Mérleg és az eredménykimutatás: Hogyan értelmezd? Példák, adatbázisok

Bejegyzésünkben a mérleg és az eredménykimutatás értelmezését, valamint a két kimutatás legfontosabb összefüggéseit beszéljük meg. Kitérünk arra, hogy mely mérlegsorokat érdemes befektetőként megvizsgálni, milyen jelek utalhatnak romló pénzügyi helyzetre, és miért nem elegendő egyetlen üzleti év vagy egyetlen pénzügyi mutató alapján döntést hozni. A témát elsősorban részvénypiaci befektetők szemszögéből tárgyaljuk. Témáink:

• Miért van szükség a mérleg és az eredménykimutatás vizsgálatára?
• A mérleg és az eredménykimutatás értelmezése, összefüggései
• Miből áll a mérleg eszközoldala?
• Mire figyeljünk a mérleg eszközoldalán befektetőként?
• Miből áll a mérleg forrásoldala?
• Mi a különbség a mérleg és az eredménykimutatás között?
• Miért kell a cash flow-kimutatást is megvizsgálni?
• Melyek a legfontosabb figyelmeztető jelek?
• Hogyan vizsgáljuk meg egy vállalat pénzügyi kimutatásait öt perc alatt?
• Mérleg- és eredménykimutatás-adatbázisok

Miért van szükség a mérleg és az eredménykimutatás vizsgálatára?

A mérleg és az eredménykimutatás a vállalat működéséről elérhető legfontosabb elsődleges információforrások közé tartozik. A legtöbb fundamentális mutató ezekből, illetve a cash flow-kimutatásból származik, ezért a hosszabb távra részvényt vásárló befektető számára elengedhetetlen legalább az alapvető pénzügyi összefüggések ismerete.

Megfelelő rutinnal már egy 5–10 perces áttekintés során is kiderülhet, hogy a társaság árbevétele és eredménye növekszik-e, hogyan változik az adóssága, mennyi likvid eszközzel rendelkezik, romlik-e a saját tőke helyzete, illetve összhangban van-e a kimutatott nyereség a tényleges pénztermeléssel. Ez természetesen nem helyettesíti a vállalat üzleti modelljének, versenyhelyzetének, értékeltségének és kockázatainak részletes elemzését, de fontos első szűrő lehet.

A mérleg és az eredménykimutatás mellőzésével a befektető lényegében nem tudja, milyen vagyoni és jövedelmi helyzetű társaság részvényét vásárolja meg. A nagyon rövid távú, napon belüli vagy néhány napos spekulatív ügyleteknél a fundamentális adatok szerepe kisebb lehet, de több hónapos vagy többéves időtávon már nehezen indokolható a pénzügyi kimutatások figyelmen kívül hagyása.

Elsősorban külföldi részvényekkel foglalkozunk, ezért a példák és adatbázisok többsége külföldi társaságokra vonatkozik. A bemutatott összefüggések ugyanakkor magyar részvények esetében is alkalmazhatók; csupán az adatforrások térnek el.

A mérleg és az eredménykimutatás értelmezése, összefüggései

A mérleg egy meghatározott időpontra vonatkozóan mutatja be a vállalat vagyoni és finanszírozási helyzetét. Emiatt gyakran „pillanatfelvételként” szokás rá hivatkozni. A mérleg egyik oldalán az eszközök (Assets), a másikon a kötelezettségek és a saját tőke (Liabilities and Stockholders’ Equity) találhatók.

Az eszközoldal azt mutatja meg, hogy a vállalat milyen vagyonelemekkel rendelkezik: például készpénzzel, követelésekkel, készletekkel, ingatlanokkal, gépekkel, értékpapírokkal vagy immateriális javakkal. A forrásoldal pedig azt, hogy ezeket az eszközöket milyen forrásból finanszírozták: hitelekből, kötvényekből, szállítói kötelezettségekből vagy a részvényesek saját tőkéjéből.

A számviteli azonosság szerint:

Eszközök = Kötelezettségek + Saját tőke

Az eredménykimutatás ezzel szemben nem egy időpontra, hanem egy időszakra – például negyedévre vagy üzleti évre – vonatkozik. Bemutatja, hogy a társaság mekkora árbevételt ért el, milyen költségek merültek fel, és ezek után mennyi működési, adózás előtti, illetve adózás utáni eredmény maradt.

A további magyarázó képek forrása a Morningstar adatbázisa. Az oldalon több ország tőzsdei társaságainak pénzügyi adatai is elérhetők, de a felület és az ingyenesen megtekinthető adatok köre idővel változhat. Emiatt mindig célszerű a vállalat hivatalos jelentését vagy a tőzsdefelügyeleti adatbázist elsődleges forrásként ellenőrizni.

A pénzügyi adatok között általában külön menüpont alatt található a mérleg (Balance Sheet), az eredménykimutatás (Income Statement) és a cash flow-kimutatás (Cash Flow Statement).

Az alábbi képen a Coca-Cola mérlegének részlete látható. Az eszközoldal két fő kategóriára bontható: forgóeszközökre (Current Assets) és befektetett, illetve nem forgóeszközökre (Non-current Assets).

Miből áll a mérleg eszközoldala?

A forgóeszközök közé jellemzően azok az eszközök tartoznak, amelyek várhatóan egy éven belül pénzzé tehetők, felhasználhatók vagy értékesíthetők. Ide sorolható többek között:

• Cash and cash equivalents: készpénz és készpénz-egyenértékesek;
• Short-term investments: rövid távú pénzügyi befektetések;
• Accounts receivable: vevőkövetelések;
• Inventories: készletek;
• Other current assets: egyéb forgóeszközök.

A befektetett vagy nem forgóeszközök hosszabb távon szolgálják a társaság működését. A leggyakoribb tételek:

• Property, plant and equipment: ingatlanok, gépek, berendezések és más tárgyi eszközök;
• Long-term investments: hosszú távú értékpapír- és egyéb befektetések;
• Goodwill: vállalatfelvásárlás során keletkező számviteli eszköz, amely leegyszerűsítve a megszerzett nettó azonosítható eszközök valós értékét meghaladó vételárhoz kapcsolódik;
• Intangible assets: immateriális javak, például szabadalmak, licencek, védjegyek, ügyfélkapcsolatok és aktivált fejlesztési vagy szoftverköltségek;
• Deferred tax assets: halasztott adókövetelések;
• Other non-current assets: egyéb befektetett eszközök.

Mire figyeljünk a mérleg eszközoldalán befektetőként?

1. Készpénz és likvid eszközök

A magas vagy növekvő készpénzállomány önmagában sem pozitív, sem negatív jel. Jelentheti azt, hogy a vállalat erős pénzügyi tartalékot épített, felvásárlásra készül, beruházást tervez, osztalékot fizethet vagy saját részvényt vásárolhat vissza. Ugyanakkor tartósan felhalmozódó, alacsony hozamú készpénz arra is utalhat, hogy a menedzsment nem talál megfelelő megtérülésű beruházási lehetőséget.

A készpénzt ezért mindig az adóssággal, a működési cash flow-val, a beruházási igénnyel és a vállalat tőkeallokációs politikájával együtt vizsgáljuk. A bruttó adósság mellett hasznos lehet a nettó adósságot is kiszámítani:

Nettó adósság = kamatozó adósság − készpénz és készpénz-egyenértékesek

A készpénz felhasználható például saját részvény visszavásárlására, de a visszavásárlás csak akkor teremt részvényesi értéket, ha megfelelő áron történik, és nem veszélyezteti a vállalat pénzügyi stabilitását.

2. Követelések

Érdemes összehasonlítani a vevőkövetelések növekedését az árbevétel növekedésével. Ha a követelések tartósan gyorsabban nőnek, mint az értékesítés, az jelezheti a fizetési határidők lazítását, a vevők romló fizetőképességét vagy azt, hogy a kimutatott árbevétel egyre kisebb része folyik be ténylegesen készpénzben.

Egyetlen negyedév eltérése szezonális vagy üzleti okokkal is magyarázható, ezért itt is több éves trendet és az iparági sajátosságokat kell vizsgálni.

3. Készletek

Termelő- és kereskedelmi vállalatoknál a készletek a működés természetes részét képezik. Figyelmeztető jel lehet azonban, ha a készletállomány lényegesen gyorsabban nő az árbevételnél. Ez utalhat lassuló keresletre, eladhatatlan termékek felhalmozódására, túltermelésre vagy készletleírás kockázatára.

Bizonyos helyzetekben ugyanakkor a készletnövekedés tudatos döntés eredménye is lehet, például ellátási zavarokra való felkészülés, új termék bevezetése vagy erős szezonális kereslet előtt.

4. Tárgyi eszközök

A Property, Plant and Equipment – röviden PP&E – állományát mindig az üzleti modell alapján értelmezzük. Egy gyártó, közmű- vagy energiacégnél természetes a tárgyi eszközök magas aránya, míg egy szoftvervállalatnál jóval kisebb lehet.

Nem az a cél, hogy minden termelő társaságnál mechanikusan magas PP&E-arányt várjunk el. Fontosabb kérdés, hogy a vállalat megfelelően karbantartja-e termelőkapacitását, a beruházások milyen megtérülést hoznak, és a tőkeigény mellett képes-e szabad cash flow-t termelni.

5. Goodwill és immateriális javak

A magas goodwill vagy immateriális eszközállomány nem automatikusan probléma. Felvásárlásokra építő társaságoknál, gyógyszeripari, technológiai vagy szolgáltató cégeknél ezek a tételek jelentősek lehetnek. A kockázat akkor nő, ha a felvásárolt üzlet nem teljesíti a várakozásokat, és a goodwill vagy más immateriális eszköz értékvesztését kell elszámolni.

Érdemes megvizsgálni:

• mekkora a goodwill és az immateriális javak aránya a teljes eszközállományhoz és a saját tőkéhez képest;
• milyen gyorsan növekednek ezek a tételek;
• a növekedés mögött milyen felvásárlások állnak;
• az akvizíciók javították-e a bevételt, az eredményt és a cash flow-t;
• történt-e jelentős értékvesztés.

A goodwill részletesebb értelmezéséről külön is írtunk: Goodwill vizsgálata részvénybefektetés során.

Miből áll a mérleg forrásoldala?

A forrásoldal azt mutatja meg, hogy a vállalat eszközeit milyen finanszírozási forrásokból teremtették elő. Két fő része a kötelezettségek (Liabilities) és a saját tőke (Stockholders’ Equity).

A kötelezettségek lejárat szerint két nagy csoportra oszthatók:

• Current liabilities: egy éven belül esedékes rövid lejáratú kötelezettségek;
• Non-current liabilities: egy éven túl esedékes hosszú lejáratú kötelezettségek.

A rövid lejáratú kötelezettségek között találhatók például a szállítói tartozások, rövid lejáratú hitelek, az éven belül esedékessé váló hosszú lejáratú adósság, adókötelezettségek és egyéb elhatárolások. A hosszú lejáratú kötelezettségek között szerepelhetnek bankhitelek, kibocsátott kötvények, lízingkötelezettségek, nyugdíjkötelezettségek vagy halasztott adókötelezettségek.

Az adósság abszolút nagyságánál fontosabb, hogy a vállalat képes-e azt jövedelméből és cash flow-jából kiszolgálni. Egy nagy, stabil és kiszámítható cash flow-val rendelkező társaság magasabb adósságot is biztonságosan viselhet, mint egy ciklikus, veszteséges vagy gyorsan változó piacon működő vállalat.

A rövid távú fizetőképesség egyik egyszerű mutatója a current ratio:

Current ratio = forgóeszközök / rövid lejáratú kötelezettségek

A mutatót nem érdemes mechanikus határértékek alapján értékelni. Egy gyors készletforgású kiskereskedő alacsonyabb current ratio mellett is stabil lehet, míg egy lassan forgó vagy nehezen értékesíthető készletekkel rendelkező vállalatnál a magasabb arány sem feltétlenül megnyugtató. A fizetőképességi mutatókról részletesebben itt írtunk: Tőzsdei vállalatok fizetőképességének vizsgálata.

Az eladósodottság értékelésére használható többek között a kötelezettségek és a saját tőke aránya, a nettó adósság/EBITDA, valamint a kamatfedezeti mutató. Ezek használatáról itt olvashatsz: Eladósodottsági mutatók.

Saját tőke, részvény-visszavásárlás és hígítás

A saját tőke leegyszerűsítve a vállalat eszközeinek és kötelezettségeinek különbsége. Ide tartozik többek között a befizetett részvénytőke, az eredménytartalék és egyes egyéb tőkeelemek. A saját tőke időbeli változása fontos információ, de csökkenésének többféle oka lehet: veszteséges működés, nagy összegű osztalék, saját részvény vásárlása vagy számviteli átértékelés.

A részvények számának változását külön is ellenőrizzük. Az új részvények kibocsátása hígíthatja a meglévő tulajdonosok részesedését, míg a saját részvény visszavásárlása csökkentheti a forgalomban levő részvényszámot. A két folyamat hatását azonban az ár, a finanszírozás és a részvényalapú javadalmazás figyelembevételével kell értékelni. Részletesebben: Részvényhígítás jelentése és veszélyei.

A könyv szerinti érték a saját tőkéből származtatható, és a piaci kapitalizációhoz viszonyítva kiszámítható a P/B mutató. Ez azonban különösen eszközszegény, magas immateriális tőkével működő vállalatoknál korlátozottan használható. Bővebben: Részvény értékelése P/B mutatóval.

A mérleg statikus kimutatás, ezért legalább három–öt év adatait célszerű áttekinteni. Figyelmeztető lehet például, ha az adósság gyorsan nő, miközben a saját tőke, az eredmény és a cash flow stagnál vagy csökken. Ugyancsak további vizsgálatot indokolhat a goodwill és az immateriális javak arányának gyors emelkedése.

Mi a különbség a mérleg és az eredménykimutatás között?

A mérleg egy adott időpontban mutatja meg a vállalat vagyonát és finanszírozását. Az eredménykimutatás ezzel szemben egy meghatározott időszak bevételeit, ráfordításait és eredményét vezeti le. Befektetőként a mérlegből azt vizsgálhatjuk, hogy milyen eszközöket, adósságokat és saját tőkét „veszünk meg”, az eredménykimutatásból pedig azt, hogy a társaság mennyi bevételt és profitot termel.

Az eredménykimutatás fontosabb sorai:

• Revenue: árbevétel;
• Cost of revenue / Cost of goods sold: az értékesítés közvetlen költsége;
• Gross profit: bruttó eredmény, vagyis az árbevétel és a közvetlen költségek különbsége;
• Operating expenses: működési költségek, például értékesítési, adminisztrációs, kutatás-fejlesztési ráfordítások;
• Operating income: üzemi vagy működési eredmény;
• Interest expense: kamatráfordítás;
• Other income/expense: egyéb bevételek és ráfordítások;
• Income before taxes: adózás előtti eredmény;
• Income tax expense: nyereségadó-ráfordítás;
• Net income: adózás utáni eredmény;
• Earnings per share: egy részvényre jutó eredmény;
• Diluted shares outstanding: hígított részvényszám.

Nem csak a növekedést, hanem annak minőségét is vizsgáljuk

Az árbevétel vagy a profit növekedése önmagában még nem bizonyítja, hogy a vállalat helyzete javul. Érdemes megvizsgálni, miből származik a növekedés:

• organikus értékesítésből vagy felvásárlásokból;
• nagyobb mennyiségből vagy áremelésből;
• tartós működési javulásból vagy egyszeri tételekből;
• valós pénztermelésből vagy számviteli elszámolásokból.

A bruttó, működési és nettó eredményhányad időbeli változása gyakran többet mond, mint az abszolút profit. A romló margin jelezhet növekvő költségnyomást, gyengülő árazási erőt vagy kedvezőtlen termékmixet. A javuló margin ugyanakkor lehet tartós hatékonyságjavulás, de akár átmeneti költségcsökkentés eredménye is. A fontosabb kapcsolódó mutatók:

• EPS, azaz egy részvényre jutó nyereség;
• P/E mutató;
• P/S mutató;
• Profit margin és jövedelmezőségi mutatók;
• ROE, ROA és ROI mutatók.

A megtérülési mutatók értelmezésénél különösen fontos, hogy a számláló és a nevező torzulhat. Például a saját részvény visszavásárlása csökkentheti a saját tőkét, és így mechanikusan megemelheti a ROE-t akkor is, ha a működés hatékonysága nem javult. Emiatt egyetlen mutató helyett több összefüggést kell együtt értékelni.

Miért kell a cash flow-kimutatást is megvizsgálni?

A mérleg és az eredménykimutatás önmagában nem ad teljes képet. A számvitel eredményszemléletű: a bevételek és ráfordítások elszámolása nem feltétlenül esik egybe a pénz be- és kiáramlásával. Egy vállalat ezért kimutathat nyereséget úgy is, hogy közben kevés működési pénzáramot termel.

A cash flow-kimutatás három fő részre osztható:

• Operating cash flow: a működésből származó pénzáramlás;
• Investing cash flow: beruházásokhoz, eszközvásárlásokhoz, felvásárlásokhoz és befektetésekhez kapcsolódó pénzáramlás;
• Financing cash flow: hitelfelvétel, hiteltörlesztés, részvénykibocsátás, visszavásárlás és osztalékfizetés pénzáramlása.

Gyakran használt mutató a szabad cash flow:

Free cash flow = működési cash flow − tőkekiadások

A képlet egyszerű, értelmezése azonban iparáganként eltérhet. Egy gyorsan növekvő vállalat jelentős beruházások miatt átmenetileg alacsony vagy negatív szabad cash flow-t mutathat, míg egy érett társaságnál a tartósan gyenge pénztermelés komolyabb figyelmeztetés lehet.

Különösen fontos összevetni a nettó eredményt a működési cash flow-val. Ha a profit több éven keresztül nő, de a működési cash flow elmarad tőle vagy csökken, meg kell keresni az eltérés okát. Gyakori magyarázat lehet a követelések vagy készletek növekedése, az egyszeri tételek, az aktivált költségek, illetve más eredményszemléletű elszámolások.

A cash flow részletes vizsgálatáról itt olvashatsz: Cash flow jelentése és vizsgálata részvényvásárlás előtt.

A mérleg, az eredménykimutatás és a cash flow-kimutatás együtt már sokat elárul egy vállalat pénzügyi helyzetéről, de egy részvény megítéléséhez az értékeltséget, a növekedést, az adósságot, a versenyhelyzetet és a kockázatokat is érdemes együtt vizsgálni. Ha ezeket a kérdéseket rendszerezett formában szeretnéd megismerni, nézd meg az Elemzésközpont Befektetés tanfolyamát.

Figyelmeztető jelek a pénzügyi kimutatásokban

Egyetlen jel önmagában ritkán bizonyít problémát. A következő eltérések azonban további vizsgálatot indokolhatnak, különösen akkor, ha több éven keresztül fennállnak vagy egyszerre jelentkeznek:

• a követelések gyorsabban nőnek, mint az árbevétel;
• a készletek gyorsabban nőnek, mint az értékesítés;
• a nettó eredmény nő, miközben a működési cash flow stagnál vagy csökken;
• az adósság gyorsan emelkedik, de a működési eredmény és a cash flow nem javul;
• a kamatfedezet tartósan romlik;
• a rövid lejáratú kötelezettségek gyorsabban nőnek a likvid eszközöknél;
• a goodwill és az immateriális javak felvásárlások miatt gyorsan nőnek, de az akvizíciók megtérülése gyenge;
• rendszeresek a „rendkívüli”, „egyszeri” vagy korrigált tételek;
• a hígított részvényszám tartósan emelkedik;
• a vállalat részvény-visszavásárlást finanszíroz növekvő adósságból;
• a saját tőke tartósan csökken vagy negatívvá válik;
• gyakoriak a jelentős értékvesztések, készletleírások vagy beszámoló-módosítások.

Ezeket a jeleket nem szabad mechanikusan értelmezni. Például egy gyorsan növekvő kereskedelmi vállalatnál természetes lehet a készlet és a szállítói állomány emelkedése. A lényeg az, hogy az eltérések összhangban legyenek az üzleti modelllel, és a menedzsment magyarázata a későbbi adatok alapján is hitelesnek bizonyuljon.

Iparági különbségek: nincs minden vállalatra érvényes „jó mérleg”

A pénzügyi kimutatásokat mindig az iparág és az üzleti modell figyelembevételével kell értelmezni. Néhány példa:

• Bankoknál a betétek és hitelek nem ugyanúgy értelmezendők, mint egy ipari vállalat adóssága és követelése. Itt a tőkemegfelelés, az eszközminőség és a hitelveszteségek fontosabbak.
• Biztosítóknál a biztosítástechnikai tartalékok és a befektetési portfólió szerkezete meghatározó.
• Szoftvercégeknél kevés tárgyi eszköz mellett is jelentős gazdasági érték keletkezhet, amelyet a számviteli mérleg nem feltétlenül mutat ki teljes egészében.
• Gyógyszeripari vállalatoknál a kutatás-fejlesztés, a szabadalmak, licencek és felvásárlások miatt magas lehet az immateriális vagyon.
• Kiskereskedelmi cégeknél a készletforgás, a szállítói finanszírozás és a lízingkötelezettségek kiemelten fontosak.
• Közmű- és energiaipari vállalatoknál természetes a magas tárgyi eszköz- és adósságállomány, de fontos a szabályozási környezet és a cash flow stabilitása.

Emiatt a vállalat mutatóit nemcsak saját múltjához, hanem hasonló üzleti modellű versenytársakhoz is célszerű viszonyítani.

Hogyan vizsgáljuk meg egy vállalat pénzügyi kimutatásait öt perc alatt?

A gyors áttekintés nem helyettesíti a részletes elemzést, de segítségével kiszűrhetők a nyilvánvaló problémák. Az alábbi sorrend használható első ellenőrzésként:

1. Árbevétel: nőtt, stagnált vagy csökkent az elmúlt három–öt évben?
2. Marginok: hogyan változott a bruttó, működési és nettó eredményhányad?
3. Profit és cash flow: a nettó eredmény növekedését követi-e a működési cash flow?
4. Szabad cash flow: termel-e a vállalat tartósan pénzt a szükséges beruházások után?
5. Adósság: nőtt-e a nettó adósság, és javult-e ezzel párhuzamosan az eredménytermelő képesség?
6. Likviditás: elegendők-e a likvid eszközök a rövid távú kötelezettségekhez képest?
7. Követelések és készletek: gyorsabban nőnek-e az árbevételnél?
8. Goodwill és immateriális javak: jelentős-e az arányuk, és indokolja-e ezt az üzleti modell?
9. Részvényszám: történik-e tartós hígítás?
10. Egyszeri tételek: a kimutatott profit mennyire függ átértékeléstől, eszközeladástól vagy más nem ismétlődő elemtől?

Ha a gyors áttekintés során problémát találunk, a következő lépés a vállalat éves jelentésének, kiegészítő mellékletének, vezetői beszámolójának és kockázati fejezetének részletes elolvasása. Az adatbázisok kényelmesek, de az összevont vagy standardizált adatok mögötti tartalom csak az eredeti jelentésből érthető meg teljesen.

Mérleg- és eredménykimutatás-adatbázisok

1. Morningstar

A Morningstar globális részvényadatbázisa számos társaságnál tartalmaz mérleg-, eredménykimutatás- és cash flow-adatokat. A hozzáférés módja, az ingyenesen elérhető adatok mennyisége és a felület idővel változhat, ezért az oldal inkább gyors áttekintésre használható.

2. SEC EDGAR adatbázis

Az EDGAR az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet, a SEC hivatalos vállalati jelentési adatbázisa. Az amerikai tőzsdéken jegyzett társaságok beszámolói és egyéb közzétételei itt érhetők el: SEC EDGAR vállalatkereső.

A 10-Q jelentések a negyedéves adatokat, a 10-K jelentések az éves beszámolót tartalmazzák. A hivatalos dokumentumok nemcsak a három alapvető pénzügyi kimutatást, hanem a számviteli politikákat, kiegészítő mellékleteket, szegmensadatokat, kockázatokat és a vezetőség értékelését is bemutatják. Amerikai társaság elemzésénél ez tekinthető az elsődleges forrásnak.

3. StockAnalysis.com

Amerikai cégek mérlege, eredménykimutatása, cash flow-kimutatása és számos pénzügyi mutató megtalálható a StockAnalysis.com oldalán. Előnye az áttekinthető felület és a hosszabb idősor, ezért gyors összehasonlításhoz különösen hasznos. Az adatokat itt is célszerű összevetni a hivatalos vállalati jelentéssel.

4. Macrotrends.net

A Macrotrends egyik előnye, hogy a fontosabb pénzügyi adatok hosszabb idősorát grafikonon is megjeleníti. Ez segíthet a trendek, fordulópontok és ciklikus változások gyors felismerésében.

5. Magyar cégek mérlege és eredménykimutatása

A magyar társaságok éves beszámolói az Elektronikus Beszámoló Portálon érhetők el: e-beszámoló kereső. A keresés cégnév, adószám vagy cégjegyzékszám alapján végezhető. A tőzsdén jegyzett társaságok esetében emellett a vállalat befektetői kapcsolatok oldalán és a Budapesti Értéktőzsde közzétételi felületén is megtalálhatók a pénzügyi jelentések.

Összefoglalás

A mérleg a vállalat vagyoni és finanszírozási helyzetéről, az eredménykimutatás a bevételekről, költségekről és profitról, a cash flow-kimutatás pedig a tényleges pénzmozgásokról ad információt. A három kimutatás együtt értelmezhető megfelelően; egyik sem helyettesíti a másikat.

Befektetőként ne csak az abszolút számokat nézzük. Vizsgáljuk meg a több éves trendeket, az egyes tételek egymáshoz viszonyított arányát, a profit és a cash flow kapcsolatát, az adósság fenntarthatóságát, a részvényszám változását és az iparági sajátosságokat. Egy magas goodwill-állomány, alacsony current ratio vagy növekvő adósság nem feltétlenül jelent problémát, de megfelelő magyarázat és erős pénztermelés nélkül mindegyik fontos figyelmeztető jel lehet.

A pénzügyi kimutatások elemzése nem ad biztos választ arra, hogy egy részvény jó befektetés-e, mert az ár és az értékeltség legalább ilyen fontos. Arra azonban kiválóan alkalmas, hogy megértsük, milyen vállalat áll a részvény mögött, hogyan finanszírozza működését, mennyire jó minőségű a kimutatott eredménye, és milyen pénzügyi kockázatokat vállalunk a részvény megvásárlásával.

Szeretnéd megtanulni a részvények gyakorlati elemzését?

A vállalati beszámolók értelmezése fontos része a részvényelemzésnek, de a gyakorlatban ezt érdemes részvényszűréssel, értékeltségi mutatókkal, technikai elemzéssel és kockázatkezelési szempontokkal együtt használni.

Ha a részvények fundamentális és technikai elemzését, a részvényszűrést és a tőzsdei kereskedés gyakorlati kérdéseit rendszerezett formában szeretnéd megismerni, nézd meg az Elemzésközpont Tőzsdetanfolyamát.