Stop-loss momentum stratégia eredményei 1926-2013 között

A különböző momentum stratégiák részvénypiaci alkalmazása széles körben elterjedt. Van azonban a momentum stratégiáknak egy nagy hátránya, ugyanis időről időre bekövetkeznek olyan események, amikor a momentum-anomália megszűnik a piacon. Ezek az időszakok azonban jelentős visszaesést okoznak a momentum stratégiákban, de léteznek különböző megoldások a problémára. Ezek közül a megoldások közül most bemutatok egy egyszerű stop-loss szabályt, és annak hatását a momentum stratégiára. Témáink:

• Hogyan működnek a momentum stratégiák?
• Mi az a momentum crashes?
• Momentum stratégia stop-loss megbízással kombinálva
• Mi a probléma a 10%-os stop-loss megbízással?
• Mi történik a momentum crashes események alatt?
• 12 hónapos időtávon is működik a módszer?

Hogyan működnek a momentum stratégiák?

Csak nagyon röviden térnék ki a momentum-stratégiák működésére, hiszen már több alkalommal beszéltünk róla. A lényege a módszernek, hogy a közelmúltban (2-12 hónap) jó teljesítmény hozó részvények, a közeljövőben (2-12 hónap) is jó teljesítményt nyújtanak, felülteljesítenek. Az átlagos abnormális hozam havi 1%. Az összefüggés alapján tehát a momentum stratégiáknak az a lényege, hogy mindig a múltban legjobb teljesítményt hozó részvényeket tartsuk a portfólióban (long-only változat), de a long-short változat esetében a nyertesek megvásárlása mellett a legrosszabb teljesítményű részvényeket shortoljuk. A múltban ezekkel a stratégiákkal jelentősen felülteljesíthető volt a tőzsdeindex hozama. A részleteket itt találod a momentummal kapcsolatban:

• Momentum-anomália a tőzsdén: Milyen stratégiák használják ki?
• Short-term reversal és momentum rövid távon

Mi az a momentum crashes?

Van azonban egy kis probléma a momentummal, ugyanis időről-időre a hatás eltűnik a piacon, sőt ami a nagyobb gond, megfordul, azaz a közelmúltbeli nyertesek a közeljövőben vesztesekké válnak, és a közelmúltbeli vesztesekből, nyertesek lesznek. Ezt a jelenséget hívjuk momentum "crashes"-nek. Itt beszéltünk róla teljes részletességgel. Az alábbiakban pedig egy visszatesztelésről számolok be, mely egész egyszerűen stop loss megbízásokkal kombinálja a stratégiát, így itt nem az a cél, hogy elkerüljük a momentum crashes eseteket, hanem ha bekövetkezik, akkor a stratégia képes legyen minimalizálni a károkat. A folytatás előtt javaslom az olvasónak a fenti cikkek tanulmányozását.

Momentum stratégia stop-loss megbízással kombinálva

A Taming Momentum Crashes: A Simple Stop-Loss Strategy cím alatt elérhető munkában a hagyományos momentum stratégiát egészítették ki egy stop-loss megbízással, és 1926-2013 közötti időszakon hasonlították össze a módszer eredményeit a hagyományos momentum stratégiával az amerikai részvénypiacon (NYSE, AMEX, Nasdaq). Ahogy egy korábbi írásunkból kiderült, a momentum stratégiáknak számos paramétere létezik, lásd alábbi táblázatban. A momentum-anomália kimutatásának egyik népszerű, sokat hivatkozott vizsgálatát Jegadeesh és Titman végezte el, akik J-month/K-month momentum stratégiákat teszteltek vissza, ahol J a visszatekintési időszak (J= 3,6,9,12) hónapban megadva és K a tartási időszak (K=3,6,9,12) volt. Tesztjeikben a 12 havi visszatekintés 3 havi tartási időszakkal kombinálva hozta a legjobb eredményt. Az alábbi táblázatban a momentum stratégiák egyes változata (J és K) és a havi átlaghozamok láthatók. Eszerint a vizsgált 25 éves időszakban a 12 havi múltbeli teljesítmény alapján legjobb és legrosszabb részvények közötti hozamkülönbség átlagosan havi 1,31%, ha 3 hónapos (K) tartási időszakot vizsgálunk. Ha pedig 1 héttel elcsúsztatjuk a portfólió-kialakítást (Panel B), akkor az átlagos havi hozamkülönbség 1,49%-ra növekszik. Érdemes azt is megnézni, hogy a legalacsonyabb és legmagasabb momentumú (buy-sell sorok) részvények közötti hozamkülönbség alapján a legjobb a 12-3 változat, de ha csak vételi ügyletekben gondolkodunk (long only és long-short stratégiákról bővebben itt), akkor a 6-3 és 9-3 változat (lásd 6 Buy és 9 Buy) is jó eredményt hoz (1,71% és 1,86% átlagosan havonta).

Ezek közül a paraméterek közül fenti kutatásban hat hónapos múltbeli teljesítményt vizsgáltak, és az előző hat havi teljesítmény alapján 10 részre osztották a részvénypiacot, így keresték meg a nyerteseket és a veszteseket. Értelemszerűen a részvénypiac azon 10%, mely a legjobb 6 havi hozamot érte el, tartozott a nyertesek kategóriába, a leggyengébb teljesítményű részvények (összes részvény 10%) pedig a vesztesek kategóriába. A fentiek szerint kialakított portfóliókat egy hónapig tartották, utána újra megkeresték a nyerteseket és veszteseket, és eszerint alakították ki a portfóliót. A vizsgálatban nem long-only stratégiát alkalmaztak, azaz nem annyiból állt a módszer, hogy a nyerteseket megvásárolták, havonta felülvizsgálták, hanem ezzel együtt a veszteseket is shortolták. A legtöbb anomália esetében azonban a long-only változat is működőképes, sőt gyakran a long lábon keletkezik magasabb hozam. A fentiek mellett a teszteket elvégezték 12 havi múltbeli teljesítmény alapján is (erre is kitérek).

A fentiek eddig egy hagyományos momentum stratégiával egyeznek, azonban a fenti vizsgálatban a részvényeket stop-loss megbízással is ellátták. Ez pedig azt jelentette, hogy a megvásárolt részvények esetén 15%-os visszaesésnél eladták a részvényeket, a short lábon pedig 15%-os emelkedés esetén zárták a short pozíciót. A lezárt ügyletekből felszabadult pénzen nem nyitottak új pozíciót, hanem rövid lejáratú kötvényekbe tették az összeget a hónap végéig (havonta felülvizsgálták a portfóliót). A 15%-os stop-szint mellett az anyagban 10% és 20%-os stop szintekre is végeztek visszateszteléseket. Az alábbi táblázatokban megtaláljuk az 1926-2013 közötti időszak eredményeit.

A táblázatban az eredeti, stop-loss nélküli momentum stratégia eredményeit látjuk. Az első sorban (Market) a tőzsdeindex átlagos havi hozama látható (Avg Ret% oszlop), a Losers alatt a múltbeli vesztesek következő időszaki átlagos havi hozama (0,24%), a Winners sorban a múltbeli nyertesek átlagos havi hozama (1,24%) követhető. A WML pedig a nyertesek és vesztesek közötti hozamkülönbséget mutatja. Eszerint a nyertesek és a vesztesek között a vizsgált időszakon átlagosan havi 0,99% a hozamkülönbség. A fentiekből jól látható, hogy a nyertesek felülteljesítik a veszteseket és a tőzsdeindexet is. Itt is jól látható, hogy a long lábon (nyertesek megvásárlása) keletkezik a nyereség jelentős része. A második oszlop (Std. Dev.) mutatja a szórást, azaz a kockázatot. Ebből látható, hogy a nyertesek megvásárlásának (7,75%) nagyobb a kockázata, mintha a tőzsdeindexbe fektettünk volna (5,43%). A szóráshoz magyarázatot itt találsz.

Ugyanakkor az is kiderül a harmadik oszlopból (sharpe), hogy egységnyi szórásra/kockázatra vetítve a nyertesek megvásárlás jobb eredményt hoz, mint a tőzsdeindexbe történő befektetés. Ugyanis a tőzsdeindex megvásárlásával egységnyi kockázatra vetítve 0,119% hozamot látunk, míg a nyertesek megvásárlásával 0,16% a hozam (sharpe-ráta magyarázata itt).

A fentieken túl azt is látjuk a MIN oszlopban , hogy a nyertesek megvásárlása, vagy a long-short változat (WML) is magasabb visszaeséssel jár (-33,06% és -49,79%) a tőzsdeindex hosszú távú tartásához képest (-29,13%). Ezek a nagy visszaesések pedig egybeesnek a momentum crashes eseményekkel.

Nézzük, hogyan változtatja meg az eredményeket, ha a részvényekre bevezetjük a 15%-os stop-loss szabályt. Ebben az esetben a vesztes részvények hozama negatív, azaz ha ezeket a részvényeket shortoljuk (short láb), akkor nyereség képződik rajta. A nyertes részvények átlagos havi hozama 1,24 százalékról 1,53%-ra növekedett, a szórás csökkent, így a sharpe-ráta lényegesen javult (0,225). Mivel a short lábon nyereség képződik, így a WML sorokban a long-short stratégia eredményei is javulnak, ráadásul a maximális visszaesés is csökken a nyertesek és a WML sorokban. Ez utóbbi esetben a maximális visszaesés 17,43 százalékpont, szemben a stop nélküli változat 49,79%-os maximális visszaesésével.

A további adatokból az is kiderül, hogy a 10%-os és 20%-os stop alkalmazása is javít az eredményeken. Ha az egységnyi kockázatra vetített hozamot nézzük (sharpe ráta, harmadik oszlop), akkor a 10%-os stop használata hozta a legjobb eredményt.

Mi a probléma a 10%-os stop-loss megbízással?

Bár jónak tűnik a 10%-os stop-loss megbízás, azonban a fő probléma az, hogy túl sokszor következik be a stop-kiütés, ami növeli a tranzakciós költségeket. Az alábbi grafikonokon a 15%-os stop-megbízás alkalmazásával látjuk azt, hogy a pozíciók mekkora hányada lett lezárva (felső képen a vesztesek, alsó képen a nyertesekből kialakított portfólió). Ez egyes időszakokban 100%-ot ér el. Ezek az időszakok nagyrészt a momentum crashes esetekkel esnek egybe. Átlagosan egyébként a nyertes részvények megvásárlása során a részvények 10,05 százaléka esetében aktiválódott a stop megbízás.

Az alábbi grafikonon a turnover ráta látható, amely a részvények forgási sebességét mutatja. Ebből jól látszik, hogy átlagosan 9,98 százalékponttal nagyobb a részvények (nyertesek vásárlása esetén) forgási sebessége a stop-loss megbízás alkalmazása esetén. Ez pedig együtt jár azzal, hogy a stratégia működtetési költségei megnőnek.

Látni kell azonban azt is, hogy a fenti visszatesztelés nem számolt tranzakciós költségekkel. Erre egy külön becslést készítettek, és az alábbi táblázat tartalmazza azt a határértéket, melynél a két stratégia hozama (hagyományos és stop-loss momentum) megegyezik. Eszerint a nyertesek megvásárlása (long-only) módszer esetében 2,97%-os tranzakciós költség esetén egyezik meg a hagyományos és a stop-loss momentum stratégia hozama. Ha ennél alacsonyabb a tranzakciós költség, akkor jobban járunk a stop-loss momentum stratégiával. A második oszlopban pedig a sharpe-ráta alapján vetjük össze a költségeket, azaz átlagosan 4,47%-os tranzakciós költség esetén lesz a stop-loss momentum stratégia sharpe-rátája egyenlő a hagyományos momentummal. Ez tehát azt jelenti, hogy a 4,47%-ot meghaladó költségek elviszik a többlethozamot.

Mi történik a momentum crashes események alatt?

Ahogy a bevezető részben már utaltam rá, a momentum crashes események alatt a momentum stratégiák nagy visszaesést szenvednek el. Az alábbi  táblázatban a hagyományos momentum stratégia (Panel A) és a stop-loss momentum (Panel B) maximális visszaesései vethetők össze. Jól látszik a táblázatból, hogy a veszteségek nagyrészt a vesztesek shortolásán (Losers% oszlop) képződnek, ezért lesz a long-short stratégia (WML oszlop) vesztesége jelentős. Ugyanakkor a stop megbízás elvágja ezeket a nagy veszteségeket, így csökken a maximális visszaesés (Panel B, WML% oszlopa).

A következő táblázatban a stop-loss momentum stratégia legnagyobb visszaeséssel járó időszakai láthatók (Panel D alatt). Ezekben az időszakokban a hagyományos momentum stratégia visszaesése is nagy (Panel C).

12 hónapos időtávon is működik a módszer?

Jó hírnek tekinthető, hogy a fenti stratégia nem csak 6 hónapos paraméterekkel működik, hanem 12 hónapos múltbeli teljesítmény vizsgálata esetén is javítja az eredményeket a stop-loss megbízás bevezetése. Az alábbi táblázatból kiderül, hogy az átlagos havi hozam is javul, illetve a sharpe-ráta növekszik, a maximális visszaesés pedig csökken a stop megbízás bevezetésével.

Összegezve a fentieket azt láthatjuk, hogy a stop megbízások alkalmazása jelentősen képes javítani egy stratégia eredményességét. Még az olyan egyszerű stop megbízás is, mely fix értékekkel dolgozik, és nem szintekhez van igazítva, javíthat az eredményeken, csökkentheti a kockázatot és a felmerülő veszteséget. Érdemes szem előtt tartani, hogy a legtöbb momentum stratégiát széles részvénykörön tesztelik, azaz a nyertesek és vesztesek portfóliókban több száz részvény található, illetve legtöbbször nem számolnak a tranzakció költségeivel.