Részvényvásárlás megérzések alapján: Mi a probléma?

Az emberi agy egy csodálatos dolog, hosszú évezredeken keresztül fejlődött, hogy segítse az embert a túlélésért folytatott harcban. A kialakult ösztönök, megérzések mind segítették az embert, hogy elhárítsa a fenyegetést. A mai modern világban azonban ezek a fenyegetések is átalakultak, és most már nem csak fizikai, hanem pénzügyi fenyegetéssel is szembe kell az embernek néznie. Gondolok itt a válságokra, tőzsdék összeomlására, hiperinflációra, részvények zuhanó árfolyamára, vagy épp a kriptopénzek szárnyalására. Ugyanakkor azok az ösztönök, megérzések, melyek segítették az embert a túlélésben, a pénzügyi fenyegetések területén haszontalanok, sőt ezek teszik rossz befektetővé, kereskedővé az embert. Vizsgálatok sora áll rendelkezésünkre, melyekből kiderül, hogy az emberi agy, a gondolkodásmódunk, az ösztönök, érzelmek számos módon akadályozzák, hogy racionális döntéseket hozzunk a kereskedés, befektetés során. Néhány példa:

• Túlzott bizalom és túlzott optimizmus, azaz a befektetők, kereskedők jellemzően felülbecsülik a képességeiket, és a döntéseikhez felhasznált információk pontosságát.
• A befektetők, kereskedők a döntési helyzeteket a felületes jellemzőik alapján ítélik meg, ahelyett, hogy a valószínűségeket vizsgálnák (representativeness bias).
• Az előrejelzések során ragaszkodunk a korábbi hiedelmekhez, ahelyett, hogy az új információkkal szembenéznénk, elfogadnánk azokat.
• A befektetők, kereskedők hajlamosak túlbecsülni a nemrégiben megfigyelt vagy tapasztalt események valószínűségét, mert a téma még friss (ez az ún. availability bias).
• Problémát okozhat a kereskedők, befektetők számára, hogy az információ bemutatásának módja, formája befolyásolja a meghozott döntést. Például egy indikátorból, összefüggésből levonható következtetés eltérő, annak függvényében, hogy mire hívják fel a befektető figyelmét.
• Befektetők, kereskedők hajlamosak egy döntés esetében azt a kimenetelt választani, mellyel minimalizálják az érzelmi fájdalmat (csalódás elkerülés, regret aversion bias).
• Korlátozott racionalitás, azaz sokkal inkább választunk egy számunkra érzelmileg kielégítő megoldást, mint a leginkább optimálisat.

A helyzetet bonyolítja, hogy a tőzsdei kereskedés során a kereskedőt nagymértékű stressz-terhelés éri. Egyrészt ez abból fakad, hogy valós pénzt kockáztat a kereskedő, akár naponta több alkalommal is. Gondoljunk arra, hogy ha ügyletenként a tőkénk 1%-át kockáztatnánk, akkor napi 5-10 kötéssel (daytrade kereskedő esetében ez teljesen megszokott) naponta a tőke 5-10%-a is kockázat alá kerülhet. A valós számla tehát jelentős stresszt, lelki terhelést okoz a kereskedőnek. A stressz nagy része abból származik, hogy folyamatosan kockázatot vállalunk, a piac kiszámíthatatlan, illetve a veszteséges, nyereséges ügyletek eloszlása nem egyenletes, azaz lesznek visszaesések az egyenlegünkben. Emiatt a kereskedő könnyen elveszítheti a fegyelmezettségét, hidegvérét, önbizalmát. Ezek az esetek pedig hibás döntéseket eredményezhetnek. A megérzéseken alapuló kereskedés számos probléma forrása, tekintettel arra, hogy számos pszichológiai hatás éri a kereskedőt, és ebből kifolyólag számos hatás befolyásolja a döntését.

Azontúl, hogy tisztában vagyunk a kereskedés pszichológiai tényezőivel, érdemes szem előtt tartani, hogy a kereskedésből fakadó lelki terhelést egy kereskedési rendszer, technika kidolgozásával lehet a legkönnyebben csökkenteni. Általában ennek tudatában van nagyon sok kereskedő, befektető, azonban mégsem jutnak el a kereskedési technika kialakításáig, mivel a folyamat sokkal összetettebb és időigényesebb, mint amire előzetesen számítanak. Ennek ellenére elengedhetetlenül fontos a kereskedési stratégia. Elég, ha csak a 8 nagy amerikai brókercég ügyfelei között végzett felmérés eredményeire gondolunk. Az alábbi táblázatból kiderül, hogy a nyereséggel kereskedők 87%-a rendelkezik kereskedési stratégiával, és mindössze 13%-nak nincs stratégiája.

A kereskedési stratégia tulajdonképpen egy szabályrendszer, melyet a kereskedő előzetesen, tesztelések folyamán alakított ki. A szabályrendszer pedig pontosan meghatározza a kereskedő számára, hogy az egyes piaci szituációk során mit csináljon. Például a pozícióba lépésnek is vannak feltételei, a felvehető pozícióméret kiszámításának is vannak szabályai, de a stop elhelyezésnek is lesznek szabályai. Ugyanígy, arra a helyzetre is lesznek szabályok, amikor a kereskedő nem csinál semmit, tehát kivár. A kereskedési technika lényege, hogy számos objektív, egyértelműen eldönthető szabályt tartalmazzon, mellyel a kereskedési jelzések konzekvensek, következetesek, reprodukálhatók és visszatesztelhetők lesznek.

Törekednünk kell tehát az objektív jelekre, azonban a szubjektív jelzéseket nem tudjuk teljes mértékben kizárni. Bár egyes stratégiák esetében ez is megoldható, például indikátor jelzések, vagy szinttörések kereskedése is történhet teljesen objektív szabályok szerint, de a kereskedő automaták, robotok is objektív szabályok szerint lépnek pozícióba. Nem tekinthető kereskedési szabálynak a „sokat esett a részvény, vegyünk, mert olcsó”, vagy „brókerem szerint nagy lehetőségek vannak a Teslában” típusú gondolatok. Szintén fontos, hogy a szabályrendszer múltbeli adatokon visszatesztelhető, így az eredmény alakulása, a visszaesések mértéke, a kockázat is felmérhető. Például a legnagyobb visszaesés mértékét, a sorozatos vesztő, sorozatos nyerő kötések számát, azok előfordulási valószínűségét, gyakoriságát is látjuk.

Mi a probléma a kereskedési stratégiákkal?

Kereskedők részéről gyakori igény, hogy gyorsan, egyszerűen megszerezzenek, esetleg letöltsenek az internetről egy kereskedési szabályrendszert, majd ezt a rendszert elkezdjék használni. Ezzel azonban az a probléma, hogy a kereskedési technikák jellemzően múltbeli adatokra alapozva lettek kifejlesztve, így nincs garancia arra, hogy a jövőben is működni fog a technika változatlan paraméterekkel. Számos esetben tapasztaltam már én is, hogy a megváltozott piaci körülmények miatt a kereskedési szabályrendszert finomítani, módosítani kellett. Tehát a kereskedés során folyamatosan vizsgálni kell a stratégia eredményeit, és az eredmények értékelésének függvényében a szabályrendszeren módosítani kell. Általános tévhit a kezdők körében, hogy kell egy jó stratégia, és nincs más dolgunk csak kötni a jeleit, esetleg leprogramoztatni, és robotot futtatni. A piac azonban változik, és ehhez a stratégiának is illeszkednie kell.

A másik probléma, hogy nem ismerjük meg a technika működését, nem értjük a jelzések hátterét. Mivel nem is teszteltük le múltbeli adatokon, így a kockázatról, a visszaesések mértékéről, hosszáról sem lesz információnk. Ezek a kereskedők jellemzően az első visszaesés időszakában belenyúlnak a rendszerbe, esetleg keresnek egy másik stratégiát. Végül eljutunk oda, hogy az időnk nagy részét arra fordítjuk, hogy új technikát keresünk, majd rövid idő után lecseréljük egy másikra. Sajnos egy kereskedési stratégia megtanulása heteket, hónapokat vehet igénybe, ha figyelembe vesszük, hogy számos kötés után lehet csak az eredményeket értékelni, változtatni a stratégián. Legyünk tehát kitartóak, és csak sok kötés (minimum száz) után mondjunk véleményt egy kereskedési stratégiáról. A fent leírtakat néhány gondolatban összegezném, kiemelve a legfontosabbakat:

• A kereskedési stratégia nagyrészt objektív szabályok rendszere, mely visszatesztelhető.
• A visszatesztelésnek köszönhetően megismerjük a stratégia eredményességi mutatóit, például a lehetséges maximális visszaesést, a sorozatos vesztők számát. Ezek az adatok segíthetnek a jövőbeni helyzetek értékelésében, önbizalmat adhatnak a kereskedőnek, a kereskedéssel járó stresszt csökkenthetjük, az érzelmi hatásokra elkövetett hibákat mérsékelhetjük.
• A stratégia múltbeli adatokon lett kifejlesztve, így nincs garancia arra, hogy a jövőben működni fog. Emiatt az eredményeket folyamatosan értékelni kell, azaz naplóznunk kell a kereskedést folyamatosan.
• A technika eredményei csak nagy kötésszám után értékelhetők, így csak nagy kötésszám után módosíthatunk a paramétereken.
• A piac változik, így a kereskedési technika eredményessége is változni fog. Erről csak akkor szerzünk tudomást, ha folyamatosan követjük, és értékeljük az eredményeket.
• Egyes kereskedési módszerek csak meghatározott piaci körülmények között működnek. Például egy trendkövető stratégia csak akkor működik, ha az árak trendben mozognak, így oldalazásban veszteséget termel a rendszer. A kereskedő feladata, hogy az aktuális trendnek megfelelő technikát alkalmazza (például ne használjunk oldalazásban trendkövető technikát).
• A kereskedési szabályrendszer átvehető más kereskedőtől azonban a kereskedőnek meg kell érteni a szabályokat, és a rendszert a saját kockázatvállalási hajlandóságához, kereskedési stílusához kell igazítani.

Már a fentiekből is látható, hogy önmagában egy technika megtanulása, kipróbálása, tesztelése is rengeteg időt vesz igénybe, tehát szabadidő és szorgalom szükséges hozzá. A valós körülmények közötti futtatáshoz pedig a fentieken túl az önfegyelem is fontos. Számos esetben megtapasztalhatjuk, hogy nem tudjuk legyőzni az érzéseinket, a félelmeket, és a kereskedési stratégia jelzéseitől eltérően lépünk be. Ilyen tipikus eset a túl korai belépés (tehát még a jelzés előtti belépés), vagy a piac után rohanás, azaz már megkaptuk a jelet, és később lépünk be. Ide sorolhatjuk az idő előtti kilépés (féltjük a profitot) esetét és még a fentiekhez hasonló, számos olyan tényezőt azonosíthatunk, melyek azt eredményezik, hogy a stratégia szabályait nem tudjuk betartani.

A kereskedési stratégia tehát megadhatja a kereskedő számára az önbizalmat, így a szabályokhoz való ragaszkodás, a rendszerbe vetett hit átsegítheti a kereskedőt a veszteséges, visszaeséssel járó időszakban, illetve a múltbeli adatokra alapuló bizalom csökkentheti a kereskedéssel járó stresszt, valamint a szabályok pontos követését is támogatja.

A tesztelés során is számos hibát követhetünk el

Ahhoz, hogy megismerjük a kereskedési stratégiát, a jelzéseket célszerű visszatesztelni. Erre a célra számos program elérhető az interneten, melyekben vagy szimulációt futtathatunk, vagy komplett múltbeli visszatesztelést végezhetünk el. A szimuláció és a visszatesztelés között az a különbség, hogy az utóbbi az árfolyam visszajátszását jelenti, melynek során a jelzéseket manuálisan köti a kereskedő. Ezzel szemben a visszatesztelés során beállítjuk a szabályrendszert és a paramétereit, majd múltbeli adatokon automatikusan végezzük el a visszatesztelést. Fontos szabály, hogy eredményt értékelni csak sok kötésen lehet. Hogy mi számít soknak, az relatív, de a legtöbb technika esetében a 200 kötés minimum kivárandó. Mindenesetre minél több a kötésszám, annál pontosabban mutatja a kereskedési technika hosszú távú eredményeit a tesztelés.

Önmagában a hozam vizsgálatának itt sincs értelme, ahogy a befektetések esetében sem, mivel nem látjuk a mögötte levő kockázatot. Emiatt célszerű az elért hozamot egységnyi kockázatra vetítve vizsgálni. Semmilyen információt nem ad számunkra az, hogy a kereskedési stratégia eredménye 20%, vagy 50%, ugyanis nem látjuk a mögötte levő kockázatot. Vizsgáljuk meg tehát a legnagyobb visszaesést az eredményekben. Például, ha a kereskedési stratégia 1000 dolláros számlamérettel indult, majd 50 kötés múlva 2000 dollárra emelkedik az egyenleg, és onnan visszaesik ismét 1000 dollárra, akkor 50%-os visszaesést tapasztalhattunk. A kockázati szint itt tehát 50%, és tegyük fel, újabb 50 kötés múlva az 1000 dolláros egyenleg ismét visszaemelkedik 2000 dollárra. Ekkor úgy értékeljük a kereskedési stratégiát, hogy 100 kötés alatt 100% az elért nyereség (1000 dollárról 2000 dollárra növekszik az egyenleg), de a 100%-os profit 50%-os kockázat mellett valósult meg. Tehát egységnyi kockázatra 2 egységnyi profit jut. Ezt a paramétert pedig már össze tudjuk vetni egy másik stratégiával, vagy ugyanezen stratégia másképpen paraméterezett változatával. Általánosságban elmondható egyébként, hogy a fő célja a kereskedési technika fejlesztésének a visszaesések csökkentése. Egy rendszer attól lesz kiszámíthatóbb, megbízhatóbb, hogy a kockázat, azaz a visszaesés kisebb (a példában szereplő 50%-os visszaesés magasnak számít). Természetesen csak akkor lesznek az eredmények összevethetők, ha az ügyletenkénti kockázat egységnyi. Például úgy teszteljük a stratégiát, hogy minden tesztelt változat esetében azonos a kockázat (például a tőke 1%-a).

A fentiek mellett fontos tényező a sorozatos nyerők, sorozatos vesztők száma. Ennek vizsgálata azért fontos, mert a valós kereskedés során is meg fogjuk tapasztalni, hogy sorozatban 7, vagy több vesztes kötésünk van, és ezután a következő jelet ismét be kell kötnünk. Továbbá fontos lehet a találati arány elemzése is, azaz az összes kötésből mennyi lett nyerő és mennyi lett vesztes, illetve nullás kötés. A találati arány figyelése pedig azért fontos, mert amikor a valós kereskedésben tapasztaljuk, hogy változik (esetleg romlik) a találati arány, akkor ez utalhat arra, hogy a piac is változik, és a technikánkat illeszteni kell az új helyzethez. Tehát az eredmények tesztelése, értékelése nem ér véget a szimuláció vagy a demó számla során, azt folyamatosan kell figyelni a valós kereskedés során is visszamenőleg.

Figyeljünk oda arra, hogy ha változtatunk a kereskedési stratégián, akkor lehetőleg mindig csak egy paramétert változtassuk. Ugyanis több paraméter egyszerre történő módosításával a hatások egymás ellen is dolgozhatnak, vagy épp felerősíthetik a negatív tendenciát. Továbbá látható az is a fentiekből, hogy ügyelni kell a stratégia jelzéseinek pontos betartására. Ezzel kapcsolatos problémák általában valós számlán jelentkeznek. A fentiek miatt az eredmények naplózása során is jelezzük azokat az eseteket, amikor nem tartottuk be a stratégiát.

Tartsuk szem előtt, hogy egy technika természetes velejárója a vesztes ügylet, illetve a visszaesések. Ezt tehát nem lehet kizárni, és a vesztes ügyletek miatt önmagában még nem rossz a kereskedési technika. Válasszuk szét a vesztes kötés és a rossz kötés fogalmát. A vesztes kötés a stratégiánk jelzése szerinti veszteséget hozó kötés. A rossz kötés pedig az az ügylet, melyet nem a stratégiánk szerint hajtottunk végre, függetlenül attól, hogy nyereséges, vagy veszteséges az ügylet. Nem hangsúlyoztam a fentiekben, de a stratégiát változtatni 1-2 veszteséges ügylet, vagy az utolsó néhány kötés (akár veszteséges, akár nyereséges) alapján teljesen értelmetlen. Szabályainkon mindig úgy változtassuk, hogy előzőleg visszateszteljük sok kötésen a változtatás hatását.

Mit csinálj a részvénytippek helyett?

Érdemes korlátozni a médiafogyasztásunkat, és figyelmen kívül hagyni a lényegtelen híreket. A fenti cikkben leírtam, mi az, ami igazán számít. Emellett jelentősen csökkentsük le a részvénytippekre fordítható tőkénket. A részvénytippek követése egy jó szórakozás, tekintsük annak a tevékenységet, de a tőkénk nagy részén inkább szélesen diverzifikált portfóliót alakítsunk ki. Ennek része, hogy a részvénypiac kockázatát kötvényekkel ellensúlyozzuk, a részvénypiacon passzív módon, szélesen diverzifikálva fektetünk be. Ehhez még vegyük hozzá, hogy kihasználhatunk olyan összefüggéseket, melyek létezése valóban bizonyított, például value, momentum, jövedelmezőségi prémium, size tényező.

A témával kapcsolatos írásaink: Részvénytippek: Mi a baj a youtuberek, szakértők tippjeivel?