Mégis érdemes követni az elemzőket a tőzsdén, csak nem úgy..

Széleskörű vizsgálatok azt mutatják, hogy az elemzők többségére nem érdemes hallgatni, az általuk készített előrejelzések pontatlanul jelzik előre a jövőbeni hozamokat. Ugyanakkor a témával kapcsolatos újabb vizsgálat rámutatott arra, hogy van, amiben mégis jók az elemzők a tőzsdén, és ezt a lehetőséget a tőzsdei befektetők, kereskedők is kihasználhatják. Témáink:

• Az elemzők nem túl jók az előrejelzésben
• A részvények rangsora számít..

Az elemzők nem túl jók az előrejelzésben

A sell-side elemzők (akik a brókercég ügyfeleinek készítenek elemzéseket) nagyon rosszak az előrejelzésben. Ezt számos vizsgálat megerősíti, melyek közül többet tárgyaltunk már itt az oldalon, lásd alábbi cikkeket:

• Részvény célárak: Milyen hibákat követhetünk el a követésükkel?
• Érdemes a tőzsdén az elemzőkre hallgatnod?
• A tőzsdei szakértők továbbra sem jók az előrejelzésben
• A társaságok 69 százaléka félrevezette a befektetőket
• PEG mutató: Hogyan használd? Mi a probléma vele?

A fentieket összegezhetjük azzal, hogy a sell-side elemzők sokkal optimistábbak a jövőbeni hozammal kapcsolatban, az általuk meghatározott célárak találati aránya alacsony, és közel 50 százalékot tévednek a hozamok előrejelzésében, így például 1999-2021 közötti időszakon a sell-side elemzők konszenzusos célára alapján az összes részvényen mérve 2,2 százalékos átlaghozamot lehetett volna realizálni, de a valóságban csak 1,15 százalék volt az átlaghozam. Ráadásul úgy sem tudjuk kimutatni a jelzéseik hasznosságát, hogy megvásároljuk a legmagasabb jövőbeni hozamvárakozással rendelkező részvényeket és shortoljuk a legalacsonyabb jövőbeni hozamvárakozással rendelkező részvényeket.

Ugyanakkor egy új vizsgálat rámutatott arra, hogy az elemzők valóban nem jók a jövőbeni hozamok előrejelzésében, viszont nagyon jól képesek meghatározni, hogy mely részvények lesznek felülteljesítők a többi részvényhez képest, azaz a részvények egymáshoz viszonyított, relatív teljesítményét jól képesek meghatározni.

A részvények rangsora

Az Analysts Are Good at Ranking Stocks cím alatti anyagban az amerikai részvénypiacon (AMEX, NYSE, NASDAQ) kereskedett összes részvényen végeztek vizsgálatot 1999 2021 között. A részvényeket a sell-side elemzők előrejelzései alapján sorolták kategóriáka, de nem a jövőre vonatkozó célárak és az abból számított lehetséges abszolút hozam alapján, hanem a részvények egymáshoz viszonyított, relatív hozama alapján.

A kategorizálás során tehát összesítették minden egyes részvényre vonatkozóan az elemzői célárakat. A konszenzusos célár és az aktuális árfolyam alapján kiszámolták a célárakkal elérhető hozamot, és ez alapján rendezték sorba a részvényeket.

A fentiek szerint tehát minden hónapban sorba rendezték a részvényeket aszerint, hogy mely részvényeket teljesítenek felül a legnagyobb mértékben az elemzői konszenzus alapján. A lista egyik végébe a leginkább felülteljesítő, a másik végébe a legkevésbé felülteljesítő részvények kerültek. Ezzel a módszerrel long-short pozíciókat alakítottak ki (long-short ügyletekről itt beszéltünk bővebben).

A vizsgálat eredménye szerint leginkább felülteljesítő részvények esetében valóban megfigyelhető volt, hogy átlagosan havi 0,96 százalékkal felülteljesítik a legkevésbé felülteljesítő részvényeket, amely 1,2-es sharpe-ráta értéknek felel meg. Ez az érték több mint a kétszerese a vedd meg és tartsd technikai sharpe-rátájának (0,4-0,6 közötti).

Az alábbi grafikonon CDTR és CRTR görbék mutatják a fenti módszerrel kialakított portfóliók egyenlegváltozását. A hatás erősebb, mint az időszaki size-prémium, value-prémium, jövedelmezőségi-prémium, momentum és asset growth hatások (a felsoroltakról bővebben itt olvashatsz).

forrás: Analysts Are Good at Ranking Stocks

A vizsgálatok során kereskedési költségekkel nem számoltak, így vélhetően a valóságban a többlethozam jelentős része eltűnne. Ugyanakkor a vizsgálatból az derül ki, hogy bár abszolút értelemben az elemzői várakozások használhatatlanok, az elemzők túlbecsülik a jövőbeni hozamot, de relatív értelemben hasznos információkat hordoznak az elemzői közzétételek. A vizsgálat szerzői szerint az eredmények nem meglepőek, tekintettel arra, hogy az elemzők  jellemzően néhány iparágra specializálódva készítik el értékelésüket, ugyanakkor többségük nem tekinthető szakértőnek a makroökönómia és a tőkepiacok területén, így nincsenek olyan képességeik, melyekkel a részvénypiac irányultságát meg tudnák jósolni. Másrészt a jövőbeni hozamokra vonatkozó elemzések az iparági érdekkonfliktusok miatt is torzulhatnak. A gyakorlatban megfigyelt bizonyítékok alapján tehát azt mondhatjuk, hogy az elemzők nem képesek a részvények, a részvénypiac kockázati prémiumát megjósolni, de jók abban, hogy rangsorolják a részvényeket.