ETF és az osztalék: osztalékot kifizető, vagy újra befektető ETF alapot válasszunk?

Az ETF-ek témáját már számos alkalommal tárgyaltuk, arra azonban még nem tértünk ki részletesen, hogy mire érdemes figyelni az osztalékot fizető ETF-ek kiválasztásakor. Megbeszéljük, milyen különbség van az osztalékot vagy kamatot kifizető és azokat újrabefektető ETF-ek között, hogyan érdemes összehasonlítani a teljesítményüket, és milyen adózási szempontokat célszerű figyelembe venni. Témáink:

• Az osztalékot fizető ETF-ek működése
• Osztalék- és kamatkifizetés az ETF-eknél
• Kifizető vagy felhalmozó ETF-et válasszunk?
• ETF-ek, osztalék és adózás
• ETF-szűrők és ETF-ek keresése

Az osztalékot fizető ETF-ek működése

Elsősorban részvény-ETF-ekről lesz szó, vagyis olyan tőzsdén kereskedett alapokról, amelyek részvényekből állítják össze a portfóliójukat. Ezekbe természetesen olyan vállalatok részvényei is bekerülhetnek, amelyek osztalékot fizetnek. Emellett léteznek kifejezetten magas osztalékhozamú vagy rendszeresen osztalékot fizető részvényekre szakosodott ETF-ek is.

A kérdés az, hogy mi történik az ETF portfóliójában szereplő vállalatoktól beérkező osztalékkal. A befektetők az ETF befektetési jegyeit vásárolják meg, az alap pedig a befolyt tőkéből részvényeket vesz. Az osztalékra ezért közvetlenül az ETF jogosult. Az alap ezután – az adott ETF szabályzatától függően – vagy kifizeti az összeget a befektetőknek, vagy újra befekteti azt.

Az ETF-ek működéséről szóló alapozó bejegyzésünk itt érhető el.

Osztalék- és kamatkifizetés az ETF-eknél

Az ETF-eket a hozam felhasználása alapján két fő csoportba sorolhatjuk:

• Kifizető ETF (distributing, röviden Dist): az alap meghatározott időközönként kifizeti a portfólióban keletkező osztalék- vagy kamatjövedelmet a befektetőknek.
• Felhalmozó ETF (accumulating, röviden Acc): az alap a beérkező osztalékot vagy kamatot automatikusan újra befekteti.

A distributing és accumulating megjelöléssel nemcsak részvény-ETF-eknél találkozhatunk. Kötvény-ETF-ek esetében ugyanez a különbség a portfólióban szereplő kötvényekből származó kamatjövedelem felhasználására vonatkozik.

A kifizető ETF rendszerint havonta, negyedévente, félévente vagy évente teljesít kifizetést. Az összeg szabad pénzeszközként jelenik meg a befektetési számlán, tehát elkölthető vagy újra befektethető. Az ETF-eknél is találkozhatunk az egyedi részvényeknél megszokott dátumokkal, például az osztalékszelvény-vágás napjával (ex-dividend date), a jogosultság megállapításának napjával (record date) és a kifizetés napjával (payment date).

A felhalmozó ETF ezzel szemben nem utalja ki a jövedelmet a befektető számlájára. Az alap a beérkező osztalékból vagy kamatból a befektetési politikájának megfelelően további értékpapírokat vásárol. Ennek hatása az ETF nettó eszközértékében és – a piaci árazás mellett – az árfolyamában jelenik meg.

Az Egyesült Államokban bejegyzett ETF-ek között jellemzőbb a kifizető konstrukció, míg az európai UCITS ETF-ek piacán mind kifizető, mind felhalmozó változatok széles körben elérhetők. Ugyanazt az indexet követő ETF-családon belül gyakran külön Acc és Dist sorozatot is találunk.

Kifizető vagy felhalmozó ETF-et válasszunk?

Nincs minden befektető számára egyformán optimális megoldás. A választást elsősorban a befektetési cél, az időtáv, a számlatípus, az újrabefektetés költsége és az adózási helyzet határozza meg.

A kifizető ETF előnye, hogy rendszeres pénzáramlást biztosíthat. Ez hasznos lehet például akkor, ha a befektető az osztalékból szeretné részben finanszírozni a kiadásait. Hátránya, hogy az újrabefektetésről a befektetőnek kell gondoskodnia, és kis összegek esetében a tranzakciós díjak, a devizaváltási költségek, valamint az egész befektetési jegyek vásárlásának korlátai ronthatják a hatékonyságot.

A felhalmozó ETF előnye, hogy az újrabefektetés automatikusan, az alapon belül történik. Ez egyszerűbbé teszi a hosszú távú kamatos kamat-hatás érvényesülését, és nem kell minden egyes kifizetés után külön megbízást adni. Ugyanakkor a befektető ebből a konstrukcióból nem kap rendszeres készpénzkifizetést.

Az ETF-ek teljesítményének helyes összehasonlítása

Gyakori hiba, hogy a befektetők kizárólag az árfolyamgrafikon alapján hasonlítják össze az ETF-ek teljesítményét. Ez félrevezető lehet, mert a kifizető ETF árfolyamából az osztalékfizetéskor kikerülő összeg nem látszik a befektető által megkapott készpénzkifizetésként.

Egy felhalmozó ETF esetében a jövedelem az alapon belül marad, ezért az újrabefektetett osztalék vagy kamat az eszközértékben jelenik meg. Két ETF összehasonlításakor ezért nem elegendő az árfolyamhozamot vizsgálni: a teljes hozamot (total return) kell összevetni, amely az árfolyamváltozás mellett a kifizetett vagy újrabefektetett jövedelmet is figyelembe veszi.

ETF-ek, osztalék és adózás

Az ETF-ek adózásakor több, egymástól elkülönülő szintet kell figyelembe venni:

• a mögöttes részvények osztalékából az ETF szintjén levont forrásadót;
• az ETF által a befektetőnek teljesített kifizetés magyar adózását;
• az ETF eladásakor keletkező árfolyamnyereség adózását;
• a befektetési számla típusát, különösen azt, hogy normál vagy tartós befektetési számláról van-e szó.

Felhalmozó ETF esetében a befektető nem kap közvetlen osztalékkifizetést, ezért magyar adózási szempontból jellemzően nem osztalékjövedelem keletkezik nála. Az ETF által a mögöttes részvények után kapott osztalékot ugyanakkor az adott részvény kibocsátójának országa forrásadóval terhelheti. Ez az alap szintjén jelentkező levonás, amelyet a befektető rendszerint nem külön tételként lát, hanem az ETF teljesítményében érzékel.

Kifizető ETF esetében az alap által teljesített kifizetés megjelenik a befektető számláján. Ennek pontos magyar adóbesorolása és az esetleges szociális hozzájárulási adó-kötelezettség függhet többek között az ETF jogi formájától, illetőségétől, szabályozottságától, a kereskedési helyszíntől, valamint a kettős adóztatást kizáró egyezmények alkalmazhatóságától. Emiatt önmagában az Acc vagy Dist megjelölésből nem állapítható meg a teljes adóteher.

Tartós befektetési számlán az ötéves lekötési időszak szabályainak betartása esetén a lekötési hozam adómentessé válhat. A 2024. december 31. után kötött vagy újrakötött TBSZ-szerződések idő előtti megszüntetésénél azonban a személyi jövedelemadó mellett szociális hozzájárulási adó is felmerülhet. A TBSZ-en jóváírt kifizetések a számlán belül maradnak; azok kivonása a lekötés megszakítását eredményezheti.

Sok magyar, hosszú távra befektető számára ezért praktikus megoldás lehet egy európai szabályozásnak megfelelő, UCITS minősítésű, felhalmozó ETF TBSZ-en történő tartása. Ez azonban nem általános adótanács: az optimális megoldás mindig függ az ETF dokumentációjától, a befektető adóügyi illetőségétől, a számlatípustól és az aktuális jogszabályoktól.

Az osztalékadózás részletesebb szabályairól ebben a bejegyzésben írtunk.

Miért találkozunk gyakran UCITS ETF-ekkel Európában?

Az UCITS az Európai Unió befektetési alapokra vonatkozó szabályozási keretrendszere. Az UCITS ETF-eket jellemzően valamely európai országban – gyakran Írországban vagy Luxemburgban – jegyzik be, és az Európai Gazdasági Térség több piacán is forgalmazhatják.

Az Európai Unióban lakossági befektetőknek kínált befektetési termékekhez főszabály szerint kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot, úgynevezett KID-et kell biztosítani. Sok, Egyesült Államokban bejegyzett ETF nem készít az uniós PRIIPs-szabályoknak megfelelő KID-et, ezért ezek a termékek az európai lakossági ügyfelek számára rendszerint közvetlenül nem vásárolhatók meg. Ez nem jelenti azt, hogy minden amerikai részvénypiacot követő ETF elérhetetlen: ugyanazokra az indexekre számos európai UCITS ETF is létezik.

Egy ETF kiválasztásánál nemcsak azt érdemes megnézni, melyik indexet követi. A költségek, az adózás, a kifizető vagy felhalmozó működés, a befektetési időtáv és az is számít, hogyan illeszkedik az adott ETF a teljes portfólióba. Ha az ETF-ek, részvények, kötvények és a hosszú távú portfólióépítés kérdéseit rendszerezett formában szeretnéd megismerni, nézd meg az Elemzésközpont Befektetés tanfolyamát.

ETF-szűrők és ETF-ek keresése

Az európai ETF-ek keresésére és összehasonlítására használható például a justETF. Az ETF Screener felületén többek között a hozam felhasználása szerint is szűrhetünk. A megfelelő mezőben kiválaszthatjuk a kifizető (distributing) vagy a felhalmozó (accumulating) típust.

Az ETF kiválasztásakor a hozam felhasználása mellett célszerű ellenőrizni:

• a követett indexet;
• az alap teljes költségmutatóját;
• az alap méretét és indulásának időpontját;
• a replikáció módját;
• az alap és a befektetési jegyosztály devizanemét;
• az ETF székhelyét és szabályozási státuszát;
• a kereskedési forgalmat, a vételi és eladási ár közötti különbséget;
• azt, hogy az ETF kifizető vagy felhalmozó változat-e.

ETF-vásárlás alapjai

Az alábbi videóban az ETF-befektetés alapjaival foglalkozunk. Többek között a következő témákról lesz szó:

• Az ETF-, ETN- és ETC-termékek jelentése.
• Hol érhetők el ezek a termékek?
• Mi a különbség a hagyományos befektetési alap és az ETF között?
• Az ETF-ek költségei.
• Az európai tőzsdéken elérhető ETF-ek keresése.
• Az ETF-ek megvásárlásának folyamata.
• Az ETF-ek adózásának alapvető szempontjai.
• Az ETF-ek fontosabb típusai.
• A tőkeáttételes ETF-ek kockázatai.
• Fedezett és fedezetlen, vagyis hedged és unhedged ETF-ek.
• Felhalmozó és kifizető ETF-ek.

Az előadás folytatása:

Szeretnéd rendszerezve megtanulni az ETF-ek kiválasztását?

Az ETF-ek összehasonlításánál a követett index, a költség, a replikáció, az osztalékkezelés, az adózás és a devizakitettség egyaránt fontos lehet. Ezeket érdemes a teljes portfólió és a befektetési időtáv összefüggésében vizsgálni.

Ha az ETF-eket, a részvény- és kötvénybefektetéseket, valamint a hosszú távú portfólióépítést egymásra építve szeretnéd megismerni, nézd meg az Elemzésközpont Befektetés tanfolyamát.