ROE, ROA, ROI mutatók: Melyik vállalat működik hatékonyabban?

Cikkünkben három jövedelmezőségi és megtérülési mutatót, a ROE, a ROA és a ROI mutatókat tekintjük át. Ezek elsősorban a közép- és hosszú távon gondolkodó befektetők számára segíthetik a vállalatok összehasonlítását, de részvényszűrés során rövidebb időtávon is felhasználhatók. A cikkben az alábbi kérdésekkel foglalkozunk:

• Mit jelent, hogyan számítható és hogyan értelmezhető a ROE?
• Milyen esetekben lehet félrevezető a magas ROE?
• Mit mutat meg a DuPont-elemzés?
• Megjósolhatja-e a jövedelmezőség a részvények jövőbeni hozamát?
• Működik-e még napjainkban a profitability faktor?
• Mit jelent és hogyan használható a ROA?
• Mit értünk ROI alatt?
• Hogyan használhatjuk a ROE és a ROA mutatókat a gyakorlatban?

ROE mutató fogalma, számítása, értelmezése

A három mutató közül a ROE a legismertebb és a leggyakrabban alkalmazott. A ROE, azaz a Return on Equity azt mutatja meg, hogy a vállalat egységnyi saját tőkére vetítve mekkora adózott eredményt termelt.

ROE = adózott eredmény / átlagos saját tőke

A saját tőke a társaság eszközeinek azon része, amely a kötelezettségek levonása után a tulajdonosokhoz tartozik. Ide tartozik többek között a jegyzett tőke, a tőketartalék és a felhalmozott eredmény.

A nevezőben célszerű az adott időszak átlagos saját tőkéjét használni:

Átlagos saját tőke = (időszak eleji saját tőke + időszak végi saját tőke) / 2

Erre azért van szükség, mert az adózott eredmény egy teljes időszak, rendszerint egy év alatt keletkezik, míg a mérlegben szereplő saját tőke egy adott időpontra vonatkozó állományi adat.

Egy 20 százalékos ROE azt jelenti, hogy a társaság az adott időszakban a könyv szerinti saját tőke 20 százalékának megfelelő adózott eredményt ért el. Ez azonban nem azonos a részvényes tényleges éves hozamával. A befektető hozama az árfolyamváltozásból és a kifizetett osztalékból áll, és jelentősen eltérhet a vállalat ROE mutatójától.

Általánosságban a magasabb ROE kedvezőbb jövedelmezőségre utal, de nincs minden vállalatra és iparágra érvényes határérték. Egy tőkeigényes közművállalat, egy kereskedelmi bank és egy alacsony eszközigényű szoftvervállalat természetes ROE-szintje jelentősen eltérhet egymástól.

A ROE az alapvető fundamentális mutatók közé tartozik, ezért a legtöbb részvényszűrő és pénzügyi adatbázis tartalmazza. Az alábbi képen például a Coca-Cola Company ROE mutatója látható.

Mekkora ROE számít jónak?

A ROE értékelésekor nem célszerű merev határértékeket alkalmazni. Nagyon leegyszerűsítve az 5 százalék alatti ROE gyenge jövedelmezőségre, a 10-15 százalék közötti érték megfelelő vagy jó teljesítményre, a 15–20 százalék feletti érték pedig magas jövedelmezőségre utalhat.

A 30-40 százalékot meghaladó ROE azonban nem feltétlenül jelent rendkívüli vállalati teljesítményt. Ilyenkor különösen fontos megvizsgálni, hogy a magas értéket valóban az erős működés, vagy inkább a nagyon alacsony saját tőke, a magas eladósodottság, részvény-visszavásárlás vagy valamilyen egyszeri eredménytétel okozta-e.

Éppen ezért a vállalat aktuális ROE mutatója helyett célszerű legalább az előző öt-tíz év adatait, az iparági átlagot és a közvetlen versenytársak mutatóit is megvizsgálni.

Milyen esetekben lehet félrevezető a ROE?

A magas ROE első látásra kedvező, de több olyan helyzet is előfordulhat, amikor a mutató félrevezető képet ad a vállalat valódi teljesítményéről.

1. Magas eladósodottság

A vállalat hitelfelvétellel csökkentheti a működés finanszírozásához szükséges saját tőke arányát. Mivel a ROE nevezőjében csak a saját tőke szerepel, a magasabb tőkeáttétel önmagában is növelheti a mutató értékét.

Két azonos üzemi jövedelmezőségű társaság közül ezért a nagyobb adósságállománnyal rendelkező vállalat ROE mutatója magasabb lehet. Ez nem feltétlenül jelent hatékonyabb működést, viszont magasabb pénzügyi kockázatot jelezhet.

2. Sajátrészvény-visszavásárlás

A saját részvények visszavásárlása csökkentheti a társaság könyv szerinti saját tőkéjét. Ha közben a nyereség nem csökken azonos mértékben, a ROE mechanikusan emelkedik.

Ezért egy növekvő ROE mögött nem feltétlenül a működési hatékonyság javulása áll. Előfordulhat, hogy a vállalat ugyanazt a nyereséget kisebb könyv szerinti saját tőkére vetítve mutatja ki.

3. Egyszeri nyereség

Egy eszköz értékesítése, egy leányvállalat eladása, adójóváírás vagy más egyszeri tétel átmenetileg jelentősen növelheti az adózott eredményt és ezzel együtt a ROE mutatót.

A fenntartható jövedelmezőség vizsgálatához ezért célszerű a korrigált eredményt, az üzemi eredményt és a vállalat cash flow kimutatását is áttekinteni.

4. Nagyon alacsony vagy negatív saját tőke

Amennyiben a vállalat saját tőkéje nagyon alacsony, már viszonylag mérsékelt nyereség mellett is rendkívül magas ROE adódhat. Negatív saját tőke esetén a mutató értelmezése lényegében értelmét veszti.

A negatív saját tőke sok esetben jelentős eladósodottságra, korábbi veszteségekre vagy agresszív részvény-visszavásárlási politikára utal.

5. Ciklikus eredmények

Ciklikus vállalatoknál, például nyersanyagtermelőknél, autógyártóknál vagy hajózási társaságoknál a ROE jelentősen ingadozhat a gazdasági és iparági ciklusokkal együtt.

Egy kiemelkedően magas ROE ezért akár a ciklus csúcspontját is jelezheti, nem pedig tartósan magas vállalati minőséget.

A ROE felbontása: DuPont-elemzés

A ROE önmagában csak azt mutatja meg, hogy mekkora nyereség jut a saját tőkére, de nem mondja meg, hogy miért magas vagy alacsony a mutató. Ebben segít a DuPont-elemzés.

ROE = nettó profitráta × eszközforgási sebesség × pénzügyi tőkeáttétel

A képlet részletesebben:

ROE = (adózott eredmény / árbevétel) × (árbevétel / eszközök) × (eszközök / saját tőke)

A felbontás alapján egy vállalat ROE mutatója három fő okból lehet magas:

• magas a termékeken vagy szolgáltatásokon elért profitráta;
• a vállalat hatékonyan használja az eszközeit az árbevétel előállításához;
• magas pénzügyi tőkeáttételt, azaz sok idegen forrást használ.

A három eset közül az első kettő általában kedvezőbb vállalati minőségre utal. A tőkeáttétel növekedése ugyanakkor magasabb ROE-t eredményezhet anélkül, hogy a vállalat alaptevékenysége hatékonyabbá válna.

Megjósolja-e a ROE a jövőbeni részvényhozamot?

A jövedelmezőségi mutatókkal kapcsolatban számos empirikus vizsgálat készült. Ezek alapján a magasabb jövedelmezőségű vállalatok részvényei hosszú mintákon átlagosan magasabb későbbi hozamot értek el, mint a gyenge jövedelmezőségű vállalatok részvényei.

Az egyik legismertebb vizsgálatot Robert Novy-Marx végezte az 1963 és 2010 közötti időszakra. A kutató nem közvetlenül a ROE mutatót használta, hanem a bruttó eredményt viszonyította a vállalat teljes eszközállományához:

Gross profitability = bruttó eredmény / teljes eszközállomány

Novy-Marx eredményei szerint a legjövedelmezőbb vállalatok részvényei átlagosan felülteljesítették a legkevésbé jövedelmező vállalatokat. A kutatásban kimutatott hozamkülönbség azonban long–short portfólióra vonatkozott: a stratégia megvásárolta a magas jövedelmezőségű vállalatokat, és egyidejűleg shortolta az alacsony jövedelmezőségű társaságokat.

Ez fontos különbség. A kutatások nem azt állítják, hogy minden magas ROE mutatóval rendelkező részvény biztosan magas hozamot ér el. Azt mutatják, hogy nagy részvénymintákban, sok vállalatot tartalmazó portfóliók esetén a magas és az alacsony jövedelmezőségű társaságok átlagos hozama között történelmileg különbség mutatkozott.

A jövedelmezőségi összefüggés jelentőségét mutatja, hogy Fama és French 2015-ben a háromfaktoros modelljüket két további tényezővel egészítették ki. Ezek egyike a profitability, azaz jövedelmezőségi faktor lett.

A Fama–French-féle RMW faktor elnevezése a „Robust Minus Weak” kifejezésből származik. A faktor a robusztus működési jövedelmezőségű vállalatok és a gyenge jövedelmezőségű vállalatok részvényhozamának különbségét méri.

Az RMW nem pontosan azonos a ROE mutatóra épülő stratégiával, de ugyanabba a tágabb jövedelmezőségi faktorcsaládba tartozik.

A profitability faktor nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett kockázati prémium. Egyes magyarázatok szerint a magasabb hozam valamilyen vállalati kockázat kompenzációja, míg más értelmezések szerint a befektetők szisztematikusan alulértékelik a tartósan nyereséges, jó minőségű vállalatokat.

ROE alapú vizsgálatok eredményei

A Digesting Anomalies: An Investment Approach című tanulmányban a kutatók többek között a ROE mutató jövőbeni hozammal fennálló kapcsolatát is megvizsgálták.

A kutatás az 1972 és 2011 közötti amerikai részvénypiacot vizsgálta. A vállalatokat minden hónapban ROE alapján sorba rendezték, majd tíz portfólióba osztották. A legmagasabb ROE mutatóval rendelkező vállalatok alkották a felső, a legalacsonyabb ROE mutatóval rendelkező vállalatok pedig az alsó decilist.

A magas ROE portfólió megvásárlásából és az alacsony ROE portfólió shortolásából kialakított stratégia átlagos hozamkülönbsége havi 0,81 százalék volt. Ez azonban bruttó, történelmi átlag, amely nem jelenti azt, hogy a prémium minden hónapban, minden piacon vagy a jövőben is azonos mértékben jelentkezik.

A tanulmány C.7 táblázatának részlete azt mutatja, hogy a ROE alapján kialakított portfóliók átlagos következő havi hozama a ROE növekedésével általában emelkedett.

Forrás: Digesting Anomalies: An Investment Approach

Működik-e még napjainkban a profitability faktor?

A történelmi visszatesztelések egyik legfontosabb problémája, hogy a múltbeli teljesítmény nem garantálja a faktor jövőbeni fennmaradását. Egy korábban működő összefüggés gyengülhet, miután széles körben ismertté válik, vagy akár azért is eltűnhet, mert az eredeti eredmény adatbányászat, véletlen mintázat vagy nehezen végrehajtható kereskedési stratégia következménye volt.

Ivo Welch 2026-ban publikált Assessing Factors and the CAPM in 2026 című tanulmánya ebből a szempontból különösen érdekes. A szerző 45 vezető amerikai egyetem 254 pénzügyi kutatóját kérdezte meg arról, hogy a legismertebb részvénypiaci faktorok közül melyektől várnak a következő években többlethozamot. A húsz vizsgált faktor közül mindössze négy kapott egyértelműen pozitív átlagos várakozást:

1. momentum;
2. profitability;
3. value;
4. market beta.

A profitability a momentum után a második legígéretesebb faktornak bizonyult. A válaszadók átlagos értékelése a profitability esetében 0,60 volt a -2 és +2 közötti skálán. A 202 kutató közül, aki erre a kérdésre válaszolt, 101-en vártak mérsékelt vagy jelentős felülteljesítést, 97-en semleges választ adtak, és mindössze négyen vártak alulteljesítést.

A profitability különösen kedvező megítélést kapott azok körében, akik saját bevallásuk szerint a faktornézeteiknek megfelelően a saját pénzüket is befektetik. Ebben a csoportban az átlagos várakozás 0,89 volt, szemben a többi válaszadó 0,40-os értékével.

A magasabb faktorszakértelemmel rendelkező kutatók szintén az átlagosnál kedvezőbben ítélték meg a profitability jövőbeni kilátásait. Ez azért lényeges, mert a felmérésben szereplő húsz faktor többségét a kutatók lényegtelennek, bizonytalannak vagy zajnak tekintették.

A tanulmány a Fama–French adatbázis historikus faktorhozamait is megvizsgálta. Az RMW profitability faktor geometriai évesített hozama:

• 1964 és 2024 között körülbelül évi 3 százalék;
• 2000 és 2024 között körülbelül évi 5 százalék;
• 2020 és 2024 között körülbelül évi 7 százalék volt.

A teljes mintán és a 2000-2024 közötti időszakban az átlagos havi faktorhozam statisztikailag is szignifikánsnak bizonyult. A 2020-2024 közötti ötéves időszak hozama ugyan magas volt, de a rövid minta és a hozamok ingadozása miatt statisztikailag nem volt szignifikáns.

Ez alapján a profitability faktor a publikálását követően sem tűnt el. Sőt, a 2000 utáni időszakban is pozitív teljesítményt mutatott, miközben több más klasszikus faktor (különösen a value) lényegesen gyengébben teljesített.

Fontos ugyanakkor, hogy Welch tanulmánya nem egy új kereskedési stratégia visszatesztelése. Egyrészt korábbi faktorhozamokat mutat be, másrészt a pénzügyi kutatók jövőre vonatkozó várakozásait méri fel. A tanulmány ezért nem bizonyítja, hogy a profitability faktor a következő években biztosan pozitív hozamot termel.

A tanulmányból inkább a következő következtetés vonható le: A profitability faktor a legtöbb publikált részvénypiaci anomáliánál erősebb empirikus háttérrel rendelkezik, a publikálását követően is pozitív teljesítményt mutatott, és 2026-ban a vezető amerikai pénzügyi kutatók által legígéretesebbnek tartott faktorok egyike volt.

Ugyanakkor a faktor jövőbeni prémiuma bizonytalan, időszakonként eltűnhet, és a tényleges befektetői eredményt a portfólió kialakítása, a kereskedési költségek, az adózás, az alkalmazott részvényminta és a faktor definíciója is jelentősen befolyásolja.

A tanulmány további érdekes eredménye, hogy a kutatók többsége nem hagyományos kockázati prémiumként értelmezte a profitability faktort. A második körben válaszoló kutatók közül 22 tekintette kockázati faktornak, míg 45-en inkább viselkedési vagy piaci tökéletlenségekkel magyarázták a prémiumot.

Ez azt jelenti, hogy a szakértők többsége szerint a jövedelmező vállalatok történelmi felülteljesítése nem feltétlenül azért következett be, mert ezek a részvények kockázatosabbak voltak. Elképzelhető, hogy a befektetők lassan ismerik fel a tartósan magas vállalati minőséget, vagy nem árazzák megfelelően a jövedelmezőség fennmaradását.

Összességében tehát a válasz az, hogy a profitability faktor a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján még nem tekinthető eltűnt faktornak. Történelmi teljesítménye a publikálását követően is kedvező maradt, és a szakértői várakozások alapján továbbra is az egyik legígéretesebb faktor. Ebből azonban nem következik, hogy minden magas ROE mutatójú részvény jó befektetés, vagy hogy a faktor a következő években biztosan felülteljesít.

ROA mutató fogalma, számítása, értelmezése

A ROA, azaz Return on Assets a vállalat teljes eszközállományára jutó adózott eredményt mutatja meg.

ROA = adózott eredmény / átlagos eszközállomány

Míg a ROE kizárólag a saját tőkéhez viszonyítja a profitot, a ROA a vállalat teljes eszközállományát veszi alapul, függetlenül attól, hogy azt saját tőkéből vagy idegen forrásból finanszírozták.

Az átlagos eszközállomány számítása:

Átlagos eszközállomány = (időszak eleji eszközállomány + időszak végi eszközállomány) / 2

A ROA elsősorban azt mutatja meg, hogy a vállalat milyen hatékonyan használja fel a rendelkezésére álló eszközöket a profit előállításához.

Egy 8 százalékos ROA például azt jelenti, hogy a vállalat minden 100 egységnyi könyv szerinti eszközre 8 egységnyi adózott eredményt termelt.

A ROA általában alacsonyabb a ROE mutatónál, mivel az eszközállomány a saját tőkén túl a kötelezettségekből finanszírozott eszközöket is tartalmazza.

Milyen esetekben használható jól a ROA?

A ROA különösen hasznos lehet az eltérő finanszírozási szerkezetű, de hasonló tevékenységet végző vállalatok összehasonlításakor. Mivel a teljes eszközállományhoz viszonyítja a nyereséget, kevésbé torzítja közvetlenül az adósság és a saját tőke aránya, mint a ROE-t.

Ettől függetlenül a ROA is erősen iparágfüggő. Egy szoftvervállalat viszonylag kevés tárgyi eszközzel is nagy profitot termelhet, ezért magas ROA-t érhet el. Egy közműszolgáltató, telekommunikációs társaság vagy ipari vállalat működéséhez ezzel szemben jelentős eszközállományra van szükség, így természetes módon alacsonyabb lehet a ROA mutatója.

A ROA bankok esetében különösen óvatosan értelmezendő, mivel a pénzügyi intézmények eszközszerkezete és tőkeáttétele alapvetően eltér a nem pénzügyi vállalatokétól. Egy bank 1–2 százalékos ROA mutatója már kifejezetten magas jövedelmezőségnek számíthat.

ROI mutató fogalma, számítása, értelmezése

A ROI, azaz Return on Investment általánosságban egy adott befektetés vagy projekt megtérülését fejezi ki.

ROI = (befektetésből származó nyereség / befektetett összeg) × 100

Gyakran az alábbi formában is találkozhatunk vele:

ROI = (befektetés végső értéke − befektetés költsége) / befektetés költsége

A ROI-nak nincs olyan egységes, minden vállalatra alkalmazott számviteli definíciója, mint a ROE vagy a ROA mutatónak. A nevező és a számláló tartalma attól függhet, hogy egy beruházás, marketingkampány, informatikai fejlesztés, vállalatfelvásárlás vagy pénzügyi befektetés megtérülését vizsgáljuk.

Részvényelemzésben ezért a ROI kevésbé alkalmas a teljes vállalatok egységes összehasonlítására. Inkább egyedi projektek, beruházások és tőkeallokációs döntések értékelésére használják.

ROE, ROA és ROI összehasonlítása

Mutató	Mit mér?	Mihez viszonyít?	Elsődleges felhasználása
ROE	Sajáttőke-arányos nyereség	A részvényesek könyv szerinti saját tőkéjéhez	A tulajdonosi tőke jövedelmezőségének vizsgálata
ROA	Eszközarányos nyereség	A vállalat teljes eszközállományához	Az eszközfelhasználás hatékonyságának vizsgálata
ROI	Egy befektetés vagy projekt megtérülése	Az adott projektbe vagy befektetésbe helyezett összeghez	Egyedi beruházások, projektek és kampányok értékelése

Hogyan használjuk a gyakorlatban a ROE és a ROA mutatókat?

A ROE és a ROA elsősorban arra alkalmas, hogy megvizsgáljuk, mennyire hatékonyan használja fel a vállalat a saját tőkét és a teljes eszközállományt.

A magasabb ROE és ROA általában kedvezőbb jövedelmezőségre utal, de a mutatókat nem szabad önmagukban értékelni. A gyakorlatban az alábbi lépések követhetők.

1. A jelenlegi adatok kigyűjtése

A vállalatok ROE és ROA mutatói a legtöbb gazdasági portálon, részvényszűrőben és éves jelentésben megtalálhatók. Az alábbi képen például az eBay ROA, ROE és ROI mutatói láthatók.

2. A múltbeli értékek vizsgálata

Egyetlen év adata könnyen torzulhat egyszeri tételek, leírások, akvizíciók vagy ciklikus hatások miatt. Ezért célszerű legalább az előző öt év ROE és ROA mutatóit áttekinteni.

Különösen kedvező lehet, ha a vállalat hosszabb időn keresztül magas és viszonylag stabil jövedelmezőséget mutat. A hirtelen megugró ROE ezzel szemben további vizsgálatot igényel.

3. Összehasonlítás az iparági átlaggal

A ROE és a ROA erősen függ a vállalat üzleti modelljétől és iparágától. Emiatt egy technológiai vállalat, például az Apple mutatóit nem célszerű közvetlenül összehasonlítani egy bank, például a Bank of America mutatóival.

Az értékelés során az azonos vagy hasonló tevékenységű versenytársakat, illetve az iparági átlagot kell alapul venni.

4. Az adósságállomány vizsgálata

A magas ROE mögött jelentős pénzügyi tőkeáttétel is állhat. Ezért a ROE mellett célszerű megvizsgálni többek között:

• a nettó adósságot;
• a debt-to-equity mutatót;
• a kamatfedezeti mutatót;
• a nettó adósság/EBITDA arányt.

5. A nyereség minőségének ellenőrzése

A számviteli nyereség önmagában nem feltétlenül jelent tényleges pénztermelő képességet. Ezért érdemes összehasonlítani az adózott eredményt a működési cash flow-val és a szabad cash flow-val.

Ha a vállalat éveken keresztül magas ROE-t mutat, miközben a működési cash flow gyenge vagy tartósan elmarad a kimutatott eredménytől, az a nyereség minőségével kapcsolatos problémára utalhat.

6. Az értékeltség vizsgálata

A magas ROE nem mondja meg, hogy a részvény olcsó vagy drága. Elképzelhető, hogy a vállalat kiváló minőségű és kiemelkedően jövedelmező, de a részvény árfolyama már túlságosan magas jövőbeni növekedést áraz.

Emiatt a jövedelmezőségi mutatókat célszerű értékeltségi mutatókkal együtt használni, például:

• P/E;
• P/B;
• EV/EBITDA;
• szabad cash flow hozam;
• PEG.

Hogyan értékeljük a vállalatokat ROE és ROA alapján?

A magasabb ROE vagy ROA általában hatékonyabb működésre utal, nem pedig az alacsonyabb érték. Az eredeti összehasonlításban ezért fordítva szerepelt az értelmezés: azonos iparágban és hasonló kockázat mellett rendszerint a magasabb jövedelmezőségű vállalat tekinthető hatékonyabbnak.

Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy a magasabb ROE vagy ROA mutatóval rendelkező vállalat részvényének árfolyama emelkedni fog.

Tegyük fel, hogy „A” társaság ROA mutatója 5 százalék, míg „B” társaságé 13 százalék. A „B” vállalat első látásra hatékonyabban használja az eszközeit. A befektetési döntéshez azonban azt is meg kell vizsgálni, hogy:

• fenntartható-e a 13 százalékos ROA;
• nincs-e mögötte egyszeri nyereség;
• milyen gyorsan növekszik a vállalat;
• mekkora az adóssága;
• milyen árazáson vásárolható meg a részvénye.

A magas jövedelmezőség hozzájárulhat a vállalat hosszú távú értékteremtéséhez, de nem biztosít stabilan emelkedő részvényárfolyamot. A részvény hozama attól is függ, milyen várakozásokat épített be korábban a piac az árfolyamba.

Érdemes-e csak a ROE és a ROA alapján dönteni?

Nem. A ROE és a ROA nem veszi figyelembe a részvény értékeltségét, a vállalat növekedési lehetőségeit, az adósságállományt, a cash flow minőségét és a működés kockázatait. A magas ROE különösen akkor értékes információ, ha:

• hosszabb időn keresztül fennmarad;
• nem túlzott eladósodottságból származik;
• erős működési és szabad cash flow kíséri;
• a vállalat képes a nyereséget magas megtérülés mellett újra befektetni;
• a részvény értékeltsége nem tartalmaz irreálisan magas várakozásokat.

A ROE és a ROA mellett az alábbi mutatók és vizsgálatok lehetnek hasznosak:

• P/E ráta: túlárazott vagy alulárazott a részvény?
• Tudnivalók az EPS-ről
• EBITDA, EBITDA-margin és EV/EBITDA
• Eladósodottsági mutatók
• Cash flow kimutatás vizsgálata
• Részvények értékelése P/B mutatóval
• Értékalapú befektetés és value trap

ROE mutatón alapuló tőzsdestratégia 1990 és 2018 között

Egy másik visszatesztelés az 1990 és 2018 közötti időszakban vizsgálta a ROE alapján kialakított long–short stratégiát. A kutatás kizárta az egymilliárd dollárnál kisebb piaci kapitalizációjú társaságokat, és a kereskedési költségeket is figyelembe vette.

A stratégia minden hónapban megvásárolta a legmagasabb ROE mutatóval rendelkező részvények felső 10 százalékát, és shortolta a legalacsonyabb ROE mutatóval rendelkező részvények alsó 10 százalékát.

Az eredmények szerint a stratégia az amerikai és az európai részvénypiacon kedvező történelmi teljesítményt mutatott, a japán piacon azonban lényegesen gyengébben működött.

A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a magas ROE mutatóval rendelkező vállalatokat a piac általában magasabb P/B mutató mellett árazta. Az alacsony ROE mutatójú vállalatok részvényei ezzel szemben jellemzően alacsonyabb könyv szerinti értékhez viszonyított árazáson forogtak.

Ez jól mutatja a quality és value megközelítés közötti különbséget. A magas minőségű, magas jövedelmezőségű vállalatok részvényei gyakran nem olcsók, mivel a piac is felismeri a kedvező tulajdonságaikat. A lényeg tehát az, hogy azt is kell nézni, hogy hogy milyen árat fizetünk a jó vállalatért. 

Összefoglalás

A ROE és a ROA hasznos mutatók a vállalatok jövedelmezőségének és működési hatékonyságának vizsgálatához. A ROE a részvényesek könyv szerinti saját tőkéjére jutó eredményt, a ROA pedig a vállalat teljes eszközállományára jutó nyereséget mutatja meg.

A magasabb ROE és ROA rendszerint kedvezőbb vállalati teljesítményre utal, de csak azonos iparágon belül, hosszabb időszak alapján és a mutatók mögötti tényezők vizsgálatával értelmezhető megfelelően.

A magas ROE mögött állhat tartós versenyelőny és magas profitabilitás, de okozhatja jelentős eladósodottság, alacsony saját tőke, részvény-visszavásárlás vagy egyszeri eredménytétel is.

A historikus vizsgálatok alapján a magas jövedelmezőségű vállalatok részvényei átlagosan felülteljesítették a gyenge jövedelmezőségű társaságokat. A 2026-os szakértői felmérés és a hosszú távú faktorhozamok alapján a profitability faktor továbbra is a legígéretesebb és empirikusan legerősebb részvénypiaci faktorok közé tartozik.

A faktor fennmaradása azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag a magas ROE alapján érdemes részvényt vásárolni. A jövedelmezőséget az értékeltséggel, az adóssággal, a növekedési lehetőségekkel és a cash flow minőségével együtt kell vizsgálni.