Mit jelent, hogyan működik a prociklikus és anticiklikus gazdaságpolitika?

Könnyen lehet, hogy az Egyesült Államok és az európai országok egy szokatlan problémával szembesülnek a következő években, ugyanis olyan helyzet alakulhat ki, hogy tartósan magas infláció mellett kellene laza monetáris politikát folytatni. Ennek a problémának a hátterét úgy érthetjük meg a legjobban, ha megvizsgáljuk, mit jelent a prociklikus és az anticiklikus gazdaságpolitika. Témáink:

• A gazdaság működésének alapjai
• Miért kell a beavatkozni a piaci folyamatokba?
• Mit jelent az anticiklikus gazdaságpolitika?
• Mit jelent a prociklikus gazdaságpolitika?
• Hogyan működik napjainkban a gazdaságpolitika?

A gazdaság működésének alapjai

Ahhoz, hogy megértsük a prociklikus és az anticiklikus gazdaságpolitika lényegét, célszerű áttekinteni az alapvető gazdasági összefüggéseket. A fejlett, fejlődő országok gazdaságának jellemzője, hogy hosszú távon növekszik, bővül a gazdaság, az ország lakossága egyre gazdagabb lesz, egyre magasabb életszínvonalon tud élni. Ez a hosszú távú gazdasági növekedés, évtizedek gazdasági növekedésének az átlagát jelenti, de a hosszú távú gazdasági növekedés nem egyenletesen meg végbe, hanem ciklusokban.

Az üzleti ciklusokban növekedéssel (konjunktúra) és csökkenéssel (recesszió) jellemezhető időszakok váltják egymást. Az alábbi kép alapján jól áttekinthető a helyzet. A jelölt szaggatott vonal a hosszú távú gazdasági növekedés, de ez a növekedés a valóságban nem egyenletes, hanem konjunktúrák és recessziók váltják egymást.

Az alábbi ábra az Egyesült Államok 33 gazdasági ciklusa (1854-2022) került lebontásra fellendülésre (konjunktúra), zsugorodásra (recesszió). Világos színnel a konjunktúra, sötét színnel a recesszió időszakai (hónapokban megadva) láthatók. Bár átlagosan 17,5 hónapig tart egy recesszió, de láthattunk példát 43 vagy 65 hónapig tartó recesszióra is. A fellendülés időszaka átlagosan 38,7 hónap, számos esetben 50 hónapot meghaladó fellendüléseket is tapasztaltunk (például 80, 106, 120 hónap).

forrás: Tények és Tévhitek a Tőzsdéről, Befektetésről c. könyv

Miért kell a beavatkozni a piaci folyamatokba?

Felmerülhet a kérdés, hogy a fenti piaci folyamatokban miért kell egyáltalán a gazdaságpolitikusoknak beavatkoznia, miért nem bízzák a piac önszabályozó mechanizmusaira a folyamatot. Ennek oka, hogy a konjunktúra utolsó szakaszában, amikor a gazdasági növekedés felgyorsul, kiszámíthatatlan folyamatok indulnak el, mely a későbbiekben hátrányosan érinti a lakosságot és az üzleti élet szereplőit. Egy gazdaság ugyanis csak a pillanatnyilag rendelkezésre álló erőforrások határáig tud növekedni, és amint az erőforrások szűkössé válnak, elkezdődik a verseny az erőforrásokért, mely az árak emelkedését idézi elő. Az egyik ilyen korlátos erőforrás a munkaerő. Ha ugyanis erőteljes gazdasági növekedés következik be egy országban, akkor jelentősen megnövekedhet a foglalkoztatottság, lecsökken a munkanélküliség, és a cégeknek erősen versenyeznie kell a munkaerőért. Az erős verseny növekvő béreket eredményez, azonban a növekvő bérekkel együtt a társaságok költségei is növekednek, emiatt áremelésre kényszerülnek. A növekvő árak, növekvő inflációt eredményeznek, melynek következménye, hogy a munkavállalók még nagyobb bérek mellett hajlandóak munkát vállalni, így a bérek még tovább emelkednek, és ezzel együtt az árak is. Az ár-bér spirál tehát egy káros visszacsatolási folyamat, mely egyre nagyobb, végül kiszámíthatatlan inflációt eredményez.

Fentebb láthattuk, hogy az ár-bér spirál miatt egyre növekvő árakat figyelhetünk meg, és a gazdasági növekedés során előbb utóbb elérkezik az a pont, hogy a teljes foglalkoztatottsághoz közeli állapot alakul ki. A fentiek következménye, hogy a munkanélküliségi ráta és az infláció között inverz kapcsolat figyelhető meg. Az alábbi képen az Egyesült Államok gazdaságában látható a munkanélküliség és az infláció közötti fordított összefüggést, azaz magas a munkanélküliség (kék színnel), de az infláció alacsony (piros színnel).

forrás: Fred

Vélhetően a fentiek alapján belátható, hogy a gazdaságpolitikusnak az az elsődleges célja, hogy a gazdasági növekedést fenntartható mederben tartsák. Ennek eszköze az anticiklikus gazdaságpolitika.

Mit jelent az anticiklikus gazdaságpolitika?

Az anticiklikus gazdaságpolitika lényege, hogy felismerve a fenti problémákat, a gazdaságpolitikusok olyan intézkedéseket hoznak, melyek mérséklik a gazdasági  növekedés ütemét. Ennek eszköze, hogy az állam nem költ annyit, nem végez keresletélénkítő beruházásokat, adósságot törleszt, csökkenti a költségvetési hiányt, tartalékol. A fentiek része, hogy szigorítják, kivezetik a különböző élénkítő szabályokat, például otthonteremtési támogatás, CSOK feltételeinek szigorítása. A fentiek eredménye, hogy a gazdasági növekedés fenntartható marad a rendelkezésre álló erőforrások figyelembe vétele mellett. A fentiek azt eredményezik, hogy kismértékben csökken a gazdasági növekedés üteme, ez csökkenti a munkaerőpiac feszítettségét, és az infláció további növekedésének is gátat szab. Ha ezeket az eszközöket nem alkalmazzák, akkor az infláció növekedésnek indul az ár-bér spirál visszacsatolása miatt, és kicsúszhat a kontroll alól. A magas infláció pedig kiszámíthatatlanná teszi a gazdasági környezetet és egy nagyobb recessziónak ágyazhat meg. Az anticiklikus gazdaságpolitika a monetáris politikával is támogatható, azaz a jegybank ebben az időszakban kamatot emel (visszafogja a beruházást, a fogyasztást stb.) és a pénzmennyiség növekedését is visszaszorítja. Az anticiklikus gazdaságpolitika lényege tehát, hogy többletet, tartalékot halmoz fel a kormány akkor, amikor jelentős a gazdasági bővülés, így a tartalék felhasználható lesz a jövőbeni gazdasági visszaesések során élénkítésre.

Ha a gazdasági növekedés fázisában az állam sikeresen alkalmazta az anticiklikus gazdaságpolitikát, akkor javított a költségvetés egyensúlyán, adósságot törlesztett, megtakarított, így amikor bekövetkezik a recesszió, rendelkezésre állnak tartalékok, melyekkel a gazdaságot ösztönözni lehet. Ezekben az időszakokban elkölti tehát a korábban megtakarított pénzt, melyből beruházások valósulnak meg, infrastruktúra fejlesztés veszi kezdetét. Ezek a beruházások a hazai vállalkozásoknak munkát biztosítanak, növekszik az árbevételük, több alkalmazottat alkalmaznak, így csökken a munkanélküliség, a lakossági fogyasztás növekedésnek indul. Az intézkedések lényege tehát, hogy a gazdasági növekedés fázisában megtakarítson a kormány, és a megtakarításokat a recesszió tompítására használja fel. A recesszió időszakában az anticiklikus gazdaságpolitikát a jegybank is támogathatja laza monetáris politikával, mely kamatcsökkentésben, a gazdaságban levő pénz mennyiségének növelésével érhető el. Erre azért van lehetősége, mert a gazdasági növekedés időszakában szigorú monetáris politikát alkalmazott.

Mit jelent a prociklikus gazdaságpolitika?

A prociklikus gazdaságpolitika a fentiek fordítottja. Eszerint a gazdasági növekedés fázisában további élénkítést hajt végre a kormány. Ilyenkor újabb és újabb támogatások, gazdaságösztönző programok jelennek meg, melyek célja a még nagyobb gazdasági növekedés. Sajnos azonban a gazdasági növekedés előbb utóbb eléri az erőforrások biztosította határokat, így például a munkaerő elfogy, rekord alacsony munkanélküliség alakul ki, melynek következménye az emelkedő bérek, majd ha tovább folytatják a gazdaság ösztönzését növekvő infláció tapasztalható. A prociklikus gazdaságpolitikát a jegybank is támogatja, azaz alacsonyan tartja a kamatot, a gazdaságba nagy mennyiségű pénzt juttat. A prociklikus gazdaságpolitika sem képes biztosítani a végtelen gazdasági növekedést, recesszió ugyanis bekövetkezhet külső okok, sokkok vagy a pénzügyi rendszer instabilitása miatt (lásd Minsky-pillanat). Ugyanakkor a prociklikus gazdaságpolitika következménye, hogy a recesszió bekövetkezésekor nem állnak rendelkezésre tartalékok, így nem tud a kormány gazdaságélénkítést végezni, kénytelen megszorításokat végrehajtani, mely tovább mélyíti a recessziót.

Hogyan működik napjainkban a gazdaságpolitika?

Sajnos az is megfigyelhető, hogy napjainkban a fenti gazdaságpolitikai lépések nem valósulnak meg, azaz a fejlett és a fejlődő országok között számosat találunk, melyek a konjunktúra időszakában nem alkalmaznak anticiklikus gazdaságpolitikát, nem takarítanak meg, nem vágják vissza hiányt, és az adósságukat is növelik. Amikor pedig bekövetkezik a válság (lásd 2008-2009-es gazdasági válság vagy a 2020-as koronavírus válság), akkor a válságot nem tudják prociklikus eszközökkel kezelni, mert nincs rá pénz. Eladósodni pedig azért nem tudnak, mert már magas az államadósságuk és a piaci szereplők nem, vagy csak nagyon drágán hajlandóak megvásárolni az újonnan kibocsátott állampapírokat. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a kormányzatok még jobban eladósodtak, és az adósság jelentős részét az ország jegybankja vásárolta meg, melyhez frissen nyomtatott pénzt használt fel. Ezzel eljutottunk a modern monetáris elmélethez, mely egyre népszerűbb lett az elmúlt években: Gazdasági válság: A modern monetáris elmélet lesz a megoldás?

Milyen problémákkal néz szembe a világ a következő években?

A fentiekkel eljutottunk oda, hogy a legtöbb ország az elmúlt években prociklikus gazdaságpolitikát folytatott, és nem volt szükség arra, hogy a növekedést visszafogják, hiszen nem volt infláció. Most azonban számos ok miatt növekvő inflációt tapasztalunk, és az infláció elleni küzdelem egyik fontos eszköze a monetáris szigorítás és a kamatemelés.

A helyzetet tovább fokozza, hogy az anticiklikus gazdaságpolitika hiánya miatt nem is takarítottak meg az országok, sőt az államadósságok a fejlett országokban is növekedtek, csúcson vannak. Ha pedig a közeljövőben megtorpan a gazdasági növekedés, recesszió következik be, akkor a keresletélénkítés csak újabb adósságfelvétellel lesz megvalósítható.

Az év végén tette közzé az IMF, hogy GDP arányosan a teljes adósság 2020-ban elérte a 256%-ot, azaz a háztartások, vállalkozások és a kormányok által felvett összes adósság meghaladja éves GDP 2,5-szeresét globálisan. Jól látható az ábrán, hogy az 1970-es években még az adósság mértéke egyezett a GDP-vel, és azóta egyenletes tempóban, de egyre jobban eladósodik a világ. Ebben a tekintetben különösnek tekinthető a 2020-as év, hiszen az elmúlt 50 évben a legnagyobb arányú adósságnövekedést tavaly tapasztalhattuk.

forrás: IMF

Ugyanakkor a monetáris szigorítás, kamatemelés a gazdasági növekedést is visszafogják, így könnyen kerülhetünk a következő években egy stagflációval jellemezhető helyzetbe.