Martingale technika, módszer: Működik a tőzsdén, forexen?

Cikkünkben a martingale technikák tőzsdén, devizapiacokon történő alkalmazásával, kockázataival, problémáival foglalkozunk. Témáink:

• Mit jelent a martingale technika?
• Mi a probléma a módszerrel, ha alacsony a kockázat?
• LTCM hedge fund csődje (arbitrázs és martingale problémák)
• Martingale technika gyakorlati alkalmazása
• Valós nyerő-vesztő adatokon is nézzük meg a martingale technikát
• Mikor van létjogosultsága a martingale technika alkalmazásának?
• Mit lehet tenni a martingale technikával, módszerrel?
• Hogyan lehet tesztelni a martingale technika lehetőségét?

Mit jelent a martingale technika?

A martingale-technika egy szerencsejáték-stratégia, melynek alkalmazása során a játékos egyre növekvő tétekkel próbálja visszanyerni az eddigi veszteségeit. Eredetileg a 18. századi Franciaországban terjedt el egy pénzfeldobós szerencsejátékban. Mára számos olyan játékban használják, ahol két egyforma valószínűségű kimenetelre lehet fogadni. A martingale-technika tehát abból áll, hogy a kereskedő mindig megduplázza a tétet. Mivel a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb nyernie kell, és az aktuális tét mindig kicsit nagyobb, mint az összes addig elvesztett tét együttvéve, így az összesített eredménynek előbb-utóbb pozitívnak kell lennie. Például ha kezdetben 1 kockázati egységgel fogadunk (majd duplázzuk a tétet), és csak tizedszerre nyerünk, akkor az első kilenc játék során 1023 (1+2+4+8+16+32+64+ 128+256+512) egységet fogunk veszíteni. A tizedik fogadás során azonban 1024 egységet nyerünk. A fenti példa szerint, a technika használója nagy lebegő veszteségek mellett nyer keveset. Ahogy a fenti példában is látható, a lebegő vesztesség 1023 egység volt a kockázat duplázása miatt, majd 1024 egységet nyertünk, azaz a realizált nyereségünk 1 egység lett. Ennek megfelelően a martingale-technikát alkalmazó számlakezelők, szignálszolgáltatók, robotok egyenlege egyenletesen, nagyobb visszaesések nélkül emelkedik. Azt látjuk az egyenleggörbén, hogy mindig kicsivel növekszik a tőke, érdemi visszaesés nélkül. Ez pedig azt a látszatot kelti, hogy alacsony kockázatú az alkalmazott kereskedési rendszer.

Mi a probléma a módszerrel, ha alacsony a kockázat?

Még a szerencsejátékok esetében is csak akkor van realitása az ilyen megoldásnak, ha végtelen mennyiségű pénzzel rendelkezünk, és az asztal korlátlan limitet engedélyez. Ez a forexre, tőzsdei kereskedésre lefordítva azt jelenti, hogy megfelelünk a margin követelménynek. A korlátlan pénz itt is ugyanazt jelenti, azaz a számlánkon levő tőkét. Általában a martingale-technikát az ún. mean reversion technikákkal együtt alkalmazzák. Ennek pedig az a lényege, hogyha sokat megy egyik irányba a piac, akkor fogadást kötünk az ellenkező irányba, tekintettel arra, hogy azt hisszük, ha sokat mozdult egyik irányba az árfolyam, akkor már nagyobb a valószínűsége az ellenkező iránynak, fordulatnak. Például sokat esik egy részvény árfolyama, így vásárolunk, majd ha tovább esik a piac, duplázzuk a tétet, majd ismét duplázzuk. Végül pedig a sokadik vesztő után, amikor jön a korrekció, egy kisebb emelkedés, akkor az utolsó kötések (melyek pozíciómérete nagy lesz az alacsonyabb ár és a duplázás miatt) segítségével visszanyerjük az előzőekben elveszített összeget, így lesz 1023 egység lebegő veszteségből néhány egységnyi realizált nyerő. A probléma csak az, hogy ritka események során az árfolyam meredeken esik, vagy épp meredeken emelkedik, és nem fordul meg, még rövid időre sem, így pedig a kereskedő nagy veszteségben kénytelen zárni a pozíciókat. A martingale-technikák tehát egyenletesen kis nyereséget hoznak, de a háttérben hatalmas lebegő veszteségek árán, és csak idő kérdése, hogy bekövetkezik a 70-90%-os veszteség a tőkére nézve. Számtalan ilyen számlakezelőt, robotot láttam az elmúlt 15 évben, melyeknél éveken belül bekövetkezett az extrém ritka esemény. Az alábbi előadáson a martingale módszer mellett további olyan módszereket mutatok be, melyek nem működnek, de számlakezelők, robotokat értékesítő cégek gyakran alkalmazzák.

LTCM hedge fund csődje (arbitrázs és martingale problémák)

Annak ellenére, hogy még ma is számtalan számlakezelő, kereskedő robot, szignál szolgáltató használja a martingale-elvet, vagy annak módosított változatát, a gyakorlatban már a 90-es években megbukott egy hedge fund ezzel a technikával. Az LTCM hedge fund 1994-ben kezdte meg a működését egy milliárd dolláros kezdeti tőkével. Az alapító John Meriwether ismert befektetési szakember volt, ugyanis korábban a Salomon Brothers egyik üzletágának alelnöki pozícióját töltötte be. A Salamon Brothers másik két munkatársa, Robert Merton és Myron Scholes is részt vett az LTCM hedge fund alapításában, és működtetésében. A két közgazdász egyébként közgazdasági nobel-díjat is kapott a tőzsdei opciók ármeghatározására használható képlet kifejlesztéséért. Az alábbi táblázatban az LTCM hedge fund eredményeit foglaltam össze.

	Hozam (díjlevonás előtt)	Hozam (díjlevonás után)	10.000 dollár befektetése
1994	28%	20%	12.000
1995	59%	43%	17.160
1996	57%	41%	24.196
1997	25%	17%	28.309
1998	-	-92%	2300

Látható, hogy 4 év alatt a befektetett 10.000 dollárból 28.000 dollár lett, majd jött a nagy bukás, és a töredékére esik vissza az LTCM hedge fund vagyona. A módszerek, melyeket alkalmaztak az LTCM hedge fund munkatársai titkosak voltak, azaz még az ügyfelek sem kaptak információt az ügyletekről. Utólag már tudjuk, hogy az LTCM szakemberei különböző kötvénypiaci arbitrázs-ügyleteket végeztek. Az LTCM történetéről Nicholas Dunbar írt könyvet, mely magyarul is megjelent A talált pénz címmel. Már a címadás is utal arra, hogy mivel foglalkozott az LTCM, azaz a módszereivel kockázatmentesen próbált nyereséget szerezni. A talált pénz kifejezés tehát a különböző arbitrázs-ügyletekre, fedezeti ügyletekre vonatkozik. Ezek voltak ugyanis az LTCM hedge fund módszereinek alapjai. Az arbitrázs ügyleteknek az a lényege, hogy térben, vagy időben meglévő árfolyam- vagy kamatkülönbözeten próbálunk meg nyereséget elérni minimális kockázattal.

Az LTCM hedge fund esetében jó példa az időbeni eltérésekre, hogy a cégnél észrevették a különböző, de egymáshoz közeli lejáratú államkötvények hozama eltér. Például a 29 éves hátralevő lejárattal rendelkező államkötvény lényegesen olcsóbb, mint a 30 éves államkötvény. Egész egyszerűen azért, mert a piaci szereplők az újabb államkötvényt veszik, a nagyobb likviditás, forgalom pedig reális árazást alakít ki. Ezzel szemben a 29 éves hátralevő lejárattal rendelkező államkötvény esetében alacsonyabb már a forgalom, és könnyebben kialakul félreárazás. Ennek az arbitrázs-technikának tehát az a lényege, hogy meg kell venni a korábban kibocsátott (29 éves) lejáratú állampapírt, és az ügyletet fedezni kell a 30 éves lejáratú állampapír shortolásával. Ebben az esetben tehát fedeztük az ügyletet, és közben arra számítunk, hogy előbb-utóbb a félreárazott, 29 éves lejáratú államkötvény hozama is reális lesz. Ekkor zárjuk a pozíciót.

Egy kitalált példán keresztül szemléltetném a módszer lényegét. Tegyük fel, a 29 év hátralevő lejáratú állampapír árfolyama most 98, közben pedig a 30 éves lejáratú állampapír árfolyama 100. Az LTCM hedge fund algoritmusa kiszámolja, hogy a 29 éves hátralevő lejáratú állampapír árfolyamának 99-nek kellene lennie (a kamatból és a lejáratig hátralevő időből kiszámolható az elméleti árfolyam). Mivel 98 kisebb, mint 99, így félreárazás történt, ezért a hedge fund megveszi a 29 éves lejáratú állampapírt 98-as áron, majd pedig fedezeti ügyletet köt a 100 pontos árfolyamú, 30 éves lejáratú állampapírra. Ha azonos értékben történik az ügylet, akkor gyakorlatilag fedezve van a kötvénypiaci kilengések ellen a pozíció.

Tehát ha a kötvénypiaci hozamok esnek, vagy emelkednek, akkor nem jelenik meg veszteség, sem nyereség, mivel az ügyletek fedezve vannak. A nyereség pedig akkor fog keletkezni, ha a piac ismét reálisan árazza a 29 éves lejáratú államkötvényt, azaz az árfolyamkülönbség a jelenlegi 2 pont helyett 1 pont lesz. Ekkor a hedge fund realizál 1 pont nyereséget. Tehát mindegy, hogy a kötvénypiaci hozamok esnek vagy nőnek, a két termék együtt fog mozogni. Tegyük fel, a kötvénypiaci hozamok esnek, azaz a kötvények árfolyama növekszik, akkor az alábbi táblázat szerint alakulnak a pozíciók.

	Vételi láb	Short láb	Eredmény
Nyitási árfolyam	98	100
Zárási árfolyam	110	111
Nyereség	12	-11	12-11 = 1

Most nézzük meg azt az esetet, ha a kötvénypiaci hozamok emelkednek, a kötvények árfolyama esik. Erről az esetről az alábbi táblázatban találsz információt.

	Vételi láb	Short láb	Eredmény
Nyitási árfolyam	98	100
Zárási árfolyam	90	91
Nyereség	-8	9	9-8 = 1

A piac bármerre mozdul el, a hedge fund megkeresi az 1 pont nyereséget. Szándékosan használtam a kitalált példában ilyen kis árfolyam-különbséget, ugyanis ezek a félreárazások a piacon nagyok kis százalékos különbségek.

Alapvetően két módon lehet a kis százalékos különbségekből nagy profitot csinálni. Egyik eset, hogy sok terméket figyel a hedge fund. A másik lehetőség pedig a tőkeáttétel alkalmazása. Az LTCM nagyon sok terméket figyelt a világ különböző pontjain. Tehát nem csak kötvényeket, hanem határidős állampapír ügyleteket, csereügyleteket (swap) és kamatlábopciókat is. Gyakorlatilag több ezer termékről beszélhetünk, melynek követése komoly számítástechnikai kapacitást, és emberi erőforrást igényelt (ne feledjük, még a 90-es években járunk). Ez azonban kevésnek bizonyult. Ugyanis, ahogy nőtt a cég, és a kezelt vagyon, úgy kellett egyre nagyobb teljesítményt nyújtani, hogy a teljes vagyonra nézve tudja hozni a hedge fundtól elvárt profitot. Ezért a tőkeáttét segítségével nagyították fel a pozíciókat.

Az LTCM hedge fund tehát arra kényszerült, hogy egyre nagyobb tőkeáttételt alkalmazzon. Például az LTCM egyik ügyleténél a két állampapír között évi 0,3%-os különbség volt. Belátható ebből, hogy az évi 0,3%-os különbség csak jelentős tőkeáttétellel nagyítható fel. Például, ha a hedge fund tízszeres tőkeáttételt alkalmaz, akkor a 0,3%-os különbség még mindig csak maximum 3%-os nyereséget hozhat. Az LTCM egyébként a bukás előtti időszakban huszonötszörös tőkeáttétellel működött, azaz a saját tőkére nézve 25-szörös volt a cég kötelezettsége. A tőkeáttét mértékével kapcsolatban idéznék Dunbar könyvéből, aki egyébként az LTCM hedge fund 1993-as október prospektusát idézi:

" A fedezet segítségével csökkentett volatilitás a Portfoliókezelő Vállalat portfóliójára nézve lehetővé teszi a tőkeáttétel olyan növelését, ami a nem fedezett állapothoz hasonló mértékű volatilitás mellett annál nagyobb várható hozamot eredményez"

A tőkeáttét tehát minden egyes ügyletbe beépült, és nem csak az amerikai piacon kötött a hedge fund ügyletet, hanem a világ számos pontját. Például Olaszországban kihasználták, hogy az állampapíroknak gyakorlatilag két hozamgörbéje létezik. A módszer lényege, hogy a lebegő kamatozású olasz állampapír magasabb kamatozás mellett került piacra, mint a swap ügyleteken elérhető hozam. Az LTCM így egészen addig le tudta fölözni az olasz államkötvény és a swap-görbe közötti hozamkülönbséget, amíg volt hozamkülönbség. Ezt követően zárták a swap ügyletet és az állampapírokat is eladták. Ráadásul arra is ügyeltek a cégnél, hogy mindegyik lábat más-más pénzügyi partnernél építették ki, így a módszerüket leplezni tudták a riválisok előtt.

A fentiekben láthattuk, hogy az LTCM jelentős tőkeáttét mellett tudott csak működni, és a teljes képhez hozzátartozik, hogy a modelljük martingale-elvet is tartalmazott. Az alábbi idézet, melyet szintén Dunbar, A talált pénz című könyvéből másoltam ki, nagyon jól rávilágít erre a gondolkodásmódra:

"A relatív értékre alapuló kereskedők filozófiája az, hogy minél jobba eltérnek a különbözetek a -normális- értékektől, annál nagyobb a valószínűsége, hogy - gumiszalag módjára- visszaránduljanak. Persze, ha az ember túl nagy erőt helyez a gumiszalagra, akkor annak is megvan az esélye, hogy el fog szakadni."

Ez egy nagyon találó hasonlat a szerencsejátékból ismert martingale-elv leírására. Azaz nem baj, ha ellenünk megy a piac, sőt minél jobban ellenünk megy (ekkor nyitunk újabb ügyletet), annál nagyobb lesz a visszapattanás, melyben majd realizáljuk a profitot. Azonban ez az elv csak akkor igaz, ha nem fogyunk ki a pénzből. A tőzsdei kereskedők pedig nem rendelkeznek korlátlan mennyiségű pénzzel, ahogy az LTCM hedge fund sem rendelkezett. Ez okozta tehát a vesztét. 1998. októberében ugyanis elkezdődött az orosz válság, melynek hatására megnövekedett a volatilitás a piacon. Ez együtt járt azzal, hogy a különböző swap-ügyletek, állampapír-ügyletek, fedezeti ügyletek és azok árfolyama is volatilis lett. A nagy volatilitás pedig próbára teszi a fedezeti és arbitrázs ügyleteket. Hogy megértsd ez mit jelent, beszéljük meg az első példát, ahol a 29 éves lejáratú állampapírt megvettük 98-ért, a 30 éves lejáratút shortoltuk. A kettő közötti kamatkülönbség 2 pont, és az algoritmus által kiszámolt valós különbség 1 pont lenne. Azonban jön a válság, és hirtelen az egyik terméket elkezdik venni a piaci szereplők, azaz még jobban növekszik a kamatkülönbség. Nem 2 lesz, hanem 3, majd 5, majd 10, és így tovább. Ezek az extrém helyzetek pedig azt eredményezik, hogy a fedezeti ügyleten veszteség képződik, amit fedezni kell. Amikor a piac megnyugszik, akkor valóban 1 pont lesz a különbség, és megnyeri a hedge fund az 1 pontot (2 pont különbségnél nyitottunk, így 2-1, azaz 1 pont nyereség lesz), de a válság miatt akár 10-20 pontos különbség is lehet, amit fedezni kell. Az LTCM pedig úgy került az orosz válságban, hogy 25-szörös tőkeáttétel mellett működött, és nem tudta átmenetileg fedezni ezeket a veszteségeket. Tehát arra kényszerült, hogy a "biztos" jövőbeni hozam helyett a veszteséget realizálja.

Martingale technika gyakorlati alkalmazása

A módszer lényege, hogy vesztő pozíció után egy nagyobb, az előzőnél dupla kockázatú pozíciót veszünk fel. Így van arra esélyünk, hogy ha ez nyerő lesz, akkor az előző elvesztett pénzt is visszanyerjük. Addig duplázzuk a vesztő pozíció után a tétet, amíg egyszer nyerő nem lesz a pozíció. Logikusnak tűnik az a gondolat, hogy ha mindig olyan mérettel kereskedem, amivel nyerve, az eddigi veszteséget is visszanyerem, az jó lesz. Hiszen minden sorozatnak vége lesz egyszer. A vesztőnek is. Az elv bizonyításra csináltam egy táblázatot, ami azt mutatja, hogy valóban visszanyeri a kereskedő a pénzét a martingale módszerrel.

Az első sor a „Tét” sor mutatja azt, hogy az adott pozíción mennyi az elveszthető pénzünk összege. A középső sor azt mutatja, hogy mennyi az adott egy ciklusban az elvesztett pénz az előző pozíciókon, illetve természetesen az utolsó sor azt mutatja meg, hogy ha nem vesztő, hanem nyerő lett a pozíció akkor mennyi lett a nyereségünkkel növelt tőke. Szépen látható hogyha nyerünk, akkor bizony visszanyerjük az elvesztett pénzt, és egy kis látszat nyereségre is sort teszünk.

Duplázzuk meg a téteket. A tőzsdei, forex kereskedésben ez kétféle megoldást is ad:

• lehet duplázni a százalékot és
• lehet duplázni az összeget, amit kockáztatunk

Mivel ez kétféle eredményt ad... (aki nem hiszi, olvassa el a százalékos és a fix összegű méretezésről szóló cikket.) A táblázat arra is jó lesz, hogy lássuk mennyi vesztő kötés után lesz lenullázva a számlánk. Ez egy nagyon fontos adat, hiszen hosszú sorozat vesztő is elképzelhető. Nálam ez a bűvós szám a 17, azaz ennyi alkalommal veszítettem sorozatban úgy, hogy nyerő ügyletkötésem nem volt. A továbbolvasás előtt mindenki írja fel magának, hogy nála a maximális vesztő sorozata mennyi volt éles kereskedésben. Majd a táblázatból ki tudja választani, hogy nála mekkora visszaesést hozott volna a sorozata. A szimulációkat 1:1-es RR-re (hozam/kockázatra) számolom, azaz a nyert és vesztett pénz egyforma. Ez kicsit torzítja az eredményeket, mert a vesztő/nyerő átlagok a valóságban nem pontosan egyformák. Nézzük is meg azt, hogy hogyan alakul egy drasztikus vesztő sorozatban a számlánk. Az első sorok az aktuális számlaegyenleget mutatják, ahogy jönnek a vesztők. Alatta a kockáztatott összeget számoltattam, segédsorokban, hogy jobban lehessen látni az emelkedését a kockázatnak.

Láthatod, hogy egy nem drasztikus vesztő sorozat estén is a 6. vesztő után értelmezhetetlen értéket, 128%-ot kellene kockáztatnod, amit a kerekedsében nem tehetsz meg, maximum elméletben. És látható, hogy a 6400 kockázat sem igazán értelmezhető egy 3700-as számlán. Ez nem nyert… legyünk szerényebbek, és negyed ekkora összeget kockáztassunk. Ami logikusan is csak annyit ad, hogy plusz két vesztő fér még bele a sorozatba. Itt már látni a martingale hátrányát: a sorozatos duplázás miatt nagyon gyorsan emelkednek a tétek, és még egy nagyon alacsony kezdeti kockázat mellett is hamar elérjük azt a kockázati szintet, ahol már kezelhetetlen méretű pozíciót kellene felvenni

Valós nyerő-vesztő adatokon is nézzük meg a martingale technikát

Egy valós vesztő/nyerő sorozaton lefuttattam a tesztet, és a normál 100$-os kockázatnál elég szép eredmény jött ki, ha maringale technikát használunk. A végén sokkal, de sokkal több nyereség jött ki, mint a nem martingelezett sorozatban.

Az első látásra így is van, de aki jobban megnézi, van egy olyan rész, amikor a stratégia bizony a 0 egyenleg alá esett vissza, azaz elveszítettük mindenünket, és azután további pozíciót nem tudnánk felvenni. Bár a vége nagyon szép, de így biztosan nem kereskedhetünk. A képen is látni, hogy a megszokott technikához képest a vesztő sorozatok sokkal nagyobb, exponenciális visszaeséseket hoznak, amit nehéz feldolgozni.

Mit lehet tenni a martingale technikával, módszerrel?

Semmit. Szerintem nem kell a martingale módszerrel a forexen, tőzsdén kísérletezni, hiszen még egy normális sorozatú visszaesés is durva maxDD-t (maximuális visszaesést) tud hozni. Még egy sima rulett pörgetéses leírásban is az szerepel, hogy csak akkor van realitása az ilyen megoldásnak, ha végtelen mennyiségű pénzzel rendelkezünk, és az asztal korlátlan limitet engedélyez. Ez forexre, tőzsdei kereskedésre lefordítva azt jelenti, hogy megfelelünk a margin követelménynek. A korlátlan pénz itt is ugyanazt jelenti…

Egy használtatónak tűnő ötletet találtam csak. Akkor kellene elkezdeni a martingale technikát bevezetni, amikor már van egy olyan vesztő sorozat, ami túl mutat a normálison, azaz már volt egymás után 4-6 vesztő pozíciónk. Ilyenkor már nagyobb az esélyünk arra, hogy belefussunk egy nyerő szériába. A valódi esélyt, azaz valószínűségeket egy külön cikkben beszéltük meg, ott kitérek arra, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy a következő pozíció nyerő lesz, és mennyi annak a valószínűsége, hogy egy X darab vesztő vagy nyerő sorozat alakul ki. Ennek a kivitelezése elég nehéz, hiszen nem tudni előre, hogy ha jön egymás után a vesztő, azután egy nyerő fog jönni, vagy éppen egy nagyobb bukta sorozat eleje.

Itt egy megoldás lehetne, amit az előző szérián is modelleztem. A 2. vesztő után már nem emelem a tétet, hanem normális 100$ kockázattal kereskedem tovább, és az 5. vesztő után kezdem el a tétemelést, akkorára, mire amúgy a martingale technikával jutottam volna. A sorozat ehhez rövid, de azért jól mutatja, hogy ez tompítani tudja a nagyon nagy vesztő által okozott károkat.

Ahogy látni, ez sem jelent nagy bizonyságot, mert ha egy nagyobb, például 10 feletti vesztő sorozat jön, akkor nagyon nagy lesz így is a maxDD, és jó eséllyel nulla alá is megy az egyenlegünk. Így én úgy gondolom ebben nincs olyan fantázia, amilyennek be szeretnék állítani a martingale robotokat árulók. Lehet, hogy sokáig nem jön el a "nagy visszaesés sorozata", de egyszer eljön, és akkor nagy lesz a gond. Mindig gondoljuk át azt, hogy a jónak tűnő és logikus kijelentések (minden vesztőnek vége lesz egyszer stb.) mit jelentenek a valóságban. Lehet egy állítás igaz, de felhasználhatatlan a kereskedésben. Az egyik legsikeresebb hedge fund bukását is a tőkeáttétel és a martingale elv okozta. 

Mikor van létjogosultsága a martingale technika alkalmazásának?

Egy esetben. Ha bizonyítást nyer, hogy még elfogadható mértékű kockázattal lényegesen több nyereséget hoz számunkra, mint az eddigi kockázatkezelési módszerünk. A hangsúly három tényezőn van:

• nekünk
• elfogadható kockázattal
• több nyereséget

Aktív kereskedőknek viszonylag könnyű helyzete van, hiszen nekünk van egy múltbeli, saját adatsorunk, amin tesztelhetjük kockázat nélkül a martingale technika bevezetési lehetőségét. A tesztelés, azaz a tényadattal (eddig elért eredménnyel) való összevetése a martingale technikás kockázatkezelésnek sok munka, így érdemes lenne már előre kiszűrni azokat a variációkat, ahol nagy valószínűséggel nem lesz jó a martingale technika. Aki ismeri a fenti cikkeket, és átgondolta a martingale technikát, logikai úton is kikövetkeztetheti, hogy:

• Nem jó a martingale technika, ha a találati arányunk rosszabb, mint 50%. Ilyenkor nem lesz igaz, hogy két egyforma eséllyel bekövetkező eseményt vizsgálunk.
• Nem jó a martingale technika, ha az átlagos vesztő, vagy a legnagyobb vesztő sorozatunk hosszabb, mint az a kockázati egység mérete, amit még (akár mentális, akár anyagi okokból) ki tudunk tartani. Az első vesztő után 2x-es, a második után 4x-es, a harmadik vesztő után 8x mérettel nyitjuk meg a pozíciót!
• Nem jó a martingale technika, ha az átlag nyerő mérete nem nagyobb az átlag vesztő méreténél. Ha az átlagos veszteségünk mérete nagyobb, mint a nyereményünk, akkor már nem lesz igaz a martingale technika alapelve, hogy egyező veszteségre és nyereségre számol. Ha ezeknek a feltételeknek megfelel a kereskedési eredményünk, akkor van értelme a martingale technika lehetőségeiről gondolkodni.

Ha a fenti feltétekben a találati arány, átlagvesztő, átlagos nyerő pozíciók értelmezése, számítása gondot okoz neked, akkor olvasd el a témával foglalkozó bejegyzésemet: Miért (NEM) vagyunk nyereségesek a tőzsdén, forexen?

Hogyan lehet tesztelni a martingale technika lehetőségét?

A módszer egyszerű. Össze kell hasonlítani a tényleges eredményünket egy martingale technikával alkalmazott eredménnyel. Ezt a legegyszerűbben úgy tudjuk megtenni, ha az eredményeinket kimentjük, és azokat egy táblázatkezelőben átalakítjuk martingale technika szerinti emelkedő kockázatúra.

Az eredmények valami ilyen sorozatot fognak mutatni: -50, 110, -35, 115, … azaz devizában, forintban stb.. vannak. Annyi adatot használjunk, amennyit tudunk! Legalább pár száz kötésnyi adat szükséges. Minél hosszabb és változatosabb piaci helyzetet felölelő a múltbeli adatsor, annál jobb lesz a teszt minősége. Pár, vagy pár tucat kötés semmit nem fog mutatni, csak hiú reményeket ad, és nagy csalódás lesz, ha erre támaszkodunk. Én egy rövid sorozaton mutatom be a tesztelés technikáját, ahol már látni lehet, hogy milyen lépésekkel kell végigvinni a tesztet.

1. lépés a martingale technika tesztelésben

Adatsor kinyerése a valós kereskedési adatokból. Ez nem okozhat gondot, hiszen a naplónkban (naplózásról bővebben) a nyereség/veszteség oszlop pontosan ezt tartalmazza. Illetve a legtöbb kereskedési felület is módot ad a teljes számlatörténet exportjára, mentésére. Az adatsornak előjelhelyesnek kell lennie, azaz a veszteséget mínusszal jelezze. A minta sorozatban 100 lesz a maximális veszteség értéke, és a tényleges vesztő és nyerő értékeket ennek a százalékában fejeztem ki, azaz a "-35" azt jelenti, hogy a stop táv 35%-nál zárult, a "36" pedig azt, hogy a kockáztatott pénz 36%-át érte el a nyereség. Ez lesz az „A” oszlopunk, amiből számolni fogunk.

2. lépés a martingale technika tesztelésben

Számolási metódusok meghatározásával folytatjuk, ez lesz a „B” oszlop. Ha az előző kötés veszteséges, és ez a kötés is veszteséges, akkor a veszteség is duplázódik. Ha az előző két kötés is veszteséges, és ez a kötés is veszteséges, akkor négyszeres lesz a veszteség szorzója. Azaz az 

• első vesztőt 1
• második vesztőt 2
• harmadik vesztőt 4
• negyedik vesztőt 8 szorozzuk meg, hiszen folyamatosan dupláztuk a tétet. (Ez a martingale lényege)
• A vesztő sorozat utáni első nyereséget az előző vesztő szorzójának duplájával szorozzuk fel. 
• Minden ezt követő nyerő marad az eredeti értéken, azaz 1-gyel szorozzuk. 

Majd ha az összes értékhez párosítottunk egy szorzót, akkor elvégeztetjük egy egyszerű szorzással a számolást. Egy ilyen táblázatot  fogunk kapni.

3. lépés a martingale technika tesztelésben

A harmadik lépésben értékeljük az eredméyneket. Adjuk össze a két oszlopot, és már megkapjuk az első komoly szűrési feltételt: a két módszer közti eredménybeli eltérést. 

Ha a martingale technika kevesebbet, vagy egyező eredményt hozott, akkor felejtős a martingale technika bevezetése. Ennek nagy a valószínűsége, hiszen sejtettük, hogy nem olyan túl gyakori a martingale technika, mint ahogy azt első olvasatban gondoltuk. Nagyon vonzó, hogy az első nyerő után nemhogy nem veszteséges, hanem kis nyereséges is lesz az egyenlegünk. Azt meg a valószínűségről szóló sorozatból tudjuk, hogy egy hosszabb vesztő sorozatnak egyre kisebb a valószínűsége. 

Mit csinálj, ha a martingale technika lett a jobb?

Akkor minimum négy fontos tényezőt ellenőrizni kell:

• Fel tudjuk venni a számlán a legnagyobb elvárt pozíciót? 
• El tudjuk viselni anyagilag és mentálisan a legnagyobb negatív kilengést?
• El tudjuk viselni az eredményességünk magas kockázatát?
• Tisztában vagyunk a martingale technika hibájával? (nagy tőkeszükséglet)

Fel tudjuk venni a számlán a legnagyobb elvárt pozíciót? Akkor is, ha az már a sokadik vesztő után jön, azaz a martingale technika szorzója nagyon nagy? A kettő hatványai szerinti sor nagyon gyorsan emeli a méretet: 2, 4, 8, 16, 32, 64… 
Ezt a legegyszerűbben úgy tudjuk meg, ha megvizsgáljuk a „B” oszlop maximális szorzóját, azaz a teszt időszakban milyen méretet kellett felvenni maximum a leghosszabb vesztő sorozat utáni első nyerő pozícióban. Kicsit lejjebb, a képen jól látni, hogy a példa sorozatban ez 32x volt. Mentálisan nagy nyomás alatt lettem volna egy ilyen pozíciónál. Vizsgáljuk meg a számlánk méretét, hogy ekkora pozícióhoz elvárt margin méretet biztosítani tudjuk, vagy esetleg a számla méretet drasztikusan meg kell emelni ehhez? Ne csak a rendelkezésre álló, nem a számlán tartott tőkénre gondoljunk, hanem elemezzük, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb brókerkockázatot is vállalunk azzal, hogy a brókernél tartjuk a pénzünket.

A martingale technika hibája

A martingagel technika egyik hibája, hogy a nagy méretbeli változásokhoz nagy számlaösszeg kilengéseket generál. Ezt úgy vizsgálhatjuk meg, hogy a táblázatban megjelenítjük a számla egyenlegének a mozgását is. Azaz adjuk össze sorban a nyereséget, veszteséget, így megkapjuk a számlánk mozgását az adott időszakban. Majd a két mozgást (utolsó két oszlop a táblázatban. A negyedik oszlop adatsora a kék görbe, az ötödik oszlop adatsora a sárga görbe a grafikonon) ábrázoljuk grafikonon. 

A képet elemezve rögvest látjuk, hogy a martingale technika erősen felnagyítja a kilengéseket, ami sokszor – hosszabb vesztő sornál, illetve ha a vesztő sor végén nagyobb összeg van – erős visszaesést generál. Ezt úgy kell a számlánknak elviselnie, hogy a következő belépést, ami dupla méretű, meg tudjuk tenni. A példa sorozatban ez 64x-es méret. 

Ha a kereskedési technikánk nem egyenlő, vagy nagyon közeli vesztő és nyerő értékeket ad a kereskedéseknél, akkor a martingale technika eredménye nagyon változó lehet. Ekkor nem csak az határozza meg a végeredményt, hogy milyen hosszúak voltak a vesztő pozíciós sorozatok, hanem az is, hogy a vesztő pozíciók hol helyezkednek el a sorozatban. Ha az utolsó vesztő egy magasabb (esetleg egy kezdeti stoppal végződő) összeg, akkor az a nagyobb pozícióméret miatt jelentős veszteséget ad. Ellenben, ha ez egy jelképes veszteség (esetleg egy nullába húzott stop átugrása egy ponttal), akkor már egy szép képet fog mutatni. Hasonlóképp, ha változó a nyereség, akkor a vesztő sor utáni (magas méretezésű) minimálisan, de nyerő pozíció a sokszoros méret ellenére alig hoz érdemi nyereséget az összképbe. Ellenben, ha ez a kiemelt helyen lévő nyerő extrém nagy, akkor az szintén torzíthatja az eredményt. A fentiek megértéséhez két példát emelek ki a mintasorozatból:

Az alábbi képen láthatod, hogy a martingale technikánál nem mindegy, hogy a vesztő sorozat után milyen méretű az első nyerő pozíció. 

A 32x-es mérethez egy nyerő, de minimális (a kezdeti stophoz méretének a 10%-a) értékű pozíció párosult, ami csak 320-at hozott. Ha itt, az azt követő 120-as értékű pozíció jön, akkor az 120*32 értékben szerepelt volna. 

A fenti képen egy pozíció menedzselés miatt a maximális 100-nál sokkal kisebb veszteségeket látunk. De bármelyik lehetett volna -100-as is (ahogy a 30-as sorból kettő az is volt!), de azonos veszteségnél a veszteség mértéke az első helyen -100 az utolsó vesztő helyen pedig -800 lett volna. Teljesen más képet kapunk, ha a sorozatban máshol helyezkedik el egy kereskedés, ha martingale technika kerül alkalmazásra.  Azaz hiába vagyunk jók a pozíciókezelésben, ha az utolsó vesztő éppen egy „fullextrás” stop, de az első nyerő pedig egy minimális érték!

Még akkor is át kell gondolni az átállást, ha minden feltételnek megfelelünk, mert a múltbeli eredmények nem garantálják azt, hogy a nyerő, vesztő értékek még megközelítőleg is ugyanolyan ütemben jönnek. Ha a martingale technika jobb eredményt ad, mint a hagyományos pozíciókezelés, akkor is egyesével elemezzük ki a vesztő sor utáni nyerőket. Több százas sorozat tényleges értékét torzítani tudja egy hosszabb vesztő utáni nagy nyerő, hiszen extrém magas a nyereség a nagy pozícióméret miatt. A martingale technikát számlakezelők, robotárusító cégek is előszeretettel alkalmazzák.