A közepes fejlettség/jövedelem csapdája Magyarországon

Cikkünkben a közepes fejlettség/jövedelem csapdájának jelenségével ismerkedünk meg, kitérve arra, hogy Magyarország esetében milyen veszélye van a folyamatnak. Témáink:

• Mit jelent a közepes fejlettség/jövedelem csapda?
• A közepes fejlettség csapdájának elméleti háttere
• Hogyan lehet kikerülni a közepes fejlettség csapdájából?
• A közepes fejlettség csapdája a valóságban
• Hogyan kerülhető el a közepes fejlettség csapdája?

Mit jelent a közepes fejlettség/jövedelem csapda?

A közepes jövedelem csapda arra a jelenségre utal, amikor országok az alacsony jövedelem szintről eljutnak a közepes jövedelem szintjére, majd elveszítik gazdasági dinamizmusukat, lassul, stagnál az egy főre jutó GDP és nem tudnak átlépni a magas jövedelmű országok csoportjába. A közepes fejlettség csapdája hasonló koncepciót ír le, de ebben az esetben nemcsak az egy főre jutó GDP, hanem más fejlettségi mutatók alapján mutatjuk ki a lemaradást. Ugyanis a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes országok esetében (például hazánk) a GDP adatok nem utalnak a közepes jövedelem csapdájának veszélyére, de más fejlettséget mérő mutatókkal (egészségügy, oktatás, innováció, termelékenység) alapján feltételezhető a jelenség. A továbbiakban a két fogalmat együttesen tárgyaljuk, annak ellenére, hogy a két jelenség különböző mutatókkal vizsgálható, de a problémák természete hasonló.

A közepes fejlettség csapdájának elméleti háttere

Egy korábbi cikkünkben már megbeszéltük a solow-modell lényegét, mely négy tényezővel magyarázza a gazdasági növekedést. Ez a négy tényező a természeti erőforrások (fejlett és fejlődő országok esetében elhanyagolható), a tőkeállomány (K), a munkaerőállomány (L) és a technikai fejlődés (A). A fentiek alapján egy fejlett vagy fejlődő ország gazdasági kibocsátását (Y) a következő képlet szerint írhatjuk fel: Y = AK^αL^1-α

A fenti cikkünkben elsődlegesen a fejlett országok esetére vonatkozóan beszéltük meg, hogy a gazdasági növekedés a tőke felhalmozásával, a munkaerőállomány növelésével és a technológiai fejlődéssel hozható összefüggésbe. Azonban az elméleti modell, és az ezt megerősítő empirikus bizonyítékok azt mutatják, hogy hosszú távon a tőke és a munkaerőállomány növelésével nem lehet gazdasági növekedést elérni, előbb utóbb beáll a gazdaság egy egyensúlyi állapotba. Eszerint tehát a technológiai fejlődés a legfontosabb tényezője a hosszú távú gazdasági növekedésnek. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy egy fejlett és fejlődő ország gazdasága között jelentős a különbség, mert bár a fejlődő országok rendelkeznek a fejlett országok technológiájának egy részével, de túl kevés a tőke. Ezen tőkehiányos gazdaságok termelési függvénye is eltérő. Amíg az előző cikkünkben a fekete görbe (f₂(k) jelölés) szerinti függvényt használtuk, a fejlődő országok termelési függvénye sokkal inkább a piros görbe szerinti lefutású, melynek kezdeti szakasza konvex.

Ezt a kezdeti szakaszt nagyítottam ki az alábbi ábrán, ahol a fenti kép szerinti piros termelési függvény immár feketével, f(k) jelöléssel látható. A grafikon jelölése:

•     y = Y/L, azaz egy munkásra jutó kibocsátás
• k = K/L, azaz egy munkásra jutó tőke.

A fentiekhez tegyük hozzá, hogy a gazdaságban a tőkeállomány három tényező hatására változhat meg. Az egyik a beruházásra fordítható összeg (ezt sf(k) írja le, ahol s a megtakarítási ráta), a másik a népesség növekedése (n), a harmadik az értékcsökkenés (δ), a tőkeállomány pusztulása. Eszerint van két újabb függvényünk:

• sf(k): jelzi az adott jövedelemszint mellett a rendelkezésre álló megtakarítást.
• (n+δ)k: mutatja, hogy mekkora beruházásra van szükség, hogy k változatlan szinten maradjon, azaz ne csökkenjen a tőkeberuházás, tőkevagyon.

A közepes fejlettség csapdája a fenti grafikonon már jól látható, azaz a modellnek van két egyensúlyi pontja. Az alacsonyabb jövedelmi szintnél található (k₀) a stabil egyensúlyi pont, a k₁ az instabil egyensúlyi pont. A fentiek azt jelentik, hogy amikor egy ilyen gazdaság a növekedés pályájára lép, akkor a kezdeti időszakban van még gazdasági növekedés. Ez a kék színnel jelölt terület, ahol a megtakarítás nagyobb, mint a tőke fenntartásához szükséges pótlólagos beruházás. Ugyanakkor nagyon gyorsan eljutunk a k₀ stabil pontba, ahol a növekedés egyensúlyba kerül, megáll egy alacsony kibocsátási szinten (y₀). Ennek oka, hogy a k₀ és a k₁ közötti szakaszon a megtakarítás alacsonyabb, mint a tőkefenntartáshoz szükséges tőke. Ha külföldről tőkeberuházás érkezik az országba (FDI), és ennek mértéke kisebb, mint k₁, akkor a mozgástörvény visszaviszi a gazdaságot a k₀ állapotba, mert a megtakarítás nem elegendő a tőkeszint fenntartásához.

Hogyan lehet kikerülni a közepes fejlettség csapdájából?

Elméletileg több lehetőség létezik arra, hogy kikerüljön egy ország a közepes fejlettség csapdájából. Ezek egyike az FDI-alapú növekedés, azaz külső forrásból, külföldről kell tőkét bevonni, mellyel át lehet lendülni a k₀ és a k₁ közötti szakaszon, hiszen ezen túl (k₁-től jobbra) már a megtakarítás meghaladja a tőkeintenzitást. Sajnos azonban a gyakorlati példák azt mutatják, hogy nincs ilyen mennyiségű külföldről bevonható tőke, melyek ezt a szakadékot segíthetnek átugrani egy ország számára. Másrészt pedig, ha lenne is ilyen mennyiségű tőke, akkor nagy valószínűséggel nem tudná hatékonyan felhasználni egy fejletlen ország. További elméleti lehetőséget jelentene a népesség növekedési ütemének csökkentése, így az (n+δ)k lefelé tolódna el, ahogy az alábbi grafikonon látható.

Itt viszont szintén az a probléma, hogy alacsony jövedelmi szinten állna be az egyensúly (y* jelöléssel).  További megoldást jelenthetne a megtakarítási ráta növelése. Ugyanakkor ennek is vannak korlátai, és ismételten csak átmeneti gazdasági növekedés érhető el ezzel a módszerrel. Az alábbi képen látható, hogy a megtakarítási ráta növekedésével az sf(k) felfelé tolódik el, így egyetlen egyensúlyi pont alakul ki, de szintén alacsony jövedelmi szinten (y* jelöléssel).

Bár a közepes fejlettség csapdájából elméletileg a fenti három kiút létezik, de az FDI esetében nem ismerünk sikeres gyakorlati példát, a másik két esetben pedig alacsonyabb jövedelmi szinten áll be az egyensúly. Ezért az egyetlen valódi alternatíva a műszaki, technológiai haladás, a termelékenység növelése, különösen a technológiailag elmaradottabb iparágakban fejlesztve. A fentiek hatására a termelési függvény alakul át, megszűnik a konkáv forma, mely a fejlett országoknál látott folyamatokhoz hasonló gazdasági növekedést eredményez.

A közepes fejlettség csapdája a valóságban

A közepes fejlettség csapdáját különböző módon mérhetjük, de a leginkább elterjedt módszernek az tekinthető, hogy egy ország milyen mértékben tudott felzárkózni a fejlett országokhoz. Gyakori, hogy a legfejlettebb 12 ország, vagy az Egyesült Államok, egyes esetekben a földrajzi régió alapján a szomszédos fejlett ország vásárlóerőparitáson mért egy főre jutó  reál GDP összevetésével végezzük a felmérést. 

Az ábrán 180 pont látható, amelyek egy-egy ország egy főre jutó reál GDP-jét mutatják az Egyesült Államok szintjéhez viszonyítva. Az x-tengely az 1982-es, az y-engely a 2022-es értékeket ábrázolja. A szaggatott 45°-os vonal a változatlan relatív pozíciót jelöli, azaz a vonal feletti országok felzárkóztak, míg az alatta elhelyezkedők lemaradtak az Egyesült Államokhoz képest. A szomszédos országokat és hazánkat kiemeltük az ábrán.

Forrás: saját szerkesztés

A következő képen ugyanezt az összevetést láthatjuk, de már 20 éves időtávon (2002-2022 között). 

Forrás: saját szerkesztés

Végül az alábbi képen a 10 éves összevetés követhető nyomon.

Forrás: saját szerkesztés

A GDP alapú összehasonlítással (több probléma mellett) az egyik legfontosabb limitáció, hogy a GDP nem veszi figyelembe, hogy a multinacionális vállalatok a megtermelt jövedelem jelentős részét külföldre viszik, így a mutató gyakran túlbecsüli a hazai lakosság tényleges jólétét. Ezzel szemben a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) már kiszűri ezeket a kiáramlásokat, ezért pontosabban tükrözi, mennyi jövedelem marad valóban az országban. A GNI (Gross National Income, magyarul bruttó nemzeti jövedelem) tehát azt mutatja meg, hogy egy ország állampolgárai összesen mennyi jövedelmet szereznek, függetlenül attól, hogy azt belföldön vagy külföldön termelték meg. Az alábbi grafikonon már a GNI alapú összehasonlítás látható 1992-2022 közötti időszakon

Forrás: saját szerkesztés

Ugyanazon GNI összehasonlítást láthatjuk az alábbi grafikonon, de csak az elmúlt 10 évről. 

Forrás: saját szerkesztés

Végül a következő grafikon azt mutatja, hogy a szomszédos országok hogyan zárkóztak fel az Egyesült Államokhoz. Látható, hogy Ausztria stabilan az amerikai szint körül vagy felette maradt, míg a többi ország jóval alacsonyabbról indult. A régió országai közül Szlovénia és Csehország közelítette meg legjobban az osztrák szintet, míg Magyarország, Románia és Lengyelország nagyjából azonos pályán haladtak, 40–55% közötti szinten az USA-hoz képest. Szerbia és Ukrajna viszont tartósan leszakadva maradt, ami jelzi, hogy a konvergencia a térségen belül is erősen differenciált volt.

Forrás: saját szerkesztés

A következő ábra hosszú távú történelmi összehasonlítást ad Magyarország gazdasági teljesítményéről, az egy főre jutó GDP alapján, négy fejlett ország, az Egyesült Államok, Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság viszonylatában. Jól látszik, hogy a magyar gazdaság a 20. század elején még közelebb állt a nyugati szinthez, de a világháborúk, a szocialista időszak és a rendszerváltás utáni válság mély visszaesést okozott, majd az utóbbi három évtizedben újraindult a felzárkózás.

Forrás: saját szerkesztés

Ez az ábra már Ausztriát tekinti viszonyítási alapnak (Ausztria = 100%), és azt mutatja, hogy a Közép- és Délkelet-Európai országok hogyan teljesítettek az elmúlt évtizedekben az egy főre jutó GDP alapján.

Forrás: saját szerkesztés

Ez az ábra az előzőhöz hasonlóan Ausztriát veszi alapul (Ausztria = 100%), de ezúttal nem a GDP-t, hanem a bruttó nemzeti jövedelmet (GNI) mutatja, amely jobban tükrözi, hogy a megtermelt jövedelem mekkora része marad ténylegesen az adott országban.

Az alábbi képen már a HDI (Human Development Index – emberi fejlettségi index) a viszonyítási alap, mely nemcsak a gazdasági teljesítményt méri, hanem annak társadalmi és életszínvonalbeli minőségét is. Az index három fő komponensből áll:

• Oktatás: a várható és átlagos iskolázottsági évek száma, ami a tudás és a humán tőke fejlettségét jelzi.
• Jövedelem: az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GNI, amely a jólét anyagi alapját mutatja.
• Egészség: a születéskor várható élettartam, amely az egészségügyi ellátás és életkörülmények szintjét tükrözi.

Az ábrán látható, hogy Szlovénia és Csehország áll a legközelebb az osztrák szinthez, míg Magyarország, Lengyelország és Horvátország a középmezőnyben helyezkedik el. A HDI tehát egy komplexebb és kiegyensúlyozottabb mérőszám, amely nemcsak a gazdasági növekedést, hanem az életminőség és emberi erőforrások fejlődését is figyelembe veszi.

Hogyan kerülhető el a közepes fejlettség csapdája?

Az egyes országok miért tudnak felzárkózni, mások miért stagnálnak téma egy intenzíven vizsgált területe a gazdaságtudománynak. Számos ellentmondást találunk a területen, kezdve azzal, hogy milyen mutató alapján mérjük a felzárkózást. Amíg korábban ez nagyrészt GDP alapján történt, mára sokkal inkább elfogadott, hogy az emberi fejlettség index (HDI, Human Development Index) alapján mérjük a felzárkózást. Ez persze nem jelenti azt, hogy a GDP-alapú vizsgálatok haszontalanok, tekintettel arra, hogy a GDP és a HDI között igen szoros (80%-os magyarázóerővel) pozitív kapcsolat figyelhető meg, lásd alábbi képen.

Az okokat vizsgálva Ohno (2009) tanulmánya emelhető ki, melyből kiderül, hogy a külföldi tőkebefektetések (FDI) hozzájárulnak a GDP növekedéséhez, de helyi fejlődést úgy lehet elérni, ha megfelelő intézményrendszer támogatja a tudás-szint emelkedését. Egy másik vizsgálat (World Bank 2019) szintén arra mutat rá, hogy a humánerő fejlesztése egy fontos komponense a csapdahelyzet elkerülésének, azaz jó minőségű oktatási rendszerre van szükség az óvodától a felsőfokú képzésekig bezárólag. A fentiekkel együtt számos további tanulmány erősíti meg azt, hogy a tudáson és innováción alapuló fejlődés, a versenyképesség fokozása az egyik kivezető út a közepes fejlettség csapdájából. A fentiek együtt járnak a gazdaság szerkezeti átalakításával, azaz előbb utóbb az alacsony bérekre alapuló versenyelőnyt fel kell váltani az innováción alapuló versenyelőnnyel. Az alacsony béreken alapuló versenyelőnnyel ugyanis az a probléma, hogy a gazdaság egy összeszerelő üzemmé válik, ahol a külföldi multinacionális vállalatok hozzák a technológiát. Az ilyen technológiaimport helyett saját technológia fejlesztésre van szükség, mely a tudásba történő beruházáson alapul.

Hazánk jelenleg nem sorolható a közepes fejlettség csapdájával érintett országok körébe, de a veszélye fennáll a problémának. Ennek egyik jele, hogy az innovatív cégek aránya hazánkban alacsony az EU átlaggal, és a szomszédos országokkal összevetve is, lásd alábbi képen.

forrás: Csath (2022)

A humán vagyon egyik mutatója, az iskolát 18-24 éves korban abbahagyók aránya is magasabb a környező országokhoz képest.

forrás: Csath (2022)

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya alacsonyabb.

forrás: Csath (2022)

Továbbá a brain drain (szakemberek elvándorlása) tekintetében a 9. legveszélyeztetettebb ország hazánk.

forrás: Csath (2022)

A fentiekkel együtt a munkatermelékenység sem magas hazánkban. A termelékenység növelése pedig elengedhetetlen a fenntartható gazdasági növekedéshez, ahogy erről a cikkünk első felében is beszéltünk.

forrás: Csath (2022)

A fentieket összefoglalva az alábbi ábrán az látható, hogy a kutatás-fejlesztési ráfordítás is lényegesen alacsonyabb az EU-s átlagnál, azaz egy főre vetítve 225 euró.

forrás: Csath (2022)

Az utoljára 2025 márciusában frissített adatsor azt mutatja, hogy a magyar régiók miként zárkóznak fel az Európai Unió átlagához, az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson mért GDP alapján (ahol 100% jelenti az EU-27 átlagát). Az adatok alapján Budapest továbbra is a centrum szerepét tölti be, míg a többi régió esetében többnyire stagnálás vagy akár relatív lemaradás figyelhető meg az uniós átlaghoz viszonyítva.

Forrás: Eurostat, saját szerkesztés

Összegzésként elmondható, hogy Magyarország gazdasági felzárkózása az elmúlt évtizedekben folyamatos, de nem lineáris, nem egyenletes folyamat volt, és jelentős a regionális eltérés. A reál GDP alapján hazánk elkerülte a mélyebb visszaeséseket, ugyanakkor a GNI és a HDI mutatók azt jelzik, hogy a fejlődés minőségi dimenzióiban – különösen az innováció, az oktatás és a termelékenység területén – még jelentős elmaradás tapasztalható. A közepes fejlettség csapdájának veszélye abban áll, hogy a gazdasági növekedés fenntarthatósága megkérdőjeleződik, ha az ország nem tud áttérni a béralapú versenyképességről a tudás- és innovációalapú gazdaságra. Bár Magyarország jelenleg nem tartozik azon országok közé, amelyek már a csapdában rekedtek (egyes régiói igen), számos strukturális tényező – például az alacsony K+F ráfordítás, a humán tőke gyengülése és a munkaerő elvándorlása – a kockázat irányába mutat. A tartós felzárkózás kulcsa ezért a technológiai megújulás, az intézményi minőség javítása, valamint a humán tőkébe történő beruházás. Csak ezen tényezők együttes fejlesztésével kerülhető el, hogy Magyarország a közepes fejlettség csapdájába süllyedjen, és így hosszú távon a fejlett gazdaságokhoz való valódi konvergenciát érjen el.