Bankcsődök: Ez a 4 árulkodó jel a csődöt megelőzően

Cikkünkben összefoglalok a bankcsődök témában készült tanulmányt, mely 1863-2023 közötti időszak 6401 bankcsődjéből állapította meg, hogy melyek a legfontosabb tényezők, jelenségek a bankcsődöket megelőzően. Témáink:

• A bankcsődök és a befektetővédelem
• 20,2% a bankcsőd valószínűsége?
• Miért mennek csődbe a bankok?
• 1. A növekvő eszközállomány
• 2. A növekedés nem hagyományos módon van finanszírozva
• 3. A nem teljesítő hitelek arányának növekedése
• 4. A bankbetétek kiáramlása
• Mivel jelezhető előre a bankcsőd?

A bankcsődök és a befektetővédelem

Időről-időre bankcsődökről olvashatunk a gazdasági médiában, és nem is kell olyan sokat visszamenni az időben, hogy akár magyar befektetőként is tapasztalatot szerezzünk a jelenségről (lásd Sberbank-csődöt 2022 tavaszán), és ahogy korábban beszámoltam róla, az Egyesült Államokban 2023 tavaszán indult el egy bankcsődhullám, mely a magyar befektetőket közvetlenül nem érintette, de a részvénypiacokon jelentős volatilitást, csökkenő árakat eredményezett az esemény. Az ilyen helyzetek során mindig felmerül a befektetők körében, hogy egyénileg hogyan lehetséges a védekezés azon túl, hogy diverzifikálunk, és figyelembe vesszünk a befektetővédelmi rendszer korlátait (ezekről itt beszéltünk). A tárgyalásra kerülő tanulmányból az derül ki, hogy vannak árulkodó jelek, közös pontok a múltbeli bankcsődökben. Ezeket fogjuk most megbeszélni.

20,2% a bankcsőd valószínűsége?

A Failing Banks cím alatti vizsgálatból az derül ki, hogy 1863-1934 közötti időszakon az Egyesült Államokban az összes bank 20,2 százaléka csődbe ment. Ezt a magas csődarányt némiképp korrigálja, ha az 1935-2023 közötti időszakot nézzük. Ezen az időszakon az összes kereskedelmi bank 14,5 százaléka ment csődbe. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban a fenti időszak alatt 38.630 bank működött, melyből 6401 csődbe ment. További sajátossága a bankcsődöknek, hogy gyakran vezettek az események gazdasági válságokhoz, rendszerszintű pénzügyi válságokhoz, azaz a bankcsődök továbbterjedő jelenségek voltak.

Az alábbi grafikonon a 6401 bankcsőd eloszlását láthatjuk. Jól körvonalazódik az adatokból, hogy az FDIC (amerikai befektetővédelmi rendszer) megalapítása előtt lényegesen nagyobb számban fordultak elő bankcsődök, és az is kiderül az adatsorból, hogy az 1929-1930-as gazdasági válság nyomán elinduló csődhullám „kényszerítette” ki a befektetővédelmi alap létrehozását az Egyesült Államokban.

forrás: Failing Banks

A fentiekhez tegyük hozzá, hogy a banki üzletmenet sajátossága, hogy a rövid lejáratú követeléseket (betétek) transzformálják hosszú lejáratú kötelezettségekké (kihelyezett hitelek), és a bankok eredménye a term-spread (lásd itt). Ugyanakkor ez a likvid (bankbetét) és illikvid (kihelyezett hitelek) eszközpárosítás szükségszerűen azzal a kockázattal jár, hogy ha a betétesek nagy arányban kiveszik a pénzünket, akkor a bank csődbe megy. Pontosan ez történt az 1930-as években, azaz a befektetők az első rémhírre megrohanták a bankjukat, kivették a pénzüket, és a bank csődbe ment. A fentiek következménye a tömeges bankcsődhullám, pánik a befektetők körében, melynek az vetett véget, hogy Franklin D. Roosevelt elnök aláírta a Banking Act of 1933 törvényt, mely létrehozta az FDIC szervezetét.

A következő grafikonon a bankcsődök száma az összes működő bank arányában lett kimutatva. Ebből is látható, hogy az 1930-as események nagyon súlyosak voltak, az összes működő bank 4-8 százaléka ment csődbe évente. Következő ehhez mérhető eseményekre az 1980-as évek végéig és a 2007-2009-es pénzügyi válsági kellett várni.

forrás: Failing Banks

A fentiekből jól látható, hogy még az FDIC megalapítása ellenére sem csökkent jelentős mértékben a bankcsődök aránya, hiszen az 1935 utáni adatokon is az összes bank 14,5 százaléka csődbe ment.

Miért mennek csődbe a bankok?

A bankcsődöknek több ismert oka létezik. Ezek közül az egyik, a fentebb már említett transzformáció (rövid és hosszú lejárat) sajátos következménye, azaz a bankok likviditási okokból válnak fizetésképtelenné. Az ilyen jellegű bankrohamok, bankpánikok azonban nemcsak az 1930-as években fordultak elő, hanem hasonló természete volt a 2023-as válságnak is. Ráadásul a témával összefüggésben készült vizsgálat szerint, a jövőben hasonló eseményekre számíthatunk, tekintettel arra, hogy a manapság az információ sokkal gyorsabban áramlik (részletek itt). A bankcsődök másik kategóriájában a gyenge pénzügyi, fundamentális tényezők állnak a csőd háttérébe. Ebben a kategóriában több tényező is megtalálható, például hitelportfólió kockázata, kamatkockázat, kormányzati, szabályozói környezet kockázatai, gazdasági bűncselekmények. Mindegyik esetre bőségesen láthatunk példákat.

1. A növekvő eszközállomány

A fent hivatkozott tanulmány szerzői azonban további megfigyeléseket is tettek. Ezek közül az egyik, hogy a bankcsődök az ún. „boom-bust” ciklust követték, amely jellegzetessége, hogy a csődeseményt megelőző három évben a bank gyorsan növekedett mind abszolút, mind relatív (versenytársakhoz viszonyítva) értelembe. Az alábbi képen a csődbe ment bankok eszközeinek növekedése látható. A legújabb időszakon (1959-2023) a legerősebb a hatás, illetve azt is láthatjuk, hogy a csőd előtti évben már csökkennek az eszközök.

forrás: Failing Banks

A következő grafikon a csődeseményt megelőző évek eszköznövekedése alapján vannak a bankok kvintilisekre bontva. Itt jól látható, hogy a rendkívül alacsony eszköznövekedés (Q1) és a rendkívül nagy eszköznövekedés is (Q5) magasabb csődvalószínűséggel jár együtt. Sőt, ha csőd előtti egy éves időszakot nézzük (piros görbe), akkor az alacsony eszköznövekedés magas csődvalószínűséget eredményez.

forrás: Failing Banks

2. A növekedés nem hagyományos módon van finanszírozva

A következő sajátossága a bankcsődöknek, hogy a csőd előtti időszak eszköznövekedése nem hagyományos módon lett finanszírozva. Ez azt jelenti, hogy nem a betétállomány növekedésével, hanem más piaci szereplőktől felvett hitelek formájában növekedett a bank. Az alábbi képen jól látható, hogy a csődesemény előtt megnőtt az intézményi hitelek állománya.

forrás: Failing Banks

A modern kori adatokon a time deposit növekedése figyelhető meg, mely a leginkább kamatérzékeny eleme a banki eszközöknek, így a kamatemelések időszakában jelentősen megnöveli a kockázatot.

forrás: Failing Banks

3. A nem teljesítő hitelek arányának növekedése

A következő tényező a nem teljesítő hitelek arányának növekedése. A teljes hitelállomány arányában mért mutató emelkedése jellemzi a csőd előtti öt évet, mind az 1935 előtti és utáni időszakon, azaz a banki portfólió minőségének romlása egyértelműen megfigyelhető.

forrás: Failing Banks

4. A bankbetétek kiáramlása

A következő faktor a bankbetétek kiáramlása. Az alábbi táblázatban a bankbetétek kiáramlásának mértékét láthatjuk a teljes betéti állomány arányában. A grafikonon jelöltem az FDIC előtti időszakot, ahol valóban dominált a betétkiáramlás a bankcsődöket megelőzően.

forrás: Failing Banks

Ugyanakkor a következő ábra azt mutatja, hogy a bankrohamok a bankcsődök csak kis százalékában játszottak domináns szerepet. Ez némiképp árnyalja azt a képet, amit az 1930 előtti időszakról gondolunk, hiszen az esetek többségében a meghatározó ok a gazdasági bűncselekmény (fraud), a pénzügyi veszteség (losses), a gazdasági sokk (external) volt.

forrás: Failing Banks

Mivel jelezhető előre a bankcsőd?

Az alábbi táblázatból kigyűjthetjük a fontosabb tényezőket (jelöltem azokat, melyekre kitérek a következő sorokban). Ezek egyike a net income/assets mutató, azaz az egységnyi eszközre eső adózott eredmény (ROA). Itt negatív kapcsolatot látunk, azaz minél jövedelmezőbb a bank, annál kisebb a csőd valószínűsége. A finanszírozási forma szintén fontos előrejelző, azaz a magas time deposit eszközökkel rendelkező bankok esetében nagyobb a csőd valószínűsége. A regressziós vizsgálat megerősíti azt is, hogy a legkisebb eszköznövekedésű és a legnagyobb eszköznövekedésű bankok esetében is növekszik a csőd valószínűsége, de külső hatásoknak is van jelentősége, hiszen az alacsony GDP növekedés szintén összefüggésbe hozható a bankcsődökkel.

Összegezve a fentieket azt láthatjuk, hogy a múltban gyakori jelenség volt (15,4%) a bankcsőd, nincs okunk azt feltételezni, hogy ez a jövőben másképp lenne. Ugyanakkor arra is rámutatott a fenti vizsgálat, hogy vannak árulkodó tényezők, mint például a nagy eszköznövekedés, a romló hitelportfólió, a csökkenő nyereség, és a betétek kiáramlása.