Swaptenderek, swapügyeletek: Hogyan hatnak a forint árfolyamára?

Néhány héttel ezelőtt jelentette be az MNB, hogy megváltoztatta a swaptenderek feltételeit, de a hozzánk beérkező olvasói kérdésekből az derül ki, hogy a befektetők többsége nincs tisztában a swapternederek, swapügyletek piacra, a devizapiacra gyakorolt hatásaival kapcsolatban, így az alábbiakban megbeszéljük a swaptenderek, swapügyeltek lényegét. Témáink:

• Mit jelent a swapügylet?
• Kik használnak swapügyleteket?
• Miért van szükség ezekre a swapügyletekre?
• Központi bankok közötti swapügylet
• A swaptenderek, swapügyletek és a hazai deviza
• A swapügyletekkel gyengíthető/erősíthető a hazai deviza

Mit jelent a swapügylet?

A swapügylet lényegében egy csereügylet, melynek tárgya lehet egy deviza, egy értékpapír vagy kamat. Az ügyletek lényege, hogy a szerződő felek nem egyszerűen adásvételt kötnek, hanem csereügyletet, azaz létezik egy záró megállapodás, melyben az eredeti állapot visszaállításra kerül. Például ha eurót vásárolsz forint ellenében a brókercégeden keresztül, akkor ez egy végleges megállapodás, azaz a forintért cserében eurót kapsz kézhez. Ha azonban egy swap ügyletről van szó, akkor akkor forintot cserélünk euróra, de a megállapodás része az is, hogy később visszacseréljük az eurót forintra.

Kik használnak swapügyleteket?

A fentiekhez hasonló swapügyleteket általában nem az átlagos befektetők használják, hanem pénzintézetek kötnek swapügyletet a jegybankkal, de gyakori, hogy jegybankok egymás között hajtanak végre swapügyleteket, illetve cégek is köthetnek swapügyletet a kereskedelmi bankokkal. Tehát elsősorban az alábbi viszonyokban találkozhatsz swapügyletekkel:

• Központi bank és egy másik központi bank között
• Központi bank és egy kereskedelmi bank között
• Cég és egy kereskedelmi banki között

Miért van szükség ezekre a swapügyletekre?

A swapügyleteknek eltérő céljai lehetnek. Például intézményi befektetők jellemzően spekulatív célokra használják, hagyományos társaságok a saját árfolyamkockázatuk mérséklésére. A központi bankok pedig a likviditás fokozására, a nemzeti valuta árfolyamának befolyásolására használják a swapügyleteket. Nézzünk erre példákat.

Központi bankok közötti swapügylet

A központi bankok között kötött swapügyleteket a 2007-2008-as gazdasági válság hívta életre, ugyanis ez a válság alapvetően pénzügyi természetű volt, így a pénzpiaci szereplők közötti bizalomhiány olyan szintre zuhant vissza, mely gyakorlatilag a pénzügyi ügyletek jelentős visszaesésével járt. Például pénzintézetek nem voltak hajlandóak hitel nyújtani másik piaci szereplő, pénzintézet számára, mert nem tudták, hogy mennyire érintett a másik pénzintézet a pénzügyi válságban. A problémákat fokozta, hogy a fejlődő országok devizái a válság hatására leértékelődtek, nagy fluktuáció jellemezte az árfolyamot, és a központi bankok gyakorlatilag csak a devizatartalékuk terhére tudták kisegíteni a hazai társaságok, bankok devizaigényét.

A fentiek miatt tehát a központi bankok megállapodtak egymással (európai viszonylatban az EKB-vel történő megállapodást jelentené), hogy csereügyletek útján fokozzák a likviditást, így szereznek külföldi devizát a központi bankok. Egy ilyen megállapodás lényege, hogy ABC ország központi bankja elad egy meghatározott mennyiséget ABC ország devizájából, majd CDE ország központi bankja cserébe CDE devizát ad egy előre meghatározott árfolyam mellett. ABC központi bank ezzel együtt beleegyezik abba, hogy visszavásárolja ABC devizát egy rögzített jövőbeni időpontban ugyanazon árfolyamon, mint amin a tranzakció történt. Az ügylet után ABC központi bank felhasználja CDE devizát a pénzügyi rendszer likviditásának növelése érdekében, azaz kölcsönadja a kereskedelmi bankoknak, társaságoknak. Amikor a swapügylet lejár, ABC központi bank visszaadja CDE devizát, illetve kamatot fizet CDE ország központi bankjának. Európai viszonylatban CDE ország központi bankja az EKB lenne, CDE deviza az euró, és ABC központi bank például az MNB, ABC deviza pedig a forint.

A fenti swapügyletek tehát hozzájárultak ahhoz, hogy a fejlődő országokban ne merüljön fel devizahiány, a pénzpiacuk kellően likvid legyen.

A swaptenderek, swapügyletek és a hazai deviza

Az elmúlt években a swapügyletek egyre népszerűbbek lettek és a fejlődő országok kiterjesztették a rendszert a kereskedelmi bankokra, a kereskedelmi bankokon keresztül a nagy értékben importáló, exportáló társaságokra is. A fentiek miatt korábban heti, ma már napi rendszerességgel tart swaptendereket az MNB, melyek lényege, hogy a piaci szereplőkkel csereügyleteket hajtsanak végre. Ezeknek a swaptendereknek alapvetően az a célja, hogy az ország monetáris, pénzpiaci kondícióit a jegybank befolyásolja, szabályozza.

A swapügyletekkel gyengíthető/erősíthető a hazai deviza

Nézzünk a fenti estekre példákat is. Képzeljük el azt az esetet, hogy egy ország sokkal többet exportál, mint amennyi importál, azaz a folyó fizetési mérlegben jelentős többlet keletkezik évről évre (ez történt hazánkban 2012-2020 között). Mivel jár ez a folyamat? Az exportáló cégek számláján egyre több külföldi deviza (jellemzően euró) halmozódik fel, és mivel az importáló társaságok kevesebb devizát halmoznak fel, így a bankok mérlegében halmozódik a külföldi deviza. A halmozódó külföldi deviza egyre csak gyűlik a bankrendszerben, és ha ezt átváltják a bankok forintra (például a magasabb forint kamatok miatt), akkor folyamatosan felértékelő nyomás keletkezik, azaz erősödik a forint. Régen minden jegybankár örült az erősödő hazai devizának, de 2010 óta a versenyképes leértékeléssel próbálnak meg még több gazdasági növekedés kimutatni a gazdaságpolitikusok, így a túl erős hazai deviza alapvetően nem kedvező. A fenti problémákra megoldást nyújt, ha a jegybank folyamatos swaptendereket tart, melyben szépen, folyamatosan elcseréli az eurót forintra, így a kereskedelmi bankok mérlegéből gyakorlatilag eltűnik az euró.

Természetesen előbb utóbb le kell zárni egy megkötött swap ügyletet, és akkor visszakerül a kereskedelmi bankhoz az euró, de ha folyamatosan írnak ki swaptendereket, és ha a megkötött ügyletek értéke folyamatosan  növekszik, akkor hosszabb ideig fenntartható ez az állapot. Idővel változhat a gazdasági helyzet, és a folyó fizetési mérleg többlete eltűnhet, azaz visszajuttatható az euró a kereskedelmi bankokhoz.

Nézzünk egy másik példát. A folyó fizetési mérlegben hiány van, az ország sokkal többet importál (például növekvő energiaárak miatt) mint amennyit exportál, azaz a kereskedelmi bankoknál hiány lesz a külföldi devizából. Például egy nagy olajipari cégnek dollárban kell megvásárolnia az olajat, így a bankjához fordul dollárért, de a banknak nincs dollárja, azaz kénytelen lenne dollárt venni a hazai deviza ellenében a devizapiacon. Ez pedig gyengítené a hazai devizát. Itt jön képbe a jegybank. Meghirdet egy devizaswap tendert, ahol a kereskedelmi bank forintját elcserélik dollárra. Az ügyleten keresztül az olajipari cég megkapja a dollárját, melyből olajat tud vásárolni. A folyamatban úgy szerzett dollárt a kereskedelmi bank és az olajipari társaság, hogy közben nem gyengítette a hazai devizát.

Természetesen a folyamat nem tartható fent a végtelenségig, de mivel a gazdasági növekedés ciklikus, így a jegybankok képesek lehetnek leépíteni a magasra duzzadó swapállományt. Hazánk esete jó példa erre, hiszen 2012-2020 között a folyó fizetési mérleget a többlet jellemezte, most pedig a hiány. Tehát 2012-2020 között sokkal több deviza érkezett az országban, mint amennyit az ország elköltött, de 2020 óta több devizára (növekvő energia, alapanyagára miatt) van szükség, mint amennyit külföldről az exporton keresztül keresett az ország.

forrás: https://tradingeconomics.com/hungary/current-account