Infláció: Mit jelent? Hatásai, számítása, magyarázat

2026. March 4. 07:50 Szerző | Hírlevél | Facebook

Kategória

Ebben a cikkben áttekintjük az infláció működését és gazdasági hatásait. Többek között az alábbi kérdésekre keressük a választ:

Mi az infláció, hogyan csökken a pénz vásárlóereje, és milyen típusai léteznek?
Hogyan mérik az inflációt, és milyen szerepe van a fogyasztói árindexnek (CPI)?
Miért torzíthatja a hivatalos inflációs mutató a valós pénzromlást, és miért érzékelhetnek a háztartások eltérő inflációt?
Milyen tényezők okozhatnak inflációt, például pénzmennyiség-növekedés, energiaár-sokkok vagy keresleti nyomás?
Hogyan hat az infláció a gazdaságra, például a gazdasági növekedésre, a kamatokra vagy az ipari termelésre?
Miért fontos az infláció követése a befektetők számára, és hogyan befolyásolja a megtakarítások és befektetések reálértékét?

Az infláció fogalma, jelentése

Az infláció a pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése, az árak, árszínvonal folyamatos emelkedése. Az inflációt pénzromlásnak is nevezik. Az inflációval kapcsolatos további fogalmak:

Dezinfláció jelentése, fogalma: az infláció csökkenése, azaz a pozitív tartományban levő infláció visszaesése, például 5 százalékról 3 százalékra esik az infláció, részletek itt.
Defláció jelentése, fogalma: árszínvonal csökkenése, negatív előjelű inflációs ráta, bővebben itt beszéltünk róla.
Stagfláció jelentése, fogalma: általában a magas infláció megjelölése, amely kismértékű gazdasági növekedéssel, recesszióval és magas munkanélküliséggel párosul, itt beszéltünk róla.

Az inflációt megkülönböztetjük az árszínvonal változásának mértéke alapján:

évi 3% alatti drágulás esetén kúszó infláció (creeping inflation)
évi 3-10% közötti drágulás esetén lépegető infláció (walking inflation)
évi 10%-ot meghaladó drágulás esetén vágtató infláció (jumping vagy galloping inflation)
havi 50%-ot meghaladó drágulás esetén hiperinfláció (hyperinflation)

Az infláció kialakulásának okai

Az infláció egyik oka a pénzmennyiség növekedése. Jegybankok monetáris politikájuk eszközeként szabályozhatják a gazdaságban levő pénzmennyiség mértékét, amely az inflációra hatással van. A növekvő pénzmennyiség a gazdaságban (bizonyos körülmények között) inflációt gerjeszt, a csökkenő pénzmennyiség pedig ellentétes hatást vált ki. A jegybankok egyik lehetséges eszköze az infláció szabályozására az eszközvásárlás, azaz a jegybank kötvényeket vásárol, melyekért cserébe pénzt ad, ami növeli a gazdaságban levő pénz mennyiségét (pénzinfláció).

Példaként képzelj el egy szigetet, ahol összesen 100 darab pénz van forgalomban. Ha ezen a szigeten egyik napról a másikra újabb 100 darab pénzt bocsátanánk ki, akkor a szigeten megvásárolható áruk értéke a kétszeresére növekedne, tekintettel arra, hogy már 200 darab pénz van használatban, azaz egységnyi pénzen így már csak fele annyi árut, szolgáltatást lehetne vásárolni. Más lenne a helyzet akkor, ha a szigeten olyan gazdasági változások állnának be, hogy a rendelkezésre álló áru és szolgáltatás mennyisége kétszeresére növekedne, azaz a gazdasági teljesítmény megduplázódna. Ekkor a pénzmennyiség növekedése nem okozná a pénz értékcsökkenését, nem jelenne meg infláció.

A mai modern, fiat pénzek tehát egy gazdaság jövőbeni teljesítményére vonatkozó igényt testesítenek meg. Ha így gondolunk a pénzre, akkor ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy két dolog lesz hatással a pénz értékére, azaz:

jövőbeni gazdasági teljesítmény
a gazdaságban levő pénzmennyiség

A pénz egyetlen egysége tehát egyetlen szelet egy nagy tortából, az ország jövőbeni gazdasági teljesítményéből. Ebből következik, hogy a pénz értéke két ok miatt csökkenhet. Kisebb lesz a jövőben a torta, azaz a gazdasági teljesítmény, vagy pedig több részre kell osztani a tortát, azaz növekszik a pénzmennyiség. Bővebben itt beszéltünk a témáról.

A pénzmennyiség növekedése mellett más tényezők is okozhatják az inflációt, például az ún. ár-bér spirál, azaz ha munkaerőhiány alakul ki a gazdasági fellendülés hatására, akkor a bérköltségek megnövekednek. A cégek pedig a bérköltségek növekedését a termékek, szolgáltatások árába is beárazzák, így az árak emelkedésnek indulnak, azaz az infláció növekszik. További inflációt kiváltó tényező lehet a kereslet növekedése (keresleti infláció), azaz ha valamely termék, termékek után megnövekszik a kereslet, és a kínálat nem tud lépést tartani ezzel a növekvő kereslettel, akkor a termék, termékek ára növekedésnek indul, amely szintén az infláció kiváltó oka.

Keresleti és kínálati nyomásra kialakuló infláció

Alapvetően kétfajta inflációs okot különíthetünk el. Az egyik az ún. keresleti nyomásra kialakuló infláció (demand-pull inflation), a másik pedig a kínálati oldalon kialakuló infláció, amit cost-push inflációnak is nevezünk. A keresleti nyomásra kialakuló infláció jellemzője, hogy az árak emelkedését a termékek iránti megnövekvő kereslet idézi elő. Aktuális példával élve: az építőipar felfutása az építőanyagok iránti termékek növekvő keresletét jelenti, ami az építőanyagok árának emelkedését vonja maga után. A cégek nem tudnak olyan gyorsan kapacitást bővíteni, így a kínálat nem tud a kereslettel egy ütemben emelkedni. A termékek iránti növekvő kereslet tehát inflációt okoz. Egyrészt a kínálat nem tart lépést, másrészt a kereskedők árat emelnek, mert érzékelik a megnövekvő keresletet, egyébként kifogynának az áruból.

A kínálati nyomásra kialakuló inflációt rövidítve kínálati inflációnak nevezzük (angolul cost-push inflation). Ez az infláció főleg olyan termékek esetében alakul ki, ahol a kereslet rugalmatlan, illetve sok időbe telik alternatív, helyettesítő terméket keresni. Például gázolaj, benzin kereslete, mivel a drágulás hatására is meg kell vennie a gazdasági szereplőknek a gázolajat, benzint a tevékenységük folytatásához. Ebbe a körbe sorolhatók az ipar számára szükséges nyersanyagok például: réz, vas, acél, de az alapvető élelmiszerek (búza, kukorica) kínálatának csökkenése is okozhat inflációt. Alapvetően öt olyan tényezőre érdemes figyelnünk, melyek a kínálati oldalon inflációt okozhatnak.

1) Monopol helyzet

Ha egy termék piacán a szereplők kontrollálják a kínálati mennyiséget és összehangoltan döntenek, akkor ezzel a termék árára hatást tudnak gyakorolni, a verseny hiánya tehát inflációt idézhet elő. Példaként gondoljunk az OPEC-re, melynek célja az olajár megfelelő szinten tartása. Az OPEC országok birtokolják a Föld olajkészletének 80%-át és az éves olajkitermelés 40%-át termelik ki az OPEC országok. Nem meglepő tehát, hogy a kínálat, kitermelés korlátozásával éltek, amikor 2016-ban az olaj ára meredek esésnek indult.

2) Természeti katasztrófák okozta infláció

A természeti katasztrófák is okozhatnak inflációt mégpedig úgy, hogy egy adott nyersanyag kitermelése meghiúsul. Gondoljunk például az Egyesült Államokra nyaranta lecsapó hurrikánokra, amelyek miatt olaj finomítókat, olaj kitermelő platformokat kell leállítani. A kieső kínálatra reagál az olaj ára. De például a 2011-es japán földrengés idején is megfigyelhettük, hogy az autó alkatrészek kínálata esett vissza a katasztrófa miatt, ami az alkatrész árak drágulását idézte elő. Röviden a fentiek lennének a legfontosabb tényezők az inflációval kapcsolatban. Látható a fentiekből is, hogy az infláció mértékét növelhetik különböző tényezők, de kialakulhatnak ellentétes hatások, így az infláció okait együttesen célszerű vizsgálni.

3) Háborúk okozta infláció

Háborúk is okozhatnak inflációt, különösen akkor, ha energiahordozókban, nyersanyagokban gazdag országokat érint a háború. Ilyen esetekben a háború ellehetetleníti a nyersanyagok, energiahordozók kibányászását, finomítását, külföldre szállítását. Különösen a jelentős élelmiszer, nyersanyag, energiahordozókat exportáló országokban zajló háborúk okozhatják az adott termék kínálati mennyiségének globális csökkenését, mely a termék drágulásához, kínálati inflációhoz vezet

4) Gazdasági szankciók

A fentiekben részletezett mechanizmusok alapján a különböző vámok, gazdasági szankciók is okozhatnak inflációt, ha az intézkedések hatására csökken a kitermelhető, külföldre exportálható élelmiszerek, nyersanyagok, energiahordozók mennyisége.

5) Zöldinfláció

“The transition phase may bring protracted period of higher energy inflation” - állította Isabel Schnabel az EKB egyik döntéshozója 2022 januárjában, azaz a zöld átmenet magasabb energiaárakhoz, magasabb inflációhoz vezethet. A fenti kijelentést követően március 17-én Isabel Schnabel pontosította a zöld infláció definícióját (forrás itt). Eszerint három, a klímaváltozással összefüggő inflációt különíthetünk el, melyek az alábbiak:

Climateflation
Fossilflation
Greenflation

Mindegyik inflációtípus eltérő okok miatt, a zöld átmenet folyamatában eltérő időpontokban lesz hatással az inflációra. Bővebben itt beszéltünk a témáról.

Miért kezelhető nehezen a kínálati nyomásra kialakuló infláció?

A keresleti okokra visszavezethető infláció jellemzően a monetáris politika eszközeivel jól kezelhetők. Azonban változatos okok miatt kínálati sokkok hatására is kialakulhat infláció. Ebbe a körbe tartozik a különböző energiahordozók, például az olaj és a gáz árának drágulása. Sajnos a kínálati okok miatt kialakuló infláció nehezen kezelhető a monetáris politika módszereivel, így gyakorlatilag olyan, mint egy adóemelés. Persze láthatunk arra példákat, hogy gazdaságpolitikusok megpróbálják tompítani a hatásait az inflációnak, de ezek mind csak a növekvő holtteherveszteség rovására végezhető intézkedések. Az alábbi képen egy átlagos árstop piaci hatása figyelhető meg. Az árplafon (ársapka) hatására a keresleti mennyiség (Q2) nagyobb lesz, mint a kínálati mennyiség (Q1), így hiány alakul ki. A sárgával jelölt terület a holtteherveszteség, mely azt jelzi, hogy a termékből vagy szolgáltatásból nem állítják elő a társadalmilag optimális mennyiséget. Talán a fentiekből érthető, hogy a benzinár-stopot miért nem lehetett fenntartani hosszabb távon (hiány alakult ki).

forrás: saját szerkesztés

Látni kell tehát azt, hogy az energia ár-sokkok nem kezelhetők sem a monetáris politikával, sem a gazdaságpolitika ad-hoc eszközeivel (értelemszerűen átgondold, hosszú távon következetesen követett energiapolitika hatékony eszköz lehet). A rossz hír azonban az, hogy a gáz árának drágulására másképp reagál a gazdaság.

Alessandri (2023) által készített vizsgálatban a gáz árának makrogazdasági hatásait vetették össze az olaj árváltozásával. A szerzők a 2010-2022 közötti időszak euróövezeti adatait vizsgálták, és úgynevezett tiszta kínálati sokkokat azonosítottak, azaz olyan eseményeket, amikor az energiaárak jelentősen emelkedtek, miközben a kínálatot valamilyen konkrét esemény (például geopolitikai konfliktus, kitermelési zavar vagy szállítási probléma) csökkentette. Az alábbi grafikonok leírják a TTF gáz árváltozásának maginflációra (HICP core) és ipari termelésre (IP) gyakorolt hatását. Az adatokból az derül ki, hogy a magas gázárak 18-24 hónap alatt épülnek be a maginflációba és 20-25 hónappal a drágulás után emelkedik csúcsra az infláció, majd nagyjából négy év után tűnik el az áremelkedés hatása az inflációs mutatóból. Sajnos azonban az ipari termelésre gyakorolt negatív hatás sokkal jobban elhúzódik. Itt a csúcsot három év elteltével várhatjuk. A tanulmányból az is kiderül, hogy a gáz árának 5 százalékos növekedése átlagosan 0,2 százalékkal növeli mag a maginfláció csúcsát, az ipari termelés visszaeséséhez pedig 0,6 százalékkal járul hozzá. Legyünk arra is tekintettel, hogy az adatok szórása meglehetősen nagy. A piros görbe az esetek átlagát mutatja, a világosabb sávok a konfidencia-intervallumot jelölik.

forrás: Alessandri (2023)

Az alábbi grafikonok alapján megérthető, hogy az olaj és a gáz árának drágulása eltérő hatásokat vált ki. Bár itt is azt láthatjuk, amit a gáz árának drágulásánál, azaz az infláció emelkedik (HICP energy és HICO core), az ipari termelés lassul. Ugyanakkor az infláció ebben az esetben sokkal gyorsabban megjelenik az árakban és már 10 hónap után csúcson van, illetve gyorsabban eltűnik az áremelkedés hatása. Továbbá egy egységnyi olajár-emelkedésnek gyakorlatilag fele akkora hatása van az inflációra nézve.

forrás: Alessandri (2023)

Összegezve a fentieket. Az olaj- és gázkínálati sokkok gazdasági hatásai negatívak (magasabb infláció, csökkenő ipari termelés) azonban a gázkínálati sokkok hatása mélyebb és elhúzódó. A különbségek egyik oka vélhetően az, hogy az olajpiac globálisabb és rugalmasabb. A gáz ezzel szemben sokkal inkább regionális piac, ahol nagyobb szerepe van a tárolásnak és a hosszú távú szerződéseknek, miközben az európai iparszerkezet is kifejezetten gázintenzív.

Hogyan számítják az inflációt?

Az inflációval kapcsolatos problémák általában ott kezdődnek, hogy milyen módon mutatjuk ki az inflációt. A statisztikai hivatalok az inflációt általában a háztartások megélhetési költségeinek növekedésével, egy kosárral, ún. fogyasztói kosárral próbálják kimutatni. Ebben a fogyasztói kosárban kb. 1000 tétel van (eltérő súllyal), melynek árát a statisztikai hivatal (Magyarországon a KSH) mintavételezéssel szerzi be. A mintavétel során kiszűrik az ártorzító tényezőket, például akciókat. A hazai inflációs kosárban szereplő tételeket reprezentánsok néven találjuk meg, összesen 949 db ilyen terméket/szolgáltatást találsz a listában (itt letölthető). Kiemelek néhány példát:

Ingatlan adásvételéhez kapcsolódó ügyvédi díj (25 millió Ft–os ingatlan)
Energetikai tanúsítvány kiállításának díja, magánszemélynek, nem újépítésű ingatlanra, panellakás 80 m2,
Kötelező eboltás veszettség ellen
Macskaoltás, évente egyszeri alkalommal, 3–4 komponensű kombinált
Görögország, utazás repülővel (kötelező egyéb díjakkal), 3 vagy 4 csillagos hotel, félpanzió, 8 nap/7 éj
Személygépkocsi–vezetői tanfolyam B kat. teljes díja, elmélet+gyakorlat+vizsgadíjak, tantermi képzés
Menyasszonyi ruha kölcsönzése (72 óra)
Nadrág felhajtása, vasalása
Blikk
Gázolaj, általános
Óvodai napi étkezés

A fenti tételeken túl sok száz másik termék és szolgáltatás is megtalálható a listában, de könnyen belátható, hogy az egyes tételek nem mindenkit érintenek egyformán. Ha nekem nincs kutyám, macskám nem számít, hogy drasztikusan megdrágul az eboltás, macskaoltás. Ha már van jogosítványom, nem érint a gépjárművezető tanfolyam ára, de Blikket sem vásárolok stb. Természetesen a reprezentánsok súlyozása folyamatosan változik, és a múltbeli fogyasztáshoz van igazítva. Például bizonyára észrevetted, hogy az elmúlt években divat lett a kutyatartás, a magyar lakosság egyre nagyobb része dönt úgy, hogy kutyát tart. Ez egyúttal a kutyatartáshoz kapcsolódó szolgáltatások, termékek forgalmának növekedését is előidézi, így növekszik a súlya a fogyasztói kosárban, annak ellenére, hogy én továbbra sem tartok kutyát, így a drágulás (állateledel 14,7%-ot drágult 2022 februárjában előző év februárjához képest) nem érint engem. A kiragadott példa után könnyen megérthető, hogy az élelmiszer árak drágulása sokkal jobban érint egy alacsonyabb jövedelmű háztartást, mert a jövedelmének nagyobb részét költi el élelmiszerekre, ugyanakkor az átlagos fogyasztói kosár azon a feltételezésen (teljes ország lakosságának átlaga) alapul, hogy a jövedelem 26%-át költik a háztartások élelmiszerre.

A statisztikai adatok szerint a magyarok az adózás utáni jövedelmük 1,2 százalékát költik bérleti díjakra, mivel a lakosság nagy része saját tulajdonú ingatlanban lakik. Ennek következménye, hogy a bérleti díjak drágulása 1,2 százalékát teszi ki a fogyasztói kosárnak. Ha azonban valaki albérletben lakik, és átlagos jövedelme van, akkor a bérleti díj akár a fogyasztói kosarának negyedét is kiteheti. Ők az elmúlt években lényegesen nagyobb inflációval szembesültek, hiszen a bérleti díjakban 100-150%-os drágulás volt megfigyelhető. Az alábbi képen láthatod a jelenleg érvényes súlyokat kategóriákra bontva:

	Súly
Élelmiszerek	26,4%
Szeszes italok, dohányáruk	10,2%
Ruházkodási cikkek	3,7%
Tartós fogyasztási cikkek	7,7%
Háztartási energia	6,5%
Egyéb cikkek, üzemanyagok	17,9%
Szolgáltatások	27,3%

Az infláció tehát a fogyasztói kosár árváltozását fejezi ki. Az éves infláció meghatározásához minden hónapban megnézik, hogy a fogyasztói kosárban levő termékek ára az előző évben mennyi volt, és ehhez a bázisárhoz mérik az árak növekedését vagy csökkenését. Például előző év márciusában a fogyasztói kosár értéke 200.000 Ft volt. Tárgyév márciusában a fogyasztói kosár értéke 210.000 Ft. Az infláció számítása a következőképpen alakul:

lépés: árindex kiszámítása = 210.000 / 200.000 x 100 = 105
lépés: infláció kiszámítása = adott év árindexe - előző év árindexe (bázisár), azaz 105-100 = 5%, azaz az éves infláció 5% volt a vizsgált esetben.

Az infláció mértékéről Magyarországon pontos adatokat a KSH és az MNB honlapján kaphatunk. Az alábbi grafikonon 2007-2022 közötti fogyasztói árindex változást követhetjük nyomon. Látható, hogy 2015-ben az infláció negatív tartományba került, illetve 2016-2017-es években emelkedésnek indult.

forrás: MNB

Mi a probléma az infláció mérésével, miért torzít?

Az infláció méréséhez a statisztikai hivatalok egy átlagos fogyasztói kosarat vizsgálnak, melybe meghatározott súlyozással több száz árucikk, szolgáltatás kerül. Gyakorlatilag ennek a fogyasztói kosárnak az árváltozását mutatja a hivatalos inflációs adat. Azonban az átlagos fogyasztói kosár nem illik minden befektetőre. Például, ha bérelt ingatlanban lakik a befektető, és jövedelme meghatározó részét fordítja bérleti díjra, akkor az elmúlt években valószínűleg magasabb inflációval kellett szembenéznie, tekintettel arra, hogy a hivatalos fogyasztóiár-indexben csak 1,5%-os súllyal szerepel a bérleti díj. Ezen a területen viszont akkora áremelkedés volt 2015-2019 közötti időszakban, hogyha 10%-os súllyal (egyes országokban ezzel a súllyal számolnak) vennék figyelembe a bérleti díjat, akkor a 3,5%-os infláció helyett 5%-os inflációt lehetne kimutatni. Ugyanígy, azok a megtakarítók, akik a jövedelmük nagy részét élelmiszerre költik, az átlagosnál nagyobb inflációval szembesülnek. Az Európai Unió országain belül 2000-2018 között vizsgálva Magyarországon volt a harmadik legmagasabb infláció (103,7%). Első helyezett Románia (271,6%), második Izland (109,8%). Nem egészen 20 év alatt tehát duplázódtak az árak, azaz feleződött a vásárlóértéke a készpénznek. A fenti, 103,7%-os infláció lebontva az egyes kategóriákra:

Élelmiszerek: 129%
Alkohol és dohányáru: 239,3%
Ruházat: 26%
Közművek: 143,7%
Bútorok, lakberendezés: 24,1%
Egészségügyi szolgáltatások: 165,1%
Szállítási szolgáltatások: 72%
Kommunikáció: 3,6%
Rekreáció, kultúra: 54,2%
Oktatás: 127,7%
Étterem, hotel: 170,4%

A módszertani változtatások hatása az, hogy a hivatalos infláció gyakran alacsonyabb lehet, mint amit a háztartások egy része érzékel. Erre jó példa bármely technológiai eszköz, például számítógép, mobiltelefon, melyek az elmúlt évtizedekben folyamatosan és gyorsan fejlődtek. Ha például 2000-ben egy pentium I-es processzorral szerelt számítógép ára 100.000 Ft volt, 2001-ben 90.000 Ft, 2002-ben 81.000 Ft, majd 2003-ban 72.900 Ft, akkor azt láthattunk, hogy évente 10%-kal csökkent az ára. Azonban 2003 után megszűnik a pentium I-es számítógépek árusítása. Megjelennek a pentium II-es processzorral szerelt számítógépek, melyek ismét 100.000 Ft-ba kerülnek, és 2004-ben 90.000 Ft, 2005-ben 81.000 Ft, 2006-ban 72.900 Ft lesz a termék ára. Azt láthatjuk, hogy a fogyasztói kosárban folyamatosan, minden évben 10%-os árcsökkenés volt, mivel a pentium I és a pentium II két különböző termék. Azonban egy idő után a fogyasztók már nem pentium I számítógépet fognak venni, hanem a gyorsabb, jobb minőségű pentium II számítógépet. Ez azonban a lényegen nem változtat, azaz 2000-ben is 100.000 Ft-ba kerül egy számítógép, és 2003-ban is 100.000 Ft-ot fogunk fizetni egy számítógépért. Ennek ellenére a fogyasztói kosárban folyamatosan csökkent az ára, így az árindexet is csökkentette (A példában szereplő számok kitaláltak).

A fenti problémát az ún. minőségi igazítás okozza (hedonic quality adjustment), azaz a statisztikában figyelembe kell venni, hogy a termék minősége javult. A fenti példánál maradva a pentium II számítógép gyorsabb, mint az elődje. A fentihez hasonló folyamatokat figyelhetünk meg a mobiltelefonok piacán. Gondoljunk csak arra, hogy a vezetékes telefonok után megjelentek a hagyományos mobiltelefonok, melyek többnyire csak telefonálásra voltak alkalmasak. Ma már mindenki okostelefont használ, és a telefonba beépített processzor teljesítménye felülmúlja egy 15 évvel korábbi asztali számítógép teljesítményét. Évek alatt tehát jelentős minőségi javulást figyelhettünk meg. A gépjárművek esetében hasonló példákat lehetne mondani. 15 évvel ezelőtt még a gépjárművek többségében nem volt annyi biztonsági elem, vezetéstámogató rendszer, klíma stb.. Ma már ezek a legtöbb új autóban megtalálhatók. A fenti példákkal szemléltetett minőségi igazítás hatása pedig az lesz, hogy a fogyasztóiár-indexben csökken a termékek ára. Számos országban, így például az Egyesült Államokban adalékot kell a benzinhez keverni, hogy kevesebb károsanyag-kibocsátással járjon az üzemanyag elégetése. Ez az adalékanyag növeli a benzin árát (10 centtel gallononként), de a Bureau of Labor Statistics (Egyesült Államok statisztikai hivatala) nem számolja bele a fogyasztóiár-index mutatóba, mivel a tisztább levegő minőségi javulás.

Néhány érdekes kategóriát példaként kiemelnék a fogyasztóiár-index számításához használt közel 200 kategóriából. A KSH adatai szerint az új gépjárművek ára 37 százalékot emelkedett, míg a használt autók ára 49 százalékot csökkent 18 év alatt (2000-2018). Elég, ha körülnézünk az új autók kínálatában, és láthatjuk, hogy ma egy új autó ára inkább 5-6 millió forint, míg a 2000-es években 2-3 millió forint volt a jellemző. A televíziók ára 76%-ot csökkent 18 év alatt, pedig inkább azt tapasztaljuk, hogy 18 évvel ezelőtt is 100 ezer forintba került egy televízió, míg ma is ennyiért tudunk vásárolni. Végül látható, hogy a számítógépek, mobiltelefonok ára is 73 százalékot csökkent. A valóságban viszont azt tapasztaljuk, hogy 18 évvel ezelőtt is 100-200 ezer forint volt egy átlagos számítógép, és ma is annyiba kerül, és nem tudunk 73 százalékkal alacsonyabb áron venni. Ahogy egy átlagos mobiltelefonért is 50-100 ezer forintot kellett fizetni, és most is ennyibe kerül.

Fentebb már érintettük a bérleti díjak alulsúlyozásával kapcsolatos problémát, azonban a bérleti díj mellett az ingatlanok árváltozását sem méri az infláció pontosan, ugyanis az ún. saját lakásszolgáltatás imputált bérleti díja már 2012-ben kikerült a fogyasztói árindexből. Ez például azt jelenti, hogy az infláció nem méri az ingatlanárak emelkedését, pedig a lakosságot érinti a probléma. Tegyük fel, jelenleg egy 10 millió forintos lakásban lakunk, és a jövőben egy nagyobb, 20 millió forintos lakásba szeretnénk költözni. Mekkora összeggel kell kipótolnunk a régi lakásunk árát? Egyszerűen kivonással kiszámítható, 10 millió forinttal. Mi történik akkor, ha az ingatlanpiacon 20%-ot emelkednek az árak? A saját lakásunk ára 12 millió forintra emelkedik, a nagyobb lakás ára 24 millió forintra fog emelkedni. Mekkora összeget kell ráfizetnünk? 10 millió forint helyett, 20%-kal többet, azaz 12 millió forintot. Ahhoz tehát, hogy nagyobb lakásba költözzünk 20%-kal többet kell az ingatlanvásárlásra költenünk az ingatlanárak emelkedése miatt. Ezt a drágulást a hivatalos inflációs adat nem fejezi ki.

És végül, az infláció-számítás módszertana is változhat az évek folyamán. Jó példa erre az Egyesült Államok esete, ahol az 1980-as években megváltoztatták az infláció számítás módját. Bár a régi módszerrel 6-8% lenne ma az infláció, a mai módszerrel számolva csak 2%. John Williams közgazdász számolt be egy 2004-es interjúban arról, hogy az infláció-számítás metodikája megváltozott az 1980-as évek végén. Az alábbi ábrán kék színnel láthatjuk azt az inflációs szintet, melyet az 1980-as évek előtti számítási mód eredményezne, azaz az új infláció-számítás módszere (piros) lényegesen kisebb értéket mutat.

forrás: shadowstats.com

Mi változott 1980-ban? Az 1700-as évek óta a fogyasztói inflációt egy fix súlyú árukosárral mérték, de 1980-as években uralkodóvá vált az a nézet a közgazdászok körében, hogy ez a módszer túlbecsüli az inflációt. Emiatt az alábbi változásokat vezették be:

A kosárban szereplő termékek alacsonyabb árú, alacsonyabb minőségű termékekkel történő helyettesíthetősége, mert ha valami drágul, többet vásárolunk a helyettesítő termékből.
A kosárban levő súlyok egyszerű számtani átlaga helyett geometriai átlag, azaz ha valaminek növekszik az ára, csökken a súlya, ha valaminek csökken az ára, növekszik a súlya.
A kosárösszetétel változtatása korábban 10 éves gyakorisággal történt, helyette kétévente vizsgálat.
Bevezették a minőségi igazítást (Hedonic quality adjustment). Például, ha a benzinhez hozzá kell kevernünk egy adalékanyagot, mely jobb levegőminőséget eredményez, akkor a termék minősége javult, azaz az adalékanyag árnövelő hatását nem lehet teljes egészében figyelembe venni.

Könnyen belátható, hogy az alacsonyabb infláció kimutatásával több okból is jól járhat bármely állam. Egyrészt az alacsonyabb infláció, alacsonyabb kamatokat eredményez, így olcsóbb lesz a költségvetési hiány finanszírozása. Másrészt a szociális ellátások, a nyugdíjak is az inflációhoz vannak kötve. Ha alacsonyabb az infláció, akkor a nyugdíj és más segélyek, támogatások (munkanélküli, szociális stb..), állami bérek értékének évenkénti emelése is kisebb lesz. Kevesebbet kell tehát az államnak költenie, a költségvetési hiány kisebb lesz. John Williams szerint ez az Egyesült Államok esetében azt jelenti, hogy kétszer akkora lenne az állam kiadása ezen a területen, ha a régi módszerrel számított inflációs adatot követnénk.Itt persze nem áll meg a dolog, hiszen ha az infláció alacsonyabb, akkor ez a GDP adatokat is befolyásolja, tekintettel arra, hogy a reál GDP adat esetében már inflációval korrigálunk, így alacsonyabb infláció nagyobb reál GDP kimutatását teszi lehetővé. Fontos azonban megjegyezni, hogy a fent bemutatott alternatív inflációs számítások (például a Shadowstats által publikált becslések) nem tekinthetők széles körben elfogadott módszertannak a közgazdasági szakirodalomban.

Mit jelent az inflációs várakozás?

Az inflációs várakozás összefoglalja egy mutatóban azt, hogy az emberek (háztartások, vállalkozások) mit gondolnak a jövőbeni inflációról. Ezek a várakozások ugyanis kihatnak a háztartások, vállalkozások jelenben hozott döntéseire. Azt gondolom a mai, magasnak mondható inflációs környezetben könnyen megérthető a hatásmechanizmus. Képzeljük el azt az esetet, hogy egy autó vásárlását tervezed a közeljövőben, és egy nyugodt gazdasági időszakban vagyunk, amikor az infláció 2% körül alakul (2021 előtti időszak). Ilyen helyzetben könnyedén elhalaszthatod az új autó vásárlását, hiszen a késlekedésed nem okoz jelentős költséget az alacsony infláció miatt.

Más a helyzet azonban akkor, ha arra számítasz, hogy a következő évben 10% lesz az infláció, így az új autók ára is jelentősen emelkedni fog. Ebben az esetben sokkal erősebben érveid lesznek amellett, hogy az autót azonnal megvásárold. Ilyen és ehhez hasonló döntéseket hoznak a háztartások, vállalkozások nap, mint nap az infláció várható jövőbeni alakulásának függvényében. A folyamat azonban itt nem ér véget, ha ugyanis a háztartások drágulásra számítanak, így előrébb hozzák a fogyasztásukat, akkor megnövekszik a kereslet a termékek iránt, ami további drágulást idéz elő. Egyfajta reflexivitást, visszahatást láthatunk, azaz az inflációs várakozások miatt meghozott döntések növekvő inflációt eredményeznek.

A fenti példából látható, hogy a növekvő infláció hatására az emberek azt hiszik, hogy a jövőben is növekedni fog az infláció, és mivel ez befolyásolja a döntéseiket, így a növekvő fogyasztás, növekvő keresletet, végül további drágulást, további inflációt idéz elő. Ha tehát az inflációs várakozások növekednek, akkor ez a jövőbeni inflációt erősítő folyamat. Ugyanakkor a csökkenő inflációs várakozások arról árulkodnak, hogy túljutottunk az infláció csúcspontján.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed havi rendszerességgel méri az inflációs várakozásokat. Ezek közül a háztartások megkérdezésén alapuló ún. survey of consumer expectations név alatt elérhető vizsgálat a legfontosabb. Az alábbi grafikonon látható, hogy az utolsó hónapban csökkenésnek indultak az inflációs várakozások, és 1 éves előretekintő időtávon 6,8 százalékról, 5,7 százalékra csökkentek a várakozások. Jelöltem a grafikonon az adatok eloszlási tartományának szélét is. Látható, hogy nagy a szórás az adatokban, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az inflációs az első számú problémája most a lakosságnak.

forrás: Fed

Az amerikai háztartások esetében az inflációs várakozások és az üzemanyag árak változása között szoros kapcsolat fedezhető fel, ezért a pénzpiaci szereplők a 3, illetve az 5 éves inflációs várakozásokat követik szorosabban. Az alábbi képen látható, hogy a három éves előretekintő inflációban is csökkenés figyelhető meg, de az adatok szórása itt is jelentős.

forrás: Fed

A hazai inflációs várakozásokról nem állnak rendelkezésünkre olyan részletes adatok, mint az amerikai. Ugyanakkor az MNB havonta közzéteszi az inflációs jelentését, melyben szerepel az inflációs várakozások alakulása. Itt grafikus formában is megtekinthetjük a változásokat. Az alábbi kép az augusztusi inflációs jelentésből lett kimásolva. A hazai adatokban tehát továbbra is az inflációs várakozások növekedését látjuk.

Mit jelent a másodkörös infláció?

A másodkörös infláció egy káros visszacsatolás, mely a magas infláció következtében alakulhat ki, és ez a jelenség tovább növelheti a jövőben az inflációt. Ennek lényege, hogy a magas inflációval járó időszakokban az inflációs várakozások is megemelkednek, azaz a lakosság és a vállalkozások a jövőben is magasabb inflációt várnak. A növekvő infláció hatására az emberek azt hiszik, hogy a jövőben is növekedni fog az infláció, és mivel ez befolyásolja a döntéseiket, így a növekvő fogyasztás, növekvő keresletet, végül további drágulást, további inflációt idéz elő. Ezt a folyamatot nevezzük másodkörös inflációnak, melynek kockázata jól mérhető az inflációs várakozások követésével.

forrás: Fed

Az MNB havonta közzéteszi az inflációs jelentését, melyben szerepel az inflációs várakozások alakulása. Itt grafikus formában is megtekinthetjük a változásokat. Az alábbi kép az augusztusi inflációs jelentésből lett kimásolva. A hazai adatokban tehát továbbra is az inflációs várakozások növekedését látjuk.

A káros visszacsatolásoknak további típusait is megkülönböztetjük. Ilyen például az ár-bér spirál, melynek lényege, hogy ha a gazdaság a teljes foglalkoztatottság állapotába kerül, akkor a cégeknek versenyeznie kell a munkaerőért. Az erős verseny növekvő béreket eredményez, melyet a cégek beépítenek az áraikba, így a termékek, szolgáltatások megdrágulnak. A drágulást újabb béremelés követi, mely újbóli áremelést idéz elő. Emellett a jelentős importra szoruló országok esetében a fizetőeszköz leértékelődése is káros visszacsatoláshoz vezethet, ahogy láthattuk ezt 2022-ben Magyarországon. A forint gyengülésével ugyanis az import tovább drágul, mely további inflációt eredményez a következő időszakban, míg a növekvő infláció további forintgyengüléshez vezet.

Vizsgálatok állnak a rendelkezésünkre, melyek azt mutatják, hogy alacsony és magas inflációs környezetben másképp döntenek a piaci szereplők. A BIS.org által készített vizsgálatból kiderül, hogy magas inflációs környezetben (>5%) az inflációnak "self-feeding dynamics kick in" jellege van. Ez azt jelenti, hogy amíg alacsony inflációs környezetben az átmeneti magas infláció visszacsökken, addig a magas inflációs környezetben az infláció inflációt okoz, ezért tartóssá válik.

Az infláció és a költségvetési hiány kapcsolata

A 2022-es évben magasra szökő infláció mögött összetett okok húzódnak meg. Egy korábbi cikkünkben egy tucat, a gazdasági médiában felmerülő okot gyűjtöttünk össze, melyek többségével kapcsolatban nincsenek empirikus vizsgálatok. Amit azonban mára már tudunk, hogy a gázárak az olajárnál drasztikusabb, hosszabb távú kínálati sokkot (lásd itt ) okoznak. Tudjuk azt is, hogy a megnövekedett profitmarginok (lásd profit-húzta infláció) szerepe is jelentős volt az emelkedő árakban, ahogy arra vonatkozóan is vannak vizsgálatok, hogy a jegybankok monetáris politikája is hozzájárult az inflációhoz (lásd pénznyomtatás témájú cikkünk második felét). Korábbi vizsgálatok alapján (itt beszéltünk ezekről) sejthető volt az is, hogy a gazdaságpolitika is felelőssé tehető ebben a kérdésben, ugyanis a költségvetési hiány és az infláció között is létezik kapcsolat. A témával kapcsolatos tanulmány a 2020-2022-es időszakon vizsgálta meg a gazdaságpolitika felelősségét az időszaki inflációval összefüggésben az OECD országok (hazánk is benne van) vonatkozásában.

Az előzményekről annyit érdemes tudni, hogy már az 1990-es években megszületett az FTPL (fiscal theory of the price level) elmélete, mely a gazdaságpolitika és az árszínvonal közötti kapcsolatot írja le. Az FTPL modelljét John Cochrane a The Fiscal Theory of the Price Level című, 2023-ban megjelent könyvében foglalta össze. A könyvben leírt elmélet elsődlegesen a gazdaságpolitikára fókuszálva vizsgálja az infláció kérdéskörét, hiszen a gazdaságpolitika az elsődleges formálója a költségvetési hiánynak és az államadósságnak. Ugyanakkor az FTPL nem igazán szivárgott be a fősodratú közgazdaságtanban, egész egyszerűen azért, mert az elmúlt 30 évben az infláció megszűnt létezni. Az 1990-es évek előtti időszakból azonban tudjuk, hogy a kormányzati költekezés és az infláció között van kapcsolat. Azonban a 2000-es évektől kezdődő gazdasági érában (olcsó pénz időszaka, csökkenő természetes kamatrátával) teljesen más hatásmechanizmusokat lehetett megfigyelni. Nézzük először meg a 2000-es évek előtti vizsgálatokat.

Elsőként Fisher, Sahay és Végh 94 országban végzett tanulmánya szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy a költségvetési hiány a magas infláció meghatározó tényezője. Vizsgálatukban egy százalékpont költségvetési hiánynövelés átlagosan 4,25 százalékpont növekedést eredményezett az inflációban.

További vizsgálatokat találunk a Fiscal Deficits and Inflation: A New Look at the Emaergins Market Evidence cím alatti kutatásban, melyben 23 fejlődő ország (köztük hazánk) gazdaságát vizsgálták meg. A végkövetkeztetések az alábbiak voltak:

A GDP arányos költségvetési hiány és az infláció között pozitív a kapcsolat
1 százalékpontos költségvetési hiány mérséklés 1,5-6 százalékponttal csökkenti az inflációt

Végül egy harmadik vizsgálatban (részletek itt) 107 ország gazdaságát vizsgálták meg, és ennek a kutatásnak is az lett a fő megállapítása, hogy erős pozitív kapcsolat figyelhető meg a költségvetési hiány és az infláció között a magas inflációval jellemezhető országok és fejlődő országok csoportjában. Ugyanakkor azokban az országokban, ahol általában véve alacsony az infláció, illetve a fejlett országok körébe sorolható, ott nem mutatható ki erős kapcsolat a fiskális politika és az infláció között.

A 2020-as időszaktól azonban egy új gazdasági környezetbe került a világ, ahol az infláció meghatározó tényezővé vált, és ezt lehetőséget adott az infláció és a költségvetési hiány kapcsolatának vizsgálatára. A Fiscal Influences on Inflation in OECD Countries.. cím alatt tanulmányban 37 OECD tagország inflációs adatait vetették össze a költségvetési hiány alakulásával. Az adatokat elkülönítették 2010-2019 (krízis előtti) és 2020-2022 (krízis alatti) tartományokra. Az inflációval (headline és maginfláció) összefüggésben az alábbi tényezőket vizsgálták:

A GDP arányos kormányzati költekezés
A GDP arányos államadósság változása
Az adósság szerkezete, hátralevő lejárati ideje (duráció)

Az első ábrán a költségvetési hiány változása (x-tengely) és az infláció változás (2010-2019-es átlagos inflációhoz mérten) közötti kapcsolatot láthatjuk.

forrás: Fiscal Influences on Inflation in OECD Countries

A következő ábrán ugyanazt látjuk a maginfláción vizsgálva.

forrás: Fiscal Influences on Inflation in OECD Countries

A két ábrán már szemrevételezéssel is kapcsolatot fedezhetünk fel, amit lineáris regresszióval meg is erősítettek a szerzők. A tanulmányban részletezett vizsgálatból kiderül (lásd alábbi táblázatot), hogy a költségvetési költekezés és az infláció között pozitív kapcsolat van. Az összegfüggésnek magas a magyarázó ereje van (lásd R-squared mezőket). Külön kitértek arra az esetre, ha egy ország Oroszországgal vagy Ukrajnával határos (ebben hazánk is benne van). Ahogy látható itt is pozitív kapcsolat figyelhető meg, de az együttható értéke alacsony.

Összegezve a fentieket, az FTPL elméletének az a lényege, hogy ha a költségvetési hiányt nem fedezik adóbevételek vagy a jövőbeni költségek (államháztartás) visszavágása útján, akkor a hiánynövekedés inflációt okoz. A fenti vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy összhangban az FTPL elméletével 37 OECD országban pozitív kapcsolat volt megfigyelhető a költségvetési hiány növekedése és az infláció, maginfláció között. A lineáris regresszióban a koefficiensek értékei 0,4-0,5 közöttiek, azaz a költségvetési hiány időszaki változásának 40-50 százaléka az infláción keresztül lett finanszírozva, és csak a maradék 50-60 százalékát finanszírozták hagyományos (adóemelés, kiadáscsökkentés) gazdaságpolitikai megoldásokkal.

4%-os infláció felett visszaesik a gazdasági növekedés?

Az infláció és a gazdasági növekedés között sajátos kapcsolat mutatható ki. Leegyszerűsítve azt lehetne mondani, hogy azokban az országokban, ahol a pillanatnyilag rendelkezésre álló erőforrásokat meghaladó mértékű gazdasági növekedés következik be, megjelenik az infláció. Ez a jellemzően keresleti nyomásra megjelenő infláció negatív korrelációt mutat a munkanélküliségi rátával, azaz csökkenő munkanélküliségi ráta, emelkedő inflációt eredményez, ahogy ez az Egyesült Államok gazdasága esetében is megfigyelhető. Az alábbi képen jól láthatod a munkanélküliség és az infláció közötti fordított összefüggést, azaz magas a munkanélküliség (kék színnel), de az infláció alacsony (piros színnel). Ez a negatív kapcsolat jellemzően csak akkor létezik, ha keresleti nyomásra alakul ki az infláció, és kínálati sokkok (olajár, gázár emelkedése) esetében más természete van az inflációnak, ahogy erre a stagfláció évtizede is példát mutatott.

forrás: Fred

A fentiek alapján tehát azt tapasztalhatjuk, hogy a gazdasági kibocsátás és az infláció között pozitív a kapcsolat. Ez egyúttal arra is utal, hogy a gazdaságpolitikusok számára szükséges némi kompromisszumot hozni, azaz vállalni időszakonként a magasabb inflációt a gazdasági növekedés miatt. Azonban az inflációval kapcsolatos modellek azt mutatják, hogy hosszú távon nincs kompromisszum az infláció és a gazdasági kibocsátás között. Ez az oka annak, hogy ma már a legtöbb központi bank, jegybank az árstabilitásra törekszik, hiszen az alacsony infláció az alapja a hosszú távú gazdasági növekedésnek. Mára már teljes körben elfogadott az a módszertan, melynek lényege, hogy a jegybankárok különböző modellszámításokkal megbecsülik a semleges kamatrátát (R*), és ha a semleges kamatráta alatti kamatokat határoznak meg, akkor ezzel olyan gazdasági növekedést indukálnak, melynél szükségszerűen fellép az infláció. Ennek az összefüggésnek az a lényege, hogy a semleges kamatráta mellett érhető el a maximális gazdasági kibocsátás úgy, hogy infláció nem üti fel a fejét. Értelemszerűen a semleges kamatráta feletti kamatok lassítják a gazdasági növekedést, és fékezik az inflációt.

A jegybanki alapkamat esetében tehát önmagában nem a kamat abszolútértéke számít, hanem a relatív helyzete a semleges kamatrátához képest. A jelenlegi Fed kamatemeléseket figyelembe véve máig vita tárgya, hogy a jelenlegi, semleges kamatráta alatti irányadó kamat mennyire tekinthető monetáris szigorításnak. Az alábbi grafikon a Fed taylor-rule kalkulátorából lett kimásolva. Itt az látható, hogy a teljes kamatemelési ciklus alatt az irányadó kamat alacsonyabb volt, mint a taylor-szabály szerinti kamatpálya (részletek itt), azaz az amerikai gazdaságot a jelenlegi kamatszint is fűti.

A lényeg tehát, hogy a jegybankok árstabilitásra törekednek hosszú távon, mert a rendelkezésünkre álló elméleti modellek szerint hosszú távon az infláció és a gazdasági kibocsátás között negatív a kapcsolat. A témával kapcsolatban léteznek empirikus vizsgálatok, melyek részben megerősítik a fentieket. Ugyanakkor ezek a modellek jellemzően azt feltételezték, hogy lineáris kapcsolat van az infláció és a gazdasági növekedés között, azaz az infláció X egységnyi növekedése Y egység csökkenést idéz elő a gazdasági növekedésben és az X és Y minden esetben, minden inflációs szint mellett állandó, azaz alacsony és magas inflációs környezetben is igazak a feltételek. Tekintettel arra, hogy a gazdasági életben a legtöbb összefüggés nem lineáris, így sejthető volt, hogy ezek a modellek nem pontosak, és a témával kapcsolatban újonnan megjelenő vizsgálatból kiderül, hogy valóban másként hat az infláció a gazdasági növekedésre alacsony és magas inflációs környezetben.

A The Long-Run Phillips Curve is ... a Curve cím alatti anyagban az Egyesült Államok egy főre jutó GDP-növekedését vetették össze az inflációval az 1960-as évektől kezdődően. A kutatásból kiderül, hogy az infláció tekintetében van egy határérték. Ez az Egyesült Államok gazdasága esetében a 4 százalékos szintet jelenti az infláció hosszú távú trendjén kimutatva (erről lentebb beszélünk). Ezen határérték alatt az infláció és a gazdasági kibocsátás független egymástól, majd a határérték fölött az infláció negatívan hat a gazdasági növekedésre. A kapcsolat jól mérhető és jelentős, ugyanis minden egyes százalékpont, mellyel túllépi az infláció a négy százalékos határértéket, évente egy százalékkal csökkenti a lehetséges gazdasági kibocsátást.

Az alábbi grafikonon kék színnel az inflációt, sárga színnel az infláció hosszú távú trendjét látjuk (előző időszaki infláció átlaga). Jól látható, hogy az 1980-as években az éveken keresztüli magas infláció felfelé mozdította el a hosszú távú infláció trendjét, és az 1980-as évekre megközelítette a 7,5 százalékos értéket.

forrás: The Long-Run Phillips Curve is ... a Curve

A fentiekkel párhuzamosan megfigyelhetjük az alábbi grafikonon a gazdasági kibocsátás visszaesését. Az időszak elején (1960-1970) és az időszak végén (1990 után) alig láthatunk negatív hatást, mert a 4 százalékos határérték alatt az infláció független a gazdasági kibocsátástól. Ugyanakkor a határérték feletti szintnél (1970-1990) jelentős fékező hatása van a gazdasági kibocsátásra nézve.

forrás: The Long-Run Phillips Curve is ... a Curve

A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy minden esetben gazdasági csökkenés lesz az ilyen esetekben, hanem azt jelzik, hogy elméletileg nagyobb gazdasági kibocsátást lehetett volna elérni. Az alábbi grafikon szemlélteti a hatást.

forrás: The Long-Run Phillips Curve is ... a Curve

Az x-tengelyen az output gap (magyarázat itt) látható, melynek mértéke balról jobbra haladva csökken. Az output gap leegyszerűsítve az infláció gazdasági kibocsátásra gyakorolt negatív hatását jelzi. Az y-tengelyen az infláció szintje látható. A kék és fekete görbe mutatja a különböző modellek szerinti lefutását a hatásnak. A szaggatott vonalak jelzik, hogy az esetek 90 százaléka mekkora tartományban szóródik. Piros nyilakkal levetítettem, hogy 4 százalékos inflációnál alig mutatható ki negatív hatás, azaz a két tényező független egymástól.

A kínálati és keresleti nyomásra kialakuló infláció hatásai

Az alábbiakban a keresleti vagy kínálati nyomásra kialakuló infláció kamatdöntésekre, részvénypiacra gyakorolt hatásait vizsgáljuk. Ehhez Shaprio, Barnichon (2022) alapján szétválasztottam az Egyesült Államok headline inflációs adatát és a maginflációt keresleti és kínálati komponensekre. Az alábbi képen a maginfláció két meghatározó komponensét, a keresleti nyomásra, illetve a kínálati nyomásra kialakuló inflációt látjuk. Ahogy az ábrából is kiderül, a 2020-as évet követően mind a kínálati és a keresleti komponens is növekedésnek indult, és a jelenlegi folyamatokat vizsgálva látható, hogy a keresleti komponens már nem csökken, így a mérsékelt inflációcsökkenés jelenleg kínálati okokra vezethető vissza. A kínálati oldal fontos meghatározó tényezője az energiaárak változása. A fentiek egyúttal arra is utalnak, hogy a monetáris politika eszközeivel elsődlegesen a keresleti nyomásra kialakuló infláció kezelhető. Az ábrán jól látszik, hogy az 1970-es években a kínálati infláció jelentősen meghaladta a keresletit.

forrás: saját szerkesztés

A következő képen az 1990-es évektől kezdődően követhetjük nyomon, immár nem a maginflációt, hanem a headline infláció komponenseit.

forrás: saját szerkesztés

A vizsgálatomban a Fed irányadó kamatát (fedfunds néven, lásd alábbi kép) az árnyékkamatot is figyelembe vettem (shrate néven). A shadowrate Wu (2022) modelljén alapul, lényege, hogy figyelembe veszi a mennyiségi enyhítés hatásait, így kezelve a zero-lower bound problémát. Az alábbi grafikon alsó idősora jól szemlélteti a problémát a 2010-es években. Ugyanis a mennyiségi enyhítés hatására a teljes monetáris kondíció olyan volt, mintha a kamatok negatívak lettek volna, annak ellenére, hogy a Fed nem csökkentette nulla alá az irányadó kamatot (lásd felső képen).

forrás: saját szerkesztés

A vizsgálatom eredményei azt mutatják, hogy a maginfláció és a headline infláció komponensei közül a keresleti komponens magyarázza meg jobban a Fed irányadó kamat és az árnyékkamat jövőbeni változását. Például a maginfláció keresleti komponense már 9 hónappal korábban pozitív kapcsolatot mutat az árnyékkamat változásával, és az árnyékkamat változásának 7 százalékára ad magyarázatot. A kínálati komponensen ilyen késleltetett összefüggés nem mutatható ki, az aktuális árnyékkamattal mutat pozitív kapcsolatot, 1 százalékos magyarázó erő mellett. Ha a headline inflációt bontjuk komponensekre, akkor hasonló helyzetet láthatunk, azaz a keresleti komponens és a jövőbeni infláció között pozitív a kapcsolat, de a kínálati infláció esetében nem mutatható ki összefüggés. A fenti megfigyelést nemcsak az árnyékkamat, hanem a Fed irányadó kamat esetében is ki lehet mutatni.

Az alábbi kép arról árulkodik, hogy a keresleti nyomásra kialakuló múltbeli (2 és 9 hónap) maginfláció változása és az árnyékkamat változása között pozitív a kapcsolat. Ilyen kapcsolat a kínálati komponens esetében nem figyelhető meg. A képen látott jelenség a Fed irányadó kamatának változása esetén is megfigyelhető, de itt is csak a keresleti komponens esetében.

forrás: saját szerkesztés

Az alábbi képen a fentiekben leírt kapcsolat látható a headline infláció és a keresleti nyomásra kialakuló komponens esetében.

forrás: saját szerkesztés

Az eredmények érdekessége, hogy a részvénypiaci hozamok (S&P500 index) és a keresleti komponens között nincs kimutatható kapcsolat, viszont a kínálati komponens esetében megfigyelhető a negatív kapcsolat, legerősebben 8 hónappal korábban, lásd alábbi képen.

forrás: saját szerkesztés

A fentiek tehát arra utalnak, hogy a jövőbeni kamatok változását elsősorban az infláció keresleti komponense jelzi előre, mintsem a kínálati komponens változása. A részvénypiaci szereplők pedig inkább a kínálati komponens okozta inflációváltozásra reagálnak, itt negatív kapcsolat látható, azaz az emelkedő kínálati infláció alacsonyabb jövőbeni részvénypiaci hozamot jelez előre.

További cikkek a témában: