IMF hitel: Mit jelent? Mi történt 2008-ban, 2022-ben? Hogyan lett visszafizetve

Az elmúlt időszakban nagyobb sajtóvisszhangot kapott az IMF-hitel, így a téma aktualitására tekintettel beszéljük meg, hogy mi történt 2008-ban, miért kellett Magyarországnak az IMF-hez fordulnia, mire költötte a kormány a felvett hitelt, és hogyan lett visszafizetve az IMF hitel. 

Mit jelent az IMF-hitel röviden? Az IMF-hitel a Nemzetközi Valutaalap által nyújtott pénzügyi segítség olyan országok számára, amelyek külső finanszírozási vagy fizetési mérleg problémákkal küzdenek. A hitel célja az átmeneti likviditási válság kezelése. Az IMF-támogatás feltétele rendszerint gazdaságpolitikai intézkedések vállalása.

Témáink:

• Mit jelent az IMF-hitel?
• Mikor vett igénybe IMF hitelt Magyarország?
• Mi történt 2008-ban, és miért volt szükség IMF-hitelre?
• Mekkora volt az IMF hitel, és mire lett költve?
• Az IMF behívásának előszobájában vagyunk? 

Mit jelent az IMF-hitel?

Az IMF az International Monetary Fund rövidítése, mely magyarra fordítva Nemzetközi Valutalapot jelent. A szervezetet még a második világháború időszakában alapították, és kifejezetten azzal a céllal hozták létre, hogy árfolyamstabilitást biztosítsanak a tagországok számára, ezzel is fokozva a gazdasági növekedést. Mára már 190 ország tagja az IMF-nek és az elsődleges előnye a Nemzetközi Valutalalaphoz történő csatlakozásnak, hogy a szervezet átmeneti pénzügyi segítséget nyújthat azoknak az országoknak, melyek a fizetési mérlegükkel kapcsolatos problémákkal küzdenek.

Ez az átmeneti pénzügyi segítség az IMF-hitel, melynek forrás a tagországok befizetései (gazdasági súlyuk alapján kellett hozzájárulni az IMF tőkéjéhez). Természetesen az IMF hitel nem feltételek nélküli, azaz általában a hitelhez történő hozzáférés feltétele a költségvetés rendbetétele, a folyó fizetési mérleg hiányának csökkentése. Ezek az intézkedések azonban a politikusok népszerűségének csökkenésével járnak (adóemelések, kiadáscsökkentések), így számos példát láthatunk a múltban arra, hogy az IMF hitel feltételeit nem vállalta a kormány (hazánkban is volt erre példa), így a további részleteket nem hívhatták le.

Mikor vett igénybe IMF hitelt Magyarország?

Kevésbé köztudott, de Magyarország már 1982-ben csatlakozott a Nemzetközi Valutalaphoz, és a csatlakozást követően gyakorlatilag azonnal ,1982 decemberében IMF hitelt igényelt hazánk. Ennek oka az 1970-es évek olajválságával függ össze, melynek során az olaj ára jelentősen megdrágult és a nyugati országokban recessziókat, életszínvonal csökkenést idézett elő. A szocialista blokkban a problémát hitelekkel próbálták áthidalni, így nem csökkent az életszínvonal, viszont a szocialista országok eladósodtak. A magyar államadósság 1973 és 1989 között a GDP 9,2 százalékáról a GDP 66,5 százalékára nőtt.

forrás: penzriport.hu

A fenti helyzet 1982-re addig fajult, hogy államcsőd közelébe sodródott az ország, és ezért volt szükség elsőként az IMF-hitelre.

Ezt követően az 1988-1990 közötti időszakban is szükség volt az IMF segítségére. Ekkor a rendszerváltás során bekövetkező gazdasági átalakulás negatív hatásainak tompítására szolgált a hitel, és a költségvetési hiány csökkentésében volt jelentősége, azonban az Antall-kormány nem tartotta be az IMF-el kötött szerződés feltételeit, így a hitel jelentős részét nem hívhatta le az ország.

A következő megállapodásra 1996-an került sor. Ekkor az IMF a Bokros-csomagot támogatta meg, és végül eljutottunk a 2008-as gazdasági válsághoz, amikor az IMF-hitelére ismét szükség volt.

Mi történt 2008-ban, és miért volt szükség IMF-hitelre?

A 2008-as válság idején Magyarország már magas költségvetési hiánnyal rendelkezett.  A problémák elsődleges oka azonban a 2005-2007 közötti költségvetési hiányban keresendő, hiszen 2005-ben 7,8%, 2006-ban 9,3%, majd 2007-ben 5,1% volt a GDP arányos államháztartás hiánya. Az alábbi grafikonon látható, hogy a 2020, 2021-es évek hasonlóan magas államháztartási hiánnyal záródtak.

A fenti események után a globálissá váló gazdasági válság Magyarországon is éreztette hatását. Egyrészt a csökkenő GDP, csökkenő adóbevételeket eredményezett, másrészt a csökkenő GDP önmagában azt eredményezte, hogy az államadósság megugrott. Az alábbi grafikonon jól látható, hogy néhány év alatt az akkori 12 ezer milliárd forintos államadósság 16 ezer milliárd forintra duzzadt.

A növekvő adósság, és a csökkenő GDP pedig 80 százalék közelébe emelte a GDP arányos államadósságot. Történt mindez egy olyan időszakban, amikor a válság természete alapvetően pénzügyi volt, így a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megingásával, a kockázatok felértékelődésével a fejlett országok piacáról elkezdett kiáramlani a tőke (ebben az időben volt az izlandi államcsőd is).

A tőkekiáramlás hatását jól mutatja a magyar állampapírok hozamának változása. Az emelkedő hozamkörnyezet jelzi, hogy a magyar kötvényekre alacsony a kereslet. Ugyanakkor az államadósság finanszírozása jelenleg úgy működik, hogy a kormány által felvett hitelt nem fizeti vissza soha az állam, hanem mindig újabb állampapírt bocsát ki, azaz mindig újabb hitelt igényel, amiből visszafizeti a lejáró adósságot. Olyan ez, mintha lenne egy 10 millió forintos banki hitelünk, amit egy 12 milliós banki hitelből fizetünk vissza, majd a 12 milliós banki hitel visszafizetéséhez egy 14 millió forintos banki hitelt veszünk fel. Ez a folyamat egészen addig működik, amíg lesz, aki kölcsönad pénzt, és sajnos 2008-ban elfogytak a vevők az állampapírpiacon.

Az államkincstár által szervezett aukciók egyre gyakrabban a meghirdetett mennyiség alatt valósultak meg, míg végül láthatóvá vált (októberben), hogy a lejáró adósságokat és a költségvetés felmerülő kiadásait nem lehet a piacról finanszírozni. Eddigre már a helyzet odáig fajult, hogy az egy éven belül lejáró 3 milliárd euró adósság megújítása lehetetlenné vált az állampapírpiacon. Gyakorlatilag az összes kormányzati intézkedés hatástalan volt. Hiába jelentették be, hogy átírják a költségvetést, visszavonják az adócsökkentést, állami garanciát nyújtottak a betétekre, és a nyugdíjpénztárak számára ismét lehetővé tették, hogy részvények helyett államkötvényeket vegyenek. Időközben az MNB kamatot is emelt, sőt még az MNB és az EKB  között végrehajtott devizaswap ügyletekkel is próbálkoztak, de ezek az intézkedések sem tudtak segíteni a helyzeten. A forint tovább gyengült, már átlépte az akkor jelentősnek tekinthető 280-as határt. Végül október 28-án tették közzé hivatalosan az IMF-el kötött megállapodás részletei. Többe között a 13 nyugdíj csökkentése, a közszférában a bérek befagyasztása, és számos más vállalás tette ki a részleteit a szerződésnek.

Mekkora volt az IMF hitel, és mire lett költve?

A teljes hitelkeret 20 milliárd euró volt, amit részben az IMF, részben az Európai Bizottság és a Világbank finanszírozott. Bár a köznyelvbe IMF hitelként került a csomag, egész pontosan az alábbi elemekből tevődött össze:

• IMF hitel 6,5 milliárd euró
• Világban 1 milliárd euró
• Európai Bizottság 11,9 milliárd euró

A felvett hitel nagy részét a 2008-2010-es költségvetési hiány finanszírozására, és az állampapírok finanszírozására fordította a kormány, de végül ebből lett finanszírozva 498 milliárd forint értékben a MOL 25 százalékának megvásárlása is. Tételesen is időrendben az alábbiak szerint került a hitel felhasználásra:

2008:

• 262 milliárd forint a költségvetési hiány fedezésére

2009:

• 770 milliárd forint a 2009-ben lejárt állampapírok megújítására
• 567 milliárd forint értékben állampapír visszavásárlásra
• 511 milliárd forintba került a bankmentő csomag
• 470 milliárd forintba került a 2009-es költségvetési hiány fedezése

2010:

• 327 milliárd forint a 2010-es költségvetés finanszírozására.

Az IMF hitel 2016-ban került teljes egészében visszafizetésre. Természetesen nem kell azt gondolnunk, hogy ezt az összeget szépen összekuporgatta a kormány és visszafizette, hanem a piaci körülmények idő közben megváltoztak, és a piacról tudott hitelhez jutni az ország. Ahogy az alábbi grafikonon is látható, 2010-re már 20 ezer milliárd forint az államadósság, ami 2016-ra már eléri a 25 ezer milliárd forintot.

Az IMF behívásának előszobájában vagyunk?

A 2022-ben felmerült IMF-kockázattal kapcsolatos viták elsősorban a devizatartalék szintjére és a külső finanszírozási képességre vonatkoztak. A címadó téma alapja egy interjú, melyet a Szabad Európa készített Jaksity Györgyel. Az interjú teljes részletességgel itt olvasható.

Az idézett rész:

„Szükség lehet arra, hogy ismét be kell hívni Magyarországra az IMF-et? Az elmúlt hónapokban a magyar devizatartalék szintje a háromhavi import alá esett vissza. Ez az abszolút vörös zászló, az IMF behívásának klasszikus előszobája.”

Nézzük a tudnivalókat a fenti kijelentéssel kapcsolatban. 

A devizatartalék egy külföldi, másik ország devizája, melyet egy ország jegybankja, monetáris hatósága tart a számláján. Jellemzően a biztonsági menedék devizákat tartanak a jegybankok devizatartalékként. Ez ma a dollárt és az eurót jelenti, de a történelem folyamán folyamatosan változott, hogy mit tartottak biztonsági menedéknek. A devizatartalékra azért van szüksége egy országnak, mert ezekkel a devizákkal bonyolíthatók le a külföldi tranzakciók, azaz egy országban fellépő pillanatnyi devizahiány kiküszöbölésének eszköze a devizatartalék. Emellett fontos az is, hogy a devizatartalék képes csökkenteni a belföldi fizetőeszköz árfolyamkockázatát. A devizatartalék ugyanis a jegybank másodlagos fegyvere (elsődleges a kamat) a belföldi deviza leértékelődésének megakadályozására.

Mi a 3 havi import szabály?

A 3 havi import szabály egy egyszerű, klasszikus mutató a devizatartalékok megfelelőségének vizsgálatára. Eszerint egy ország jegybankjának legalább annyi devizatartalékkal kell rendelkeznie, amely fedezi az ország háromhavi importját. A logika mögötte az, hogy ha külső finanszírozási zavar lép fel (például hirtelen tőkekiáramlás vagy devizabevételek visszaesése miatt), akkor az ország legalább három hónapon keresztül képes legyen biztosítani az importfinanszírozást (energia, nyersanyagok, alapvető termékek). A mutató egyszerűsége miatt sokáig széles körben alkalmazták, ugyanakkor modern, nyitott gazdaságok esetében önmagában már nem tekinthető elegendő mérőszámnak.

Egy ország gazdaságának, költségvetésének finanszírozhatósága szempontjából tehát rossz jelnek tekinthető, ha a devizatartalék a három havi import szintje alá csökken, azonban múltbeli példák mutatják (lásd lentebb), hogy ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az ország külső segítségnyújtásra, például az IMF behívására szorul. Az alábbi táblázat különbség oszlopa mutatja hónapokra lebontva az MNB devizatartalékának és a három havi import különbségét. Negatív érték azt jelzi, hogy az adott hónapban az import háromszorosa nagyobb, mint a devizatartalék.

	Devizatartalék (millió euró)	Import (millió euró)	3x import	Különbség
2022. július	35840	11962	35886	-46
2022. június	37478	12447	37341	137
2022. május	34059	12433	37299	-3240
2022. április	34311	11655	34965	-654
2022. március	36971	12900	38700	-1729
2022. február	36245	11646	34938	1307
2022. január	35149	10768	32304	2845

Ezzel szemben a 2021-es év fentiekkel azonos időszakában a devizatartalék lényegesen nagyobb.

	Devizatartalék (millió euró)	Import (millió euró)	3x import	Különbség
2021. július	31411	9739	29217	2194
2021. június	30803	9442	28326	2477
2021. május	30522	9422	28266	2256
2021. április	30287	9520	28560	1727
2021. március	32005	10294	30882	1123
2021. február	33181	8899	26697	6484
2021. január	33247	7990	23970	9277

Az alábbi táblázatban már a 2020-as év látható. Itt jól látható, hogy az év elején szintén előfordult az az eset, hogy az import meghaladta a devizatartalék mértékét. Tegyük ehhez hozzá, hogy az IMF-et nem kellett behívni a helyzet megoldására. Ebben az időszakban vélhetően a forint gyengülés elleni küzdelem csökkentette az MNB devizatartalékát.

	Devizatartalék (millió euró)	Import (millió euró)	3x import	Különbség
2020. december	33677	8155	24465	9212
2020. november	32546	9707	29121	3425
2020. október	30222	9356	28068	2154
2020. szeptember	32212	9182	27546	4666
2020. augusztus	30059	7645	22935	7124
2020. július	29565	8451	25353	4212
2020. június	30192	7891	23673	6519
2020. május	29103	6616	19848	9255
2020. április	28985	6215	18645	10340
2020. március	25773	8723	26169	-396
2020. február	24871	8400	25200	-329
2020. január	26840	9018	27054	-214

A három havi import szabály alapján történő devizatartalék megállapítást ma már a jegybankok többsége nem használja. Különösen olyan országok esetében nem szerencsés a használata, ahol az import jelentős része szorosan kapcsolódik az export értékesítéshez (lásd hazai feldolgozóipar, autóipar stb.). Ma már a nemzetközi intézmények, hitelminősítők, jegybankok többsége a Greenspan-Guidotti-szabály alapján számítja ki a szükséges devizatartalék mértékét. 

Mi a Greenspan–Guidotti-szabály?

A Greenspan–Guidotti-szabály egy korszerűbb devizatartalék-megfelelőségi mutató, amely szerint egy ország devizatartalékának fedeznie kell az egy éven belül lejáró külső (devizában denominált) adósság teljes összegét. A szabály alapja az a feltételezés, hogy pénzügyi válság esetén a külső finanszírozás átmenetileg teljesen leállhat. Ilyen helyzetben az országnak saját devizatartalékaiból kell képesnek lennie a rövid lejáratú külső adósság visszafizetésére, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget. 

Az összefüggés lényege, hogy az MNB jelenlegi devizatartalékának kialakításában tehát nem játszik szerepet a 3 havi import szabály. Ugyanakkor a Greenspan-Guidotti-szabály alapján megfelelő mértékű a devizatartalék, hiszen az egy éven belül lejáró devizaadósság (figyelembe véve a fogyó fizetési mérleg hiányát, mely nagyobb mint a külkereskedelmi mérleg, mert a jövedelmek is benne vannak) kb. 16.500 millió eurót tesz ki, míg a devizatartalék kb. 36.000 millió euró. A fentiek ellenére természetesen nem szerencsés, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya jelentős, ugyanakkor az is látható, hogy a kormány érzékeli a problémát (lásd extraprofit adók, beruházások elhalasztása, tranzakciós illeték, rezsicsökkentés lefaragása stb.).

Összegzés

Az IMF-hitel nem rendkívüli esemény, hanem a nemzetközi pénzügyi rendszer egyik válságkezelő eszköze. Olyan országok veszik igénybe, amelyek átmeneti külső finanszírozási vagy fizetési mérleg problémákkal szembesülnek. Magyarország történetében több alkalommal is sor került IMF-megállapodásra, legjelentősebb formában a 2008-as globális pénzügyi válság idején.

A 2008-as hitelcsomag célja elsősorban az államadósság finanszírozhatóságának biztosítása és a pénzügyi stabilitás fenntartása volt egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi tőkepiacok gyakorlatilag befagytak. A hitel később a piaci finanszírozás helyreállásával párhuzamosan került visszafizetésre.

A 2022-ben felmerült IMF-kockázattal kapcsolatos viták elsősorban a devizatartalékok szintjére és a külső sérülékenység mérésére vonatkoztak. Fontos azonban megkülönböztetni az egyszerűbb, háromhavi import szabályt és a korszerűbb Greenspan–Guidotti-mutatót, amely a rövid lejáratú külső adósság fedezetét vizsgálja. A külső finanszírozási helyzet megítélése mindig több mutató együttes elemzését igényli.

Összességében az IMF-hitel kérdése nem elsősorban politikai, hanem finanszírozási és pénzügyi stabilitási kérdés. Egy ország külső sérülékenysége a költségvetési egyensúly, a folyó fizetési mérleg, az államadósság szerkezete és a devizatartalékok alakulásának együttes vizsgálatával értékelhető megalapozottan.