Nyugdíjbiztosítások: Melyik a legjobb? Mi a probléma a nyugdíjbiztosítással?

Cikkünkben megbeszéljük hol, hogyan, milyen formában, költségek mellett érhetők el a nyugdíjbiztosítások. Szó lesz arról, hogy milyen esetekben célszerű nyugdíjbiztosításban gondolkodni, illetve kiszámoljuk, hogy milyen költségek mellett érné meg a konstrukciót választanunk. Témáink:

• A nyugdíjcélú megtakarítások
• Mi az a nyugdíjbiztosítás?
• Milyen költségei vannak a nyugdíjbiztosításnak?
• Miért nem sok ez a költség?
• Szakértők segítségével fektetheted be a pénzed?
• Nyugdíjbiztosítás vagy TBSZ?

A nyugdíjcélú megtakarítások

Alapvetően négy lehetősége van a befektetőnek arra, hogy nyugdíjcélra takarékoskodjon. Ezek az alábbiak:

• Önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP)
• Nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ)
• Nyugdíjbiztosítás
• TBSZ számla

Az ÖNYP, NYESZ és a Nyugdíjbiztosítási konstrukciók nagy előnye, hogy az évente befizetett összegek után 20% adójóváírást vehetünk igénybe, illetve a konstrukcióban elért árfolyamnyereség mentes a személyi jövedelemadótól. A fenti konstrukciók azonban kötöttek, és a kötöttség egyúttal a befektetési termékek körében is kötöttséget jelent, azaz az elérhető befektetési termékek jellemzően drágábbak. Ezzel szemben TBSZ számlák segítségével is megvalósítható a hosszú távú megtakarítás úgy, hogy az 5 évente lejáró TBSZ számlákat meghosszabbítjuk. A TBSZ számlán már a legolcsóbb befektetési termékek is elérhetők, mentesülhetünk az árfolyamnyereség-adó fizetése alól, viszont nem vehetünk igénybe 20 százalékos adójóváírást. A kérdés tehát az, hogy a nyugdíjcélú megtakarításokban a 20 százalékos adójóváírás nyújt-e akkora előnyt, mely képes kompenzálni a megemelkedett költségeket. Ezt a kérdést most a nyugdíjbiztosítások esetében vizsgáljuk meg, de az alábbi két cikkben már a NYESZ és ÖNYP esetében is elvégeztük a vizsgálatot:

• NYESZ vagy TBSZ: Mikor, melyik a jobb választás?
• Önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP): Jobban jársz egy TBSZ számlával?

Mi az a nyugdíjbiztosítás?

A nyugdíjbiztosítás ma már gyakorlatilag egyet jelent egy befektetési egységhez kötött ún. unit linked biztosítással. Ez a konstrukció tartalmaz egy kockázati életbiztosítást, de a hangsúlyos rész a befektetésen van. A befektetési rész gyakorlatilag egy értékpapírszámlát jelent, ahol a biztosító társaság befektetési alapjai közül válogatva fektethetjük be a pénzünket. A nyugdíjbiztosítás lehetővé teszi a hosszú távú folyamatos megtakarítást, melynek legnagyobb előnye, hogy a befizetett összeg után évente adójóváírást vehetünk igénybe. Az adójóváírás a befizetett tőke 20%-a, maximum 130 ezer forint lehet, azaz 650 ezer forint befizetésével maximalizálhatjuk az adójóváírást. Fontos arra is odafigyelni, hogy csak az élhet az adójóváírással, akinek keletkezik hasonló mértékű személyi jövedelemadója, azaz jellemzően alkalmazotti munkaviszony esetében élhetünk a lehetőséggel.

Milyen költségei vannak a nyugdíjbiztosításnak?

A befektetési egységhez kötött biztosítási konstrukciók költségeit az ún. TKM mutatóval mérjük. A TKM egy 35 éves, havi 25 ezer forintos befizetést vállaló befektető átlagos éves költségét fejezi ki a teljes időszakra vetítve. Ennek azért van jelentősége, mert az időszak elején nagyobb a befektető költsége a kezdeti egység elvonás miatt, de a teljes időszakra a TKM mutató megfelelő iránymutatást nyújthat. Az MNB weboldalán pontos képet kaphatunk az összes nyugdíjbiztosítás TKM mutatójáról.

Az alábbi táblázatban az elérhető 30 nyugdíjbiztosítást láthatod 20 éves TKM mutató szerint növekvő sorba rendezve. A legolcsóbb nyugdíjbiztosítás TKM mutatója 0,91-2,1 százalék közötti. Azért intervallumban vannak a költségek megadva, mert az éves költségek annak függvényében változnak, hogy mibe fektetjük a pénzünket. A fenti esetben a 0,91%-os éves TKM arra az esetre értendő, ha pénzpiaci alapba fektetjük a pénzünket. Ezzel szemben egy európai részvényalap TKM mutatója már évi 1,4 százalék.

A fenti táblázatból jól látható, hogy néhány kivételtől eltekintve a nyugdíjbiztosítások TKM mutatója 2 százaléknál magasabb, azaz jellemzően évi 2 százalékot meghaladó költségekkel számolhatunk (részvényalapok esetén mindenképpen).

Miért nem sok ez a költség?

A pénzügyi tanácsadók (biztosítók üzletkötői) szerint az évi 2-3 százalékos TKM nem tekinthető magasnak, mert:

• 20 százalékos adójóváírás kompenzálja a magasabb költségeket,
• szakértő segítséggel fektetheted be a pénzedet, mely majd felülteljesítést eredményez.

Nézzük sorban ezeket az érveket. A 20 százalékos adójóváírás valóban nagy előnyt jelent az időszak elején, de mindig csak az adott évi befizetés növekszik 20 százalékkal, így az idő előrehaladtával, a befektetett tőke növekedésével egyre kisebb a jelentősége a 20 százalék adójóváírásnak. Ugyanakkor a TKM mutatóval jelzett költség minden évben a teljes tőkére vetítve merülnek fel.

Az alábbi grafikon szemlélteti a problémát, azaz az első évben a teljes tőkére nézve 20% az adójóváírásból származó hozam, a második évre 17, a harmadik évre 8, a negyedik évre már 6 százalékra csökken az adójóváírásból származó hozam, míg végül a nyolcadik évben már mindössze a teljes tőke 2 százalékát teszi a 20 százalékos adójóváírás.

A fenti példában évi 650 ezer forintos befizetéssel, 130 ezer forintos adójóváírással számoltunk, és feltételeztük, hogy hozamunk nem lesz a befektetésen. Ha feltételezzük, hogy némi hozamot is elérünk, például évi 6%-ot, akkor a negyedik évre 5 százalékra, a hetedik évre 2 százalékra csökken a 20 százalékos adójóváírásból származó hozam a teljes tőkére vetítve.

A fentiekből látható, hogy rövidebb időtávon, 10 éves időtávon elképzelhető, hogy megéri a nyugdíjbiztosítás, mert az adójóváírással nyerünk annyit a teljes tőkére vetítve, mely kompenzálhatja a magasabb éves költségeket. Azonban átlagosan a hét év környékén az adójóváírásból származó többlethozam 2 százalékra, illetve 10 év után 1 százalékra csökken. Ugyanakkor ezekben az időszakokban is kénytelenek leszünk fizetni a magasabb TKM-et.

Szakértők segítségével fektetheted be a pénzed?

A nyugdíjbiztosítások mögött gyakorlatilag befektetési alapok állnak. A befektetési alapok világa egy nagyon jól kutatott terület. Évtizedekre visszamenőleg vizsgálatok tucatjai állnak rendelkezésünkre. Ezekből tudjuk azt, hogy a befektetési alapok többsége nem képes a felülteljesítésre. Átfogó vizsgálatok azt mutatják, hogy 10-20 éves befektetési időtávon a befektetési alapok 90 százaléka alulteljesíti a teljesítményük mérésére használt referencia indexet. Sokkal nagyobb a valószínűsége tehát annak, hogy a nyugdíjbiztosítási konstrukcióban ugyanazon területen befektető személy rosszabb eredményt ér el 10-20 éves időtávon, mint az a befektető, aki ugyanazon területen ETF alapon keresztül fektette be a pénzét.

Bár vannak sikeres alapkezelők, de azokat nem lehet megtalálni az átlagos befektető által használt módszerekkel, azaz a múltbeli hozam és a befektetési alapkezelő múltbeli teljesítménye, rangsora nem jelzi előre a jövőbeni teljesítményt. Erős bizonyítékok vannak arra, hogy az alapkezelési iparágban nem létezik a „forró kéz”, azaz a sikeres alapkezelők (akár 10 éves adatok vizsgálva) többsége a jövőben nem lesz a sikeresek között. Emellett vizsgálatok azt mutatják, hogy a jövőbeni hozammal összefüggésben sokkal inkább olyan tényezők állnak, mint a költségek, az active share állomány, a maximal drawdown, de azt gondolom a hétköznapi befektetők számára a fentiek közül a költségekre érdemes elsődlegesen fókuszálni, hiszen hosszabb időtávon már néhány tizedszázalék is jelentős hatást gyakorol az eredményeinkre.

Nyugdíjbiztosítás vagy TBSZ?

Az alábbiakban megpróbáljuk összevetni a nyugdíjbiztosítási konstrukciót a TBSZ számlával. Értelemszerűen TBSZ számla esetében is megvalósítható a nyugdíjcélú megtakarítás. Ehhez folyamatosan újabb TBSZ számlát kell nyitnunk, illetve az öt éves időszak lejárata után meg kell hosszabbítani a TBSZ számlát. Ahogy erről korábbi cikkünkben már írtunk, ez elméletileg egy járható út, de ebben az esetben le kell mondanunk a 20 százalékos adójóváírásról. Ugyanakkor a TBSZ számlán elérhetők a legolcsóbb ETF alapok, melyek éves költségei 0,2-0,5% között vannak, azaz nagy valószínűséggel a nyugdíjbiztosítási konstrukcióban elérhető alapok és az ETF alap között lesz évi 1-1,5% költségkülönbség. Látszólag nem tűnik soknak az évi 1 százalékos eltérés, de a hosszú táv felnagyítja a különbségeket. Nézzük meg, mire számíthatunk. Az alábbiakban két esetet tekintünk át. Az egyikben 650 ezer forintot fektetünk be minden évben egy nyugdíjbiztosításba, és igénybe vesszük a 130 ezer forintos SZJA jóváírást, így az első évben 780 ezer forintot fektetünk be. A másik esetben TBSZ számlára fektetjük be a 650 ezer forintot, adójóváírást nem veszünk igénybe. Átlagosan évi 6% hozamot érünk el, de a nyugdíjbiztosításban 1 százalékkal több az éves költségünk.

A grafikonon kék színnel a nyugdíjbiztosítási konstrukció, pirossal a TBSZ számla egyenlege látható. Az időszak végére (25 év) a két számla egyenlegében kb. 250 ezer forint eltérés van a nyugdíjszámla javára.

Nagyjából tehát egy százalék éves költségkülönbségnél van a határ, például ha feltételezzük, hogy a költségkülönbség 1,5 százalék, akkor már a TBSZ számlával járjuk jobban (21. évtől).

Azt gondolom, hogy a nyugdíjkonstrukció többségére inkább az igaz, hogy 2 százalék költségkülönbség van az ETF alapok előnyére. Ebben az esetben a 16. évtől kezdődően már jobban járunk a TBSZ számlával.

Összegezve a fentieket, 25 éves időszakon nagyjából 1 százalék a költségkülönbség határa, azaz ha ennél nagyobb lesz az éves TKM, akkor vélhetően az adójóváírásból származó nyereség jelentős részét elviszi a többletköltség, amely a biztosítási konstrukcióból fakad. Ez részvény típusú befektetéseknél azt jelenti, hogy a nyugdíjbiztosításban nem lehet több a TKM 1-1,5 százaléknál, tekintettel arra, hogy egy részvény ETF alap éves alapkezelési költsége 0,2-0,5 százalék. Kötvény típusú befektetés esetén a TKM nem lehet több 1 százaléknál, tekintettel arra, hogy az államkincstárnál éves díjaktól mentesen vásárolhatunk államkötvényeket.

Az előadáson bemutatott kalkulátor innen tölthető le!