Részvénytippek: Mi a baj a youtuberek, szakértők tippjeivel?

Az interneten számtalan forrásból szerezhetünk jobbnál jobb részvénytippeket. Gondolok itt arra, hogy youtuberek ajánlanak nagy jövő előtt álló társaságokat, szakértők blogjaiban, elemzésekben találkozhatunk a „következő google” vállalkozások részvényeivel. Kérdés csak az, hogy az átlagos befektetőnek érdemes-e ilyen részvénytippeket követni, és ha nem, akkor mit érdemes inkább helyette csinálni. Témáink:

  • Szakértők részvénytippjei
  • A FAANG részvénytippek esete
  • Részvénytippek és a népszerűség átka
  • Jim Cramer részvénytippjeinek eredménye
  • Szakértők, elemzők részvénytippjei
  • Sell-side elemzők részvénytippjei
  • A részvénytippek nem azért készülnek, hogy hasznod legyen
  • Mit csinálj a részvénytippek helyett?

Szakértők részvénytippjei

A hazai gazdasági média is üzemeltet olyan youtube csatornákat, ahol szakértők részvénytippeket osztogatnak, nagy jövő előtt álló társaságokat mutatnak be. Emellett a magyar brókercégek széles köre alkalmaz ún. sell-side elemzőket, akiknek az a feladatuk, hogy vételi lehetőségeket, részvénytippeket keressenek ügyfeleik számára. Ha kitekintünk az angol nyelvű internetre, akkor pedig tanácsadók, szakértők százai osztogatják a részvénytippeket. Az átlagos befektető természetesen nagy reményekkel fogadja meg ezeket a részvénytippeket, mert nincs tisztában azzal, hogy ez az iparág nem arról szól, hogy nagy hozamot generáljanak az ügyfélnek. Nézzük ennek okait.

A FAANG részvénytippek esete

Sokan ismerik a FAANG kifejezést, mely az utóbbi években a legjobban teljesítő amerikai társaságok nevéből (Facebook, Amazon, Apple, Netflix és Google) alkotott mozaikszó. Kevesebben ismerik a kifejezés eredetét, ugyanis 2013-ban a CNBC sztárja, a Mad Money műsor vezetője, Jim Cramer találta ki az akkor még FANG (később az Apple részvényeket adták hozzá) kifejezést. Jim Cramer erős személyisége miatt műsora hihetetlenül közkedvelté vált az elmúlt években, és a magyar gazdasági média is idézi részvénytippjeit, sőt youtuberek a stílusát utánozva üzemeltetnek népszerű csatornákat. Ugyanakkor  a FANG részvények története jól rávilágít az első problémára.

A témával kapcsolatban Roger Loh a Szingapúri Egyetem munkatársa végzet vizsgálatokat, melynek részletei a FAANG Stocks cím alatt elérhetők. A vizsgálat eredményeit, lényegét az alábbi grafikonon szemléltettem. Itt jól látható, hogy a FANG részvények évesített hozama a 2013 előtti és a 2013 utáni időszakban is magas, ugyanakkor az abnormális hozam már csak 5 százalék, ami természetesen nem tekinthető kevésnek, de az előző időszakhoz képest lényegesen kisebb. Az abnormális hozam a teljes hozamnak azon része, melyre nem adnak magyarázatot az ismert tőzsdei összefüggések, például momentum, size, value, jövedelmezőségi prémium stb..

Vegyük azt is figyelembe, hogy idő közben ezek a társaságok óriásira nőttek, így a növekedési lehetőségeik alacsonyabbak. A fentiek azt is jelentik, hogy a jövőben már nem számíthatunk magas abnormális hozamra a fenti társaságok esetében.

 

Részvénytippek és a népszerűség átka

Látni kell azt is, hogy a szakértők ajánlásaiban megjelenő részvénytippek rövid időn belül nagy népszerűségre tesznek szert, és gyakorlatilag több tucat bizonyítékunk van arra, hogy a részvények világában a népszerűség együtt jár az alacsony jövőbeni hozammal. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy a népszerű befektetési eszközök értékalapon megdrágulnak. Az értékalapon drága részvények pedig a jövőben alulteljesítenek. Ez egy több mint 100 éve létező összefüggés a részvények világában. Kiemelnék néhány tudnivalót:

  1. Beszéltünk azokról a vizsgálatokról, melyek azt mutatják, hogy a népszerű témákat (tiszta energia, kiberbiztonság, űrtechnológia, VR stb..) kihasználó speciális ETF alapok alulteljesítenek. Ráadásul úgy teljesítenek alul, hogy az alapkezelési díjak magasabbak.
  2. Egy másik cikkünkben a tematikus tőzsdeindexekkel foglalkoztunk, például öregedő társadalmakból hasznot húzó vállalkozások, kiberbiztonság, hatékonyabb energiafelhasználás, robotika, okosvárosok, digitális egészség, élelmiszeripari forradalom, tiszta energia, 3D nyomtatás, genetikus tervezés, űripar, nanotechnológia, virtuális valóság. Beszámoltam azokról a vizsgálatokról, melyek szerint az a probléma, hogy olyan részvényeket tartunk, melyek a hosszú távon magas hozammal rendelkező részvények ellenkező tulajdonságaival rendelkeznek (értékalapon drágák, népszerűek, kevésbé jövedelmezők), így várhatóan a hosszú távú hozama ezeknek a társaságoknak alacsony lesz.
  3. Szó volt a népszerű új részvény-kibocsátásokról. Tárgyaltuk azokat a vizsgálatokat, mely szerint az átlagos IPO-részvény a következő 5 évben alulteljesíti a már tőzsdén levő társaságokat, lásd: 19.000 IPO esemény tanulságai
  4. Beszéltünk a népszerű SPAC részvényekről, melyek hozama szintén alacsony.
  5. De kitérhetünk a value-glamour anomáliára, mely egy 100 éves megfigyelés a tőzsdén, azaz hosszú távon az unalmas, nem népszerű, értékalapú részvények felülteljesítik a népszerű (glamour) növekedési részvényeket.
  6. Szó volt arról is, hogy az újságokban a napi nyertesek listájára bekerülő részvények a következő időszakban alulteljesítenek.

A sort hosszasan folytathatnánk, de a lényegen nem változtat, azaz a népszerű részvények hosszú távon alulteljesítenek.

Jim Cramer részvénytippjeinek eredménye

Cramer egyike a sok ezer befektetési tanácsadónak az Egyesült Államokban, akik valamilyen módon pénzügyi tanácsokkal látják el az ügyfeleiket. Eredetileg 2001-ben a TheStreet.com oldalon indított előfizetéses szolgáltatással lehetett hozzáférni Jim Cramer tippjeihez, de a CNBC csatornáján elinduló Mad Money műsorral a jelzések széles nyilvánosság számára hozzáférhetővé váltak. Több kutatás is foglalkozott a Mad Money műsorban közzétett részvényekkel kapcsolatban, és legtöbbjük megállapította azt, hogy a műsorban szereplő részvények árára hatást gyakorol a műsor, azaz a befektetők valóban vásárolni kezdik a részvényeket. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a részvényeknek rövid távon abnormális hozama van, de ez csak egy igen rövid, néhány óráig tartó időszakot jelent, és összességében a Cramer által ajánlott részvények hozamával nem lehetett felülteljesíteni az S&P500 indexet. A 2001-2016 közötti időszakon elért eredményeket az alábbi táblázatban foglaltam össze.

 

Cramer jelzései

S&P500 index

Halmozott hozam

64,53%

126,06%

Évesített hozam

3,38%

5,59%

Szórás

18,78%

17,92%

Sharep-ráta

0,11

0,24

A hozamban és az egységnyi kockázatra vetített hozamban (sharpe-ráta) 100%-os eltérést találunk. A fentiekről az alábbi grafikonon is meggyőződhetünk.

Forrás: Jim Cramer’s ‘Mad Money’ Charitable Trust Performance..

Cramer részvénytippjei nemcsak alulteljesítést eredményeztek az elmúlt évtizedekben, hanem nagyobb kockázatot is vállaltak a befektetők. Ráadásul az is megállapítható a fent hivatkozott vizsgálatból, hogy a befektetők nagy kitettséget vállalnak a kis kapitalizációjú részvények, a növekedési részvények és a mennyiségi nyereséget kimutató társaságok részvényeiből. A kis kapitalizációjú részvények kockázatait részletesen megbeszéltük korábban. A növekedési részvények nagy átlagára pedig az igaz, hogy alulteljesítenek (lásd value-glamour anomália és asset growth hatás), és az is megfigyelhető, hogy a mennyiség nyereséget kimutató társaságok alulteljesítenek.

A fentieken túl az is megállapítható, hogy az ismert tőzsdei összefüggésekkel összevetve 2,38 százalékpontnyi negatív alfa mutatható ki Cramer portfólióján, azaz 2,38 százalékponttal alacsonyabb a hozam, mint amit az öt meghatározó (részvénypiac kockázati prémiuma, value, size, jövedelmezőség, asset growth) tényezővel kinyerhetünk a piacból.

Szakértők, elemzők részvénytippjei

Ha azt gondolod, hogy Jim Cramer este csak egy a sok százból, akkor sajnos el kell keserítselek, mert a témában készült kutatások is azt támasztják alá, hogy a szakértők találati aránya a véletlennel vethető össze. A témában David Bailey, Jonathan Borwein, Amir Salehipour és Marcos López készített egy átfogó kutatást Evaluation and Ranking of Market Forecasters címmel. Ebben az anyagban 6627 piaci, tőzsdei előrejelzést tekintettek át 1998-2012 között. Az előrejelzést készítők között ismert traderek, befektetési guruk, a média által gyakran megszólaltatott elemzők, szignál szolgáltatók, befektetési hírlevelet működtető személyeket is találunk (név szerinti lista a fenti linken) A vizsgálatuk eredményei az alábbi gondolatokkal foglalhatók össze:

  • Az előrejelzések találati aránya átlagosan 48%-os volt.
  • Az elemzők kétharmadának előrejelzési megbízhatósága 50% alatt volt.
  • Az elemzők 40 százalékának találati aránya 40-50% között mozog.
  • Az elemzők 3 százalékának megbízhatósága 20% alatti.
  • Az elemzők 6 százalékának megbízhatósága 70-78% közötti.
  • A legjobb megbízhatóságú elemző találati aránya 78% volt.

Az alábbi grafikon már a CXO Advisory vizsgálata látható. Ebben a kutatásban 68 befektetési guru jelzéseit követték nyomon, mely összesen 6582 előrejelzést tartalmazott. Az átlagos találati arány 47,4% volt, és az alábbi eloszlásfüggvény mutatja, hogy mindössze néhány szakértő találati aránya jobb, mint 60%.

Név szerint a következők: David Nassar, Ken Fisher, Jack Schannep, David Dreman, James Oberweis, Steve Sjuggerud, Cabot Market Letter. Csak érdekességképpen említeném meg, hogy a legrosszabb, 20,8%-os találati aránya annak a Robert Prechternek lett, aki az elliott hullámelmélet népszerűsítője.

Sell-side elemzők részvénytippjei

A sell-side elemzők jellemzően különböző brókercégek alkalmazottai, akik az ügyfeleiknek készítenek vételi, eladási ajánlásokat. Ezeknek az elemzéseknek alapvetően három fontos eleme van (itt beszéltünk róla) az egyik egy ajánlás, például felülsúlyozás, tartás, alulsúlyozás (nagyon ritkán eladás), a másik egy várható EPS-növekedés, és a befektetők számára a legfontosabb: a célár, azaz várhatóan hol lesz a részvény ára 12 hónap múlva. Mondhatnánk tehát azt, hogy a sell-side elemzők elemzéseit, előrejelzéseit olvassa, követi az átlagos befektetők többsége.

A „Do Sell-Side Analysts Exhibit Differential Target Price Forecasting Ability?” cím alatt elérhető kutatásban egy 10 éves időszakon 2278 sell-side elemzőtől (206 brókercég elemzői) származó 492.647 darab 12 hónapos célárat, 3619 részvényre vizsgáltak meg. A vizsgálat eredménye az lett, hogy átlagosan az esetek 38 százalékában haladta meg a 12 hónapos célárat a részvények árfolyama, azaz ezekben az esetekben nyerhettünk volna. A témáról bővebben: Elemzői célárak: 38% a találati arány

De 1996 óta ismert az az összefüggés, hogy azok a részvények, melyekkel kapcsolatban az elemzők leginkább optimisták, gyengén teljesítenek a jövőben.

A részvénytippek kockázatai

További problémát jelent, hogy a részvénytippekre fogékony befektetők rendszerint nem alakítanak ki diverzifikált portfóliót, hanem mindössze néhány tucat részvénnyel rendelkeznek. Ugyanakkor számos vizsgálat megerősíti azt, hogy a szélesen diverzifikált portfólió kisebb kockázattal jár.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az elmúlt 90 évben csak a New Yorki tőzsdére 26 ezer társaság került, melyből ma csak 4000 található meg. Ezen adatok alapján, ha egyetlen részvényt kiválasztunk, akkor:

  • 11,83% az esélye annak, hogy a teljes befektetési tőkédet elveszíted
  • 57,4 (100-42,6) százalék az esélye annak, hogy a kötvénypiaci hozamoknál rosszabb hozamod lesz
  • 69,2 (100-30,8) százalék az esélye annak, hogy a tőzsdeindexszel elérhető hozamot nem éred el.

További részletek: Mekkora esélyed van rá, hogy megvásárold a következő Google, Facebook, Tesla részvényt?

A részvénytippek nem azért készülnek, hogy hasznod legyen

Fontos, hogy lásd, az elemzők, brókercégek, a szakértők és a befektetők között erős érdekkonfliktus húzódik meg. Ezek a szereplők kiszolgálják a befektetési iparágat, és az aktuális trendeket. Részletes példákat írtam erről korábbi bejegyzésünkben.

Ahogy arról is beszéltünk, hogy a gazdasági médiában, a közösségi platformokon megjelenő részvénytippek egyetlen célja a látogatottság növelés, a figyelem felkeltése. Ezek a cikkek azonban a kezdő kereskedők számára inkább hátránnyal, mint előnnyel járnak, gondolok itt az olyan problémákra mint:

  • megtévesztő jelzések a hírekben
  • Visszatekintési torzítás alapján megállapított téves összefüggések
  • "Amikor utoljára ilyen történt" esetek a hírekben..
  • Megszólaló elemzők, szakértők is tévedései
  • Az elemzők, szakértők, újságírók nem függetlenek
  • Clickbait címek a hírekben, elemzésekben

Senkit nem érdekel, ha téves a részvénytipp

Részvénytippeket tehát bátran lehet szórni a befektetőkre, ugyanis a befektetőket nem érdekli, ha a szakértő tévedett, illetve vannak jó kifogások, melyekkel ezek a tévedések elháríthatók (ezekről itt beszéltünk). A probléma az, hogy olyan nagy a zaj a piacon, hogy a befektetők már rég elfelejtik a részvénytippet, mire kiderül, hogy tévedés volt. Ezek a szakértők pontosan tudják, hogy ha tévednek, az senkit nem fog érdekelni, ugyanis addigra már rég más lesz a narratíva a tőzsdéken.

A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy nem lehet csak az elemzőket, szakértőket hibáztatni a fentiekért. Egész egyszerűen azért, mert igazodnak a befektetők, tőzsdei kereskedők elvárásaihoz, azaz azt gondolják, a tőzsdei kereskedők, hogy a jövőt meg lehet jósolni, bizonyos formák ismétlődnek, melyeket felismerve meglátjuk a jövőt. Ha pedig egy elemző, szakértő azt mondaná, hogy fogalmam sincs, mi fog történni, de elmondhatok 3-4 forgatókönyvet, amelyek megvalósulhatnak, akkor ez kisebb érdeklődést váltana ki a tőzsdézőkben, mint az a szakértő, aki tudja, mi lesz a legjobb befektetés a jövőre nézve (bővebben a témáról itt beszéltünk).

Miért fogsz veszíteni a részvénytippekkel?

Ha megismerkedek egy ismeretlennel, és beszélgetésünk közben kiderül, hogy közel két évtizedes tapasztalatom van a részvények világában, akkor rendszerint elhangzik az a kérés, hogy adjak egy jó tippet. Azt gondolom, a blogunkat rendszeresen olvasó kereskedők számára egyértelmű, hogy nincsenek jó tippek a részvények világában (lásd elemzők 38%-os találati aránya vagy a szakértők véletlennel összemérhető megbízhatósága). Ha alkalmanként egy-egy részvénytippel nyerünk, akkor ez nagyrészt a kis számok törvényével és a véletlenszerűséggel megmagyarázható, de nem bizonyítja a szakértelmünket. Ráadásul nincsenek arra vonatkozó bizonyítékok, hogy tippek, szakértők tanácsaira hagyatkozva lehetséges a felülteljesítés a részvénypiacon. Az egyetlen jó tipp, amit adhatok az olvasónak, hogy megismertetem vele a részvénypiacon elérhető lehetőségeket. Célszerű ugyanis tisztában lenni azzal, hogy alapvetően három befektetői típust különíthetünk el a részvénypiacon:

  • well informed, azaz jól tájékozott befektető,
  • technical trader, azaz technikai kereskedő,
  • noise trader, azaz zajkereskedő.

A well informed, azaz a  jól tájékozott befektető sajátossága, hogy a fundamentális elemzésre, pénzügyi mutatókra, pénzügyi összefüggésekre támaszkodva keresi a befektetésre alkalmas társaságokat. Gyakori, hogy ezek a befektetők kisebb elemszámú portfóliót alakítanak ki, és az elsődleges céljuk olyan részvények kiválasztása (stock picking), melyek a jövőben felülteljesítenek. Stock piciking megnevezés alatt azokat a befektetési módszereket értjük, melyek lényege, hogy a befektető maximum néhány tucat részvényt válogat ki, azaz fókuszált portfólióban gondolkodik. Általánosságban véve a stock picking módszerekhez van szükség a legnagyobb szakértelemre. Gondolok itt arra, hogy ismernünk kell a különböző vállalati mutatókat, a társaságok termékeit, a piacát, de a versenytársakat is vizsgálnunk kell. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy számos pénzügyi mutatóról elmondható, hogy összefüggésbe hozható a jövőbeni hozammal, például a value-tényező (P/E, P/B, P/S, EV/EBIT mutatók), jövedelmezőségi tényező (ROE, ROA, GP/TA).

Vegyük figyelembe azt is, hogy a stock picking meglehetősen időigényes. Sokszor egy-egy társaság áttekintése órákat vesz igénybe, azaz az ilyen jellegű befektetési stratégiákhoz az átlagember idejét meghaladó szabadidőre van szükség. Emellett ismerni is kell a különböző módszereket, eljárásokat, és sajnos ezek egy részét nem találjuk meg a vállalati pénzügyekről szóló könyvekben, sokszor kutatásokat, tanulmányokat kell hozzá elolvasnunk. Mondhatjuk azt, hogy a részvénypiaci befektetéshez szükséges ismeretek évek alatt sajátíthatók el.

A jól tájékozott befektetők egy része azonban nem kis elemszámú, fókuszált portfólióban gondolkodik, hanem az a célja, hogy szélesen diverzifikált portfóliót alakítson ki. Ebben az esetben pedig az ismert tőzsdei összefüggések figyelembe vételével felülsúlyoz bizonyos részvénykategóriákat. Például ha a value-prémiumot ki szeretné nyerni a piacból, akkor a portfólió egy része értékalapon olcsó részvényekből fog állni. Mivel a value-prémium kinyeréséhez több tucat társaság részvényeit kell megvásárolni, így gyakori, hogy speciális ETF alapok segítségével valósítják meg a portfólió-kialakítást, hiszen léteznek value, size, quality, momentum stb. ETF alapok.

A tőzsdei kereskedők másik nagy kategóriájába a technikai kereskedők tartoznak. Ebben az esetben a befektető nem a pénzügyi adatokból, nem a fundamentális elemzésből indul ki, hanem a technikai elemzés jelzései alapján dönt. A technikai elemzés eszközei a japán gyertyákból, az árfolyam-alakzatokból, a trendelemzésből, az indikátorokból tevődik össze. Ezen eszközök bemenő paramétere legtöbbször az árfolyam és a kereskedési forgalom, azaz nagyrészt a múltbeli árfolyamból vonnak le következtetéseket a technikai elemzők. A fundamentális elemzéshez hasonlóan, közel 100 éves múltja van a módszernek, hiszen Charles Dow az 1900-as évek elején fektette le az alapjait a technikai elemzésnek. Bár Dow hirtelen bekövetkező haláláig nem állt össze a rendszer egységes elméletté, de Dow munkatársa, William Peter Hamilton (The Stock Market Barometer című könyve) és Robert Rhea (The Dow Theory című könyve) biztosította, hogy a dow-elmélet és a technikai elemzés széles körben ismert legyen, így 100 év múlva is ezekre a megfigyelésekre alapozva hoznak döntéseket a technikai kereskedők.

Anélkül, hogy az elmélet részleteibe belemennénk, a technikai elemzés abból feltételezésből indul ki, hogy a befektetők döntései, motivációi semmit nem változtak az elmúlt évtizedekben. Ugyanúgy a félelem, a mohóság határozza meg az átlagos befektető döntéseit (irracionális döntések), ezért a múltban vizsgált szituációk előfordulnak majd a jövőben is. Tehát, ha a körülmények hasonlóak ahhoz, mint amit a múltban tapasztaltunk, akkor a befektetők hasonlóan fognak dönteni. Ez pedig megjósolható folyamatokat eredményezhet.

Itt kell megjegyezni, hogy a széles körben elfogadott közgazdaságtani nézet szerint (hatékony piacok és random walk) a technikai elemzés eszközei haszontalanok. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy 1988-tól napjainkig 92 kutatás vizsgálta a technikai elemzés különböző eszközeit. Ebből a 92 kutatásból 58 pozitív, 10 vegyes és 24 negatív eredményre jutott. Értelemszerűen a pozitív eredmény azt jelzi, hogy a technikai elemzés többletinformációt hordoz vagy piaci anomáliára utaló jelenségre utal. A negatív eredmények alá pedig azok a kutatások tartoznak, melyek végkövetkeztetése az lett, hogy a technikai elemzés módszerei nem hoznak többlethozamot, nem képesek felülteljesíteni a vedd meg és tartsd technikát. Összegezve a kutatásokat, nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy a technikai elemzés eszközei haszontalanok lennének, és bizonyítékok utalnak arra, hogy egyes eszközei többletinformációt hordoznak.

Nem szabad azonban a fentieket félreérteni, ugyanis a többletinformáció nagyon messze van attól, hogy egy stabilan eredményes stratégiát működtetünk a technikai elemzés jelzéseivel. További problémát okoz, hogy a technikai elemzéssel kapcsolatos leírások felülreprezentáltak az interneten elérhető tájékoztató oldalakon, blogokban, elemzésekben, de ezek az információk felszínesek, és nem alkalmasak arra, hogy a módszereket elsajátítsuk. A szakmai felkészülés érzékeltetéséhez elég, ha csak arra gondolunk, hogy kb. 100 japán gyertyát ismerünk, melyek közel 400 formában fordulhatnak elő. Ezek visszateszteléséről, találati arányáról, megbízhatóságáról szóló részletes leírás egy 900 oldalas könyvet tesz ki (Thomas Bulkowski: Encyclopedia of Chart Patterns cím alatt). A japán gyertya azonban csak egyetlen eszköz a sok másik eszköz mellett, melyeket hasonló mélységben kell tanulmányoznia a kereskedőnek.

Végül eljutottunk a harmadik kategóriához, a zajkereskedőkhöz. Zajkereskedőnek, noise tradernek nevezik azokat a személyeket, akik úgy gondolják, hogy vételi és eladási megbízásaik megalapozott összefüggések, tényezők figyelembe vételével történnek, de a valóságban ezek a tényezők nem állnak kapcsolatban a jövőbeni hozammal, és az eredményeiket a véletlen alakítja. A zajkereskedők eredményeire tehát a véletlen van hatással. A zajkereskedők jellemzően nem hozzáértő, kevés tapasztalattal rendelkező kereskedők, akik gyakran követik el a különböző tőzsdepszichológiai hibákat, kognitív torzításokat, és irracionális döntéseket hoznak.

A zajkereskedés tehát olyan módszerek alkalmazását jelenti, melyek nem bizonyított összefüggéseken alapulnak. Ennek ellenére a kereskedők körében ismertek lesznek ezek a módszerek, hiszen a gazdasági médián, a közösségi médián, a blogokon, a reklámokon keresztül rendszeresen találkoznak ezekkel az információkkal. Emiatt a zajkereskedők azt hiszik, hogy ezek megbízható jelzések egy részvény jövőbeni hozamára vonatkozóan. Fontos hangsúlyozni, hogy a zajkereskedők sem véletlenszerűen kötnek ügyletet, hanem egy meghatározott szisztéma szerint, azonban ez a rendszer nem képes előre jelezni a jövőbeni hozamát a részvényeknek, így az elért nyereségre nagyrészt a véletlen van hatással. Hosszú távon, nagy kötésszámon tehát a módszer eredményessége a véletlennel vethető össze, azonban a kis számok törvénye ezt eltorzítja, így a zajkereskedő azt érzi, hogy nyereséges a rendszere.

Látható a fentiekből, hogy a részvénypiaci befektetés sokkal inkább egy szakma, melyet hosszú hónapok alatt lehet megtanulni. Ugyanakkor ennek a szakmának az a sajátossága, hogy a megszerzett tudás, szakértelem nem garantálja a magas jövőbeni hozamot. A befektetések területén nincs igazságosság, mely jutalmazza a nagyobb tudást, nincs semmiféle kozmikus erő, mely a nagyobb tudás birtokosát többlethozamban részesíti.

A fentiek után felmerülhet a kérdés, hogy mit csináljon az átlagos befektető, aki nem akar éveket tanulni, nem akar hosszú órákat részvénypiaci elemzésekkel foglalkozni, de nem is szeretné a zajkereskedők táborát gyarapítani. A befektető tehát válaszút elé van állítva, és nagyon sokan úgy gondolják, hogy túl van ez az egész bonyolítva, a tőzsdei kereskedés egyszerű, nekik sikerülni fog. Hosszasan sorolhatnánk (itt beszéltünk róla) azokat a kognitív torzításokat, iparági hatásokat, melyek elvezetnek a fenti gondolatokhoz. A végeredmény azonban ismert, elég, ha a Siker a tőzsdén? Milyen eredményei vannak a kereskedőknek, befektetőknek?  című cikkünkben áttekintjük a tőzsdei kereskedők eredményeit.

A másik lehetőség, hogy a befektető belátja, a részvények tartása kockázatos, de ez a kockázat mérsékelhető az alábbi tényezőkkel:

A részvények tartásának kockázatát mérséklő tényezők sajátossága, hogy nem örök érvényűek, és nem mindig működő módszerek (lásd: Nem létezik gravitációs törvény a pénz- és tőkepiacokon). Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a fenti módszerek a múltban az esetek többségében jó megoldásnak bizonyultak. Vegyük példaként a hosszú időtávon történő részvénypiaci befektetés esetét, hiszen szélesebb körben végzett (39 ország) vizsgálatok azt mutatják, hogy a negatív reálhozam valószínűsége a részvénypiacon (tőzsdeindexekre vonatkozóan):

  • 1 éves befektetési időtáv esetén 36,8%,
  • 5 éves befektetési időtáv esetén 28,3%,
  • 10 éves időtávon 21,5%,
  • 20 éves befektetési időszakon 15,5%,
  • 30 éves időszakon 12,1% (8 esetből 1 alkalommal) volt az elmúlt 100 évben.

Vélhetően tehát az átlagos befektető azzal jár a legjobban, ha a befektetésre fordított időt minimalizálja, és egy szélesen diverzifikált, hosszú távon tartott indexkövető portfóliót alakít ki, ahol a részvény-kötvény aránnyal (és alternatív befektetésekkel) szabályozhatja a jövőbeni kockázatot. Továbbá célszerű arra törekedni, hogy a befektetés költségeit a lehető legjobban minimalizáljuk, hiszen hosszú távon a tized százalékoknak is nagy jelentősége lesz, így óriási különbség van egy 0,5 százalékos és egy 2 százalékos éves alapkezelési díjjal működő részvényalap között.

Ha kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, hozzá szeretnél szólni a témához, csatlakozz facebook csoportunkhoz ide kattintva!

Tanfolyamaink:

Új tartalmak