A populizmus ára: hogyan hat a populista vezetés és a demokrácia a gazdasági növekedésre?

A populista vezetők gazdasági hatása régóta vitatott kérdés a közgazdaságtanban. A több mint 100 évet és 60 országot vizsgáló kutatások alapján azt láthatjuk, hogy a populista kormányzás hosszabb távon gyengébb gazdasági teljesítménnyel jár, míg a demokrácia tartós növekedési előnyöket biztosít. Ebben a cikkben bemutatjuk a legfontosabb empirikus eredményeket. Témáink:

• A populista vezetési stílus sikerei
• Mitől lesz egy vezető populista?
• A populista vezetők és a gazdasági növekedés (1900-2020)
• Mennyit ér a demokrácia?
• Magyarország demokráciaindexe

A populista vezetési stílus sikerei

A populista, kirekesztő, ellenségkereső vezetői stílus az elmúlt évtizedekben szokatlanul sikeressé vált országok széles körében. Ahogy az alábbi ábrán is látható, a megvizsgált 60 országban a hatalmon levő populista vezetők aránya soha nem volt ilyen magas (jelenleg a vizsgált országok negyedében). Ez a folyamat annak ellenére történik, hogy korábbi vizsgálatok az 1960-1980-as évek populista vezetőinek tanulmányozásával arra mutattak rá, hogy a populista vezetésnek negatív gazdasági hatásai vannak, így a vezetők gyorsan elveszítik a hatalmukat (lásd Sachs, 1989, Dornbusch és Edwards, 1991). A fent megfigyelt időszakban a populista vezetők általában egy rövid életű gazdasági növekedést indukáltak egy erősen expanzív fiskális politikával, mely végül gazdasági és politikai krízishelyzethez vezetett. A fentiek ellenére ma sokkal több a hatalmon levő populista vezető (ahogy ez az alábbi grafikonon is látható), és ezt az ellentmondást próbálta meg tisztázni Manuel Funke, a Kieli Világgazdasági Intézet (IfW Kiel) kutatója, Moritz Schularick, a Bonni Egyetem professzora, valamint Christoph Trebesch, a Kieli Egyetem kutatója.

forrás: Funke et al. (2023)

Mitől lesz egy vezető populista?

A tanulmányban egészen az 1900-as évekig nyúltak vissza és 60 ország (globális GDP 95 százalékát kitevő) 1500 vezetőjét sorolták be populista és nem populista kategóriákba. Itt merül fel az első probléma, hogyan azonosítjuk a populista vezetőket, hiszen az olyan módszerek, melyekre elsőként gondolnánk (ellenzéki politikusok, újságírók álláspontja), nyilvánvalóan nem adhatnak objektív választ a kérdésre. A szerzők (Funke, Schularick és Trebesch) ezért a politológiai szakirodalom konszenzusos definíciójára támaszkodtak (Mudde, 2004; Rodrik, 2018), amely szerint a populizmus lényege a „nép” és az „elit” szembeállítása, a társadalom kettéosztása és az „egyetlen igaz képviselő” szerepének felvállalása. A vezető tehát egy ellentétpárra építi politikáját (például „emberek vs. elit”, „mi vs. ők”), és valakit vagy valamit mindig negatív módon kirekeszt.

A kutatók tehát nem politikai vélemények vagy gazdaságpolitikai döntések alapján sorolták be a vezetőket, hanem 770 tudományos forrás (mintegy 20 000 oldalnyi könyv és tanulmány) feldolgozásával, ahol a szakirodalom egyértelműen populistaként írta le az adott vezetőt. E módszerrel 1900 és 2020 között 51 populista vezetőt azonosítottak 60 országban. A populistákat ezen belül bal- és jobboldali irányultság szerint is megkülönböztették. Amíg a baloldali populisták többnyire a pénzügyi és gazdasági elitet támadják, addig a jobboldaliak retorikája jellemzően kulturális vagy etnikai alapú ellenségképet használ. Az alábbi grafikonon látható, hogy a fenti definíciók szerint besorolva a vizsgált 60 országból, mely országokban volt hatalmon populista vezető.

forrás: Funke et al. (2023)

A populista vezetők és a gazdasági növekedés (1900-2020)

A populista vezetők azonosításával meghatározható az az időszak, amikor hatalmon voltak, így ezek az időszakok összevethetők az egy főre jutó GDP alakulásával. Ahogy az alábbi képen látható, a populista vezetés hatalomra kerülését követően alacsonyabb a gazdasági növekedés 5 és 15 éves időtávon, összevetve az ország átlagos és az időszaki globális növekedéssel. Az átlagos populista vezetés alatt álló ország tehát alulteljesít, de ez nem jelenti azt, hogy minden populista vezetés alatt recesszió következik be. A kimutatott hatás csak összesített mintán mérhető ki. A tanulmány synthetic control módszert alkalmazott, azaz minden populista ország mellé létrehozott egy „nem populista ikerországot”, így lehet a különbséget oksági értelemben is kimutatni.

forrás: Funke et al. 

A következő grafikonon látható, hogy más időszakok alapján kivetített trend (kék) és a populista vezető irányítása alatt levő időszak (piros) gazdasági növekedése között egyre nagyobbra nyílik a rés. A populista kormányzás alatt a gazdaság fokozatosan leszakad. Bár a populista ciklus első éveiben még előfordulhat kisebb fellendülés, de a tizedik–tizenötödik évre az egy főre jutó GDP átlagosan 10 százalékkal alacsonyabb, mint a nem populista ellenpéldában.

A rés mértékét az alábbi grafikon mutatja. Mindegyik populista irányzat alulteljesít, de a jobboldali populisták alulteljesítése a legnagyobb.

Nemcsak a gazdasági növekedésen figyelhető meg különbség, hanem a populista vezetők által irányított gazdaságban növekednek a vámtarifák, csökken a kereskedelem (GDP arányosan), csökken a pénzügyi nyitottság. Továbbá jellemzően növekvő GDP-arányos adóssággal és emelkedett inflációval szembesülnek ezek az országok, lásd alábbi képeken.

A gazdaságon kívüli területeken is változások figyelhetők meg. Az intézményrendszer minősége csökken, a választások és a média szabadsága is szűkül.

forrás: Funke et al. (2023)

Összességében azt láthatjuk, hogy a populizmus jól leírható sémákat követ, hatásaik is jól mérhetők, kimutathatók a múltbeli adatokon. Sajnálatos módon a populista vezetői magatartásnak negatív hosszú távú gazdasági következményei figyelhetők meg. A szerzők megfogalmazása szerint:

„A populizmus ára magas – a gazdaság gyengébb, az intézmények gyengébbek, és a társadalom megosztottabb lesz.”

Fontos megjegyezni, hogy az ilyen, több mint egy évszázadot átfogó, országközi elemzések nem alkalmasak minden egyedi eset pontos megítélésére. Egyrészt a „populizmus” meghatározása bizonyos fokig szubjektív, hiszen a besorolás a politikai retorikára és a szakirodalom értelmezésére épül. Másrészt a gazdasági teljesítmény és a politikai események közötti kapcsolatban nem minden hatás mérhető egyértelműen oksági módon, például egy világgazdasági válság vagy járvány torzíthatja az eredményeket. Emellett a populista ciklusok országonként eltérő intézményi környezetben zajlanak, így az átlagos hatás mögött nagy heterogenitás húzódhat meg. A kutatás tehát átfogó történeti mintázatokat azonosít, nem pedig minden egyes országra vagy vezetőre vonatkozó ítéletet fogalmaz meg. Ennek ellenére az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy hosszabb távon a populista kormányzás gazdasági és intézményi ára magas. A populista gazdaságpolitika jellemző hatásai tehát:

• magasabb infláció
• növekvő államadósság
• csökkenő kereskedelmi nyitottság
• gyengülő intézmények

Mennyit ér a demokrácia?

A demokrácia, a demokratikus politikai rendszer gazdaságra gyakorolt hatásai ma már széles körben tanulmányozott területe a közgazdaságtannak. A témával kapcsolatos első vélemények azonban arra utaltak, hogy a demokratikus politikai rendszernek nincs gazdasági haszna, lásd Robert Barro közgazdásztól idézett mondatot:

“More political rights do not have an effect on growth."

Forrás: Robert Barro (Harvard, közgazdász, 1997)

A témában megkerülhetetlennek számító, Gerring és szerzőtársai (2005) által készített vizsgálat is azt emeli ki, hogy az autokratikus politikai rendszerrel irányított gazdaságok ugyanolyan, vagy nagyobb növekedési ütemmel rendelkeznek, és nem lehetünk biztosak az ok okozati összefüggésekben, azaz a fejlett, gazdag országok egy nem demokratikus környezetben lettek gazdagok, és ebben az értelemben a demokrácia gyakorlatilag a gazdag országok luxusterméke. Az 1950-2000 közötti időszakot sokkal inkább úgy jellemezte Gerring és szerzőtársai, hogy a demokráciák gazdasági növekedésre gyakorolt hatása nulla vagy negatív:

"the net effect of democracy on growth performance cross-nationally over the last five decades is negative or null.”

A témával kapcsolatban megjelent két újabb vizsgálat azonban cáfolja a fenti nézeteket.

Acemoglu és szerzőtársai (2019)  már 175 országra kiterjedő vizsgálatot végeztek el 1960-2010 közötti adatokon. A megállapításaik az alábbiakkal összegezhetők:

• A demokrácia gazdasági növekedést okoz, mely statisztikailag szignifikáns, és jelentős a vizsgált országokban
• Az országok, melyek a nem demokráciából a demokrácia irányába mozdultak 20 százalékkal nagyobb egy főre jutó GDP-t értek el a következő 25 évben.
• Ha a változás állandósult, akkor 31 százalékkal nagyobb lett a növekedés.
• A hatás nem függ attól, hogy az átmenet időszakában milyen szinten volt a gazdaság.
• Barro 1996-os és 1999-es vizsgálatai ellentmondásosak.
• Nem találtak bizonyítékot arra a népszerű véleményre sem, hogy a gazdasági fejlettség korai időszakában előnyösebb egy ország számára a nem demokratikus berendezkedés.

Az alábbi grafikon a demokratizáció átlagos hatását mutatja azokhoz az országokhoz képest, melyek nem demokratizálódtak az adott időpontban. Az eseményt (nullával jelölve) megelőző időszakban az ország gazdasága alulteljesít (csökkenő egy főre jutó GDP), majd a következő évtizedekben a nem demokratikus országokhoz képest felülteljesítés figyelhető meg.

forrás: Acemoglu és szerzőtársai (2019)

A fentiekkel azonos eredményre jutott 141 országot vizsgálva 1500-2000 és 1820-2000 közötti időszakon Madsen és szerzőtársai (2015). Ezen széles adatkörön megerősítették, hogy a demokrácia és az ország állampolgárainak jövedelmét és a gazdasági növekedést meghatározó tényezője.  Az eredmény robusztus, statisztikailag szignifikáns. Az 1500-as évektől vizsgálva a jövedelemnövekedés 8 százalékát a demokrácia okozta, és egy ország átlagosan 47 százalékkal növelhette a jövedelmét, ha az autokráciából a teljes demokráciára állt át.

Magyarország demokráciaindexe

A fenti grafikon a Polity5 adatbázis alapján mutatja be a demokrácia fokát Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Ausztriában 1900 és 2018 között. A demokráciaindex a politikai berendezkedés minőségét méri, ahol

• 0 az autokráciát (diktatórikus rendszert),
• 1 a teljes demokráciát jelenti.

A mutató a Polity-adatbázis eredeti –10 és +10 közötti skálájából származik, amelyet átskáláztunk 0–1 közé, hogy az országok demokratikus fejlődése összehasonlítható legyen. A grafikon jól szemlélteti, hogy Ausztria 1945 után gyorsan stabil demokráciává vált, míg Magyarország, Lengyelország és Románia a II. világháborút követően hosszú ideig autoriter rendszerek maradtak, majd
1989–1990 után hirtelen demokratizálódtak, és az ezredforduló után mindhárom országban a demokráciaindex stabil, de kissé eltérő mértékben maradt 1-hez közeli szinten.

forrás: saját szerkesztés

Összességében a két tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált mintákban a populista vezetés átlagosan gyengébb gazdasági teljesítménnyel jár együtt, a demokrácia a vizsgált tanulmányok szerint átlagosan kedvezőbb gazdasági pályával társult. Míg a populizmus hosszú távon visszaveti a növekedést és aláássa az intézményi stabilitást, addig a demokratikus berendezkedés tartós és statisztikailag kimutatható gazdasági előnyökkel jár.

Fontos megjegyezni, hogy a cikkben bemutatott eredmények hosszú távú, országközi átlagokra épülnek, és nem alkalmasak egyedi országok vagy aktuális piaci helyzetek rövid távú megítélésére.