Jegybankok inflációs célja, célkövetés: Emelhető az inflációs cél? Milyen következményei lesznek?

Cikkünkben a jegybankok inflációs célkövetés rendszerét tekintjük át. Megbeszéljük, hogy miért alakult ki a célkövetés rendszere, milyen inflációs célja vannak a jegybankoknak. Szó lesz arról, hogyan, miért kellene emelni az inflációs célon, illetve beszélünk arról, hogy az inflációs célok mögött milyen további tényezők befolyásolják a jegybankok döntéseit. Témáink:

  • Mire jó az inflációs cél?
  • Miért merül fel az inflációs cél emelése?
  • Miért pont 2 százalék az inflációs cél?
  • Milyen előnye van az inflációs cél emelésének?
  • Milyen hátránya van az inflációs cél emelésének?
  • A jegybanknak valóban csak inflációs céljai vannak?
  • Miért számít a részvénypiac, a tőzsdék teljesítménye?
  • Miért fontos a kötvények kamata az ország számára?
  • A jegybankoknak nincs árfolyamcéljuk?

Mire jó az inflációs cél?

A jegybankok többsége manapság az inflációs célkövetés rendszerét használja, mely egyúttal ki is jelöli a jegybank elsődleges célját, az árstabilitást, az infláció alacsony szinten tartását. A Magyar Nemzeti Bank 2001 óta alkalmazza az inflációs célkövetés rendszerét, és 2007-től kezdődően 3 százalékos (±1 százalék) inflációs célja van az MNB-nek. Az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed-nek 2%, az Európai Központi Banknak szintén 2 százalékos inflációs célja van jelenleg. Hazánkban nem példa nélküli a magasabb inflációs cél, lásd:

  • 2001. december 7± 1%
  • 2002. december 4,5 ± 1%
  • 2003. december 3,5 ± 1%
  • 2004. december 3,5 ± 1%
  • 2005. december 4 ± 1%
  • 2006. december 3,5 ± 1%
  • 2007-től 3%
  • 2015. márciusától 3% ±1 százalék

Miért merül fel az inflációs cél emelése?

Az inflációs célkövetés rendszerének módosítását, az inflációs cél megemelését vetette fel nemrég Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter. A témával kapcsolatban megnézzük azokat a vizsgálatokat, melyek az inflációs cél emelésének gazdaságra, megtakarításokra gyakorolt hatásait elemezték. Az inflációs cél egy fontos paramétere a jegybanki döntéseknek, hiszen a monetáris politikát alá kell rendelni annak, hogy az infláció elérje a célban meghatározott inflációt közép távon. Alacsonyabb inflációs cél azt eredményezi, hogy a jegybanknak erőteljesebb monetáris szigorítást kell végrehajtani azokban az időszakokban, amikor az infláció magasabb. A monetáris szigorítás együtt jár a magas kamatokkal, a mennyiségi szigorítással, és a magasabb kamatok, a kívánatosnál nagyobb mennyiségi szigorítás gazdaságra gyakorolt hatásai jelentősebbek lesznek, például nagyobb mértékű gazdasági visszaesés, magasabb munkanélküliségi ráta, de emellett magasabb állampapírhozamok, dráguló államadósság finanszírozás, kisebb mozgástér a költségvetésben a gazdaságélénkítésre. Természetesen a mérlegnek két oldala van, mert a magasabb infláció hosszú távon nagyobb mértékben csökkenti a megtakarítások vásárlóértékét.  Sajnos hazánkban nem állnak rendelkezésre vizsgálatok, melyek felmérték a fenti hatásokat, ugyanakkor nemzetközi viszonylatban számos ilyen kutatással találkozhatunk. A továbbiakban ezekre fogunk kitérni.

Miért pont 2 százalék az inflációs cél?

Az Egyesült Államokban jelenleg 2 százalékos inflációs célt alkalmaz a Fed, de évtizedekkel korábban (1970-1985) még az MNB által követett 3 százaléknál is magasabb, 4 százalékos inflációs cél volt megállapítva. A 2 százalékos inflációs cél meghatározása valójában egy véletlennek köszönhető, ugyanis az Új-Zélandi Központi Bank volt az első, amely 0 és 1 százalékos inflációs célokkal kísérletezett, majd ez túl alacsonynak bizonyult, így felemelték 2 százalékra, és ezt a 2 százalékot később számos fejlett ország átvette. A 2 százalékos inflációs cél kitalálása mögött nem volt tehát semmiféle közgazdaságtani összefüggés. Később, az Egyesült Államokban a 2 százalékos inflációs cél bevezetése előtt már végeztek modellszámításokat, melyek eredménye az lett, hogy a kamatemelésekkel 2 százalék alá kell vinni az inflációt.

Milyen előnye van az inflációs cél emelésének?

Tekintettel arra, hogy 2022-ben az Egyesült Államokban is növekedésnek indult az infláció, így hazánkhoz hasonlóan itt is felmerült az inflációs cél emelésének lehetősége. Az ötlet egyik támogatója Laurence Ball közgazdász  aki szerint a 4 százalékos cél nagyobb mozgásteret adna a Fednek, és ahogy ezt már láthattuk a 4 százalékos cél működött az 1980-as években is. Ball által hivatkozott vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy az infláció szempontjából az 5 százalék a kritikus szint, azaz ha ezen szint alá esik az infláció, akkor az emberek nem foglalkoznak vele, és nem indulnak be másodkörös hatások. Másrészt pedig a magasabb inflációhoz alkalmazkodik a gazdaság, a bérek is alkalmazkodnak és rövid idő alatt beáll az új norma. Emellett megvan az az előnye, hogy a Fed-nek nagyobb mozgástere lesz a jövőben a gazdasági válságok hatásainak tompítására. Ezzel elkerülhető az a probléma, amibe a Fed az utóbbi évtizedben beleütközött, azaz nulla közeli kamatok időszakában nincs mozgástér, a negatív kamatok időszakában a kamatvágások nem úgy hatnak, mint pozitív kamatok tartományában.

A növekvő inflációs cél a kamatokat is magasabbra tolja, így válságok kezelése során nagyobb kamatvágást hajthat végre a jegybank, melynek eredménye az alacsonyabb munkanélküliség a válságok során. A megnövelt inflációs cél ezen felül azzal az előnnyel is járnak, hogy a válságok alatti mennyiségi enyhítések hatásai erőteljesebbek lehetnének, azaz nemcsak a jegybanki irányadó kamatra, hanem az államkötvények hozamaira is kihatna a megemelt inflációs cél.

Az alábbi képen láthatjuk a 2 százalékos inflációs cél esetén a hozamgörbét recesszió előtt (Pre-recession) és recesszió időszakában kamatvágások után. A hozamgörbén jól látható, hogy hiába csökkenti negatív tartományba (-0,5 százalék) a Fed a rövid lejáratú kamatokat, a hosszú lejáratú hozamok esetében mérsékelt hozamesést (1,7 százalékról 1 százalékra) tudna elérni a mennyiségi enyhítéssel.

forrás: Are Central Banks Out of Ammunition...

Ha azonban az inflációs cél 3 százalékos, akkor a rövid hozamok -0,5 százalékba történő csökkentése nagyobb hatást vált ki a hosszú lejáratú hozamokon, mert a korábbi 2,7 százalékról 1,6 százalékra csökken. A fentiekhez tegyük hozzá, hogy a szimulációk azt mutatják, hogy a kamatvágáshoz hasonló hatást lehet elérni egy kisebb kamatvágással, ha mennyiségi enyhítéssel kombinálják (tehát leszorítják a hosszú lejáratú kötvények hozamait is).

A példánkban az egyúttal azt is jelenti, hogy az inflációs cél 1 százalékponttal történő megemelése 2,5 százalékos tartalékot jelent a Fed számára, melyet egy jövőbeni válságban felhasználhat. További előnye a magasabb inflációnak, hogy az államadósság gyorsabban inflálódik el, bár vizsgálatok azt mutatják, hogy alacsony inflációs környezetben rendkívül hosszú idő alatt lehet elinflálni az államadósságot-

forrás: Are Central Banks Out of Ammunition...

Milyen hátránya van az inflációs cél emelésének?

Természetesen a fenti előnyök mellett számos káros következménye is lehet az inflációs cél emelésének. Elsőként hitelességi kérdések merülnének fel, azaz mennyire hiteles és következetes az a jegybank, mely éveken keresztül rossz mércéhez igazította a monetáris politikát, hiszen a 2 százalékról 3-4 százalékra történő emelés ennek a közvetett beismerése. Az inflációs cél megemelése egyúttal azt az üzenetet közvetíti, hogy az árstabilitás már nem valódi és hiteles célja a jegybanknak. Könnyedén felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen 4 százalék a cél, miért nem 6% vagy 8%, illetve mi a garancia arra, hogy a jövőben nem lesz 6% vagy 8%.  

Másrészt a magasabb infláció nehezebbé teszi az árak összehasonlítását, mely a fogyasztási szokások megváltozását idézi elő. A magasabb infláció és az ezzel járó magasabb hozamkörnyezet a befektetések megtérülésére is hatást gyakorolhat, így csökkenhet a befektetői aktivitás.

A nyugdíjakra is hatást gyakorolna a döntés, különösen az olyan országokban, ahol jelentős az öngondoskodás mértéke. Például az Egyesült Államokban a nyugdíj előtt állók (60-64 év) átlagos megtakarítása kb. 200 ezer dollár, és 2 százalékos infláció mellett ennek az összegnek a vásárlóértéke 36 év, 4 százalékos infláció mellett 18 év alatt feleződik.

A fenti becslések mellett kutatások 3,7-6,9 százalék közötti vagyonvesztéssel számolnak, ha az inflációs célt 2 százalékról 4 százalékra emeli a Fed. De a témával kapcsolatban kiemelhetjük a Chicagói Egyetem közgazdászok körében végzett felmérését. Ebből az anyagból kiderül, hogy a megkérdezett közgazdászoknak több mint a fele gondolja azt, hogy az inflációs cél emelése (2-ről 4 százalékra) a háztartások növekvő költségeit eredményezné hosszú távon.  L

Másrészt pedig vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy a magasabb infláció nagyobb gazdasági bizonytalanságot eredményez, mely csökkenti a gazdasági kibocsátást hosszú távon. A kiszámítható árak, az alacsony infláció tehát egy fontos eleme annak, hogy egy gazdaság optimális növekedési pályán tudjon maradni hosszú távon.

Összegezve a fentieket, 1990 óta a közgazdászok körében elfogadott az a nézet, hogy a 2 százalékos infláció az optimális. Ennek oka, hogy magasabb inflációs célok mellett számos járulékos költség merül fel, és különösen 3 százalékos infláció felett jelentős a vagyonvesztés hosszú távon. Az iparosodott országokban jelenleg az inflációs cél 1-3 százalék között változik.

A jegybankoknak valóban csak inflációs céljai vannak?

A folytatásban megbeszéljük, hogy miért nem mindegy a jegybank számára, hogyan alakul a részvénypiac, kötvénypiac, ingatlanpiac árazása. Szó lesz arról is, hogyan hat vissza a reálgazdaságra a részvénypiac gyenge teljesítménye. Megbeszéljük, mit jelent a fed put kifejezés, és szó lesz arról is, hogy a deviza leértékelése milyen előnyöket jelenthet, van-e hátránya a leértékelésnek.

A jegybankok többségének elsődleges célja az árstabilitás biztosítása. Ezt az ún. inflációs célkövetés rendszerével valósítják meg, azaz a jegybanki döntések legfontosabb eleme az infláció, és a kitűzött inflációs cél eléréséhez igazítják a döntéseiket. Ez tehát azt jelenti, hogy a kitűzött célhoz képest (jellemzően 2-3% az inflációs cél, ami jegybankokként változik) alacsonyabb az infláció, akkor marad a laza monetáris környezet, ha pedig növekszik az infláció, vagy a célt meghaladja, akkor monetáris szigorítás következik be.

A részvénypiac, kötvénypiac, ingatlanpiac árazása szempontjából a legfontosabb, a legnagyobb erőhatás, hogy milyen monetáris politikát alkalmaznak a jegybankok, így a befektetőként célszerű követni a jegybankok lépéseit. Bár a jegybankok előszeretettel kommunikálják, hogy nincs árfolyamcéljuk és kamatdöntéseiket nagyrészt az inflációs célok határozzák meg, a fentiek ellenére számos okot sorolhatunk fel, hogy miért nem mindegy a jegybankok számára például a tőzsdéken elérhető hozam, vagy a kötvénypiaci hozamok, vagy épp az ország devizájának gyengülése, erősödése.

Miért számít a részvénypiac, a tőzsdék teljesítménye?

A legtöbb ország esetében a tőzsdék teljesítménye gazdasági szempont, mivel a tőzsdén tapasztalható folyamatok visszahatnak a gazdaságra. Ilyen erős hatást az amerikai részvénypiacon láthatunk, melyre példákat is mutatok. Ugyanakkor magyar befektetőként fontos azzal is tisztában lenni, hogy az Egyesült Államok nem egy külön világ, hanem a magyar befektetések hozamára, árazására jelentős hatást gyakorol az amerikai jegybank, amely a globális kamatkörnyezetet határozza meg. Tehát magyar befektetőként nem dughatjuk a fejünket a homokban, hanem meg kell értenünk, mi történik az amerikai gazdaságban. Ezek közé tartozik az is, hogy megértsük, miért fontos az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed számára, hogyan alakul az amerikai részvénypiac árazása. Az alábbiakban három fontos okot sorolok fel, hogy miért számít a részvénypiac a gazdasági döntéshozók számára.

1) A tőzsdék és a nyugdíjak

Az Egyesült Államokban ma hozzávetőlegesen a teljes amerikai részvénypiac 15%-a nyugdíjalapok kezében van. Az ún. "401(k) plans" típusú nyugdíjcélú számlákon 2 milliárd dollárnyi megtakarítás található, és az ezeknek található ún . target date funds alapoknak a tipikus részvény-kötvény aránya 55-45%. Az alábbi képen megjelöltem (rózsaszín és narancs), hogy a nyugdíjalapok mekkora részét tulajdonolják a teljes amerikai részvénypiacnak.

tőzsdei összeomlás

Elmondható tehát, hogy a (magyar helyzettől eltérően, mivel itthon nem népszerűek a részvények, nincs hagyománya a részvények tartásának) az amerikai állampolgárok nyugdíja szempontjából nem mindegy, hogyan alakulnak a részvényárak a következő évtizedekben.

2) Visszahatás a fogyasztáson keresztül

Ezen túl pedig az amerikai magánszemélyek is nagyobb arányban tartanak részvényeket a portfóliójukban (mint például a magyar magánszemélyek), így a gyenge tőzsdei eredmények visszahatnak a gazdaságra is. Ha elveszíti a befektető a megtakarítása jelentős részét, vagy nem ér el hozamot a megtakarításán, akkor kevesebbet fogyaszt, inkább ismét megtakarít. Ennek pedig reálgazdaság hatásai is vannak.

De gondolhatjuk azt is, hogy mit számít, ha esik a részvények árfolyama, ha tartósan csökkenő trend alakul ki, csak a gazdag befektetők veszítik el a megtakarításukat. Azonban a részvénypiaci befektetések széles társadalmi réteget érintenek (Az Egyesült Államokban a Gallup 2016-os felmérése szerint a lakosság 52% tart részvényeket) ház, akinek ha csökken a megtakarítása, megváltozik a fogyasztási szokása. Például kevesebbet fog fogyasztani, ez pedig már kihat a gazdaságra.

A fed put kifejezés is a részvénypiaci visszahatáshoz kapcsolódik. A fed put azt a befektetői szemléletet fejezi ki, hogy mindegy mi történik a piacon a jegybankok majd megmentik a befektetőket. A put opciókat tulajdonképpen arra használják a befektetők, hogy védjék az árfolyam esése ellen a részvénypiaci befektetéseiket, így a kifejezés is arra utal, hogy majd a jegybankok megmentik a részvénypiacokat.

3) A részvény ára lényegtelen a vállalat számára?

Bár azt gondolhatnánk, hogy a részvények árazásának már nincs hatása a társaságok életére, hiszen a részvény kibocsátáskor megkapta a társaság a pénzt a befektetőktől, azt követően pedig szabadon kereskedhető a részvény, a társaságok számára az árfolyama lényegtelen. Azonban, ha egy társaság nagyon olcsó lesz, akkor könnyebben tudják külföldi cégek felvásárolni, megvenni.

Miért fontos a kötvények kamata az ország számára?

A fenti gondolatmenet szerint belátható, hogy a kötvénypiaci hozamkörnyezet alakulása is fontos egy ország számára. A kötvénypiac nagyrészt ugyanis az adott ország államkötvényeinek piacából áll. Az államkötvény pedig az államadósság finanszírozásának legfontosabb eszközei.

Értelemszerűen az alacsony kamatokat követi a kötvénypiac is, így az ország alacsonyabb kamatok mellett tudja finanszírozni az államadósságot. A csökkenő kamatteher pedig nagyobb mozgásteret enged a költségvetésnek, több szabadon elkölthető forrás marad, és a további eladósodást sem akadályozza a magasabb kamatteher. Alacsonyabb kamatok mellett tehát könnyebb és olcsóbb a hitelfelvétel, a finanszírozási problémák rejtve maradnak.

Ismert tőzsdei „A rising tide raises all ships” tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy a gazdasági növekedés, pénzbőség fázisában, amikor minden szép és jó, nehezebb észrevenni a hibákat, problémákat.

Az alacsony kamatkörnyezet lehetővé teszi az adósság kismértékű elinflálását (további részletek itt), azaz a pénz vásárlóértéke nagyobb mértékben romlik, mint az állampapírokra kifizetett kamat. Természetesen ne a lakossági, kamattámogatott állampapírokat nézzük, hanem a piaci hozamú állampapírokat.

Jól jár tehát azzal az állam, ha alacsony kamatkörnyezetben hosszútávra tud hiteleket felvenni és közben az infláció meghaladja ezt a szintet. Az alábbi képen a 10 éves lejáratú magyar állampapír hozamát látod. A hozamok az utóbbi hónapokban 1,5-2% között mozognak, közben az infláció 3% közeli. Ebben a helyzetben a befektetőnek negatív reálhozama lesz, az adósság elinflálásra kerül, de természetesen ehhez az is szükséges, hogy hosszú ideig fennmaradjon a negatív reálhozam.

(kép forrása: investing.com)

A jegybankoknak nincs árfolyamcéljuk?

A jegybankok gyakran kommunikálják azt, hogy nincs árfolyam, azaz számunkra lényegtelen az ország devizájának alakulása. Azonban számos esetben látjuk azt, hogy a jegybankok aktívan alakítják az árfolyamot, és csak bizonyos határozok között érdektelen számukra az ország devizaárfolyamának alakulása. Befektetőként érdemes tisztában lenni azzal, hogy mivel jár a gyenge és erős deviza

Az általános közgazdasági nézet szerint ugyanis egy ország devizájának leértékelése a versenyképességet javítja (ezért is nevezik competitive devaluation-nek a folyamatot) Az alapötlet tehát az, hogy ha egy ország fizetőeszköze gyengébb a másik ország fizetőeszközéhez képest, akkor az export tevékenységből több bevétele származik az országnak a hazai devizában. Példaként gondoljuk át a magyar helyzetet, azaz 1 euró külföldi bevétel egy magyar vállalkozás számára 300 Ft bevételt jelent, ha az EUR/HUF árfolyama 300 Ft. Ha pedig gyengül a forint, akkor a bevétele növekszik. Például 330 Ft-os árfolyam mellett már 1 euró bevételből 330 Ft bevétele lesz.

A deviza leértékelés logikája tehát azt mutatja, hogy bizonyos módszerekkel gyengíthető a fizetőeszköz, és ez az exporton keresztül élénkíti a gazdaságot. Erre láthattunk példát Japánban is 2013-ban, amikor a mennyiségi enyhítés hatására, a japán jen 18%-ot gyengült a dollárral szemben, majd 2014-ben további 12%-os jen gyengülés következett be. Ha a gyengülést az EUR/HUF árfolyamán kellene szemléltetni, akkor ez azt jelentené, hogy a 300 Ft-os euró árfolyam év végére 354, majd a következő év végére közel 400 Ft lenne. A hatása nem is maradt el, ahogy az alábbi képen látod, az export (értékben kifejezve) jelentősen növekedett (Value görbe).

https://elemzeskozpont.hu/sites/default/files/tozsde-reszveny-befektetes-19/devizahaboru-02.png

Forrás: https://www.reuters.com

De az értéknövekedés nagyrészt betudható a jen gyengülésének, és az export mennyiségében nem mutatható ki ilyen mértékű pozitív hatás. Ezt láthatod a volume görbén a fenti grafikonon, azaz a japán gazdasági növekedéshez kismértékben járult hozzá a jen gyengülése. Tehát a deviza leértékeléssel szemben az a fő kritika, hogy a cégek bevételeit növeli, de az ipari termelést nem képes jelentősen növelni, így a gazdasági növekedést sem támogatja.

Befektetőként fontos azt is figyelni, hogy a devizaleértékelést leggyakrabban kamatcsökkentéssel, a kamatok alacsonyan tartásával, és mennyiségi enyhítéssel lehet elérni. Tekintettel arra, hogy a mennyiségi enyhítés tulajdonképpen pénznyomtatás, azaz több pénz lesz a gazdaságban, így pedig a pénz értéktelenebbé válik. Ennek a folyamatnak a feltétele, hogy a gazdasági teljesítményt meghaladó mértékű legyen a pénzmennyiség növekedés

A fenti példákból is jól látható, hogy a jegybanki döntések jelentős hatást tudnak gyakorolni az eszközárak piacára, így befektetőként az egyik legfontosabb szempont a jegybanki döntések nyomon követése, illetve a döntések hatásainak megértése. Erről a témáról itt beszéltünk, illetve az alábbi előadáson is tárgyaljuk a gazdaságban levő pénz piacmozgató hatását.

 
 

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak

please do NOT follow this link