A passzív befektetés, ETF alapok piactorzító hatásai, újabb vizsgálatok

A „passzív befektetés jó/rossz” vagy a „passzív befektetés, az ETF alapok okozzák a következő lufit a tőzsdén típusú” kérdések időről időre megjelennek a médiába. Szerencsére a témával kapcsolatban átfogó tanulmányok is készültek, és ezekből felmérhetjük, hogy a passzív befektetés térnyerése milyen mértékben függ össze a részvényárak emelkedésével, milyen hatást gyakorol a passzív befektetés a részvénypiac kockázatára, a piacok stabilitásra, az árazási kérdésekre. A témával kapcsolatos új vizsgálatok részleteit beszéljük meg. Témáink:

• A passzív ETF alapok és a piaci hatékonyság
• Bizonyítékok az ETF alapok piactorzító hatására
• S&P500 indexben szereplő súly és a jövőbeni hozam negatív kapcsolata
• Indexben szereplő és az indexben nem szereplő részvények
• Buborékot okoz? Növeli a piac sérülékenységét?
• Az alapkezelési díjak jövőbeni alakulás lényeges lehet
• A tőzsdei társaságok “kihasználják” a passzív befektetőket? (2024)
• A passzív befektetés növeli a piaci kockázatot? (2025)

A passzív befektetés (bővebben a módszerről itt beszéltünk) tulajdonképpen arra irányul, hogy a részvénypiac kockázati prémiumát kinyerje a befektető. A módszer lényege, hogy tartósan, hosszú távon befektetve maradjon a vagyon szélesen diverzifikált részvényportfólióban. A portfólió kialakításához ma már számos passzívan kezelt ETF alap áll a befektetők rendelkezésére, és a módszer népszerűségének köszönhetően egyre nagyobb a passzívan kezelt vagyon arány a részvénypiacon, ami az aktívan kezelt alapok részarányának csökkenését eredményezte. A gazdasági médiában rendszeresen feltűnő hír, hogy a passzív befektetés lesz a következő lufi a tőzsdén. Ugyanakkor a hírekben szereplő állítások néhány gyors google-kereséssel cáfolhatók, viszont a témában egyre több tanulmány is megjelent. Ezeket fogjuk áttekinteni az alábbiakban.

A passzív ETF alapok és a piaci hatékonyság

Látni kell azonban azt, hogy az indexkövető ETF alapok piacra gyakorolt hatásait kevésbé értjük, és kevés bizonyíték áll a rendelkezésünkre. A bevezetőben is felvetett, nagyrészt az aktív alapkezelők által említett problémákra az ETF alapokkal kapcsolatban egyébként semmilyen bizonyíték nincs, és olyan kiváló közgazdászok, mint Eugene Fama sem lát kivetnivalót a passzív befektetés térhódításában. Eugene Famanak az a véleménye a passzív befektetéssel, az ETF alapok divatjával kapcsolatban, hogy egyelőre senki nem tudja, milyen hatása lesz ezeknek a termékeknek a részvénypiac árazására. Ehhez még Fama hozzáteszi azt is, hogy lassan már 60 éve beszél arról, hogy sokkal nagyobb arányúnak kellene lennie a passzív befektetésnek (az aktívhoz képest), mivel nincs bizonyíték arra, hogy az alapkezelők képesek felülteljesíteni, bővebben Fama vizsgálatáról itt beszéltünk.

Az indexkövető alapokkal kapcsolatban megfogalmazódtak olyan problémák, hogy  mivel mechanikusan vásárolják a részvényeket, és nem foglalkoznak az árral, vagy a részvények értékeltségével, így akár buborékok, lufik is könnyebben kialakulhatnak a piacon. Fama szerint valóban igaz, hogy az ETF alapok csak mechanikusan vásárolnak, viszont az ETF alapot megvásároló befektetők mérlegelnek. Emellett az is fontos kérdés, hogy a passzív alapok kit szorítanak ki a piacról. A sikeres (felülteljesítő) aktív befektetőket, vagy a sikertelen (alulteljesítő) aktív befektetőket? Mert ha a rossz aktív befektetőket/alapkezelőket szorítja ki a passzív befektetés, akkor a piacok csak hatékonyabbá válnak. Viszont ha a jó aktív befektetőket szorítjuk ki, akkor a piacok kevésbé lesznek hatékonyak. Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a piacon nagyon kevés a jó/sikeres aktív befektető. Ha 50 évre visszatekintünk, azt mondhatjuk, nagyon kevés olyan befektető van, aki hosszú távon megveri a piacot. Ezzel utal Fama arra, hogy az átlagos befektető számára a részvénypiac kockázati prémiumának kinyerése a legideálisabb különböző indexkövető megoldásokkal, alacsony díjak mellett.

Bizonyítékok az ETF alapok piactorzító hatására

Jiang,  Vayanos, Zheng 2020-ban publikálta az ETF alapok piactorzító hatásaival foglalkozó tanulmányát, melyben kifejezetten a passzív befektetés, az indexkövető ETF alapok hatásait vizsgálták. A tanulmányban sikeresen kimutatták, hogy az indexkövető alapok piacra gyakorolt hatásait nem lehet semlegesnek tekinteni, és azt lehet megfigyelni, hogy eltorzítják a piacot a nagy kapitalizációjú részvényeknek kedvezve. Egész egyszerűen azért, mert az indexkövető alapok piaci kapitalizáció szerint vásárolják a részvényeket, így az index kosarában egyre nagyobb súllyal szereplő társaságok még nagyobb lesznek, mert ezekből a társaságokból még többet vásárolnak az ETF alapok.

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy ABC részvény szerepel a legjobban követett (S&P500) index kosarában, és DEF részvény nem szerepel az index kosarában. Fentebb láttuk, hogy az ETF alapok 42%-a az S&P500 indexet követi, így a kisbefektetők piacra kerülő tőkéje nagyrészt az 500 legnagyobb amerikai vállalatba áramlik, azaz ABC részvényt venni fogják az ETF alapok, de DEF részvényt nem. A fentiek eredménye az lesz, hogy ABC részvény árfolyama egyre nagyobb lesz, és a teljes piachoz mért kapitalizácója is egyre inkább nő. Ahogy pedig egyre több pénz áramlik az ETF alapokba, úgy lesz egyre nagyobb különbség ABC és DEF részvény kapitalizációjában és az árában. A passzív befektetés tehát úgy működik, mint egy nagyító, azaz az indexen belül felnagyítja a cégeket, viszont ebből az indexen kívül nem részesülnek a társaságok.

Fontos látni azt is, hogy a tőzsdeindexen belül is vannak különbségek, és tegyük fel ABC és DEF részvények is az S&P500 indexbe tartoznak. Értelemszerűen az ETF alapokból beáramló pénzből több jut annak a részvénynek a piacára, amelyik nagyobb súllyal szerepel az index kosarában, azaz az indexen belül is megfigyelhető a hatás, hogy a nagyobb cég még nagyobb lesz piaci kapitalizációban mérve. A fentiekből pedig kézzelfogható összefüggések mutatható ki. Nézzük sorba ezeket.

1) S&P500 indexben szereplő súly és a jövőbeni hozam negatív kapcsolata

Az egyik fontos megállapítása a fenti kutatásnak, hogy nagyon erős negatív kapcsolat mutatható ki a részvény jövőbeni hozama és a részvény S&P500 indexben szereplő súlyozása között. Eszerint azok a részvények, melyek nagyobb súllyal szerepelnek az S&P500 index kosarában, a jövőbeni hozamuk alacsonyabb, szemben azokkal a részvényekkel, melyek alacsony súllyal szerepelnek az indexben. A fenti összefüggés az S&P500 indexen kívüli társaságok esetében nem mutatható ki statisztikailag szignifikánsan.  Érdekessége a vizsgálatnak, hogy 1964-2000 között (ekkor még az indexkövető befektetés nem volt jellemző) mindkét csoportban (S&P500 és nem S&P500 részvények) kevésbé volt jelentősége, hatása a jövőbeni hozamra vonatkozóan a fenti összefüggésnek.

Az alábbi grafikonon jól látható a hatás. Itt az S&P500 index részvényeit decilisekre osztjuk, így az alsó decilisbe kerülnek azok a társaságok, melyek a legkisebb kapitalizációval rendelkeznek az adott évben. A felső decilisbe pedig a legnagyobb társaságok kerülnek az S&P500 indexből (felső 10%). Mindkét kategóriába 1 dollárt fektettünk be 2000 június végén, és évente átsúlyozztuk a portfóliót. Az ábra egyértelműen mutatja, hogy a nagyobb piaci kapitalizáció (S&P500 indexen belül) alacsonyabb jövőbeni hozammal járt együtt.

forrás: Tracking Biased Weights

A következő táblázatban már mind a 10 kategória átlagos havi hozamát (average) és a többlethozamot (CAPM modell alapján meg nem magyarázható) látjuk. Jól látható, hogy ahogy haladunk a nagyobb kapitalizáció felé, úgy csökken fokozatosan az átlagos havi hozam és a többlethozam is. Az SMB oszlopban a low és high kategóriák közötti hozamkülönbség látható, ami 0,79% havonta. A zárójeles számok az ún. t-stat értékek, mely ha nagyobb, mint 2 (magyarázat bővebben itt), akkor a vizsgálat statisztikailag szignifikáns, azaz 95%-os megbízhatósággal kijelenthető a fenti összefüggés létezik, és nem csak a véletlen műve.

forrás: Tracking Biased Weights

2) Indexben szereplő és az indexben nem szereplő részvények

A következő táblázat pedig jól mutatja, hogy amíg az S&P500 indexen belül megfigyelhető az erős negatív kapcsolat (-0,185) a jövőbeni hozam és a kapitalizációs súly között (statisztikailag szignifikánsan t-stat < -2, esetünkben -2,95,), addig az S&P500 indexen kívüli részvények esetében a size-hatás lényegesen kisebb mértékű (-0,037) és statisztikailag szignifikánsan ki sem mutatható (tstat -0,8 miatt).

forrás: Tracking Biased Weights

Összegezve a fentieket, azt láthatjuk, hogy az ún. size-tényező hatása lényegesen kisebb azon részvények esetében, melyek nem szerepelnek az S&P500 indexben. A size-tényezőre külön nem tértem ki, de az egyike azoknak a tőzsdei összefüggéseknek, melyekkel 1993-ban kibővítették a CAPM-et, és amely azt a bizonyított összefüggést fejezi ki, hogy az alacsony piaci kapitalizációjú részvények jövőbeni hozama nagyobb, és felülteljesítik a magas piaci kapitalizációjú részvényeket. A fenti kutatás azonban rámutat arra, hogy a size-tényező kismértékű, sőt statisztikailag szignifikánsan nem mutatható ki az utóbbi két évtizedben az S&P500 indexen kívüli részvények esetében. Ugyanakkor az S&P500 indexen belüli részvényeken erős negatív összefüggést figyelhetünk meg a jövőbeni hozam és a piaci kapitalizáció alapján. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az indexben szereplő legnagyobb cégek hozama a jövőben alacsonyabb lesz, mint az indexben szereplő legkisebb cégek hozama. Mindenesetre a passzív ETF alapok tovább növekvő népszerűségével a fenti hatás felerősödhet, melyre érdemes lehet odafigyelni akkor, ha fókuszált részvényekből álló portfólióban gondolkodunk, főleg akkor, ha a visszatekintési torzítás hibája miatt a közelmúltban sikeres társaságokat (nagy cégeket) válogattuk be a portfólióba.

Buborékot okoz? Növeli a piac sérülékenységét?

A témával kapcsolatos új vizsgálat (itt találod) a passzív befektetéssel összefüggő három fő aggodalomra fókuszált:

• A passzív befektetés buborékot, lufit okoz a tőzsdén.
• A passzív befektetés növeli a piac sérülékenységét, kockázatát.
• A passzív befektetés rontja a piaci hatékonyságot

A fenti három aggodalom közül az elsőt tárgyaltuk fentebb, korábbi cikkeinkben. Ez az a sztori, ami időről időre visszatér a gazdasági médiában, nagyrészt anekdotikus bizonyítékokkal. A második aggodalom, már a pénzügyi rendszer, a tőzsdék stabilitásához köthető, mely mögött részletes vizsgálatok húzódnak. A témában a Fed tanulmánya emelhető ki, mely arra mutat rá, hogy a passzív befektetés felnagyíthatja a piaci volatilitást, így a pénzügyi rendszer kockázatát növeli. A harmadik probléma a piaci hatékonyság. Ebbe a körbe tartozik minden olyan tényező, mely torzítást eredményez, és a hatékonyabb állapottól eltereli a piacot. Ebben a témában végzett első vizsgálatok azt mutatják, hogy a piaci hatékonyság növekszik, ha az információhoz jutás költségei csökkennek, és az aktív befektetők száma növekszik. Ezzel párhuzamosan a  passzív befektetés költségeinek csökkenése elterel több aktív befektetőt a passzív befektetés irányába, azaz a piaci hatékonyság csökken. A fentebb hivatkozott vizsgálat a 2000-es évektől kezdődően tanulmányozta az amerikai részvénypiacot. A képen jól látható, hogy a passzív befektetés költsége lényegesen csökkent az elmúlt években.

forrás: SSRN

Ezzel párhuzamosan nőtt a passzív befektetők részaránya (pontozott vonal) és csökkent az aktívan kezelt vagyon (szaggatott) aránya, de az aktív befektetők arányában nincs lényeges változás (kismértékű csökkenés, folytonos vonal).

forrás: SSRN

A következő grafikon azt mutatja, hogy a 2000-es évekhez képest milyen változásokat okozott a passzív befektetés a fenti három aggodalom tekintetében. Eszerint a passzív befektetés növekedése nem gyakorolt hatást az eszközárak növekedésére (szaggatott vonal). Vigyázzunk, ez nem azt jelenti, hogy nem nőttek az eszközárak, mert a részvények árazásában jelentős növekedés volt, de ez nem köthető a passzív befektetéshez. Továbbra sincs tehát arra bizonyíték, hogy a passzív befektetés lufit, buborékot okoz a tőzsdén.

forrás: SSRN

A folytonos vonal a volatilitás változását jelenti. Jól látható a grafikonon, hogy a 2000-es évekhez képest 15 százalékkal csökkent a tőzsde volatilitása a passzív befektetés miatt. Ebből tehát arra következtetünk, hogy a passzív befektetésnek stabilizáló hatása volt az elmúlt évtizedben. A harmadik tényező a piaci hatékonyság, amit az ún. „price informativeness” mutatóval vizsgálunk. Ez gyakorlatilag azt jelzi, hogy az árak mennyire pontosan tükrözik a fundamentumokat, a hírekben megjelenő információkat. Ezek gyors és pontos beépülése ugyanis javítja a piaci hatékonyságot. A grafikonból ugyanakkor az látható, hogy a piaci hatékonyság (pontozott vonal) ezen mutatója 20 százalékot csökkent a 2000-es évek óta a passzív befektetés térnyerésével. A fenti vizsgálat arra is rámutatott, hogy az alapkezelési díjak és a passzív befektetés népszerűsége között szoros kapcsolat van. Eszerint a passzív alapok díjnövekedése csökkenti a passzív befektetők számát.

forrás: SSRN

Ez pedig azt is jelenti, hogy a passzív vagyonkezelés díjai és a piaci stabilitás és a piaci hatékonyság között pozitív a kapcsolat. Például egy jövőbeni 10 százalékos alapkezelési díjcsökkenés (a passzív alapok esetében) hozzávetőlegesen 2 százalékkal csökkenti a volatilitást (növeli a stabilitást), de 3 százalékkal csökken a piaci hatékonyság mutatója.

forrás: SSRN

Összegezve a fentieket. Továbbra sincs arra bizonyíték, hogy a passzív befektetés térnyerése miatt nőtt a tőzsdék árazása. Nincsenek arra utaló jelek, hogy buborék, lufi alakult ki a passzív befektetés miatt. Emellett a passzív befektetés javította a piaci stabilitást, ha azt a volatilitás, az árfolyamkilengés alapján mérjük. Ugyanakkor valóban megfigyelhető, hogy a passzív befektetés a piaci hatékonyságot csökkentette, mely egyébként más, korábbi vizsgálatokkal is összhangban van. Ennek következménye, hogy megváltoznak a részvények hozamát meghatározó tényezők. Ez a tényező kereskedési stratégiák, befektetési módszerek jövőbeni eredményeire is hatással lehet.

A tőzsdei társaságok “kihasználják” a passzív befektetőket?

Sammon és Shim (2024) tanulmányukban a passzív befektetés mögötti piaci folyamatokat vizsgálták meg, ugyanis azt tapasztalhattuk, hogy 2002-2021 között a passzívan befektetett vagyon aránya 2 százalékról 20 százalékra növekedett az Egyesült Államok részvénypiacán. Arra a kérdésre voltak kíváncsiak, hogy a passzív befektetők portfóliójába kerülő részvények honnan származnak, azaz ki adja el a passzív befektetőknek a részvényeket. A passzív befektetés térnyerésével párhuzamosan azt tapasztalhatjuk, hogy az aktívan kezelt vagyon mérete csökken, így logikusnak tűnik, hogy az aktívan kezelt alapkezelők adják el a passzív alapoknak a részvényeiket. Esetleg még a shortoló befektetőket gondolhatjuk nagy szereplőnek az eladói oldalon. Azonban Sammon és Shim vizsgálta teljesen más képet fest a részvénypiacról. Ahogy az alábbi grafikonon látható, a sárgával jelölt szereplőknek negatív a bétája a passzív befektetőkkel, azaz amikor a passzív befektetők vásárolnak, ezek a szereplők részvényeket adnak el. Ebben a körben a legnagyobb szereplőnek maguk a tőzsdei társaságok tekinthetők, és a fentieket úgy értelmezhetjük, hogy a passzív befektetők 1 százalékpontnyi részvénykeresletével a tőzsdei társaságok 0,64 százalékpont részvénykínálata állítható szembe. A shortoló befektetők a másik nagy ellenoldali szereplők, és a tőzsdei társaságokkal együtt az 1 százalékpontnyi passzív kereslet 0,88 százalékpontnyi céges és shortoló befektetők kínálatával állítható szembe. Gyakorlatilag ez a két piaci szereplő adja el a résvényeket a passzív befektetőnek. Érdekessége az adatoknak, hogy a fentebb gyanúba kevert aktív befektetési alapok lényegében akkor vásárolnak, amikor a passzív befektetési alapok is vásárolnak, azaz pozitív a kapcsolat.  Az alábbi grafikon a passzív befektetők egy százalékpontra lebontott részvénykeresletének kínálati oldalát összesíti.

forrás: SSRN

A fent kimutatott negatív kapcsolat (regressziós egyenes meredeksége -0,64) a teljes időszakon értendő, azaz azok az esetek is benne vannak, amikor a passzív befektetési alapok eladnak. Ha kizárólag azokra az időszakokra folytatjuk le a vizsgálatot, amikor a passzív befektetési alapok vásárolnak, akkor a regressziós együttható -0,95 lesz, ahogy ez az alábbi képen is látható. Tehát amikor a befektetési alapok vásárolnak, szinte a teljes részvénymennyiséget a cégek eladásai fedezik.

forrás: SSRN

A fentiek alapvetően ellentmondásban vannak azzal, amit a gazdasági médiában közzétett hírek alapján tudunk, hiszen az elmúlt 10 évben a híradások a saját részvényvásárolásoktól voltak hangosak (részletek itt), azaz a tőzsdei társaságok visszavásárolják a tőzsdei kereskedésben a részvényeiket, azokat megsemmisítve csökken a kibocsátott részvények száma. Kisebb médiafigyelmet kap (érthető okokból, a negatív hatásai miatt) a másodlagos részvénykibocsátás, a részvényhígítás (lásd itt), melynek lényege, hogy a társaság új részvényeket vezet be a tőzsdei kereskedésbe (SEO, azaz Secondary Offering). Ahogy az alábbi grafikonból kiderül, a részvénykibocsátások (sárga és piros színnel) meghaladják a saját részvény-visszavásárlásokat (kék és zöld), azaz a társaságok rendelkeznek azzal a részvénymennyiséggel, amit eladnak a passzív befektetőknek.

forrás: SSRN

A fenti vizsgálat arra is bizonyítékot talált, hogy a társaságok részvényeladásai nem függetlenek a részvények árától. Ehhez a 12 hónapos (gördülő) egy részvényre jutó nyereség és a részvényár alapján kiszámolt earnings yield (lásd itt) mutatót használták fel, mellyel megállapítható, hogy egy részvény értékalapon olcsó vagy drága. Az eredmények azt mutatják, hogyha a részvény olcsó, akkor a társaság inkább saját-részvényeket vásárol vissza, mintsem részvényhígításba kezdene, és ezzel együtt kisebb mértékben ad el részvényeket a passzív alapok vásárlásaival szemben. Azaz, amikor a részvény ára alacsonyan van, akkor kisebb hajlandóságot mutatnak a cégek arra, hogy a passzív alapok keresletét kielégítsék.

A fenti eredményeket a Tobin Q rátával (magyarázat itt) vizsgálva is ki tudták mutatni, azaz az alacsony Tobin Q rátával rendelkező (tehát olcsó) részvények körében nem mutatható ki a negatív kapcsolat (0,187 regressziós együttható), de a magas Tobin Q rátájú (drága) társaságok esetében erős (-0,381) negatív kapcsolat figyelhető meg.

forrás: SSRN

A fentiek tehát azt mutatják, hogy nem az aktív alapkezelők, a shortoló befektetők a elégítik ki a passzív alapok aggregált keresletét, hanem maguk a tőzsdei társaságok, melyek a saját részvény kibocsátás és a részvényhígítás útján szabályozni tudják a kibocsátott részvénymennyiséget. Ezt a folyamatot pedig a társaságok értékeltsége szabályozza, azaz az értékalapon olcsó társaságok kisebb mértékben adják el a részvényeiket a passzív befektetőnek, míg az értékalapon drága társaságok esetében nagyobb ennek a valószínűsége.

A passzív befektetés növeli a piaci kockázatot? (2025)

Fang és szerzőtársai (2025) tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a passzív befektetés (indexkövető ETF alapok) térnyerése, hogyan befolyásolta a piaci kockázatot, és a befektetők első számú kockázatkezelési eszközének, a diverzifikációnak a hatékonyságát.

Ha ugyanis a hagyományos pénzügyi közgazdaságtan elméletéből indulunk ki, akkor a passzív befektetés térnyerése számos előnnyel jár, kezdve a növekvő piaci hatékonysággal, a csökkenő költségekkel. Ugyanakkor máig vita tárgya, hogy van-e olyan szint, amit ha elér a passzív befektetés aránya, akkor már nemcsak előnyökkel jár a folyamat, hanem kockázatokat is hordoz, például a tőkepiacok stabilitását veszélyezteti. A fenti vizsgálatban a szerzők elsődlegesen a diverzifikáció paradoxonára mutatnak rá, azaz a passzív befektetés, indexkövető ETF alapok lehetőséget biztosítanak arra, hogy szélesen diverzifikált portfólióba fektessék a befektetők a vagyonukat, ezáltal a vállalatspecifikus kockázatok jelentősen csökkenthetők (részletek itt). Ugyanakkor azzal, hogy egyre több befektető tartja ugyanazokat a részvényeket (ETF alapok miatt) a portfóliók közötti hasonlóság megnő, a részvények együtt mozognak, így a diverzifikáció előnye elveszik. Elméletileg. Erre azonban máig nem találtak bizonyítékot empirikus vizsgálatok, de Fang és szerzőtársai sikeresen kimutatták, hogy a részvények közötti korreláció jelentősen nőtt az elmúlt évtizedekben. Az alábbi grafikonról leolvasható, hogy a 2000-es évek előtti időszakban a részvények közötti átlagos korreláció rendkívül alacsony volt. A néhány nagyobb válságot leszámítva alig volt kimutatható kapcsolat a részvények között (korrelációs együttható 0-0,1 közötti). Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben látványosan megnövekedett az átlagos korreláció, mely a 2020-as koronavírus okozta válság időszakában meghaladta a 0,3-as korrelációs együtthatót.

forrás: SSRN

A következő ábrán már az 1980-as évektől követhetjük a folyamatot, azaz a passzív befektetés térnyerésével (sárga) párhuzamosan növekszik a részvények közötti korreláció (kék).

forrás: SSRN

A passzív befektetés népszerűvé válásával tehát fokozódott a részvények közötti együttmozgás, mely növeli a piaci volatilitást. Ez különösen válságok időszakában érezteti hatását, azaz részvények széles köre esik. Ezzel nemcsak a diverzifikáció előnye (nem lehet elmenekülni az esés elől) veszik el, hanem a jövőbeni piaci esések is nagyobb mértékűek lehetnek. Bár a passzív befektetésnek számos előnye van (csökkenti a költségeket, egyszerűsíti a befektetést, diverzifikált portfólió hozható létre), de a passzívan befektetett vagyon részarányának növekedése fokozza a piaci volatilitást és csökkenti a diverzifikációs előnyöket.