hogy néha szerencsénk van egy-egy részvénnyel (bővebben itt). A másik probléma pedig az elemzők számon-kérhetőségének hiányára vezethető vissza.

Miért nem érdekel senkit, ha egy elemző téved?

A közösségi médiának köszönhetően az interneten elérhető tartalom a sokszorosára növekedett az elmúlt évtizedben, így a tőzsdei kereskedők is rengeteg hírrel, tartalommal találkoznak, azaz óriási a zaj. Ebben a nagy zajban azonban a mennyiségen van a hangsúly, és csak a mennyiséggel lehet széles közönséget elérni, a minőség háttérbe szorult. Éppen ezért a gazdasági médiában is a kattintásvadász, hatásvadász tartalmakat találjuk meg. Ebbe a képbe pedig tökéletesen illeszkednek a különböző hedge fund vezérek, befektetési, tőzsdei guruk előrejelzései, melyek mögött az is meghúzódik, hogy csak hatásvadász tartalommal lehet nagy népszerűséget szerezni. Ezek az elemzők, szakértők pontosan tudják, hogy ha tévednek az senkit nem fog érdekelni, ugyanis addigra már rég más lesz a narratíva a tőzsdéken. Nem foglalkozik senki sem azzal, ha egy egy elemzés, jóslás nem jött be. A médiába be lehet kerülni a következő meghökkentő jóslattal. Jó példa erre Norriel Roubini, akit rendre úgy vezetnek be, hogy a jósprofesszor, aki megjósolta a 2008-2009-es gazdasági válságot, és már 10 éve rendszeres szereplője a gazdasági médiának. Azzal azonban már senki nem foglalkozik, hogy a 2008-2009-es gazdasági válságot előrejelző Roubini számos jóslata nem jött be, például a 2010-es évek elején 2013-ra jósolta a "perceft storm" néven a közelgő válságot, mely nem következett be. Ahogy a 2011-re megjósolt olasz államcsőd sem. 

Nem csak az elemzők a hibásak

A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy nem lehet csak az elemzőket, szakértőket hibáztatni a fentiekért. Egész egyszerűen azért, mert igazodnak a befektetők, tőzsdei kereskedők elvárásaihoz, azaz azt gondolják a tőzsdei kereskedők, hogy a jövőt meg lehet jósolni, bizonyos formák ismétlődnek, melyeket felismerve meglátjuk a jövőt. Ha pedig egy elemző, szakértő azt mondaná, hogy fogalmam sincs, mi fog történni, de elmondhatok 3-4 forgatókönyvet, amelyek megvalósulhatnak, akkor ez kisebb érdeklődést váltana ki a tőzsdézőkben, mint az a szakértő, aki tudja, mi lesz a legjobb befektetés a jövőre nézve.

Hogy megértsd ezt a problémát, elmesélek egy rövid történetet, melyet David Freedman Wrong: Why Experts Keep Failing Us című könyvében olvashatsz. Ebben a könyvben kifejezetten a szakértők, elemzők problémakörét tárgyalja a szerző. Freedman elmesél egy hétköznapi történetet, mely rávilágít arra, hogy miért a tőzsdei kereskedők felelősek az elemzői tévedésekért. Képzeld el azt a helyzetet, hogy hátfájdalomra panaszkodsz, ezért elmész két egyforma tudású orvoshoz. Az egyik orvos megvizsgál, és azt mondja neked, hogy nehéz megmondani, hogy mi okozza a hátfájást, számos oka lehet, de tud javasolni egy terápiát, amivel elsőként próbálkozhatunk. Ezzel szemben a másik orvos azt mondja, hogy pontosan tudja mi a hátfájásod oka, és megmondja, hogy milyen terápiára van szükséged. Melyik orvost választanád? Természetesen az utóbbit, de ettől még lehet, hogy a rossz megoldást választottad. Az embereknek szüksége van a bizonyosságra, de ez nagyon ritkán létezik a valóságban, és természetesen a tőzsdén, a befektetések területén sem létezik, tekintettel arra, hogy megjósolhatatlan eseményeket elemzünk.

Megnyugtató érzés a pénzügyi tanácsadóra, a bankárunkra, a tőzsdegurura, akit követünk hallgatni. Ők jelentik a bizonyosságot, amit az agyunk erőteljesen kíván, azonban ez egy hamis biztonságérzet. A valóságban nincs bizonyosság a jövőre nézve.

Meddig viselkedsz gyerekként a tőzsdéken?

Warren Buffett szavaival élve a kezdő kereskedők olyan felnőttek, akik gyerekként viselkednek a tőzsdéken. Ennek legmarkánsabb jele, hogy jóslásokba bocsátkozol, és kíváncsi vagy, illetve komolyan veszed az elemzők, szakértők jóslásait. A haladó kereskedők azonban tisztában vannak már azzal, hogy a jövőt nem lehet megjósolni, és az is elég, ha az adatokból biztosan meg tudjuk állapítani, hogy a jelenben éppen mi zajlik, azaz megértjük a jelent. Eszerint tehát nem számít, hogy mi lesz a jövőben, azt kereskedjük, amit a jelenben látunk, és nem próbáljuk meg a jövőt jósolni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs jelentősége a különböző múltbeli megfigyeléseknek, összefüggéseknek. Ezek ismerete is fontos, hiszen a jó befektető megpróbál felkészülni minden eshetőségre, a rossz befektető megpróbálja megjósolni a jövőt (részletek itt). Az egyes forgatókönyvekhez pedig a múltbeli megfigyelések alapján rendelünk valószínűségeket. Ez vonatkozhat kár egy technikai elemzés körébe tartozó eszközre, például fordulós japán gyertya alakzatra, árfolyam-alakzatra, vagy olyan fundamentális adatra, mint a P/E, vagy olyan részvénypiaci összefüggésre, mint a long term reversal effect.

Mi történik, ha kiderül, hogy a szakértő előrejelzése téves volt?

Általában semmi, a befektetők már rég elfelejtik az előrejelzést, mire kiderül, hogy tévedés volt, olyan nagy a zaj a piacon. Ezek az elemzők, szakértők pontosan tudják, hogy ha tévednek, az senkit nem fog érdekelni, ugyanis addigra már rég más lesz a narratíva a tőzsdéken. Nem foglalkozik senki sem azzal, ha egy-egy elemzés, jóslás nem jött be.

Philip E. Tetlock több kutatása is ismert, melyben a befektetők eredményeit, szakértők előrejelzési megbízhatóságát vizsgálja. Egyik munkájában (lásd American Journal of Political Science 348-349 oldal) összegyűjtötte a szakértők gyakori magyarázatait arra az esetre, ha nem jött be az előrejelzésük. Bár elsősorban politikai elemzőkre fókuszált Tetlock a vizsgálatban, ezek az információk a tőzsdei szakértőkre is értelmezhetők. Nézzük a kifogásokat:

1) „if” eset: A kifogás ebben az esetben az, hogy ha csak XY dolog/feltétel teljesült volna, akkor az előrejelzés igaz lett volna.

2) „ceteris paribus” eset: A kifogás ebben az estben az, hogy ha az alapvető feltételek változatlanok lettek voltak, akkor igaz lett volna az előrejelzés, de az alapvető gazdasági adatokban egy nem várt változás következett be.

3) „almost occurred” eset: Az esemény nem következett be, de majdnem megtörtént az, amit az szakértő megjósolt.

4) „not yet occurred” eset: Az előrejelzett esemény még nem következett be, de végül be fog következni, csak tovább kell várnunk.

5) „everyone knows” eset: Az előrejelzett esemény nem következik be, nem is fog, de mindenki tudja (vagy mindenkinek tudnia kellene), hogy a jövőt nem lehet megjósolni, hiszen az ilyen előrejelzések sokkal inkább ködösek (cloudlike), mint pontosak (clocklike).

Az esetek többségében a szakértők a fenti kifogásokkal magyarázzak, minimalizálják a hitelvesztést abban az esetben, ha a jóslat nem következik be.

A fent leírtak természetesen nem azt jelentik, hogy az elemzők mindig tévednek, és minden elemző téved. Mindössze csak azt látjuk a kutatásokból, hogy az elemzők többsége téved. Az is látható, hogy az átlagon belül is nagy a szórás, azaz kevesen, de vannak olyan szakértők, akik megbízhatósága a múltban magas volt. A fentiek mellett érdemes elolvasni az elemzők véleményét, és azoktól kellő távolságot tartva kialakítani a saját elképzeléseinket.