Mi működött magas infláció idején? 23 befektetés 100 éves elemzése

Az elmúlt években ismét előtérbe került az infláció kérdése, miután a fejlett országokban évtizedek óta nem látott áremelkedést tapasztalhattunk. Ilyen környezetben sok befektető keresi azokat az eszközöket, amelyek képesek lehetnek megőrizni a megtakarítások vásárlóértékét.

Cikkünkben azt vizsgáljuk meg, hogyan teljesítettek különböző befektetési eszközök eltérő inflációs környezetben 1927 és 2020 között. Kitérünk a részvényekre, kötvényekre, inflációkövető kötvényekre, ingatlanokra, termőföldre, árupiaci termékekre és különböző iparágakra is. A cél nem konkrét befektetési ajánlások megfogalmazása, hanem annak bemutatása, hogy a történelmi adatok alapján mely eszközök teljesítettek kedvezőbben magas inflációs időszakokban. Témáink:

• Milyen eszközökkel védekezhetsz az infláció ellen?
• Hogyan védenek az infláció ellen az árupiaci termékek?
• Hogyan védenek a részvények az infláció ellen?
• Hogyan véd a termőföld, az ingatlan az infláció ellen?
• Mely iparágak és részvények a vesztesei a magas inflációnak?
• Mely iparágak és részvények a nyertesei a magas inflációnak?
• 23 befektetési eszköz vizsgálata
• A fejlett és fejlődő országok részvénypiacai és az infláció

Milyen eszközökkel védekezhetsz az infláció ellen?

A JPMorgan készített egy felmérést, melyben arra voltak kíváncsiak, hogy a befektetők melyik befektetési eszközt tartják a leghatékonyabbnak az infláció elleni védekezésben. A válaszadók:

• 46%-a szerint az árupiaci termékek a legjobb eszközök.
• 27% szerint a részvények (energiaipar és alapanyagok).
• 10% szerint az inflációt követő kötvények (TIPS).
• 17% pedig egyéb befektetési eszközöket nevezett meg.

Látható a fentiekből, hogy a legtöbben az árupiaci termékeket és a részvényeket tartják a legjobb védekezési eszköznek az infláció ellen. Nézzük sorra ezeket a kategóriákat.

Hogyan védenek az infláció ellen az árupiaci termékek?

Az árupiaci termékek árára számos tényező gyakorol hatást. Ide tartozhatnak a politikai tényezők (például vámok), az időjárási hatások, a tárolási költségek, a szezonalitás, valamint különböző pénzügyi tényezők is, például az, hogy számos árupiaci terméket dollárban jegyeznek (részletek itt). A hosszú távú vizsgálatok alapján az árupiaci termékek több időszakban követték az infláció alakulását, egyes esetekben pedig kismértékben meg is haladták azt. Ebbe a körbe az aranyat is beleértjük.

Ha hosszú távú vizsgálatokat végzünk, és évszázados adatsorokat tekintünk át, akkor azt láthatjuk, hogy az árupiaci termékek árát leginkább a gazdasági aktivitás befolyásolja. A gazdasági aktivitás a 60-70%-át adja az árupiaci árak változásának egy 2018-as vizsgálat szerint, melyben több évtizedre visszamenőleg tekintették át az árupiaci termékek árának változását.

Ez azt jelenti, hogy a növekvő globális gazdaság miatt egyre nagyobb a nyersanyagigény, és ez a kereslet növeli az árupiaci termékek árát hosszú távon nominális értelemben. Ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor hosszú távon az árupiaci termékek sok esetben megőrizték vásárlóértéküket, vagy legalább mérsékelték az infláció negatív hatását, de a reálhozamuk gyakran alacsony volt. Természetesen a növekvő gazdasági teljesítmény összefügg számos más tényezővel, mint például a globális népességnövekedés, a növekvő egyéni jövedelem, de akár az infláció is ide sorolható. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a fentiek nem jelentik azt, hogy az árupiaci termékekkel nem lehet veszíteni hosszú távon. Két okból is.

Az egyik ok, hogy az egyedi árupiaci termékek ára hosszú távon is csökkenhet számos ok miatt. Például helyettesítő termék jelenik meg a piacon, egészségtudatosabbak lesznek a vásárlók, és ez eredményezi a keresletcsökkenést, vagy a technológia fejlődésével az előállítási költségek alacsonyabbak lesznek, így a kínálat növekszik, esetleg kedvező vagy épp kedvezőtlen éghajlati változások következnek be.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy egyes árupiaci termékek iránti kereslet rugalmasabb, más termékek esetében rugalmatlan. Például az élelmiszer-alapanyagok iránti kereslet magasabb árak mellett is megmaradhat, de van egy felső határa a keresletnek, hiszen hiába lesz nagyobb a jövedelme az embereknek, egy bizonyos szint fölött nem fognak több kávét meginni naponta. Az alábbi grafikonokon a különböző árupiaci termékek árának (inflációval korrigált) változását követhetjük nyomon 1965 és 2015 közötti időszakban.

forrás: Commodity-Price Comovement and Global Economic..

A termékek többségénél a teljes időszak alatt minimális vagy nulla reálhozam volt megfigyelhető, azaz az árupiaci termékek többsége nagyjából az inflációval egyező vagy azt csak kismértékben meghaladó hozamot ért el. Egyes termékek esetében negatív reálhozamot láthatunk. A másik ok, hogy az extrém hosszú távú adatok meglehetősen félrevezetők, egész egyszerűen azért, mert a legtöbb befektetőnek nincs 40-50 éves befektetési időtávja, és rövidebb időtávon már lényegesen nagyobb lehet az árfolyamkilengésük az árupiaci termékeknek.

Hogyan véd a termőföld, az ingatlan az infláció ellen?

Az ingatlanok piacára szintén számos tényező hatást gyakorol, például az ország lakosságának jövedelme, a népesség változása, ugyanakkor fontos szempont az is, hogy az alapanyagok drágulása, a növekvő jövedelem drágítja az új építésű ingatlanok építését, ami részben a használt ingatlanok árára is hatással lehet a használt ingatlanok árát is. Azokban az országokban, ahol 100 éves adatsorok rendelkezésre állnak, azt tapasztaljuk, hogy az ingatlanok és a termőföldek ára hosszú távon sok esetben követte az infláció alakulását. Ezzel kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy a hasznosításból származó (például ingatlankiadás) bevételeket nem tartalmazzák az alábbi adatok. Illetve a hosszú távú adatoknak része az is, hogy akár évtizedekig alacsonyabb a vártnál a hozam, azaz a hozamok itt sem keletkeznek egyenletesen. Az alábbi grafikonon az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság ingatlan és termőföldjeinek árváltozását követhetjük nyomon. Az adatok az inflációval korrigálva vannak, azaz a tényleges vásárlóérték-növekedést olvashatjuk le. 

forrás: The Long-Term Returns to Durable Assets

Jelmagyarázat:

• U.S houses: Egyesült Államok ingatlanpiaca
• U.K houses: Egyesült Királyság ingatlanpiaca
• U.S farmland: Egyesült Államok termőföldek
• U.K farmland: Egyesült Királyság termőföldek
• U.S bills: Egyesült Államok 1 éves lejáratú kötvények
• U.K. bills: Egyesült Királyság 1 éves lejáratú kötvények

Az alábbi táblázatban az éves reál átlaghozamokat is áttekinthetjük. A Geometric és Arithmetic oszlopokban kétfajta átlagszámítási módszert látunk, melyből a Geometric tekinthető pontosabbnak. Eszerint az Egyesült Államokban részvénypiaci befektetéssel (US Equities) átlagosan évi 6,5%-os reálhozamot (az infláció levonása után) lehetett elérni, az ingatlanok reálhozama 0,3%, a termőföldé 0,9%, a kötvények (US bonds) 2%, az éven belüli kötvényeknek (US bills) 0,9 százalékos reálhozama volt. Azt látjuk tehát, hogy hosszú időtávon az Egyesült Államokban az ingatlan reálhozama elmaradt több más eszközosztály, például a kötvények reálhozamától. Ehhez azért tegyük hozzá, hogy a kötvények és a termőföld esetén nem lett figyelembe véve a hasznosításból (bérbeadás) származó jövedelem.

A UK kezdetű sorokban ugyanezt az összevetést látjuk, csak az Egyesült Királyságban. Itt az ingatlan és a termőföld hozama összemérhető a kötvényekkel. Ha figyelembe vennénk a hasznosításból származó nyereséget, akkor ezeknek az eszközöknek a teljesítménye kedvezőbb képet mutathatna.

forrás: The Long-Term Returns to Durable Assets

Természetesen a fentiek nem jelentik azt, hogy a jövőben is hasonlóan alakul az ingatlan és termőföldek ára hosszú távon, hiszen számos egyedi hatás, változás eltorzíthatja ezt. Az ingatlanára alakulásáról bővebben korábbi cikkünkben beszéltünk, lásd itt. 

Hogyan védenek a részvények az infláció ellen?

Befektetési tanácsadók, biztosítási ügynökök gyakori érve a részvények hosszú távú tartása mellett, hogy a részvények inflációs időszakban is kedvezően teljesíthetnek. Ennek oka, hogy a társaságok beépítik áraikba az áremelkedést, és bár a költségeik emelkednek, de a növekvő bevételek miatt nagyobb profitra tehetnek szert. Jó példa erre a Coca-Cola üdítőital, mely az 1950-1960-as években 5 centért volt megvásárolható, ma pedig ennél lényegesen magasabb áron érhető el. A fenti hatást gyakran nevezik long-term upward bias-nak, mely arra utal, hogy az inflációs hatásokat a cégek beépítik a termékeik, szolgáltatásaik árába, így hosszú távon a cégek profitja (ezzel együtt a részvények árfolyama) az infláció miatt is növekedhet. Ez az összefüggés alkalmazható 20-50 éves időtávon, de a legtöbb befektetőnek nincs ilyen hosszú befektetési időtávja.

Ha tehát a fentiektől eltekintünk, azaz nem 20-50 éves távon gondolkodunk, és nem teljes részvénypiacba fektetünk be, akkor számos kockázati tényezőt jelenthet a részvénybefektetésekre a magas infláció. A Fed egyik tanulmányában foglalkozik az inflációval és a részvénypiaci hozamokkal. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a magas infláció két úton is negatívan hat a részvénypiaci hozamokra. Az első, hogy a magas infláció gyengébb gazdasági teljesítményt okozhat, ez pedig csökkenti a társasági profitokat, azaz a részvényárfolyamok nyomás alá kerülhetnek. Tulajdonképpen az infláció egy vészcsengő, olyan, mint a kanári a szénbányában, azaz jelzi, hogy kedvezőtlenebb gazdasági környezet alakulhat ki. Ugyanis a gazdasági ciklusok első szakaszában általában alacsony az infláció, vagy negatív (például 2008-as gazdasági válság után az Egyesült Államokban). A gazdasági növekedéssel pedig együtt jár, hogy a lakosság, vállalkozások többet költenek, növekszik a kereslet, ami az árakat felfelé hajtja.

A másik pedig, hogy magasabb inflációs környezetben megnövekszik a kockázatos eszközöktől elvárt hozam, az elvárt hozam növekedése lefelé nyomhatja a részvények értékeltségét. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a befektetők aggódnak az infláció hatásai miatt, és rövid távon kevésbé veszik figyelembe a hosszú távú árbevétel-növekedési hatást, azaz növekszik a bevétele a társaságnak, bár a költségek is nőnek, de a profit is növekszik. (Általában ha az infláció növekszik, akkor a kamatok is növekednek, ez pedig a diszkontált cashflow értékelésben alacsonyabb részvényárat jelent)

Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy az infláció növekedése gyakran együtt jár a kamatok és a kötvénypiaci hozamok emelkedésével. Ilyen környezetben egyes befektetők számára a kötvények relatíve vonzóbbá válhatnak, ami kedvezőtlenül hathat a részvénypiaci értékeltségekre.

A fentiekhez az is hozzátartozik, hogy számos kutatás foglalkozott az infláció és a részvénypiaci hozamok témájával, és nincs egységes álláspont. Például Fama és Schwert negatív kapcsolatot talált az amerikai részvények és az inflációs várakozások között, azaz a tanulmányuk szerint a magasabb infláció rossz hír a részvénypiaci befektetők számára.  Az Egyesült Államokon kívüli részvénypiacokat is vizsgáltak. Itt McDevitt, Ely és Robinson munkáját említeném meg, akik negatív korrelációt mutattak ki a részvény hozamok és az infláció között egy 9 éves periódust vizsgálva. Más tanulmányok egyébként az infláció részvénypiacra gyakorolt pozitív hatásait is ki tudták mutatni. Az ellentmondásokra magyarázatot adhat az is, hogy a részvények eltérően viselkednek különböző inflációs környezetben.

23 befektetési eszköz vizsgálata

A US Inflation and Global Asset Returns cím alatt elérhető kutatásban 23 befektetési eszköz és az infláció kapcsolatát vizsgálták meg 1927-2020 között, de a részadatokat 1991-2020 között is áttekinthetjük. A vizsgált eszközök között az alábbi termékek szerepeltek:

• Rövid lejáratú amerikai államkötvények, T-bill
• 5 éves lejáratú amerikai államkötvények
• Hosszú lejáratú amerikai államkötvények
• Hosszú lejárati idejű vállalati kötvények
• 100% részvénypiaci portfólió
• Nem amerikai részvények, kötvények
• REIT-részvények
• Árupiaci termékek
• 12 különböző, iparági részvényeket tartalmazó portfólió
• Növekedési, értékalapú részvények
• Alacsony és nagy piaci kapitalizációjú részvények

Mekkora volt az infláció a vizsgált időszakokban?

Az alábbi grafikonon az infláció változását követhetjük nyomon az Egyesült Államokban. A sárga színnel jelölt években alacsony, zöld színnel jelölt években magas volt az infláció. Az adatok medián értéke 2,68%. Az 1927-2020 közötti időszakon 0,47% volt átlagosan az infláció az alacsony inflációval járó években. A magas inflációjú években az átlagos infláció 5,49% volt.

forrás: US Inflation and Global Asset Returns

Az 1991-2020 közötti időszakon lényegesen alacsonyabb inflációt tapasztalhattunk, mint a korábbi évtizedekben. Itt a medián is alacsonyabb, és emiatt a magas és alacsony inflációs időszakok viszonyítási alapja is más.  Ebben az időszakban az alacsony inflációs időszakra átlagosan 1,52%, míg a magas inflációs időszakra 2,98 százalékos infláció jutott.

forrás: US Inflation and Global Asset Returns

Milyen hozama volt a befektetési eszközöknek az inflációs időszakokban?

Az alábbi táblázat egyes soraiban a fentebb részletezett befektetési eszközök láthatók, és a Panel A alatt az 1927-2020 közötti időszakon kimutatott nominális hozamokat figyelhetjük meg. Az adatok különlegessége, hogy alacsony (Low Inflation) és magas (High Inflation) inflációs évek külön bontásban szerepelnek. Eszerint, ha a teljes részvénypiacba fektetjük a pénzünket (FF Total US Market sor), akkor alacsony inflációs időszakban 13,66%, magas inflációs időszakban 10,45%-os éves nominális hozamot tudunk kimutatni.

A nominális hozamok vizsgálatánál az a probléma, hogy a pénz vásárlóértékének romlását nem vettük figyelembe, így a Panel B alatt már az inflációval korrigált adatok szerepelnek. A reálhozamok alapján tehát az látható, hogy alacsony inflációs időszakban a részvénypiaci befektetéssel évi 12,98%, míg magas inflációs időszakban évi 4,91% hozamunk volt. A táblázatban jelöltem az alacsony és magas inflációval járó időszakok reálhozamainak különbségét (Difference High minus Low oszlop). Ha ebben az oszlopban negatív értéket látunk, az arra utal, hogy az adott eszköz magas inflációs időszakban alacsonyabb reálhozamot ért el, mint alacsony infláció mellett. Összesen két pozitív adatot látunk. Az egyik az energiaiparág részvényei, a másik pedig az értékalapú (Value sor) részvények, melyről itt olvashatsz bővebben.

forrás: US Inflation and Global Asset Returns

Befektetési eszköz hozama és az infláció 1991-2020 között

A következő táblázatban már az 1991-2020 közötti időszakot bontottuk fel. Az adatokat ugyanabban a formában látjuk, és itt is a Panel B alatt találjuk a lényeget. Ebben az időszakban viszont már sokkal több olyan befektetési eszközt láthatunk, amely magasabb inflációs környezetben nagyobb reálhozamot ért el, mint alacsony inflációs környezetben. A téglalappal jelölt oszlopban a pozitív számok mind ilyen befektetési eszközöket mutatnak. A legnagyobb pozitív különbséget az energia-részvények, a fejlődő országok részvénypiacai (FF Emerging market) és az árupiaci termékek (Bloomberg Commodity index) esetében tapasztalhattunk. Ezek közül azonban csak az energia-részvényekre és az árupiaci termékekre vonatkozó eredmények tekinthetők statisztikailag szignifikánsnak (táblázat utolsó oszlopában a t-statistic >2). A vizsgált időszakban mindkét eszköz esetében az látható, hogy magasabb inflációs környezetben a reálhozamuk jelentősen kedvezőbb volt (energia-részvények 13,58%, árupiaci termékek 9,63%). Ugyanakkor alacsony inflációs környezetben a reálhozamuk negatív (energia-részvények -1,31%, árupiaci termékek -7,49%).

forrás: US Inflation and Global Asset Returns

A fentiekkel kapcsolatban azonban fontos korlátot is figyelembe kell venni. Ugyanis a vizsgálat visszatekintő módon zajlott, azaz utólag már ismert volt, hogy az adott évben magas vagy alacsony lesz az infláció, de ezt a valóságban a jövőre nézve nem tudhatjuk.

Befektetési eszközök és az infláció előrejelzési problémája

Az alábbi táblázatban Panel A alatt a befektetési eszközök hozama és az adott évi infláció közötti kapcsolat figyelhető meg (első oszlopban). Az energiaszektor esetében pozitív kapcsolat (14,38) mutatható ki, mely statisztikailag szignifikáns (tstat 4,8, azaz > 2). Ugyanakkor, ha 1 évvel elcsúsztatjuk az inflációt (1 évvel később vizsgáljuk az eszköz hozamát, 1-year lagged oszlop), akkor már negatív a kapcsolat az energiaszektor és az infláció között (-1,32), de ez nem statisztikailag szignifikáns eredmény (t-stat -0,55, azaz >-2).

forrás: US Inflation and Global Asset Returns

A következő grafikonon az infláció (kék) vethető össze az energiarészvények (sárga), illetve az árupiaci termékek (zöld) adott évi hozamával.

 

Összegezve a fentieket, az átfogó vizsgálatok alapján az energiaipari részvények és az árupiaci termékek teljesítettek a legerősebben a vizsgált magas inflációs időszakokban. Bár a nominális hozamok vizsgálata alapján számos befektetési eszköz esetében tapasztalhattunk hozamnövekedést az infláció növekedésével, de a reálhozamokat vizsgálva 1927-2020 közötti időszakon csak az energiarészvények esetében figyelhettünk meg kedvezőbb reálhozam-különbséget. Az elmúlt 30 évben is az energiaipari részvények és az árupiaci termékek mutattak kedvezőbb teljesítményt. Bár itt más befektetési eszközök esetében is találkozunk reálhozam-növekedéssel. Igaz, ezek esetében mérsékelt a hozamnövekedés, ha az infláció megnövekszik, illetve egyes esetekben a vizsgálat nem statisztikailag szignifikáns. Látni kell azonban azt is, hogy az energia-részvények és az árupiaci termékek volatilitása jelentős, és további problémát jelent, hogy a befektető előre nem tudhatja, hogy milyen infláció lesz a következő időszakban. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a legtöbb befektetési eszköz (főleg részvények) hozama hosszú távon felülmúlta az inflációt, azaz lehetséges, hogy a hosszú távú szemlélet egyszerűen megoldja az infláció problémáját. Bár a részvények megvédhetnek a magas inflációtól, ugyanakkor az átfogóbb tanulmányok azt mutatják, hogy erre nem mindig képesek, és legfőképp az időtáv az a tényező, mely növeli a valószínűségét annak, hogy a részvénypiaci hozamok túlszárnyalják az inflációt. Ennek valószínűsége (további magyarázat itt):

• 1 éves befektetési időtáv esetén 63,2%,
• 5 éves befektetési időtáv esetén 71,7%
• 10 éves időtávon 78,5%
• 20 éves befektetési időszakon 84,5%
• 30 éves időszakon 87,9% volt.

Hiperinfláció esetén hogyan teljesítenek a részvények?

A történelemben néhány példát találhatunk arra, hogy hiperinfláció esetén a részvényekkel egyes esetekben megőrizhető volt a megtakarítások vásárlóértékét. Általában a német hiperinflációt hozzák fel példaként a részvénybefektetésekkel kapcsolatban. Itt ugyanis az volt megfigyelhető, hogy a részvények megőrizték értéküket a hiperinfláció alatt. Az alábbi képen a fekete színnel jelölt görbe a német részvények árfolyam-változását mutatja márkában kifejezve (baloldali ártengely). A zöld görbe pedig a dollárban kifejezett értéke a részvényeknek (jobboldali tengely). Látható, hogy dollárban átszámolva sem veszítették el teljesen az értéküket a részvények.

A hiperinfláció azonban egy extrém helyzet, amikor a gazdaság is összeomlik. A magas inflációs környezet pedig nem egyenlő a hiperinflációval, így nem feltétlenül szerencsés következtetéseket levonni a hiperinfláció esetéből. A hiperinfláció és a részvények témakört itt beszéltük meg részletesen.

A fejlett és fejlődő országok részvénypiacai és az infláció

Az akadémiai kutatásokban régóta ismert, hogy az infláció és a részvénypiaci reálhozamok között negatív a kapcsolat. Ezt az összefüggést elsőként Johnson és szerzőtársai (1971) mutatták ki az 1949-1951, 1955-1957 és 1965-1968 közötti időszakokon, a Dow-Jones Industrial Average index adatait felhasználva. Vizsgálatuk végkövetkeztetése az lett, hogy az indexben található részvények egyike sem nyújtott érdemi védelmet az infláció ellen. Későbbi, az előzőnél átfogóbb vizsgálat (Bodie, 1976), a New-Yorki tőzsde több ezer részvényét tanulmányozva (1953-1972 között) állapította meg, hogy a részvények reálhozama és az infláció várt és váratlan tényezői között is negatív a kapcsolat, azaz az emelkedő infláció, alacsonyabb részvénypiaci reálhozammal járhat együtt. Fama és Schwert 1977-ben ismételték meg a vizsgálatot, és ők is negatív kapcsolatot tártak fel.

A fentiek után az újabb és átfogóbb vizsgálatokig néhány évtizedet kellett várni, majd Bekaert és Wang 2010-ben 1970-2010 közötti időszakon 45 ország részvénypiacát tanulmányozta. Megállapításaik megerősítik az előző vizsgálatokat, azaz negatív a kapcsolat az infláció és a részvények reálhozama között a fejlett országok részvénypiacán, de a fejlődő országok esetében pozitív kapcsolatot mutattak ki. Egy másik, a fejlődő országokra fókuszáló vizsgálat (Maghyereh 2006) hasonló eredményre jutott. A szerző 18 fejlődő ország részvénypiacát kutatta 1976-2003 között, és 13 ország esetében pozitív kapcsolatot talált hosszú távon az infláció és a részvénypiaci reálhozamok között. Látható tehát a fentiekből, hogy fejlett és fejlődő országokban eltérő hatásokat tapasztalhatunk, mely vélhetően összefügg azzal, hogy a fejlődő országokban magasabb a természetes kamatráta, az infláció.

A fenti témakört egészíti ki egy új tanulmány, mely a török tőzsdeindexen (BIST 100 index, 329 társaság részvényét tartalmazza) végzett vizsgálatot 1988-2022 közötti időszakon. Ahogy az alábbi képen látható, a török infláció az időszak első felében jelentős, évi 50-80 százalékos szinteken mozgott, ezt 2005 és 2017 között alacsonyabb, de nemzetközi összevetésben továbbra is magas, körülbelül 10%-os infláció követte 2005-2017 között, majd az időszak utolsó éveiben ismét magasabb inflációs környezet alakult ki.

forrás: Jong, Yilmaz (2024)

A következő táblázat mutatja a vizsgálat lényegét. Az MKT sor és a béta oszlop metszéspontjában (1,05 és 0,49) mind az 1 havi, mind a 12 havi időtávnál pozitív értéket látunk, azaz a tőzsdeindex és az infláció között pozitív a kapcsolat. Ezek azért különleges eredmények, mert a fejlett országok részvénypiacán negatív kapcsolatot figyelhetünk meg. Látható azonban az R² sorból, hogy a magyarázóerő alacsony (1,3% 1 hónapos időtávon), de ha az inflációérzékenység alapján elkülönítjük a részvényeket, és felülsúlyozzuk a magas inflációbétával rendelkező részvényeket (P5), akkor a magyarázóerő 20,8 és 32,1 százalékra növekszik, azaz a török részvénypiacon a részvények ötödének (P5) erősen pozitív az inflációbétája (1,4), ami azt jelenti, hogy a vizsgált mintában az infláció növekedése magasabb reálhozammal járt együtt ennél a portfóliónál.

forrás: Jong, Yilmaz (2024)

A fenti táblázat tehát azt mutatja, hogy a török részvénypiacon is pozitív a kapcsolat az infláció és a részvények reálhozama között. Ez a vizsgálat tehát összhangban áll a korábbi eredményekkel, azaz lehetséges, hogy az infláció és a részvénypiaci hozamok között nemlineáris kapcsolat van. Ez azt jelenti, hogy alacsony inflációs szintek (fejlett országok) esetében negatív, míg magasabb inflációs szintek vagy fejlődő piaci környezet esetében egyes vizsgálatok pozitív kapcsolatot mutattak ki.

Összegzés

A történelmi vizsgálatok alapján nem létezik olyan befektetési eszköz, amely minden inflációs környezetben egyértelmű és stabil védelmet nyújtana. Az eredmények ugyanakkor arra utalnak, hogy bizonyos eszközök (főleg az árupiaci termékekhez kapcsolódó befektetések, az energiaipari részvények, illetve egyes értékalapú részvények) kedvezőbben teljesítettek magas inflációs időszakokban.

A részvénypiac hosszú távon sok esetben képes volt felülteljesíteni az inflációt, ugyanakkor rövidebb időtávon a magas infláció jelentős bizonytalanságot és alacsonyabb reálhozamokat eredményezhetett. Az is jól látható, hogy az infláció és a befektetési hozamok kapcsolata időszakonként, országonként és eszközosztályonként is eltérően alakult.

A múltbeli eredmények természetesen nem jelentenek garanciát a jövőre nézve, ugyanakkor segíthetnek jobban megérteni, hogy a különböző eszközosztályok hogyan viselkedtek eltérő inflációs környezetben. A cikk ezért nem befektetési ajánlás, hanem történeti adatokon és kutatási eredményeken alapuló oktatási célú áttekintés.