Okos pénz a tőzsdén: 7 módszer az okos pénz követésére

Bejegyzésünkben azt vizsgáljuk, hogyan követhetők a nagy intézményi befektetők és más jelentős piaci szereplők, vagyis az úgynevezett okos pénz döntései. Bemutatjuk, milyen nyilvános adatokból lehet következtetni a pozicionáltságukra, részvénypiaci kitettségükre és tranzakcióikra. Bár a nagy befektetők jelentős tőkét mozgatnak meg, döntéseik sem tévedhetetlenek, és megfigyelésük önmagában nem biztosít előrejelzési előnyt. Az alábbi mutatók elsősorban a piaci szereplők viselkedésének és a befektetői hangulatnak az értelmezését segítik. Témáink:

• Miért érdemes követni az okos pénzt?
• Mennyi készpénzt tartanak a részvényalapok?
• NAAIM index vizsgálata kezdő tőzsdei kereskedőként
• COT report használata a tőzsdei kereskedésben
• Okos pénz/buta pénz indikátor
• Okos pénz - buta pénz spread
• A bennfentesek és a törvényalkotók

Miért érdemes követni az okos pénzt?

Az okos pénz kifejezéssel általában a nagy tőkével, szakértelemmel és piaci tapasztalattal rendelkező szereplőket illetik. Ide tartozhatnak az intézményi vagyonkezelők, a hedge fundok és egyes jól informált vállalati szereplők is. A követés ebben az összefüggésben a nyilvános adatok elemzését jelenti. A cél annak megértése, miként változnak a pozícióik, és ezekből milyen következtetések vonhatók le.

A nagy befektetők lépései azért érdemelnek figyelmet, mert számottevő tőkét mozgatnak, és ügyleteik összefügghetnek a piaci trendekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy előrejelzéseik megbízhatóbbak. A tőzsdeguruk találati arányáról itt, az elemzői célárak pontosságáról pedig ebben a cikkben írtunk. Az alábbi ábra 6627 piaci előrejelzés találati arányát összegzi egy 15 éves időszakból. Az előrejelzők között ismert kereskedők, befektetési szakértők, a médiában szereplő elemzők és hírlevél-szolgáltatók is megtalálhatók. A találati arányok többsége 40-50% körül alakult. A találati arány ugyanakkor önmagában nem írja le egy befektetési stratégia jövedelmezőségét, mert a nyereségek és veszteségek nagysága is számít.

forrás: saját szerkesztés

Nézzük sorban ezeket a módszereket.

1) Befektetési alapok tőkeáramlása és készpénzállománya

Az alábbi, történeti adatokra épülő grafikon az intézményi befektetők amerikai részvénypiaci tulajdonosi arányát szemlélteti. A bemutatott összeállítás szerint a hagyományos befektetési alapok 23%-ot, a nyugdíjalapok 12%-ot, az ETF-ek 6%-ot, a hedge fundok 3%-ot birtokoltak. Ezek az arányok a grafikon forrásának időszakára vonatkoznak, így aktuális piaci megoszlásként nem használhatók. A kategóriák meghatározása és a részvényállomány értékelési időpontja is befolyásolhatja az összehasonlítást. Az intézményi befektetők mindenesetre számottevő piaci szereplők, tevékenységükről pedig több nyilvános adatforrás is rendelkezésre áll.

Ezek az adatok nyilvánosan elérhetők az ICI (Investment Company Institute) adatbázisában. Az ICI honlapján havi rendszerességgel jelennek meg olyan összesítések, amelyekből nyomon követhető, hogy a befektetési alapokba összességében tőke áramlik be, vagy éppen tőke áramlik ki.

A havi tőkeáramlási adatokból megfigyelhető, hogy a befektetők összességében több pénzt helyeznek-e el az adott alapkategóriában, vagy inkább visszaváltják befektetési jegyeiket. A tartós beáramlás a befektetői kereslet erősödésére, a kiáramlás annak gyengülésére utalhat. Ezek a számok azonban nem közvetlenül az alapkezelők piaci várakozásait mérik. A nettó tőkeáramlást az alapok hozamától és a teljes részvénypiac forgalmától is el kell különíteni.

A lenti példában azt láthatjuk, hogy a részvényekből 16,4 milliárd dollár áramlott ki, amely úgy oszlott meg, hogy az amerikai részvényekből (domestic) 24 milliárd dollár kiáramlás, míg többi részvénypiac (world) 7,6 milliárd dolláros beáramlást mutatott. 

Mennyi készpénzt tartanak a részvényalapok?

A másik figyelendő adat a részvényalapok készpénzállománya. A részvénytúlsúlyos alapok befektetési politikája is megengedhet bizonyos arányú készpénzt vagy rövid lejáratú, likvid eszközt. Ennek mértékét befolyásolhatják az ügyfelek befizetései és visszaváltásai, az alap kezelési szabályai, valamint a portfóliókezelő döntései.

A készpénzarány emelkedése egyes esetekben arra utalhat, hogy az alapkezelők visszafogják a részvénypiaci kitettségüket. Ugyanakkor a növekedést friss befizetések, várható visszaváltások vagy a portfólió átalakítása is okozhatja, ezért a készpénzállomány változása önmagában nem bizonyít pesszimista piaci várakozást.

A magas készpénzarány később lehetőséget teremthet részvényvásárlásokra, de nem biztos, hogy ez a tőke rövid időn belül a részvénypiacra kerül. Még ha a befektetési alapok növelik is részvényállományukat, az árfolyamokra gyakorolt hatás a piaci likviditástól és a többi szereplő ügyleteitől is függ.

Alacsony készpénzarány mellett az alap vagyonának nagy része már befektetésben lehet. Ez utalhat magas részvénypiaci kitettségre, de az újabb áremelkedés lehetősége ettől még nem szűnik meg. A részvények iránti kereslet többféle befektetőtől származhat, és az árfolyamokat az eladási hajlandóság, a várakozások és a rendelkezésre álló likviditás is alakítja.

A részvényalapok készpénzarányát a likvid eszközök és a kezelt vagyon arányával követhetjük. A korábban gyakran emlegetett 5%-os szint nem tekinthető általános, minden időszakban érvényes határnak. A 2-3%-os vagy 10%-os érték megítéléséhez érdemes az adott alapkategória hosszabb távú történeti adatait vizsgálni. A témáról bővebben a Mennyi készpénz van a befektetési alapoknál? Miért fontos? című cikkben írtunk. A sentimentrader.com oldalon a készpénzarány alakulásáról is találhatók grafikonok.

2) NAAIM index vizsgálata kezdő tőzsdei kereskedőként

A NAAIM Exposure Index a felmérésben részt vevő aktív vagyonkezelők amerikai részvénypiaci kitettségéről ad képet. A NAAIM hetente kérdezi meg a résztvevőket a pozícióikról, így megfigyelhető, hogyan változik az átlagos kitettség. A mutató nem reprezentálja az összes intézményi befektetőt, és az alacsony érték nem feltétlenül jelent magas készpénzállományt, mert fedezeti és shortpozíciók is befolyásolhatják. A felmérésben tőkeáttételes kitettség is megjelenhet. A NAAIM hivatalos oldalán a nyilvános indexadatok három hónapos késleltetéssel érhetők el, az aktuális heti értékekhez előfizetés szükséges. Az alábbi, korábbi időszakra vonatkozó ábra az index és az amerikai részvénypiac együttmozgását szemlélteti.

A fenti képen alul az 500 legnagyobb amerikai társaság részvényindexét látjuk, néhány pontot levetítettem, hogy a kezdő tőzsdei kereskedők számára is világos legyen. A magas érték nem azt jelenti, hogy eladjuk a részvényeket, és az alacsony érték sem jelenti feltétlen azt, hogy részvényeket veszünk, mert emelkedés következik.

3) COT riport használata a tőzsdei kereskedésben

A COT (Commitments of Traders) jelentés a határidős piacok szereplőinek pozicionáltságáról ad információt. Devizák, nyersanyagok és részvényindexek határidős kontraktusai esetében is használható. Az amerikai árupiaci határidős felügyelet, a CFTC a jelentésre kötelezett szereplőktől származó adatokat összesítve teszi közzé. A jelentések rendszerint a keddi pozíciókat mutatják, és pénteken jelennek meg. A kereskedői kategóriák vizsgálata segíthet megérteni a piac szerkezetét, de a COT nem teszi láthatóvá az egyes alapok teljes portfólióját vagy az ügyletek pontos indokát. Hivatalos forrás: CFTC - Commitments of Traders.

Az alábbi grafikonon a kék görbe az alapkezelői kategóriához tartozó shortpozíciók változását szemlélteti. A shortállomány növekedése együtt járhat nagyobb fedezeti igénnyel vagy negatívabb részvénypiaci várakozásokkal, de ezt a COT önmagában nem dönti el. A pozíciókat relatív érték stratégiák és összetett portfólióügyletek is alakíthatják. A csökkenő shortállomány sem jelent automatikusan optimista előrejelzést.

A tőzsdei kereskedés során a hedge fundok pozícióit is érdemes megvizsgálni. A különböző alapok eltérő kereskedési és fedezeti stratégiákat követnek, ezért egy határidős long- vagy shortpozíció jelentése a portfólió többi elemének ismerete nélkül korlátozottan értelmezhető.

Az alábbi képen a hedge fundokhoz sorolt szereplők longpozícióinak alakulását látjuk. A longállomány csökkenése utalhat a kockázatvállalás mérséklődésére, míg a növekedése erősebb emelkedésre irányuló pozicionáltsággal járhat együtt. A változás hátterében azonban fedezeti, arbitrázs- vagy más portfóliókezelési döntés is állhat.

A szélsőségesen magas longpozicionáltság azért lehet érdekes, mert a hasonló irányú ügyletekre építő, zsúfolt stratégiák (crowded trades) érzékenyebbek lehetnek egy hirtelen pozícióleépítésre. Ebből azonban nem következik, hogy hamarosan elfogynak a vevők, vagy biztosan korrekció indul. Erős trendekben a magas kitettség sokáig fennmaradhat. Emiatt elsősorban a változásokat és a történeti szélsőértékeket érdemes vizsgálni.

A COT report adatainak elérését, értelmezését itt most nem részletezném. Kezdők számára a következő hivatkozás nyújt útmutatást.

4) Hogyan változik az intézményi befektetők részvénytulajdona?

Az eddigi mutatók elsősorban a piac egészéről adtak képet. Egy adott részvénynél az intézményi tulajdonosi hányad változását is követhetjük. Az Egyesült Államokban a jelentésre kötelezett vagyonkezelők meghatározott értékpapír-pozícióikat negyedévente, a negyedév végét követő 45 napon belül jelentik a 13F nyomtatványon. A jelentések a SEC EDGAR adatbázisában érhetők el. Az adatok késleltetettek, és nem tartalmazzák a vagyonkezelők teljes short- és derivatív kitettségét. A nagy részesedéssel rendelkező tulajdonosokra és a vállalati bennfentesekre más közzétételi szabályok is vonatkozhatnak. A bennfentes tranzakciókról itt olvashatunk. A részvényszűrőkben megjelenő intézményi mutatók használatát most a Finviz példáján mutatom be.

Az alábbi, korábbi időszakot bemutató képen az "Inst Own" sor 61,5%-ot mutat, vagyis a nyilvántartásban szereplő intézményi tulajdonosi hányad ekkora volt. Az "Inst Trans" mező az intézményi állomány változását összegzi a szolgáltató módszertana szerint. A képen -1,07%-os érték látható. Az ilyen változások megítélésénél a számítási módszert és a jelentések frissességét is ellenőrizni kell. A képernyőkép kizárólag szemléltetésre szolgál.

Emellett még a  gurufocus.com oldalt is használom. Itt az Ownership menüpont alatt, az "Institutional Ownership History %" grafikon mutatja hosszabb időre (akár évtizedekre) visszamenőleg a tulajdoni arány változást.

Az alábbi képen a egy másik részvényről kapunk információt. A dotkom lufi előtt 29% volt az intézményi befektetők aránya, ami fél év alatt 56%-ra emelkedett.  2007-ben (a 2008-2009-es válság előtt) 90%-ra emelkedett az intézményi befektetők tulajdoni része.

Önmagában a magas vagy alacsony tulajdonosi hányad kevés információt ad. A növekvő intézményi részesedés utalhat vásárlásokra, de a hányad változását részvénykibocsátás, visszavásárlás és az adatok közzétételi késedelme is befolyásolhatja. Az intézményi pozíciókról így főként a korábbi állományok összehasonlításával kaphatunk képet, és nem feltétlenül a jelenlegi kereskedési szándékot látjuk. A tulajdonosi szerkezetről és az intézményi szereplők piaci szerepéről külön bejegyzésben is írtunk.

5) Okos pénz és buta pénz indikátor

Az alábbi képen bemutatott smart money/dumb money indikátor több, a piaci pozicionáltságot és befektetői hangulatot leíró adatsort összegez. A felhasznált adatok közé tartozhatnak az OEX opciós put/call mutatói, a nyitott kötésállomány, a határidős piac kisebb szereplőinek pozíciói és bizonyos befektetési alapok tőkeáramlásai. Az összetevők és a számítás módja szolgáltatónként változhat, ezért az egyes mutatók nem tekinthetők automatikusan összehasonlíthatónak.

Az ábra alsó részén a hangulati indikátorokat, felettük az amerikai részvényindexet láthatjuk. A példában a 70% feletti érték szélsőséges optimizmust, a 30% alatti érték szélsőséges pesszimizmust jelöl az adott mutató skáláján. A kék és a piros görbe az okos pénzhez, illetve a kisbefektetőkhöz kapcsolt hangulatot szemlélteti. A határok nem általános vételi vagy eladási szintek. Az értelmezésről itt írtunk részletesebben.

6) Okos pénz és buta pénz spread

Az előző bekezdésben tárgyalt két hangulati mutató különbsége egyetlen számmal is kifejezhető. Az okos pénz bizalmi indexéből kivonjuk a kisbefektetői bizalmi indexet. A negatív eredmény azt jelenti, hogy a kisbefektetők hangulati mutatója magasabb, míg pozitív értéknél az okos pénzé. A különbség nagysága az adott indikátor skálájától függ.

A bemutatott történeti példában a két szélsőséges tartomány határa -0,25 és +0,25, ha az alapmutatókat 0 és 1 közötti skálán számítjuk. Ez 25 százalékpontos különbségnek felel meg, így a +0,25 érték nem azonos a +0,25%-kal. A korábbi visszatesztelés szerint a -0,25 alatti és a +0,25 feletti tartományt 3%, illetve 17% körüli évesített részvényhozam követte. Ezek az adatok azonban csak a vizsgálati időszak, a hozamszámítás, a kockázatok és a tranzakciós költségek ismeretében értékelhetők. A két átlaghozamból nem következik automatikusan a két helyzet hozam-kockázat arányának eltérése, és a szélsőértékekből sem adódik önálló kereskedési jelzés.

A fenti mutatók elsősorban tehát az okos pénz oldaláról közelítik meg a tőzsdei hangulat felmérését. Léteznek más mutatók, melyek inkább a túladott, túlvett helyzeteket jelezhetik számunkra. Ezekről itt olvashatsz bővebben.

7) A bennfentesek és a törvényalkotók

A vállalati bennfentesek, köztük a felsővezetők és igazgatósági tagok nyilvánosan bejelentett tranzakcióit számos empirikus kutatás vizsgálta. Egyes eredmények szerint a saját pénzből végrehajtott, nyílt piaci részvényvásárlások átlagosan informatívabbak lehetnek, mint az eladások. Az utóbbiak mögött diverzifikációs, adózási vagy likviditási okok is állhatnak. A részvényjuttatásokat és opciólehívásokat szintén érdemes elkülöníteni a tényleges piaci vásárlásoktól. A tranzakciókról nyilvános jelentések állnak rendelkezésre, de ezek követésének eredményességét a közzététel késedelme és a kereskedési költségek is befolyásolják.

Több korábbi vizsgálat is rámutatott arra, hogy a törvényalkotók részvényügyletei bizonyos esetekben informatívak lehetnek, ezért sokan úgy gondolják, hogy érdemes követni a politikusok tőzsdei tranzakcióit is. Az újabb empirikus eredmények azonban arra utalnak, hogy ez az állítás csak egy szűk, speciális csoportra igaz.

Egy NBER-tanulmány az amerikai kongresszusi képviselők 1995 és 2021 közötti részvényügyleteit elemezte. A kutatók eltéréseket találtak a pártok vezető pozícióiban lévő politikusok és a többi képviselő befektetési teljesítménye között. A lenti ábra a tranzakciókat követő 250 kereskedési napra becsült buy-and-hold abnormális hozamokat mutatja. Az eredmények egy történeti mintára vonatkoznak, és önmagukban nem bizonyítják, hogy a nyilvánosság számára késleltetve elérhető jelentésekből ugyanilyen hozam érhető el.

Az ábrán a vezető politikusokhoz kapcsolódó tranzakciók (Leaders) a vizsgált mintában kedvezőbb átlagos abnormális hozamot mutatnak, mint a többi képviselő ügyletei (Non-Leaders). A különbség összefügghet a vezetői pozícióval és az ahhoz kapcsolódó információs környezettel, de ebből nem következik, hogy minden vezető politikus ügylete felülteljesítést eredményez. A ténylegesen másolható eredményhez a jelentések hozzáférhetővé válásának időpontját is figyelembe kellene venni.

Forrás: NBER

A politikusok tranzakcióinak követésénél ezért az adatok késleltetése és a kiválasztási szempontok is fontosak. A közzétett ügyleteket több adatbázis rendszerezi, ilyen például a Capitol Trades, az OpenSecrets és a Quiver Quantitative. Ezek az oldalak megkönnyíthetik az adatgyűjtést, de a később megismert ügyletek egyszerű másolása nem feltétlenül biztosít az eredeti kutatásban kimutatott előnyt.

Összegzés

A cikkben bemutatott mutatók az intézményi befektetők pozicionáltságáról, a tőkeáramlásokról és a befektetői hangulatról szolgáltatnak információt. Ezek az adatok segíthetnek a piaci környezet értelmezésében, de az okos pénz követése önmagában nem jelent megbízható vételi vagy eladási stratégiát.

A befektetési alapok készpénzállománya, a tőkeáramlások, a NAAIM index és a COT jelentések eltérő részét mérik a befektetői viselkedésnek. Fontos tisztázni, hogy melyik adat milyen gyakran frissül, kikre vonatkozik, és mit lehet belőle ténylegesen megállapítani. A mutatók együttes vizsgálata hasznos piaci háttérinformációt adhat, de előrejelző erejüket külön kell ellenőrizni.

A bennfentes és politikusi tranzakciók példája arra is rámutat, hogy a tájékozottnak tartott szereplők között jelentős különbségek lehetnek. Egyes csoportok ügyletei a történeti adatokban későbbi hozamokkal mutattak kapcsolatot, ám a közzététel késedelme és a kereskedési költségek korlátozhatják ezek gyakorlati hasznosítását. Befektetési döntésekhez ezért minden esetben szükség van a forrás, az időzítés és a vizsgálati eredmények körültekintő értelmezésére.