Technikai elemzés Indikátorai: Útmutató az indikátorok használatához
A technikai elemzés indikátorai a tőzsdei és forex kereskedés legismertebb eszközei közé tartoznak. Mozgóátlagok, RSI, MACD, Bollinger-szalag és számos más mutató jelenik meg a kereskedési platformokon. Használatuk egyszerűnek tűnik, a megfelelő értelmezésük azonban már jóval több figyelmet igényel.
Az egyik probléma éppen abból adódik, hogy ma már néhány kattintással indikátorok tucatjait helyezhetjük el ugyanazon a grafikonon. Ettől azonban még nem feltétlenül jutunk több információhoz. Sok technikai indikátor ugyanabból az árfolyam-idősorból készül, csak eltérő matematikai számítással alakítja át azt. Emiatt két különböző nevű indikátor akár nagyon hasonló piaci tulajdonságot is mérhet.
Ebben a bejegyzésben azt nézzük meg, hogy mire használhatók az indikátorok, milyen adatokból számolnak, milyen típusokkal találkozhatunk, és milyen hibákat érdemes elkerülni. Szó lesz az MTF indikátorokról, a repainting problémájáról, a gyertyák záródásának jelentőségéről és arról is, hogyan vizsgálhatjuk meg, hogy egy indikátor jelzéseinek van-e tényleges információtartalma. Témáink:
- Milyen hibákat követnek el a kezdő kereskedők az indikátorok használata során?
- Mire használhatók a technikai indikátorok?
- Hogyan működik egy indikátor?
- Milyen adatokból számolnak az indikátorok?
- Mi az MTF indikátor?
- Miért fontos a gyertya záródása?
- Mit jelent a repainting?
- Milyen indikátortípusok léteznek?
- Mit jelent a túlvett és túladott állapot?
- Mi a divergencia?
- Érdemes egyszerre több indikátort használni?
- Hogyan vizsgálhatjuk meg, hogy egy indikátor valóban működik-e?
Milyen hibát követhetünk el az indikátorok használata során?
Az ember régóta próbál szabályosságokat találni a pénzügyi piacokon. Ennek egyik eredménye a technikai elemzés indikátorainak kialakulása. Ezek különböző matematikai számítások segítségével sűrítik össze az árfolyamról, a forgalomról vagy más piaci adatokról rendelkezésre álló információkat.
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a kereskedő megtanulja egy indikátor jelzését, de nem érti, mi történik a háttérben. Jó példa erre két mozgóátlag kereszteződése. Könnyű megtanulni, hogy az egyik kereszteződés vételi, a másik eladási jelzés. Ennél azonban fontosabb megérteni, hogy mit fejez ki a két eltérő hosszúságú mozgóátlag egymáshoz viszonyított helyzete.
Ha például egy rövidebb mozgóátlag egy hosszabb mozgóátlag alá kerül, az azt mutatja, hogy a közelmúlt átlagos árszintje a hosszabb időszak átlagához képest gyengült. Ez már értelmezhető piaci információ. Ettől azonban még nem következik automatikusan, hogy short pozíciót kell nyitni. Ez fontos különbség. Az indikátor valamilyen tulajdonságát mutatja meg az adatoknak. A kereskedési szabályt már mi építjük erre az információra.
Éppen ezért alapszabálynak tekinthetjük, hogy olyan indikátort ne használjunk, amelynek legalább az alapvető működését nem értjük. Ehhez általában nincs szükség komoly matematikai ismeretekre. Azt azonban érdemes tudni, milyen adatokat használ, hogyan alakítja át ezeket, és mit jelent a kapott érték.
Mire jók a technikai elemzés indikátorai?
Az indikátorok egyik legfontosabb feladata, hogy egy nagyobb adathalmaz valamely tulajdonságát könnyen értelmezhető formában jelenítsék meg. A kereskedésben használt indikátorok jelentős része az árfolyamot és a kereskedési forgalmat használja bemenő adatként.
Vegyünk egy egyszerű példát. Egy 14 periódusú egyszerű mozgóátlag, vagyis SMA az utolsó 14 periódus áradataiból számít átlagot. Ha záróárra állítottuk, összeadja az utolsó 14 gyertya záróárát, majd az összeget elosztja 14-gyel.
A számítás egyszerű, mégis hasznos információt sűrít egyetlen idősorba. Láthatjuk például, hogy az aktuális árfolyam hol helyezkedik el az elmúlt időszak átlagos árszintjéhez képest. A mozgóátlagok működéséről, típusairól és gyakorlati használatáról részletesebben a mozgóátlagokról szóló útmutatóban beszélünk.
Léteznek olyan indikátorok is, amelyek külső információkat használnak. Ilyenek lehetnek a gazdasági eseményeket, híreket, piaci szélességet vagy más adatokat megjelenítő mutatók. Érdemes tehát minden indikátornál három dolgot tisztázni. Mi a bemenő adat, milyen számítást végez az indikátor, és milyen információt jelent a kapott eredmény.
Hogyan ismerjük meg az indikátort?
A kiválasztott indikátort először érdemes működés közben megfigyelni. Nézzük meg, hogyan viselkedik emelkedő és csökkenő trendben, oldalazó piacon, nagy volatilitás mellett és nyugodtabb időszakokban.
Megfigyelhető azonban, hogy a múltbeli grafikon könnyen megtévesztő lehet. Utólag pontosan látjuk, hol kezdődött egy trend, hol volt a mélypont és hol kellett volna kiszállni. A valós időben kereskedő befektető ezekkel az információkkal még nem rendelkezik. A vizuális vizsgálat ezért az indikátor megértésére alkalmas, a működőképességének bizonyítására már kevés. Erre később még visszatérünk.
Fontosak az indikátor bemenő paraméterei
Ugyanaz az indikátor eltérő paraméterek mellett teljesen más jelzéseket adhat. Egy 15 periódusú mozgóátlag gyorsabban reagál az árfolyam változására, mint egy 200 periódusú mozgóátlag. Ez önmagában egyik beállítást sem teszi jobbá. A rövidebb periódus gyorsabban követi az árfolyamot, ugyanakkor több rövid távú ingadozást is megjelenít. A hosszabb periódus simább lesz, viszont lassabban reagál az új információkra.
A hosszabb mozgóátlagok közül a 200 napos mozgóátlag az egyik legismertebb. Ennek használatáról és problémáiról külön is foglalkozunk a 200 napos mozgóátlagról szóló cikkben.
Sajnos azonban itt könnyű belefutni a túlzott optimalizálás problémájába. Ha több tucat vagy több száz paramétert kipróbálunk ugyanazon az adatsoron, jó eséllyel találunk olyat, amely a múltban kiváló eredményt mutatott. Ettől még nem biztos, hogy a jövőben is működni fog.
Ez az indikátorok vizsgálatának egyik alapvető problémája. Ha például egy mozgóátlagot 10 és 300 nap között minden lehetséges periódussal kipróbálunk, majd utólag kiválasztjuk a legjobban teljesítő változatot, már maga a kiválasztás is a múltbeli adatokhoz igazítja a stratégiát. Minél több paramétert és szabályt próbálunk ki, annál nagyobb a veszélye annak, hogy valódi piaci összefüggés helyett véletlenül jól teljesítő kombinációt találunk.
Miből számolhatnak az indikátorok?
Az indikátorok többféle információból készülhetnek:
- árfolyamadatokból,
- forgalmi vagy volumenadatokból,
- az instrumentum vagy a kereskedési számla adataiból,
- külső piaci vagy gazdasági adatokból.
1) Árfolyamból számoló indikátorok
A legtöbb technikai indikátor árfolyamadatokból készül. Fontos azonban pontosan érteni ennek következményét. Az indikátor az elérhető árfolyam-információ valamilyen matematikai transzformációja. Attól, hogy egy indikátor szépen illeszkedik a múltbeli árfolyammozgáshoz, még nem következik, hogy előrejelző képességgel is rendelkezik. Ugyanakkor abból sem következik az előrejelző képesség hiánya, hogy múltbeli adatokat használ. Bizonyos múltbeli piaci jellemzőknek lehet prediktív tartalmuk.
A fontos kérdés ezért az, hogy az indikátorból képzett, előre meghatározott jelzés után statisztikailag és gazdaságilag értelmezhető eltérés figyelhető-e meg a későbbi hozamokban. Az adatminőség szintén fontos. Hiányzó vagy hibás árfolyamadatok, rosszul kezelt részvényfelosztások és más vállalati események torzíthatják az indikátor értékét és az arra épülő historikus vizsgálat eredményét.
2) Volumenadatokból számoló indikátorok
A volumenalapú indikátorok használatakor először azt kell tisztázni, hogy pontosan milyen forgalmi adat áll rendelkezésünkre.
Centralizált tőzsdei kereskedésben rendelkezésre állhat a tényleges kötési volumen. Egyes decentralizált piacokon és bizonyos kereskedési platformokon azonban tick volume adatokkal találkozunk. Ez általában az árfolyamváltozások vagy jegyzési aktivitás gyakoriságát méri, ezért nem azonos a tőzsdén megszokott tényleges kötési volumennel.
Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a tick volume használhatatlan. Azt viszont tudnunk kell, pontosan milyen információt mérünk, mielőtt következtetéseket vonunk le belőle.
3) Számla- és instrumentumadatokból számoló indikátorok
Ezek az eszközök például a szabad margin, a lebegő eredmény, a swap vagy más instrumentumadat megjelenítésére használhatók. Itt is az adatforrás pontossága határozza meg a számítás megbízhatóságát.
Ez komolyabb problémát jelenthet, ha az adatot pozícióméretezéshez vagy automatizált kereskedéshez használjuk. Éles használat előtt ezért érdemes ellenőrizni az instrumentum specifikációit és tesztkörnyezetben kipróbálni a számítást.
Melyik gyertyaadatból számoljon az indikátor?
Az indikátorok jelentős részénél meghatározható, hogy melyik árfolyamadatot használják a számításhoz. A leggyakoribb lehetőségek:
- záróár - Close,
- nyitóár - Open,
- maximum - High,
- minimum - Low,
- medián ár - (High + Low) / 2,
- tipikus ár - (High + Low + Close) / 3,
- súlyozott záróár - (High + Low + 2 × Close) / 4.
A lezáratlan gyertya High, Low és Close értéke folyamatosan változhat. Emiatt az ezekből számolt indikátor aktuális értéke is változik. Ez önmagában teljesen normális működés. Ha a kereskedési szabály lezárt gyertya alapján ad jelzést, a jelzést is csak a gyertya lezárása után tekinthetjük véglegesnek.
Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy a historikus grafikonon ezt könnyű elfelejteni. Ott minden korábbi gyertya már lezárult, ezért az indikátor korábbi értékei véglegesnek látszanak. Élő kereskedésben az aktuális gyertyán ez még nincs így.
Mit jelent az MTF, vagyis Multi Time Frame indikátor?
Az MTF indikátor egy magasabb idősík adataiból számolt mutatót jelenít meg egy alacsonyabb idősík grafikonján. Megjeleníthetjük például a napos 20 periódusú mozgóátlagot egy 15 perces grafikonon.
Ez kényelmes megoldás, ugyanakkor könnyen félreérthető jelzéseket eredményezhet. Ha a napos indikátor záróárból számol, akkor a végleges napos érték csak a napos gyertya lezárása után áll rendelkezésre. A 15 perces grafikonon közben számos gyertya lezárulhat. Ettől a napos indikátor értéke még nem válik véglegessé. MTF használatakor ezért mindig azt az idősíkot kell figyelembe venni, amelynek adataiból az indikátor ténylegesen számol.
Mi az a stepless indikátor?
Egy magasabb idősík indikátorának alacsonyabb idősíkon történő megjelenítése gyakran lépcsős vonalat eredményez. Ennek egyszerű oka van. Egy napos indikátorhoz naponta egy lezárt érték tartozik. A stepless megjelenítés ezt a lépcsős vonalat vizuálisan simábbá teszi. Fontos azonban, hogy a megjelenítés módját ne keverjük össze az indikátor információtartalmával. Egy simább vonal önmagában nem jelent pontosabb vagy jobb kereskedési jelzést.
Önszínező indikátorok
Az önszínező indikátorok az indikátor valamely állapotát színváltozással teszik könnyebben felismerhetővé. Egy mozgóátlag például eltérő színnel jelezheti, amikor emelkedik vagy csökken. Ez elsősorban vizuális segítség. Az adattartalom ettől nem változik. Éppen ezért az önszínező indikátort sem érdemes önálló jelzésként kezelni, ha a mögötte lévő szabályt nem ismerjük.
Mit jelent a repainting?
Repaintingről akkor beszélünk, amikor egy indikátor új információ érkezésekor korábban megjelenített értékeket vagy jelzéseket módosít. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy az indikátor csalásra készült. Egyes indikátorok működéséből természetesen következhet a korábbi értékek újraszámítása.
A probléma akkor kezdődik, ha erről a felhasználó nem tud. A múltbeli grafikonon ilyenkor olyan jelzéssorozat jelenhet meg, amely jóval pontosabbnak látszik annál, amit valós időben ténylegesen meg lehetett volna figyelni. A repainting egyik veszélye tehát a historikus teljesítmény túlértékelése. Egy indikátor utólag kiváló helyeken mutathat vételi és eladási jelzéseket, miközben ezek a jelzések valós időben máshol jelentek meg, később eltűntek vagy megváltoztak.
Mi nem repainting?
Nem érdemes repaintingnek nevezni az aktuális, még le nem zárt gyertyán bekövetkező normális értékváltozást. Ha egy indikátor Close értékből számol, az aktuális gyertya lezárásáig folyamatosan változhat. Egyes indikátoroknak több későbbi adatra is szükségük lehet egy korábbi pont végleges meghatározásához. Jó példa erre a ZigZag. Ilyen esetben a működési logikát kell megérteni, mielőtt historikus jelzésként értelmeznénk a grafikonon látható pontokat.
A technikai indikátorok főbb típusai
Az indikátorok csoportosítása nem minden esetben egyértelmű. Egy mutató egyszerre több piaci tulajdonságról is hordozhat információt. A kategóriák ezért elsősorban abban segítenek, hogy megértsük, milyen jelenséget próbálunk mérni.
1) Trendkövető indikátorok
A trendkövető indikátorok az árfolyam tartósabb irányának felismerésében segítenek. Tipikus példák a mozgóátlagok és az ezekre épülő mutatók. Hosszabb periódus használatakor az indikátor simább és lassabban reagál. Rövidebb periódus mellett gyorsabban követi az árfolyamot, ugyanakkor több rövid távú ingadozást is megjelenít.
A legismertebb trendkövető indikátorok közé tartoznak:
Megfigyelhető azonban, hogy ezek sem ugyanazt mérik. A mozgóátlag az árszintet simítja, a MACD két exponenciális mozgóátlag kapcsolatára épül, az ADX pedig elsősorban a trend erősségének mérésére használható. Emiatt már az indikátor kiválasztásakor érdemes tisztázni, hogy a trend iránya, erőssége vagy változása érdekel bennünket.
2) Momentum indikátorok
A momentum indikátorok azt vizsgálják, hogyan változik az árfolyam egy meghatározott időszak alatt. Segítségükkel az ármozgás sebességéről és erejéről kaphatunk információt.
Ide tartozik többek között az RSI, a Stochastic, a Momentum, a Rate of Change és a CCI. Bár ugyanabba a tág kategóriába sorolhatók, számításuk és viselkedésük jelentősen eltérhet.
Az RSI például az emelkedő és csökkenő ármozgások egymáshoz viszonyított nagyságából képez 0 és 100 között mozgó értéket. A ROC ezzel szemben azt mutatja meg, hogy az aktuális árfolyam mennyivel tér el egy korábbi időpont árfolyamától. A két indikátor eltérően számol, mégis részben ugyanazt a jelenséget, az árfolyam momentumát próbálja megragadni.
Ez azért fontos, mert több momentumindikátor egyidejű használata könnyen a megerősítés látszatát keltheti. Ha az RSI, a Stochastic és a ROC egyszerre mutat erős momentumot, abból még nem következik, hogy három egymástól független információforrás ugyanarra a következtetésre jutott. Mindhárom ugyanabból az árfolyam-idősorból dolgozhat.
3) Forgalomalapú indikátorok
A forgalomalapú indikátorok a volumen és sok esetben az árfolyam együttes változásából próbálnak információt nyerni. Itt kiemelt jelentősége van annak, hogy milyen volumenadat áll rendelkezésünkre.
Ilyen indikátor például:
Ezek használatakor érdemes megvizsgálni, hogy a volumen valóban új információt ad-e az árfolyam mellett. Részvénypiacon a tényleges kötési volumen rendelkezésre állhat, míg más piacokon az adat jelentése eltérhet.
4) Volatilitást mérő indikátorok
A volatilitási indikátorok elsősorban az árfolyam-ingadozás nagyságáról adnak információt. Nem feltétlenül mondják meg, hogy merre fog elmozdulni az árfolyam, viszont jelezhetik, hogy mekkora mozgások jellemzik az adott piacot. Tipikus volatilitási mutatók:
- ATR - Average True Range
- Bollinger-szalag
- historikus vagy realizált volatilitás,
- hozamok szórása.
Az ATR például az árfolyammozgás nagyságát próbálja megragadni, az iránytól függetlenül. Emiatt egy magas ATR önmagában nem bullish vagy bearish jelzés. Azt mutatja, hogy az adott időszakban nagyobb ármozgások jellemzőek. A Bollinger-szalag szintén összekapcsolja az árszint és az ingadozás vizsgálatát. A szalagok tágulása vagy szűkülése információt adhat a volatilitás változásáról, de ebből önmagában még nem következik a következő árfolyammozgás iránya. A volatilitás fogalmáról és mérési lehetőségeiről részletesebben a volatilitásról szóló útmutatóban beszélünk.
5) Oszcillátorok
Az oszcillátorok jellemzően egy meghatározott tartományban mozgó indikátorok. Az RSI például 0 és 100 között mozog. Segítségükkel többek között az árfolyammozgás relatív erejét és az extrém állapotokat vizsgálhatjuk.
Gyakran találkozhatunk a túlvett és túladott kifejezésekkel. Ezeket azonban óvatosan kell értelmezni. A túlvett állapot önmagában nem jelent automatikus eladási jelzést, ahogy a túladott állapot sem jelent automatikusan vételi jelzést. Erős trendben egy oszcillátor hosszabb ideig maradhat extrém tartományban. Emiatt veszélyes pusztán arra építeni a kereskedést, hogy az RSI például elérte a 70-es vagy 30-as szintet.
Miért viselkedhet másképp az RSI trendben és oldalazó piacon?
Az egyik gyakori félreértés abból ered, hogy a kereskedő a túlvett és túladott szinteket minden piaci környezetben ugyanúgy értelmezi. Oldalazó árfolyammozgás mellett valóban gyakrabban előfordulhat, hogy az árfolyam egy szélsőséges mozgás után visszatér a korábbi tartományába. Ilyen környezetben egy oszcillátor extrém értékei hasznos információt adhatnak.
Erős trend esetén egészen más helyzet alakulhat ki. Egy emelkedő piacon az RSI többször elérheti a magas tartományt, majd hosszabb ideig ott is maradhat. Ha minden 70 feletti RSI-értéket automatikus eladási jelzésnek tekintünk, könnyen egy erős emelkedő trenddel szemben kezdünk kereskedni.
Ugyanez fordítva is igaz. Egy erősen eső piacon a túladott állapot hosszabb ideig fennmaradhat. A 30 alatti RSI ezért nem jelenti azt, hogy az árfolyam szükségszerűen elérte a mélypontját. Ahogy fentebb beszéltünk róla, az indikátor egy piaci tulajdonságot ír le. A túlvett állapot azt mutatja, hogy az elmúlt időszakban az emelkedő ármozgások relatíve erősek voltak. Az már külön vizsgálat kérdése, hogy egy adott piacon és időszakban ezt követően milyen hozamok alakultak ki.
Mi az a divergencia?
Divergenciáról akkor beszélünk, amikor az árfolyam és valamely indikátor mozgása eltér egymástól. Például az árfolyam új csúcsot ér el, miközben a momentum indikátor már nem képes új csúcsot kialakítani.
Ez arra utalhat, hogy az árfolyammozgás mögötti momentum gyengül. A divergencia azonban önmagában nem bizonyítja, hogy trendforduló következik. Itt is ugyanaz a probléma jelenik meg, mint sok más technikai jelzésnél. Utólag könnyű kiválasztani a látványosan működő divergenciákat. Sokkal nehezebb előre, objektív szabályokkal meghatározni őket. A divergenciák típusairól és értelmezéséről részletesebben a divergenciáról szóló cikkben beszélünk.
Jobb lesz a kereskedési rendszer, ha több indikátort használunk?
Elsőre logikusnak tűnhet, hogy minél több indikátor ugyanabba az irányba mutat, annál erősebb a jelzés. A gyakorlatban azonban fontos megvizsgálni, hogy ezek az indikátorok valóban eltérő információt hordoznak-e. Ha például egy grafikonon RSI-t, Stochasticot, Momentumot és ROC-ot használunk, több különböző görbét látunk. Ettől még jelentős átfedés lehet közöttük, mivel mindegyik az árfolyam közelmúltbeli változásából próbál információt nyerni.
Hasonló probléma merülhet fel akkor is, ha több mozgóátlag-alapú trendindikátort használunk. Egy MACD, egy mozgóátlag-kereszteződés és egy másik mozgóátlagokra épülő mutató eltérően nézhet ki, miközben a mögöttük lévő információ jelentős része közös. Hasznosabb lehet olyan mutatókat összevetni, amelyek eltérő piaci tulajdonságokat írnak le. Egy trendet mérő indikátor mellé például momentum-, volatilitási vagy volumeninformáció kerülhet. Ebben az esetben már többféle piaci jellemzőt figyelünk meg.
Ettől azonban a kombináció még nem válik automatikusan működő kereskedési stratégiává. A kérdés ugyanaz marad. A kombinált jelzés után a későbbi hozamok valóban eltérnek-e attól, amit egyébként tapasztalnánk.
Honnan tudjuk, hogy egy indikátor valóban működik?
Ahogy fentebb beszéltünk róla, egy indikátor működésének vizuális ellenőrzése hasznos lehet a működési logika megértéséhez. Arra azonban nem alkalmas, hogy eldöntsük, rendelkezik-e előrejelző képességgel. Ehhez előre meghatározott szabályokra és historikus vizsgálatra van szükség. Pontosan rögzíteni kell, mi számít jelzésnek, mikor történik a belépés, mennyi ideig tartjuk a pozíciót, és milyen eredményhez hasonlítjuk a stratégiát.
Vegyünk egy egyszerű példát. Tegyük fel, hogy azt szeretnénk megvizsgálni, van-e információtartalma annak, amikor az RSI 30 alá kerül. Előre meghatározhatjuk, hogy jelzésnek azt a napot tekintjük, amikor az RSI először 30 alá esik. Ezután megvizsgálhatjuk az instrumentum következő 5, 20 és 60 kereskedési napos hozamát.
A kapott eredményt azonban önmagában nem érdemes értékelni. Ha a részvénypiac hosszú távon emelkedik, egy véletlenszerűen kiválasztott nap után is gyakran pozitív lesz a későbbi hozam. Ezért szükség lehet megfelelő referenciaértékre. Megvizsgálhatjuk például, hogy az RSI-jelzések után mért hozam eltér-e ugyanazon piac átlagos későbbi hozamától.
További kérdés, hogy az eredmény mennyire stabil. Előfordulhat, hogy az RSI 30-as határa jó eredményt mutat, miközben 29-es vagy 31-es határ mellett az összefüggés eltűnik. Az ilyen eredmény már óvatosságra adhat okot, mert arra utalhat, hogy egy szerencsés paraméterválasztást találtunk.
Ugyanezt a logikát követhetjük egy mozgóátlag-kereszteződés vizsgálatánál is. Előre meghatározhatjuk a két mozgóátlag hosszát, a kereszteződés definícióját és a későbbi hozam mérési időszakát. Ezután több száz vagy több ezer historikus jelzés alapján már vizsgálható, hogy átlagosan mi történt a jelzések után. A tesztelés során több problémára is figyelni kell:
- look-ahead bias - ne használjunk olyan információt, amely a jelzés pillanatában még nem állt rendelkezésre,
- survivorship bias - a később megszűnt vagy kivezetett részvényeket se hagyjuk automatikusan ki a mintából,
- data mining - sok száz szabály kipróbálása után véletlenül is találhatunk jól teljesítő változatot,
- overfitting - a múltbeli adatokra túlzottan optimalizált szabály később könnyen elveszítheti az előnyét,
- tranzakciós költségek - a gyakori kereskedés költségei jelentősen csökkenthetik az eredményt,
- out-of-sample vizsgálat - érdemes olyan adatokon is tesztelni a szabályt, amelyeket nem használtunk annak kialakításához.
Miért fontos az out-of-sample vizsgálat?
Ha ugyanazon az adatsoron alakítjuk ki a szabályt és mérjük a teljesítményét, könnyen túlbecsülhetjük a stratégia használhatóságát. Az egyik megoldás, hogy az adatokat két vagy több részre osztjuk. Az első időszakban kialakítjuk a szabályt, majd egy későbbi, addig nem használt időszakon is megvizsgáljuk.
Ha egy összefüggés csak azon az időszakon működik, amelyen megtaláltuk, de a későbbi adatokon eltűnik, akkor jó eséllyel túl sokat olvastunk bele a múltbeli eredménybe. Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy az out-of-sample eredmény sem jelent garanciát. A pénzügyi piacok változnak, a befektetők alkalmazkodnak, a kereskedési költségek módosulhatnak, és egy korábban létező összefüggés idővel gyengülhet.
Statisztikailag kimutatható és kereskedésben használható eredmény nem feltétlenül ugyanaz
Egy indikátor jelzése után kimutathatunk statisztikai eltérést a későbbi hozamokban, de ez még nem feltétlenül jelent gazdaságilag kihasználható lehetőséget. Ha az eltérés nagyon kicsi, a spread, a jutalék, a csúszás és más kereskedési költségek könnyen elvihetik. A jelzések gyakorisága szintén számít. Egy nagyon ritka jelzésnél kevés megfigyelés áll rendelkezésre, ezért bizonytalanabb lehet a becslés. Egy rendkívül gyakori jelzés pedig jelentős kereskedési költséget okozhat.
Megfigyelhető azonban, hogy egy jó historikus eredmény még ezek után sem jelent garanciát a jövőbeli teljesítményre. Sokkal erősebb bizonyítékot jelent viszont, mint néhány jól sikerült jelzés kiválasztása egy grafikonról.
Összefoglalás
A technikai indikátorok hasznos eszközök lehetnek az árfolyam, a momentum, a trend, a volatilitás vagy a forgalom valamely tulajdonságának összefoglalására. Érdemes azonban mindig tudni, hogy milyen adatból számolnak és pontosan mit fejez ki az általuk mutatott érték.
Az sem mindegy, hogy hány indikátort használunk egyszerre. Több, ugyanabból az információból számolt mutató könnyen azt az érzést keltheti, hogy egymástól független jelzések erősítik meg egymást. Valójában előfordulhat, hogy ugyanannak a piaci jelenségnek többféle matematikai átalakítását látjuk.
Egy indikátor jelzése önmagában még nem bizonyítja, hogy kereskedési előnyt találtunk. A múltbeli grafikonokon látványosan működő szabályok könnyen lehetnek a véletlen, az utólagos kiválasztás vagy a túlzott optimalizálás eredményei.
Ezért az indikátor használatát két lépésre érdemes bontani. Először értsük meg, hogy mit mér és hogyan működik. Ezután objektív adatokon vizsgáljuk meg, hogy a jelzései után valóban megfigyelhető-e olyan rendszeres piaci viselkedés, amely kereskedési szempontból is jelentős lehet.
A technikai elemzésben ugyanis nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy indikátor mennyire jól néz ki a grafikonon. Sokkal érdekesebb az, hogy a jelzés pillanatában rendelkezésre álló információ alapján képes-e olyan összefüggést azonosítani, amely a későbbi adatokon is fennmarad.