Kockázatkezelés, stop-loss, stop-limit megbízás használta

A tőzsdei kereskedésben egyetlen jelentős veszteség akár több korábbi nyereséges ügylet eredményét is eltüntetheti. Egy kidolgozott stratégia mellett ezért a kockázatkezelés szabályait is előre meg kell határozni. Mennyi pénzt tehetünk kockára? Mekkora pozíciót nyithatunk? Hova kerülhet a stop megbízás, és milyen nyereségre számíthatunk a vállalt veszteséghez képest? Ezek a kérdések szorosan összefüggenek, ezért az alábbiakban konkrét számítási példák segítségével vizsgáljuk meg a kockázatkezelés legfontosabb szabályait.

A kockázatkezelés azonban önmagában nem tesz nyereségessé egy kereskedési stratégiát, és a veszteség előre meghatározott szinten tartását sem garantálja. A stop megbízások teljesülése, a kereskedési költségek és a korábbi eredmények alapján becsült találati arány is bizonytalan. A cikkben a kereskedési kockázat számszerűsítésével, a pozícióméretezéssel, a hozam/kockázat aránnyal, valamint a fix és százalékos pénzkezelési szabályokkal foglalkozunk. A befektetési portfóliók hosszú távú kockázatairól külön cikkünkben olvashatsz.

Milyen veszteséget okozhat egyetlen kereskedési ügylet?

Egyedi részvényeknél, devizapároknál és árupiaci termékeknél egészen eltérő lehet az árfolyam-ingadozás, a likviditás és a pozíció tőkeigénye. A kis kapitalizációjú részvényeknél már egyetlen kereskedési nap alatt is előfordulhat jelentős elmozdulás. A tőkeáttételes deviza- és határidős ügyleteknél viszont akár viszonylag kis árfolyamváltozás is nagy veszteséget okozhat a rendelkezésre álló saját tőkéhez képest. Ugyanaz a stop távolság tehát eltérő eszközökön nem jelent azonos kockázatot.

Látható, hogy egy jelentősen veszteséges pozíció sok korábbi nyereséges ügylet eredményét is eltüntetheti. A rövid távú kereskedésben ezért célszerű előre meghatározni a kockázati keretet. Az egyik lehetséges szabály szerint a kereskedési tőke rögzített százalékát tervezzük kockáztatni egy ügyleten. Például 1%-os kockázati keret mellett 10 000 dollár tőkéhez 100 dolláros tervezett veszteség tartozik. Ez a keret nem azonos az árfolyam 1%-os elmozdulásával. A stop megbízás távolsága és a pozícióméret együtt határozza meg a várható veszteséget, a tényleges végrehajtás pedig ettől eltérhet.

További kockázatot jelenthet, amikor a kereskedésre szánt tőke egyetlen pozícióban összpontosul, vagy több nyitott ügylet ugyanarra a piaci eseményre érzékeny. Ha öt pozícióban egyenként a kereskedési tőke 1%-át kockáztatjuk, akkor a teljes tervezett veszteség 5%. Ha azonban a pozíciók ugyanarra a piaci eseményre érzékenyek, a veszteségek egyszerre jelentkezhetnek. Ráadásul az árfolyamrések és a kedvezőtlen teljesülési árak miatt a tényleges veszteség az 5%-ot is meghaladhatja. A kockázatot ezért az ügyletenkénti méret mellett portfóliószinten is figyelni kell.

Mekkora legyen a spekulatív tőke és az ügyletenkénti veszteségkeret?

A kockázati keret megválasztásánál elsőként azt kell tisztázni, mekkora veszteséget tudunk vállalni egyetlen ügylet során. Gyakori kiindulópont a kereskedési tőke 0,5-2%-a, de ez nem általánosan bizonyított optimális tartomány. A megfelelő értéket a stratégia kockázata, a veszteségsorozatok lehetősége, a teljes vagyonhoz viszonyított kitettség és a kereskedő veszteségviselő képessége egyaránt befolyásolja. Ezt követően merül fel a kérdés, mekkora összeget különítsünk el egyáltalán spekulatív célra.

Erre nincs mindenki számára megfelelő képlet. A teljes megtakarítást vagy befektetési portfóliót kockázatos kereskedési tőkeként kezelni jelentős veszélyt hordoz. A felhasználható összeg meghatározásánál a megélhetési kiadásokat, a tartalékokat, az esetleges tartozásokat és a teljes elvesztés következményeit is mérlegelni kell. Nincs olyan általános százalékos szabály, amely mindenki számára biztonságos lenne.

A spekulatív tőke a befektető által kifejezetten kereskedésre elkülönített összeg. Nem feltétlenül azonos a brókernél elhelyezett számlaegyenleggel, és semmiképpen sem azonos a teljes megtakarítással. Ha valaki a kereskedési számlán kívül is tart erre a célra elkülönített pénzt, az ügyletenkénti kockázat kiszámításakor következetesen meg kell határoznia, melyik tőkealaphoz viszonyít.

Ha kiválasztottunk egy összeget, gondoljuk át az 1%-os tervezett veszteségkeretet. Tegyük fel, hogy 10 000 USD a kereskedési tőkénk, és ennek 1%-át, vagyis 100 dollárt tervezünk kockáztatni egy ügyleten. Gondoljuk át, milyen érzés lenne 100 dollár elvesztése. Problémát okozna? Túl nagynak éreznénk ezt az összeget? Befolyásolná a következő döntéseinket? Az ilyen kérdések segíthetnek felmérni, hogy a választott keret mennyire illik az anyagi helyzetünkhöz és a kockázattűrésünkhöz. A tényleges veszteség piaci körülményektől függően ennél magasabb is lehet. Ha a 100 dolláros veszteség túl nagy tehernek tűnik, csökkenthetjük például a kereskedési tőkét 5000 dollárra. Ennek 1%-a már csak 50 dollár tervezett veszteséget jelent. A kisebb kitettség segíthet a szabályok következetes végrehajtásában, feltéve, hogy az alkalmazott pozícióméretek és a bróker feltételei ezt lehetővé teszik.

Természetesen előfordulhat, hogy valakinek a 100 dolláros veszteség sem jelent érdemi terhelést. Ettől még a pozíció méretét nem célszerű kizárólag pszichológiai alapon növelni. A teljes vagyonhoz viszonyított kockázat, a korábbi veszteségsorozatok, a stratégia bizonytalansága és a tőkeáttétel is számít. A tőzsdepszichológiával kapcsolatban korábban beszéltünk arról, hogyan vezethet a veszteségtől való félelem idő előtti pozíciózáráshoz. A számla növekedésével az eredetileg vállalhatónak tartott 1% pénzben kifejezett értéke is nőhet. Ezt időről időre felül kell vizsgálni.

Ilyen helyzetben az egyik lehetőség a kockáztatott százalék csökkentése, például 1%-ról 0,5%-ra. A másik lehetőség a felhalmozott nyereség egy részének kiutalása, ha ez összhangban áll a teljes pénzügyi tervvel. Ettől azonban a kereskedés várható eredményessége nem változik meg automatikusan. Fontos, hogy a számlaméret és a vállalt veszteség mértéke hosszabb idő után is elfogadható maradjon.

Hova kerüljön a stop, és hogyan számoljuk a pozícióméretet?

Megbeszéltük, mekkora kereskedési tőkét különíthetünk el, és ebből mekkora tervezett veszteséget vállalunk egy ügyletre. Most azt kell eldönteni, hova kerüljön a stop megbízás. Elsőre kézenfekvőnek tűnhet, hogy ha 1%-ot tervezünk kockáztatni, akkor a belépési ár alá 1%-kal kell elhelyezni a stopot. Ez azonban összekever két különböző fogalmat. Az 1%-os kockázati keret a kereskedési tőkére, a stop távolsága pedig az adott pozíció árfolyamára vonatkozik. A kettőt a pozícióméret kapcsolja össze.

A trendek vizsgálata segíthet egy lehetséges kilépési szabály kialakításában. Ha egy stratégia például egy korábbi lokális mélypont alá helyezi a stopot, akkor annak távolsága a belépési ártól ügyletenként eltérhet. A technikai szint kiválasztása önmagában nem bizonyítja, hogy az árfolyam fordulni fog. Azt érdemes vizsgálni, hogy az ilyen szabály korábbi, kellően sok helyzetben hogyan működött, és új adatokon is hasonló eredményt ad-e. A következő példán megmutatjuk, hogyan lehet a stop távolságából és a tervezett veszteségből pozícióméretet számolni.

A stop elhelyezése a kereskedési szabályból következzen. Egy trendkövető stratégia például korábbi lokális mélyponthoz vagy előre meghatározott volatilitási szinthez kötheti a kilépést. Más rendszerek meghatározott idő elteltével vagy a jelzés megszűnésekor zárnak. Bármelyik módszert használjuk, az a lényeg, hogy a szabály tesztelhető legyen, és a pozíció felvételekor már ismerjük.

A stop market megbízás aktiválás után jellemzően piaci megbízásként kerül végrehajtásra, így az elérhető ár eltérhet a megadott stopártól. Stop-limit megbízás esetén korlátozható a teljesülési ár, de előfordulhat, hogy az ügylet egyáltalán nem záródik le. A stopátugrásról, a stop-limit működéséről és a megbízástípusok különbségeiről ebben a részletes útmutatóban beszéltünk.

Pozícióméretezés 10 000 dolláros kereskedési tőke mellett

Vigyük tovább a gondolatot egy egyszerű példán. Tegyük fel, hogy 10 000 USD a kereskedési tőkénk, és ebből 1%-ot, vagyis 100 dollárt szánunk egy ügylet tervezett veszteségére. Az adott belépési árnál 4%-kal alacsonyabban találunk egy olyan szintet, amelynek elérésekor a stratégiánk szerint kilépnénk a pozícióból. Hogyan tudjuk ehhez igazítani a pozícióméretet?

Ha önkényesen 1%-os árfolyamcsökkenéshez kötnénk a stopot, más kilépési szabályt alkalmaznánk, mint amit eredetileg terveztünk. Tegyük fel, hogy ebben a példában a 4%-kal alacsonyabb szinthez ragaszkodunk. Ekkor úgy kell megválasztani a pozíció értékét, hogy a 4%-os árfolyamveszteség tervezetten 100 dolláros veszteséget okozzon. Az egyszerű, tőkeáttétel és költségek nélküli számítás a következő.

A pozíció névértéke = tervezett veszteség / stop távolsága = 100 USD / 0,04 = 2500 USD.

Ha 2500 dollár értékű pozíciót nyitunk, a 4%-os árfolyamváltozás 100 dollár veszteségnek felel meg. Ez a 10 000 dolláros kereskedési tőke 1%-a. A példa feltételezi, hogy a megbízás a tervezett áron teljesül, és eltekint a jutalékoktól, a spreadtől, a csúszástól és más költségektől. A tényleges veszteség ezektől függően eltérhet. Megfigyelhető tehát, hogy egy távolabbi stop ugyanakkora tervezett veszteség mellett kisebb pozícióméretet kíván.

Mi történik, ha a stratégia szerinti stop a belépési ár alatt csupán 0,5%-kal található? A számításhoz a 0,5%-ot 0,005 tizedes számmá alakítjuk. A 100 dolláros kerethez így 100 / 0,005 = 20 000 dolláros névértékű pozíció tartozna. Ez kétszer akkora, mint a 10 000 dolláros kereskedési tőke, ezért a példában tőkeáttételre lenne szükség. A nagyobb tőkeáttétel emeli a végrehajtási és a fedezeti kockázatot, így a képletből kapott pozícióméretet nem szabad automatikusan felvenni. A fedezeti követelmények és a szélsőséges ármozgások miatt indokolt lehet kisebb pozíció vagy az ügylet kihagyása.

A két példa ugyanarra a szabályra épül. Először meghatározzuk a tervezett kilépési árat, majd a kereskedési tőke és a vállalható veszteség alapján kiszámítjuk a pozíció névértékét. A számításhoz a belépési ár és a stopár százalékos különbségét használjuk. A tényleges pozícióméretet ugyanakkor a minimális kötési egység, a likviditás, a spread, a jutalék és az esetleges tőkeáttétel is korlátozhatja.

A fenti összefüggés legegyszerűbb formája részvények vagy olyan eszközök esetén használható, amelyeknél az árfolyam százalékos változása a pozíció névértékén arányos eredményt okoz. Devizaügyleteknél a kötési egységet, a kontraktusméretet, a pipértéket és az elszámolási devizát is figyelembe kell venni. Ehhez külön forex lotméret- és kockázatszámítási útmutatót készítettünk.

Milyen stopelhelyezési szabályok használhatók?

A gyakorlatban többféle technikai kilépési szint is előfordul. Long pozíciónál egy korábbi mélypont, short pozíciónál egy korábbi csúcspont adhat viszonyítási alapot. Használnak mozgóátlagokat, ATR-alapú távolságokat, trendvonalakat, valamint meghatározott időtávok maximum- és minimumértékeit is. Egyetlen szint sem biztosítja, hogy az árfolyam ott megfordul. A kérdés mindig az, hogy a teljes kereskedési stratégia eredménye hogyan alakul az adott stop szabállyal, költségek és reális végrehajtás mellett.

Érdemes a stop távolságát a piac természetes ingadozásához igazítani. Egy túlságosan közeli stop miatt egy egyébként később nyereséges ügylet is idő előtt lezárulhat. A túl távoli stop pedig növelheti az egy kötésre jutó veszteséget, ha a pozícióméret változatlan marad. A két változat közötti választást nem lehet általános szabállyal eldönteni, mert a találati arányra, az átlagos nyereségre és a veszteség eloszlására is hatással van.

Hozam/kockázat arány számítása és értelmezése

A hozam/kockázat arány azt fejezi ki, mekkora nyereséget tervezünk elérni a vállalt veszteséghez képest. Ha a stopár 40 forinttal van a belépési ár alatt, a feltételezett célár pedig 80 forinttal fölötte, akkor a tervezett hozam/kockázat arány 80 / 40 = 2. Ugyanez százalékokkal számolva is működik. Ha 1%-os árfolyamveszteséghez 2%-os tervezett árfolyamnyereség társul, a mutató értéke szintén 2. A számítás feltételezi, hogy azonos darabszámra vagy pozícióértékre hasonlítjuk össze a nyereséget és a veszteséget.

Fontos azonban különbséget tenni a belépéskor tervezett és a lezárt ügyletekből számolt, tényleges nyereség/veszteség arány között. A célárig az árfolyam el sem jut, máskor túllép rajta, a stop megbízás pedig kedvezőtlen áron is teljesülhet. Emiatt az előre kiszámolt 2-es arányból önmagában nem következik, hogy a stratégia hosszú távon kétszer annyit nyer a nyereséges pozíciókon, mint amennyit veszít a veszteségeseken.

A találati arány és a várható ügyletenkénti eredmény kapcsolata

Próbáljunk meg ennek a szemléletnek megfelelően dönteni, vagyis egy pozíció megnyitásakor előre gondoljuk át a kedvező és kedvezőtlen kimeneteleket. A rövid távú tőzsdei kereskedés természetes velejárója a veszteséges ügylet. Egyes stratégiák alacsonyabb találati arány mellett is nyereségesek lehetnek, más stratégiák pedig sok nyerő pozícióval is veszteséget termelhetnek. Tegyük fel például, hogy egy vizsgált kereskedési rendszer 100 ügyletéből 40 nyereséges és 60 veszteséges. Hogyan alakulhat ilyen találati arány mellett az összesített eredmény?

Tegyük fel, hogy száz, azonos pénzösszegre vagy előre rögzített kockázati egységre vetített ügyletből negyven nyereséges és hatvan veszteséges. Ha egy nyertes átlagosan 3R nyereséget hoz, egy veszteséges pedig 1R veszteséget jelent, akkor a száz ügylet összesített eredménye költségek előtt 40 x 3R - 60 x 1R = +60R. Egy R egy előre meghatározott kockázati egységet jelöl. A példa rögzített összegekre épül, ezért a számlaegyenleg százalékos hozamát nem lehet ugyanígy kiszámolni.

Ha a nyereséges és veszteséges pozíciók átlagos nagysága azonos, akkor az 50%-os találati arány költségek előtt nulla várható eredményt jelent. A spread, a jutalék és a végrehajtási csúszás miatt a költségek utáni eredmény már negatív lehet. Ha a találati arány 70%, akkor tíz azonos kockázatú ügyletből hét nyertes és három veszteséges összesítve +4R-t jelent költségek előtt. Ha a nyertes és veszteséges ügyletek átlagos nagysága egyaránt 1R, akkor 40%-os találati aránynál tíz ügyletből négy nyereséges és hat veszteséges, így az összesített eredmény -2R lesz. Ez eltér a korábbi példától, ahol egy nyertes ügylet háromszor akkora nyereséget eredményezett, mint amekkora egy veszteséges ügylet vesztesége volt.

Ezekből a példákból látható, hogy a kedvező hozam/kockázat arány értékeléséhez ismernünk kell a találati arányt. A várható ügyletenkénti eredmény egyszerű képlete a következő. A találati arányt megszorozzuk az átlagos nyereséggel, ebből levonjuk a veszteséges ügyletek arányának és az átlagos veszteségnek a szorzatát, végül a kereskedési költségeket. Ha például a találati arány 40%, az átlagos nyereség 3R, az átlagos veszteség pedig 1R, akkor a várható eredmény költségek előtt 0,4 x 3R - 0,6 x 1R = +0,6R ügyletenként. Az R itt egy előre meghatározott kockázati egység. Ez csak akkor jelent valós előnyt, ha a múltbeli átlagok a jövőben is fennmaradnak, és a költségek nem emésztik fel a különbséget.

A találati arány becsléséhez a korábbi nyertes és vesztes ügyleteket kell nyilvántartanunk. A becslést azonban jelentős bizonytalanság terhelheti. Ha például 100, egymástól független ügyletből 40 nyereséges, a 40%-os becsült arány körüli 95%-os konfidenciaintervallum nagyjából 30-50%. Ráadásul a kereskedési ügyletek gyakran összefüggenek, és a piaci környezet is változhat. Nincs olyan általános szabály, amely szerint 100-200 ügylet után a találati arány már kellően pontos lenne. Az adott eredmények vizsgálatakor a nyerő és a vesztes pozíciók nagyságát, a költségeket, az időbeli stabilitást és az egymástól független tesztidőszakok eredményét is figyelembe kell venni. A swingtrade és daytrade stratégiák nyereség/veszteség aránya között jelentős eltérések lehetnek, ezért az 1,5 az 1-hez vagy 2 az 1-hez arányt sem tekinteném általános belépési feltételnek.

Mindenesetre a célár előzetes becslés. Egy korábbi ellenállás elérése nem biztosítja, hogy ott valóban megáll az árfolyam, és a stop teljesülése sem mindig a kívánt áron történik. A kockázatkezelésben több bizonytalan tényezővel számolunk. A kereskedő meghatározhatja a saját megbízásait és az ügylet névértékét, a piaci ármozgást és a teljesülési árat viszont nem tudja szabályozni. A célárak ettől még segíthetnek abban, hogy a tervezett nyereséget és veszteséget előre összehasonlítsuk. A végső döntéshez azonban a stratégia tényleges, költségekkel korrigált eredményessége szükséges.

A hozam/kockázat arány értékeléséhez tehát a találati arány is szükséges. Ha egy stratégia 33%-os találati arány mellett átlagosan 1R nyereséget és 1R veszteséget produkál, várható eredménye negatív. Ha a nyereség azonos találati arány mellett átlagosan 3R-re nőne, az eredmény kedvezőbbé válna. A gyakorlatban azonban a távolabbi célár csökkentheti a nyereséges ügyletek arányát, ezért ezt az összefüggést nem lehet egyszerűen úgy kihasználni, hogy a célárat távolabb helyezzük. A változtatás a teljes eredményeloszlást módosíthatja.

Hogyan becsülhető a célár? Egy részvénykereskedési példa

A célár meghatározásához egyes kereskedési stratégiák a korábbi árfolyamcsúcsokat, a támaszokat, az ellenállásokat vagy az adott időtáv mozgóátlagait használják. Ezek olyan előzetes viszonyítási pontok, amelyeknél megvizsgálható, mekkora árfolyammozgásra lenne szükség a kívánt eredményhez. Azt azonban, hogy egy adott szintnek van-e tényleges előrejelző ereje, külön adatokon szükséges ellenőrizni.

Nézzünk egy konkrét, korábbi Exxon-részvénygrafikonon bemutatott példát. Az órás grafikonon egy fordított fej-váll alakzat látható a 75 és 77 dollár körüli sávban, a nyakvonal megközelítőleg 77,2 dollárnál húzódik. Ha a belépés 77,6 dolláron történne, a stopot pedig 75,3 dollárnál helyeznénk el, akkor részvényenként 2,3 dollár lenne a tervezett veszteség. A 80 dolláros feltételezett célárig 2,4 dollár az árfolyamkülönbség, így a hozam/kockázat arány 2,4 / 2,3, vagyis megközelítőleg 1,04.

Az ábrán szereplő 80 dolláros szintet a korábbi árfolyamcsúcs és a kerek árszint indokolhatta. Ez azonban csak a kereskedési tervhez használt becslés. A példában az árfolyam a 80 dolláros szintnél egy ideig oldalazott, majd a következő napon 82 dollárig emelkedett. Ha a pozíciót 80 dolláron zártuk volna, más eredmény keletkezik, mint ha követő stoppal tovább tartjuk. Az utólag ismert árfolyamalakulás önmagában nem igazolja egyik kilépési szabály fölényét sem.

A hozam/kockázat számítására szolgáló Excel-kalkulátorban a belépési ár, a stopár és a célár alapján ugyanez a számítás elvégezhető. A megadott adatokból kapott arányt azonban előzetes becslésként kell kezelni, és a tranzakciós költségeket külön is érdemes figyelembe venni.

Hogyan változtatható a nyitott pozíció kockázata?

A pozíció megnyitását követően is változhat a kitettség. Két gyakori megoldás a stop megbízás elmozdítása és a pozíció egy részének lezárása. Mindkét esetben előre rögzített szabályokra van szükség, mert a pillanatnyi piaci mozgásokra adott ösztönös reakciók torzíthatják a stratégia működését. Ha például egy veszteséges ügylet stopját folyamatosan távolabb helyezzük, a kezdeti kockázati keret fokozatosan elveszítheti a jelentőségét.

A stop mozgatása

Ha a stopot az aktuális árfolyamhoz közelebb helyezzük, változatlan pozícióméret mellett kisebb lehet a tervezett veszteség, amennyiben a stop a kívánt áron teljesül. Nyereséges helyzetben az elért, de még nem realizált nyereségből is kevesebbet adhatunk vissza. Ugyanakkor a szűkebb stop miatt több ügylet zárulhat le egy átmeneti árfolyamingadozás során. Nem célszerű tehát abból kiindulni, hogy a lehető legszűkebb stop vagy az addigi legnagyobb lebegő nyereség meghatározott százalékának megőrzése minden stratégiánál jobb eredményt ad. Ezt az összefüggést a teljes ügyletsorozaton kell ellenőrizni.

Érdemes meghatározni, milyen esetekben változtatható a stop távolsága, és ezt már a stratégia tesztelésekor vizsgálni. A piaci volatilitás, az időtáv és az árfolyamrés lehetősége eltérő stopméretet indokolhat. Ha több beállítást próbálunk ki, a végső változatot az optimalizáláshoz fel nem használt adatokon is tesztelni kell. A legjobb múltbeli paraméter ugyanis könnyen a véletlen eredménye lehet.

A követő stop a kedvező irányú árfolyammozgás után fokozatosan közelebb kerülhet a piaci árhoz. Egy trendkövető rendszer például mindig az újonnan kialakult lokális mélypont alá helyezheti. Más stratégia egy mozgóátlaghoz vagy az ATR többszöröséhez kötheti a stopot. A túl szoros követés azonban növelheti a korai kilépések számát. A szabály hatását a lezárt ügyletek tényleges eredménye alapján lehet megítélni.

Fontos hozzátenni, hogy a stop megváltoztatásakor a már nyitott pozíció várható kimenetelei is átrendeződnek. A szűkebb stop csökkentheti a további, tervezett árfolyamveszteséget, de a későbbi felpattanásból származó eredmény is elmaradhat. Ezért a követő stop nem általánosan jobb megoldás egy előre rögzített kilépésnél.

Pozíciófelezés és részleges zárás

A másik lehetőség a pozíció egy részének lezárása. Ezt röviden felezésnek nevezzük, bár nem szükséges pontosan a pozíció felét zárni. A kisebb fennmaradó pozícióban kevesebb lehet a további pénzügyi veszteség, és egy nyereséges ügyletben a realizált profit egy részét már rögzíthetjük. Ugyanakkor a további kedvező elmozdulásból is kisebb összeggel részesedünk. Ezért a felezés mértékét és időpontját előre rögzített szabályok szerint célszerű vizsgálni, nem pusztán egy-egy sikeres példából kiindulva.

Például egy 100 darabos részvénypozícióból ötven részvény eladása után az árfolyam további egységnyi változása a fennmaradó részvényeken feleakkora pénzügyi eredményt okoz, mint korábban. Ha már realizáltunk nyereséget, az csökkentheti a további veszteség nettó hatását, de a megmaradó pozíció kockázata továbbra is fennáll. A részleges zárás a kereskedési költségeket is növelheti.

A részleges kilépés egyik lehetséges feltétele lehet nagyobb árfolyamkorrekció, a belépési jelzés megszűnése vagy egy előre meghatározott célár elérése. Az eltérő módszerek várható eredménye nem egyforma. A pozíció felezéséről ezért akkor lehet megalapozottan dönteni, ha a teljes pozíció zárásával és a változatlan tartással is összehasonlítjuk a korábbi eredményeket. Egy utólag kiválasztott, jól működőnek tűnő részleges zárási szabály ugyanúgy túlilleszthető, mint a belépési feltételek.

A stop mozgatása és a pozíció csökkentése együttesen is alkalmazható, de a számításnál a realizált eredményt, a fennmaradó pozíció méretét, az új stop távolságát és a költségeket együtt kell figyelembe venni. A kockázati kitettség csökkentése önmagában nem bizonyítja, hogy a stratégia hozama vagy kockázattal korrigált eredménye javul.

Fix lot, fix összeg vagy százalékos kockázatkezelés?

A pozícióméretezési szabályok abban is különböznek, hogyan követik a kereskedési tőke változását. Az alábbi három változatot érdemes elkülöníteni.

• Fix lot mérettel kötünk,
• Fix összeget kockáztatunk,
• A számlánk egy bizonyos százalékát kockáztatjuk.

A fix lotméret önmagában nem biztosít azonos pénzügyi kockázatot az egyes ügyleteken. Ha ugyanakkora pozíciót nyitunk eltérő stop távolságokkal, akkor a tervezett veszteség is változik. A fix méretnek lehet gyakorlati szerepe kis pozíciókkal végzett tanulási időszakban vagy állandó stop távolság mellett. Azonban a 0,01 lot sem jelent minden eszköznél elhanyagolható kockázatot, mert a kontraktusméret, a volatilitás és az esetleges tőkeáttétel eltérő lehet. A kereskedés elindításáról ebben az útmutatóban is beszéltünk.

A második megoldásnál a kereskedő minden ügyletre azonos pénzösszegű kockázati keretet határoz meg, például 100 dollárt. Ez megkönnyítheti a tervezést, mert a nyereséges és veszteséges sorozatok során ugyanazzal az összeggel számol. A módszer hátránya, hogy a számlaegyenleg csökkenésével a 100 dollár egyre nagyobb arányt képvisel a megmaradt tőkéből. Ez hosszabb veszteségsorozat esetén súlyosbíthatja a visszaesést. Az előre rögzített összeg itt is tervezett veszteség, amelyet a piaci teljesülés meghaladhat.

A harmadik módszer a számlaegyenleg vagy a teljes kereskedési tőke meghatározott százalékának kockáztatása. Ha például minden ügyletre az aktuális tőke 1%-át tervezzük, a kockáztatott dollárösszeg a számla növekedésével emelkedik, a számla visszaesésével pedig csökken. Ez a szabály mérsékelheti a hosszabb veszteségsorozatok hatását a fix összegű méretezéshez képest, ugyanakkor nyereséges időszakban egyre nagyobb abszolút kitettséget is létrehozhat.

A fix összegű és a százalékos rendszer közti lényeges különbség, hogy az elsőben ugyanakkora pénzösszeg marad kockázatban minden új ügyletnél, a másodikban pedig a kockázati keret a tőkével együtt változik. A százalékos módszer veszteségsorozat alatt jellemzően automatikusan csökkenti a következő ügyletek pénzben kifejezett kitettségét. Nyereséges időszakban ezzel szemben növeli. Az eredmény attól is függ, mit tekintünk a számítás alapjául, hogyan számoljuk a lebegő eredményt, és milyen pozíciók vannak egyszerre nyitva.

Hogyan védhető a teljes megtakarítás, és mikor kell felfüggeszteni a kereskedést?

A kereskedési veszteségek korlátozásának első lépése, hogy a spekulációra szánt összeget elkülönítjük a megélhetési kiadásoktól, a vésztartalékoktól és a hosszabb távú pénzügyi célokat szolgáló megtakarításoktól. További fontos kérdés a bróker kockázata, a számla hozzáférhetősége és a felhasznált tőkeáttétel. A brókerszámlán elhelyezett pénz csökkentése önmagában nem biztosítja, hogy a fennmaradó pozíciókat elegendő fedezet mellett lehet fenntartani.

Az első lépés tehát annak ellenőrzése, hogy a kereskedési rendszer végrehajtását tét nélküli környezetben is képesek vagyunk-e következetesen megoldani. A demószámlán elért nyereség azonban nem bizonyítja, hogy éles kereskedésben is hasonló eredmény keletkezik majd. A tényleges költségek, a teljesülési árak és a pénzügyi nyomás eltérő lehet. A gyakorlás célja ezért elsősorban a platform, a megbízástípusok és a saját szabályok megismerése.

Éles kereskedés előtt célszerű azt is meghatározni, milyen veszteség esetén függesztjük fel a stratégiát. Lehet napi vagy heti veszteségi korlát, előre rögzített számlavisszaesési határ, illetve olyan feltétel, amikor a korábbi teszteredményekhez képest jelentősen romlik az ügyletsorozat. Nincs minden kereskedőre és stratégiára alkalmazható százalékos határ. A választott korlátnak a teljes pénzügyi helyzettel és a várható kockázatokkal kell összhangban állnia.

Ezt is célszerű a stratégia éles használata előtt eldönteni. Ha egy módszer visszaesése a korábban vállalható szint fölé emelkedik, szükség lehet a kereskedés átmeneti felfüggesztésére és a teljesítmény felülvizsgálatára. A limitet a számla mellett a teljes kockázati tőkéhez viszonyítva is meg kell vizsgálni. A múltban megfigyelt maximális visszaesés nem jelenti azt, hogy a jövőben ennél nem lehet nagyobb veszteség.

Mire érdemes figyelni a kockázatkezelési szabályok kialakításakor?

Az ügyletenkénti tervezett veszteség meghatározásának három fontos eleme van. Először meghatározzuk a spekulatív tőkét, majd az egy ügyletre vállalt veszteségkeretet, végül pedig a stop távolsága alapján kiszámítjuk a pozícióméretet. A kereskedés közben alkalmazott stopmozgatás vagy részleges zárás ezt a kezdeti kitettséget módosíthatja. A teljes kereskedési kockázat értékeléséhez ugyanakkor az egyidejű pozíciókat, a tőkeáttételt és a végrehajtási kockázatokat is figyelembe kell venni.

A sikeresség szempontjából azonban továbbra is a költségekkel korrigált, hosszabb időszakon is fennmaradó várható eredmény a meghatározó. Egy magas találati arányú stratégia lehet veszteséges, és egy alacsony találati arányú is nyereséges lehet. A fix összegű vagy százalékos kockázatkezelés közötti választás a számla visszaeséseit, a nyereség újrabefektetését és a veszteségsorozatok hatását módosítja, de nem teremt önmagában piaci előnyt. Azokat a szabályokat érdemes előnyben részesíteni, amelyek előre megfogalmazhatók, egymástól független időszakokon tesztelhetők és kedvezőtlen piaci helyzetben is végrehajthatók.