Támasz, ellenállás a tőzsdén: Mit érdemes tudni a kereskedésükről?

A grafikonokra pillantva könnyű észrevenni, hogy az árfolyam bizonyos szintek közelében többször is megáll vagy irányt vált. Vajon ezek a támaszok és ellenállások előre is segítenek felismerni a fordulatokat, vagy csak utólag tűnnek megbízhatónak? Cikkünkben áttekintjük a szintek azonosításának gyakori módszereit, a rájuk épülő kereskedési szabályokat és az empirikus kutatások eredményeit. Arra is kitérünk, miért kell megkülönböztetni egy árfolyammintázat statisztikai sajátosságát a nyereségesen kereskedhető jelzéstől.

• A támasz, ellenállás szintek alapjai
• Hogyan határozzuk meg a támaszokat, ellenállásokat?
• Csúcsok, mélypontok, mint ellenállások és támaszok
• Kerek számok, mint támasz és ellenállás szintek
• Maximum-, minimumszintek is lehetnek támaszok és ellenállások
• Van értelme figyelni a támaszokat, ellenállásokat?
• Carol Osler devizapiaci vizsgálata
• Curcio támasz, ellenállás vizsgálatai
• Zapranis és Tsinaslanidis: vízszintes támaszok, ellenállások
• William Brock, Josef Lakonishok, Blake LeBaron vizsgálatai
• Más vizsgálatok is megerősítik Brock, Lakonishok, LeBaron eredményeit?
• Támasz, ellenállás stratégiák alapjai

A támasz, ellenállás szintek alapjai

A támasz olyan árszint vagy árzóna, amelynek közelében a múltban az árfolyam csökkenése többször megállt vagy megfordult. Az ellenállás ennek megfelelően olyan terület, ahol az emelkedés torpant meg. A kereskedők ezeket a korábbi árfolyammozgásokból, esetenként a megbízások elhelyezkedéséből azonosítják. Egy szint grafikonon történő megjelenése ugyanakkor önmagában nem bizonyítja, hogy ott nagy vételi vagy eladási megbízásállomány található. A megbízási könyv pillanatképe és a jövőbeli árfolyammozgás között sincs egyszerű, állandó kapcsolat. A szinteket ezért érdemes lehetséges fordulási vagy kitörési területként kezelni.

A kereskedők a támaszokat és ellenállásokat a stop megbízások, célárak és a várható hozamhoz viszonyított kockázat becslésénél is használhatják. John J. Murphy Technical Analysis of the Financial Markets című könyvében a támaszt olyan árszintként vagy területként írja le, ahol a vételi érdeklődés képes ellensúlyozni az eladói nyomást. Ez a technikai elemzésben elterjedt leírás, amelyet a gyakorlatban statisztikailag is vizsgálni kell.

A klasszikus technikai elemzés szerint egy korábbi támasz közelében nagyobb eséllyel állhat meg az esés, egy korábbi ellenállásnál pedig az emelkedés. Ezek valószínűségi feltevések, és az árfolyam bármikor áttörheti a korábban fontosnak tekintett szintet. A kereskedők általában kétféle elképzelésre építenek:

• Csökkenő (vagy emelkedő) trendek megtorpannak vagy megfordulnak a támaszokon (vagy ellenállásokon).
• A trendek új erőre kapnak, ha a támasz vagy ellenállás áttörésre kerül.

Az első feltevésre a visszapattanásra építő, a másodikra a kitörést követő kereskedési technikák támaszkodnak. A támaszok kialakulását olykor keresleti-kínálati ábrával szemléltetik. Ezt azonban óvatosan kell értelmezni. Egy hagyományos keresleti vagy kínálati görbe ártengellyel való metszéspontja önmagában nem azonosítható technikai ellenállással vagy támasszal. A grafikonon megfigyelt árszintek és az adott pillanatban fennálló ajánlati könyvi viszonyok között további adatokkal lehet kapcsolatot keresni.

A vevők és eladók döntései, a piaci információk és a likviditás folyamatosan változnak. Még ha egy adott árszintnél korábban megfigyelhető is volt az árfolyam megállása, ebből nem következik, hogy a következő alkalommal is ugyanez történik.

Megfigyelhető azonban, hogy egyes múltbeli csúcsok, mélypontok és kerek számok újra szerepet kaphatnak a kereskedők döntéseiben. A szintek időben változnak, és ha az árfolyam átlép rajtuk, kitörésről vagy letörésről beszélünk. A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogyan lehet ezeket következetesen meghatározni, és milyen bizonyíték áll rendelkezésre a használatuk mellett.

Hogyan határozzuk meg a támaszokat, ellenállásokat?

A támaszok, ellenállások grafikonon történő megtalálásának számos módja létezik, de alapvetően két kategóriába sorolhatók:

• vizuális módszerek és
• számított támaszok, ellenállások.

A vizuális módszerek közé tartozik a korábbi lokális csúcsok és mélypontok megkeresése. Ezek lehetséges ellenállási és támaszterületeket jelölnek ki, ahogy a következő grafikon szemlélteti.

A grafikonokra trendvonalakat is rajzolhatunk, amelyek a korábbi csúcsok vagy mélypontok mentén kijelölhetnek egy-egy figyelt területet. A módszert Martin J. Pring Technical Analysis Explained című könyve is részletesen tárgyalja. A trendvonalak alkalmazásáról korábban külön útmutatót is készítettünk.

Martin J. Pring a jól megrajzolt trendvonalat fontos lehetséges támasz- és ellenállási zónának tekinti. A nehézséget éppen a rajzolás szabályai jelentik. Egy grafikonon eltérő egyenesek adódnak attól függően, hogy a gyertyák záróárához, testéhez vagy szélső értékeihez igazítjuk a vonalat. Sajnos azonban utólag sokkal könnyebb kiválasztani azt a trendvonalat, amely szépen illeszkedik a már ismert árfolyamalakuláshoz. A következő ábra három lehetséges változatot mutat.

A számított támaszok és ellenállások előnye, hogy pontosan megadható szabályokkal állíthatók elő, így visszatesztelhetők. Pring az 50%-os korrekciót is tárgyalja. Ez a gyakran alkalmazott technikai szabály az előző árfolyammozgás felénél jelöl ki egy lehetséges szintet. Az, hogy az árfolyam valóban gyakran éppen 50%-ot korrigálna, önálló empirikus ellenőrzést igényel. A következő képen egy ilyen jelölés látható.

Hasonló elven jelöli a lehetséges korrekciós szinteket a Fibonacci-eszköz. Gyakran használják a 38,2%-os, 50%-os és 61,8%-os szinteket, bár az 50% nem Fibonacci-arányszám. Az árcsatornákhoz a Donchian-csatorna vagy a Bollinger-szalag is segítséget adhat, ezek azonban eltérő számítási logikára épülnek. Korábbi cikkünkben ezek bizonyítékait is áttekintettük. A kerek számok szerepére szintén találunk vizsgálatokat. Egy devizapiaci tanulmányban a publikált technikai szintek jelentős része 0-ra vagy 5-re végződött. Ez a szintek kiválasztásáról árulkodik, és önmagában nem igazolja az ezeken alapuló ügyletek nyereségességét.

A kerek számok annyira meghatározó támaszok és ellenállások, hogy a C. Goodhart és L. Figliuoli munkájukban kerek szám szindrómaként („round number syndrome”) hivatkoznak a jelenségre, melynek jelentőségét különböző pszichológiai hatásokkal magyarázzák. A támaszok, ellenállások meghatározására szolgáló módszereket hosszasan lehetne sorolni. Ezek közül a legfontosabbakat az alábbiakban áttekintjük.

Csúcsok, mélypontok, mint ellenállások és támaszok

A csúcs egy vizsgált időszak lokális maximuma. Ahogy a trendekről szóló cikkünkben is beszéltünk róla, az emelkedő trendeket gyakran emelkedő csúcsok és mélypontok jellemzik. Egy korábbi csúcs lehetséges ellenállási szint lehet, de nem minden korábbi maximum állítja meg az emelkedést. Csökkenő trendben is azonosíthatók lokális csúcsok, amelyek később figyelt árszintekké válhatnak.

A trendben kialakuló mélypontoknak a csúcspontokhoz hasonló jelentőségük van, mivel gyakran ezeken a szinteken dől el, hogy elbizonytalanodik, vagy fordul a trend. Előfordulhat, hogy csökkenő trend esetén az új mélypont erősíti meg a trendet, így ebből kifolyólag is fontosak ezek a szintek a kereskedés során. A mélypontokat tehát támaszszintként kezeljük.

A fentiekhez annyit tennék hozzá, hogy a gyakorlatban a csúcsok, mélypontok nem egyetlen értéket vesznek fel. Érdemes tehát a támasz és ellenállás szint meghatározás helyett támasz és ellenállás sávban gondolkodni, ahogy a fenti képeken is láthattuk.

Kerek számok, mint támasz és ellenállás szintek

Megfigyelhető a piacon, hogy a kerek értékek sokszor funkcionálnak támaszként, ellenállásként. Ennek oka, hogy a kereskedők gyakran kötik kilépéseiket kerek számokhoz. Ennek kényelmi okai is lehetnek, hiszen sokszor könnyebb kerek értéket megadni, mint bajlódni esetleg még néhány tizedes jeggyel. Emellett az önbeteljesítő jóslat hatásáról se feledkezzünk meg. Ezek a tényezők pedig azt okozzák, hogy sokan használnak a kereskedők körében kilépésre kerek számokat. Mivel sokan használják, így gyakori, hogy egy-egy ilyen szint alatt sok stop megbízás gyűlik össze, így ha ezt a szintet megüti az árfolyam, nagyobb mozgás indulhat el. Ez emelkedő trend esetén azt jelenti, hogy a befektetők egy, a jelenlegi árfolyamnál alacsonyabb értéken helyezik el a stop megbízásukat. Mivel a kerek szám kedvelt elhelyezési pont, ezért itt gyűlik össze nagyon sok eladási megbízás. Ha ezt az árat eléri a piac (visszaesik az árfolyam), akkor itt nagyon sok eladási megbízás kerülhet piacra, így a részvény ára a szintet követően erőteljesen zuhanni fog. Ha pedig az árak csökkenő trendben mozognak, akkor a shortban gondolkodó befektetők egy, a jelenleginél magasabb áron (kerek számon) helyeznek el sok megbízást. Ha ezt a szintet eléri a piac (emelkedésnek indul az árfolyam), akkor ezen a szinten nagyon sok stop megbízás aktiválódik. Ez short pozíciók esetén azt jelenti, hogy sok vételi megbízás kerül a piacra, ami tovább hajtja felfelé az árat. (Ezt a jelenséget - függetlenül a kerek számoktól - a shortosok kifacsarásának nevezik „short squeeze”). Kerek számokra néhány példa 100 USD, 200 USD, 10 USD, devizáknál 1,4000, vagy 1,3200 stb.

Gyakran előfordul, hogy a lokális csúcsok és mélypontok kerek számok közelében helyezkednek el. Ez arra utalhat, hogy több kereskedő ugyanazt a területet figyeli, ám a két egybeeső jelölés még nem két független bizonyíték a fordulat mellett. A korábbi példákban az Exxon grafikonján 80 dollár közelében, a Xilinx esetében 60 dollár körül, a Verizon grafikonján pedig 50 dollár táján szerepel ilyen szint. A jelenségről bővebben a kerek szám szindrómáról szóló cikkben írtunk.

Maximum-, minimumszintek is lehetnek támaszok és ellenállások

Gyakori, hogy a csúcsok mélypontok meghatározását a támasz ellenállás stratégiákban különböző minimum és maximum szintek szerint definiáljuk. A módszer előnye, hogy objektívebb és gyorsabban felrajzolható a megfelelő idősíkú grafikonon.

Ilyen támasz, ellenállás szintek az alábbiak:
-    havi maximum, minimumszint (swingtrade kereskedésben figyelhetjük)
-    heti maximum, minimumszint (swingtrade kereskedésben figyelhetjük)
-    napi maximum, minimumszint (daytrade kereskedésben figyelhetjük)
-    órás maximum, minimumszint (daytrade kereskedésben figyelhetjük)
-    15 perces maximum, minimumszint(1 percesen történő kötések esetén figyelhetjük)

A maximum-, minimumszintek azt jelentik, hogy mindig az előző periódus (például hónap, vagy hét, nap stb.) maximum- és minimumértékét figyeljük, és ezeket a szinteket támaszként, ellenállásként használjuk. Általában ez azt jelenti, hogy az előző japán gyertya alsó és felső kanóca támasznak és ellenállásnak tekinthető. Az alábbi ábrán egy példa látható, ahol az előző napos gyertyának a kanócait egy vízszintes szaggatott vonallal meghosszabbítottuk, majd a következő napi kereskedésben ezeket a szinteket támasznak és ellenállásnak tekintjük. Az ábra jobb oldali részén bepillanthatunk a napon belüli mozgásba, ahol a támasz- és ellenállás szintekhez kötve történhet a pozícióba lépés.

Ezek a szintek egyébként gyakran egybeesnek a lokális csúcsokkal, mélypontokkal egy alacsonyabb időtávon. Éppen ezért figyelik a kereskedők ezeket a szinteket, és szolgálhatnak ezek a pontok stop megbízás elhelyezésére, vagy éppen célár számítására (erről a kockázatkezelés fejezetben fogunk beszélni). Természetesen az időtávokat helyesen egyeztetni kell, hiszen egy swingtrader, aki napokig, hetekig tart egy pozíciót, az esetek többségében nem fog használható stop helyet találni 15 perces grafikonokon. Ezen a szinten a daytraderek találnak jó pontokat, hiszen egy swingtrader inkább az órás, napi, heti, havi szinteket fogja figyelni.

Mozgóátlagok, mint támasz ellenállás szintek

A mozgóátlagok is használhatók támasz és ellenállás szintként. Egyes periódusoknak igen nagy a jelentősége, például a 200 napos mozgóátlagnak. Részletesen beszéltünk a témáról: 29 kutatás a mozgóátlag tőzsdestratégiákról.

Gyakran figyelt mutató a 20, 50, 100 és 200 periódusú egyszerű mozgóátlag, vagyis az SMA. Mivel sok piaci szereplő ismeri ezeket, szerepet játszhatnak a kereskedési döntésekben. A széles körű használat ugyanakkor önmagában nem bizonyítja, hogy az árfolyam előrejelezhetően fordul a mozgóátlag közelében. Egy-egy ilyen állítást meghatározott piacon és időszakon, objektív szabályokkal érdemes tesztelni.

A képen is megfigyelhető, hogy az árfolyam nem mindig pontosan a 200 napos mozgóátlagon fordul. Gyakran átlépi, majd később visszatér a közelébe. A korábbi ábrákhoz hasonlóan itt is célszerűbb egy lehetséges ársávra gondolni. A szemléletes múltbeli találatokból azonban továbbra sem következik, hogy egy előre rögzített szabály megbízhatóan működik a jövőben.

Milyen idősíkon érdemes figyelni a mozgóátlagokat? Ez a vizsgált kereskedési rendszer időtávjától függ. A 200 napos egyszerű mozgóátlag sok trendkövető módszerben szerepel, de túlzás lenne azt állítani, hogy az alapkezelők általában e szint alatt shortolják, fölötte pedig tartják a részvényeket. Vannak befektetők és stratégiák, amelyek ilyen jelzéseket is használnak, mások egészen eltérő szempontok alapján döntenek. A rövidebb és hosszabb idősíkok mozgóátlagai egy grafikonon is megjeleníthetők.

Mozgóátlagok naposon

Mozgóátlagok 4 órás charton

Mozgóátlagok órás charton

Ekkor minden idősíkon a saját 20, 50, 100, 200 SMA (SMA, azaz egyszerű mozgóátlag, a mozgóátlagokról bővebben itt találsz leírást) vonalát látjuk, és a vizsgálathoz váltogatni kell az idősíkokat. Ez számomra nagyon kényelmetlen, és nem is túl praktikus. Az lenne az ideális, ha az én kereskedési idősíkomon láthatnám az összes számomra fontos mozgóátlagot. Erre is van lehetőség a legtöbb kereskedési felületen.

A fenti képen minden mozgóátlag jól látható, még ha magasabb idősíkon is van. Egy órás grafikont láthatsz, ahol a napos és négy órás mozgóátlagok is megjelennek. Ezek az ún. MTF indikátorok, melyekről a következő bekezdésben beszélünk. Bár a tőzsdei kereskedésben is van daytrade kereskedés, de jellemzőbb a hosszabb távú kereskedés. Így itt a heti, és a napi chartokon is érdemes figyelni a mozgóátlagokat!

Trendvonalak, mint támasz és ellenállás szintek

Általánosságban elmondható, hogy egy emelkedő trendben a mélypontok összekötésével, a mélypontokra illesztett egyenes segítségével húzható meg egy trendvonal. Ugyanakkor egy csökkenő trendben a csökkenő csúcspontokra illesztve húzhatjuk meg a trendvonalat. Emellett gyakori, hogy a trendvonal mellett meghúzzuk a csúcspontokra (emelkedő trendben), illetve mélypontokra (csökkenő trendben) illeszthető egyenest. Ekkor egy csatornát kapunk.

A trendvonalak elsősorban a korábbi árfolyammozgás irányának és szerkezetének szemléltetésére használhatók. A vonal áttörése egyes kereskedési rendszerekben figyelmeztető jelzésnek számít. A jelzés értékét azonban befolyásolja, hogyan rajzoljuk a vonalat, és milyen feltételek mellett tekintjük megtörtnek. A csúcsok és mélypontok követése vagy a trendvonalak használata közül ezért célszerű előre rögzített szabályok alapján választani.

A fentiek közül melyik a helyes jelölési mód? Erre nincs egyértelmű válasz, abszolút jó módszer. Elérkeztünk a technikai elemzés olyan területére, ami szubjektív elemeket tartalmaz. Gondoljunk csak arra, hogy egy csúcspont értéke, vagy egy mozgóátlag szintje minden befektetőnek ugyanazt az értéket jelenti. Egy trendvonal viszont számtalan módon behúzható.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ha nem vagyunk elég fegyelmezettek, az is lehet, hogy különböző szituációkban másként húzzuk a trendvonalakat, így a technikánk nem lesz objektív. Beszéltünk már a szubjektív elemekről, ami a technikai elemzés egyik hátránya. A trendvonalakra ez teljes egészében érvényes, szubjektív eszközről van szó, így célszerű fegyelmezetten, szabályokat követve felhasználni ezt az eszközt a kereskedésünk során.

A következő bekezdésekben megnézünk néhány trendvonal-behúzási módszert. Ha kiválasztunk egyet, akkor ehhez ragaszkodjunk a kereskedési technika használata közben, ne térjünk el tőle. A következő bekezdésekben megbeszéljük a fenti ábrán behúzott 2x3 vonal elhelyezési szabályait.

Az első módszer szerint olyan trendvonalat rajzolunk, amely a trend szélső csúcsaihoz vagy mélypontjaihoz illeszkedik. Ennél a változatnál később következhet be a vonal áttörése. Ez egyes mintákon kevesebb téves jelzést adhat, de nem tekinthető általános szabálynak. A fenti ábrán a 3-as, illetve a 4-es számmal jelölt egyenes szemlélteti ezt a változatot.

A második változat a lehető legtöbb lokális csúcsot vagy mélypontot igyekszik egyetlen egyenessel összekötni. A fenti ábrán a 2-es és 5-ös számmal jelölt vonalak mutatják ezt. A harmadik eljárás a lehető legtöbb árfolyampont közelében futó vonalat keresi, amelyet az 1-es és 6-os jelölés szemléltet. A különböző vonalak eltérő időpontban adhatnak jelet. Hogy az egyik valóban korábban vagy megbízhatóbban jelez-e, ahhoz előre meghatározott mintán végzett összehasonlítás szükséges. Most pedig nézzük meg, mit állapítottak meg a támaszokat és ellenállásokat vizsgáló kutatások.

Van értelme figyelni a támaszokat, ellenállásokat?

Ha rápillantunk egy-egy tőzsdei termék, vagy devizapár grafikonjára, akkor nagyon gyorsan azonosítani tudunk mélypontokat, csúcsokat, ahol megállt a termék árfolyama, fordulat következett be. Egyszerűen fel tudjuk venni a trendvonalakat is, és a fibonacci indikátort is pontosan illeszteni tudjuk. Ezek az utólagos visszajelzések azt az érzetet keltik a kereskedőben, hogy ezekkel a módszerekkel pontosan előrejelezhetők a fordulatok, trendtörések. Ez azonban csak azért van így, mert a múltba tekintünk vissza, és a jelenből a jövőbe tekintve ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ez az ún. visszatekintési torzítás (hindsight bias), melyet számos módon elkövetnek a tőzsdei kereskedők, befektetők. Kezdve azzal, hogy a Google, Facebook, Apple sikertörténetéből azt gondoljuk, egyszerű megtalálni a sikeres tőzsdei cégeket, pedig a valóságban nem így van, lásd itt.

De ugyanígy becsapjuk magunkat a különböző válságjelekkel, indikátorokkal, melyek nem tévedtek a múltban, és pontosan jelezték a válságokat. Tele vannak ilyenekkel a tőzsdei hírek, de mindegyik esetben elkövetik a szerzők a visszatekintési torzítás problémáját. Az alábbi képpel megpróbálok rávilágítani a problémára. Az alábbi képen egy múltbeli adatokon megtalált dupla alj alakzatot látunk, mely nagyon szépen jelezte a fordulatot. Egy-egy múltbeli visszatekintés azonban elrejti a problémákat, és csak akkor tudjuk meg a pontos megbízhatóságát az alakzatnak, ha az összes esetet megvizsgáljuk.

Az alábbi példán jelzett esetet már nem vesszük észre a múltbeli adatokon, mivel itt nem következett be a fordulat. Egy jövőbeni jelzésnél azonban ez a forgatókönyv is meg fog valósulni.

Érdemes tehát átfogó, objektíven visszatesztelt adatok alapján megbecsülni a támaszok és ellenállások hatékonyságát, és ebben a segítségünkre lehetnek a részletes, módszertanilag kifogástalan visszatesztelések. Ezekből azonban kevés van.

Carol Osler devizapiaci vizsgálata

Carol L. Osler több kutatásban foglalkozott a devizapiaci támaszokkal, ellenállásokkal és a megbízások elhelyezkedésével. Egy vizsgálatában pénzügyi intézmények által közzétett, napon belüli technikai szinteket vetett össze véletlenszerűen kijelölt árszintekkel. Az eredmények szerint a megfigyelt technikai szinteknél gyakrabban következett be az árfolyam visszafordulása, mint a véletlenszerű összehasonlítási pontoknál. Ez a statisztikai különbség érdekes, de nem jelenti automatikusan, hogy az ilyen szintekre épített kereskedés költségek után is nyereséges.

Osler más tanulmányokban a kerek számok szerepét és a devizapiaci megbízások elhelyezkedését elemezte. 2003-as kutatásában arra jutott, hogy a take-profit megbízások gyakran a kerek számoknál, míg a stop-loss megbízások gyakran azokon túl csoportosulnak. Előbbiek segíthetnek megmagyarázni az árfolyam megfordulását egy figyelt szint közelében, utóbbiak pedig a szint áttörése utáni gyors mozgást. A kutatás így egy lehetséges piaci mechanizmust azonosít, de önmagában nem igazol nyereséges kereskedési szabályt.

Curcio támasz, ellenállás vizsgálatai

Szintén átfogó vizsgálatokat végzett Curcio (1997-ben), devizapiacokon, napon belüli adatokon. A következőket vizsgálták:

• Támasz, ellenállás szinteket.
• Minimum-maximum sávokat.
• Brock, Lakonishok, LeBaron kutatásában szereplő támaszokat, ellenállásokat.

A vizsgálatban azonban nem tudtak eredményes kereskedési technikákat kialakítani a fenti szabályok figyelésével, még akkor sem, ha a kereskedési költségeket nem vették számításba:

... even when transaction costs were not taken into account, it was on average not profitable to trade according to these rules, although excess returns can be made in periods of strongly trending exchange rates.”

Zapranis és Tsinaslanidis: vízszintes támaszok, ellenállások

Zapranis és Tsinaslanidis széles körű vizsgálatokat végzett a vízszintesen behúzott támasz és ellenállás vonalakra az amerikai részvénypiacon 1990-2010 között. Vizsgálatukban a Nasdaq tőzsdén 232, és a New York-i tőzsdén 501 részvényen kutatták a támasz, ellenállások hatékonyságát. A vízszintes támaszok, ellenállások tulajdonképpen lokális csúcsokban, és lokális mélypontokon meghúzott egyenes vonalak. Erre a célra használható például a fractal indikátor, melynek különböző változatai meghatározott idő után tudják csak meghatározni egy lehetséges támasz, vagy mélypont helyzetét, ezzel kiküszöböljük a hindsight bias hibáját. A vizsgálatban például 25-25 napos időszakot vizsgáltak, azaz akkor azonosítunk egy támaszt, ha az árfolyam az előző és a következő 25 napban nem esik új mélypontra. A jelölt pontban tehát azért határoztunk meg támasz-szintet, mert 25 gyertyával előtte és utána nincs új mélypont.

Az alábbi képen a látható, hogy a jelzett ponton még nincs ellenállás, hiszen csak az előző 25 gyertyára igaz, hogy nincs új csúcs, és itt újabb 25 gyertya után állapítható meg az új csúcs. Értelemszerűen rövidebb időtávú ügyleteknél rövidebb periódusidő is használható. Az alábbi képen a Microsoft részvények esetében láthatóak a támaszok, ellenállások (összesen 15 db) 50 napos gördülő időszakon (25-25 felosztás).

Ha 50 helyett (25-25) 100 napos időszakot vizsgálunk, akkor a támaszok, ellenállások száma nyolcra csökken vissza.

A vizsgálatban tehát arra voltak kíváncsiak, hogy a fenti módszerrel meghatározott támaszok, ellenállások sikeresen előrejelzik a fordulatokat, illetve ezekre a jelekre lehetséges-e nyereséges stratégiákat fejleszteni. Carol Osler munkájában leírt módszerhez hasonlóan a vizsgálatban szereplő részvényekre (Nasdaq 232, NYSE 501) mesterségesen is létrehoztak támasz-, ellenállás-szinteket, és azokkal vetették össze az eredményeket. Ezzel tehát azt próbálták kimutatni, hogy a véletlen pontokhoz képest magasabb megbízhatóságot, találati arányt adnak a támaszok, ellenállások. Emellett pedig azt is vizsgálták, hogy milyen eredménye lesz egy olyan kereskedési stratégiának, mely vételi ügyletet nyit a támaszokon, és az ellenállások közelében eladási pozíciót indítunk. A pozíciókat ezt követőn meghatározott nap múlva (tesztelték az 1-20 nap közötti időszakot) zárták le.

A találati arányok tekintetében Osler vizsgálatával egyező eredményre jutottak ebben a kutatásban, de csak a támasz szintek esetében sikerült statisztikailag szignifikánsan kimutatni, hogy a véletlennél jobban jelzik előre a fordulatokat. Az ellenállás szintek megbízhatósága lényegesen elmaradt a támasz szintektől. Ugyanakkor a támasz szintek jelentős felülteljesítése kompenzálja az ellenállás szintekkel elérhető gyenge eredményeket („In fact  the  superior  performance  of  support  levels  compensates  for  the poorer  performance  of  resistance  levels”). Az alábbi grafikonon jól látható, hogy a visszapattanás gyakorisága (y tengelyen) lényegesen magasabb a támaszok (support levels), mint az ellenállások (resistance levels) esetében.

Ahogy fentebb beszéltünk róla, a támaszokhoz kötődő visszapattanás egyes mintákon gyakrabban fordulhat elő, mint véletlenszerű árszinteknél. A Zapranis és Tsinaslanidis által vizsgált egyszerű stratégiák azonban nem értek el statisztikailag megbízható többlethozamot. Ez lényeges különbség. A fordulatok gyakorisága még nem mondja meg, mekkora az elérhető nyereség, a veszteség és a kereskedési költség.

William Brock, Josef Lakonishok, Blake LeBaron vizsgálatai

William Brock, Josef Lakonishok és Blake LeBaron 1992-ben publikált tanulmányukban hosszú történeti mintán vizsgáltak technikai kereskedési szabályokat a Dow Jones indexen. A mozgóátlagokra és kereskedési sávok áttörésére épülő jelzéseket előre meghatározott szabályokkal hasonlították össze. A vizsgálat fontos állomás a technikai elemzés empirikus irodalmában, mert az egyszerű, megismételhető jelzések statisztikai tulajdonságait elemezte. A mozgóátlagok kutatási eredményeiről külön cikkünkben írtunk.

Az árcsatornákat a fenti közgazdászok az 50, 150 és 200 napos csúcs és mélypont alapján határozták meg, azaz megnézték, hogy az elmúlt 50 kereskedési napban mekkora volt a minimum és maximum ár, és ez lett az árcsatorna alsó támasza és felső ellenállása. Ezt követően pedig vételi pozíciót nyitottak, ha az árcsatornából felfelé lépett ki az árjegyzés, és ugyanígy eladási pozíciót nyitottak, ha az árcsatornából lefelé lépett ki az árfolyam. Az 50, 150, 200 napos árcsatorna felrajzolására a donchian channel indikátort használják a kereskedők. Az alábbi képen a tradingview árfolyamelemző alatt mutatom be az 50 periódusidejű donchian channel indikátort, illetve jelöltem egy eladási és vételi jelzést is.

A szerzők azt is vizsgálták, milyen eredményeket kapnak, ha egy ársáv áttöréséhez 1%-os szűrőt kapcsolnak. Az eredeti táblázat az egyes vételi és eladási jelzések után megfigyelt hozamokat és azok statisztikai tulajdonságait mutatja be. Ebből még nem következik, hogy a jelzések a gyakorlatban, valamennyi végrehajtási és finanszírozási költség figyelembevételével is többlethozamot eredményeznek.

Forrás: Simple Technical Trading Rules and the Stochastic Properties of Stock Returns

Magyarázat a táblázathoz:

• Test oszlopban látjuk a különböző módszereket. Az 1,50,0 jelölés arra utal, hogy az 50 napos csúcs és mélypont törését vizsgálták, az 1,50,0.01 pedig az 50 napos támasz-ellenállás törése, de 1%-kal késleltetett belépéssel kombinálva.
• N (buy) és N(sell) azt jelöli, hogy hány esetet vizsgáltak meg.
• A Buy és Sell oszlopok a vételi és eladási jelzések utáni átlagos hozamokat mutatják. Ezekből a pozíciók tényleges teljesítménye csak a pontos kereskedési szabályok és költségek ismeretében állapítható meg.
• Buy > 0 és Sell > 0 oszlopok a találati arányt mutatják, azaz a vételi/eladási ügyletek mekkora hányada lett pozitív hozamú. A 0,5803 azt jelenti, hogy az összes vételi ügylet 58 százalékán pozitív hozam képződött, 42%-on negatív. Tehát annak ellenére, hogy az átlaghozam pozitív lett (0,5%) vannak vesztes ügyletek is.
• A Buy-Sell oszlop a vételi és eladási jelzések utáni átlaghozamok különbségét mutatja. Ez nem tekinthető automatikusan elérhető, nettó stratégiahozamnak.

A történeti mintán a vizsgált technikai szabályokhoz kapcsolódó hozamok eltértek a teljes időszak átlagos hozamától, és a szerzők statisztikailag is vizsgálták ezeket a különbségeket. A táblázatban szereplő hozamok ugyanakkor nem egy költségek után automatikusan megvalósítható kereskedési rendszer eredményei. A mintán kívüli ellenőrzés, a kötési költségek és a jelzések tényleges végrehajthatósága továbbra is kulcskérdés.

Más vizsgálatok is megerősítik Brock, Lakonishok és LeBaron eredményeit?

Ahogy fentebb már utaltam rá, a fenti stratégiákat számos kutató visszatesztelte az 1990-es éveket követően. A kutatások eredményeit a következő táblázatban foglaltam össze, de az eredmények értékelésénél vegyük figyelembe, hogy a vizsgálatokban a mozgóátlagokat is kutatták, ahogy Brock, Lakonishok és LeBaron is végzett erre visszateszteléseket.

Az alábbi táblázat különböző időszakokból és piacokról közöl eredményeket. A vizsgálatok módszertana, a kereskedési költségek kezelése és a hozamok számítása nem minden esetben azonos, ezért a számok közvetlenül nem hasonlíthatók össze. A korábban közölt, szokatlanul magas hozamadatoknál az eredeti publikáció ellenőrzése is indokolt.

Szerzők	Tőzsdék	Időszak	Eredmény
Bessembinder és Chan	hongkongi, japán, koreai, malajziai, thaiföldi, tajvani	1975-1991	12,2-21,2% közötti éves hozam.
Hudson, Dempsey, és Keasey	FT30 index (UK).	1935-1994	Nagyobb átlaghozam, mint a tőzsdeindex.
Raj és Thurston.	Hang Seng határidős idex	1989-1993	A közölt kiugró hozamadat pontos évesítését és költségkezelését az eredeti publikáció alapján ellenőrizni szükséges.
Mills	FT30 index	1935-1954	Lényegesen nagyobb átlaghozam mutatható ki a mozgóátlag-stratégiákkal.
Mills	FT30 index	1955-1974	Hasonlóan az 1935-1954 közötti időszakhoz, jelentős átlaghozam.
Mills	FT30 index	1975-1994	Alig tudott többlethozamot kimutatni.
Bessembinder és Chan	Dow Jones indexen	1926-1991	A többlethozam kimutatható.
Ito	Japán, Egyesült Államok, Kanada, Indonézia Mexikó, Tajvan	1980-1996 1988-1996	Kereskedési költségeket figyelembe véve az Egyesült Államokat kivéve mindegyik tőzsdén felülteljesítettek a vizsgált módszerek.
Coutts és Cheung	Hang Seng index	1985-1997	Mindegyik szabállyal magasabb hozamot lehetett kimutatni, a kitörési szabályokkal elért hozam magasabb, mint a mozgóátlagokkal

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Jiali Fang, Ben Jacobsen és Yafeng Qin (2014) az 1987 és 2011 közötti új adatokon, mintán kívüli vizsgálatban tesztelte Brock, Lakonishok és LeBaron korábbi technikai szabályait. A szerzők nem találtak bizonyítékot a korábbi előrejelző képesség fennmaradására. Eredményeik szerint a történeti sikerek eltűnését valószínűbb, hogy a korábbi minták kiválasztási és visszatesztelési torzításai magyarázzák, mint az, hogy a piac hirtelen vagy fokozatosan hatékonyabbá vált. Ezért az ilyen stratégiákat nem elegendő a már ismert múltbeli árfolyamokon ellenőrizni.

Támasz, ellenállás stratégiák alapjai

Egy támaszokra és ellenállásokra épülő kereskedési rendszer első lépése a szintek meghatározása, lehetőleg következetesen ismételhető szabályokkal. Ezután rögzíteni kell a pozícióba lépés, a kilépés és a kockázatkezelés feltételeit. A kereskedő dönthet a visszapattanásra vagy az áttörésre építő jelzések mellett, és figyelembe veheti a trend irányát is. Az egyes szabályok hatásosságát azonban empirikusan kell ellenőrizni, hiszen nincs minden piacon és időszakon egyformán eredményes változat.

A belépési szabályok mellett a várható nyereség és a vállalt veszteség aránya is számít. Gyakran elhangzik, hogy csak 2-nél nagyobb hozam/kockázat aránnyal érdemes kereskedni, de ilyen általános küszöböt nem lehet megadni. A várható eredményt a találati arány, a nyereséges és veszteséges ügyletek nagysága, a pozícióméretezés és a költségek együtt határozzák meg. Ugyanaz a hozam/kockázat arány eltérő stratégiákban nagyon különböző eredményekhez vezethet.

Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy a hozam/kockázat arány csupán a rendszer egyik paramétere. Azt is ellenőrizni kell, hogyan határozzuk meg a figyelt árszinteket, mennyire gyakoriak a jelzések, és milyen piaci helyzetekben teljesít gyengébben a módszer. Ehhez a historikus visszatesztelés mellett időben elkülönített mintán végzett ellenőrzésre, majd forward tesztre is szükség lehet. A demószámla segíthet a végrehajtás gyakorlásában, de önmagában nem igazolja a stratégia várható nyereségességét. A kapcsolódó kérdésekről további cikkekben olvashatsz.

• Trendek, trendirány megállapítása: Tőzsdei trendek azonosítása, trendelemzés
• Kockázatkezelés: Részvényvásárlás a kockázatkezelés szempontjából
• Hozam/kockázat aránya, összefüggése: Hozam kockázat arány számítás

Mit mondanak összességében a kutatások?

A támaszok és ellenállások a technikai elemzés gyakran használt eszközei, és bizonyos piaci mintákban valóban kimutathatók az ilyen árszintekhez kötődő sajátosságok. Néhány vizsgálat szerint a korábban fontosnak tekintett szintek közelében gyakrabban fordul meg az árfolyam, mint véletlenszerűen kijelölt pontoknál. A megbízások csoportosulása arra is magyarázatot adhat, miért gyorsulhat fel a mozgás egy-egy árszint áttörése után.

Sajnos azonban az árfolyammozgások statisztikai szabályszerűsége önmagában kevés egy működő kereskedési rendszerhez. A téves jelzések, a paraméterek utólagos kiválasztása, a végrehajtási feltételek és a költségek jelentősen befolyásolják az eredményt. A kutatások között pozitív történeti eredmények és sikertelen mintán kívüli vizsgálatok egyaránt találhatók. Éppen ezért egy támaszokra és ellenállásokra épülő stratégiát ugyanolyan szigorúan kell ellenőrizni, mint bármely más tőzsdei módszert.