Fight-or-flight response - Üss vagy fuss reakció

Mit jelent a fight-or-flight response?

Fight-or-flight response nem befektetési hiba, hanem egy fiziológiai reakció, melyekre különféle vészhelyzetek esetén a szervezetünk reagál. Mi köze ennek a befektetéshez, a tőzsdei kereskedéshez? A veszteség, a pénzügyi veszteség agyunk félelemközpontját stimulálja, azaz stresszt érez a befektető, melytől szabadulni akar. Ez akkor fordul elő a befektetővel, ha mindenféle szabály, és kockázatkezelés nélkül áll neki a befektetésnek, kereskedésnek. Ha a részvénypiacon egy befektető pénzt keres, akkor jellemzően azon gondolkodik, hogy milyen új autót fog venni a pénzen, vagy mennyire okos, mennyire jól ért a tőzsdéhez, esetleg épp a többlethozamot már képzeletben a több milliós, tengerparti nyaralásra költötte el. Ez a fajta önigazolás az agyunknak ugyanazon részét stimulálja, melyet a különféle drogok, egyéb élvezeti cikkek stimulálnak.

Mért okoz problémát a fight-or-flight response?

Ahogy többször beszéltünk már róla, a tőzsdén a hozamok nem egyenletesen keletkeznek. A passzív stratégiákban a medvepiacok idején következik be a visszaesés, de az időzítésen alapuló stratégiáknak is van visszaeséseket tartalmazó időszaka. Csak idő kérdése, és a kereskedő elkezd veszíteni. Ekkor már nem nyitogatjuk annyit a számlatörténetet, nem nézzük a pozícióinkat, és azon gondolkodunk, hogy nem kellett volna a barátunkra/brókerünkre hallgatni, aki bemutatta nekünk ezt az „egyszerű” módszert. A vagyon pedig egyre inkább fogy, a veszteségek, a pénzügyi veszteség pedig agyunk félelemközpontját stimulálja, azaz stresszt érez a befektető, melytől szabadulni akar. Ezt a reakciót nem lehet teljes mértékben leküzdeni, tekintettel arra, hogy a jövő mindig bizonytalan, és a múltbeli adatokra alapozott módszerek, stratégiák mindig tartalmaznak kockázatot.

Ugyanakkor a kockázat objektív szabályok alkalmazásával a kereskedő által elviselhető szintre csökkenthető. Például a passzív befektetések esetében kötvényekkel mérsékelhető a kockázat, de a rebalancing, a DCA-módszer is csökkentheti valamennyire a kockázatot. A passzív befektetéseket összekapcsolhatjuk a részvénypiac értékeltségének vizsgálatával. Az időzítésen alapuló stratégiák esetében is jól felmérhető a kockázat. A múltbeli adatokon maximális visszaesést, szórást tudunk mérni, vizsgáljuk a hozam / maximális visszaesés arányát. Ezeknek a vizsgálatoknak pont az a célja, hogy lássuk a felmerülő kockázatokat, így el tudjuk dönteni, hogy ez vállalható, vagy nem. Illetve ezekkel a vizsgálatokkal felmérjük a stratégiával együtt járó „szokásos” kockázatot, és ez a jövőben jelezheti a problémákat. Gondolok itt arra, hogy a stratégia jövőbeni működése során a „szokásos” kockázatot meghaladó kockázatot mérünk.