Strukturált termékek: Hogyan működnek? Mi a probléma velük?

Cikkünkben az egyre nagyobb divatnak örvendő strukturált termékek működését tekintjük át. Megbeszéljük a strukturált betétek és a befektetési jellegű strukturált termékek (strukturált kötvények) működését, előnyeit, kockázatait. Témáink:

• Mi az a strukturált termék?
• Hogyan működnek a strukturált betétek?
• Hogyan működnek a strukturált kötvények?
• Példa a strukturált kötvényekre
• A strukturált termékek problémái

Mi az a strukturált termék?

A strukturált termékek lényege, hogy a befektetett tőke hozama egy vagy több előre meghatározott befektetési eszköz (részvény, kötvény, devizaárfolyam) jövőbeni alakulásától függ. A konstrukció további tulajdonsága, hogy a mögöttes termék, melynek az árfolyamváltozásán múlik az elérhető hozam, nem kerül a befektető birtokába. Hazánkban alapvetően két típusa terjedt el a strukturált termékeknek. Ezek az alábbiak:

• strukturált betétek
• strukturált kötvények

Hogyan működnek a strukturált betétek?

A strukturált termékek egyszerűbb változata a strukturált betét, mely egy betéti konstrukciót foglal magába, mely a lejáratkor egy előre meghatározott minimum kamatot vagy egy előre meghatározott kamatprémiumot fizet a befektetőnek, ha a szerződésben definiált feltételek teljesülnek.

Példaképpen képzeljük el azt a pénzügyi helyzetet, ahol a bankok többsége 6%-os betéti kamat mellett kínálja a termékeit. Ebben a helyzetben ABC bank a privátbanki ügyfeleknek egy olyan strukturált betétet ajánlhat ki, mely az alábbi feltételek szerint fizet:

• a befektetési időtáv 2 év
• a prémium kamat évi 10% a 2 éves időszakon
• a minimum kamat évi 2% a 2 éves időszakon
• a prémium kamat feltétele, hogy a következő 2 évben az EUR/HUF nem lép ki a 380-410 forintos sávból.

Látható, hogy egy olyan piaci helyzetben, amikor 6 százalékos betéti kamatok elérhető, az évi 10%-os betéti kamat vonzó ajánlat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a következő 2 évben nem lépheti ki az EUR/HUF a 380-410 forintos sávból. Ha ez bármelyik irányba megtörténik a következő két évben, akkor a befektető a minimum kamatot (évi 2%) kapja. Azt mondhatjuk tehát, hogy egy fogadást kötünk a pénzintézettel. A strukturált termékben ugyanakkor nincs tőkekockázat, azaz a befektetett tőkét minden esetben visszakapjuk. Ezzel szemben a strukturált kötvények esetén akár tőkeveszteség is felmerülhet.

Hogyan működnek a strukturált kötvények?

A strukturált kötvények abban térnek el a betéttől, hogy egy kötvénybe csomagolnak más befektetési eszközöket, és az kötvény névértéke és hozama a kötvényben meghatározott befektetési eszközök jövőbeni árazásának függvényében változik. Például 1000 dollárt fektetünk az alábbi feltételek szerint:

• 3 éves időszakra történik a befektetés
• A befektetett tőke hozama az S&P500 index jövőbeni 3 éves hozamához igazodik.
• Ha az S&P500 index hozama negatív, akkor a befektetett tőkét kapja vissza a befektető.
• De, ha az S&P500 index 30 százaléknál többet esik vissza, akkor a befektető viseli a befektetés kockázatát.

Nézzük meg, hogy mi történhet a fenti befektetéssel a három éves befektetési időszak után. A befektető átad 1000 dollárt a banknak. A bank kiállítja az 1000 dollár névértékű kötvényt, mely három év múlva jár le, és a fentiek szerint fizeti vissza a névértéket és a hozamot. Nézzük a lehetséges eseteket:

• Első esetben képzeljük el, hogy 3 év múlva az S&P500 index 40 százalékkal magasabban lesz. Ekkor a bank visszafizeti az 1000 dollárt (névérték) és az 1000 dollárra számított 40%-os hozamot, azaz további 400 dollárt.
• Második estben képzeljük el azt, hogy 3 év múlva az S&P500 index 20 százalékos mínuszban van. Ebben az esetben a bank a névértéket, azaz 1000 dollárt fizet vissza. Látszólag tehát egy tőkevédelem van a konstrukcióba beépítve. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a bank veszített az ügyleten, hiszen opciós ügylettel védekezhet az ilyen helyzettel szemben.
• A harmadik esetben pedig tegyük fel, az S&P500 index 45%-ot esik vissza. Ekkor már a befektető viseli a teljes kockázatot, mert átléptük a 30 százalékos határértéket, azaz a bank 550 dollárt fizet vissza. Ebben az esetben kamatot nem kap a befektető és jelentős tőkeveszteség éri.

A fenti példában látható volt, hogy 3 éves időszakra lett a kötvény kialakítva. A konstrukció a lejárat idejéig zárt, azaz nem lehet belőle kilépni. Egyetlen lehetőség, hogy eladjuk a kötvényt, de az ilyen kötvények pénzárama nehezen kalkulálható, így csak jelentős diszkont mellett leszünk képesek eladni a lejárat előtt a kötvényt.

Strukturált kötvények példái

A fenti példában láthattuk, hogy tőkevédelem került beépítésre a konstrukcióba. Ez a tőkevédelem sokszor azon alapul, hogy a befektetés tőke jelentős része egy kockázatmentes befektetésbe kerül (legtöbbször állampapírba).

Például hozzunk létre egy 5 éves strukturált terméket, melybe 1 millió forintot fektetünk. Az 1 millió forintból 750 ezer forinton vásároljuk állampapírt 6,7%-os hozam mellett. A maradék 250 ezer forinton vásároljunk kockázatos eszközöket, kössünk opciós ügyletet stb..

Az 5. év végére 250 ezer forint nyereségünk származik az állampapír hozamából, így ha a 250 ezer forintot elveszítettük a kockázatos eszközön, akkor a befektetett tőke (1 millió forint) a rendelkezésünkre áll, azaz nominális értelemben nem ért minket veszteség. Természetesen reálértelemben jelentős csökkenést tapasztalhatunk, hiszen öt évnyi inflációval csökken a befektetésünk vásárlóértéke. Ugyanakkor erre alapvetően nem figyelnek a befektetők, így a strukturált termékbe beépített tőkegarancia nagyon jól marketingelhető a privátbanki ügyfeleknek.

A fenti elven működnek a tőkevédett ETF alapok, és a tőkevédett befektetési alapok is lásd:

• Tőkevédett befektetési alapok: 4 probléma, amiről nem árt, ha tudsz
• Biztonságos befektetés a „tőkevédett” ETF alap?

A tőkevédett termékek esetében tárgyalt problémák (fenti hivatkozásokon) vonatkoznak a strukturált kötvényekre is.

A strukturált termékek problémái

A fenti példák a strukturált termékek legegyszerűbb eseteit mutatják, azonban ennél lényegesen bonyolultabb feltételeket is be lehet, és be is építenek a bankok a kötvényekbe. Például legtöbbször meghatározzák a maximális névértéket/hozamot. Ha például a maximális névértéke a kötvénynek 130 százalék, akkor az eredeti példánk szerint hiába emelkedik az S&P500 index 40 százalékot a befektetési időszak alatt, a befektető részére csak a névértékre számolt 30 százalék hozam kerül kifizetésre. Nagyon sok termék esetén a tőkevédelemre kikötött határérték  miatt jelentős kockázat merülhet fel, ha bekövetkezik az egyébként ritkának számító esemény. Erre jó példa a fentebb tárgyalt eset, amikor az S&P500 index 30 százalékot meghaladó mértékben esett vissza a három éves időszak végére.

Arra is láthatunk példákat, hogy több tényező együttese kerül feltételként meghatározásra. Például hozamunk akkor keletkezik, ha A és B részvénynek is pozitív az időszak végi hozama. Ha A részvénynek pozitív, de B részvénynek negatív a hozama, akkor már a kötvényre nem kapunk hozamot, csak a névértéket fizeti vissza a bank. A határértékre ehhez hasonló összetett feltételek meghatározhatók, például ha A vagy B részvény legalább 30%-ot visszaesik, akkor a kötvény névértéke a legnagyobb visszaesés alapján kerül számításra. Ebben az esetben például ha A részvényen az időszak végén van 20% hozam, de B részvény árfolyama 40%-ot esik vissza, akkor a kötvény névértékének 60%-át fizeti vissza a bank.

A gyakorlati tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a strukturált kötvényekkel a bankok korlátozzák a hozamot, viszont számos esetben a kockázat lényegesen nagyobb. Az alacsony hozam/kockázat arány pedig alapvetően nem a befektetőnek kedvez. A fentiekhez tegyük azt is hozzá, hogy a strukturált kötvények működésének megértése bonyolult, sok esetben a kötvény jövőbeni hozama olyan feltételekhez van kötve, melyek előrejelzése nem lehetséges a befektetési időtávon. Emiatt sokkal inkább hasonlít a spekulációra, a fogadásra, mint a befektetésre a konstrukció.