Monetáris politika: Jelentése, eszközei, hatásai

Cikkünkben a monetáris politika fogalmával, jelentésével, eszközeivel ismerkedhetsz meg, illetve megbeszéljük a monetáris politika hatásait a befektetési eszközök árazására. Témáink:

• Mit jelent a monetáris politika?
• Restriktív és expanzív monetáris politika közötti különbség
• Kamatláb, irányadó kamat változtatása
• Mennyiségi enyhítés és mennyiségi szigorítás
• Tényleg befolyásolja a monetáris politika a befektetési eszközök árazását?
• Milyen célja van a monetáris politikának?

Mit jelent a monetáris politika?

A monetáris politika egy olyan tevékenység, melyet kizárólag az ország központi bankja végez, és melynek az a célja, hogy a kamatkondíciók, pénzpiaci és tőkepiaci kondíciók szabályozásával hatást gyakoroljanak az ország gazdaságára. Gyakori, hogy a monetáris politikát a fiskális politikával összhangban határozzák meg.

Restriktív és expanzív monetáris politika közötti különbség

Alapvetően két fő irányvonal különíthető el. Az egyik a restriktív monetáris politika, mely a monetáris kondíciók szigorítását jelenti. Ennek legfontosabb eszköze a kamatemelés és a mennyiségi szigorítás. A másik típusa a monetáris politikának az expanzív monetáris politika, melynek legfontosabb eszköze a kamatcsökkentés, kamatvágás és a mennyiségi enyhítés. Nézzük ezeket az eszközöket részletesebben. További részletek a restriktív, expanzív monetáris politikával kapcsolatban itt olvashatók.

Kamatláb, irányadó kamat változtatása

Az alapkamat, irányadó kamat emelés általánosságban a gazdasági aktivitást csökkenti.  Ezzel az a célja a jegybanknak, hogy a túlfűtött gazdasági helyzetet megakadályozza, ugyanis a munkanélküliségi ráta és az infláció között negatív a kapcsolat, azaz a gazdasági növekedés során elfogynak az erőforrások, így ezek drágulásával infláció jelenik meg a gazdaságban. Az egyik ilyen korlátos erőforrás a munkaerő, így a jelentős mértékű gazdasági növekedés alacsony munkanélküliségi rátához vezet. Ilyen helyzetekben a cégeknek versenyeznie kell az alkalmazottakért, ami jelentős bérnövekedés idéz elő, ugyanakkor a cégek a növekvő költségeiket beépítik a termékek, szolgáltatások árába, azaz drágulás figyelhető meg. Ezt a folyamatot, illetve az ún. ár-bér spirál kialakulásának kockázatát próbálja mérsékelni a jegybank a kamatemeléssel.

A jegybanki alapkamat emelésével a hitelfelvétel költsége is megnövekszik, így a vállalatok drágában, nagyobb költség mellett juthatnak hitelhez (ez profit csökkentő tényező) és a fogyasztási hitelek növekedésével a szabadon elkölthető jövedelme csökkenhet a lakosságnak, ami szintén hatással lehet a vállalati profitokra.

Abban az esetben ha a jegybank csökkenti az alapkamatot, akkor pedig a fenti folyamat fordítottja játszódik le. A jegybanki alapkamat csökkentés hatására a vállalatok olcsóbban jutnak hitelhez, azaz a hitelköltségek csökkennek, emiatt a profit növekedhet, a gazdasági aktivitás fokozódhat.

Mennyiségi enyhítés és mennyiségi szigorítás

A mennyiségi enyhítés lényege, hogy a gazdaságban levő pénzmennyiséget megnöveli a jegybank. Ennek a módszernek az alapja, hogy a jegybank frissen nyomtatott pénzből megvásárolja az ország államkötvényeit. Ez a tevékenység egyrészt lefelé szorítja az állampapír hozamokat, másrészt az állam elkölti a pénzt, melyet az államkötvényekért kapott. Ez az elköltött pénz pedig növekedést tud a reálgazdaságban indukálni. Ugyanakkor az infláció és a gazdaságban levő pénz között pozitív kapcsolat van, de a pénznyomtatás elsősorban akkor idéz elő jelentős inflációt, ha a gazdasági növekedés ütemét meghaladó a pénzmennyiség bővülés, lásd itt.

A mennyiségi enyhítés ellentéte a mennyiségi szigorítás. Ebben az esetben a gazdaságban levő pénzmennyiség csökkentésre kerül, azaz a jegybank a korábban megvásárolt állampapír állományt szépen lassan leépíti, eladja vagy a lejáró állampapírokat nem újítja meg. Erre az intézkedésre általában a túlfűtött gazdasági helyzetben, a növekvő infláció időszakában kerül sor. Amíg a mennyiségi enyhítés támogatja a gazdasági növekedés, így pozitív hatást gyakorol a részvények, az ingatlanok, a kötvények árazására, addig a mennyiségi szigorítás alapvetően negatívan hat a részvény-, az ingatlanpiacra és a korábban (alacsony kamatok mellett) kibocsátott kötvényekre.

Tényleg befolyásolja a monetáris politika a befektetési eszközök árazását?

Igen, számos bizonyíték áll a rendelkezésünkre, melyek alapján kijelenthető, hogy a monetáris politika jelentős hatást gyakorol középtávon a részvények, ingatlanok, kötvények árazására, az elérhető jövőbeni hozamra. Néhány kutatás a témában:

Thorbecke 1997-es vizsgálata szerint a részvénypiac átlagosan 0,8%-ot esik vissza, ha a Fed váratlanul 1 százalékkal csökkenti a kamatot. Rigobon és Sack 2004-ben úgy becsülte, hogy az S&P500 index átlagosan 1,7 százalékponttal csökken, ha a 3 hónapos betéti kamatok 0,25%-ot emelkednek. A Nasdaq indexen a hatás nagyobb volt, az index átlagosan 2,4%-ot csökkent. Más vizsgálatok statisztikailag szignifikáns kapcsolatot tudtak kimutatni a részvények ára és a pénzmennyiség között. Például Homa és Jaffe kutatásai, és az alábbiak:

• The Supply of Money and Common Stock Prices
• Market efficiency and the lag in effect of monetary policy

Safar és Siničáková 2017-es munkája statisztikailag szignifikánsan kimutatta, hogy a pénzmennyiség és a részvénypiac között kapcsolat van az Egyesült Államokban és az EU-ban. Ezt állapította meg az IMF is az egyik elemzésében (International Monetary Fund, 2000; Baks & Kramer), azaz a pénzmennyiség változása és a részvényárak között pozitív a korreláció. Egyes becslések szerint (Lastrapes kalkulációja alapján) a részvények ára átlagosan 2,4%-ot esik, ha az M1 pénzmennyiség 1%-ot csökken.

További bizonyítékként ott vannak a japán részvények, a japán termőföld, ingatlanok áremelkedése az 1980-as években. Számos vizsgálat megállapította, hogy a japán eszközár-buborék összefüggésbe hozható a laza monetáris politikával.

Milyen célja van a monetáris politikának?

Az országok központi bankjai alapvetően különböző célokat fogalmaznak meg, azaz más és más dolgot tartanak fontosnak, tekintettel arra, hogy nem lehet minden monetáris kondíciónak alárendelni a monetáris politikát. A legismertebbek:

• Inflációs célkövetés
• Árszint-követés
• Pénzmennyiség-követés
• Árfolyamrögzítés

Ma már a legtöbb jegybank az ún. inflációs célkövetés rendszerét használja, melynek lényege, hogy a jegybank meghatároz egy inflációs célt, mely mellett stabil gazdasági növekedés érhető el, és a monetáris politikát annak rendeli alá, hogy az inflációs célt elérje. A fejlett országok esetében az inflációs cél 2-3% közötti. Ha ennél a szintnél alacsonyabb az infláció, akkor a jegybank a monetáris lazítás (expanzív) eszközeit alkalmazza, illetve ha ezt a szintet meghaladja az infláció, akkor a jegybank a monetáris szigorítás (restriktív) módszereit használja. A Magyar Nemzeti Bank inflációs célja jelenleg 3% (+-1%).

Az árszint-követés rendszere annyiban tér el a fentiektől, hogy nem az inflációt vizsgálja a jegybank, hanem az árszínvonalat. A különbség a kettő között, hogy az infláció a drágulás ütemét mutatja, az árszínvonal pedig a drágulást. Az inflációs célkövetést alkalmazó jegybank a növekvő infláció időszakában stabilizálja, csökkenti az inflációt, de a folyamat végére megdrágulnak, és drágák maradnak a termékek, szolgáltatások (de már nem drágulnak tovább). Az árszint-követés esetében a cél az, hogy a drágulást megszüntessék, azaz az árakat csökkentsék (deflációt érjenek el az infláció után).

A pénzmennyiség-követés rendszerét nagyrészt az aranystandard rendszert követő időszakban, az 1980-as években alkalmaztak a jegybankok. Ez a monetáris cél azon alapult, hogy a pénzmennyiség és az infláció között kapcsolat van, így a pénzmennyiségen keresztül hatottak az inflációra. Az árfolyamrögzítés, mint monetáris politika, pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jegybank egy másik devizához (legtöbbször euróhoz, dollárhoz) rögzíti az ország valutáját. Ha a másik deviza (euró, dollár) országában alacsony az infláció, akkor ezzel a módszerrel a hazai valuta országában is alacsonyan tartható az infláció.