Tőzsdei trendek, trendelemzés: Hogyan elemezd, értelmezd a grafikont?

Cikkünkben bemutatjuk, hogyan azonosíthatók a tőzsdei trendek az árfolyamgrafikonokon. Áttekintjük a trend irányának és minőségének meghatározását, a bizonytalan piaci helyzeteket, a több idősík együttes vizsgálatát, valamint azokat az indikátorokat, amelyek objektívebbé tehetik a trendelemzést. Témáink:

• Árfolyamgrafikonok ábrázolási módjai
• Mire használható a trendelemzés?
• Trendelemzés a gyakorlatban
• Bizonytalan trendhelyzetek
• Mit tehetünk szabályos és bizonytalan trendekben?
• Hogyan befolyásolja a tőzsdei kereskedést a trendek azonosítása?
• Trendelemzés lépései a tőzsdei kereskedésben
• ATR Stops indikátor
• Donchian-csatorna
• Zig-zag indikátor
• Fractals indikátor

Fontos: a trendek utólag rendszerint könnyebben felismerhetők, mint valós időben. A bemutatott módszerek nem tévedhetetlen jelzések, hanem a piaci szerkezet rendszerezését segítő eszközök. Belépési döntés előtt a trendet mindig a kockázat–hozam aránnyal, a likviditással és az alkalmazott stratégia szabályaival együtt kell értékelni.

Árfolyamgrafikonok ábrázolási módjai

Az árfolyamgrafikon többféleképpen ábrázolható. A leggyakoribb megoldások a vonaldiagram és a japán gyertyás grafikon. A gyertyás ábrázolás előnye, hogy egyetlen gyertya megmutatja az adott időszak nyitó-, záró-, minimum- és maximumárát, így az időszakon belüli árfolyammozgásról is több információt ad.

Csökkenő gyertya a grafikonon és a mögötte levő árfolyammozgás:

Kalapács gyertya a grafikonon és a mögötte levő árfolyammozgás:

A japán gyertyás ábrázolásról és a gyertyaalakzatokról részletesen a kapcsolódó útmutatónkban írtunk.

Mire használható a trendelemzés?

A trendelemzés a technikai elemzés egyik alapvető eszköze. Abból indul ki, hogy az árfolyamok bizonyos időszakokban tartósan emelkedő, csökkenő vagy oldalazó szerkezetet mutathatnak. A trend azonosítása nem önálló hozamígéret: elsősorban a kereskedés irányának, a stop helyének és a lehetséges mozgástérnek a meghatározását segíti. A technikai elemzés empirikus megítélése vegyes; ezért az alakzatokat és indikátorokat célszerű előre rögzített, visszatesztelt szabályrendszer részeként alkalmazni.

Emelkedő trendről akkor beszélünk, ha az egymást követő csúcsok és mélypontok egyaránt magasabbra kerülnek. Ezt szabályos emelkedő trendnek nevezzük.

Csökkenő trendről akkor beszélünk, ha az egymást követő csúcsok és mélypontok egyaránt alacsonyabbra kerülnek. Ezt szabályos csökkenő trendnek nevezzük.

A szabályos trend kedvezőbb környezetet teremthet a trendkövető kereskedéshez: a piaci szerkezet könnyebben értelmezhető, a trend érvénytelenedési pontja pedig egyértelműbben kijelölhető. A trend meghatározásához ezért először a releváns csúcsokat és mélypontokat keressük meg a grafikonon.

A valóságban az árfolyammozgás gyakran eltér a tankönyvi trendképtől. A csúcsok és mélypontok szerkezete torzulhat, oldalazás vagy átmeneti iránytalanság alakulhat ki. A trendelemzés fontos feladata ezeknek a bizonytalan helyzeteknek a felismerése.

Trendelemzés a gyakorlatban

A trend meghatározásának legegyszerűbb módja a csúcsok és mélypontok egymáshoz viszonyított helyzetének vizsgálata. Az árfolyam jellemzően hullámszerűen mozog: az emelkedő szakaszokat korrekciók, a csökkenő szakaszokat visszapattanások szakítják meg. Az alábbi Amazon-grafikon tankönyvi emelkedő trendet mutat, amelyen a magasabb csúcsok és magasabb mélypontok egyértelműen felismerhetők.

A valós piaci szerkezet azonban sokszor lényegesen nehezebben értelmezhető, ahogy a következő grafikon is mutatja.

A grafikonon a csúcsok és mélypontok nem alkotnak egyértelműen emelkedő vagy csökkenő sorozatot, ezért a trend bizonytalannak tekinthető. Csökkenő trend esetén ugyanezt fordítva vizsgáljuk: az alacsonyabb csúcsok és alacsonyabb mélypontok sorozatát keressük.

1. bizonytalan trendhelyzet: oldalazás

Az egyik leggyakoribb bizonytalan helyzet, amikor a korábbi trend oldalazásba vált. Ilyenkor megszűnik a csúcsok és mélypontok egyértelmű sorrendje, a piac pedig átmenetileg iránytalanná válik. A korábbi trendet a sáv trendirányú áttörése erősítheti meg; az ellenkező irányú kitörés viszont a trend megtörésére utalhat.

Emelkedő trend után az új csúcs, csökkenő trend után az új mélypont jelenthet megerősítést. Amíg az árfolyam a sávon belül mozog, a korábbi trend folytatódása nem tekinthető egyértelműnek.

2. bizonytalan trendhelyzet: szűkülő árfolyammozgás

Emelkedő trendben a piac nem tud új csúcsra emelkedni, de nem esik új mélypontra sem, az árfolyam két összetartó vonal mentén szűkül. A tőzsdei kereskedésben erre a szituációra is azt mondjuk, hogy elbizonytalanodott az emelkedő trend. Milyen jelek erősíthetik meg az emelkedő trendet? Egyrészt az új csúcsra emelkedő árfolyam, másrészt a behúzott felső vonal törése után kialakuló magasabb csúcs, mélypont páros. Ha ebből a formációból lefelé lép ki az árfolyam, akkor természetesen a bizonytalan trend átfordul csökkenőbe.

Csökkenő trend esetén pedig a piac nem tud új mélypontra esni, de nem emelkedik új csúcsra sem, az árfolyam két összetartó vonal mentén szűkül. Erre a szituációra is azt mondjuk, hogy elbizonytalanodott a csökkenő trend. Milyen jelek erősíthetik meg a csökkenő trendet? Egyrészt az új mélypontra zuhanó árfolyam, másrészt a behúzott alsó vonal törése után kialakuló alacsonyabb csúcs, mélypont páros. Ha ebből a formációból felfelé lép ki az árfolyam, akkor természetesen a bizonytalan trend átfordul emelkedőbe.

3. bizonytalan trendhelyzet: a korábbi mélypont vagy csúcs visszatesztelése

Ebben a piaci szituációban emelkedő trend esetén az árfolyam új csúcsra emelkedik, majd onnan visszazuhan egy korábbi korrekciós mélypont szintjére, azaz megtörik az emelkedő trendben a csúcsok-völgyek monotonitása, hiszen itt lesz egy olyan mélypontunk, ami nem magasabb az előzőnél. Az emelkedő trend itt is elbizonytalanodik, megerősítő jel lesz az új csúcs és a formációt követően kialakuló magasabb csúcs, mélypont párosok. Gyakori formáció ez, mellyel rendszeresen találkozom a tőzsdei kereskedés során.

Csökkenő trend esetén az árfolyam új mélypontra esik, majd onnan visszaemelkedik egy korábbi csúcspont szintjére, azaz megtörik a csökkenő trendben a csúcsok-völgyek monotonitása, hiszen itt lesz egy olyan csúcsunk, amely nem alacsonyabb az előzőnél. A csökkenő trend itt is elbizonytalanodik, megerősítő jel lesz az új mélypont és a formációt követően kialakuló alacsonyabb csúcs, mélypont párosok. 

4. bizonytalan trendhelyzet: a korábbi mélypont vagy csúcs áttörése

Hasonló árfolyammozgás alakul ki, mint a 3. esetben, csak itt az árfolyam emelkedő trend esetén új csúcsról új mélypontra (az előző mélypont alá) zuhan vissza. A tőzsdei kereskedés során ezt a szituációt sem nevezzük trendfordulásnak, csak elbizonytalanodásnak, hiszen még nem alakult ki az alacsonyabb csúcs. Ha az új mélypont után kialakulna ez a bizonyos alacsonyabb csúcs, akkor beszélhetünk az emelkedő trendben bekövetkező fordulatról, előtte csak az elbizonytalanodott jelzőt használom rá.

Ugyanez fordítva csökkenő trend esetén, azaz itt az árfolyam új mélypontról új csúcsra (előző csúcs fölé) emelkedik vissza. Ezt a szituációt sem nevezzük trendfordulásnak, csak elbizonytalanodásnak, hiszen még nem alakult ki a magasabb mélypont. Ha az új csúcspont után kialakulna ez a bizonyos magasabb mélypont, akkor beszélhetünk csökkenő trendben bekövetkező fordulatról, előtte csak az elbizonytalanodott jelzőt használnánk rá.

5. bizonytalan trendhelyzet: széttartó árfolyammozgás

Széttartó mozgásnál az árfolyam egyre magasabb csúcsokat és egyre alacsonyabb mélypontokat alakít ki. Ez fokozott bizonytalanságra és volatilitásra utal. Emelkedő trend megerősítéséhez ismét magasabb csúcs–magasabb mélypont szerkezetre, csökkenő trendhez pedig ennek fordítottjára van szükség.

6. bizonytalan trendhelyzet: mély korrekció

A korrekció mélysége Fibonacci-visszamérési szintekkel is számszerűsíthető. A gyakorlatban a legutóbbi trendirányú szakaszra vesszük fel a szinteket, és azt vizsgáljuk, hol áll meg a korrekció. A 38,2%-os és 61,8%-os szint gyakran használt tájékozódási pont, de nem mechanikus fordulószint. A 61,8%-nál mélyebb visszahúzódás a trend gyengülésére utalhat. A módszer hátterét a Fibonacci-eszközről szóló cikkünkben részletesebben bemutatjuk.

Emelkedő trendben a Fibonacci-eszközt a legutóbbi mélyponttól a csúcsig, csökkenő trendben pedig a csúcstól a mélypontig vesszük fel. Az új szélsőérték kialakulásáig a mérési szakaszt módosítjuk; a korrekció megindulása után azt figyeljük, hogy az árfolyam melyik visszamérési szint közelében fordul.

A mérés célja a korrekció mélységének egységes értékelése. Ha az árfolyam a 38,2%-os vagy 61,8%-os szint környezetéből a korábbi trend irányába fordul, az a trend fennmaradásával összeegyeztethető jelzés. A szint önmagában azonban nem elegendő: a csúcs–mélypont szerkezet megerősítésére is szükség van.

Ha emelkedő trendben a korrekció a 61,8%-os szint alá mélyül, vagy csökkenő trendben e szint fölé emelkedik, a trendet célszerű bizonytalannak tekinteni. Ez nem bizonyít trendfordulót, de azt jelzi, hogy a korábbi trendirányú oldal ereje csökkent.

A Fibonacci-szintek használata a 4. és 5. esetben

A Fibonacci-szintek a 4. és 5. esetben is használhatók a kialakuló új szerkezet értékelésére. Egy emelkedő trend megtörése után például az új mélypontot követő alacsonyabb csúcs akkor támogatja erősebben a csökkenő trend értelmezését, ha a visszapattanás nem haladja meg érdemben a 61,8%-os szintet. Ugyanez fordított irányban is alkalmazható.

Mit tehetünk szabályos és bizonytalan trendekben?

Szabályos trendben a stratégia trendirányú jelzései kedvezőbb környezetben jelennek meg. Bizonytalan trendben három alapvető lehetőség adódik: kivárás; a korábbi trend irányába történő, szigorúbb kockázatkezelésű kereskedés; vagy alacsonyabb idősík vizsgálata.

Alacsonyabb idősíkon a magasabb idősík oldalazása gyakran rövidebb trendekre bontható. Ez azonban nem szünteti meg a kockázatot: a rövidebb idősík több zajt, gyakoribb jelzést és magasabb kereskedési költséget jelenthet.

Hogyan befolyásolja a tőzsdei kereskedést a trendek azonosítása?

A trendelemzés egyik legfontosabb célja a kereskedés elsődleges irányának kijelölése. Trendkövető megközelítésben emelkedő piaci szerkezetben elsősorban vételi, csökkenő szerkezetben elsősorban eladási jelzéseket keresünk. A bizonytalan trend önmagában is hasznos információ: jelezheti, hogy a kivárás indokoltabb, mint a pozíciónyitás.

Trendkövető megközelítésben nem azt próbáljuk megbecsülni, hogy az árfolyam „már túl sokat” emelkedett vagy esett-e, hanem a jelenlegi piaci szerkezetet követjük. A fordulat előrejelzése helyett addig keressük a trendirányú lehetőségeket, amíg a trend érvényességi feltételei fennállnak.

A trend azonosítása önmagában nem belépési jel. Ezt követi a támasz- és ellenállásszintek, a stop helye, a likviditás, valamint a várható hozam–kockázat arány vizsgálata. Előfordulhat, hogy a trend egyértelmű, de az elérhető mozgástér a vállalt kockázathoz képest túl kicsi; ilyen esetben a pozíció kihagyása indokolt.

Mi történik akkor, ha a trendet nem tudom azonosítani? Ahogy fentebb utaltam rá, gyakori, hogy a trendek azonosítása nem egyszerű, nem „szép„ a részvényárfolyammozgása. Alapvetően ezzel nincs problémám, ugyanis a külföldi részvénypiacokon sok ezer részvény érhető el, így biztosan fogunk találni úgymond „jól trendelő„ részvényeket. Akkor van általában gond a trendazonosítással, ha egy szűkebb részvénykörre (például 20-50 részvény) vagyunk korlátozva. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy nem találunk jól azonosítható trendeket, de ez sem gond alapvetően. Két lehetőségünk van. Kivárunk, ami ilyen helyzetekben sokszor a legjobb megoldás, vagy kereskedünk a bizonytalan helyzetekben. Ez utóbbi esetben azonban a kereskedési technikánkon is alakítani kell.

Trendelemzés lépései a tőzsdei kereskedésben

A fentiekben nagy vonalakban vázoltam, hogy miért fontos a trendelemzés a tőzsdei kereskedés során. Most bemutatom, hogyan azonosítom a trendeket. Általában, amikor részvényeket vizsgálok a havi vagy a heti grafikont nézem meg japán gyertyás megjelenítési módban. Szintén volt róla szó, hogy erre a célra a finviz.com részvényszűrőjét, illetve a stooq.com részvényszűrőt használom. A fenti programok használatának az oka, hogy egyszerű a használat és nagyon gyors. Rengeteg időt takaríthatunk meg azzal, hogy felgyorsítjuk a részvények trendelemzési folyamatát. Például a finviz.com-ot úgy állítom be, hogy egy képernyőn egyszerre 20 részvény heti vagy havi grafikonja megjelenjen (minta itt találsz) A heti és havi grafikonon történő trendelemzés előnye, hogy könnyen azonosítani tudjuk az emelkedő trendben, vagy csökkenő trendben mozgó papírokat, illetve az azonosíthatatlan mozgásokat ki tudjuk szűrni. Az alábbiakban mutatok néhány példát a heti grafikonon történő gyors trendelemzésre. Heti képen jól látható, emelkedő trend az Apple grafikonján:

Az alábbi képen is emelkedő trendet látunk, épp egy korrekció végét követhetjük. Ezek a tipikusan érdekes szituációk.

Ne csak emelkedő trendeket azonosítsunk, alább egy csökkenő trendben mozgó részvény látható.

Az alábbi részvénnyel biztosan nem foglalkoznék, azonosíthatatlan trend a hetes képen. Trendkövető szempontból ezek a papírok kevésbé vonzók, ezért célszerűbb tisztábban trendelő részvényeket keresni.

Az alábbi képen levő részvénnyel sem foglalkoznék, a nagy volatilitás miatt.

Bár csökkenő trendet látunk a heti képen, mégsem foglalkoznék ezzel a részvénnyel, az ilyen grafikonok gyakran alacsony érdeklődésű, gyenge likviditású részvényekre jellemzők. Jelentős értékveszteség, majd pedig teljes érdektelenség, alacsony forgalom a részvény piacán.

Trendelemzés a napi grafikonon

Ha a fentiek alapján kiszűrtük az emelkedő vagy épp csökkenő trendben mozgó papírokat, akkor ezeket a részvényeket érdemes a napi grafikon szerint is elemezni. Miután a heti grafikonon meghatároztuk a hosszabb távú trendet, érdemes a napi grafikonon a középtávú és rövid távú szerkezetet is megvizsgálni. Az alábbi képen szemléltettem, hogyan épülnek fel a trendek:

• A hosszú távú trend (1–5 év) emelkedő és csökkenő középtávú trendekből épül fel.
• A középtávú trendek (1–12 hónap) emelkedő és csökkenő rövid távú trendekből tevődnek össze.
• A rövid távú trendek (1–4 hét) olyan időszakok, melyekben rendszerint egy meghatározott trendvonal mentén emelkedik, vagy csökken az árfolyam.

Az alábbi sematikus ábra jól szemlélteti, hogy a hosszú távú trenden (kettős vonal által határolt) belül hogyan alakul ki a középtávú csatorna (szaggatott vonallal határolt), majd pedig a középtávú trendek hogyan épülnek fel rövid távú trendekből (nyíllal jelölt vonalak). Természetesen ezek a rövid távú trendek is felbonthatók még kisebb időtartamra, azaz napon belüli trendekre.

A napi grafikon elemzésének célja, hogy a hosszabb távú trendhez képest pontosabban azonosítsuk a középtávú és rövid távú mozgásokat.

Miért kell a középtávú és a rövid távú trendeket azonosítani?

A középtávú trend felismerése, azonosítása a napon túli, swingtrade kereskedést folytatók számára lesz fontos. A kereskedés során én arra törekszem, hogy találjak olyan részvényeket, melyek egyébként emelkedő trendben mozognak, de pillanatnyilag korrekciós fázisban vannak, azaz rövid távon csökkenő trend alakult ki.

A heti grafikonok között már említettem az ABCB (Ameris Bancorp) társaságot. Az alábbi képen a napos grafikont látjuk. A középtávú trend emelkedő, de március óta korrigál a részvény árfolyama, majd az 50-54 dolláros sávba szorult be a jegyzés (az 50 és 200 napos mozgóátlag közé). Ez a szakasz tekinthető a rövid távú csökkenő trendnek.

A fentiekből látható a trendkövető stratégia célja, hogy a középtávú trend irányába vegyen fel pozíciót. Hozam és kockázat szempontjából akkor találunk jó belépési pontokat, ha a középtávú emelkedő trendben korrekció indul meg, ami egy rövid távú csökkenő trendet jelent. A fenti elgondolás a kulcsa gyakorlatilag az általam használt trendkövető kereskedési stratégiának, ami erősen épít a trendek azonosítására, és a kockázatkezelésre. A napon belüli kereskedéshez szükséges trendelméleti tudnivalókra nem tértünk ki. A továbbiakban különböző, a fentiektől eltérő trendmegállapítási módszerekkel ismerkedünk meg.

További módszerek a trend objektív meghatározására

A csúcsok és mélypontok elemzése mellett több technikai eszköz is segíthet a trend irányának következetesebb meghatározásában. Ezek az indikátorok elsősorban a piaci szerkezet rendszerezésére és objektív szabályok kialakítására alkalmasak. Önálló belépési jelzésként azonban csak megfelelő visszatesztelés és kockázatkezelés mellett célszerű használni őket.

1. Trendvonalak

A trendvonalak a fontosabb csúcsok és mélypontok összekötésével szemléltetik a trend irányát és dinamikáját. Emelkedő trendben a mélypontokat, csökkenő trendben pedig a csúcsokat összekötő vonal használható tájékozódási pontként.

A trendvonal meredekségének csökkenése a trend lassulására vagy kifáradására utalhat. A trendvonal törése ugyanakkor önmagában még nem bizonyít trendfordulót: ehhez a csúcsok és mélypontok szerkezetének megváltozására is szükség van.

2. Mozgóátlagok

A mozgóátlagok az árfolyamadatok kisimításával segítik a trend irányának felismerését. Általános értelmezés szerint emelkedő trendet jelezhet, ha az árfolyam egy emelkedő mozgóátlag fölött helyezkedik el, míg csökkenő trendben az árfolyam rendszerint egy csökkenő mozgóátlag alatt mozog.

Több mozgóátlag együttes használata pontosabb képet adhat. Emelkedő trendben a rövidebb mozgóátlag a hosszabb fölött, az árfolyam pedig mindkettő fölött helyezkedik el. Csökkenő trendben ennek fordítottja figyelhető meg.

• Az egyszerű mozgóátlag, vagyis az SMA lassabban reagál, ezért simább jelzéseket ad.
• Az exponenciális mozgóátlag, vagyis az EMA gyorsabban követi az árfolyam változását, de több téves jelzést is adhat.
• Oldalazó piacon a mozgóátlagok gyakran kereszteződnek, ezért ebben a környezetben kevésbé megbízhatók.

3. ATR Stops indikátor

Az ATR Stops a trend iránya mellett az instrumentum volatilitását is figyelembe veszi. Ha az indikátor vonala az árfolyam alatt fut, emelkedő trendet, ha pedig az árfolyam fölött helyezkedik el, csökkenő trendet jelez.

Az indikátor követő stopként is alkalmazható: vételi pozícióban az árfolyam alatti, eladási pozícióban pedig az árfolyam fölötti vonal szolgálhat a kilépés tájékozódási pontjaként. Oldalazó piacon azonban az ATR Stops is gyakran adhat irányváltási jelzéseket, ezért célszerű a csúcsok és mélypontok szerkezetével együtt értékelni.

4. Donchian-csatorna

A Donchian-csatorna egy meghatározott időszak legmagasabb és legalacsonyabb árfolyamát rajzolja a grafikonra. A 20 periódusú beállítás például az előző 20 időszak maximumából és minimumából alakítja ki a csatorna két szélét.

Ha a csatorna felső és alsó vonala egyaránt emelkedik, az emelkedő trenddel összeegyeztethető szerkezetet jelez. Ha mindkét vonal csökken, csökkenő trendről beszélhetünk. A magasabb periódus kevesebb, de később megjelenő jelzést eredményez.

5. Fibonacci-visszamérések

A Fibonacci-visszamérések elsősorban a trenddel ellentétes korrekció mélységének értékelésére használhatók. A gyakorlatban leggyakrabban a 38,2%-os és a 61,8%-os szintet figyelik.

A 61,8%-os szintnél mélyebb korrekció a trend gyengülésére utalhat, de egyik Fibonacci-szint sem tekinthető automatikus fordulópontnak. A jelzést mindig a csúcsok és mélypontok szerkezetével együtt kell értelmezni. A módszert részletesen a Fibonacci-eszköz használatáról szóló cikkünkben mutatjuk be.

6. ZigZag indikátor

A ZigZag indikátor kiszűri a kisebb árfolyam-ingadozások egy részét, és összeköti a jelentősebb csúcsokat és mélypontokat. Ezzel áttekinthetőbbé teheti a piaci szerkezetet, különösen volatilis vagy nehezen értelmezhető grafikonokon.

Fontos korlátja, hogy az indikátor legutóbbi szakasza az új árfolyamadatok megjelenésekor módosulhat. Emiatt elsősorban vizuális segédeszközként használható, nem pedig önálló és valós idejű kereskedési jelzésként.

7. Fractals indikátor

A Fractals indikátor automatikusan kijelöli a lokális csúcsokat és mélypontokat. Segítségével könnyebben áttekinthető, hogy az árfolyam magasabb vagy alacsonyabb fordulópontokat alakít-e ki.

Az indikátor ugyanakkor rövidebb időtávon sok jelzést adhat, amelyek jelentős része csak kisebb piaci zajt mutat. Ezért önálló trendmeghatározó módszer helyett inkább a csúcs–mélypont alapú elemzés kiegészítéseként célszerű használni.

Összegzés

A trend meghatározásának alapja a csúcsokból és mélypontokból felépülő piaci szerkezet vizsgálata. Az emelkedő trendet magasabb csúcsok és magasabb mélypontok, a csökkenő trendet alacsonyabb csúcsok és alacsonyabb mélypontok jellemzik. Ha ez a sorrend megszakad, a trend bizonytalanná válhat vagy megtörhet.

A trendvonalak, mozgóátlagok, volatilitásalapú indikátorok és árfolyamcsatornák objektívebbé tehetik az elemzést, de nem helyettesítik az árfolyam viselkedésének értelmezését. A különböző módszerek akkor használhatók a legkövetkezetesebben, ha előre meghatározott szabályok, megfelelő visszatesztelés és szigorú kockázatkezelés kapcsolódik hozzájuk.

A trendelemzés célja nem minden fordulat pontos előrejelzése, hanem a valószínűbb piaci irány, a bizonytalan helyzetek és a trend gyengülésének következetes felismerése.