Nem az ár-bér spirál miatt fog emelkedni az infláció

Az elmúlt évben egyre többször került elő a jegybanki kamatdöntések során az ár-bér spirál fogalma, mint az egyik lehetséges kockázati tényező a jövőbeni inflációval kapcsolatban. A témával kapcsolatban három vizsgálat is megjelent az elmúlt hetekben, így ezek legfontosabb megállapításait tekintjük át. Témáink:

• Mi köze az ár-bér spirálnak az inflációhoz?
• Miért jelent kockázatot az ár-bér spirál 2023-ban?
• Létezik az ár-bér spirál a valóságban?

Mi köze az ár-bér spirálnak az inflációhoz?

Az ár-bér spirál lényege, hogy ha erőteljes gazdasági növekedés következik be egy országban, akkor jelentősen megnövekedhet a foglalkoztatottság, lecsökken a munkanélküliség, és a cégeknek erősen versenyeznie kell a munkaerőért. Az erős verseny növekvő béreket eredményez, azonban a növekvő bérekkel együtt a társaságok költségei is növekednek, emiatt áremelésre kényszerülnek. A növekvő árak, növekvő inflációt eredményeznek, melynek következménye, hogy a munkavállalók még nagyobb bérek mellett hajlandók munkát vállalni, így a bérek még tovább emelkednek, és ezzel együtt az árak is. Az ár-bér spirál tehát egy káros visszacsatolási folyamat, mely egyre nagyobb inflációt eredményez.

Miért jelent kockázatot az ár-bér spirál 2023-ban?

Ha az inflációs adatokat részletesen megvizsgáljuk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az infláció fő komponense jelenleg a szolgáltatások területén található. Ez egyértelműen kiderül az Eurostat által közzétett inflációs adatokból, de Jerome Powell Fed elnöke is több alkalommal kiemelte, hogy a nem lakhatással összefüggő szolgáltatások teszik ki az infláció jelentős részét. Ahogy az alábbi grafikonon is látható, korábban a tartós javak (core goods) jelentős tétel volt az inflációban, mára azonban a meghatározó tényező a nem lakhatással összefüggő szolgáltatások (Nonhousing services) inflációja.

Ez a terület pedig tipikusan a munkaerő-igényes területe a gazdaságnak, ráadásul azt is tudjuk, hogy az Egyesült Államok és az Európai országok gazdaságai is munkaerőhiánnyal küzdenek. Ez az Egyesült Államokban azt jelenti, hogy rendkívül alacsony a munkanélküliségi ráta (lásd lenti képen), a betöltetlen álláshelyek száma történelmi csúcson (10 millió, lásd 2. képen) van.

Ilyen helyzetekben pedig jelentős bérnyomás nehezedik a gazdaságra, azaz a vállalkozásoknak versenyeznie kell az alkalmazottakért, így a bérek emelkednek. Az alábbi grafikonon jól látható, hogy az előző évek 2-3 százalékos bérnövekedési üteme 2022-ben elérte a 6%-ot.

A következő képen pedig a maginfláció (PCE inflation) és a munkabér-infláció (Employment cost index) követhető nyomon. A két adat között szoros összefüggés már szemmel is látható, a korrelációs együttható 0,8, ami erős lineáris kapcsolatot feltételez. Ezzel pedig el is jutottunk oda, hogy mi az alapja az ár-bér spirál elméletének. A kérdés csak az, hogy a kimutatott kapcsolat okszerű-e, azaz ténylegesen a növekvő bérek miatt emelkedik az infláció. Erre a kérdésre keressük a cikk további részében a választ.

Létezik az ár-bér spirál a valóságban?

Az ár-bér spirál egy elméleti összefüggés, melynek a gyakorlatban történő megjelenését vizsgálta a How Much Do Labor Costs Drive Inflation? cím alatti tanulmány szerzője. A vizsgálatban 1988-2023 közötti adatokon tekintették át az Egyesült Államok inflációs adatait, és keresték az ok okozati összefüggést a bérinflációval. Az adatok azt mutatják, hogy a növekvő bérek valóban képesek arra, hogy kínálati sokkot okozzanak, azaz elsődlegesen kínálati nyomásra kialakuló inflációs hatások figyelhetők meg. Az is megfigyelhető, hogy a tartós javak, a lakáscélú szolgáltatások és a nem lakáscélú szolgáltatások közül leginkább ez utóbbiban mutatható ki a hatása. Ahogy ez az alábbi képen is látható, a nem lakhatási szolgáltatások inflációjában 0,15 bázispontos hatás figyelhető meg, azaz 1 százalékpontos bérinfláció (Employment cost index) 0,15 bázispont inflációt idézett elő.

Az áb-bér spirál összefüggés egyik alappillére tehát teljesül, azaz a növekvő béreket beépítik a szolgáltatások árába. Azonban látni kell azt is, hogy a hatás mérsékelt. A másik komponense az ár-bér spirálnak az a tényező, hogy a növekvő bérek hatására a lakosság többet költ, megnő a kereslet, így a társaságok árat emelnek. Azonban, ahogy az alábbi képen látható, a bérinfláció nem gyakorolt hatást a keresleti inflációra (lásd demand-driven NHS) a nem lakáscélú szolgáltatások területén.

Az eredmények azt mutatják, hogy az ár-bér spirál nem alakult ki az elmúlt években az Egyesült Államokban. A növekvő bérek csak kismértékű hatást gyakoroltak a nem lakáscélú szolgáltatások inflációjára, ahogy a teljes inflációra. Az átfogó elemzés azt mutatja, hogy a vállalkozások azért emelnek árat, mert a bérek növekedésével a költségeik is növekednek és nem a növekvő kereslet miatt emelkednek az árak. Ezek az eredmények tehát alapvetően cáfolják azt a jelenleg sokat emlegetett narratívát, hogy a nem lakáscélú szolgáltatásokkal összefüggő munkabér-növekedés egy fontos eleme a jövőbeni infláció alakulásának. Sokkal inkább azt tapasztalhatjuk, hogy a bérek növekedése az inflációt követi és nem előidézi azt. A fentieket további, idén megjelent vizsgálatok is megerősítik. Az egyik tanulmányban arra mutattak rá, hogy a munkabérek emelkedésével együtt az automatizáció és a javuló hatékonyság ebben a szektorban továbbra is magas profit margint eredményez. Egy másik vizsgálat pedig azt erősíti meg, hogy a munkabér-költségnek nagyon alacsony hatása van a szolgáltatások inflációjára.