A vámháború gazdasági, árupiaci hatásai
Az orosz–ukrán háború következtében a globális gazdaság még inkább széttöredezetté vált, ami számottevő gazdasági és árupiaci következményekkel jár. Jelen cikkünkben olyan vizsgálatokat tekintünk át, amelyek a vámháborúk jelenségét, azok jövőbeli inflációra gyakorolt hatását, valamint az árupiaci termékekre gyakorolt következményeit elemzik az alábbi témakörök mentén:
- A friend-shoring ára (2024)
- A kétpólusú világ emelkedő árakkal jár? (2024)
- A deglobalizációnak nagy ára van (2025)
- Emelkedő importvámok, csökkenő export (2025)
- A technológiai fölény biztosításának ára (2025)
A friend-shoring ára (2024)
Politikai és geopolitikai események hatására egyre több ország vezet be vámokat, a szabad kereskedelmet korlátozó intézkedést. Ahogy az alábbi grafikonon is látható, növekvő számú a szabadkereskedelmet korlátozó intézkedés került bevezetésre az elmúlt években.
Az elmúlt éveket azzal jellemezhetjük, hogy az üzleti életben az “offshoring”, “global sourcing” kifejezések mellett megjelent a “friend-shoring”, mely az előbbi fogalmak ellentéte. Eszerint a a termelési láncokat és szolgáltatásokat politikai vagy stratégiai szempontok alapján helyezik át olyan országokba, amelyek megbízhatónak és politikailag szövetségesnek tekinthetők. A friend-shoringnak tehát az a célja, hogy csökkentse az ország függőségét olyan partnerektől, amelyekkel szemben politikai vagy gazdasági kockázatok merülhetnek fel. Az elmúlt éveket uraló “global sourcing” szemléletben viszont nem politikai szempontok, hanem a költségoptimalizálás, hatékonyság dominált, azaz a gyártás és a beszerzés olyan országokban történt, ahol az olcsó munkaerő, alacsony adók vagy kedvezőbb szabályozások segítették a költségek csökkentését, függetlenül attól, hogy ezek az országok geopolitikailag szövetségesek vagy sem. Javorcik és szerzőtársai (2023) a többek között az ENSZ Ukrajna elleni agresszióval kapcsolatos szavazás eredménye, és további 2014-2021 közötti szavazás eredményei alapján különített el két blokkot (bloc 1 és bloc 2 jelöléssel).
forrás: Javorcik et al (2023)
Az alábbi grafikonok a két blokk közötti vámokról adnak összefoglaló képet. A felső ábrán látható, hogy a globalizált világkereskedelem időszakában az összes hatályban levő vám 12 százalék alatti volt, és általában a blokk 2 nagyobb vámokat alkalmazott, mint a blokk 1 (kivéve textil, bőr, lábbeli, faipar). Az alsó képen azt láthatjuk, hogy a blokk 2 országai folyamatosan csökkentették a vám mértékét 2000-2019 között.
forrás: Javorcik et al (2023)
A jelenlegi helyzet után a szerzők azt a helyzetet szimulálták, amikor a friend-shoring hatására az összesített kereskedési költségek 20 százalékkal növekednek. Az alábbi képen az látható, hogy milyen hatásai lennének annak, ha a blokk 1 országok egyoldalúan, összesítve 20 százalékkal megemelnék a vámokat. Ahogy a grafikonon is látható, a blokk 1 országok többségében ennek pozitív hatása lenne.
forrás: Javorcik et al (2023)
A fenti helyzet fordítottja, amikor a blokk 2 országok növelik a kivetett vám mértékét (20%), így számos ország esetében (hazánk is beletartozik) negatív hatásokat mérhetünk.
forrás: Javorcik et al (2023)
Ritka azonban az a helyzet, hogy a védővámokra nem érkezik válasz a másik országból, így ha feltételezzük, hogy blokk 1 által kivetett 20 százalékos vámnövekedésre válaszul blokk 2 is 20 százalékkal növeli a kivetett vámokat, akkor nincsenek nyertesek, minden ország veszít, melynek mértéke a GDP 0,6-4,6 százalékát teszi ki.
A fentiek tehát arra utalnak, hogy a vámháború, a szabadkereskedelem korlátozása, a friend-shoring, a fragmentizálódó világ gazdasági hatásai negatívak (fogyasztókra és vállalkozásokra nézve is)
Az árupiaci termékek gazdasági hatásai (2024)
Az árupiaci termékek a termelő folyamatok alapvető inputjaként jelentős hatást gyakorolnak a gazdaságban előállított áruk árára. Természetesen az infláció kialakulása ennél lényegesen összetettebb folyamat, hiszen a közelmúltbeli példa is mutatja, hogy nemcsak kínálati sokkok (árupiaci termékek árának drágulása), hanem keresleti és egyéb okokra visszavezethető elemei is vannak az inflációnak. Többek között azt láthattunk, hogy a profit-húzta infláció, a költségvetési hiány növekedése, a jegybankok laza monetáris politikája, és a feszes munkaerőpiac a kínálati sokkal együttesen eredményezték a magas inflációt. Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy az árupiacokon belül a gáz és az olaj árának változása jelentős hatást gyakorol nemcsak az inflációra, hanem az ipari termelésre, így a gazdaság működésének egészére. Ahogy erről egy korábbi cikkünkben már beszéltünk, mind a gáz- és olajársokkok növelik az inflációt, csökkentik a gazdasági növekedést, és a hatások hosszú hónapokon keresztül megfigyelhetők. A magas gázárak 18-24 hónap alatt épülnek be a maginflációba, és 16 hónappal a drágulás után emelkedik csúcsra az infláció, majd nagyjából négy év után tűnik el az áremelkedés hatása az inflációs mutatóból. A fent hivatkozott tanulmányból az is kiderül, hogy a gáz árának 5 százalékos növekedése átlagosan 0,2 százalékkal növeli meg a maginfláció csúcsát, az ipari termelés visszaeséséhez pedig 0,6 százalékkal járul hozzá. Hasonló hatásokat tapasztalhatunk az olajársokkok esetében. Ebben az esetben az ársokk sokkal gyorsabban megjelenik az árakban, és már 10 hónap után csúcson van, illetve gyorsabban eltűnik az áremelkedés hatása. Továbbá egy egységnyi olajár-emelkedésnek gyakorlatilag fele akkora hatása van az inflációra nézve (gázár-sokkhoz képest). Az alábbi grafikonon a Goldman Sachs árupiaci indexét követhetjük nyomon. Itt jól látható az események hatása, az árupiaci termékek áremelkedése, majd ezt követően jelentős árcsökkenést figyelhettünk meg.
Bár az árakban visszarendeződést látunk, a kockázatok szempontjából meghatározó egyik tényezőben nincs változás, azaz kereskedelmi korlátozások tucatjai maradtak érvényben. Az IMF új tanulmányából az derül ki, hogy a hidegháború vége óta nem volt arra példa, hogy ilyen nagy számú kereskedési korlátozás érvényben legyen. Az aktuális helyzetet az alábbi grafikon szemlélteti.
A geopolitikai eseményeket figyelve azt tapasztalhatjuk, hogy a nyugati országok megpróbálják az ellátási láncaikat függetleníteni Kínától, Oroszországtól és ezen országok szövetségeseitől. A fentiek miatt találkozhatunk azzal a véleménnyel, hogy a kritikus nyersanyagok kínálatára a fenti politikai törekvések jelentős hatás gyakorolhatnak a jövőben. Ennek viszont a nyersanyagok árfolyama mellett, ahogy a fenti mechanizmusokban láthattuk, az inflációra, a költségvetési hiányra, a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása is lehet. Az IMF tanulmánya arra fókuszál, hogy ezeket a hatásokat hogyan lehet mérni, és miként hatnak a fenti törekvések.
Az árupiaci termékek árát befolyásoló fontos tényezők
A Geoeconomic Fragmentation and Commodity Markets cím alatt tanulmányban 48 árupiaci termék (termények, ásványok, fémek, energiahordozók) piacát tekintették át az árupiacokon ismert stilizált-tények (alapvető összefüggések) alapján. Az első ilyen tényező a kitermelés koncentráltsága, azaz ellentétben a termékgyártással, az árupiaci termékek felhasználásának első szakasza (kitermelés) a természettől, földrajzi tényezőktől függ, azaz erős a koncentráltság. Például mezőgazdaság esetében termékeny talaj, elegendő csapadék, megfelelő klíma földrajzilag behatárolt területen található. A legnagyobb, mezőgazdasági terméket exportáló országok köre szűk. Például a három legnagyobb szereplő állítja elő a mezőgazdasági kibocsátás 65 százalékát. Hasonló helyzetet láthatunk az energiahordozók esetében, ahol a három legnagyobb szereplőtől származik a kitermelés 50 százaléka, ugyanígy ásványkincsek esetében az összes kitermelés 75 százaléka. Az alábbi ábrán az egyes árupiaci termékek esetében olvasható le a grafikonról a három legnagyobb szereplő együttes kitermelése. Például kőolaj (crude oil) esetében a három legnagyobb szereplő 41 százalékot tesz ki (Egyesült Államok 17%, Oroszország 12%, Szaudi-Arábia 12%).
Forrás: IMF
A második fontos stilizált-tény a kínálat rugalmatlansága. Ez azt jelenti, hogy ellentétben a keresleti oldallal, mely már középtávon változhat, a kínálati oldal teljesen rugalmatlan a legtöbb árupiaci termék esetében. A kitermelési volumen növelése az esetek többségében évekig tartó fejlesztés, beruházás eredménye. Például a múltban átlagosan 16 évig tartott, amíg egy rézbánya a lelőhely felfedezésétől kezdve eljutott a kitermelés kezdetének fázisáig. Ráadásul a keresleti oldal sem annyira rugalmas rövid távon, hiszen nagyok sok árupiaci termék nem helyettesíthető, így az áremelkedés hatását nem csillapítja annyira a visszaeső kereslet.
A harmadik fontos tényező a kereskedelmi kapcsolatokban kialakuló függőség. Mivel az árupiaci termékek kitermelése, előállítása koncentrált, így a legtöbb országnak mindössze néhány kereskedelmi partnere van, a diverzifikált nyersanyagimport nincs megvalósítva. Az alábbi képen láthatjuk, hogy számos árupiaci termék esetében az országok többségének három beszerzési forrása van. Például kobalt esetében az országok kb. 50 százalékának mindössze egyetlen beszerzési forrása van, de más ritkaföldfémek esetében is ezt látjuk.
Forrás: IMF
A kétpólusú világ hatásai az árupiacokra
A tanulmányban külön vizsgálták a két blokkot (nyugati országok és szövetségeseik, és Kína, Oroszország és szövetségeseik), és a fentebb részletezett három tényező alapján szimulálták a további szankciók hatásait. Az alábbi képen jól megfigyelhető a kettősség, azaz a kibányászott ásványkincsek ára sokkal inkább a kínai-orosz blokkban emelkedik, míg a finomított, feldolgozott ásványkincsek ára a nyugati blokkban drágul.
Forrás: IMF
Az alábbi képen a nyugati blokk árupiaci termékein követhetjük végig az események (további kereskedelmi korlátozások, kétpólusú világ) hatásait. A pozitív érték jelzi, hogy az adott termékre pozitív árhatást gyakorol az esemény, a negatív érték negatív árhatást jelöl.
A kínai-orosz blokkban más termékek esetében tapasztalhatunk pozitív, illetve negatív árhatást.
Forrás: IMF
A fentiek jól mutatják, hogy a kétpólusúvá váló világ, az ebben az irányba történő elmozdulás, hatást gyakorol az árupiacokra, de az árakra gyakorolt hatás függ a terméktől, a régiótól. A kétpólusú világ nagyobb volatilitással jár. Az árupiaci termékek ára a különböző sokkhatások (például természeti hatások, aszály stb..) következtében erőteljesebben fog elmozdulni. Az alábbi képen a nyugati országokon szimulált sokk (alacsonyabb amerikai búzatermés miatt háromszoros szórásnyi áremelkedés) hatása látható a nyugati blokk országaiban a búza árára vonatkozóan. Egy globálisan együttműködő, kereskedelmi korlátozások nélküli világban (integrated world) egy ilyen sokkhatásnak kisebb árhatása lenne, szemben egy széttagolt, kétpólusú világgal (fragmented world).
Forrás: IMF
Arra is láthattunk példát, hogy belpolitikai változások következtében egy ország eltávolodik az egyik, és közeledik a másik blokkhoz. Ha ez a változás egy fontos kitermelő országban következik be, akkor a fenti árhatások is megváltoznak, lásd alábbi képen.
Forrás: IMF
Itt pedig azt a 15 terméket láthatod, ahol a legnagyobb exportőr blokkváltását követően a legnagyobb árhatások következnek be.
Forrás: IMF
Például Dél-Afrika jelenleg a legnagyobb mangánkitermelő, az ország a kínai-orosz blokkba tartozik. Ha az ország blokkot vált (nyugati országok), akkor ez a kínai-orosz blokkban 800 százalékos áremelkedést idézne elő a mangán piacán. A grafikonon az „Above 500” érték jelöli ezt (manganese oszlop).
Forrás: IMF
Ahogy az alábbi grafikonon látható, a szabadkereskedelem korlátozása csökkenő gazdasági többletet eredményez, a globális gazdaság rosszabb helyzetbe kerül, az alternatív változathoz képest (szabadkereskedelem).
Forrás: IMF
Összegezve a fentieket. A fundamentális tényezők (földrajzi koncentráció, kereslet-kínálat rugalmatlansága, függőség) miatt az árupiacok rendkívül sebezhetők, jelentős hatása van a szabadkereskedelem korlátozásának. A jövőbeni korlátozások, a kétpólusúvá váló világ eltérő árhatások formájában jelentkezhet a két blokkban, és az árhatások mellett a váratlan események, sokkok árfolyamra gyakorolt hatásai is felnagyítódnak. Jelentős hatása lehet a belpolitikai eseményeknek, melynek következtében egy nagyobb kitermelő ország blokkot vált. Emellett az is kiderül a tanulmányból, hogy a változások alacsonyabb többletet eredményeznek a kitermelő országok gazdaságában, illetve a fentebb bemutatott árhatásokból arra is számíthatunk, hogy az infláció jövőbeni előrejelzése sokkal kiszámíthatatlanabbá válik.
A deglobalizációnak nagy ára van (2025)
Az Európai Központi Bank kutatói 2014-2023 közötti időszakon vizsgálták meg az Egyesült Államok és az Európai Unió országainak deglobalizációs törekvéseit. Ennek alapja a megváltozó geopolitikai környezet, így a fenti országok a stratégiailag fontos nyersanyagokat, árucikkeket nem a legolcsóbb forrásból, a költséghatékonyságot szem előtt tartva szerzik be, hanem geopolitikai szempontokat is figyelembe véve. A tanulmányban 5000 árucikket vizsgáltak meg, és ebből 112 (USA esetében) és 126 (EU esetében) stratégiailag fontos terméket azonosítottak. Ezekre a következő feltételek teljesülnek:
- Magas koncentráció, azaz az országok mindössze néhány forrásból szerzik be ezeket a termékeket.
- Jelentős külső függőség, azaz az ország nem rendelkezik az árucikkel, és jelentős részben harmadik országból érkező importra szorul rá.
- Nehéz helyettesíthetőség, azaz a termék nem, vagy költségesen helyettesíthető.
Az alábbi grafikonok azt mutatják, hogy mely iparágak működését érintik a fenti definiált stratégiai termékek. Ebből jól látható, hogy az EU esetében iparágak széles körét érinti a fenti probléma, míg az Egyesült Államok esetében hét ilyen iparág azonosítható. A stratégiai termékek körében többek között a következőket találjuk: félvezetők, gyógyszeripari alapanyagok, ritkaföldfémek, vegyipari termékek, energetikai termékek, járműipari alkatrészek stb..
A következő grafikon azt jelzi, hogy 2016 után (ekkor volt a Trump-kormányzat első vámháborúja) kezdődött meg a diverzifikációs trend, azaz az EU (kék) és az Egyesült Államok (sárga) növelte a beszállítóországok számát a stratégiai termékek esetében. A folytonos vonal a 112 (EU esetén 116) termékre vonatkozó átlagos beszállítószám-növekedés mutatja, a sáv a 95 százalékos konfidenciaintervallum. Tehát a geopolitikai feszültségek növelték az importforrások diverzifikációját, és a részletes vizsgálatok azt mutatják, hogy főként Kínától és Oroszországtól való függőség csökkentése volt a cél.
Az alábbi térkép azt mutatja, hogy az EU országai esetében a diverzifikáció elsődlegesen az orosz függőség csökkentését célozta meg (piros) és Kína irányába nőtt az import.
Ezzel szemben az Egyesült Államok nemcsak az orosz, hanem a kínai függőségét is csökkentette. A térképeken a piros szín mutatja az importarány csökkenését, a zöld a növekedését.
A diverzifikációnak azonban ára van. Ahogy az alábbi grafikonon látható, a stratégiai termékek más forrásból történő beszerzése növekvő költségekkel járt együtt. A görbék az új és a régi forrásból érkező termékek árkülönbségét mutatja, az összes stratégiai termék átlagát láthatjuk. Eszerint tehát az új forrásból beszerzett termékek és a régi termékek árkülönbsége az Egyesült Államok esetében átlagosan 75%, az EU esetében 50%, azaz lényegesen drágábban szerezhetők be az új forrásból a termékek.
A következő ábrából pedig arra következtethetünk, hogy a jövőben deglobalizációs trend kisebb mértékű lehet, vagy óriási ára lehet, mert például az EU (bal oldali ábra) a geopolitikailag közeli országokban 23 százalékkal drágábban (kék hasáb) érheti el a stratégiailag fontos importterméket. A legolcsóbban tehát a nem demokratikus (35 százalék) és a geopolitikailag távoli országoktól vásárolhatók meg az importtermékek.
A fentiek tehát azt mutatják, hogy bár a deglobalizáció az elmúlt 5-10 évben fontos témává vált, és a folyamatra valóban vannak bizonyítékok, de mérsékelt az átszerveződés. Az egyik fontos gátló tényező (a jövőre nézve is) a költségek, ugyanis az új beszállítóktól lényegesen drágábban szerezhetők be a termékek, bár az aggregált árakban nem figyelhettük meg a drágulást. Az EU és az Egyesült Államok továbbra is nagymértékben rászorul a geopolitikailag távoli és a nem demokratikus országokra, és valójában Oroszország (EU és USA) és Kína (csak USA) kivételével nem történt jelentős átcsoportosítás. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy azoknál a termékeknél, ahol növelték a beszállítók számát, jellemzően az olcsóbb országok felé történt az elmozdulás, nem pedig a geopolitikailag közeli országok felé. A jövőbeni geopolitikai feszültségek növelhetik a fent leírt diverzifikációt, de ez a folyamat költségnövekedéssel jár együtt.
Emelkedő importvámok, csökkenő export (2025)
A fentebb részletezett vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a vámháború, az importvámok kivetése a globális gazdaságra és az érintett országok gazdaságára is negatív hatást gyakorol. A témával kapcsolatos legújabb vizsgálat az Egyesült Államokra fókuszálva, Donald Trump amerikai elnök előző elnöki ciklusában kivetett vámjainak az exportra gyakorolt hatását tanulmányozta. Handley és szerzőtársai (2025) az alábbi grafikonon függőleges vonallal jelölt időpontok eseményeire fókuszáltak. Ezekben az időpontokban vetett ki elsőként védővámokat Donald Trump az alábbi ütemezés szerint:
- A. 2018 január: Napelemek és mosógépek vámja
- B. 2018 április-május: Fémipari termékekre kivetett vámok
- C. 2018 július: Kína elleni első vámcsomag
- D. 2018 augusztus: Kína elleni második vámcsomag
- E. 2018 szeptember: Kína elleni harmadik vámcsomag (10%-os vám)
- F. 2019 május: Kína elleni harmadik vámcsomag (25%-os vám)
A grafikonon már csak azt a maradékot látjuk, amit az export növekedéssel összefüggő tényezők nem tudnak megmagyarázni, azaz a szezonalitást és a megtorló vámok hatását nem tartalmazó exportváltozást követhetjük nyomon. Az ábra szerint a védővámok bevezetése után az export fenti változóktól megtisztított komponense csökkent, azaz az importra bevezetett védővámok az exportra is negatív hatást gyakorolnak.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy egyes iparágak esetében az exportcsökkenés jelentősebb, lásd alábbi képen.
Más iparágak esetében az export visszaesésének mértéke kisebb, lásd a következő ábrán.
A kutatás azt is kimutatta, hogy a 25 százalékos kínai importvám olyan hatást fejt ki az amerikai exportőrökre, mintha rájuk egy 2 százalékos exportvámot vezettek volna be. Ennek oka, hogy ma már a piacok globalizáltak, és az amerikai exportőrök olyan alapanyagokat, köztes termékeket vásárolnak, amelyekre vámot vetettek ki. Ennek hatására az érintett exportőrök többletköltsége átlagosan 900 dollárt ért el egy munkavállalóra vetítve. Ez az összeg a feldolgozóiparban 1600 dollárt tett ki. Bár az exportőrök termékein megfigyelhető volt az áremelkedés, azaz a költségeket a fogyasztókra próbálták meg áthárítani, de ez a lépés csökkentette a termékeik versenyképességét a nemzetközi piacokon.
Összegezve a fentieket. Azt láthatjuk, hogy a globalizált piaci folyamatok miatt a bevezetett védővámok az exportra termelő vállalatok számára növekvő termelési költségeket eredményeznek. A folyamat vesztesei azok a vállalatok, amelyek termékeihez nagy arányú importált alapanyag szükséges. A vizsgált időszak alatt az exportnövekedés lelassult, és az importvámok hatása olyan volt, mintha 2 százalékos exportvámot vezettek volna be.
A technológiai fölény biztosításának ára (2025)
A globális katonai és gazdasági dominancia fontos tényezője a technológiai fölény. Az elmúlt években ez a verseny a félvezetőgyártás, és a mesterséges intelligencia területére fókuszált, és azt láthattuk, hogy az Egyesült Államok ezekben az iparágakban exportkorlátozásokat vezetett be. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy létrehozták a 15 CFR § 774, Supplement No. 4 alatt közzétett ún. Entity List dokumentumot, melyben felsorolták azokat a kínai vállalatokat, melyek az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekei alapján kockázatosnak minősítettek. Bár a listán szereplő kínai vállalatokkal lehet üzletet kötni, de a stratégiailag érzékeny exporttételekhez engedély szükséges.
Az Entitiy List létrehozása ugyanakkor jelentős hatást gyakorolt az érintett iparágakra, ugyanis Crosignani és szerzőtársai (2025) szerint valóban kimutatható, hogy az amerikai beszállítók leállítják az eladásaikat a listán szereplő kínai cégek irányába, és arra is rámutattak, hogy a korlátozások szélesebb iparági körre kihatnak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az érintett, listán szereplő kínai cégekkel szakítják meg a kapcsolatot, hanem kínai cégek széles körével, de az érintett vállalatok nem tudják pótolni a kínai vevőket a baráti országokban.
Kétséges az is, hogy az exportkorlátozás milyen mértékben éri el a kívánt célt. Az alábbi képen jobb oldalán egy poisson PPML-regresszióval becsült együttható látható, mely azt szemlélteti, hogy az exportkorlátozások évében és a következő évben megnő az amerikai beszállítókkal való kapcsolatok megszakításának száma. Ugyanakkor a jobb oldali ábra a kínai cégek oldaláról mutatja be, hogy ezek a cégek gyorsan pótolják a kieső amerikai beszállítóikat.
A fentiek tehát azt mutatják, hogy az Entity List csökkenti a stratégiailag érzékeny technológiák áramlását Kína felé, de a kínai cégek gyorsan új partnereket találnak, viszont az amerikai cégek nem tudnak új üzleti kapcsolatokat kialakítani a baráti országokban. Továbbá a vizsgálat rámutatott arra is, hogy az Entity List-el összefüggő bejelentések cégenként átlagosan 857 millió dolláros piaci értékvesztést eredményeztek, emellett csökkenő bevételek, csökkenő jövedelmezőség, munkaerő jellemzi az érintett cégeket. Tehát az Entity List önmagában nem biztosítja az amerikai technológiai fölényt és költségeket ró az érintett amerikai vállalatokra.