Milyen tényezők veszélyeztetik a dollár egyeduralmát?

Az 1960-as években kialakult petrodollár rendszer eredménye, hogy ma az amerikai dollár az első számú tartalékvaluta. Ugyanakkor az elmúlt években több olyan kezdeményezés is elkezdődött, melyek veszélyeztetik az amerikai dollár első számú szerepét. Cikkünkben ezeket a tényezőket, kezdeményezéseket beszéljük meg. Témáink:

• Miért lesz tartalékvaluta egy ország fizetőeszköze?
• Milyen tényezők veszélyeztetik a dollárt?
• 2014-ben létrejött az IMF alternatívája

Miért lesz tartalékvaluta egy ország fizetőeszköze?

Egészen az 1940-es évekig a világ első számú tartalékdevizája nem az amerikai dollár, hanem az angol font volt. Ezekben az években a nemzetközi tartalékok (aranyat leszámítva) angol font amerikai dollár aránya 70-30  százalék volt. Ahogy azonban az alábbi grafikonon (sötétkék színnel) látható, a 1960-as évektől kezdődően az angol font részaránya 35 százalékról 2 százalékra csökkent egy viszonylag rövid, 20 éves időszak alatt.

forrás: IMF

A fenti grafikonon azt is láthatjuk, hogy az amerikai dollár esetében is történtek drasztikus változások, azaz az 1975-ös csúcsról (85%) 1990-re 47 százalékra esett vissza az aránya a nemzetközi fizetési forgalomban. Felmerülhet kérdésként, hogy mitől lesz egy ország fizetőeszköze tartalékvaluta. Erre azonban nincs egyértelmű válasz, de az biztosan kijelenthető, hogy az ország gazdasági kibocsátása (a teljes világgazdasági kibocsátás arányában) és a fizetőeszköz elfogadottsága között nincs szoros korreláció. Erre jó példa a kínai yüan, mely jelenleg a teljes tartalékvaluta állomány 3 százalékát teszi ki, pedig GDP alapon a kínai gazdaság a második legnagyobb.

Sokkal nagyobb jelentősége van más tényezőknek, például politikai hitelességnek, nemzetközi egyezményeknek, az olyan országok közötti megállapodásoknak, mint az Egyesült Államok biztonsági garanciája a Szaud-Arábia királyi család felé. Ugyanis az Egyesült Államok  az 1970-es években megállapodott Szaud Arábiával, hogy az olaj árát kizárólag amerikai dollárban jegyezzék, cserébe bizonyos biztonsági garanciákat nyújtottak az amerikaiak. A megállapodás következtében Szaud Arábia kizárólag amerikai dollárban jegyezte az olajat, melyet további arab országok is követtek, így végül a teljes olajpiac az amerikai dollárhoz lett rögzítve. Ezt a rendszert nevezzük petrodollár rendszernek, mely az elmúlt ötven évben azt eredményezte, hogy az amerikai dollár megtarthatta a világ első számú valutájának címét, és melyre gyakorlatilag minden országnak szüksége lett.

Milyen tényezők veszélyeztetik a dollárt?

A 2010-es éveket követően a nyugati országok a fejlett pénzügyi rendszerüket nemcsak gazdasági céljaik, hanem politikai céljaik eléréséhez is felhasználták. Így került sor arra, hogy számos ország, mely a nyugati politikai rendszerrel össze nem illeszthető politikát (emberi jogok megsértése, demokrácia hiánya) folytatott, szankciók alá kerültek, és ezzel együtt a nemzetközi valutatartalékok is befagyasztásra kerültek. Az esetek időrendben:

• 2011 Szíria
• 2011 Líbia
• 2012 Irán
• 2019 Venezuela
• 2021 Afganisztán
• 2022 Oroszország

Cikkünknek nem célja a fenti szankciók jogosságának tárgyalása, ugyanakkor a fenti események elindítottak egy olyan folyamatot, melynek a fő mozgatóereje, hogy ha a nyugati politikával ütköző véleménye van egy országnak, akkor a devizatartalékok területén nem támaszkodhat a dollár-euró valutákra. A probléma azonban az, hogy jelenleg nincs más lehetősége ezeknek az országoknak, hiszen a yüan jelenleg erre a célra nem tökéletesen alkalmas (globális pénzügyi rendszer hiánya). Az arany lehet a másik szóba jövő eszköz, és bár valóban azt láthatjuk, hogy országok széles köre növeli az aranytartalékát, de az arany tartásának is számos költsége, kockázata van. Tehát önmagában a dollárt, eurót nem lehet lecserélni jelenleg sem az aranyra, sem az yüanra.

2014-ben létrejött az IMF alternatívája

A BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-afrikai Köztársaság) 2014-ben megalapították a New Development Bankot (Új Fejlesztési Bank, rövidítve NDB, központja Kínában van), melynek főbb céljai között szerepel, hogy megtörje a Világbank és a Nemzetközi Valutalap hegemóniáját, és ezek alternatívájává váljon.

A nyugati országok irányítása alatt álló IMF hitelei vélhetően az olvasó számára is ismertek, hiszen bajba jutott országok sora fordult az elmúlt évtizedekben a Nemzetközi Valutalaphoz. A hitelnek azonban feltételei vannak, melyet a nyugati országok határoznak meg. Az Új Fejlesztési Bank esetében nemcsak a tagok, hanem más országok is részesülhetnek hitelből a nyugati politika befolyásától mentesen.

Az NDB nem titkolt célja, hogy a dollár hegemóniáját megtörje, ahogy erről a bank elnöke nyilatkozott:

„global financial stability, especially in emerging economies, has been hit hard by the weaponized US dollar, the aggressive interest spikes in the United States and the country's rising debt ceiling.” forrás itt

Az NDB elnöke szerint a globális pénzügyi rendszer (és a fejlődő országok) stabilitását veszélyezteti, hogy az amerikai dollár fegyverként van használva, ráadásul a Fed agresszív kamatemelésbe kezdett, emellett az Egyesült Államok megemelte az adósságplafonját, azaz a kihelyezett hitelek kamata a jövőben emelkedni fog, illetve az amerikai dollár értékét biztosító amerikai gazdaság még jobban eladósodik.

Az NBD úgy csökkenti tevékenységével a nyugati befolyást, hogy a hitelfelvevő ország devizájában és nem dollárban nyújt hitelt, a saját feltételei szerint. A dollár megkerülésével a hitel kamata függetlenné válik az amerikai kamatoktól, de ez csak közvetlenül igaz, hiszen a Fed kamatdöntései kihatnak a globális gazdaságra (lásd itt), így közvetetten kamatemelést idéznek elő a helyi devizán is. Ezek a helyi devizában denominált hitelek jelenleg a bank portfóliójának 21,5 százalékát teszik ki.

A fentieken túl vannak arra vonatkozó tanulmányok/ötletek (lásd itt), hogy a szankciókat úgy lehetne megkerülni, hogy az NDB más kínai bankokkal együtt egy globális bankot hoz létre (Bank of the Global South néven), mely kötvényeket bocsát ki. Ezeket a kötvényeket a nyugati országok pénzpiaci szereplői (intézményi befektetők, nyugdíjalapok, befektetési alapok) megvásárolnák, így a befolyó pénzekből dollár és euró államkötvényeket vásárolna a bank (így növelné a hitelességét). Egy ilyen banknak az értékpapírjait, eszközeit a nyugati országok nem mernék befagyasztani, mert ezzel számos más ország érdekei is sérülnének.

Bár manapság népszerű téma a hírportálokon a dollár hegemóniájának megtörése, a kínai érdekek erősödése, a rendelkezésünkre álló adatok ezt egyelőre nem igazolják. Az olaj továbbra is dollárban kerül elszámolásra (kínai törekvések ellenére), a nemzetközi tranzakciókban is nehéz megkerülni a dollárt, ráadásul az NDB sem olyan egységes, sem gazdasági (Kína lényegesen nagyobb gazdasági erő) sem politikai értelemben, hiszen a tagok egy része (Brazília, India, Dél-afrika) demokratikus ország, szemben Kínával és Oroszországgal.