7 speciális ETF alaptípus, melyről tudnod kell ETF vásárlás előtt

2026. October 2. 08:04 Szerző: Nagy Attila Zoltán | Hírlevél | YouTube | Facebook

Kategória

Az ETF-ek világában ma már jóval több termékkel találkozhatunk, mint a hagyományos, passzív indexkövető alapok. Léteznek aktívan kezelt ETF-ek, long/short stratégiát alkalmazó alapok, faktor ETF-ek, inflációkövető kötvényeket tartó ETF-ek, merger arbitrage alapok, valamint olyan konstrukciók is, amelyek a kamatkockázat vagy a részvénypiaci veszteség egy részének mérséklésére készültek. Sajnos egy ETF nevéből sok esetben még nem derül ki pontosan, hogy milyen befektetési stratégiát kapunk. Megfigyelhető azonban, hogy az egyszerű indexkövető ETF-ekhez képest ezeknél a termékeknél sokkal fontosabb a befektetési politika, a költségek, a portfólió összetétele és a mögöttes kockázatok megértése. Ebben a részletes útmutatóban az alábbi ETF-típusokat tekintjük át:

Abszolút hozamra törekvő és aktívan kezelt ETF-ek
Long/short ETF-ek
Real Return ETF-ek
Merger Arbitrage ETF-ek
Smart Beta, Strategic Beta és Factor ETF-ek
TIPS kötvények és TIPS ETF-ek
Negatív durációjú ETF-ek
Jelzálogfedezetű értékpapírokat tartó MBS ETF-ek
Defined Outcome és Buffer ETF-ek

Ha az ETF-ek működése még ismeretlen terület számodra, akkor érdemes először az ETF-ek működését, költségeit és alapfogalmait bemutató útmutatónkat elolvasnod.

1. Abszolút hozamra törekvő és aktívan kezelt ETF-ek

Az ETF-ek eredetileg elsősorban arra szolgáltak, hogy egy meghatározott index teljesítményét viszonylag alacsony költség mellett követni lehessen. Az ETF-piac fejlődésével azonban egyre több olyan alap jelent meg, amely már valamilyen aktív vagy alternatív stratégiát alkalmaz.

Az aktívan kezelt ETF-ek esetében az alapkezelőnek általában nagyobb szabadsága van a portfólió kialakításában. A cél lehet például egy referenciaindex felülteljesítése, egy meghatározott kockázati szint tartása vagy valamilyen abszolút hozamcél elérése.

Az abszolút hozamra törekvő stratégiák célja jellemzően az, hogy a teljesítmény kevésbé függjön egy adott részvény- vagy kötvénypiac irányától. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az alap minden évben pozitív hozamot ér el. Az abszolút hozam célkitűzés, nem hozamgarancia.

A hagyományos befektetési alapokhoz hasonlóan itt is fontosak a költségek. Az aktív kezelés, a származtatott ügyletek, a short pozíciók vagy a gyakori portfólió-átrendezés miatt egyes speciális ETF-ek költsége jelentősen magasabb lehet egy egyszerű indexkövető ETF költségénél.

Az abszolút hozamú befektetési alapokról korábban részletesebben is beszéltünk. A témáról itt olvashatsz bővebben: Abszolút hozamú alapok összehasonlítása.

Mire érdemes figyelni az aktívan kezelt ETF-eknél?

Az aktív vagy alternatív ETF-ek között több, egymástól jelentősen eltérő stratégiát találhatunk. Ilyenek lehetnek:

Hedge Fund ETF-ek
Long/short ETF-ek
Real Return ETF-ek
Merger Arbitrage ETF-ek
Smart Beta és Factor ETF-ek

A Hedge Fund ETF-ek működéséről külön útmutatóban beszéltünk, amely itt érhető el: Hedge fundok és Hedge Fund ETF-ek működése.

1.1 Long/short ETF-ek jellemzői

A long/short stratégia lényege, hogy az alap egyszerre tarthat long és short pozíciókat. Long pozíció esetén az alap az árfolyam emelkedéséből profitálhat, míg short pozíció esetén az árfolyam csökkenése lehet kedvező.

Gyakori példa, hogy az alapkezelő a vonzóbbnak ítélt részvényeket megvásárolja, míg a gyengébb kilátásúnak vagy túlértékeltnek tekintett részvényeket shortolja. A long/short stratégia azonban ennél jóval tágabb kategória. A pozíciók kiválasztása történhet például momentum, value, quality, vállalati fundamentumok, statisztikai modellek vagy más szabályok alapján is.

Ahogy fentebb beszéltünk róla, önmagában a long és short pozíciók jelenléte még nem jelenti azt, hogy az alap piaci kockázata alacsony. Ehhez meg kell néznünk a long és short kitettségek nagyságát is.

Gross exposure és net exposure

Tegyük fel, hogy egy ETF portfóliójában a következő kitettségeket találjuk:

Long exposure 98%
Short exposure -31%
Net exposure 67%

A net exposure azt mutatja meg, hogy a long és short pozíciók összesítése után mekkora irányfüggő kitettsége marad az alapnak. Ebben a példában az alap továbbra is jelentős nettó long kitettséggel rendelkezik.

A gross exposure ezzel szemben a long és short pozíciók abszolút értékét adja össze. A fenti példában ez 129% körüli érték lenne. Minél nagyobb a gross exposure, annál nagyobb lehet az alap teljes piaci aktivitása és bizonyos esetekben a tőkeáttételhez hasonló hatás is kialakulhat.

A befektetőnek ezért érdemes legalább a net exposure, gross exposure és az alap piaci bétájának alakulását ellenőriznie. Egy long/short ETF elnevezése önmagában kevés információt ad arról, hogy az alap valójában mennyire érzékeny a részvénypiac mozgására.

Fontosak a költségek is. Egy egyszerű indexkövető ETF-hez képest a long/short stratégiák költsége rendszerint magasabb, mivel short pozíciók, derivatív ügyletek és aktív portfóliókezelés is megjelenhet.

A régebbi alapoknál az is hasznos információ lehet, hogy különböző piaci környezetekben hogyan viselkedtek. Egy olyan stratégia, amely kizárólag emelkedő részvénypiacon működött, kevesebb információt ad az alap valódi kockázati karakteréről.

1.2 Real Return ETF-ek

A Real Return ETF-ek célja jellemzően a vásárlóerő hosszabb távú megőrzése, illetve az infláció feletti hozam elérésének támogatása. Ezek az ETF-ek többféle eszközt tarthatnak a portfólióban, így találkozhatunk állampapírokkal, inflációkövető kötvényekkel, nyersanyagokkal, részvényekkel, ingatlanpiaci eszközökkel és más ETF-ekkel is.

Éppen ezért a Real Return elnevezésből még nem tudjuk meg, hogy valójában milyen kockázatot vállalunk. Két ilyen ETF portfóliója teljesen eltérő lehet.

Egy alap például jelentős rövid lejáratú állampapír-kitettséggel rendelkezhet, míg egy másik árupiaci, energiaszektorbeli, infrastruktúra- és inflációkövető kötvény ETF-eket tart. A két konstrukció árfolyammozgása és kockázata emiatt jelentősen eltérhet.

Megfigyelhető az is, hogy egyes Real Return ETF-ek más ETF-ekből építik fel a portfóliójukat. Ilyenkor érdemes megnézni a teljes költségterhelést. Az alap saját költsége mellett ugyanis a mögöttes ETF-ekben is felmerülnek működési költségek.

Érdemes tehát minden esetben megvizsgálni a portfólió összetételét, az eszközosztályokat, a durációt, a devizakitettséget és az alap teljes költségszintjét. A Real Return elnevezés önmagában nem garantál infláció feletti hozamot.

1.3 Merger Arbitrage ETF-ek

A merger arbitrage stratégia vállalatfelvásárlások és egyesülések köré épül. A stratégia alapja az, hogy egy felvásárlási ajánlat bejelentése után a célvállalat részvénye gyakran a felvásárlási ár alatt forog egészen az ügylet lezárásáig.

Tegyük fel, hogy egy vállalat részvénye 80 dolláron kereskedik, majd egy másik társaság 100 dolláros felvásárlási ajánlatot tesz rá. A részvény árfolyama a bejelentés után például 96 dollárra emelkedhet. A 96 és 100 dollár közötti különbség részben annak kockázatát tükrözi, hogy az ügylet esetleg nem valósul meg vagy a lezárás sokáig tart.

A merger arbitrage befektető ebben az esetben megvásárolhatja a célvállalat részvényét. Ha az ügylet a meghirdetett feltételek szerint lezárul, akkor a 96 és 100 dollár közötti különbség adhatja a stratégia egyik hozamforrását.

Részvénycserével történő felvásárlás esetén összetettebb konstrukcióval találkozhatunk. Ilyenkor a célvállalat részvénye mellett a felvásárló társaság részvényeiben short pozíció is megjelenhet, hogy az ügyletben meghatározott cserearány kockázatát részben fedezzék.

Fontos tehát, hogy a merger arbitrage nem egyszerűen abból áll, hogy minden esetben megvásárolják a célvállalatot és shortolják a felvásárlót. A pontos pozíció az ügylet típusától függ.

A merger arbitrage legfontosabb kockázata

A legfontosabb kockázatok közé tartozik a deal break risk, vagyis annak veszélye, hogy a felvásárlás meghiúsul. Ennek oka lehet például versenyhatósági döntés, finanszírozási probléma, részvényesi ellenállás vagy a felek közötti megállapodás felbomlása.

Ha az ügylet meghiúsul, a célvállalat részvénye akár jelentős mértékben visszaeshet arra a szintre, ahol a felvásárlási ajánlat előtt kereskedett.

Az időtényező is fontos. Ha egy 3%-os merger spread három hónap alatt realizálódik, az évesített hozam egészen más lehet, mint akkor, ha ugyanennek az ügyletnek a lezárása egy évig tart.

A merger arbitrage ETF-ek ezért sok ügyletből álló portfóliót alakíthatnak ki. A diverzifikáció csökkentheti annak hatását, ha egy-egy vállalatfelvásárlás meghiúsul.

Az ilyen ETF-ek célja gyakran a hagyományos részvénypiactól részben független hozamforrás kialakítása. Pozitív hozam azonban itt sem garantált.

1.4 Smart Beta, Strategic Beta és Factor ETF-ek

A Smart Beta ETF-ek az ETF-piac egyik legérdekesebb csoportját jelentik. Ezek az alapok jellemzően szabályalapú stratégiát követnek, de eltérnek a klasszikus piaci kapitalizáció alapján súlyozott indexektől.

Egy hagyományos S&P 500 ETF például az index módszertanának megfelelően követi az S&P 500 vállalatait, ahol a nagyobb piaci kapitalizációjú társaságok általában nagyobb súlyt kapnak. Ezért az index legnagyobb vállalatainak árfolyammozgása nagyobb hatást gyakorol az index teljesítményére. A Smart Beta ETF-ek ezzel szemben más szabályrendszer szerint válogathatják vagy súlyozhatják a részvényeket.

Mit jelent a faktor?

A faktorbefektetés (részletek itt) abból indul ki, hogy bizonyos, jól meghatározható részvénytulajdonságok hosszú időszakokon keresztül kapcsolatban álltak a hozamokkal vagy a kockázattal. A legismertebb faktorok közé tartoznak:

Value faktor
Momentum faktor
Size faktor
Quality faktor
Low volatility faktor
Profitability faktor
Investment faktor

A value stratégia például a különböző értékeltségi mutatók alapján olcsóbbnak tekintett vállalatokra helyezhet nagyobb súlyt. A momentum stratégia olyan részvényeket részesíthet előnyben, amelyek az elmúlt hónapokban erősebb árfolyam-teljesítményt mutattak. A quality stratégia többek között magasabb jövedelmezőségű, stabilabb mérleggel rendelkező vállalatokat kereshet.

A faktorprémiumok mögött többféle magyarázat létezik. Egyes modellek magasabb kockázattal magyarázzák a többlethozamot, más kutatások befektetői viselkedéssel, információfeldolgozási hibákkal vagy intézményi korlátokkal hozzák összefüggésbe a jelenséget.

Fontos azonban, hogy a múltban megfigyelt faktorprémium nem jelenti azt, hogy egy adott faktor a jövőben is minden időszakban felülteljesíti a piacot. Egy-egy faktor akár hosszú éveken keresztül is gyengébben teljesíthet.

Mi a különbség a hagyományos ETF és a Smart Beta ETF között?

A hagyományos indexkövető ETF az adott index módszertanát követi. A súlyozás lehet piaci kapitalizáció alapú, egyenlő súlyozású vagy más szabály szerint kialakított. A legismertebb széles részvénypiaci indexek jelentős része kapitalizációs súlyozást használ. A Smart Beta ETF szintén szabályalapú lehet, de a portfólió kialakításakor meghatározott faktorokat vagy alternatív súlyozási szabályokat alkalmaz.

Megfigyelhető azonban, hogy a Smart Beta kifejezés meglehetősen tág kategória. Két Smart Beta ETF között akár nagyobb eltérés is lehet, mint egy Smart Beta és egy hagyományos indexkövető ETF között. Érdemes ezért elolvasni az ETF indexmódszertanát. Ebből derül ki, hogy milyen részvények kerülhetnek a portfólióba, milyen gyakran történik újrasúlyozás, mekkora maximális súlyt kaphat egy vállalat és pontosan milyen mutatók alapján történik a kiválasztás.

A magasabb béta nem jelent automatikusan többlethozamot

A béta fogalmát érdemes különválasztani a faktoroktól. A béta azt mutatja meg, hogyan változik egy eszköz hozama a piaci hozam változásával összefüggésben. Matematikailag a béta az eszköz és a piac hozamának kovarianciája, osztva a piaci hozam varianciájával. A béta tehát nem azonos a korrelációval.

A klasszikus CAPM szerint egy magasabb bétájú portfólió magasabb várható hozama a nagyobb szisztematikus kockázat kompenzációja. Ha például egy portfólió bétaértéke 1-ről 1,3-ra emelkedik, az ebből származó magasabb várható hozamot nem tekinthetjük automatikusan alapkezelői hozzáadott értéknek vagy alfának.

A Smart Beta elnevezés ezért kissé félrevezető lehet, ha szó szerint a CAPM-bétából próbáljuk levezetni. A modern Smart Beta és Factor ETF-ek működését célszerűbb szabályalapú faktorstratégiákként értelmezni.

2. Védelem az infláció ellen TIPS kötvényekkel és TIPS ETF-ekkel

A magasabb infláció egyik problémája, hogy csökkenti a pénz vásárlóerejét. Emiatt a befektetők régóta keresik azokat az eszközöket, amelyek valamilyen formában alkalmazkodnak az árszínvonal változásához. Az amerikai piacon erre szolgálnak többek között a TIPS értékpapírok.

Mit jelent a TIPS?

A TIPS a Treasury Inflation-Protected Securities rövidítése. Ezek az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma által kibocsátott, inflációhoz indexált állampapírok.

A konstrukció egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a TIPS tőkeértékét az amerikai fogyasztói árindex változásához igazítják. A kötvény kamatlába a kibocsátáskor meghatározott fix érték, de ezt a kamatlábat az inflációval korrigált tőkeértékre alkalmazzák.

Tegyük fel, hogy egy 1000 dolláros TIPS kötvény éves kamatlába 2,5%. Ha az infláció hatására a korrigált tőkeérték 1050 dollárra emelkedik, akkor a kamatfizetés számításának alapja már az 1050 dolláros érték lesz.

Defláció esetén a korrigált tőkeérték csökkenhet. Lejáratkor azonban az amerikai Treasury szabályai szerint a befektető legalább az eredeti névértéket kapja vissza, feltéve, hogy az adott TIPS-et kibocsátáskor vagy ennél alacsonyabb inflációs index mellett vásárolta. Másodpiaci vásárlásnál természetesen a tényleges befektetési eredményt a vételi árfolyam is befolyásolja.

Mit jelent a breakeven inflation?

A TIPS-ek egyik fontos fogalma a breakeven inflation. Ezt közelítőleg az azonos lejáratú nominális amerikai állampapír hozama és a TIPS reálhozama közötti különbségként számíthatjuk ki. Például ha egy 10 éves nominális Treasury hozama 4%, míg egy 10 éves TIPS reálhozama 1,8%, akkor a különbség körülbelül 2,2 százalékpont.

Ez az érték hasznos információt ad a piac által árazott inflációs kompenzációról. Ugyanakkor nem tekinthető egyszerűen a befektetők pontos inflációs előrejelzésének. Az értéket inflációs kockázati prémium, likviditási különbségek és más piaci tényezők is befolyásolhatják.

Általánosságban az mondható el, hogy ha a tényleges jövőbeli infláció tartósan magasabb lesz annál, amit a piac a TIPS és a nominális kötvény árazásába beépített, az a TIPS relatív teljesítményének kedvezhet. Az ellenkező helyzet a nominális kötvények számára lehet kedvezőbb.

TIPS kötvények kockázatai

Gyakori félreértés, hogy az inflációkövetés miatt a TIPS árfolyama nem tud jelentősen esni. A valóságban a TIPS kötvények is érzékenyek a piaci hozamok változására. Ha a reálhozamok emelkednek, a korábban kibocsátott TIPS-ek piaci árfolyama csökkenhet. Ez ugyanaz az alapvető kötvénypiaci összefüggés, amelyet a hagyományos fix kamatozású kötvényeknél is megfigyelhetünk.

A kamatkockázat nagysága nagyrészt a durációtól függ. Minél hosszabb egy kötvény durációja, annál érzékenyebben reagálhat a hozamok változására.

Éppen ezért egy TIPS ETF kiválasztásakor érdemes ellenőrizni az átlagos durációt. Egy rövid lejáratú TIPS ETF árfolyama jellemzően kevésbé érzékeny a reálhozamok változására, mint egy hosszú lejáratú TIPS ETF-é.

A TIPS állampapírok másodpiacon is kereskedhetők, így közvetlen kötvényvásárlás esetén sem kizárólag az elsődleges kibocsátás áll rendelkezésre. Az ETF egyik előnye inkább abban rejlik, hogy egyetlen tőzsdei terméken keresztül több TIPS kötvényből álló, folyamatosan kezelt portfólióhoz férhetünk hozzá.

TIPS ETF-ek

A TIPS ETF olyan tőzsdén kereskedett alap, amely TIPS állampapírokat tart a portfóliójában. Találhatunk rövid, közepes és hosszabb durációjú konstrukciókat is. Az ETF kiválasztásakor több tényezőt érdemes figyelembe venni:

átlagos duráció
lejárati szerkezet
költséghányad
kezelt vagyon nagysága
likviditás
felhalmozó vagy kifizető konstrukció
devizakockázat

Magyar befektetőként a devizakitettséget sem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy dollárban denominált TIPS ETF forintban számított eredményét az amerikai infláció és a kötvénypiaci hozamok mellett az USD/HUF árfolyam változása is jelentősen befolyásolhatja.

3. Negatív durációjú ETF-ek

A kötvénypiacon az egyik legfontosabb kockázat a kamatkockázat. Ha a piaci hozamok emelkednek, a korábban kibocsátott fix kamatozású kötvények árfolyama jellemzően csökken. A kötvény árfolyamának kamatérzékenységét többek között a duráció segítségével mérhetjük.

Mit jelent a duráció?

A módosított duráció segítségével közelítő becslést készíthetünk arra, hogy egy kisebb hozamváltozás mekkora árfolyamváltozást okozhat. Ha egy kötvény módosított durációja 5, akkor 1 százalékpontos hozamemelkedés megközelítőleg 5%-os árfolyamcsökkenést eredményezhet. Egy 1 százalékpontos hozamcsökkenés hasonló nagyságrendű árfolyam-emelkedést okozhat.

Ez közelítő számítás. Nagyobb hozamváltozásoknál a kötvény konvexitása miatt a tényleges árfolyamváltozás eltérhet ettől. A hosszabb durációjú kötvények ezért általában érzékenyebbek a piaci hozamok változására. Csökkenő hozamkörnyezetben ez jelentős árfolyamnyereséget eredményezhet, emelkedő hozamkörnyezetben pedig nagyobb árfolyamveszteséget.

Hogyan működik a negatív duráció?

A negatív durációjú stratégiák célja, hogy a portfólió árfolyama bizonyos mértékig emelkedjen a kötvénypiaci hozamok emelkedésekor. Ennek kialakítására derivatív ügyleteket, például kötvényhatáridős pozíciókat vagy kamatcsereügyleteket is használhatnak. A konkrét konstrukció alaponként eltérő lehet.

Ha egy negatív durációjú ETF-et önmagában tartunk, akkor a pozíció részben az emelkedő kötvénypiaci hozamokra épít. Ugyanakkor az ilyen eszköz egy meglévő kötvényportfólió kamatérzékenységének csökkentésére is felhasználható.

Példa a portfólió durációjának csökkentésére

Tegyük fel, hogy a portfólió 80%-a egy 4 éves durációjú kötvényportfólióban található, míg 20%-át egy -5 éves durációjú eszközbe helyezzük. A közelítő portfólióduráció így számítható:

4 x 0,8 + (-5) x 0,2 = 2,2

A portfólió durációja így 4-ről körülbelül 2,2-re csökken. Ez körülbelül 45%-os csökkenést jelent a kiinduló durációhoz képest. Tegyük a fentiekhez hozzá, hogy a kamatkockázat csökkentése nem ingyenes. A fedezeti pozíció költségekkel járhat, illetve egy olyan időszakban, amikor a kötvényhozamok csökkennek, a negatív durációjú pozíció ronthatja a portfólió teljesítményét.

A negatív durációjú ETF-ek ezért összetettebb eszközök. Vásárlás előtt érdemes pontosan megérteni, milyen derivatív pozíciókkal érik el a kívánt kitettséget, és milyen időtávon várható a stratégia működése.

4. Jelzálogfedezetű értékpapírok és MBS ETF-ek

Az MBS a Mortgage-Backed Security rövidítése. Ezek olyan értékpapírosított konstrukciók, amelyek mögött jelzáloghitelekből származó pénzáramlások állnak. A gyakorlatban sok lakáshitelt egy közös poolba rendeznek, majd az ebből származó kamat- és tőketörlesztések szolgálnak az MBS befektetők kifizetéseinek alapjául.

Az MBS tehát nem egyszerűen egy ingatlanfedezettel rendelkező hagyományos kötvény. A befektető egy jelzáloghitel-portfólió pénzáramlásaihoz kapcsolódó értékpapírt vásárol.

MBS és CDO között is van különbség

A 2008-as pénzügyi válság miatt sokan az MBS és a CDO fogalmát azonos kategóriaként kezelik, pedig két eltérő konstrukcióról beszélünk. Az MBS mögött jellemzően jelzáloghitelekből álló portfólió található. A CDO ennél összetettebb strukturált termék, amelynek mögöttes eszközei többféle hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból is állhatnak. A CDO-kat gyakran különböző kockázati szintű tranche-okra osztják. A 2007-2009-es válság egyik problémája az volt, hogy gyenge minőségű jelzáloghitelek is bekerültek értékpapírosított konstrukciókba, miközben a mögöttes hitelkockázatot sok befektető alábecsülte.

Fannie Mae, Freddie Mac és Ginnie Mae

Az amerikai agency MBS piacon három névvel nagyon gyakran találkozunk. Ezek a Fannie Mae, Freddie Mac és Ginnie Mae.

FNMA - Federal National Mortgage Association, vagyis Fannie Mae
FHLMC - Federal Home Loan Mortgage Corporation, vagyis Freddie Mac
GNMA - Government National Mortgage Association, vagyis Ginnie Mae

A Ginnie Mae által garantált értékpapírok mögött az Egyesült Államok kormányának explicit garanciája áll. A Fannie Mae és Freddie Mac ettől eltérő konstrukcióban működik. A két intézmény 2008 óta az FHFA conservatorship rendszere alatt áll, és az amerikai pénzügyminisztérium pénzügyi támogatási megállapodásai is fontos szerepet játszanak a működésükben. Emiatt az agency MBS-ek hitelkockázata általában lényegesen alacsonyabb lehet a private-label MBS-ek kockázatánál, de a különböző kibocsátói kategóriákat érdemes egymástól elkülöníteni.

MBS ETF-ek előnyei

Az MBS ETF egyik előnye, hogy egyetlen terméken keresztül nagyszámú jelzálogfedezetű értékpapírhoz férhetünk hozzá. Az ETF portfóliójában több kibocsátás, különböző futamidő és eltérő jelzáloghitel-pool is szerepelhet. A diverzifikáció csökkentheti az egyedi értékpapírokhoz kapcsolódó kockázatot, de az egész MBS piacot érintő kamat- és előtörlesztési kockázat természetesen megmarad.

MBS ETF kiválasztási szempontok

Az MBS ETF-ek összehasonlításakor több adatot is érdemes ellenőrizni:

költséghányad
kezelt vagyon
átlagos duráció
agency és non-agency értékpapírok aránya
átlagos hitelminőség
lejárati szerkezet
likviditás és bid-ask spread

A kisebb eszközállománnyal és alacsonyabb forgalommal rendelkező ETF-eknél nagyobb vételi és eladási árfolyamkülönbséggel is találkozhatunk. Ez a kereskedési költségeket növelheti.

Az MBS ETF-ek egyik legfontosabb kockázata az előtörlesztés

Az MBS-ek működésének megértéséhez az egyik legfontosabb fogalom a prepayment risk, vagyis az előtörlesztési kockázat. Ha a piaci kamatok jelentősen csökkennek, sok lakáshiteles refinanszírozhatja a korábbi, magasabb kamatozású hitelét. A régi hitelt visszafizetik, így az MBS befektető a vártnál korábban kapja vissza a tőkéje egy részét.

Sajnos azonban ez gyakran éppen akkor történik, amikor a visszakapott pénzt már csak alacsonyabb hozam mellett lehet újra befektetni. Emelkedő kamatkörnyezetben ennek fordítottja is kialakulhat. A hitelfelvevők kevésbé érdekeltek a refinanszírozásban, az előtörlesztések lassulhatnak, így az MBS effektív futamideje meghosszabbodhat. Ez az egyik oka annak, hogy az MBS-ek árfolyamviselkedése eltérhet egy hagyományos államkötvényétől. A jelenséget gyakran negatív konvexitásként írják le.

Kamatkockázat és hitelkockázat

Az MBS-ek árfolyamára a kötvénypiaci hozamok változása is hatással van. Emelkedő hozamok mellett az MBS árfolyama csökkenhet, míg hozamcsökkenés mellett az árfolyam emelkedhet. Az előtörlesztési lehetőség miatt azonban ez az összefüggés kevésbé szimmetrikus, mint egy egyszerű fix kamatozású állampapír esetében.

A private-label MBS-eknél a hitelkockázat is fontosabb szerepet játszik. Ilyenkor érdemes a mögöttes hitelek minőségét, az adósok hitelképességét, a loan-to-value mutatókat és az ingatlanpiaci környezetet is figyelembe venni.

A 2007-2009-es subprime válság jól megmutatta, hogy az ingatlanfedezet önmagában nem szünteti meg a hitelkockázatot. Ha egyszerre romlik az adósok fizetőképessége és csökken az ingatlanok értéke, a veszteség jelentős lehet.

5. Defined Outcome és Buffer ETF-ek

Az elmúlt években gyorsan terjedtek az úgynevezett Defined Outcome ETF-ek. Ezeket gyakran Buffer ETF néven is megtalálhatjuk. A konstrukció célja, hogy egy meghatározott időszakra előre definiált hozamprofilt alakítson ki. Ehhez az alapok jellemzően FLEX opciókat használnak. Fontos azonban, hogy ezeket az ETF-eket ne nevezzük valódi tőkevédett befektetésnek. A legtöbb konstrukcióban nincs tőkegarancia.

Mit jelent a buffer?

A buffer azt mutatja meg, hogy az alap a mögöttes eszköz veszteségének első meghatározott részét próbálja tompítani. Tegyük fel, hogy egy ETF 10%-os buffert biztosít egy egyéves outcome period alatt. Ha a mögöttes index az időszak végére 8%-ot esik, akkor a konstrukció célja szerint ezt a veszteséget a buffer nagyrészt lefedheti a költségek figyelembevétele előtt.

Ha viszont az index 25%-ot esik, a 10%-os buffer nem azt jelenti, hogy a befektető maximális vesztesége 10% lehet. A buffer az első 10%-os esést próbálja fedezni, az ezen túli veszteséget a befektető jellemzően már viseli. Egyszerűsített példában 25%-os indexesés és 10%-os buffer mellett körülbelül 15%-os veszteség maradhat a költségek előtt.

A védelemért cserébe a hozam is korlátozott lehet

Sok Buffer ETF esetében a felfelé elérhető hozamot egy cap korlátozza. Tegyük fel, hogy az ETF 10%-os buffert és 15%-os capet kínál. Ha a mögöttes index 25%-ot emelkedik az outcome period alatt, az ETF befektetője a konstrukció szabályai szerint legfeljebb a meghatározott cap körüli hozamot érheti el a költségek előtt. A veszteség egy részének tompításáért tehát a befektető általában a felfelé elérhető hozam egy részéről mond le.

Az outcome period időpontja döntő fontosságú

A Buffer ETF-eknél az egyik legfontosabb részlet az outcome period kezdete és vége. A meghirdetett buffer és cap jellemzően arra a befektetőre értelmezhető a legegyszerűbben, aki az outcome period kezdetén vásárol és az időszak végéig megtartja az ETF-et.

Ha valaki az időszak közepén vásárol, az aktuálisan rendelkezésre álló védelem és felfelé fennmaradó hozampotenciál már jelentősen eltérhet az eredeti értékektől. Például előfordulhat, hogy a mögöttes index az outcome period kezdete óta már jelentősen emelkedett. Ilyenkor az új befektető számára kevés további hozam maradhat a cap eléréséig.

Olyan helyzet is kialakulhat, amikor a mögöttes index már részben felhasználta a rendelkezésre álló buffert. Ebben az esetben az időszak közepén belépő befektető jóval kisebb tényleges veszteségvédelmet kap. Éppen ezért Buffer ETF vásárlása előtt érdemes ellenőrizni:

az outcome period kezdő és záró időpontját
az eredeti buffer nagyságát
az aktuálisan fennmaradó buffert
a cap nagyságát
az aktuálisan fennmaradó hozampotenciált
az ETF költségét
a mögöttes index vagy ETF típusát

A Defined Outcome ETF-ek érdekes eszközök lehetnek a kockázati profil átalakítására, de működésük jóval összetettebb egy hagyományos indexkövető ETF működésénél.

6. Mit érdemes megnézni egy speciális ETF megvásárlása előtt?

Ahogy a fenti példákból látható, az ETF elnevezés önmagában egyre kevesebb információt mond el a termék valódi működéséről. Két ETF ugyanabba a kategóriába tartozhat, mégis teljesen eltérő kockázatot hordozhat.

Vásárlás előtt ezért érdemes legalább az alábbi információkat ellenőrizni:

Mit tart ténylegesen az ETF a portfóliójában?
Milyen indexet vagy stratégiát követ?
Milyen gyakran történik újrasúlyozás?
Használ-e derivatív ügyleteket?
Van-e short vagy tőkeáttételes kitettsége?
Mekkora a költséghányad?
Mekkora az alap kezelt vagyona?
Mekkora a napi forgalom és a bid-ask spread?
Milyen devizakockázatot vállalunk?
Milyen körülmények között működhet rosszul a stratégia?

Megfigyelhető azonban, hogy minél összetettebb egy ETF, annál kevésbé érdemes kizárólag a múltbeli árfolyamgrafikon alapján dönteni. Egy long/short ETF, egy Buffer ETF vagy egy MBS ETF teljesítménye mögött egészen más gazdasági kockázatok húzódnak meg. Érdemes ezért először azt megérteni, hogy miből származik a várható hozam, milyen kockázatért kapjuk ezt a hozamot, és milyen piaci környezetben működhet rosszul az adott konstrukció.

ETF vásárlás alapjai

Az alábbi videóban az ETF befektetés alapjaival foglalkozunk. Többek között az alábbi témákról lesz szó:

Az ETF, ETN és ETC termékek jelentése
Az ETF-ek elérhetősége
A hagyományos befektetési alapok és az ETF-ek közötti eltérések
Az ETF-ek költségei
Az európai tőzsdéken elérhető ETF-ek
ETF-ek vásárlása
Adózási szempontok
ETF-típusok
Tőkeáttételes ETF-ek kockázatai
Hedged és unhedged ETF-ek
Felhalmozó és kifizető ETF-ek

Az előadásban hivatkozott további tartalmak:

Szeretnéd rendszerezve is megtanulni a befektetések alapjait?

Az ETF-ek kiválasztása csak egy része a befektetési döntéseknek. Ugyanilyen fontos a kockázat és hozam kapcsolatának megértése, a portfólió kialakítása, a kötvények és részvények működése, valamint annak felismerése, hogy egy befektetési termék milyen gazdasági kockázatoknak van kitéve.

A Befektetés tanfolyamon ezeket a témákat egymásra építve, gyakorlati példák segítségével dolgozzuk fel. A cél az, hogy a résztvevő önállóan is képes legyen értelmezni a befektetési termékeket, felismerni a fontosabb kockázatokat és kritikusan értékelni a pénzügyi piacon elérhető információkat.

Ha szeretnéd mélyebben megérteni az ETF-eket, a részvényeket, a kötvényeket, a portfólióépítést és a befektetések mögött álló összefüggéseket, akkor a tanfolyam részletes programját itt találod: Befektetés tanfolyam.